Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-14 / 114. szám

1988. MÁJUS 14., SZOMBAT 5 Lassan lépegető járműipar A Zaporozsec esetleg bejön Beszélgetés az OMFC elnökhelyettesével hi év lakóháza Dunaharasztm Engedélyért csatázott a tervező Lassan hajtunk végig a dunaharaszti Mátyás király ut­cán a 26-os számot, Az év lakóháza-pályázat idei, egyik első helyezett otthonát keresve. Az utcafrontig kinyúló régi por­ták között akad ugyan egy-egy újabb ház, ám ezek többsége épülőben van még. Az egyik sarok után alacsony, klinker­téglából rakott kerítés mögött pillantjuk meg Fajta József ék házát. Tetőtér-beépítéses, fekete Bramac-cseréppel borított, első pillantásra nem túl nagy épület. Különlegesség alig van rajta, legföljebb a koronaformában végződő kémény és a föld­szinti, reluxával borított ablakok, amelyek a tetősíkban foly­tatódnak, s így sokkal több fényt engednek a lakásba. Az ala­csony, tetején virágvályúkkal kialakított kerítés, a rendezett kert igen kellemes összhatást eredményez. 7 A 70-es évek derekán az ak- í kori Kohó- és Gépipari Mi- £ Misztériumban készült egy, a ^ hazai járműgyártás jövőjével ^ kapcsolatos program. Ebben 4 évente nyolcezer autóbusz és y több mint tízezer teherautó és > traktor előállítása szerepelt. V. Mint később kiderült, ezek a z számok irreálisak voltak. Mi- ^ vei a KGST-n belül több or- £ szagban is erőteljes lendületet ^ kapott a traktor- és teherautó- 2 gyártás, így lényegében a ha- V zai járműipar kizárólagos mo- / nopóliumává lépett elő az IKA- 7, RVS autóbuszok készítése. Ez Vj volt tehát a. múlt... Mostanában pedig mind töb­bet hallani arról, hogy az or­szág gépkocsiparkja elörege­dett. Az igenyekkel nem áll arányban a lehetséges kínálat. Ezért szükség volna gépkocsi­összeszerelő üzem létesítésé­re, például japán kooperáció­ban. A hírrel szinte egy időben hangzott el, s a közvélemény is élénken reagált rá, hogy nagy a valószínűsége egy szov­jet—magyar—bolgár együtt­működésnek. Lehetőségek és feltevések. Vajon melyik ér­né meg? Milyen lenne a gyár­tók munkamegosztása? Meny­nyi gépkocsihoz juthatna az ország, illetve hol jelentkez­ne és milyen nagyságrendben a pénzügyileg mérhető nép- gazdasági haszon? Természe­tesen a téma annyira össze­tett. s a kérdések olyannyira szerteágazóak, hogy azok kü- Ipjh boncolgatást érdemelné­nek. A hazai járműgyártás jelen­legi állapotáról, a meglevő adottságokról, az elért ered­ményekről s a továbblépés jö- : vőbeni lehetőségeiről kérdez­tük Müller Istvánt, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnökhelyettesét: Magas színvonalon — Időben és európai mér­cével vizsgálva is magas szín­vonalon indult be hazánkban az autóbuszgyártás. A szakmai és a műszaki felkészültség, to­vábbá a telepített technika ré­vén ma ez az ágazat a világ élvonalában szerepel. Sajátos fejlesztések révén egyebek kö­zött hajtott és nem hajtott hátsó hidat, licenc átvételével és továbbfejlesztésével motort, sebességváltót és kormányt gyártunk. Nagyon fontos, 1 tudják, mivel jár a kisszövet­kezeti tagság, hát eszük ágá­ban sem lett volna, hogy így és itt . vállaljanak munkát. Ám nemhogy a jogszabályt, de még a kisszövetkezet alapszabályát sem ismerték! Egyetlen vál­tozatát sem, pedig öt is volt belőle. Az érvényes alapsza­bály végül is a tanácstól ke­rült elő... De Zsíros Kálmán szerint ez a legkisebb gond most. Ab­ban, hogy most, igaza van. Mért pillanatnyilag nem a szö­vetkezeti demokrácia kérdése foglalkoztatja legjobban az em­bereket. De a tények magukért beszélnek: Aszódon úgy dol­goztak évekig az emberek, hogy alapvető jogaikkal, kö­telezettségeikkel sem voltak tisztában. Aláírták a belépési nyilatkozatot, részjegyet je­gyeztek, mert kellett, megsza­vazták a javaslatokat, s vár­ták, hogy irányítsák őket. Egy alig 100 főt számláló kisszö­vetkezet tagjaiként szinte kí­vülállóként figyelték, azaz in­kább nem figyelték, merre megy a közös szekér. Megelé­gedtek annyival, hogy az át­lagosnál jóval vastagabb bo­rítékot visznek haza. Egymásnak adták a kilincset f Ma már viszont más a hely­zet. Visszamenőleg emlékez­nek minden hibára, hiányos ságra. Sorolják is azokat, Zsí ros Kálmán azonban, aki ko­rábban a kisszövetkezet veze­tőségének tagjaként vett részt az irányításban, csak mente­get ódzni tud: az egykori elnök az egyszemélyi vezetés híve volt. hogy az iparág időben eszmélt fel arra, részegységben és nem pedig végtermékekben kell gondolkodni. A közútijármű- programiól ma már elmond­hatjuk azt, hogy tud a ma­gyar ipar tisztességes motor­házakat önteni és gyártani. A buszvázrendszer készítését és szerelését is sikerült megfe­lelően megoldani. Univerzális fejlesztés — A Csepel Autógyár mind többet hallat magarái. A konstruktőri, a műszaki-ter­vezői gárda egyénileg, de a kollektiv eredményesség szem­szögéből vizsgálva is gyorsan képes felkészülni az új befo­gadására. Tálán képességeik­ből még többre is futná, ha nagyobb lenne a fejlesztésekre fordítható pénzügyi támoga­tás ... — Ezek tények. Miként az is, hogy sebességváltót, szervo­kormányt, tengelykapcsolót már évek óta egyre javuló mi­nőségben képesek gyártani... Örömünkre szolgál, hogy az Ipari Minisztérium, a Magyar Gazdasági Kamara, az OMFB és az MTESZ által meghirde­tett Üj anyagok és új konst­rukciók című pályázaton ki­válóan szerepelt az autógyár gárdája. Mikroötvözésű anyag­ból készült olyan fejlesztés, amely univerzálisnak tekint­hető, hiszen teherautóhoz, autóbuszhoz egyaránt alkal­mazható. A régi alváznál 250 kilogrammal könnyebb. És ami cseppet sem tekinthető lé­nyegtelen dolognak, hogy ha­zai kohászati anyagból előál­lított exportképes termék.. A kérdésnél és a Csepel Autó­i gyárnál időzve, feltétlen emlí- -tést- érdemlő, hogy a nyugat­német ZTF-licenc alapján gyártott sebességváltót és szer­vokormányt is képesek voltak továbbfejleszteni. — Ha ennyire megnyugtató­nak tűnik a műszaki szaktu­dás, akkor valóban érdemes megkockáztatni a kérdést: vajon van-e létjogosultsága annak az elképzelésnek, hogy a magyar ipar részt vegyen a személygépkocsik gyártásá­ban? — Az előbb említett alkat­Mondhatnánk úgy is, diktá­tor. De Kállai Sándor, a Bu­dapesti Gép- és Vegyipari Szö­vetkezetek Szövetségének mű­szaki titkára másképpen fo­galmaz. Juhász Jánosról ma már tudjuk, milyen ember va­lójában, de hát ha náluk, az érdekképviseleti szervnél járt, nem mutatta meg igazi ar­cát. Jó kapcsolatteremtő ké­pességgel bíró, megnyerő, öt­letgazdag embernek ismerték meg. (Ez utóbbiról annyit: va­lóban kellett hozzá ötletesség, hogy valaki egy évre vissza­menőleg felemelje saját fize­tését havi 4 ezer forinttal. Ám, hogy Juhász János tehette ezt, az ötletgazdagságnál többet mutat...) A műszaki titkár szerint az elnök nem tűrt meg maga mellett olyan embert, aki be­leszólhatott volna a dolgaiba. Négy év alatt hat vagy hét fő­könyvelőt „fogyasztott el”, s így még csak csodálkozni sem lehet azon, hogy az APEH vizsgálata szerint is csak gya­nakodni lehet arra, hogy a sokmilliós veszteséget a kis­szövetkezet évek alatt hozta össze. Mert a bizonylatokból egyértelműen nem dérül ki semmi. Már csak azért sem, mert a Goldmetallnál nem volt bizonylati fegyelem ... De nem volt jobb a hely­zet más területen sem. Nem csak a főkönyvelők, a műsza­ki vezetők is egymásnak ad­ták a kilincset. Persze más­képp, mint azok, akik rend­re látogatták meg a kisszö­vetkezet pénztárát, hogy kü­lönböző címeken pénzt vegye­nek fel. Kállai Sándor maga is el­ismeri, érthetetlen volt szá­mukra, hogy a Goldmetallnál részek, részegységek kellenek a gépkocsiba is. Azzal a ki­egészítéssel, hogy a különleges anyagok mellett biztosítani kell a minőségi öntvényt és acélt, a legmodernebb szerelé­si technológiákat. Százezres nagyságrendű részegységeknél érdemes belefogni egy nem­zetközi vállalkozásba. Különö­sen, ha megkapnánk a főegy­ségek nagy sorozatban való gyártását. A busszal szemben a gépkocsi kisebb méretű, de műszakilag magasabb színvo­nalú előállítást igényel. A je­lenlegi szakembergárda a megtanultakat minden bizony- nyal kamatoztatná egy profil- bővítés kapcsán. — A közvélemény értesül arról, hogy a Szovjetunióban felépítenek egy új Zaporozsec- gyárat. Abban évente 150 ezer gépkocsi készülne . .. Húzó ágazat lehet — Valóban optimizmusra okot adó ez a hír, az a gya­korlati lehetőség, hogy ezek­hez a gépkocsikhoz alkatrésze­ket szállíthatnának. Az alkat­részek értéke a 150 ezer Za­porozsec értékének 26,7 száza­lékát jelentené. Igv ellentétel­ként a Szovjetunióból kap­nánk 40 ezer személyautót. További 10 ezer Zaporozsecért mintegy 30 millió rubel érték­ben hazánk gépipari, műszer­ipari és elektronikai terméke­ket szállítana. A tervek sze­rint az alkatrészgyártó kapa­citást 1991-re kell kiépíteni, s a gyártási csúcsot ezen a té­ren 1995-ben érnénk el. A kö­zeljövőben hivatalosan is meg­kötik majd az ezekkel kapcso­latos szerződést, s úgy gon­dolom, hogy az egész hazai gépiparnak húzó ágazata lehet a korszerű alkatrészgyártás. Az OMFB elnökhelyettese befejezésül utalt . arra, hogy a szerkezetváltáshoz kétségte­lenül pénz kell és nem is ke­vés! Részvételünk ebben a hármas kooperációban fel­lendítheti a műszer minőségű alkatrészek gyártását. Meg­van a biztosítéka a szükséges munkaerőnek, a jól képzett szakemberek adottak. „csupán” 13 ezer 500 forint az ügyviteli állomány átlagkere­sete, Máshol, más kisszövet­kezeteknél nem ez a jellem­ző. Most azonban már világos minden: boldog-boldogtalant foglalkoztattak, akiről úgy vélték, érdekük, hogy valami­lyen címen alkalmazzák és persze fizessék a kisszövetke­zetben. így keresett például pénzt — főállása mellett — a Goldmetall újítási előadója­ként az elnök felesége is. Fekete teflonozás és selejtnorma Mindez azonban még min­dig kevés lenne ahhoz, hogy a Goldmetall a jelenlegi hely­zetbe jusson. Arról valószínű­leg minden vétkes mélyen hallgat, hogy mit tett vagy nem tett, hogy a szövetkezet a csőd szélére kerüljön. Kállai Sándor azonban nem titkolja, hajdanában éppen a dolgozók mesélték, miképpen „teljesí­tik” időnként a normát. Ha valami ok folytán az amúgy sem szoros norma nem jött össze, hát egyszerűen elbal­lagtak a sarokban álló selejt- halmokig, s a hiányzó meny- nyiséget onnan pótolták. Mert a darab végül is darab. Leg­feljebb a selejtarány volt jó­val nagyobb. De valószínűleg ez sem tűnt fel senkinek, hi­szen a papírmunka, a bizony­lati fegyelem, mint kiderült, nemigen foglalkoztatta a kis­szövetkezetet. Talán éppen így kerülhet­tek a kerítésen túlra azok a teflonos hordók is, amelyekből aztán néhány környékbeli ga­rázsban került fel a teflon az edényekre. A fekete teflonozás­Ahogy körbetekintünk a kertben, azonnal látszik, hogy a család ízig-vérig városi éle­tet él, a százharminc négy­szögöles telken a teraszon kí­vül már csak a pázsitnak van hely. Még a kutya sem házőr­ző; a hatalmas snaucer barát­ságosan nyalja gépkocsiveze­tőnk kezét. Körbejárható — Az újságból értesültünk arról, hogy nyertünk — mond­ja Fajta József, a tulajdonos, miközben a nappaliba vezet. — Akárcsak a pályázatról. A ház tervezője, dr. Kuba Gel- lért az első Év lakóháza me­gyei versenyén nyert már egy szentendrei épülettel. A pá­lyázat 1 tiszteletére készült el a garázskapu faborítása, mert igaz, hogy már két telet töl­töttünk itt, de még ma sem vagyunk teljesen készen. A nappali és az étkező egyet­len tér, amelynek egyik fala végig ablak, s a nagyobb, ra persze hamar fény derült. Igaz, az amerikai Du Pont cég szakembereinek ébersége miatt. Az ügy azonban nem maradt titokban, s természe­tesen nem öregbítette a Gold- metall korábban jó hírnevét sem. De mindez már a múlté, a kisszövetkezet kollektíváját azonban csak az elkövetkező pár nap foglalkoztatja iga­zán. A kérdés, hogy megkap­ják-e az OKISZ-tól azt az 50- 60 millió forintot, amelytől a kisszövetkezet talpra állítását, és a letiltások elkerülését re­mélik. A szövetség műszaki titkára azonban egész másképp látja a helyzetet. Mint mondja, ha kapna is támogatást, hitelt vagy bármi más segítséget a Goldmetall, a tagságnak akkor is meg kellene térítenie a veszteséget. De egyébként sincs remény rá, hogy az OKISZ segít, hiszen 1992-ig, a már korábban nyújtott hi­telek miatt nem adhat újabb kölcsönt a Goldmetallnak. Az aranyidőknek vége lett A helyzet tehát egyáltalán nem biztató. A Goldmetall aranyidejének, úgy tűnik, egy­szer s mindenkorra vége. Mert ha a kisszövetkezet va­lami csoda folytán mégis tal­pon marad, a régi, „szép” idők már valószínűleg soha nem térnek vissza. Mint ahogy az sem képzelhető el, hogy még egyszer ennyire elbolondíta- nak, csőbe húznak majd’ száz embert. Legalábbis ennél a kisszövetkezetnél... Fató Zsuzsa nappalirészben a földig ér. A konyhát innen választották le, az előszobából is ajtó ve­zet ide, így a földszintnek ez a része körbejárható. A be­rendezés lélegzetelállítóan szép és első pillantásra lát­szik, hogy szinte minden da­rab külföldről származik. A fekete bőrgarnitúra foteljének lábán kibetűzöm az emblé­mát: Brazília. — Két és fél évet töltőt-* tünk Líbiában, Tripoliban, a kisebbik csemeténk ott is született. Mielőtt hazajöttünk, bevásároltunk. Akkor még nyoma sem volt a házunknak, csak papíron létezett. A ter­vek alapján választottuk a bú­tort — mondja Fajta József. Az építkezés anyagi alapját tehát a trópusi munka terem­tette meg, ám az igényeket még az átlag magyar pénztár­cával rendelkező Fajta házas­pár fogalmazta meg dr. Kuba Gellértnek. — Érdekes, ahogyan mi el­jutottunk a tervezőhöz — em­lékezik a fiatalember. — Még 1979-ben vásároltunk egy tí­pustervet. De abban nincs fénykép, nehezen tudtuk hát elképzelni, milyen is lesz a házunk. Hasonlót kerestünk, így jutottunk el itt Dunaha­rasztin egy szép családi ház­hoz. Apró dolgok fogtak meg rögtön, például, hogy a falat nem szórták tele elektromos elosztódobozokkal, hogy min­den pontosan kézre esett, ott volt, ahol kell abban a lakás­ban. Kiderült, hogy ez nem típusterv alapján készült. Ek­kor kaptuk meg dr. Kuba Gel- lért címét. HsUgatott rá A tervező alaposan kikér­dezte az akkor még gyermek­telen házaspárt. Nem csak az érdekelte, hogy hány gyerme­ket terveznek, hogy mivel foglalkoznak munkahelyükön és szabadidejükben, de még a feleség háztartásvezetési szokásairól is részletesen tud­ni akart. Ennek alapján ké­szült el a terv. A földszintre került a nappalin kívül még egy szoba, ez a férj műhelye. Itt készülnek például gyönyö­rű, egyedi világítótestek, és a kerti járda mellé a térvilágí­tás. Az emeletre — mivel nem lehetett tudni, milyen ne­műek lesznek a gyerekek — egy nagyobb és két kisebb szoba került. A kicsik még együtt laknak a nagyobbikban, így a legkisebb lakóhelyiség jelenleg háztartási szoba, var­rógéppel, vasalódeszkával Há ziasszony ismerőseik zöme ezt a kis manzárdot irigyli Faj- táéktól a legjobban. — Tervezőnk nemcsak el­képzelte ezt a házat, de na­gyon lelkiismeretesen ellen­őrizte is az építkezést — me­séli a házigazda, miközben az emeleti szobákon vezet végig. — Meghatározta még a mel­lékhelyiségekbe kerülő csem­pék színét is. Például, talál­tam egy gyönyörű világos- barna burkolólapot. Amikor megmutattam dr. Kuba Gel­lértnek, azt mondta: higgye el, Fajta úr, sötét lesz ez a für­dőszobába. Nem esik jól az embernek, ha nem bíznak az ízlésében, de hallgattam rá, kicseréltem. Kitárja a fürdőszoba ajta­ját, mintegy bizonyítva, hogy érdemes volt megfogadni a ta­nácsot. — Annak ellenére, hogy az átlagosnál könnyebben és gyorsabban tudtunk haladni, a belső munkák nagy részét ma­gam végeztem. Iparost nem nehéz találni, de olyat, aki maradéktalanul megvalósítja azt, amit egy gondos tervező elképzel, nagyon nehéz. A -kőművesünk,' Bábel Béla Tak­sonyból, azonban ilyen volt. De megjártuk a bádogossal, aki saját feje után ment, s mire bármit is szólhattam volna, megcsinálta az ereszt, rosszul és csúnyán. Hamaro­san le is szedem és magam igazítom ki. Sok minden hiányzik még. Például a lép­cső emeleti rézkorlátjai kö­zé salgótarjáni ragasztott füstüveg kerül, a nappaliban még nincs meg a helyi világí­tás, a kertbe most készül az alacsony kerítés alá épített fülkék ajtaja. Ide rakjuk majd a kerti szerszámokat. Egyetlen kályhával A tervező gondosságára jel­lemző, hogy még’ a kerítés te­tejére ültetendő kúszónövé­nyek latin nevét is megadta. — Csak akkor kerültem baj­ba, amikor ezek helyett aján­lottak másik hármat, szintén latinul — meséli nevetve. — A kutyát terven felül a lá­nyok szerezték. Meg is je­gyezte kissé szemrehányóan dr. Kuba Gellért: miért nem szóltunk, hogy kutyát is aka­runk, akkor megtervezte vol­na a helyét. Tehát a Fajta-ház nem csak szép, hanem jó is. Nincs semmi, amit meg kellene vál­toztatni benne. Minden ajtó, minden kilincs, ablak a helyén van. De, hogy az év lakóháza lett ez az épület, abban min­den bizonnyal nagy szerepet játszott az energiatakarékos építési mód és a fűtési rend­szer is. Hogy légfűtés van, azt jelzi a nappaliban a fa­lon látható zsalus ablak. Itt áramlik be a meleg levegő. Hihetetlennek tűnt, pedig igaz: a 116 négyzetméteres há­zat egyetlen olajkályha fűti. A tavalyelőtti nagy télben sem fáztak, elegendő volt kétezer liter olaj, az idén pe­dig jócskán maradt is belőle. Míg kikísér, Fajta József el­meséli az év lakóháza építé­si engedélyének kálváriáját. Amikor, 1979-ben beadták az okmányokat, hiába várták az engedélyező okiratot. Az épí­tési e'őadó néhány piros vo­nallal „áttervezte” Fajta Jó­zsefnek a házat, hogy meg­kaphassák az áldást. Végül is dr. Kuba Gellért hóna alatt az építési szabályzattal meg­vívta csatáját Ráckevén és pecsét került az engedélyre ... Móza Katalin Gyócsi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents