Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-09 / 84. szám

2 1988. ÁPRILIS 9., SZOMBAT Hét végi vnJGPOLiimAi KiwuNTiswm Előtérben a csendes diplomácia A szovjet vezetés magabiztosan szembenéz a realitásokkal Kétszer ötven aláírás az afganisztáni rendezés okmányaira Hét övezetbe vonják össze a nicaraguai kontracsoportokat ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP Két hét múlva Shultz amerikai külügyminiszter is­mét Moszkva vendége lesz. A napirenden csakúgy, mint a korábbi diplomáciai találkozó­kon, Reagan elnök május végi moszkvai látogatásának előké­szítése lesz. Még egy külügy­miniszteri megbeszélésre kerül majd sor májusban, mielőtt a két világhatalom legmagasabb rangú vezetője leül a moszk­vai tárgyalóasztalhoz. Ami te­hát a diplomáciák vezetőinek szintjét illeti, nem lehet fel­róni nekik, hogy nem tettek meg a maguk részéről min­dent a csúcstalálkozó előké­szítésére. Immár két hónapos az a közös utasítás, amelyet a genfi tárgyalóküldöttségekhez juttattak arról, hogy gyorsít­sák meg a munkát a hadá­szati támadófegyverzet ötven­százalékos csökkentését előíró szerződéstervezet kidolgozásá­ra. A moszkvai csúcstalálkozó maximális programja szerint ugyanis ezt az okmányt a két világhatalom vezetője ott írná alá ünnepélyes körülmények között. Ez azonban a jelek szerint inkább óhaj, mint realitás. Bár mindkét fél vezetői nem­egyszer elmondták, a május végi határidő szoros egy ilyen bonyolult dokumentum meg­szövegezésére, de még mindig lehetne módot találni a köl­csönös kompromisszumok ki­munkálására. A probléma azonban sokrétű. _ Egyrészt azért* mert a hadászati .t£má- dófegyverzet szárazföldi tele­pítésű, illetve hadihajókon, tengeralattjárókon, illetve re­pülőgépeken elhelyezett rend­szerekből áll. Ezek összeha­sonlítása, az egyes típusokon való csökkentés pontos meg­határozása vita tárgyát képezi. A Szovjetunió arzenáljának túlnyomó része ugyanig szá­razföldi indítású, míg az ame­rikaiaké tengeralattjárókon el­helyezett. Vita van arról is, hogy mi történjen a vasúti kocsikra szerelt rakétákkal. Washington szerint ezek csök­kentésének ellenőrzése gya­korlatilag lehetetlen. így ezek teljes megsemmisítését köve­teli. Még mindig vita van a ra­kétaelhárító rakétarendszerek kiépítésének tilalmát előíró 1972-es egyezmény értelmezé­séről is. A Fehér Ház válto­zatlanul úgy akarja „megtar­tani” ezt a szerződést, hogy ez módot nyújtson rakétael­hárító eszközeinek elhelyezé­séhez a világűrben. Közben Reagan nemcsak Moszkvával folytat elkeseredett vitát eb­ben az ügyben, hanem saját törvényhozásával is. A kép­viselőház hadügyi bizottsága a héten tovább nyirbálta az 1988. október 1-jétől kezdődő pénzügyi évre, a kormányzat által a csillagháborús célokra kért, már korábban amúgy is csökkentett összeget. Szovjet részről egyébként magabiztosan tekintenek a jö­vőbe, s a május végi csúcsta­lálkozót is a realitásoknak megfelelően kezelik. Mint leg­utóbb Mihail Gorbacsov Wil­ly Brandttal való megbeszé­lésein kifejtette, természete­sen kívánatos volna, hogy május végén aláírják az új szerződést, a hadászati táma­dófegyverzet ötvenszázalékos csökkentéséről. Ami Moszkvát illeti, lehetségesnek tartja a kompromisszumos megoldások elérését ily közeli dátumig is De számot vetnek azzal is, hogy ez nem jár sikerrel. Ak­kor tovább kell folytatni a munkát az egyezménytervezet kidolgozására, amelyet a két világhatalom legmagasabb szintű találkozója bizonyára megkönnyít, hiszen a csúcson olyan politikai döntések szü­lethetnek, amelyek irányadóak lehetnek a Genfben tárgyaló szakértőknek az okmányok végső kidolgozásához. Túl mindezen, a moszkvai csúcs olyan újabb személyes érint­kezést jelent, amely alkalmat ad a két világhatalom veze­tőjének, hogy első kézből tájé­kozódjanak egymás álláspont­jairól, s a másik fél bizton­sági érdekeinek jobb megis­merése kétségtelenül a köl­csönös bizalom légkörének to­vábbi erősödését eredményezi. KABULI TÁRGYALÁSOK TASKENTI ZÁRÓAKKORDDAL Amikor Sevardnadze szovjet külügyminiszter Kabulba uta­zott, úgy tűnt, hogy az immár hat esztendeje, Genfben zajló afgán—pakisztáni tárgyalások a békés rendezésről, zsákutcá­ba jutottak. Pedig a svájci konferenciavárosban folytatott megbeszélések, amelyeken Cordovez ENSZ-főtitkárhelyet- tes közvetít, egyeztetett ok­mánytervezetek kidolgozását eredményezték. Ügy látszott azonban, hogy amikor már csak valójában e dokumentu­mok aláírása van hátra, Pa­kisztán egyszerre visszatáncol és Washington, amelynek ga­rantálnia kellene a meg­egyezést, hirtelen feltételeket támaszt. A cél nyilvánvaló volt. Miután Moszkva beje­lentette, hogy a dokumentu­mok aláírását követő egy hónappal megkezdi csapatai­nak kivonását Afganisztánból, a lázadó erők külföldi támo­gatói megpróbáltak *,drágább áfát” fizettetni a rendezésért a Szovjeunióval, illetve a ka- buli népi erőkkel, azaz újabb engedmények kicsikarását sze­rették volna elérni. Sevardnadze kabuli megbe­szélései világossá tették: ha nem jön létre a Genfben ok­mánytervezetekben rögzített rendezéses formula, Moszkva és Kabul saját kezébe veszi egyoldalúan a dolgok vitelét, s az eredmény egy olyan tí­pusú megbékélési mód lesz, amely kihagyja ugyan Iszlá­mábádot ebből a folyamatból, de a dolgok logikája szerint mégis arra kényszeríti, hogy tartsa tiszteletben a szovjet— afgán megállapodásokat. A realitások ugyanis érvénye­sülnek, s máris nagyszámú menekült tért vissza Pakisz­tánból és kapcsolódott be az afganisztáni politikai életbe. Sevardnadze kabuli tárgyalá­sai idején kezdődtek meg a Nadzsibullah-kormányzat által rendezett parlamenti választá­sok, amelyeken több párt je­löltjei is részt vesznek, s mandátumokat tartanak fenn azoknak a képviselőknek, aki­ket később a hazájukba visz- szatérö menekültek választa­nak majd a nemzetgyűlésbe. Sevardnadze és Nadzsibul- Iah tárgyalásai Taskentben folytatódtak. Ide utazott Gor­bacsov, az SZKP KB főtitká­ra és a Kabulban körvonala­zott megállapodásokat a Szov­jetunió déli részének e fontos városában véglegesítették. Ki­mondották azt, hogy május­ban megkezdődik a szovjet egységek kivonása, az afgán vezetőkkel egyeztetett menet­rend alapján. Világossá tették azt is, hogy mind a csapatki­vonás ideje alatt, mind pedig azután is folytatódik a Szov­jetunió szerződésekben meg­határozott segítése a kabuli népi erőknek. Közben amerikai források­ból kitűnt, Washingtonnak nem sikerült elfogadtatnia Moszkvával azt a tervét, hogy mialatt a Szovjetunió felfüg­geszt. minden fegyverszállít­mányt a kabuli kormánynak, az Egyesült Államok tovább is küldhessen modern harci .esz­közöket annak a hét afgán csoportosulásnak, amelynek főhadiszállása a szomszédos Pakisztánban van, s amely a fegyveres harcot folytatja a kabuli kormány ellen. így Washington diplomáciai csa­tornákon át tudomásul adta, hogy nem követeli tovább a szovjet fegyverszállítmányok felfüggesztését sem a csapat- kivonás idejére, sem pedig az azt követő időben, s az Egye­sült Államok is küld fegyve­reket a lázadóknak. De kész viszont garantálni a genfi ok­mányokat, ha aláírják azokat. Ami pedig a taskenti bejelen­téseket illeti, Washington üd­vözölte, ha óvatos formában is azt, hogy a Szovjetunió május közepén megkezdi csa­patainak kivonását Afganisz­tánból. Csupán azt tették hozzá ehhez, hogy Washing­ton szeretné megismerni a csapatkivonás pontos menet­rendjét. Mint nyugati hírügynöksé­gek megjegyzik, ennek aligha lesz akadálya, hiszen valószí­nű, ha nem előbb, Ronald Reagan moszkvai látogatása­kor ezt az ütemtervet ismer­tetik az amerikaiakkal. Kom­mentátorok rámutatnak arra is, hogy a szovjet csapatkivo­nás megkezdése Reagan moszkvai érkezése előtt ked­vező légkört teremthet majd a csúcstárgyalásokhoz. A jelek szerint a történtek jótékony hatással voltak a genfi tárgyalásokra is. Mint közölték: már az okmányok fordítása és a szövegek végső egyeztetése zajlik. Ez a mun­ka nem csekély, hiszen a pa­kisztáni—afgán szerződés alá­íróinak nem kevesebb mint ötvenszer kell nevüket oda­írniuk e bonyolult rendezés dokumentumaira. WASHINGTON ÉS A BÉKEFOLYAMAT Nicaraguában tart a hat­vannapos tűzszünet, s megtör­tént a megállapodás arra is, hogy a kontrák hét kijelölt övezetbe vonják össze fegyve­res csoportjaikat. Ezt hírügy­nökségek jelentős eredmény­nek könyvelik el. Megjegyzik azonban azt is, hogy várha­tóan — miután újra megkap­ják az amerikai segélyt — a nicaraguai kormányellenes fegyveresek megkeményítik álláspontjukat a sandinisták­kal folytatott tárgyalásokon. Managuai kormánykörök bí­rálták az Egyesült Államok vezetését, amiért a segély fo­lyósításának körülményeivel megszegi azt az ígéretét, hogy nem avatkozik be a békefo­lyamatba, s nem tesz olyan lépést, amely növelné a fe­szültséget. Amikor az ameri­kai törvényhozás megszavazta a kontráknak az úgynevezett „humanitárius segélyt”, olyan nyilatkozatokat tettek, hogy a tűzszünet ideje alatt nem amerikai. hanem semleges szerv útján juttatják el a ni­caraguai kormányellenes fegy­veresekhez a pénzösszegeket. Managuában viszont most rá­mutatnak, hogy a segély szét­osztását az Amerika-közi Fej­lesztési Bankra bízták, s ezt a washingtoni központú pénzin­tézetet rendkívül szoros szálak fűzik az Egyesült Államok kormányzatához... Árkus István Kína államelnöke: Jang Sang-kun A kínai parlament pénteki ülésén Jang Sang-kunt, a ve­terán forradalmárt és kiemel­kedő katonai vezetőt válasz­tották meg a Kínai Népköz- társaság államelnökévé. Jang Sang-kun Kína negyedik el­nöke Mao Ce-tung, Liu Sao- csi és Li Hszien-nien után. Államelnöki tisztsége mellett megtartja állandó alelnöki tisztségét a központi állami katonai bizottságban is. Kína most megválasztott elnöke 1907-ben született a Szecsuán tartományi Tung-Nan me­gyében. Az új összetételű kínai or­szágos népi gyűlés első ülés­szakának pénteki plenáris ülé­sén titkos szavazással megvá­lasztották Vang Csent a Kí­nai Népköztársaság alelnöki­vé, Van Lit a parlament ál­landó bizottságának elnökévé és Teng Hsziao-pinget a központi katonai bizottság elnökévé, azaz a kínai fegy­veres erők főparancsnokává. Az ülésen jelen levő 2883 képviselő ugyancsak titkos szavazással megválasztotta a parlament állandó bizottságá­nak 19 alelnökét és főtitká­rát. valamint az állandó bi­zottság 135 tagját. SZÖKÖTT VONAT Elbitangolt egy vasúti szerel­vény csütörtökön London kö­zelében — jelentette az AP hír- ügynökség. A négy kocsit von­tató villanymozdony hat kilo­métert zakatolt a Londonba ve­zető nagy forgalmú pályán utasok és mozdonyvezető nél­kül. A nagyobb bajt sikerült megelőzni, egy bátor mozdony­vezető felugrott a magát önál­lósító mozdonyra és megállítot­ta azt. A szerelvény a London­tól 30 kilométerre lévő Three Bridges állomásról indult el, miközben a mozdonyvezető az állomásfőnökkel az irodában csevegett. Egyelőre nem találnak ma­gyarázatot arra, hogy a vil­lanyvonat miként indulhatott el emberi beavatkozás nélkül. Prága Ülésezik a CSKP KB A CSKP Központi Bizottsá­ga pénteken kétnapos ülést kezdett. A prágai vár spanyol termében délelőtt megnyílt ülésen a testület a pártélet megújításáról, a gazdasági re­formok soron következő lépé­seiről tanácskozik. A CSKP KB elnökségének beszámolóját Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára ismer­tette. VENDÉGÜNK: Branko Mikulics kormányfő Branko Mikulics 1928-ban szüle­tett Bosznia-Hercegovinában. Ok­leveles közgazdász. 1943-tól részt vett a népfelszabadító háborúban. Mind Bosznia-Hercegovinában, mind szövetségi szinten, jelentő* tisztségeket töltött be. Több já­rásban a pártbizottság titkára, majd a szarajevói járási képvise­lő-testület elnöke volt. 1965-ben a Bosznia-hercegovinál Kommunisták Szövetsége KB tit­kárává, később a Végrehajtó Bi­zottság titkárává, 1967-ben pedig a köztársasági kormány elnökévé választották. 1969-töl 1978-ig a Bosz- nia-hercegovinai Kommunisták Szövetsége KB-elnöke és egyúttal a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége KB Elnökségének tagja volt. A JKSZ XI. és XII. kongresszu­sa közötti időszakban a JKSZ KB Elnökségének tagjaként a párt központi apparátusában dolgozott és egyéves mandátummal az el­nökségben az elnöklő tag tisztét is ellátta. 1982-ben Bosznia-Hercegovina Szocialista Köztársaság elnöksé­gének elnökévé választották. A XIV — szarajevói — téli olimpiai játékok szervezőbizottságának el­nöke volt. 1984-ben a JSZSZK elnökségé­A magyar—jugoszláv kap­csolatok rendezettek, szi­lárd elvi alapokon fejlődnek. Mindkét szocialista ország a társadalomépítő munka eltérő sajátosságait tiszteletben tart­va és a kölcsönös érdekek alapján törekszik a jószom­szédi viszony, a sokoldalú együttműködés fejlesztésére. Magyar részről így értékelik a baráti Jugoszláviához fűződő viszonyunkat Branko Miku­lásnak, a jugoszláv kormány elnökének közelgő budapesti látogatása előtt. A kétoldalú kapcsolatok meghatározó eleme, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége folyamatos, tartalmas együttműködése, amelynek konkrét teendőit, eseményeit két évre terjedő munka tervek rögzítik. A rendszeres legfel­ső szintű találkozók sorában Kádár János legutóbb 1984 márciusában látogatott Belg- rádba, útját a JKSZ KB el­nökségének elnöke tavaly feb­ruárban viszonozta. Magas szintűek az állami vezetők kapcsolatai. Legutóbb 1985 de­cemberében Lázár György tett látogatást Jugoszláviában. A két szomszédos szocialista nek tagjává választották. A Szö­vetségi Végrehajtó Tanács elnöké­nek lisztségét 1986. május 16-tól látja el. Tagja a JKSZ Központi Bizott­ságának. ország kapcsolatainak egyik legjelentősebb területe a gaz­daság. Elsősorban a vállalatok közötti közvetlen együttműkö­désben rejlenek még kiakná­zatlan lehetőségek, jóllehet, az elmúlt években számos kooperációs szerződés született a magyar és jugoszláv partne­rek között. Közismertek pél­dául a közútijármű-gyártás- ban kialakult együttműködés eredményei, napjainkban mintegy hatezer Rába kamion fut a jugoszláviai utakon, s hazánkban igen népszerűek a Zastava gépkocsik. Az együtt­működés példamutató területe a határ menti szénhidrogén­mezők együttes feltárása és művelése s ugyancsak eredmé­nyes a közös munka a villa- mosenergia-iparban, ennek ke­retében Szeged és Szabadka között a jövő év végéig 400 kilowoltos távvezeték-össze­köttetést építenek ki. K ulturális kontaktusaink­ban különösen nagy sze­repe van annak, hogy a Jugo­szláviában élő magyar, illetve a hazánkban élő délszláv nem­zetiségek nyelvének, kultúrá­jának, hagyományainak ápo­lását kölcsönösen segíti a két ország. Hét tagország fegyveres erői a szoros ellenőrzéséért Gibraltári NA TO-hadgyakorlat A NATO hét tagországának fegyveres erői vesznek részt azon a hadgyakorlaton, amely Elkezdődtek az iráni parlamenti választások Verseny a medzslis helyeiért Iránban pénteken parlamen­ti választások kezdődtek. A 30 ezer szavazóhelyiséget helyi idő szerint reggel hét órakor nyitották meg. Az ország la­kossága a sah eltávolítása óta ezúttal harmadízben járul az urnák elé; a legutóbbi szava­zást 1984 áprilisában tartották. Az egykamarás iráni parla­ment, a medzslisz, 270 képvi­selői helyéért 1600 jelölt indult harcba. A Kayhan című tehe- ráni lap szerint a jelöltek 20 százaléka egyházi személyiség. A választásokat két fordu­lóban tartják. A mostani for­dulóban a jelölteknek abszolút többségre van szükségük a megválasztáshoz. Az április 23-án tartandó második for­dulóban már elegendő a rela­tív többség is. A képviselőket négy évre választják közvet­len, titkos szavazással. Az or­szág 15 évesnél idősebb lako­sai élhetnek szavazati joguk­kal. A teheráni rádió felszólí­totta a lakosságot: minél na­gyobb számban adják le sza­vazataikat. Az ország legfőbb vallási vezetője, Khomeini ajatollah a múlt hónapban ki­jelentette: a választásokon va­ló részvétel vallási és forra­dalmi kötelesség. Tápon ’88 fedőnévvel csütör­tök óta tart a Gibraltári-szo- rosban. Az egyhetes hadgyakorlat célja a hadászati fontosságú szoros, vagyis a Földközi-ten­ger és az Atlanti-óceán közöt­ti átjáró ellenőrzésének össze­hangolása. Az évenként meg­rendezésre kerülő hadgyakor­laton ezúttal Portugália, Spa­nyolország. Franciaország, Olaszország. Hollandia, Nagy- Britannia és az Egyesült Ál­lamok légierői, tengeralattjá­rói és felszíni hadihajói vesz­nek részt. Madridban pénteken fejezte be háromnapos hivatalos láto­gatását John R. Galvin tábor­nok, az európai NATO-erők főparancsnoka. Az amerikai tábornok többször hangoztat­ta. hogy madridi megbeszélé­seinek célja: a spanyol fegy­veres erők és a NATO közöt­ti gyakorlati kapcsolattartás kidolgozása. FERTŐZŐ JÁRVÁNY A felső-egyiptomi Aszjut tartomány falvaiban tíz kisgyerek halt meg agyhártyagyulladás következtében, s száz fertőzöt­tet kezelnek a kórházakban — jelentette a kairói A1 Ahbar nevű lap. Az újság szerint a térségben lakó iskoláskorúakat — fakultatív alapon — beoltják e betegség ellen, de a vi­szonylag magas ár (adagonként két dollár) nem teszi lehető­vé, hogy mindenki részesüljön belőle. E forró déli körzetben évente visszatér a járvány, de ezúttal később, nem a novem­ber—márciusi időszakban jelentkezett. Az országgal szomszédos Szudánból két hete már több száz halálos áldozatot jelentettek, s a kartumi kormány sürgős segélyfelhívással fordult az egézségügyi világszervezethez, va­lamint a gazdagabb államokhoz, bocsássanak rendelkezésére agyhártyagyulladás elleni szérumokat, mert a korábbi kész­let napok alatt elfogyott. A szintén Szudánnal szomszédos Csádban is pusztít e sú­lyos járvány, ráadásul a korábbi éveknél is nagyobb arány­ban. Csupán a fővárosban, N’Djamenában eddig 230 halál­esetet regisztráltak, s naponta 50-90 új fertőzöttet kell kór­házba vinni. A betegség terjedését nagyban elősegíti az öve­zetben tapasztalt, az átlagosat jóval meghaladó hőség. Több milliárd dollár Pakisztán számára Hosszú távú katonai kapcsolatok Frank Carlucci amerikai hadügyminiszter iszlámábádi látogatásának végén megerő­sítette azt, amit ázsiai kőrút­jának előző állomásán, az in­diai fővárosban mondott: az amerikai—pakisztáni katonai együttműködés hosszú távra szól, a washingtoni kormány­zat a szoros katonai kapcso­latokat az afganisztáni ren­dezés után is fenn kívánja tartani. Az amerikai minisz­ter pénteken azt követően nyi­latkozott Iszlámábádban, hogy befejezte tárgyalásait a pa­kisztáni vezetőkkel. Az amerikai törvényhozás a következő hat évre 4,02 mil­liárd dolláros segélyprogra­mot hagyott jóvá Pakisztán számára, az összeg felét ka­tonai szállítások emésztik majd fel. Az indiai fővárosban felve­tették Frank Carluccinak, hogy tekintettel az afgán ren­dezésre — a „szovjet fenye­getés” megszűnésére — a wa­shingtoni kormányzat csök­kentse a Pakisztánnak szánt fegyverszállításait. Indiai megítélés szerint a pakisztáni fegyverkezés meghaladja a szomszédos ország védelmi szükségleteit.

Next

/
Thumbnails
Contents