Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

A váci kötöttárugyár pontjai Akik idén az élen menetelnek A Vác városi munka verseny- bizottság a múlt évi eredmé­nyek ^lapján a Senior Kötött­árugyárat találta a legjob- nak az ipari vállalatok között, ezért idén dolgozói vonulhat­nak a május elsejei menet élén. Számítottak-e a sikerre? Pénz a megújulásra örülnek-e ennek? Amikor a vállalat szakszervezeti bizott­ságának titkárával beszélget­tem, igyekeztem elkerülni az ilyen kérdéseket. Mit is lehet­ne erre válaszolni? Egy igent talán. De ez túl könnyű ösz- szefoglalása lenne 52 heti munkának, sőt nemcsak an­nak. Az értékelés szempontjai között ugyanis a gazdasági mutatók mellett a területi tá­mogatás tényezőit szintén fi­gyelembe vették. De időzzünk el még egy kicsit a gazdálko­dásnál, annál is inkább*, mi­vel itt a maximálisan adható 50 pontból 46-ot szerzett a Senior. — A termelés hatékonysá­gát, az egyensúly javítását, a fejlesztést és a vállalati va­gyon gyarapodását vizsgálta a bizottság — magyarázza Szaló- ki Sándorné. — Nálunk külö­nösen az exportfejlesztő beru­házások mértékét, valamint a devizakiváltó tevékenységet találtuk jónak. Természetesen a siker hosszú folyamat ered­ménye. A gyárban már évek óta a fejlesztés a legfontosabb jelszó. Egy vállalatnak is ál­landóan keresnie kell a lehe­tőségeket. Ez fokozottan ér­vényes a textiliparban. A di­vat szinte napról napra válto­zik, aki leáll, óriási hátrány­ba kerül. Amikor a Senior annak idején a Világbank köl- csöneiből valóban komoly be­ruházásokat eszközölt,. minde­nekelőtt azt volt nehéz megér­tetni a dolgozókkal, hogy egy Ideig nincs nyereség, nem vi­hetnek haza annyit, mint ad­dig. A pénz nem bérre, hanem a megújulásra kellett. — Az első helyezéssel egy­ben elnyerték a városi párt- bizottság vándorzászlaját is. Ez a hivatalos elismerés tehát mintegy demonstrálná, hogy beérett a gyümölcs? — Feltétlenül. Idén már fi­zettünk nyereségrészesedést, lassan megszűnnek a munka­erőgondjaink is. Sajnos ez utóbbi régi problémája az egész iparágnak. Máshol egy műszakban néha könnyebb munkával többet lehet keres­ni. Nálunk állandóan az új gé­pek, az új megoldások szívták el a pénzt, mégis, míg a het­venes években a bérszínvona­lat tekintve, hátul kullogtunk, most az elsők között vagyunk. Persze csak a textilesek kö­zött. — Viszont a termelési ered­ményeken túl kellett még va­lami a vándorzászlóhoz. Neve­zetesen a település fejlődésé­hez való hozzájárulás. Ebben viszont két vállalat is megelő­zi önöket. Amiért hűségesek — Tény, hogy elsősorban gazdasági mutatóink segítet­tek a győzelemhez, de ez nem jelenti azt, hogy a Senior nem tekintené szívügyének a városi célok támogatását. Az olyan hagyományos társadalmi mun­kákon túl, mint mondjuk a parkosítás, megpróbálunk a saját eszközeinkkel is hozzá­járulni a feladatok megoldá­sához. Természetesen minden attól függ, mit kérnek tőlünk, és mire van lehetőségünk. A Vox Humana-kórus fellépő ru­háihoz például kedvezménye­sen adtuk az anyagot, a szo­ciális otthont melegítőkkel, tréningruhákkal láttuk el. Ha­sonlóképpen patronáltuk a kórházat. — Viszonylag alacsonyabb bérek, sok munka..'. Mi tart­ja mégis a Seniorban a dol­gozókat? Más szóval, a gyár fejlődése mennyiben jelent új távlatot az alkalmazottainak? Hétköznapok kitűnői — Hinni kell abban, hogy ez a . két dolog csak együtt, egyik a másik által valósulhat meg. Ahhoz, hogy a munká­sok jobban éljenek, szükség van a vállalat gyarapodására. Nálunk egyébként mindenki biztonságban érezheti magát. Nem nélkülözhet senkit a ter­melés, a vezetőség nem tervez leépítést, elbocsátásokat. Le­het, hogy a pénz kevesebb, ezt azonban sok egyébbel ellen­súlyozni próbálja a gyár. Sa­ját bölcsődénk, óvodánk mű­ködik. Szóval ők, a Senior dolgozói menetelnek az idén a felvonu­lás élén. Bár egy ilyen de­monstráción egybemosódnak az arcok, azért tudni kell, hogy 63 vállalati kiváló dolgozó, a négy kiváló brigád valamennyi tagja és az Ipari Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetésé­nek hat birtokosa is ott mene­tel majd a kötöttárugyár emb­lémája után — figyelmeztet végül Szalóki Sándorné. Való­színűleg egyiküket sem külön­bözteti meg ezen a napon semmi a többiektől. Talán rö­vid ujjú inget viselnek majd, talán hosszút, léggömböt szo­rongatnak vagy zászlót, eset­leg egy kisgyerek kezét fogják. Mint bárki más. Hétfőn vi­szont újra kezdődik a munka. A kitűnők ott tűnnek ki. Falusy Zsigmond Feloldották a kényelmetlen kötelékeket A kollektívától kapott előleg Mondani sem kellene, hogy a munka ünnepén a gaz­daságról stílusos beszélni, amit — minő kellemes fel­adat — olykor-olykor azért nemcsak szapulni, hanem jó szívvel dicsérni is lehet. Vigyázva persze arra, ne­hogy a látszaton, vagy a kérészéletű sikereken buzdul- junk fel. Akkor szóljunk, amikor már úgy látjuk, szi­lárd talaj az, amire épül Itt vagy amott a kibontako­zás. A jövőt építik Ne csodálkozzunk viszont azon, ha a Nagykunsági Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság nagykőrösi telepének eseté­ben az ember a biztató jelek láttán is reflexszerűen elfojt­ja az illúziót, hiszen a sok éven át termelési és értéke­sítési gondokkal küszködő munkahely gazdálkodásában történt pálfordulásról nehéz egyszeriben megítélni, hogy tendenciális folyamatokat rep­rezentál-e, avagy csak enyhe ívű hullámhegy csupán. Ám ha tudjuk azt is. hogy a ve­zérigazgató-helyettes életé­ben talán először mondott olyasmit, hogy a nagykőrösi üzemben öröm szétnézni, e kijelentésre már érdemes job­ban odafigyelni. Netán olyas­mit takar, ami hitében erősí­ti meg a munkásembert, s nem kevésbé a sok év történéseit rendre összegző toliforgatót. Nos, mára a telep eljutott odáig —s ez nagy szó —, hogy a munkaerő tekintetében is minőségi cseréket tud végre­hajtani, ha úgy hozza a szük­ség. Most csak az első ne­gyedév 72 millió forintos ár­bevételét emeljük ki. Ez ak­kora összeg, hogy példa nél­küli, de az is, hogy esztendő Nyugdíjasklub Maglódon Segítő kezüket nyújtják, ha kell A maglódi nyugdíjasklub megalakulása óta nagy lendü­letet vett, sokrétűvé váltak a programok, sokat erősödött a klubtagok szellemi és fizikai aktivitása, és óriási mérték­ben fokozódott a kapcsolatok ha nem bántam meg. Az én férjem nem iskolázott, és már négy gyerekünk volt, amikor letette az iskolát és szakmát szerzett, hogy kikeveredjünk valahogy a helyzetünkből. Gépkocsivezető. Én meg, hogy tudjunk építkezni, kapjunk OTP-kölcsönt, tíz évig jártam a Phylaxiába takarítani. De hogy mit éreztem, amikor a picit a kicsire kellett hagy­nom! Rohantam haza mindig, mint az őrült, hogy jaj, hátha kimentek a Gombai utcára, ott meg elütötte őket az autó! Keserves dolog volt nagyon. Meg az is, hogy muszáj, mu­száj volt építeni, kellett na­gyon a pénz, hol az egyik gyerek maradt itthon az is­kolából, hol a másik, nem is tudták rendesen kijárni, de aztán a nagyok hál’ istennek, a munka mellett már rende­sen elvégezték. És nem lett be­lőlük rendetlen ember, egyik­ből se. De nem is azt a pél­dát látták itthon. — Nálunk olyan sose volt, hogy a férjem részegen haj- kurászott volna, mert nem iszik, nem kártyázik, nem do­hányzik, inkább hoz haza gyümölcsöt, csokit, narancsot. És átölel, kiveszi a kezemből a tele vödröt... — A gyerekek így következ­nek egymás után: Tibi 27 éves, Dávid 24, Ibolya 21, Gá­bor 19, Marika 18, Éva — akit mi Krisztinek hívunk — 14, Józsika 12 éves, Attila 8 és Rózsika négyéves. Már egy unokám is van. Linda, aki hároméves. A nagyok rende­sen dolgoznak. Az egyik pék­mester, és halálosan szereti a szakmáját! (Monor cigány népessé­géből állandó munkavi­szonyban áll 150 férfi és 124 nő, időszakosan vállal munkát 19 férfi és 15 nő, alkalmi munkából él vagy egyáltalán nem dolgozik 134 férfi és 108 nő.) ■iiiiiiiimiiiiiiiiHiiiiiiiii — Nagyon rossz látni, hogy itt körülöttünk mik mennek. Ha nekem volna akkora erőm, mint amekkora akaratom hoz­zá, én mindenkiből itt úriem­bert tudnék csinálni. Aki nem dolgozik, nem adnék neki semmit, mert nem érdemli meg. De aki meg dolgozik, annak nem százezret kéne fizetni a tanácsi telekért, mert miből fizesse ki a sze­rencsétlen, abból a kis fizeté­séből, hogy közben még téglá­ra is kellene, hogy építeni tud­jon? De sokan egyáltalán nem is iparkodnak, föl nem tudom fogni, miért. Nem tudják megérteni' a lehetőségüket, vagy én nem is tudom, rej­tély! Csak járnak be a tanács­ba, és a Rózsika néniben van minden reményük ... — Máskülönben én se így csinálnám az életemet, ha elölről kezdhetném. Habár minden vágyam valóra vált, minden elképzelésem. Van la­kásom, berendezésem, kényel­mesek és nyugodtak az éjsza­káink, nem fekszünk egymás hegyén-hátán, tizenhármán is körülülhetjük a televíziót, és együtt meg tudunk ebédelni... — De a családon kívül va­lahogy idegennek érzem itt magam. Délelőtt is itt voltak a rendőrök, mindig bejönnek, ha valakinek üzenetet akar­nak hagyni, aztán ez a kicsi lány a kapuból kiabált ki va­lamelyik gyereknek, hogy oláh cigány, oláh cigány! Az Im ^ meg nevetett, aztán megkér­dezte, hogy miért mondod ezt, te nem vagy cigány? A gye rek meg nagy komolyan: nem én! Mi nem vagyunk cigá­nyok! Koblencz Zsuzsa kiépítésének üteme, az igaz barátságok kialakulása. A klub munkaprogram szerint tevékenykedik, átfogó, előre­látó munkájukkal jutottak a mai szép eredményekig. Jelenlegi taglétszámuk csak­nem 140 fő, mindenki tagja lehet a klubnak, aki nyugdí­jas. A közösségük olyan agi­lis, aktív tagokból áll, akik bármikor hajlandók részt venni társadalmi munkában, szórakozásban. kulturális megmozdulásokon és egymás segítésében. Egyik jelszavuk: ők még nem öregek, csak idősek, nemcsak ma akarnak élni, hanem holnap is. Csak idősek Sáránszki Mihály, a klub fáradhatatlan örökifjú elnöke büszkén újságolja a legutóbbi időszak eseményeit: A nagyközségi tanácsháza bővítésénél csaknem száz társadalmi munkaórát dolgoz­tak. Tavaszi munkaakcióban az ABC-áruház környékét és parkját tették rendbe. A mű­velődési ház színpadfelújítá­sához szükséges függönyöket és drapériákat Bógyis János- né és Völgyi Károly napokig tartó munkával készítette és varrta meg. Rendszeressé váltak a klub- rendezvények, melyek keretén belül megbeszéléseket, tájé­koztatókat, kulturális rendez­vényeket, bálokat tartanak, klubon belüli játékos vetél­kedőket rendeznek. Orvosi, TIT-tájékoztatókat hallgatnak meg, legutóbb az adótörvény­nyel kapcsolatos kérdésekre válaszolt a vb-titkár. Közös kirándulásokat szerveznek, legutóbb Csehszlovákiában voltak, hamarosan pedig a vácrátóti arborétumba kirán­dulnak. Ki mit tud ? Énekkaruk megalakulása óta nagy sikerrel szerepel minden községi és környék­beli rendezvényen. Most is szorgalmasan készülnek a Ka­locsán tartandó vegyes ének­karok találkozójára. Nagy si­kerrel tartották a nőnapot, jelenleg pedig lázasan készü­lődnek a férfinapi ünnepség­re. Az időskorúaknak sajnos a rohanó világunkban és az egyre szűkösebb anyagi lehe­tőségek miatt egyre keve­sebb megnyilvánulási lehető­ségük adódik, ezért a napok­ban a Pest Megyei Művelő­dési Központ és Könyvtár felhívásához csatlakozva, meg­rendezték a nyugdíjasok Ki mit tud?-ját. A szervezést és rendezést már hetek óta ké­szítette elő, egyben a remek műsor játékvezetője volt Már­kus Sándorné, aki nemcsak nagyszerű műsorvezető volt, hanem versmondásával is el­bűvölte a közönséget. Óriási sikere volt Kreisz Károlyné és. Varga Mártonné parodis- táknak és a 84 éves Gombár Jenő bácsinak. De minden szereplő fiatalokat is megszé­gyenítő lelkesedéssel, akarás­sal nyújtotta tudása legjavát. A helyezettek szép jutalmat és ajándékot kaptak a klub­vezetőségtől és a helyi ABC- áruháztól. a legjobbak pedig továbbjutottak a megyei dön­tőbe. Baráti kör Az igazi emberi kapcsolat szép példáját nyújtják egy­másnak a klubfoglalkozáso­kon kívül is, a mindennapi életben. Meglátogatják beteg barátaikat, ismerőseiket, ösz- szejárnak dolgozni, beszélget­ni, egymásnak segíteni. Leg­utóbb pedig hűséges, régi klubtagjuk — aki példamuta­tó családi és közösségi életé­vel kapcsolódott embertársai­hoz — Molnos Jánosné teme­tésén tisztelegtek, igyekezvén enyhíteni a hozzátartozók és gyászolók fájdalmát. A sok helyi programjuk mellett bekapcsolódtak a HNF időskorúakkal foglalkozó or­szágos bizottsága munkájába is. Jelenleg készülnek „Életet az éveknek” országos baráti köre első ünnepi tanácskozá­sára, melynek célja elősegí­teni, még tartalmasabbá ten­ni a sokszínűbb klubélet megvalósítását. Marczl Ferenc leforgása alatt százötven sze­méllyel csökkent a valami ok­nál fogva mulasztók száma, és sorolhatnánk tovább a statisz­tika eme kedvező mutatóit. Horváth Dénes a raklap­gyártó üzem vezetője. Annak az üzemnek, amelyre úgy is mondhatjuk, jövőjét építette, építi a telep. Ámbár, ha a jö­vedelmi arányokat nézzük, a csaknem 18 millió forintos ár­bevétele nem erősíti ezt meg kellően, de van egy ennél lé­nyegesebb tényező. Mégpedig az, hogy seregnyi terméke kö­zül csak a raklapokkal talál magának biztos piacot a telep. Fordított közmondás — Talán kezdjük az elejé­ről. Ma mindenki azt kutatja lázasan, saját munkaterüle­tén, hol és mikor terelődnek már a gyakorlat útjára a kor­mány által meghirdetett új gazdaságpolitikai programok. Valahogy fordítva áll a hely­zet, mint a közmondásban, az erdőt nézik csak, és nem lát­ják tőle a fát. Arra értem ezt, hogy sokan a látványos válto­zásokat hiányolják, s elsikkad­nak az apróbb lépések fölött, pedig ezekből tevődik ki a gaz­dálkodás átfogó rendeződése. — Nálunk is új szelek fúj­nak. Most már bátran ki me­rem mondani, hogy nem volt igaz a raklappiac beszűkülése, amivel oly sokszor érveltek a kiszállítások megakadályozá­sakor, egyszerűen a külkeres­kedelmi mechanizmus műkö­dött rosszul. Persze nemcsak itt volt a baj, a gazdaság veze­tése nagyon helyesen felis­merte, hogy ha a kasszánkhoz mérten roppant összeget fel­emésztő beruházással is. de a technikát is meg kell újítani. I — Egy közbevetést hadd te­gyek itt: a nyersanyag minő­sége mégiscsak objektív ténye-, zö... — Igen. Ám, az elosztás ész­szerűségéért az ember a fele­lős. Amikor megkaptuk azt a jogot is, hogy magunk szerez­zük be a faanyagot, attól fog­va csak jó nyersanyag jött a telepre. Nem részletezem az előzményeket, de tény, hogy megfásult szervezeti, irányí­tási módszerek tettek bennün­ket kiszolgáltatottá. Most már az alapanyag-feldolgozásnál tevékenykedők keresete Is sta­bilizálódott. A raklapsoron pe­dig 10 ezer forint körül van­nak a keresetek, amik koráb­ban 5—5 és fél ezer körül ala­kultak. — Ügy is mondhatjuk te­hát, jó néhány kényelmetlen kötelék feloldása kellett ah­hoz, hogy tekintélyes humán energia is felszabaduljon a gé­pek mellett. A bérezés alaku­lása is erre utal. Adtak és kaptak... Örömmel teszik — Ez így túl egyszerű elgon­dolás és részben téves is. Én azt mondanám, a munkahely kapta az előleget a kollektívá­tól s nem fordítva. Nem volt azon vita, hogy az új gépsor 13 másodperc alatt készít el egy raklapot, s ezt a tempót ha törik, ha szakad, de győzni kell. De előbb meg kellett ér­tetni, kire nézve, miért any- nyi a követelmény, amennyi, s ezért mi a fizetség. Nem volt könnyű. Ma is vannak kisebb összezördülések, időnek kell eltelnie, amíg az emberek pszichikailag is ráhangolód­nak a gondolatra, hogy rajtuk, és csakis rajtuk múlik, meny­nyi lesz a borítékban. — Erre a kollektívára Is rá lehetett sütni sok rosszat, pe­dig bennük is éppúgy megvan minden jó, csak ki kell hozni belőlük. Pedig ami azt illeti, igencsak megszigorodott körü­löttük a munkafegyelem. A ci­garettával, ezzel-azzal meg­spórolt idő már fél napot tesz ki hetente, mégsem érzik kí­nosnak. Lényeges, hogy a nap­ra szabott feladatok teljesül­jenek, mert attól fogva hatvá- nyozódik a lemaradás. A biztonság tudata Nem kerül soha pénzbe, ha a röpke termelési értekezlete­ken név szerint is kiemeljüka legjobbakat. Jólesik az na­gyon. Sajnos, az az érzésem, a tömegkommunikációból is erősen kikopott ez a gyakor­lat. De hogy egy kicsit rossz­májú is legyek, az ország fog- lalkoztatás^ gondjairól hallva, a jó munka feltételezte biz- tonság tudata is serkentőleg hat. Horváth Dénes tavaly ápri­lis óta áll a raklapüzem élén, a telepiek megelégedésére. Következetes, határozott szak­embernek ismerik. Üzemi és pártmunkája elismeréseként többször kapott kitüntetést. Legutóbb a munkásőrségben nyugtázták elismeréssel 23 éves tevékeny szolgálatát. Miklay Jenő AZ ELSŐ PANELHÁZAK VÁCOTT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents