Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-14 / 88. szám

Murphofógia - és valóság (2.) Egy belső világ törvényszerűségei Murphy szerint semmit sem lehet a kétbalkezesek ellen biztosítani, mert a kétbalkeze­sek nagyon találékonyak. Én azt mondom, hogy az ilyen emberek legtöbbször nem is tudják, hogy ők kétbalkeze­sek. Egyébként éppen ez a legveszélyesebb a dologban! Zsúfolt utak S ha már korábban is szól­tam a Volánbusz váci üzem- igazgatóságának sajátos hát­térmunkájáról, a műszaki bá­zis szerelőinek tapasztalatai­ról, meglátásairól, akkor hadd murphologizáijak tovább egy kicsit. Eszerint egy rendszert úgy kell megszervezni, hogy az a legkedvezőtlenebb külső körülmények ellenére is mű­ködjön. Nos, a kedvezőtlen külső körülmények hosszú évek óta adottak a Volánbusz számára. Gondolok itt az-’íitak’ rossz minőségére, a megnö­vekedett forgalomra, a kezdő úrvezetőkre vagy a „zseniá­lis” országúti szlalombajno­kokra. Ez a soktényezős kül­ső körülmény döntően meg­határozza az évi 8.8 millió ki­lométert guruló 130 autóbusz élettartamát, hiszen elég csak az elszaporodott nem saját hibás közúti balesetekre vagy a buszvezetőt a kelleténél többszöri fékezésre kényszerí­tő más járművezetők maga­tartására gondolni. De az igazsághoz hozzátar­tozik az is, hogy maga a gépkocsivezető munkastílu­sával legalább ilyen mérték­ben javíthatja vagy éppen ronthatja a busz élettartamát. Mert nem mindegy, hogy va­laki hányszor, kellően indo­koltan és mekkora erővel tapossa a fék- vagy a gázpe­dált. A rugók, a gumik, a fék­rendszer állapota .iól láthatóan megmutatja a műszaki bázis szakembereinek, hogy az ille­tő gépkocsivezető milyen ké­pességekkel rendelkezik, hogy érzi-e, tudja-e, hogy a busz az ő kenyérkereső munkaesz­köze. Ebből a szempontból például az üzemanyag-taka­rékosság az egyik legjobb, mi­nőségjelző. Ezek után igazságtalansá­got követnék el, ha magáról a dolgozó emberről, munká­jának nagyságáról, nehézsé­geiről nem szólnék. Szándékos rongálás Olvastam egy közlekedési szakcikkben, hogy egy Buda­pest méretű nagyvárosban járművel közlekedő gépkocsi- vezető agya egy óra alatt egy­millió adatot dolgoz fel! Ez óriási szám, s ha még hozzá­tesszük, hogy a buszvezetőnek gondja van a fel- és leszállók­ra, bérletet ellenőriz, s köz­ben figyeli járműve s a meg­állókban elhelyezett berende­zések állapotát, hát csak tisz­telet illeti meg még a gyen­gébbnek mondott képességűe­ket is! Most már akár pontot is tehetnék a téma végére, mondván, hogy tudjuk, mit bír el egy autóbusz, vagy ép­pen, hogy mibe kerül a Vo­lánbusznak. Pedig arról még nem is szóltam, hogy a mű­A fékrendszer állapota sokat megmutat... Érzékeny műszer­rel mérik a fékerőt — a mutatót Dovecz András autószerelő nézi, miközben Berecz János gépkocsivezető a féket „nyúzza” (A szerző felvétele) A tv képernyőén A minap 45 perces műsort közvetített a Magyar Tele­vízió kettes csatornája Bé­csi vázlatok címmel. Ba­lettprogramot láthattunk az osztrák főváros opera­házából Josef, idős és ifjú Johann Strauss muzsiká­jára. Váci szereplője is volt az adásnak, akiről Kissné Kékesi Ilona tánctanárnő így nyilatkozott: — Kiss Stefánia a váci balettiskolában bizonyítot­ta be először a tehetségét. Az Állami Balettintézet növendéke lett, sikeresen vizsgázott. Negyedik éve a Bécsi Állami Operaház kartáncosa, eddig mintegy tíz műben szerepelt. Szá­momra is, de azt hiszem más váciak számára is. öröm és büszkeség, hogy megismerhették tudását a város és az ország határán túl is. szaki bázison egy szakmunkás fölszerszámozása a villás­kulcskészlettől a kisgépekig 100 ezer forintba , kerül! És akkor még hol van a saját szakmunkásképzés, az egyéb gépek és létesítmények ára! És ezzel még nincs vége a költségnöveld tények felsoro­lásának. Mert a műszaki bá­zis dolgozóinak feladata a Vo­lánbusz megállóiban a táblák, oszlopok, indulási jegyzékek kihelyezése, karbantartása, pótlása, illetve cseréje. A pót­lás és a csere igen gyakran a szándékos rongálást van hi­vatva ellensúlyozni. Ugyanis az autóbuszokban okozott kó­rok szerencsére nem jelentő­sek, de az utaskiszolgáló be­rendezések valakiknek min­dennapos célpontjaivá váltak. Egyes helyeken az utastájé­koztató táblákat akár napon­ta is cserélhetné a Volánbusz. Másutt magánházak kerítései­be beépítve olyan alumínium­oszlopok „köszönnek vissza” a volánosoknak, amik valamikor buszmegállók jelzőtábláit tar­tották. Hát ezek a tapasztalatok is segítenek megtudni azt, hogy mibe kerül a busz a Volán­busznak, ' s hogy egyáltalán miért kerül annyiba, ameny- nyibe. Kölcsönös megértés Még annyit, hogy ez az írásmű abból a célból szüle­tett meg, hogy a kölcsönös megértés alapján közelebb hozza egymáshoz a szolgálta­tót s annak munkáját igény­be vevőt. Hogy mit mond er­ről Murphy könyvében Chris- holm harmadik törvénye? Ezt: „Az az eljárás, amely egy cél elérésére szolgál, a cél közelében csődöt fog mondani”. Remélem, törvénysértő va­gyok ... Aszódi László Antal A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM. 88. SZÁM 1938. ÁPRILIS 14.. CSÜTÖRTÖK A biztonságos közlekedésért Életet ment a megelőzés A Váci Közlekedésbiztonsági Tanács a közelmúltban érté­kelte az elmúlt év eredmé­nyeit, és meghatározta az idei év feladatait. A terjedelmes írásos anyagot Varga László hadnagy, a KBT titkára szó­ban egészítette ki. Az első szembetűnő adat, hogy az el­múlt évben a balesetek száma mintegy tíz százalékkal emel­kedett, és ezen belül is a ha­lálos és súlyos esetek száma. Az elmúlt évben százhatvan­nyolc sérüléses baleset történt területünkön, és kétszázhu- szonkilenc személy sérült meg baleset során. Ebből tizenki­lenc halálos és kilencvenöt sú­lyos sérülés történt. Az el­követők között harmincnyolc ittas volt. A balesetek nagy része a túlzsúfolt kettes főút­vonalon történt — mintegy kilencven baleset, majd ezt követte a tizenkettes főútvo­nal. ahol harminchat baleset történt. A gyalogosok elütésének szá­ma jelentősen csökkent: az előző évi negyvenhez képest huszonnyolc baleset történt. Ebből kijelölt gyalogátkelő­helyen négy, és tizenöt eset­ben a gyalogos volt a baleset előidézője. Mintegy felére Védelem és menedék... Akik máshol nem képezhetők Odakint a teraszon a töb­biek már alváshoz készülőd­nek. A szobában egy kisfiú ül még a földön. Hány éves le­het? Talán három? Bal kezé­vel egy kocka után tapogat, ujjai közé szorítja, majd el­dobja azt. Azután kezdődik elölről az egész. Tapogatózás, dobás, tapogatózás, dobás, ta­pogatózás. dobás. Újra'és újra. A kockák tompán puffannak a szőnyegen. Taff — taff —taff. Elek . ■. Vagyok ... Létezem ... Minden puffanás egy isme­retlen világ esendő üzenete, azé a világé, melynek lakóit mi csak úgy hívjuk — fogya­tékosok. A kisfiú ugyanis vak és értelmi fogyatékos. A jobb­ját alig tudja használni. Né­hány szót ismer csupán. Most itt van kék kezeslábasban, és jeleket küld szerteszét, ön tu­datlanul, ösztönösen. Élek ... Vagyok ... Létezem. Nem hiszem, hogy érdemes lenne arról írni, Magyarorszá­gon hány hozzá hasonló sorsú gyerek él. Biztosan sok. A szá­mok azonban rendelkeznek az­zal a félelmetes tulajdonság­gal, hogy a dolgokból éppen a lényeget nem tudják átadni — magát az életet. Ahhoz látni, láttatni kellene azokat a kis­fiúkat. kislányokat a szobák­ban, azokkal a kockákkal. Es érezni a kiszolgáltatottságukat, tehetetlenségüket, azt, amikor valaki mások segítségére szo­rul. Márpedig annál teljesebb kiszolgáltatottságot, mint ami­lyent Vácott, a Zrínyi utcai bölcsődében láttam, nemigen tudok elképzelni. Vak, mozgás- sérült és legtöbbször értelmi­fogyatékos gyerekekkel foglal­koznak itt külön csoportban, az egészséges csöppségek mel­lett. Hogy miért egy fedél alatt? Az ok, talán mondanom sem kell, a helyhiányban ke­resendő. Pedig, ami a fogyaté­kosok ellátását, gondozását, felügyeletét illeti, a várost bár­hol példaként emlegethetnék. Gyakorlatilag születésétől a 14. életévének betöltéséig minden- I kit el tudnak helyezni, egyik vagy másik intézményben. A Zrínyi utcában például egy mi­niszteri rendelet alapján óvo­dáskorúak is megtalálhatók ab­ban az előbb említett csoport­ban.. Szerencsére az épület be­osztása lehetővé teszi az elkü­lönítést, így nem zavarják, akadályozzák egymást az elté­rő jellegű foglalkozások. Mert amíg a „rendes” bölcsődések azt csinálnak, amit akarnak, a gondozónők feladata inkább a tevékenységre ösztönzés, mint a tanítás, a fogyatékosok­nál az utóbbi létfontosságúvá válik — tudom meg a vezető­nőtől. A „létfontosságú” kife­jezés pedig nem pontosítható tovább, annyira a lényegről beszél. A maximumot próbál­ják kihozni a gyerekekből, hal­lom néhány pillanattal ké­sőbb. Maximum? — figyelek fel. önmaguk kiszolgálása,, el­látása, egyszerűbb jelek elsa­játítása, a tárgyak felismerése. Igen, valakinél ez a maximum. És még ennek eléréséhez is he­tente egyszer gyógypedagógus jár ki a fővárosból, és készíti el személyre szólóan minden­kinek a következő hét nap fej­lődési programját. életévük után. Az intézmény 12 férőhelyes, és lehetőség van a bővítésre. Ha a .szükség úgy hozná, körülbelül 30 gyerek­nek képes védelmet nyújtani. Vagy menedéket? Az utca csendes, a tavaszi nap ferde árnyékot vetít a zárt udvarra. Egy kisfiú arcát az ég felé fordítva élvezi a meleget. Mások a füvön labdáznak. Minden nyugodt, békés. Nyolc- kilenc fejet számolok hirtelen­jében össze. És a többiek? Amikor annak idején felmér­ték a. területet, maguk az ille­tékesek is meglepődtek„ hány hatványozottan fogyatékos ap­róságot találtak — emlékszem vissza a bölcsődei beszélgetés­re. Akkor miért csak ennyien vannak itt? .. Zömmel váciak ... a szülők érdeklődőbbek ... dél­után hazaviszik őket... a csa­ládhoz fűződő szálak megma­radnak ...” A mondatok fur­csa lenyomatként maradnak meg a fejemben, olyan titkos­írásként, melyet csak a megfe­lelő kód tölthet mea értelem­mel. Talán annak a vak kis­lánynak a hangja, aki egy ferde játéktorony előtt térdel. „Mit üzensz, vár? Hallod? Miit üzensz?” — kérdezi, ám a vár hallgat. Fehéren, kéken, pi­rosán. Számára láthatatlanul. De minden rossznál van egy még rosszabb. Arra már volt példa, hogy az előbbi korrek­ciós csoportból valaki óvodába került át. A Tabán utca fej­lesztő napközi otthonba viszont azok járnak, akik máshol nem képezhetők. Sokan éppen a Zrí­nyi utcából jönnek át ide, a 6. — Egyelőre főleg Vácról jár­nak hozzánk — adja meg a magyarázatot Németh Éva ve­zetőnő. — Szinte az otthon lét­rejötte óta gond a vidékiek be­szállítása. Csak kevés szülő ké­pes naponta behozni a gyer­mekét akár gépkocsin, akár máshogy. Szerencsére a prob­léma. úgy tűnik, megoldódott. A Vöröskereszt gyűjtésének eredményeként egy miícrobuszt kaptunk, amivel már lehetőség nyílik a távolabb lakók beuta­zására is. Szeretnénk április­tól folyamatosan üzemeltetni a járművet. Ez nagyon nagy segítség len­ne a családoknak, hisz retten­tő fontos az itteni intézménye­sített foglalkozás, a nappali gondozás. Az otthoninál jelen­tősebb haladás érhető el ná­lunk. Van olyan kisfiúnk, aki még háromévesen sem tudott járni, míg most. féléves taní­tás után, vége elindult. Szó­val, azzal a busszal sok min­den elérhetővé válik ... A fejlődés, a felügyelet — folytathatnám a gondolatot. Mert nem csupán a helység- névtáblák közti kilométereket futják be azok a kerekek, nem csupán Vácot hozzák közelebb. Az életet, az élet lehetőségét. Hogy ez fontos? A legfonto­sabb. Falusy Zsigmond csökkent a gyermekelütések száma is, az ötből négy eset­ben a gyermek volt a baleset előidézője. A bekövetkezett balesetek mindegyike emberi mulasztás­ra és a szabályok be nem tar­tására vezethető vissza, egyet­len baleset sem következett be műszaki hiba vagy más elő­re nem látható és el nem há­rítható ok miatt. A folyama­tos rendőri ellenőrzés során mintegy másfélezer esetben történt közlekedési szabály­sértés miatt feljelentés, ebből kilencvennyolc esetben ittas vezetéssel párosult a szabály- sértés. Az ellenőrzések során minden hetedik alkoholszonda elszíneződött. Közel öt és fél ezer esetben a gépjárműveze­tőknél helyszíni bírságot al­kalmaztak, háromszáz esetben a gyalogost bírságolták meg szabálysértésért. A baleseteket előidéző okok között első helyen a gyors­hajtás szerepel, ezt követi a figyelmetlen vezetés, a sza­bálytalan kanyarodás és az elsőbbség elmulasztása. A rendőri állomány a társadal­mi segítőkkel együtt folyama­tosan közreműködött a jármű- forgalom zavartalan biztosítá­sában, a fokozott közúti el­lenőrzések lebonyolításában és a KBT munkatervében meg­határozott propagandatevé­kenységben. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy csökkent a szabály­talan világítással vagy vilá­gítás nélkül közlekedő jármű­vek száma, az ilyen irányú szabálysértési feljelentések száma is mintegy egyharma- dával csökkent. Biztosítva volt az állandó és rendszeres je­lenlét a város kiemelten for­galmas csomópontjain, a Föld­vári téren, a Sebes Imre úti elágazásnál és a'Rákóczi téri kereszteződésnél. Az itt szol­gálatot teljesítő rendőrök fel­adata a gyalogosok biztonsá­gos áthaladásának elősegíté­se. Felmérésre kerültek a város balesetveszélyes zónái és negy­ven kilométeres sebességkor­látozási táblák kerültek az úgynevezett „belváros” egész területére. Jól sikerültek a brigádvetélkedők, az iskolai akciók. Eredményes volt Ke­mencén a gyermeknapi köz­lekedési vetélkedő, valamint az úttörőelnökséggel közösen végzett vetélkedők és sereg­szemlék. Sikeresek voltak a betakarítás előtti mezőgazda- sági gépszemlék (a megvizsgált járművék száma 317 volt). Az idei év munkatervében újra megfogalmazásra került a biztonságos közlekedés fel­tételeinek további javítása. Már az idei év tapasztalatai is bizonyítják, hogy van tenni­való bőven, elsősorban a sú­lyos és halálos balesetek meg­előzése érdekében. Ugyanak­kor továbbra is kiemelt pro- pagandatevá9:enységet kell folytatni az iskolások, a gyer­mekek körében, a helyes köz­lekedés elsajátítása érdeké­ben. ........ 3V T öbb javaslat és észrevétel hangzott el, a KBT munkájá­nak további javítására, és a baleseti gócpontok megszünte­tésére, mindez mindannyiunk érdekében, a biztonságos köz­lekedésért ... Papp László Zöld út a tehetségnek A legjobbak... Vajon balról hányadik lehet a jövő Rényi Alfrédja? (Fotó: Gimes Péter) Immár harmadik éve szer­vez a gépipari szakközépiskola tehetséggondozó szakköröket általános iskolások számára a középiskola beiskolázási kör­zetéből. Nyilván azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a leg­kiválóbb kis matematikusok ne .mindannyian a gimnáziu­mot válasszák továbbtanulási szándékkal. E tanév elején 250 érdeklő­dő tanuló jelentkezett dolgo­zatával a szakkörre, közülük 40-en részesülhettek a gép­iparban heti 2 órás felkészí­tésben. A házi dolgozatok és az is­kolai zárthelyi dolgozat elké­szítése után a legjobb 19 ta­nuló érdemelhette ki a patro­náló Hungária Biztosító aján­dékait, és egy fővárosi kirán­duláson vehettek részt. A tehetséggondozó szakkör a jövőben tovább fejlődik. A Pest Megyei Pedagógiai Inté­zet támogatásával — középis­kolásokra is kiterjesztve — az Észak-Pest Megyei Matemati­kai Tehetségfejlesztő Központ szakköreként fog működni a Lőwy Sándor Gépészeti Szak- középiskolában. A szakkör legeredményesebb diákjai: Erdélyi Tamás (Sződ- liget), Újhelyi János és Bartos Zsófia (Vác, Petőfi) Marosi Gábor (Balassagyarmat), Fabi Gábor (Szokolya), Détári Ist­ván (Árpád, Vác), Bauer Vik­tor (Balassagyarmat) és Rada Balázs (Vác, Gábor József) ál­talános iskolai tanulók. A szakkört Újvári István szervezte. Kakuk Zsolt, Re- gyep Jánosné, Űrhegyi Ferenc, Grauszmann Ferencné, Kon- rád Edéné és Bartha Mihályné általános iskolai tanárok segí­tették tanítványaikat a legjob­bak közé. Czmarkó Gyula ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap»

Next

/
Thumbnails
Contents