Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-20 / 93. szám

1988. ÁPRILIS 20., SZERDA 5 A közművelődésben is lehet vállalkozni Hasznos hadititok Erdőkertesen A főváros agglomerációs körzetében, a Cserhát nyugati lábánál te­rül el a Gödöllői-dombság részeként, a ma már majdnem i ezer lakosú község, Erdőkertes. 1955-ig Veresegyházhoz tartozott közigaz­gatásilag; akkor még Erdővárosként volt ismeretes. Ez a település közel sem rendelkezik olyan gazdag hagyományokkal, mint szom­szédja, mivel valójában csak az 1920-as években, a Róheim-birlo- kok felparcellázása után népesült be. Különösen a felszabadulás után nagyon sokan vásároltak itt hétvégi telkeket, s akik véglege­sen letelepedtek, többségükben ma is ingázók. Ennek ellenére, so­kan egészséges lokálpatriotizmussal viseltetnek a település iránt, magukénak érzik és ez hozzájárul intenzív fejlődéséhez. Ebbe a folyamatba illeszkedik a művelődési ház által szervezett — úgy tű­nik, mind elevenebb — kulturális, KB RÁD IÓ FIGYELŐM Egy ilyen kis településen bizony az ember rácsodálko­zik a művelődési ház ablaká­ban a televíziókészülékre, amellyel időről időre a mű­velődési ház programját és a település közéleti eseményeit ismertetik. Az erdőkertesi te­levízió, az ERTV csak a kez­det. Ahogy hallottam, a köz­ségben kialakítják a kábelte­levíziós hálózatot és beszerez­nek egy parabolaantennát is. — Megtagadnánk korunk szellemét és önmagunkat, ha nem futna át rögtön fejün­kön a gondolat, miből telik majd ezekre? — Ez egy másfél millió fo­rintos beruházás lenne, amely­ből bizonyos részt a tanács, egy másikat a község üze­mei, a Ganz, a Villgép és a varroda állna. Nem beszélve arról, hogy értelmes dolgokra a lakók is szívesen költenek. Nemcsak pénzkérdés a vállal­kozás. Ha úgy vesszük, ez nem is olyan nagy összeg. Ha száz ember tízezer forintot rá­szán, már megvan egymillió! — fejtegette Dániel Kornél, az erdőkertesi művelődési ház idén kinevezett új igazgatója, aki lelkesedésével, szervező- készségével úgy tűnik, új színt jelent a település életében. — Ha jól tudom, eddig a megyei tanácsnál dolgozott, mint színházelméleti szakem­ber, és 1984-től a Szentend­rei Teátrumot vezette. — Valóban, azzal megtold­va, hogy ezek a munkáim részben megmaradtak. Talán úgy tűnhet, hogy az idén ja­nuár 1-jétől álláshalmozó let­tem.' A Szentendrei Teátrum vezetését' másodállásban most is folytatom együtt dr. Malo- nyai Dezsővel, a Nemzeti Színház igazgatójával. A több­irányú elkötelezettségem — azon kívül, hogy egy-egy do­logra nyilván valamivel ke­vesebb időm jut — azzal a felbecsülhetetlen haszonnal jár, hogy élő kapcsolatrend­szert tudok fenntartani, ami elengedhetetlen egy újdonsá­gokat bevezetni akaró ember­nek. Nem is annyira újdonsá­gok ezek, hiszen máshol, má­sok csinálták. Itt, Erdőkerte­sen jelentenek talán új len­dületet, nemcsak a művelő­désben, hanem a társadalmi közéletben is., — Egy ilyen, viszonylag ki­csi művelődési ház vezetése manapság nem tűnik túlzot­tan hálás feladatnak. Inkább arról érkeznek hírek, hogy egyre nehezebb a gazdálko­dás. a tevékenységek színvo­nalának megtartása, Kihívást jelent — Ez így is van, illetve így lenne, ha az ember a közmű­velődést nagyon szűkén értel­mezné és úgy próbálná a ré­gi, kitaposott ösvényeken el­érni a célját. Koromból adó­dóan sok rossz tapasztalatot szereztem. Levonhattam vol­na azt a következtetést is, hogy nem érdemes. Ezek azon­ban úgymond elrettentő pél­daként kihívást jelentettek számomra: nem igaz. hogy nem lehet jól csinálni! Az is motivált a megbízatás válla­lására, hogy a mi családunk 1954 óta itt, Erdőkertesen te­lektulajdonos. Otthonomnak érzem a települést és jobb sorsra tartom érdemesnek. — Bár még csak pár hó­nap telt el a kinevezése óta, nagyon sok terve már meg­valósult, illetve kibontakozó­ban van. — Talán nem szerénytelen­ség, hogy ezért is mertem lá­togatóba hívni s kérni arra, hogy mindazokat a dolgokat, amelyeket most lát, hall, a későbbiekben is nyugodtan kérje tőlünk számon. A me­gye, illetve az ország nyilvá­nossága előtt szeretnénk meg­mérettetni és vállalni vállal­kozásaink esetleges kudarcait is. Természetesen az én egye­kozmüvelödési élet. dűli erőlködésem azért kevés lenne az ilyen rövid idő alatt elért eredményekhez. Segítő­partnereim a közvetlen mun­katársaim, Perlei Anna, Sár­közi Ilona és támogató part­nereim a tanácselnök, a párt­titkár, az itt tanító pedagógu­sok, a hely- és a környék­beli értelmiségiek. Csak egy ilyen kapcsolathálóban ma­radhat fenn bármilyen kezde­ményezés. — A közelmúltban újjáala­kult társadalmi vezetőségnek mi a feladata? — Ez a 19 tagú testület olyan emberekből áll, akik semmiféle állami szervezet­nek nem alkalmazottai. Tud­niillik azoknak munkaköri kö­telességük a művelődési ház­zal való foglalkozás. Az el­nök például kisiparos, a tit­kár a Gödöllői Áfész helyi boltjának vezetője. Szinte tel­jes az önállóságuk a dönté­sekben; ez a biztosítéka az aktív részvételnek. Csak olyan dologról hoznak tehát határo­zatot — például szabadtéri mozi, kábeltévé, kisközösségi csoportok szervezése, hogy ne soroljam tovább —, amelyeket meg is csinálnak. A hónap elején alakult meg az ifjúsá­gi klub önkormányzati testü­leté, amely hasonló szabad­sággal rendelkezik. Kolduló persely — A kiscsoportos foglalko­zások, így az erdőkertesi iro­dalmi kör, a kézimunka-, a bélyegszakkör, a képzőművész- csoport, sőt a saját zeneka­ruk, a Black Star — ezek mind-mind csak viszik a pénzt. Nem beszélve a könyv­tárról, a könyvbeszerzésről, a folyóirat-megrendelésről. Mi hoz bevételt a konyhára? M indig elgondolko­dom rajta, kit mi tart évtizedekig választott pályá­ján. Kíváncsiam kerestem a titkát a megtartó erőnek, a hivatásérzetet tápláló forrás­nak, az elkötelezettség indít­tatásának. Ballai Ottóné — Joli néni — még csak ízlelgeti a nyug­díjasélet adta új lehetősége­ket. Olykor előfordul, hogy ébredése után sietne a meg­szokott gyermeklármába, az elintézendő vezető óvónői fel­adatok közé ... Amikor ottho­nában felkerestem, kerti .mun­ka közepette találtam; a vi­rágtövek körül foglalatosko­dott. Az oldott beszélgetés ész­revétlenül terelődött szakmai kérdésekre, de az őszinteség, a nyíltság szinte azonnal át­csapott védekező elhárításba, amikor kérdéseim kapcsán magáról kellett vallania: — Dolgoztam tudásom és erőm szerint egy olyan pályán, amely több örömet nyújtott, mint amennyit kezdőként re­méltem. Ez az óvónői pályán töltött egy híján negyven esztendő összegzése. A kezdőt apja sza­vai lelkesítették: kitartás, em­berség, küzdés, szeretet, fele­lősség. „Életem során — így visszagondolva — mindig volt ennek aktualitása számomra.’’ A családi háttérnél jobbat most sem tud elképzelni ma­gának. „Apám MAV-főtiszt, anyám háztartásvezető volt, a légkör meg okosan szerető, kötelességre tanító, tudásra ösztökélő. En gondoskodásuk legfőbb alanya voltam, lévén, hogy nem lehetett testvérem. Mindig tevékeny apám a tu­dás nagy tisztelője volt, s ezt a szemléletet oltogatta belém, majd később az unokákba. Fáradhatatlanul. Idős fejjel is állandóan olvasott, szinte tanult; tudatosan törekedett szelleme ébrentartására, csi­szolására. Édesanyám, sajnos, sokat betegeskedett. Végül az ápolás kötelessége miatt lettem óvónő. A nagykőrösi Arany János Gimnáziumban érettsé­— Nehogy azt higgye, hogy az előtérben néhány hete fel­szerelt magnó segítségével hangosan kolduló perselyünk gyarapszik oly mértékben, hogy az évi 700 ezer forintos költségvetésünket fedezni tud­ná! Ez inkább gesztus, ha tetszik, ötletlopás. A pénzszer­zési hadititkokat sajnos nem árulhatom el. Nem irigység­ből, hanem azért, mert bizo­nyos helyzetekben ezekből is bevétel származik. Az tény, hogy ma a törvényesség ha­tárain egyensúlyozva lehet csak felszínen maradni. Anya­gi forrás lehet: a színházte­rem ügyes kihasználása, min­den héten csütörtökön felnőtt- mozi, péntek esténként video- diszkó-tánc, szombatonként a középkorosztálynak bál szer­vezése és a legfontosabb szol­gáltatások magunkra vállalá­sa. Rongyosvásár így itt a művelődési ház­ban lesz órajavító, köszörűs, gázöngyújtó-töltő, kulcs- és iratmásoló. Ezenkívül min­den hónap utolsó szombatján úgynevezett rongyosvásárnak adunk helyet. Ügy tűnik, á helybeli maszekoknak, iparo­soknak megéri, hogy a tévén­kén és hirdetőtábláinkon rek­lámozzák magukat. Mindent egybevetve, a kezdetek biz­tatóak és ha sikerül itt, a művelődési házban egy pezs­gő társadalmi közéletnek he­lyet adni, az magához vonz­za a gazdaságilag sikeres kez­deményezések meghonosodá­sát. Így egy egymást erősítő folyamatban, egyre inkább képesek leszünk a ráfizetéses, de értékeket hordozó tevé­kenységet is menedzselni. A harmincas-negyvenes ér­telmiségi korosztály nem ar­ról híres, hogy indokolatlanul és kétkedés nélkül eufóriába esik. Ráadásul a kultúra, a gazdaság helyzete sem ad okot a derűlátásra. Mégis titkon drukkol az ember, hátha si­kerül nekik.., giztem, olyan évfolyamon, ahol csak hatan voltunk lányok. Nagyszerű pedagógusok nevel- tek-tanítottak bennünket. Ta­lán nem sértem a többiek em­lékét sem, ha most csak Bá- nóczi Endre igazgatót, illetve dr. Törös Lászlót említem, hi­szen szaktárgyaikban muta­tott abszolút tudásuk, elmé- lyültségük tette, hogy magyar— történelem szakos tanárnak készültem. Az egyetemről hí­vott haza a kötelesség... De a tanulással már be voltam oltva, s a szegedi tanító- és óvónőképző intézetet végez­tem el. Az akkori évek ma­radandónak bizonyultak. Ma is jóleső érzéssel gondolok az egyetemi város szellemiségé­re.’’ És azután a mélyvíz, a gya­korlat, vagyis az óvoda. „Sándorfalvára neveztek ki, rögtön vezető óvónőnek ... Nem lehetett megoldhatatlan helyzet elé állítani... kevés volt a pénz, a költségvetésre mindig mindenki panaszkodik. Épp e harc közben ismerked­tem meg a férjemmel, az ot­tani pénzügyi előadóval. Már házastársként, 1952-ben kerül­tünk vissza Nagykőrösre, a személyi kultusz atrocitásai után. A Felszegi óvodába ke­rültem. 1954-ben ikerfiaim születtek, őket 1961-ben újabb fiú követte. Akkor csak hat hét volt a szülési szabadság. A családi feladatokat megosz­tottuk mindig segítő férjem és a velünk együtt élő szüleim között. Nem volt ritka — de e korosztály családanyáinál inkább a tipikus —, hogy haj­nalban keltünk főzni, este ké­sőn feküdtünk, a mosás után. S persze az óvodai csoportszo­bában az otthoni gondokat el kell felejteni. Ami érdekes: akkor ez nem is tűnt sem nyűgnek, sem nehéznek — hiába, fiatalabbak voltunkl ZÖLD TELEFON. Az ötve­nes években fennen hangoz­tattuk, hogy a természetet is át tudja alakítani az ember. Mint kiderült, ennek irtózatos nagy ára is lehet. A tudomá­nyosan megalapozatlan átala­kítás könnyen megbolygatja a természet évmilliók alatt ki­alakult rendjét, és olyan érté­keink mennek veszendőbe, melyek a maguk nemében pó­tolhatatlanok. Jóllehet évekkel ezelőtt tör­vényt hoztunk a környezet vé­delmére, napjainkban mégis sokan ügyet sem vetnek rá, egy kézlegyintéssel próbálják az aggályoskodók torkára forrasztani a szót. Erre jelleg­zetes példa a fákkal való kí­méletlen bánásmód. A fák sé­relmére elkövetett súlyos testi sértést könnyen meg lehet úszni. A mai fanyűvőknek 50-60 éves fák nem szá­mítanak, szemrebbenés nélkül nyúlnak a fűrész után. Majd utólag mindent kimagyaráz­nak, a népgazdaság érdekei­nek a mentéjébe burkolózva. Mint ahogy a rádióban a Zöld telefon című legutóbbi környezetvédelmi adásban el­hangzott egy nagymarosi pél­da is mutatja. A panaszte­vő (ráadásul mint erdőmérnök nem egészen járatlan ezen a területen) azon háborodott fel, hogy az ősfüzest kivágták és a korhadt fákat ott hagyták elrohadni. Ugyanakkor a kem­ping mellett szeméttelep ala­kult ki. A tanácselnök azzal érvelt, hogy minden egyes vi­har után a kitört ágak baleset- veszélyt okoztak. A szemetelés pedig nemcsak tanácsi, problé­ma. Az üdülőknek is segíteni kell abban, hogy fülön csípjék a tetteseket. Az elöregedett erdősáv helyett pedig készüt a terv az új betelepítésére. Nem ismerem pontosan a helyszíni körülményeket, de azt hiszem, a rádiónak mindenképpen iga­za van abban, hogy mind­ezért főfoglalkozásban a ta­nács felelős, nem pedig a hét­végét a zöldben eltölteni aka­ró tanár, kereskedő, hivatal­nok, gyári dolgozó. Sok egyéb mellett a Zöld te­lefon című adásban szó esett No, meg a pedagógia sem kö­vette a napi divatot!” — A tartósan kiemelkedő munkáját, úgy tudom, Csele Gyuláné ottani vezető óvónő javaslatára, kinevezéssel is­merték el. Jgy kerültem az Eötvös utcai óvodába 1965-ben. Há­rom óvónő, két dajka, hetven gyerek. Tulajdonképpen mi teremtettük meg az épületben az igazi óvodai tevékenységet, öt évig állandóan építkez­tünk. De jó érzés volt, hogy Kis Lajos, az akkori művelő­dési osztályvezető, s Csete Gyuláné, a körzeti felügyelő — s természetesen a munka­társaim — támogattak. De közben persze megváltozott — megváltozik — maga az óvoda is. Régebben kevesebb volt a nevelési hiba. Az óvo­da ma otthont pótol, s a leg­több gyereknek az első kö­zösségi élményt adja. A ma egyre jobban terjedő szemlé­let — az óvodából afféle kis­iskolát csinálnak — nekem soha sem tetszett. Az életkori sajátosságok ezt nem teszik lehetővé, s biztos vagyok ben­ne, hogy a régóta ismert — csak most félretett — tényt pár év múlva újra felfedezik. Ma még a játékfoglalkozáso­kon is túlmotiváltság van, el­sorvasztva a meleg, érzelmek­kel teli légkört... Mint vezető óvónő, az óvoda egységében gondolkodtam, mindig tisztáz­va a mit miért kérdéseit. Ügy hiszem, hogy mi a sok apró sikerben — de a vitákban is — megtaláltuk a közös neve­zőt.” S a törzsgárdajelvény, a miniszteri dicséret után a nyugdíjba vo­nulás alkalmából, a Szolgálati Emlékérem kitün­tetést kapta meg BailJai Ottó­né — Nagykőrösön. Szendrődi Judit a vegyszeres növényvédelem­ről is. Ezzel kapcsolatban egy örvendetes kezdeményezésről számoltak be a ráckevei Aranykalász Termelőszövet­kezetből. Eszerint a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel karöltve biokémiai falu épül náluk. Itt bizonyos értelemben a kistermelők visszatérnek az „ősi” gazdálkodási formákhoz, vagyis a naturális termesztési módok kerülnek előtérbe. A hely is ki van jelölve, és a több nemzedék számára lak­ható háromszintes házak ter­ve is rajzasztalon fekszik. Az első 14 épület föltehetően még az idén elkészül. CSENDESTÄRSAK. Ehhez a kifejezéshez még a múltból eredően valami rossz szájíz tapad. Olyan „vállalkozót” ta­kart, aki igy-úgy megszerzett tőkéjét egy vállalkozásba be­társulva személytelenül, ám busás haszon reményében ka­matoztatni akarja. Hegyi Imre riportja arról győzött meg, hogy ez manapság sincs más­ként. Csak éppen nagyobb a kockázata annak, hogy a csen­destárs egy szintén gyorsan meggazdagodni akaró szélhá­mos markába kerül, és az vil­lámgyorsan kiforgatja minde­néből. Ám kettőn áll a vásár — ahogy mondani szokták. A baj csak azt a csendestársat fenyegeti, aki jóhiszemű tájé­kozatlansággal néz körül ezen a körül nem határolható „pia­con”. Éppen ez volt a műsor lényege is. A szerző abban a pózban tetszelegve, hogy egy­millióval rendelkezik, hirde­tést adott fel Fortuna jeligére. Szakadatlanul csengett otthon a telefonja. Az egyiiík presszó­ból ki, a másikba be. A leg­különfélébb hóbortos ötlettel próbálták kicsikarni tőle az állítólagos pénzt. Az állatte­nyésztő farmtól a magánnyo­mozói irodáig ajánlották szá­mára a csendestárs — szerin­tük — nyugalmas életét. Volt azonban olyan minden hájjal megkent vállalkozó is, aki át­látott a szitán, és így a ripor­ter ugyancsak kénytelen volt feltárni kártyáit. Harag ebből sem lett, mivel az igazi „üz­letembereket” nem lehet egy­könnyen megfogni, maguk vallották be a magnó mikro­fonjába, hogy a kisajtó min­dig tárva-nyitva áll. Bár a módszer ismert a saj­tóból, ez az adás mégis szo- ciográfiailag újabb érdekes alakokkal hozta közelebbi is­meretségbe a rádió naltgató't. Szombathelyi Ervin Április 29-től Klimov-sorozat Elem Klimov, a világhírű szovjet rendező filmjeiből su­gároz sorozatot a közeljövő­ben a televízió. Az április 29- én kezdődő ciklus a rendező öt alkotását eleveníti fel, s legelső darabja, az 1964-es Hurrá, nyaralunk! című film lesz. Az 1933-ban született Elem Klimov előbb repülőgép- konstruktőrként szerzett mér­nöki diplomát, majd 1960-tól 1964-ig a filmművészeti főis­kolán tanult. A rövidfilmjei­vel már főiskolás korában hírnevet szerzett rendező első nagyjátékfilmje volt a nálunk is játszott Hurrá, nyaralunk! című szatirikus vígjáték, amely egy úttörőtábor életén át adja karikatúráját a dog­matikus szemléletnek, az üres jelszavaknak. A sorozat második filmjét, az Agóniát először 1981-ben mutatták be. A Raszputyin és a Romanovok alcímet viselő al­kotást még 1972-ben készítet­te Klimov, s benne Raszpu­tyin életét és a cári családra gyakorolt különös hatásátdol­gozta fel. Az 1981-es Búcsú Matyorá- tói című filmet hazánkban Búcsúzás címmel ismerte meg a közönség. A forgatást még Klimov felesége, Larisza Se- pityko kezdte el, ám hirtelen halála miatt férje fejezte ba a produkciót. A ciklusban bemutatják to­vábbá Elem Klimov Larisza című dokumentumfilmjét is, amelyben a rendező feleségé­nek, alkotótársának állít em­léket. A sorozat ötödik darabja az 1985-ös moszkvai filmfesztivál nagydíjas alkotása, a Jöjj és lásd! című film lesz, amely megrázó és szenvedélyes ta­núságtétel a háború emberte­lenségéről. Hét katona és két ló A százezredik Rendkívüli érdeklődés előz­te meg a kínai cserép hadse­reg követeinek érkezését. Hét katona és két ló hozzánk is út­nak indult, hogy május 15-ig megtekinthessük a Nemzeti Múzeumban. Már eddig is óriási tömege­ket vonzott a látnivaló, amit bizonyít, hogy ma délelőttre várják a százezredik vendé­get. A múzeum munkatársai egy felnőttnek és egy gyer­meknek tartogatnak ajándékot. Vállalkozó családokat keresünk málnaültetvényünk művelésére. Munka, pihenés, adómentes jövedelem. Lehetőséget kínálunk arra, hogy vállalkozók — korlátozott számban - családilag műveljék málnaültetvényünket. A málnatermesztés mezőgazdasági kistermelésnek minősül, tehát — 500 000 forint árbevételig — adómentes jövedelmet nyújt. Két személy által művelhető terület: 1000 nm (0,1 ha). A vállalkozók feladata: 9 metszés — 4 munkanap alatt két személynek, áprilisban, augusztusban, illetve novemberben 9 kapálás - 2 munkanap alatt két személynek, 9 hajtásigazítás - 2 munkanap alatt két személynek, májusban és júniusban # szedés - 20 munkanap alatt két személynek, júniusban és júliusban. A munkavállalóktól a teljes termést felvásároljuk a helyszínen, a következőkben felsorolt minőségek szerint: exportgurulós, gurulós, rekeszes, lémálna. Felvásárlási árainkat a mindenkori piaci helyzet szerint alakítjuk ki. Kereseti lehetőség 1000 nm-enként: 15-20 000 Ft. Fizetés és elszámolás a szüret utolsó napját követő 15 napon belül. A szüret idején ingyenes kempingezési lehetőség az ültetvény közvetlen közelében. A részletek megbeszélésére, illetve a szerződés megkötésére várjuk jelentkezésüket. Aranykalász Mgtsz Ráckeve, Vörös tér 3. 2301. Telefon: (26)-85-213, 85-238 és 85-306, 31-es mellék, illetve (26)-85-023, 85-106, 85-142, 85-206 és 85-313, 52-es mellék. Telex: 22-5009. Űjj Írisz Négy évtized a gyerekek között Kitartás, remény, emberség,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents