Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

Változó világban Munka, munkás, érdekvédelem Kezdjük a munkával. Egy­általán: mit ünnepelünk a munka ünnepén? Milyen munkát? Valaha a munkás, a munkásmozgalom szorosan kö­tődött a kétkezi tevékenység­hez, hiszen a gyári dolgozóra ez volt jellemző. Termelj töb­bet, jobban élsz! Amikor ez a jelszó volt érvényben, nagy­részt ugyancsak a kétkezi munkára gondoltunk. Ma ér­vényes-e ez a jelszó s ho­gyan érvényes? — Sok alapeszménkkel együtt az említett fogalmak is nagymértékben megváltoz­tak. Másképp értelmezzük a klasszikus három nyolcast, nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés. Másképp vélekedünk az in­gyenes oktatásról, az ingyenes egészségügyről, az áru- és pénzviszonyokról. Sokáig él­tünk abban a hitben, hogy nálunk nem lehet munkanél­küliség. A struktúraváltás azonban átmeneti munkanél­küliséggel jár. Mindenütt a világon. Nálunk is. Ez is hoz­zájárul a munkafogalom mó­dosulásához. — Mi a munka ma? Melyik az értékes, a jó munka? El­méletben nem nehéz rá felel­ni. Az, amelynek eredménye­ként a világ bármely piacán gazdaságosan eladható termék jön létre. A gyakorlatban sok­kal nehezebb a dolgunk. Az ilyesfajta munkának korszerű gépek, berendezések, gyártási eljárások az előfeltételei, ame­lyeket nagyon nehéz előterem­teni. Tőke kell hozzá. Nagyon sok tőke. Ez ismét olyan foga­lom, amely nem tartozott szó­tárunkban a pozitív fogalmak közé. • Bocsánat, bogy közbevá­gok. Nemrég magyarázták a tévében, hogy a bányász erő­feszítései, verejtékez munkája akkor Is tiszteletre méltó, ha a végén a vállalat mégsem nyereséges. Az egyéni erőfe­szítések és a közösség ered­ményessége között nemcsak a bányászatban mutatkozik rés. — Nálunk a mezőgazdaság­ban is. Gyakran mondogatjuk, mindenkinek a saját helyén kell helytállnia, s ha ott meg­tesz mindent, az egyén, a bri­gád, a műhely, az üzem, az agazat, a vállalat és az ország is boldogul. Mi van a való­ságban? A bányász nem tehet arról, hogy milyen eszközök­kel, módszerekkel hozza fel­színre a szenet. A növényter­mesztésben, az állattenyész­tésben foglalkoztatott dolgo­zó is elvégezheti a rábfzotta­kat. Idejében vet, betartja az agronómiái előírásokat, nem késlekedik a betakarítással, s még az időjárás is lehet ke­gyes, de a búza ára akkoi $em több 370 forintnál. Az ön­költsége ennél sokkal maga­sabb. A legjobban elvégzett munkát is leértékelheti a piac Mondjam, hogy ismét egy fo­galom, amit újra fői kell fe­deznünk? A tangazdaságnak ipari ágazata is van, az inner származó nyereséget pumpál­juk mi is az alaptevékenység­be. Nos, az iparban ugyanaz1 a példamutató munkát a piát — vagy a szabályozás? — sok­kal magasabbra értékeli, min a növénytermesztőét, az rHat- tenyésztőét. •Fölmerül a kérdés: a pia vagy a szabályozók ítélete a alaptevékenységben és az ipar ban dolgozó borítékjában i megmutatkozik? — Mindkét ágazatban telje sítménybérezés van. Általá nosságban nincs lényeges el térés a fizetések között. Csal az egyéni teljesítmények sze rím. Miért Kerülne natrany- ba az, aki sokkal mostohább körülmények között látja el feladatát, a határban az ál­lattartó telepeken. Ha kizáró­lag a hasznot vennénk alapul, akkor a raktározásban dolgo­zónak kellene a legtöbbet fi­zetni, hiszen ott képződik a legnagyobb nyereség. • Örülök, hogy említette a raktározást. Az iskolákban szoktak ilyeneken rágódni, va­jon a szállítás, a raktározás meg hasonlók hogyan és mennyiben járulnak hozzá a nemzeti jövedelem termelésé­hez. Bárhogyan vélekedjünk is, aligha hiszem, hogy a rak­tározás lenne az a ténykedés, amit a legjobban kéne hono­rálni. Ez a piac meghökkentő játéka. — Én a szabályozás torz fintorának szoktam mondani. • Térjünk át a következő kérdésre. Önöknél milyen arányban dolgoznak kétke­ziek? — Az állomány nyolcvanöt százaléka fizikai dolgozó, aho­gyan ezt hivatalosan mondjuk. Növénytermesztők, állatte­nyésztők, esztergályosok, éép- szerelők. • Milyen ezeknek az embe­reknek a megbecsülése? Nem úgy értem, mennyi a fizeté­sük, hanem a hírük, nevük. A megbecsülés alapja a munka. Hírt, nevet kiváló tel­jesítménnyel lehet kivívni, dolgozzon valaki az alaptevé­kenységben. a melléküzemben vagy másutt. Dolgozóinknak a tekintélyes hányada régóta a tangazdaságban keresi ke­nyerét. Törzsgárdatagok. Itt építettek házat, kedvezményes telekkel, anyagi és egyéb tá­mogatással. Nem ritka, hogy egész családok vannak nálunk. És a megszállott sem ritka ki­vétel. Nem számít, hogy hús­vét vagy más ünnep van, fej­ni kell. vetni kell, gyorsan le­hozni a termést a táblákról. — Ezért különösebb elis­merésben nem részesíthetjük őket, mégis csinálják. Üjab- ban elértük, hogy az illet­ményföld felső határa hatezer négyzetméter. És persze a la­kástámogatásnál, telekjutta­táskor, üdülési beutaló osztá­sakor előny a törzsgárdatag- ság. • Ez érdekes. A béren kí­vüli juttatás egyik formája az illetményföld, ami az évek so­rán egyre nagyobb terület lett. A főmunkaidőn túl is mind többet dolgozhat valaki... A juttatások, támogatások emle­getésével már át is tértürJk az érdekvédelemre. — Legutóbb a pártbizottság beszámolójában, a szakszerve­zeti bizottság teveKenységet ériekéivé úfogalmazott, éi- dekvédelm t»víkenvsége meg­keményedett. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a megnehe­zült viszonyon között szigo­rúbban és aprólékosabban védjük a tagság érdekeit, mint amikor többet lehetett elosz­tani. Bizottságunknak min­denről van véleménye, s ez a dolgozóinkéra épül. — A tisztségviselőkön ke­resztül folyamatosan tájéko­zódunk a műhelybeliek, a föl­deken, az állattartásban dol­gozók reagálásáról, hangulatá­ról, gondjairól. De természe­tesen minden érdekvédelem a kötelességek teljesítésével kez­dődik. Annak van joga a ma­gas színvonalú érdekvédelem­re, aki a rábízott feladatokat a legmagasabb fokon elvégzi. Olyan dolgozó nincs, aki ne kapta volna meg azt, ami jo­gosan jár neki. Gyakran szól­nia sem kell neki. mert a tiszt­ségviselőink tudják, kinek mi jár. Nem majd ekkor és ak­kor, hanem a legrövidebb időn belül. • Következtethetek ebből ar­ra, hogy az új tagdíjfizetésre való áttéréskor nem nagyon léptek ki a tangazdaságlak a szakszervezetből? — Igen. Egyetlen dolgozónk sem lépett ki. — Köszönöm a beszélgetést. Kívánok minden tangazdasági dolgozónak és önnek is kelle­mes májusi ünnepet. Kör Pál imm A kora délutáni órákban is kedvelt pihenőhely a vá­rosközpont Gödöllőn. A környez,ő boltok elsősorban a bevásárlókat várják, közben a ráérő családtagok a kö­zeli padokon üldögélnek, olvasnak, nézelődnek. (Vimola Károly felvétele) A városközpontban. KISTERMELÉS A Központi Statisztikai Hivatal a hazai mezőgaz­dasági kistermelésről sokoldalú felmérést készített. Ta­valy a mezőgazdasági kistermelés értéke összehasonlít­ható áron az előző évihez képest összességében 2 szá­zalékkal csökkent. Növényekből a zöldséget kivéve — kevesebbet termeltek. A zöldségtermelés a gazdálko­dók körében az egyik legfontosabb ágazattá fejlődött. Az állattenyésztés értéke valamelyest növekedett, el­sősorban a baromfi- és sertésállomány gyarapodásá­nak eredményeként. A statisztikai adatok tanúsága szerint a felmérés idején — 1986-ban — az országban 1 millió 415 ezer olyan háztartást tartottak nyilván, amelynek tagjai nö­vénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel foglalkoztak. A családtagok száma megközelítette a 4 és fél milliót. A termelés mennyisége a vizsgált időszak alatt 12 száza­lékkal meghaladta az előző évit. Az adatok azt is bi­zonyítják, hogy mindinkább növekszik a nyugdíjas korú kistermelők aránya. A fiatalok egyre kevésbé fog­lalkoznak mezőgazdasági termeléssel. A fiatalabbak a hagyományos paraszti házi munkával már nem szíve­sen foglalkoznak. Csak a kisíerriielés' megfelelő szintű gépesítésével képzelhető el, hogy vonzóvá váljék szá­mukra ez a tevékenység. A kistermelés fejlődését a mezőgazdasági vállalatok és áfész-ek hatékonyabb szer­vezőmunkája, ösztönző hitelnyújtása, kisgépkölcsönzé­se, a termelést és értékesítést segítő jobb fajtájú sza­porítóanyagok biztosítása, valamint a rendszeres nö­vényvédelmi tájékoztatás is segíthetné. Kiállítás Galériából galériába Valóra váltak a régi álmok szpmát tekintve Pest me­gye települései közül a harmadik helyen áh. ará­nyuk az összlakossághoz viszonyítva 5,7 százalék, növekedési ütemük pedig meghaladja a megyei átla­got.) 'iliiliirimiliiifiiiiuiimi' Sörös Dávidék házát a put­risortól a Bercsényi utca po­ros csíkja választja el. És egy egész világ. Nyitott kis tera­sza van, szépen bútorozott szobái, a hallban televízió, rá- ó, magnó. — Tessék csak helyet fog­lalni, nekem is jólesik a pihe­nés, egész nap mostam, kéz­zel, elromlott a mosógép, és jaj de hiányzik, mert itt ál­landóan mosni kell. Hogy ven­né ki magát, hogy piszkosban engedem a gyerekeket iskolá­ba! Ha valami van, isten ne adja, baleset éri valamelyikü­ket, le kell vetkőzni, aztán ha piszkos rajta a trikó, mind­járt azt mondják rá, hogy per­sze, cigány. De már én olyan fáradt vagyok ... — A lábaim is, a kezem be­dagad, pedig úgy bírtam én magam mindig, hogy éjszaka kigondoltam, hová rakom át másnap a bútorokat, és reggel már rendeztem is, megkaptam a szekrényt, arrébbrámoltam! Valahogy olyan furcsa ez, hogy az ember egy idő múlva egyszer csak már nem ugyan­az. — Jön egyik reggel a fiam azt mondja: mondani aKaroK valamit. No, gondoltam a bü­dös kölöknek pénz kell, azt keríti így körül, de nem. Hogy a tanító néni mondta nekik az osztályban, emelje fel a kezét, akinek háromnál több testvére van. Hárman felemel­ték. Kérdezi akkor, hogy hát ti hányán vagytok, Józsika? Mi kilencen vagyunk testvé­rek, mondja az én gyerekem, a tanító néni meg csak cso­dálkozott, hogy az nem lehet, hát hogy tartanak ilyen szé­pen rendben benneteket? (Monoron a telep: ci­gánylakosok száma 157, a telepen kívül ezernegyven- hárman élnek. A putri szintű lakások száma hat­vanhárom. Egy lakásra 7,1 fő esik.) iimmiiiii.iiiiiiiiiiiiiimi — Hát elmondhatom ép­pen... Gombán születtem, ott volt házunk. Egy szép. hosz- szú parasztház, szobákkal, konyhával, mellékhelyiségek­kel. Tizenegyen voltunk test­vérek. Az utolsókat már úgy szülte anyám, hogy nagyon beteg volt szegény, aztán meg is bénult, csak feküdt, és csak a szeme meg a szája moz­gott ... De apám az hama­rabb halt meg. — Akkor gondolta úgy az anyám, hogy költözzünk be Monorra, neki itt v-it mmden rokonsága, Gomnáo meg sen­ki. Hát bejöttünk Fedi*, en Gombára azóta is úgj emlék­szem, mini az tiedem legbol- drgabb időszakára in .r: ott megbecsültek minket. Nem volt az, hogy így a ci ?a ív meg úgy ... Pedig, amikor apám már beteg volt, nem remélhetett, istenem, de sokat éheztem... — Mentem a tanácshoz az ebedert, sose felejtem el, és mindig csak lestem, hogy so­kat tesznek az edénybe vagy keveset? De beieenni sose mertem, mert tudtam, hogy anyám otthon vár, és ő is na­gyon éhes ... Csak ez ne jöj­jön vissza soha! Nem bírnám azt, hogy az én gyerekeim úgy éhezzenek, mint akkor én! — Monoron aztán nagyon rossz volt. A bátyám húzott fel itt a telepen egy szobát, abban először hárman lak lünk, aztán odaköltözött még két bátyám az_>knak a fel sege... Volt. aki a földre ju­tott. nem féri be több ágy. És oda én még öt gyereket szül­tem! Tizenhárom évesen men­tem férjhez, tizenhat éves ko­romban született az első gye­rekem. Nem akartam én, de­hogy, de hát nem voltunk mi semmiről felvilágosítva! Jött, hát szó nélkül kiszültük. Ha el is lehetett volna vetetni, hát jutott volna rá pénz? De­hogy jutott. (Monoron a népesség száma 19 ezer 106. A 0—14 éves korúak száma 4 ezer 71, ebből cigány 510. A nyolcvan éren felüliek há- romszázhatvanhatan van­nak. cigány közöttük egyet­lenegy sincs. A 70—19 év közöttiek száma 1 ezer 32, kilenc cigányszármazású.) I 11111111111111111111111111111 — ... Aztán tönkre is men­nek az asszonyok nagyon ha­mar. Anyám is s regény, fe­küdt bénán, aztán amikor megszületett az első gyerekem, kaptam a kelengy-utalványt és nem tudtam hogy ebből most a picinek vegyek pelen­kát vagy anyám alá így lepe­dőt? Vettem egy lepedőt, pe­lenkaanyagból. — De aztán úgy alakult, hogy én ezt a házasságot so­Kedves Bankó László, ön a Gödöllői Tangazdaság szakszer vezeti bizottságának titkára. A szakszervezet, a munka és i munkás szorosan kapcsolódó fogalmak. Mindhárom szó tártál ma a munkásmozgalom kezdete óta jelentős változáson men keresztül. Különösen szembetűnő ez ma, amikor a magyai társadalomnak nincs olyan területe, amelyet ne érintene : változás szele. Mi a munka, mi a munkás, mi az érdekvédc' lem? Bevallom, egyik kérdésre sem tudnék kimerítő, pontoi választ adni, jóllehet iskolai tanulmányaim során elég hatá' rozottan feleltem rájuk, ha éppenséggel ezeket húztam ki té' télként a vizsgákon. Arra kérem, ossza meg ebbéli megfigye léseit, tapasztalatait olvasóinkkal. Ragyog a nap, beletúr a szemétdombokba. Neki lehet, sugarai a mocsok kellős kö­zepén is tiszták és érintetle­nek maradnak. A közkifolyó mellett egy tízéves forma kis­lány foltos szőnyegen térdel, ujjai körül mosószer habja csorog. — Muszáj kisikálni — mondja — és többé ránk se néz. A putrisoron végigmene­tel egy kisgyerek, alig bírja cipelni a fakó selyem nem­zetiszínű zászlót. A rudat a válla gödrébe támasztja, egyensúlyozza, bokáig porban vonul el a házfal tövében pi­páló öregember, a gallyból eszkábált kerítés, a mosott rongyok, az asszonyok között, akiknek nyakában kócos, bar­na babák lógnak. Viszi a ki 1 tudja honnan szerzett zászlót és eltűnik vele egy putri ajta­ja mögött. — Hadd tegyük már be a bicikliket magához, Sörösné — mondja Tóth Lajosné. a Mo- nori Tanács cigányügyi elő­adója. — Hát persze hogy tegyék 1 csak! Kit keresnek, Rózsika néni? — Egy asszonyt. Olyan asz- szonyt, aki idős. olyan hetven ■ körüli, és nagy családja van. — Idős asszony? Nincs itt olyan! Tán én vagyok a leg­idősebb, pláne a nagycsalá­dosok között, öregasszony egy • sincs a telepen, öregember, az tán kettő. Nem élnek itt olyan hosszú életet az emberek. — Miért, hát maga hány éves? — Negyvenhárom leszek jú- i Húsban. (Monor a cigánylakosság Kondor, Somorjai, Kutas, Barsbold. Rézkarc, akvarell, bronz és terrakotta kisplaszti­ka. E műfaji választék jellem­ző a jelenleg látható kiállítás­ra a Ceglédi Galériában. Az előző évben már jelentős kö­zönségsikert arató Dürer Ga­léria mutatja be új anyagát. Négy alkotó, négy világ. Kondor Lajos Munkácsv- díjas grafikusművész erős stí­lusérzékű, az egyes korok mű­vészeti felfogását kiválóan megközelítő illusztrátor. Mun­kásságának java része illuszt­ráció, szabad grafikái fantá­ziadúsak, játékos témáinak rendszerint a szürrealizmus fogásaival ad áttételesebb ér­telmet. Somosai Jjnre, vízpar­tot ábrázoló akvarelljéi a ter­mészet rejtett szépségeit hoz­zák közelebb a nézőhöz. Lí­rai színekkel vall kedvenc té­májáról nagy technikai biz­tonsággal. Kutas László szobrászmű­vész a természeti formák sza­bad szobrászi átírásából épít­kező műveiben napjaink in­tellektuális és érzelmi élmé­nyei kapnak tárgyilagos és humánus megfogalmazást. A megnyitón személyesen is megjelenő Barsbold Densen szobrászművész műveiben az európai és ázsiai kultúra leg­nemesebb hagyományait ötvö­zi. Műveik számos alkotó mel­lett állandóan megtekinthetők a fővárosi kiállítóteremben. — Mit takar a Dürer név? — faggatom Bernáth Istvánt, a galéria vezetőjét. — Profilunkra főleg a sok­szorosított grafika jellemző, így lett névadónk a XV. szá­zadban élt nagy német mester. — Hogyan került Ceglédre a külföldiek által is jól ismert és látogatott kiállítóterem anyaga? — Szívesen hoztam ezeket az alkotásokat abba a vá­rosba, ahol középiskolás évei­met töltöttem. A tárlat május 5-ig tekint­hető meg a Kossuth Művelődé­si Központ kiállítótermében. Barnóth Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents