Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-25 / 97. szám
1988. ÁPRILIS 25., HÉTFŐ 3 A PEST MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSE lést az előterjesztő. A pontosabb megfogalmazásra azonban itt is szükség van. Jól jelzik ezt azok a — főként értelmiségi alapszervezetekből érkezett — vélemények, amelyek lényege abban foglalható össze: remélik, hogy csak pontatlan megfogalmazásról van szó és nem valamiféle konzervatív szemléletet, politikai törekvést tükröz, hogy a dokumentum a legtöbb esetben nem az intézményrendszer egészének korszerűsítéséről, hanem csak „működésének" megújításáról szól. E fejezetben az egyetértő vélemények mellett három kérdés kapott megkülönböztetett figyelmet: Az egyik a szakszervezettel szemben támasztott politikai követelmények egyértelműbb megfogalmazásának igénye, mert a párttagság véleménye szerint a szakszervezeti munka korszerűsítése ma már politikailag elodázhatatlan. videbben szólt az előadó, előre bocsátva, hogy a vitában ehhez a részhez valamivel kevesebb észrevétel érkezett. Ez mindenekelőtt azzal magyarázható — mondta —, hogy a gazdasági, társadalmi kibontakozás programját a megye párttagsága alapvetően támogatja. Bírálatot elsősorban a gazdaságpolitikai gyakorlat ellentmondásai, esetenkénti következetlenségei váltanak ki. A véleményt nyilvánítók többsége azonosult azokkal a gazdaságpolitikai törekvésekkel, amelyek figyelembe veszik az árutermelő gazdaság törvényszerűségeit, de nem tévesztik szem elől a szocialista építőmunkában eddig elért értékeket: a társadalmi tulajdon primátusát, a tervszerűséget, a szociális biztonságot. Egyetértenek a gazdasági reform következetes folytatásával és kiterjesztésével a társadalmi élet minden területére. Egybehangzóan óvnak a visszarendeződés minden lehetséges módjától, formájától. Figyelemre méltó azonban az a tapasztalat, a vitákban is megjelenő sajátos kettősség — amit az utóbbi időben a lakosság szélesebb rétegeinél is tapasztalunk —, hogy miközben a célokkal általában egyetértenek és szeretnék a változást, a konkrét intézkedésekkel együttjáró többletterhek viszont már sokukban ellenérzést keltenek. Mindez — úgy érezzük — ráirányítja a figyelmet az agitáció és a propaganda, a politikai munka további feladataira. A nemzetközi folyamatok megítélésével, pártunk külpolitikai gyakorlatával kapcsolatban még kevesebb észrevétel hangzott el. Ügy tűnik, a leírtakhoz képest a párttagságnak nincs sok hozzáfűznivalója, mert egyetértenek az eddigi gyakorlattal, s a megfogalmazott további tennivalókkal. Indokoltnak tartják viszont azt, hogy a szocialista országokban végbemenő folyamatok elemzésére az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsunk. Általános volt az igény arra is, hogy a párt és a kormány vezető szervei következetesen munkálkodjanak a Romániához fűződő viszony megnyugtató rendezésén, a határainkon kívül élő magyarság nemzetiségi és emberi jogainak érvényesítésén, illetve az azt szolgáló garanciák megteremtésén. Ezt a megkülönböztetett érdeklődést, amely a vitákon megnyilvánult, bizonyára az utóbbi hónapok eseményei magyarázzák. A szóbeli előterjesztés befejező részében Krasznai Lajos néhány kiegészítő gondolatot fűzött ahhoz az írásos javaslathoz, amely a megyei párt- bizottság saját testületi állás- foglalásának kialakításához készült a pártértekezlet dokumentumtervezetével kapcsolatban. A másik kérdés az ifjúság helyzetének elemzése, a párt és az ifjúság viszonyának egyértelmű megfogalmazása, hiszen nap mint nap szembe találjuk magunkat e területen a problémákkal, feszültségekkel, és az ifjúság megnyerése nélkül további feladataink megoldása elképzelhetetlen. Általános az a vélemény is, hogy a KISZ társadalmi helyével, szerepével, illetve a párt és ifjúsági szervezete viszonyával a Központi Bizottságnak mihamarabb mélyrehatóan kéll foglalkozni, mert az utóbbi időben számos összefüggésben aggasztó jelek tapasztalhatók. Sokan vélekednek úgy, hogy a KISZ-nek az utóbbi években jelentősen csökkent a tömegbefolyása az Ifjúság körében. A harmadik téma az állam- polgári öntevékeny kezdeményezésekhez és a társadalmi nyilvánosság erősítéséhez kapcsolódik. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy ma már a párttagság többsége a társadalom természetes mozgásformájának tartja az önszerveződést, de a vélemények alapján az is látszik, hogy s megítélések eléggé bizonytalanok a párt és a különböző egyesületek, szervezetek közötti viszony értelmezésében. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a dokumentum egyértelműen rögzítse a szükséges politikai elveket, követelményeket. Sok kritika érte az állásfoglalásnak az ideológiai élettel és munkával foglalkozó gondolatait — emlékeztetett a vitára Krasznai Lajos. A megye párt- közvéleménye a dokumentumnak ezt a részét nem tartja kielégítőnek. Ehhez kapcsolódva nagyon sok, szerteágazó kérdés fogalmazódott meg. A párttagság nagyobbik része persze nem táplál illúziókat; tudatában van annak, hogy az új jelenségek elemzésében az elméleti műhelyeknek komoly adósságaik vannak. s ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását a pártértekezlettől nem kérhetjük számon. De azt igen, hogy a végleges dokumentum jobban építsen az év eleji pártvita általánosítható tapasztalataira, megfogalmazott törekvéseiben legyen célratörőbb és konkrétabb, vagyis markánsabban fogalmazza meg az ideológiai megújulás szükségletével összefüggő feladatokat Mert nem képzelhető el jó politika, a nehézségeken felülkerekedni tudó s fejlődő gazdaság. illetve színvonalas kulturális élet, ha az ideológia szférájában tartósan eszmeitudati zavarok tapasztalhatók, és ha nem teremtjük meg a feltételeket ahhoz, hogy a tudás, a műveltség, a tájékozottság rangja helyreálljon társadalmunk értékrendjében. Persze természetesen fordítva is igaz! A valódi szellemi pezsgésnek, az érdemi vitákon alapuló, a fejlődést elősegítő elméleti munkának, az eredményes ideológiai tevékenységnek politikai feltételei is vannak. A második fejezettel összefüggő jellemző nézetekről röNyílt és felelősségteljes vita A vitában elsőként hozzászóló Tavaszi József, a Pestvidéki Gépgyár fődiszpécsere elmondta, hogy az utóbbi időben igencsak fölerősödött a párttagság politikai aktivitása. Ez kifejezi a kommunisták igényét a politika alakításában való igazi részvételre. Ennek az igénynek a kielégítése viszont gyökeres változásokat feltételez, mindenekelőtt a pártdemokrácia fejlesztésében, abban, hogy az emberek megkapják a választás lehetőségét, de nemcsak egyszerűen személyek közötti többes jelöléssel, hanem a különböző kérdésekben kidolgozott alternatív programok nyilvános ütköztetésének ^megítélésében is. Szűk-1 séges, hogy ezek konkrét személyekhez is kapcsolódhassanak, hiszen általában- a testületek, vagy „arctalan” politikusok mögé roppant nehéz felzárkózni. Bernáth Tibor, a TEXGRÁF Szövetkezet és egyben a KI- SZÖV megyei szervezetének elnöke azt hangsúlyozta, hogy meg kell változtatni a dokumentumtervezet megfoghatatlanságát, túlzottan általános jellegét. Igényelte, hogy az ideológiai politikai munka olyan muníciót adjon, amely biztosítja a mindennapi politikai munkában való megfelelő biztonságérzetet. Megerősítette annak fontosságát, hogy a párttagok érezzék: meghallgatják a véleményüket és részesei a nagyobb horderejű döntések kimunkálásának. Megfogalmazta hiányérzetét, hogy a szövetkezeti mozgalom, a szövetkezeti érdekképviselet kívánatosnál kisebb helyet kap a dokumentumtervezetben. Hamza Antal, a Mezőgép esztergályosa kiemelte, hogy a munkások mindenekelőtt azt várják a pártértekezlettől, hogy az értékrendeket vizsgálják felül, ahol kell, változtassák meg, ismerjék el jobban és ösztönözzék a nagyobb teljesítményt, mert csak ez lehet garanciája a kibontakozásnak. Szólt arról is, hogy a munkások igénylik, képviselőik a jövőben tevőlegesen vehessenek részt a politika formálásának minden szintjén. Javasolta, hogy a Politikai Bizottságba is kerüljön be fizikai dolgozó, hiszen köztük is vannak olyanok, akik alkalmasak az ezzel járó feladatok ellátására. Sátor János, nyugdíjas vezérigazgató idézte a mondást, hogy „a párt ne kerüljön a tömegek uszályába”, de azzal szemben hangsúlyozta, hogy a mostani helyzetben, amikor megrendült a bizalom, akkor a pártnak közvetlenül átláthatóan a tömegek érdekében kell cselekednie, és ezért a pártértekezletnek is meggyőző módon kell a közakarathoz alkalmazkodnia. Hangsúlyozta, hogy elszánt kommunista elhatározás kell a hibák korrekt felszámolásához, a személyi és egyéb torzulások okainak feltárásához, a konzekvenciák levonásához. Hozzászólásának további részében kiemelt fontosságot tulajdonított a tudás értékének helyreállításának, az innovációs tudomány gyakorlati támogatásának. Dr. Olajos Mihály, a Vác városi pártbizottság első titkára az előterjesztéssel összhangban mindenekelőtt azt tartotta fontosnak megemlíteni, hogy a bizalom gazdasági-társadalmi f eladataink megoldásának legfontosabb tényezője, helyreállításának alapja pedig csak a szavak és a tettek, az elvek és a gyakorlat egysége lehet; az, hogy a közéletben valóban résztvé- ve erről az emberek közvetlen tapasztalatokat szerezzenek. Kiemelte annak szükségességét, hogy a párttagság számára tegyük egyértelműen láthatóvá, mit is értünk a párt politikája alatt, mi az aminek képviselete a kommunisták számára elengedhetetlen. Dr. Rátosi Ernő, a Dunai Kőolajipari Vállalat vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a reformok garanciáját is jelentő, szükséges személycseréket mielőbb el kell kezdeni. Nincs elveszíteni való újabb két évünk a hő- vetkező kongresszusig. Az előterjesztéshez kapcsolódóan aláhúzta azt is, hogy mindent meg kell tenni a társadalmi- gazdasági reformlépések visz- szarendeződésének megakadályozására. Kifejtette azt a véleményét is, hogy a hatékony foglalkoztatás követelményét GYENES ANDRÁS: még az ideiglenes munkanélküliség elkerülésével szemben is előtérbe kell állítani. Bárd András, a Pest Megyei Hírlap főszerkesztője elsőként a pártértekezlet felelősségét emelte ki abban, hogy megakadályozza a pártegység bomlását, és, hogy bizalomkeltően élére álljon a szükséges politikai fordulatnak. Véleménye szerint a párt számára komoly politikai tökét jelenthet, ha az alulról és a felülről szerveződő átalakítási, megújulási törekvések e fórumon találkozhatnak. Szükségesnek tartotta azt is, hogy a pártdemokrácia fontosságának hangsúlyozásán túl. kerüljenek kidolgozásra az ezt biztosító konkrét intézmények és mechanizmusok. Jámbor Miklós, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelmi különbségek mellett fontos közös vonásai is vannak a három pártértekezletnek, amelyekről az előterjesztés szólt, mindenekelőtt, azt, hogy mindegyik sorsdöntő időszakban ült össze, és sorsdöntő kérdésekben kellett (kell), hogy állást foglaljon. Fájdalmas pontként említette, hogy a a párt megalakulása után hetven esztendővel még mindig vizsgálódás tárgya a demokratikus centralizmus értelmezése, és a gyakorlatban a centrális vonások kerültek túlsúlyba. fi munka elején tartunk A KEB elnöke elsőként arról szólt, hogy kicsit a régitől eltérő módon, nagyobb intenzitással, több szenvedéllyel, kritikusan és önkritikusan folyik a tanácskozás, ez azonban így van most jól. Maga sem készületlenül jött az ülésre és nem azzal a szándékkal, hogy az előre kidolgozott koncepciót elmondja, hanem azért, hogy a testület ülésén részt véve meghallgassa a jelenlévők tapasztalatait, véleményét és sajátjának elmondásával, ha segíteni tud, járuljon hozzá a vitához. Gyenes András elmondta, hogy megismerkedve az előre megkapott anyaggal, meghallgatva Krasznai elvtársat, úgy látja, hogy Pest megyében tisztességesen, felelősség- teljesen végezték el azt a munkát, amelyet a pártbizottságoknak a pártértekezlet előtt el kellett végezniük. Elhangzott és le is van írva — utalt vissza —, hogy általában nagy részvétel mellett, felelősséggel, helyenként szenvedélyesen, itt-ott a szenvedélyességen is túllépve folytak a viták. Ezt természetesnek kell tekinteni, ahogy éppígy nagyra kell értékelni, hogy a pártbizottságok ülésein az eddigi felszólalók mondandója és a szóbeli előterjesztés anyaga is higgadt, kiegyensúlyozott, felelősségteljes. A tartalmi kérdésekhez kapcsolódva a KEB elnöke kifejezte örömét azzal kapcsolatban, hogy a legtöbb észrevétel a különböző rendezvényeken az állásfoglalás-tervezetnek a párttal, a politikai intézményrendszer fejlesztésével foglalkozó első pontjával kapcsolatban hangzott el. Hiszen talán ez minden további kérdés kulcsa. Nekünk ahhoz, hogy továbblépjünk a reform útján, hogy megoldjuk a politikai intézményrendszer korszerűsítésének feladatait, le- küzdjük gazdasági gondjainkat, mindenekelőtt a párt ügyeit kell rendbe tenni. Ez sokféle ok miatt most nagyon nehéz feladat. De sokáig magyarázni az okokat nem lehet. Változtatni kell » az eddigi gyakorlaton, munkamódszereinken, munkastílusunkon, beleértve mindazt, ami eddig elhangzott. És — bár nagyon pontosan végig kell gondolni, hogy mikor milyen konkrét lépést teszünk, meddig megyünk el — a párt nyilvánosságának fejlesztésével, demokratizmusának erősítésével nem lehet sokáig várni. Éppúgy, mint a párt vezető szerepének érvényesítésével, aminek megerősítése föltétlenül szükséges. Több hozzászólónak a szükséges személycserékkel kapcsolatos felvetéseire reagálva Gyenes András kifejtette, hogy véleménye szerint ezzel nyitott kapukat döngetnek a testület tagjai. Hiszen az ezzel kapcsolatos dolgokat a pártnak nyilvánvalóan meg kell oldania, és mint Kádár elvtárs is nyilatkozott: éppen ez az egyik oka annak, hogy nem félidős KB-ülésre, hanem országos pártértekezletre kerül sor. Itt feltehetően jelentős változások fognak történni a Központi Bizottságban és végrehajtó szerveiben egyaránt. Más véleményekre utalva Gyenes András jogosnak minősítette az igényt a szükséges tartalmi-szervezeti változtatásokkal kapcsolatban is. Ahhoz azonban, hogy a párt vezetni tudjon, a helyes politikán túl rendre is szükség van, még akkor is, ha a változtatások folyamatában élünk és eltökéljük, hogy gyökeres megújulást akarunk. A demokratikus centralizmus továbbfejlesztésének kérdésével természetesen foglalkoznunk kell. De amíg a pártnak erre nincs új válasza, addig a jelenleg érvényben lévő szabályok az érvényesek. Nem lehet, hogy valaki önkényesen elképzel valamit és e szerint tevékenykedik, formálja környezetét. Ugyanilyen kérdés a pártfegyelem kérdése is. Lehet, hogy azok a követelmények, amelyeket e tekintetben korábban támasztottunk, ma kicsit anakronisztikusak, de amíg nincsenek újak, addig ezek érvényesek. Valamilyen rendező elvnek lennie kell, mert a fegyelem, a rend önkényes értelmezéséből csak zavar, anarchia származik. Felszólalásának befejező részében a KEB elnöke a dokumentumtervezet nemzetközi kérdésekkel foglalkozó fejezete megőrzésének szükségessége mellett érvelt, majd így zárta hozzászólását: nem sok idő van a pártértekezletig. Mindenütt nagyon intenzív munkát kell végezni, hogy ez a fórum a céloknak megfelelő legyen. A felső pártvezetésnek sincs sok ideje, hogy a tapasztalatokat összegezze. Jíe- kem olyan érzésem van, hogy a munkának nagyon az elején tartunk, habár hónapok óta gyötrődik a párttagság ezekkel a kérdésekkel. Még a pártértekezleten sem befejezünk, hanem elkezdünk valamit, hiszen több kérdés is van, amelynek megválaszolása hosszabb időre szóló feladatot jelent. Jó néhány kérdésben pedig majd a XIV. kongresszusnak kell döntenie. Ilyen szellemben kell készülnünk a pártértekezletre és arra, hogy utána, ha lehet, még nagyobb lendülettel és önbizalommal végezzük munkánkat. A hozzászólások folytatódó sorában dr. Kiss Jenő, a KISZ Pest Megyei Bizottságának első titkára a fiatalok véleményét tolmácsolta. Elmondta, hogy a gazdaságra vonatkozó további reformlépéseken túl elodázhatatlannak tartják a politikai intézmény- rendszer reformját, az érdekek artikulált kifejezésének és a nyilvánosság előtti ütköztetésének megvalósítását. Szólt a tudás megszerzésében, az elhelyezkedésben, a családalapításban tapasztalható nehézségekről, amelyek a fiatalok jelentős részénél koncentráltan jelentkeznek. E kérdésekre azonban mégsem adható generációs válasz, hanem a társadalom együttes megoldáskeresésére van szükség.« Pekliné Joó Katalin, a gödöllői városi pártbizottság első titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a pártértekezletnek mérlegelnie kell majd, milyen mélységben vállalkozhat döntéshozatalra, mi az, amihez hozzányúlhat és milyen mértékű változásokat hozhat. Aláhúzta, hogy a párt olyan politikai döntéseket vállaljon fel, melyeknek várható hatásait, következményeit kellő alapossággal ki tudja számítani, és amelyekért a felelősséget is vállalni tudja. Javasolta, hogy a születendő dokumentum mellett készüljön egy olyan munka- program is, amely a XIV, kongresszusig meghatározza, milyen kérdésekben, milyen elemző munkára vagy gyakorlati cselekvésre van szükségük. Máj er István, a Csepel Autógyár lakatos csoportvezetője alapvető feladatként emelte ki az ifjúság kérdéseivel való markánsabb foglalkozást, és ebben a párt egyértelműbb felelősség- és szerepvállalását. Elmondta, hogy a pártértekezlettől az elvek egyértelmű tisztázását várja, és olyan célok mozgósító erejű deklarálását, amelyeket meg is tudunk valósítani. Erre a bizalom helyreállításának érdekében feltétlenül szükség van. Hegedűs Oszkár, a Budapest Bank vezérigazgatója a korábbi hozzászólókkal egybehangzóan kiemelte, hogy meg kell találni azt az eszköz- rendszert, amely megakadályozza a reformok visszarendeződését. Ugyanakkor szükségesnek tartotta hangsúlyozni az önkorrekciós készség fejlesztését is, azt, hogy ha szükséges, tudjunk változtatni a korábbi döntéseken. A reformmal kapcsolatban . kiemelte: sokan hajlamosak elfelejteni, hogy olyan nagy jelentőségű reformlépések — mint például a bankrendszer reformja — kezdeményezője 1984-es határozatában a párt volt. Nem szabad hát, hogy hagyjuk az MSZMP ebbeli szerepének elvitatását. Dr. Samu János, a szent- mártonkátai Kossuth Tsz elnöke sok előtte szólóhoz hasonlóan szintén a párt vezető szerepének, tekintélyének helyreállítását, megerősítését és a gazdasági életünk „helyretételét” és mindezzel a bizalom helyreállítását említette legfontosabb feladatként. Á személyi feltételek alakulását tekintve pedig arra biztatta a pártbizottságot, hogy azzal értsen egyet, hogy azok vezessenek és irányítsanak, akik bizonyítottak, akik a nehéz helyzetekben úrrá tudtak lenni a gondokon és a célokhoz, a megoldásokhoz ragaszkodnak, nem pedig a hatalomhoz. Szemethy Lászlóné, a budaörsi városi pártbizottság első titkára a régi közmondásra hívta fel a figyelmet: „Aki sokat markol, keveset fog.”. Ennek jegyében a pártértekezlet is akkor végez jó munkát, ha legfontosabb kérdések közül is csak abban dönt, aminek a feltételei már adottak. Elmondta, hogy hallatlan nagy felelősség hárul minden egyes küldöttre, aki részt vehet majd a pártértekezleten, hiszen a bizalmatlanság jelei sűrűsödnek, és ezt csak azzal lehet oldani, ha látják az emberek véleményük továbbítását. Herczenik Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője rövid hozzászólásában Sátor Jánost kiegészítve, a tudományos kutatás intézmény- és szervezeti rendszerének, illetve hátterének átalakítását szorgalmazta az anyagi, pénzügyi feltételek javításán túl. Göndics Zoltán, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának vezetője Leninre emlékeztetve szólt arról, hogy nincs olyan párt, amely ne hibázna. Az okos pártnak mindig az a fokmérője, hogy a hibákat milyen gyorsan képes felismerni és kijavításukhoz hozzákezdeni. Azt is vizsgálniuk kell, milyen tényezők játszottak szerepet abban, hogy bizonyos hibáink ismét- lődőek, hogy felismerésük és a kiküszöbölésükre irányuló szándék ellenére még mindig kísértenek bennünket. Ezért különösen hiányolta a párt jelenlegi helyzetének kritikai elemzését, annak minősítését, hogy megvan-e a szükséges eszmei, politikai, cselekvési egység. Szólt arról is, hogy a történelmi jelentőségű 1956. december 8-i határozat kimondta: az MSZMP tiszta és puritán párt legyen. Véleménye szerint ez az elv ma nem érvényesül maradéktalanul, nemritkán borzolja a közvé(Folytatás a 4. oldalon.)
