Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 55. SZÁM 1988. MÁRCIUS 5., SZOMBAT Régi terv ismét napirenden Közel jutottak a megoldáshoz Vannak közérdekű problémák, amelyek szinte Te sem kerülnek a napirendről, máris visszatérnek a köz- érdeklődés homlokterébe. Ilyen Vecsésen a rég — a 60-as évek óta — vajúdó csatornamű megépítésének gondja. Igaz, nincs mit szemére vetni a község akkori vezetésének, sőt dicsérni lehet csak, a vízműtársulás Pest megyében elsőként Vecsésen valósult meg. Nem volt idegen az akkori tenni akaróktól a csatornázás szük- ji ségességének gondolata sem. Szinte párhuzamosan kí- % vánták ezt a két egymástól egyáltalán nem elválaszt- $ ható objektumot létrehozni. Már az 1960-ban megala- \ kult ivóvíztársulás is a házankénti 2 ezer forint hoz- Sj zájárulás fizetését tervezte, s ezzel a csatornamű-tár- \ sulás megalakítását is. Nem telt bele 13 esztendő, s Vecsés legparányibbja, a Zsák utca is el volt látva vezetékes ivóvízzel. Az utcai közkutak sem hiányoztak. Ám korántsem hitték, hogy küldetésüket befejezték. Ismételten összehívták a soros közgyűlést, hogy víz- és csatornamű-társulássá alakuljanak át. 1973-ban már a fennmaradás volt a cél — közgyűlések során kísérleteztek. Végül 1973 első negyedévében, amikor már végképp lejárt az ivóvíztársulás működtetésének jogilag is megalapozott ideje, végső erőfeszítést tettek. Ám falba ütköztek. Máig érthetetlen módon az illetékesek, akik szentesíthették volna a szándékot, távol maradtak. Pedig jól megalapozott lehetett volna a továbbélés. Nőtt a veszély A teljesen befejezett, összesen 85 kilométernyi ivóvíz- vezetékkel 2 millió 700 ezer forint készpénzzel, mint kezdő tartalék tőkével, Vecsés Eötvös utcai irodaház—raktárépület ingatlantulajdonnal számolhatott el az intéző- bizottság, a Kövizig támogatásával is felvértezve mentek a plénum elé. Ám keserű szájízzel kellett tudomásul venniük: a mandátumuk lejárt. 1973 első évnegyedében így történt, hogy a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, a PVCSV lett a gazdája az ivóvíztársulásnak. A tanács átvehette az ingatlant, s az Eötvös utcai gyermekorvosi és fogászati rendelőt ott helyezték el. Ma is tanácsi kezelésben üzemel. így érkeztünk napjaink már égető problémájához. Különösen irritáló, amikor az itt és most követelő hangnemmel találják magukat szemben a mai „vétlenek”, de a, fonákját is jól ismerők, s a buktatókat is átéltek jogosan vetik szemére a mulasztást a „vétkeseknek”. A legutóbbi rendkívüli ve- csési tanácsülésen, mint már előtte annyiszor, fontos központi témát, a csatornamű sorsát tárgyalta a testület. Egyes hozzászólók példákkal illusztrálva, már a vészharangot kongatták. Viola Ágoston felszólalásából érdemes idézni: Vecsés talajszennyeződése a felső földréteget túlhaladta, így már a vízréteg is szennyezett. Most már körülbelül 20 méter a szintkülönbség a felső és a második vízréteg között. Nem múlik el hosszú idő, hogy lejusson oda is a nitrát. Vecsésnek önálló vízbázisa van. negyedszázados a gondolat, de ha ma már nem döntünk a csatornaügyben, helyzetünk katasztrofális lesz. Különösen sürgető az Andrássy és a Halmi-telep sorsa, ahol magasan fenn van a talajvíz és viszi az emésztőgödrök szeny- nyét szerte. Ha azt akarjuk, hogy az unokáink is tudjanak ivóvízhez jutni, semmi sem sürgetőbb, mint a csatornázás. A szorító gondról tanúskodott Bozó János. dr. Orbán Zoltán, d’Elhovgne Győző és még sok más hozzászóló türelmetlenkedő vitája, javaslata. A pontos geodéziai tervet, szintezési mérést azonban nem nélkülözheti a csatornamű, akár társulásos, vagy akár pályázat útján, önerősen valósul is meg, összegezték a jövő útját. Sárosi Istvánná megyei tanácstag, az egyébként építési tilalom alatt lévő „szanálandó” Szalvai Mihály utcaiak érdekét képviselve hangsúlyozta: az a községrész nem kérte a szanálást, így a csatornamű építését még úgy is támogatják, hogy két részt is vállalnak a költségből, csak már épüljön a csatornamű. Mert ahol gazdálkodnak, savanyítanak, ott égetően fontos a szennyvíz elvezetése. Dobrovitz József ugyancsak az ivóvizet, talajt szennyező mezőgazdasági ipari tevékenység fokozott veszélyességéről győzte meg a testületi ülés résztvevőit. Molnár Imre szerint kivitelezésre és nem ter- vezgetésre kell költeni. Vecsésen már három rendezési terv készült el eddig — mondotta. Külső tervezők készítették. Akik nem itt élnek, soha nem tudnak reális tervet készíteni. Nagyobb összeg Nagy István tanácselnök-helyettes globálisan összegezte az országosan problémaként jelentkező vízromlást. Majd hangsúlyozta: az 1960-as vízműtársulás példás jelenség volt. De az elindított folyamatot a csatornaműben most már semmiképpen megállítani nem szabad. Csányi János tanácselnök a mai helyzet realitását a konkrét lehetőségekkel, számokkal illusztrálta. A csatornaműre előirányzott ösz- szeg mellett az ingatlanonként! körülbelül 20 ezer forintos költséggel kell számolni. Most vitatkozunk, de kérdezhetném, miért nem épült meg Vecsésen eddig a csatorna? — tette fel az ominózus kérdést a tanácselnök. Miért is teszik fel még sokan a kérdést? A választ fentebb megadtuk, azaz nem tudtuk megadni. De érthető a tanácselnök aggodalmaskodása: a gázvezeték-építéshez az üzemek, vállalatok 3—4—5 milliókat adtak. Kérdés, ma már a csatornához miképp járulhatnának hozzá. Az 1987-re előirányzott 1 milliós összeggel szemben 1988-ra 2 milliót szánt a költségvetés a csatornamű építésére. Pontosan A kiút? Az előző tanácsülésen 1988. II. 1-jén egy figyelemre méltó hozzászólás nem szalmaszálnyi kapaszkodót kínált. A vita hevében akkor szót kért Dobrovitz József, a Ferihegy Mgtsz elnöke és kompromisszumot ajánlott fel a tanácstestületnek: amennyiben a létesítendő csatornaműre a tsz-üzem kommunális szennyvizét (nem iparit!) rákapcsolhatják, hozzájárulhat a tsz 10—15 millió forinttal a közműépítéshez — mondotta többek között Dobrovitz József. A bejelentést nagy érdeklődéssel fogadták. Viola Ágoston mint vízügyi szakértő is mérlegelte a lehetőséjget, s tett javaslatot annak kihasználására. Tóth János üdvözölte a felajánlást. Sárosi Istvánná megyei tanácstag az aprólékosabb pontosítás igényét támasztotta a tsz-szel szemben. A döntés akkor nem születhetett meg, de megállapodtak, hogy a közeljövőben valamennyi e témát érintő tárgyalásra Dobrovitz Józsefet úgy is mint tanácstagot, de úgy is, mint a leendő partnergazdaság, a Ferihegy Mgtsz elnökét meghívják. Döntés a következő, testületi ülésen várható. Fekete Gizella Helytörténeti egyesület Friss hírek között tallózva A monori helytörténeti egyesület a két • találkozója közötti időszak eseményeiről kis tájékoztató kiadványban informálja tagjait. US? A friss hírek között tallózva tudjuk meg, hogy a legközelebbi összejövetelre március 14-én, hétfőn 17 órától kerül sor a nagyközségi tanács termében. E megszokottól eltérő helyszínt azért választották, mert a találkozó egyben ünnepi megemlékezés is lesz a 48— 49-es forradalomról és szabadságharcról. Ez alkalommal Borzsák Endre Emlékezés című munkáját is bemutatják, amely először 1963-ban a ceglédi Kossuth Múzeum kiadványaként jelent meg. Témája: a 48-as hagyományok Mono- ron. Huszonöt év elmúltával a tanulmány most a 12. Monori Füzetben olvasható — amelyet egyébként bárki megvásárolhat a Családi Intézet irodájában. A március 14-i találkozóra vendégeket is vár az egyesület, meghívta a ceglédi múzeum baráti körének és Nagy- káta baráti körének képviselőit. Az ünnepi alkalomra való tekintettel a találkozó nyilvános, szívesen várják bárki részvételét. Kiderül a tájékoztatóból az is, hogy az egyesületnek jelenleg negyvennyolc tagja van, s hogy akik csatlakozni kívánnak, szives fogadtatásra találnak, jelentkezési laphoz a Családi Irodában jutnak. •W Még kapható a Monori Füzetek 10. száma (Monor sajtóbibliográfiája) és a 11. is (Monor utca- és címjegyzéke). A közeljövő terve egy kiadványban bemutatni a nagyközségről eddig megjelent képeslapokat. Eddig több mint hatvan- félét gyűjtött össze az egyesület két tagja, Németh László és Gyebnár György. Készül a Pest megye várait — 14 várát — bemutató füzet, s tervezik egy tájolófüzet megjelentetését is, Monor vidéki kirándulások címmel. Készen áll — az Oláh István Emlékbizottság állította össze — az Oláh István-em- léknap programja. A rendezvény időpontja április 23. Ízelítőül a nap eseményeiből: délelőtt a gimnázium előcsarnokában avatják Kampfl József monori születésű szobrászművész alkotását, amely a gimnázium volt igazgatójának portréját ábrázolja, a gimnázium irodalmi színpada emlékműsort állít össze e napra, délután iskolagyűlés keretében jutalmazzák az emléknapra kiírt pályázatok alkotóit, s a Csokonai filmszínházban ismét vetítik a Staféta című filmet, amelynek egyes jeleneteit a monori gimnáziumban forgatták, s megszólal benne Gútay Károly is, aki Oláh István pedagógiai törekvéseiről beszél. Hírül adja a tájékoztató azt is, hogy az elmúlt napokban a Kossuth Lajos Általános Iskola szülői munkaközössége és úttörőcsapata levélben kérte az egyesülettől pártoló tagként való felvételét. — ez Borítékok Egyszerű munkának látszik a papírborítek hajtogatása, ra- gasztása. De aki járt már a Papírárukészítő Ipari Szövetkezet üllői részlegében, s látta, hogy milyen boszorkányosán gyorsak az asszonyok uj jai, biztosan másképp ítéli meg ezt a foglalkozást is. Képünkön Kosztondi Péterné a levélborítékokat bűvöli, haj togatja csontkéssel — az ember csak csodálkozik, hogy nem forrósodik fel ujjal között az egyszerű, fürge eszköz, a műanyag csontkés. (Aszódi László Antal felvétele) Falugyűlés Gyomron Falugyűlést szerveznek március 7-én, hétfőn 18 órakor Gyomron a helyi művelődési házban. A fórumon tájékoztatják a lakosságot a községfejlesztés tavalyi eredményeiről és az idei tervekről. A Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága és a helyi tanács vezetői minden érdeklődő gyömrői állampolgár részvételére számítanak. Kulturális program Ecseren szombaton 20 órától jelmezbál, belépés csak jelmezben, közreműködik a Da- ni-zenekar, vasárnap 16-tól a nyugdíjasklub foglalkozása. Gyömrőn filmvetítés ma 17.30- tól: A vadon szava (színes, szinkronizált angol kalandfilm), holnap 16.30-tól és 18.30- tól: Széljáró (színes amerikai kalandfilm). Az úttörőházban szombaton 10-től játszóház. Monoron szombaton 10-től 18-ig Gábor Éva Mária szobrászművész Romok című kiállítása a galériában. 8.30-tól német, 9-től, 10.30-tól és 14- től angol nyelvtanfolyam, 10- től játszóház, 14-től társastánc-tanfolyam. A filmszínházban ma és holnap 16-tól: Csak semmi pánik (színes magyar film) vasárnap 18-tól: Ufó Arizonában (színes, szinkronizált amerikai film), 20-tól video: Konvoj (színes, szinkronizált amerikai kalandfilm), vasárnap 18-tól Hárman a sla- masztikában (színes, szinkronizált amerikai bohózat), 20- tól video: Kék katona (színes amerikai kalandfilm). Maglódon ma 14-től és 18tól, holnap 18-tól filmvetítés. Úriban vasárnap 11-től tánctanfolyam. SporthIreki Sport jegyzet Rajt előtti biztatás A nagy változások korát éli a magyar labdarúgás. Az önállósodott Magyar Labdarúgó Szövetség vezérkara igyekszik mindent elkövetni, hogy előbbre tolja e szép — és máig legnépszerűbb — sportág szekerét. Hogy milyen eredménnyel. azt csak több év múlva tudhatjuk meg. Mindenesetre örvendetes, hogy a figyelem egyre inkább az ifjúsági korosztályú játékosok felé (is) fordul. Sajnos évről évre egyre több kiscsapat dobja be a törülközőt, ez a kedvezőtlen tendencia, úgy látszik, megállíthatatlan. Szerencsére szűkebb pátriánkban éppen ennek az ellenkezője történik. Vasárnap útjára indul a labda a Monor—Cegléd körzeti labdarúgó-bajnokságban, amelyben deletet nem vonták vissza, hogy néhány helyen tényleg jól tervezték, megfelelő célokat tűztek ki, s kell a megvalósításhoz a teho. Természetesen a „nagy nemzeti visszaadást” közölni szimpatiku- sabb, mint mondjuk így kezdeni egy hírt, hogy X nagyközség tanácsa elhatározta, hogy nem törli el .a tehót, Y városi tanácsnak esze ágában sincs a visszavonással foglalkozni, mert van annak a tehó- nak helye. Nem a ló másik oldala ez? Nem kékült meg a könyökünk, térdünk az eséstől? No meg mindig az az érzésem, hogy a teho egyfajta kellék a „bátyó” — nevezetesen a személyi jövedelemadó es az általános forgalmi adó — hibáinak takargatásához. Merthogy mintha ez utóbbiak sem működnének zökkenőmentesen. MINTHA MÁR TAVALY sokan mondták, megmondták volna, hogy no-no, tán várni kéne, tán ki kéne próbálni, netán a családi jövedelemadó jobb lenne, talán... Ennyi kétség talán nincs is. De azért én még aggódhatok, nem?! Gulyás László 16 felnőtt és 14 ificsapat szerepel. Egy héttel később rajtol a megyei I. és II. osztály mezőnye is, további egy hét múlva már pályára lépnek a legapróbbak, a serdülők is. A monori vonzáskörzetben ma is nagy népszerűségnek örvend ez a szép játék. Jó bizonyíték erre’ az is, hogy a KISZ Monori Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága által szervezett focifarsang küzdelmein — amint megírtuk — nem kevesebb mint 21 csapat vett részt. Ha a következő télen „belép” a gyömrői torna- csarnok is a mérkőzések otthonai sorába, bizonyára még több közösség indul majd a tornán. De térjünk vissza a vasárnapi tavaszi focirajthoz. Csapataink mindegyike szorgalmasan készült a bajnokságra, kihasználva az enyhe tél előnyeit. Talán sohasem játszottak annyi előkészítő mérkőzést, mint az idén. Olyan kiscsoportok is színre léptek, amelyek korábban csak a bajnoki küzdelmekben szerepeltek. S ennek örülnünk kell, ez biztatást adhat a jövő szempontjából. Ugyancsak öröm, hogy a Monori-erdő gárdája immáron saját otthonában fogadhatja az ellenfeleket. A bajnokság első félidejében hol Monoron, hol Nyáregyházán „élvezték” a hazai pálya előnyét, kevés sikerrel. Most további új játékosokkal megerősödve vágnak neki a pontvadászatnak, bizonyára több eredménnyel. Nagy versenyfutás várható a bajnoki címért, amelyre legalább négy csapat pályázik. A listavezető Vecsés éppen úgy befuthat, mint a Mende vagy a Maglód, s talán még az Al- bertirsa is. A lényeg csak az, hogy sportszerű, színes küzdelemben dőljön el a június közepéig tartó maratoni csata. Ehhez kívánunk valameny- nyi csapatunknak eredményes tavaszi bajnoki szezont! G. J. ISSN 0133—2551 (Monori Hírlap) LOVAS NEMZET vagyunk. Ennek megfelelően olykor átesünk a ló túlsó oldalára, s néha odaát akkorát esünk, hogy no. Nem tudni, miért van ez így, mégis igaz. Mi, magyarok, ha valamit kigondolunk, majdnem gondolkodás nélkül kezdjük is végrehajtani, aztán elkedvetlenedünk, elfelejtjük a nagy elhatározásokat végrehajtani, s ez még a jobbik eset. Sokkal rosszabb, ha megváltónak hitt intézkedéseket visszamenőleg elkezdünk ostorozni. Nemrég volt önmagunkat pofozzuk fel, megtépkedjük ruhánkat, olykor bocsánatot kérünk, hogy élünk. Hogy még mindig jobb gyorsan változtatni a rossz elhatározásokon, mint mereven kitartani azok mellett? Ez igaz! De hát miért is nem lehet alapos előkészítés, meggondolás, értékelés, összevetés, netán részleges kipróbálás után bevezetni dolgokat, s nem kellene visszafelé pofozkodni önmagunkat. Lehet, hogy tévednénk akkor is. De nem ennyit. Ennyi bevezetés után akár kitalálhatták, most a tehóról lesz szó, azaz a településfejlesztési hozzájárulásról. Tévedés ne essék, más példát is — nem egyet — hozhattam volna a múltból, hadd ne soroljam. Ez a teho azonban annyira közel van, mindenki emlékezik a .szervezésre, az egész tortúrára. Napjaink fekete bárányába már annyi és olyan sokan, sokféleképpen belerúgtak, az utóbbi időben, «hogy az már bosszantó. Pedig emlékezzünk csak, alig két éve az ország valamennyi tanácsa óriási apparátussal kezdte szervezni, rábeszélni a települések lakóit, hogy ez milyen nagyszerű dolog. mi minden épülhet a „sok kicsi sokra megy” hozzájárulásokból. Tudtuk, hogy alig lesz belőle valami? Persze, hogy tudtuk, hangot is adtunk neki sokan. ÉS MÉGIS, szerveztünk, terveztünk, adminisztráltunk, határozatot hoztunk, kiértesítettünk, megfellebbeztük, jóváhagyták, elutasították, elengedték, csökkentették, előírták, határidőt módosítottunk, kamatot fizettünk, vádoltuk a szervezőket, nem hittünk a százalékokban. Még sorolhatnám, de nem teszem. Mindenesetre a szervezés eredménye minősített. Ahol megszavazták, ott jól szervezték, jól dolgoztak. Ahol elutasította a lakosság, ott rossz volt a szervezés, nem dolgoztak jól. Minősített — embereket, vezetőket, szervezeteket, társadalmi munkásokat és hivatásosokat. S alig telik el szűk két év, máris első számú közellenségként emlegetik, emlegetjük, szidjuk, jelzőkkel látjuk el, elmondjuk mindennek, csak tisztességes intézkedésnek nem. A televízió, rádió, sajtó naponta értesíti kis hazánk lakosságát, hogy itt, meg ott egyhangúlag eltörölték, hogy amott vizsgálják az eltörlés lehetőségét. Az senkinek eszébe nem jut, hogy azért van, ahol szeretnék megtartani is, hiszen az alaprenTíinödések A tónak két oldala van
