Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
Szakszervezetek városi bizottsága Új titkárt választottak Megtartotta soros ülését a szakszervezetek városi bizottsága. Elsőként személyi ügyekben döntöttek. Haness Lászlónak, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa titkárának előterjesztésében fölmentették Szabóné dr. Willin Erzsébetet, egyben megköszönve és elismerve azt a tevékenységet, amelyet titkán tisztségében kifejtett. Willin Erzsébet bizonyos értelemben úttörő feladatra vállalkozott. hiszen korábban, amikor még szakmaközi bizottságnak nevezték ezt a testületet, függetlenített titkári funkció nem létezett. Kísérletképpen vezették be ezt a rendszert, aminek néhány társával Willin Erzsébet kísérleti alanya volt. Két és fél évi munkálkodása mind a rendszer, mind a személyes eredményességét igazolta, hangoztatták a ténykedését méltatok. Hogy mennyire szokatlan volt a dolog, azt jelzi a leköszönt titkár közlése, sokszor azt sem tudta, merre induljon el, ámde a bizottság hathatós támogatásával mégis sikerült meglelni a jó irányt. Willin Erzsébet visszament az egyetemre, ahol eredeti hivatásának élhet, azért vált meg tisztségétől. Felmentése után megválasztották a bizottság tagjának és titkárának Lakatos Imrét, aki korábban a HTÜ szakszervezeti bizottságának titkári feladatait látta el. Lakatos Imre gyermekkorában került Gödöllőre, bízvást tekinthető tősgyökeresnek. Középiskolai tanulmányait a besnvői gimnáziumban végezte, majd kitanulta az elektroműszerész- szakmát, elvégezte a közgazdasági technikumot, az ML esti egyetemet, dolgozott a Ganz Árammérőgyárban, titkára volt a KISZ városi bizottságának. Ma is Gödöllőn él, két gyermeket nevel. A személyi döntések után a bizottság elfogadta az idei munkatervére szóló előterjesztést. A megye kistelepüléseit járva sokszor halljuk a panaszos szavakat: nincs cipész, fodrász, patyolat, női-, férfiszabó a faluban. Mindezekért be kell utazni a városba vagy a közeli nagyközségbe. Például az 1300 lakosú Szigetbecsén egyetlen szolgáltatóágazatnak sincs művelője. Ugyanezt tapasztalhatjuk a megye számos kistelepülésén. A számszerű vizsgálatok hű képet adnak a neurotikus pontokról. A megyében lakossági szolgáltatással összesen 18 ezren foglalkoznak, ebből 590-en kistelepüléseken. Az ezer ' főre jutó lakossági szolgáltatást végzők száma a kistelepüléseken 12, ami jelzi, hogy az ellátási színvonal ezeken a heí- lyeken — még az alapvető szolgáltatásokban is — mintegy egyharmaddal alacsonyabb, mint a megyei átlag. A megyei tanács ipari osztályának helyszíni vizsgálatai, a helyi tanácsok, a HNF-bizottsá- gok és a lakosság véleménye szerint a szolgáltatások színvonala a kistelepülések közül négyben jónak, tizenötben elfogadhatónak és huszonötben rossznak minősíthető. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a kistelepülések szolgáltatási ellátását javítani szándékozó szervezési intézkedések — átjárásos mozgalom, cím- felvételi helyek, túrajáratok — nem minden esetben elégítik ki az ott élők igényeit. Az áruellátás és szolgáltatás feltételeinek a javításáért a helyi tanácsok tehetnek a legtöbbet. Az elmúlt évben több példa is volt erre. mégpedig oly módon, hogy a gazdálkodó szervezeteket, a magánkereskedőket és magánkisiparosokat saját forrásaikból támogatták a tanácsok. Így például a kiskereskedelmi üzletek létesítéséhez saját eszközeikből pénzügyi támogatást is adtak. A magánkereskedők és magánkisiparosok kistelepüléseken való működését üzlethelyiséggel, műhellyel segítették a tanácsok, illetve több településen éltek az adóalap-csökkentés lehetőségével. A jövedelemadó bevezetése miatt a kisiparosok számának csökkenésével számolhatunk, ami várhatóan az illegális ipargyakorlók — kontárok — számát fogja növelni, másrészt egyes településeken a szolgáltatás számos formája meg is szűnhet. K. Sz. A nap programja Március 5-én: Gödöllő, művelődési ház: Bábjáték gyerekeknek, 10 órakor. Amit szívedbe rejtesz... Jordán Tamás műsora, 19 órakor. Diáktanya: Vadkutya-koncert, 16 órától, Kunszt Veronika szövő-hímző. Biró Sándor fazekas, Csá- szi Ferenc fafaragó népművészek kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és vidéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről, A régi Gödöllő, kamarakiállítás, a gödöllői művésztelepen, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, Festmények és grafikák — a Petőfi múzeum képzőművészeti gyűjteményének bemutatója, időszaki kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: Petőfi — Kutas László szobrászművész alkotása — ólom — 1973., megtekinthető 10—18 óráig. Március 6-án: Gödöllő, művelődési ház: Kamarazenei stúdió, 9.30 órakor. Játssz velünk!. 15 órakor. Blüett — A Játékszín és a Dunaújvárosi Bemutatószínpad vendégjátéka. 15 órakor. Diáktanya: videó, 16 órától. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum és a ke- repestarcsai kiállítóterem műsora megegyezik a szombatival. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Veresegyház, művelődési ház: Nyúl, díszmadár, galamb, kisállatok, baromfiak kiállítása és vására 5-én és 6-án 8—16 óráig. A tavaszi, nyári erdőben eltölthető kellemes órák sok kirándulót vonzanak. Hétköznapokon leginkább osztályok, őrsök lelszabadult, vidám zsivaja veri fel a madárcsicser- géses nyugalmat, hétvégeken családok keresnek kikapcsolódást a természet lágy ölén. Kiválasztanak egy szép helyet. letáboroznak, előkerül a gázpalack, sütnek-főznek, közben szól a magnó, vagy megy az akkumulátorról működő kis tévé. S amikor hazafelé indulnak. ott marad a fűben a papír. a konzervdoboz, a hagymahéj. a nejlonzacskó. A kies,1 nyugalmas hely máskor is odacsalogatja őket, de húsz-harminc méterrel arrébb vernek tanyát, elvégre csak nem telepednek rá a saját hulladékukra. Általában a gyerekek lelkének is köny- nvebb, ha üres zacskót, szalvétát eldobhatják, semmint visz- szarakják a szatyrukba. Tudom, sok ezerszer nagyobb veszélyek, ártalmak hatnak nap mint nap természeti környezetünkre, csakhogy azok többségének elhárítása a megszüntetésükhöz vagy jelentős csökkentésükhöz szükséges berendezések méregdrága volta miatt igen lassú ütemben folyik, s nem pusztán emberi szándékon múlik, mint például a szemetelés. Túlzottan borúlátó az, aki úgy véli, hogy az emberiség elfűrészeli maga alatt a fát. Az ember minden korban megkereste a választ a kihíA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 55. SZÄM 1988. MÁRCIUS 5.. R7,OM8«T ifjúsági parlament 1 Az iskola a helyén marsát Az igazgató azt mondta: A mai napon pedig mondjatok el mindent, amivel társaitok megbíztak. Nincs olyan téma, amit itt nem szabad elmondani. Mi igyekszünk a felvetett kérdésekre válaszolni. Amire most nem tudunk, arra is hamarosan sort kerítünk. Körök garmadája A tanulók szép sorjában fölálltak, s elmondták, amivel társaik megbízták őket. Ahogyan illik, a gödöllői szakmunkásképző ifjúsági parlamentjén is először a funkciót viselők emelkedtek szólásra. Szabó József KISZ-titkár a szervezet legutóbbi kongresz- szusa utáni alapvetően új szerepfelfogásról beszélt, amelynek lényege a tudatosabb, politikusabb tevékenység. Életre hívták a diáktanácsot, kidolgozták a tagfelvétel követelményrendszerét. célul tűzték ki a markánsabb politizáló szervezetté válást. A diáktanács titkára rengeteg körről adott számot. A környezetvédők madáretetőket készítenek, vetélkedőket tartanak, pályázatokat írnak ki, kirándulásokat szerveznek, adatokat, mintákat gyűjtenek. A képzőművészek rajzolnak, festenek, gyurmáznak, szobrászkodnak. Az ízléskultúrá- sok virágkompozíciókat, ike- banákat, ruhákat készítenek. Az idén háromszáz végzősnek ők készítik a ballagási tarisznyákat. A szövők faliszőnyegeket térítőkét szőnek. Az ifjúgárdisták tűzvédelmi, lőtéri, alaki gyakorlatokon vesznek részt. A kultúrtörténészek a város műemlékeivel törődnek. Az irodalombarátok beszédtechnikai gyakorlatokat folytatnak, irodalom- és bibliatörténeti konzultációkat tartanak. Nénszerűek továbbá a a valláskritikával, barkácsolással, varrással, cit-erézással foglalkozó körök. Létezik ezeken kívül csecsemőápolói, elsősegélynyújtó. házi betegápoló, csecsemőgondozó, nö- és családvédelmi, rádiós- és néptánckor. Ezután következtek a sar- zsi nélküliek. A sarzsi nélküliek többnyire kérni, kifogásolni. kritizálni szoktak. A szakmunkásképző és szakkö- zéspiskola ifjúsági parlamentjén se történt másképp. Az órák közötti szünetekben jó volna videózni, mondta ki sokak óhaját Juhos Krisztina. A büfében kapható árukra tegyenek ki árcédulát. Súlyos kérdést vetett föl Skrobár Róbert. Szakmai gyakorlatukat a kerepestarcsai termelőszövetkezet cinkotai telepén végzik, alacsony színvonalon. Azért nem mehettek a MÉM Műszaki Intézetbe, mert a Szilas mentiek kétmilliót kaplak új tanműhely létesítésére. A tanulóknak ebből mindössze egy szerszámosláda jutott. Úgy hallották, a MEMMI fölajánlotta egy ötmilliós tanműhely létesítését. Szeretnének biztos választ kapni, emelte ki Skrobár Róbert, mert nem mindegy nekik, milyen színvonalú szakmai ismeretekhez jutnak. Kézzel a húst Braun Gábor megköszönte a tantestület cselekvő kiállását azért, hogy iskolájuk a helyén maradhasson. Így is szűkén vannak, rossz rágondolni. mi lett volna, ha kisebb épületbe kényszerülnek. Egyúttal kértfe a vezetőket, az intézkedési tervben szereplő tanterembővítés, mielőbb valósuljon meg. Többen szóltak a kabinetrendszerű oktatás ellen. Amit a legegyszerűbben így fogalmaztak meg: egy tanterem, egy osztály. Az igazgató ellenben úgy véli, ezt a rendszert nem volna célszerű fölszámolni. Ügy látszik, az étkezés az iskolák örök problémája. Az ebédlőben az evőeszközök, tálcák, poharak tisztasága enyhén szóivá kifogásolható. A személyzet keze állandóan az ételbe ér. Megfigyelték, hogy a tejfölt vízzel hígítják. A tanárok egy része saját evőeszközt hoz magával. Az evőeszközöket ki kellene cserélni rozsdamentesre. A tálcákon áll a víz és rajta az ételmaradék. Gusztustalanok. Kérik az ételosztókat, hogy a sült és rántott húst ne kézzel fogják meg. És a tanulók? A diákokra nem jellemző, hogy kezet mosnának ebéd előtt. Ezt is a tanuló mondta. Ám nyomban enyhítette felelősségüket, A kézmosást lehetne ösztönözni, ha az ebédlőben és az iskolai mellékhelyiségekben volna szappan, elektromos kézszárító és tükör. Törik a fogast Máskor is hallottunk arról, hogy a mai gyerekek fáradtak. A szakmunkásképzősök is azok lehetnek. Egyikük szerint a kollégiumban az is gond, hogy a liftet nem használhatják fölfelé. Másikuk, miközben mindek) t kirándulásra, túrára biztatott, bevallotta, egy-egy túra előtt vonakodtak, féltek a magas hegytől. Nagy erőpróbát jelentett a Füzér-vár elérése, többen remegve, de azért föjutottak a csúcsra, s a látvány kárpótlást nyújtott. Végezetül egy kérés és a remény. Samu Katalin arra kérte társait, hogy a ruhatári fogasokat ne törjék le. Reméljük, tette hozzá, utódaink már nem ismerik ezeket a problémákat. A szakmunkásképző tanulói rengeteg mindennel foglalkoztak a parlamentjükön; az ösztöndíjtól az elavult tanulniva- lók elhagyásáig. Alighanem ezért terjedt el a városban, hogy nagyon jó tanácskozásuk volt. Blüett Blüett címmel kétrészes történelmi kabarét láthatunk vasárnap délután 3 órakor a városi művelődési házban a Játékszín és a Dunaújvárosi Bemutatószínpad előadásában. Szereplők: Balogh Erika, Götz Anna, Hernádi Judit, Kern András, Mikó István, Verebes István. Szidással megúsztak A kártételtől féltettek vásokra, s meg fogja találni e problémára is, s nem log a saját hulladékába belefulladni. A csúzliktól sem fognak kipusztulni a madarak. Noha védelmükről sok szó esik az iskolában. sőt, etetőket készítenek, kirakják, feltöltik élelemmel, mégis a nyolc-tízéves fiúk egy része készít magának ilyen eszközt, s legtöbbször titokban, még madarakra is céloznak. Gyerekkoromban divatos, nagy becsben tartott játékszerünk volt a csúzli, s nemcsak verebekre, hanem gerlékre, házigalambokra is lövöldöztünk. Sokszor iszkol- tunk a cserép vagy pala csörgésére elősiető gazdaasszonyok elől. S mert a dolog előbb- utóbb szüléink fülébe jutott, örültünk, ha szidással megúsztak, s csak a csúzlinkat dobták a tűzbe. Ök is a kártételtől féltettek bennünket, s nem attól, hogy kipusztítjuk például a verebeket. Egy ilyen szándék még szervezetten is csődöt mond Talán ötödikes lehettem, amikor az egész iskola kivonult mezei pockokat, egereket irtani. Bizonyára sok elpusztult, de ki nem vesztek. Szívesen és rendszeresen kirándulok magam is, legtöbbször csak a közeli erdőbe. Ki tudja, hányadszor tapossuk ugyanazokat az ösvényeket, a gyerekek mégis úgy készülődnek, csomagolnak, mintha első ízben kerekedne fel a család, vagy még ismeretlen helyre mennénk. S ha barangolásaink közben elfogy az elemózsiájuk, természetes mozdulattal dugják vissza a hulladékot a szatyorba. Az őszi hidegek beálltakor figyelmeztetés nélkül raknak eledelt a madaraknak, s néha túlzásba is viszik. Így szokták meg. Bízom benne, ha nem is lesznek majdan semmiféle természet- vagy környezetvédő mozgalomnak a tagjai, nem fogják károsítani létünk terét olyan dolgokkal, ami az egyes emberek beállítottságán,, viselkedéskultúráján múlik Persze, a meglepetésekkel is számolni kell, mert. mi tagadás, meglepődtem, amikor kilencéves fiam fiókjában megpillantottam a csúzlit. Mintha hajdani tiltott játékszerem mása lett volna. Tejgumi, finom bőr, szakszerű Kötés, csak éppen az ágas nem volt mértanilag oly tökéletes. A barátaival készítették. Gondolkodás nélkül el akartam venni, aztán mégsem vettem el. Nem azért, mert sírt, hogy ennek is van, annak is van, s milyen keservesen szedegette össze a hozzávalókat, s állítása szerint még egyet sem lőtt vele. Nem, nem azért. A legkézenfekvőbb az lett volna, hisz ha nincs csúzli, nem lehet lövöldözni. Elhatároztam, hogy odafigyelek rá, mikor, hol és mire fogja használni. Aztán elővettük együtt, egy dobozra lövöldöztünk, s mert csak elvétve sikerült eltalálni, azóta sem vágyik a csúzlizásra, de azért mint egyféle kincs, ott van a játékai között. Persze, nem vagyok benne biztos, hogy nem hibáztam, amikor nem vettem el tőle. A természetszeretőknek a nemtörődöm és a nem károsító kirándulók mellett van egy harmadik, egyáltalán nem lebecsülendő csoportja, azoké, akik céltudatos tevékenységgel kapcsolják össze az egyébként is kellemetes foglalatosságot. Akik külön tanulnak, tanfolyamot végeznek, eszközöket vásárolnak, fényképeznek, etetnek, gyűrűznek, akik valóban aktívan védik erdein- ket, környezetünket. Tisztelet nekik! Tisztelet nekik azok nevében is, akik az ilyen ügyre legyintenek, akik a fáradozásukat bolondériává ala- csonyítják. Tisztelet mindany- nyiunk nevében, hisz amit tesznek, értünk és a következő nemzedékért is teszik. Bene Mihály i SzOMB ATI 1EGY2ET« Kapa Azt mondta a miniszter, van néhány termelőszövetkezet az országban, amely jobb volna, ha szak- vagy kisszövetkezetté alakulna. Kicsi szervezet, könnyen áttekinthető, mindenki, beleértve az elnököt, végezne kétkezi munkát is. Gondolatmenetét folytattam. Tehát az elnök is végezne kétkezi munkát. Kapálna, kaszálna, állatokat etetne, takarmányt keverne? Kapálni, kaszálni manapság már csak a hobbikertekben szokás. De azért van kétkezi munka a nagy termelőszövetkezetekben is. Nem is könnyű, nem is kellemes. Gondoljunk csak az állatokra, az istállókra. De hát a permetezés, silózás, metszés, akár szőlőben, akár gyümölcsösben, sem köny- nyű. Eszembe jut egy őszi kép. Gödöllő főterén álldogáltam. Messziről egy úriemberforma közeledett. Igen elegánsan, vasalt nadrág, kifogástalan zakó, ing, nyakkendő, karjan csoní- szinű felöltő. Másik kezében diplomatatáska. Közelebb érve egyik termelőszövetkezetünk helyettes elnökét ismertem föl a férfiúban, Nagyon elgondolkozva lépegetett, észre sem vett. Megnéztem a cipőjét is. Makulátlanul tiszta, sarka sem volt félretaposva. Néztem a helyettes elnök után, s eszembe jutottak a régebbi parasztemberek. A kezük, a lábuk, az arcuk. Mindenen ott a nap, a szél, a munka, kapálás, kaszálás, szántás nyoma. A helyettes elnök ezeknek az embereknek a közvetlen utóda. Biológiailag és a munkaszerve- ‘ zetben elfoglalt helye szerint is. Apja ugyanolyan cserzett bőrű, kérges kezű, lábú volt, mint az én paraszt ismerőseim. Feladata is az, mint amazoknak, megtermelni a nép élelmét. Fölidézem magamban a többieket. A helyetteseket, az ilyen-olyan kisebb vezetőket, az irodistákat, a ..finom kezű, hosszú körmű lányokat, a szolidabb, de ugyancsak puha kezű asz- szonyokat. Az elnökök olyanok, mint régebben a falusi orvosok. Az orvosok voltak a falvakban a legjobban öltözött emberek. Az elnökök annyiban különböznek, hogy öltönyük finomabb anyagból készül. Nyakkendőjüket divatosan kötik, ingük, ránctalanul feszül a mellükre. Ápolt a kezük, a hajuk. Sokan viselnek szemüveget. Egyikmásik olvasáshoz is külön egyet, nézéshez is. Népművelő barátom mondja: ezeknek a hatalmas gazdaságoknak az elnökei már teljesen el vannak szakadva a kétkezi munkától. Akad olyan, aki kötelességszerűen bejárja naponta a határ bizonyos részét, mások viszont megelégszenek a beszámoltatással, A föld, a növény, az állat minden tulajdonsága, ténye, állapota papíron kerül hozzájuk. Számok, adatok. Lassan majd ök is áttérnek a kódszámokra, mint az emberorvosok. Azelőtt tüdőgyulladása, hörghurutja, gyomorsüllyedése volt az embernek, s igaz, hogy a papírra latinul írták, mégis szavakat vezettek rá. Ma már csak eny- nyit írnak a betegség neme rovatba: 1234. Errefelé fejlődik a mezőgazdaság is. A vezetők kódszámokkal fognak variálni. Nemhogy tejet, tehenet, kukoricát nem lát az elnök a gazdaságban, még hozamokról sem beszélnek neki, csak kódszámokról. Azt is mondta a miniszter, hogy a termelőszövetkezetekben ódzkodnak az átalakítástól. Sehogy sem akarnak szak- vagy kisszövetkezetté alakulni, ott sem, ahol ez lenne a legjobb megoldás. Az elnököket könnyű megérteni. Ennyire elszakadva a' kétkezi munkától! Annak idején sírva-ríva búcsúztak a kapától a parasztok. Ügy látszik, visszatérni hozzá még nehezebb. Kör Pál Több sem lenne elég
