Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-05 / 55. szám

MST • MtMrti] 1988. MÁRCIUS 5., SZOMBAT n Hogyan adózik a borravaló? Vélemények a láthatatlanról A kör bezárult... Árak, napközik és a gyerekek Az orrom előtt húz ki a megállóból a villamos. A ta­xiállomáson üres kocsik sor­jáznak, Tegnap volt fizetés, összevetem a várható kiadást a késedelem miatti kárral, és azonnal beülök az első, ép­pen Budataxis autóba. No, nem duhajkodom nagyon, csu­pán a metróig vitetem ma­gam. Ez három villamosmeg­álló. A taxis felhúzza a szem­öldökét és félreérthetetlen megjegyzést tesz a kurta fu­varra. Nem reagálok, azután mégis beszélgetést kezdemé­nyezek: „Maga tudja már, ho­gyan kell adóznia?” — kér­dezem. Egy regényt olvasok ki a pillantásából, ahogy vé­gigmér. „Ezzel a metrós fu­varral bemutatkozott kegyed” — mondja és hangjában nincs sértés, csupán a szolgáltatása iránt megcsappant fizetőképes kereslet csökkenésének a re­gisztrálása. „Ha a város má­sik végére vinném, vagy mondjuk Ceglédre, nyugodtan adnám a nevem és a rendszá­mom egy ilyen interjúhoz. Így azonban annyit mondhatok, nem kell félni az adózástól. Én sem félek. Ma már, ami­kor tizenötezer taxi van Bu­dapesten és a Pest környéki maszek taxis is itt portyázik, nem lehet milliókat keresni. Amikor Pobjedával kezdtem ezt a szakmát, a háromforin- los jattból meg lehetett regge­lizni. Ma a tízszereséből, de a borravaló egyeseknél még ma is csak három forint. Megér­keztünk, hölgyem.” — Hogy adózom? — kérdez vissza a fiatalember, akinek Volántaxijába a budaörsi Pat­kó utcában ülök be. örül, én vagyok ma az első kuncsaftja, s mindjárt beviszem a mun­ka sűrűjébe, a fővárosba. — Még nem tudom. Igaz, a fize­tésemből, ami nem éri el a négyezer forintot, valami adó- félét már vontak február 14- én, pontosan húsz forintot. ■'Mlj ........ ...................... H a rács tűzoltózenekara a Könnyszáritó kocsmától indult, s olyan hangerővel ad- tat elő a falu főutcáján az Aida bevonulási indulóját, hogy a kutyák őrjöngve szag­gatták láncaikat az udvaro­kon. A lakosság kitódult az út szélére, majd nyomába szegődött a délceg zenekar­nak, amelynek élén Agyassy Tódor szakcsoportelnök fújta diadalmasan a trombitát, vé­gén meg Kovács János aszta­los, művésznevén Fabiléky Hátinagy Gerzson, a falu naiv festője munkálkodott a nagy­dobbal. Csámpa Emánuelné azt kér­dezte özvegy Csipegető Ká- rolynétól, hogy emlékszik-e ilyen meleg januári vasárnap­ra, mint ami most örvendez­teti meg az ember szívét, s megelégedéssel vette tudomá­sul szomszédasszonya válaszát, hogy ő sem emlékszik. Meg­hallotta ezt a rövid párbeszé­det Nevetős Tóth Dani bácsi, a tekintélyes szénakazalformá- zó, s a következő kérdéssel nyilvánított véleményt: — Na, asszonyok, ugye, mi­lyen okos ember ez a Wolf- hauser Ármin, hogy így elő­rehozták a két tsz közötti fut- ballrangadót? — Hát azért tették meg a Hajnalpirkadás elnökének — adott kitérő választ Csámpá- ne, mivel még nem tájékozó­dott teljes mélységében a két elnök között létrejött megálla­podásról. özvegy Csipegető- nétöl csak annyit tudott meg, hogy ■ futballozás lesz és hogy állítólag Apostol Loránd tisz­telendő úr fújja majd a sípot. Furcsákat álmodik a szom­szédasszony — gondolta ma­gában Csámpáné akkor, és más tárgyra tért át. Pedig ez az első hallásra képtelenségnek látszó ötlet Szentmarjosi Ákosnak, a Dél- li Verőfény elnökének az agyából pattant ki. A két ter­melőszövetkezet futballcsa­patainak évente ismétlődő ta­lálkozóját eddig még mindig bíróverés követte. Előfordult, hogy a Defterdárról meghí­vott játékvezetőt a két csapat szurkolói teljes egyetértésben, közös erővel ütlegelték. S bár az elnökök nem sajnálták ezt Azt is tudom, hogy a vállala­tunk szerint nekünk napi nyolcvan forint a láthatatlan jövedelmünk. Gyors fejszámolás, s ketten kisütjük, hogy valószínűleg ezt a nyolcvanast szorozták meg a munkanapokkal, csap­ták hozzá a fizetéséhez, von­ták le belőle az alkalmazotti kedvezmény éves egytizenket- ted részét, s az adómentes sáv fölötti összegből vonták az adóelőleget, húsz forintot. Per­sze, ez csak feltételezés. — A nagyobb baj az, hogy ezentúl szinte semmi nem ösztönöz arra, hogy túltelje­sítsem a tervet — folytatja a fiatalember. — A múlt hó­napban ugyanis több mint ötezer forinttal többet adtam le, mint a norma. Ennek egy részét, kétezer valahányszáz forintot kifizették. Ebből vi­szont már több mint ezer adóelőleget vontak. Azelőtt na­gyon hajtottunk a túlteljesí­tésért, néha többet ért, mint a borravaló. Ezután azonban már nem éri meg. Inkább hamarabb lerakom az autót és megyek építeni a házamat. Persze, adóbevallást kell majd készítenem, s az sem mindegy, milyen összegről, hi­szen mint már mondtam, há­zat építek. Igaz, ezt teszi raj­tam kívül a mérnök, az esz­tergályos, a bérelszámoló, de ők nem kapnak borravalót. — Ha nem kérdezi meg, hogy mennyi a havi jövedel­mem, akkor beszélgethetünk — mondja a jó nevű benzin­kúthálózat egyik töltőállomá­sán a formaruhába öltözött kútkezelő. — Már csak azért se kérdezze, mert a fizetésem most emelkedett háromezerre. A borravaló pedig nem csak a benzináremeléstől függ, de mi érezzük először a kenyér, az építőanyag vagy a cipő- pertUr árváltozásait is. Forga­lomelterelés miatt is csökkent a bevételünk. Tavaly még ar­ról beszéltünk, hogy tizenöt­ezer forint körüli jövedelmet vallunk be, igaz, akkor még arról volt szó, hogy a társa­dalombiztosítás áldásait is en­nek arányában élvezzük. Most már a tízezer forintot is meggondolnám. — Nézze, mostanában a pincérek kétféle rendszerben dolgoznak — kezdi a toki Patkó Csárda jóképű, szűr- mellényes pincére, aki termé­szetesen nem adja nevét a beszélgetéshez. — Vagy havi fixért, amit akkor is megkap­nak, ha egyetlen vendég sem téved be, vagy gyakorlatilag a remélt borravaló fejében. Nálunk az előbbi rendszer vált be. Leadjuk a bevételt a vezetőnek, s havi fixet ka­punk, hét-nyolcezer forint kö­rül. Egyébként az adható fi­zetés úgy kétezer forint körül volna. Hogy kapunk-e vala­mit ezen felül? Mondom, hogy mindent leadunk. Mindeneset­re remélem, hogy év végén az adóhatóság is respektálja az itt bevezetett rendszert. Én pincérpárti vagyok ­biztosít Kun Imre, a Rozma­ring Tsz tulajdonában lévő Kopár Csárda szerződéses ve­zetője, aki végre a nevét is adja a véleménye mellé. — Fel­szolgáló voltam magam is, tu­dom, hogy nem tesz jót egy üzlet hírének, ha a pincér a borravalójáért hajt. Nálunk olyan a bérezési rendszer, hogy a felszolgálót a vendég tökéletes kiszolgálásában te­szi érdekeltté, és nem a meg- kopasztásó.ban. A törzsbér há­rom-négyezer között lenne. Ennyiért nem kapni ügyes pincért. Ezért főpincéri rend­szer van, a felszolgáló nem dolgozik pénzzel. Viszont ha­vi fixet kapnak, hét-tízezer forintot. Ebből már az adóelő­leget is vonom. Móza Katalin Ha harc, legyen harc! (4.) Lábtörés zenekísérettel a szórakozást a falu népétől, látván, hogy hovatovább már egy hasított sertésért sem le­het játékvezetőt kapni, a pa­rókiára irányult a figyelmük. Apostol Loránd alig titkolt indulattal hallgatta végig elő­ször a felkérést. Wolfhauser Ármin azonban az érvek egész özönét zúdította a fejére. Az egyház nemes szolgája ne vo­nakodjék, ha az embereket visszatarthatja az ocsmánysá­gok bekiabálásától, a vereke­déstől, s ha igazságos ítéletei­vel esetleg még a hívők szá­mát is gyarapíthatja! — kiál­totta tettetett meggyőződéssel az elnök. A pap emlékeztette látoga­tóit, hogy neki a meccs idő­pontjában temetnie kell, de ezen aztán mindenki hahotáz- ni kezdett. Ki az ördög ásná ki és temetné be a gödröt, mikor az egész falu kint lesz a meccsen — a halott kivéte­lével! (Harácsnak évek óta nincs főállású sírásója, a mel­lékfoglalkozásban temető Lár­vái Antalnak pedig a meccsen a Déli Verőfény kapuját kell őriznie.) — Megtisztelő felkérésük­nek csak abban az esetben tehetnék eleget, ha a partjel­ző tisztét Bölcskei Elemér tanácstitkár úr és Jóvári Ká­roly népfrontelnök úr látná el, — mondotta ki határozot­tan a feltételét a tisztelendő. Meglepetésére Szentmarjosi Ákos így kiáltott: — Túl van tárgyalva, ott a helyük! — Így akkor már csak egy kérésem lehet: mivel reveren­dában a pályán nem futkos­hatok, tiszta, frissen vasalt bírói öltözéket kérek! — Meglesz! — kiáltotta is­mét Szentmarjosi, bár fogal­ma sem volt róla, honnan ve­gyenek játékvezetői felszere­lést. Amíg mindezt elmondtuk, a tűzoltózenekar már eljutott a templomig és belékezdett Beethoven V. szimfóniájába. A Könnyszárító kocsma előtt az út szélén pedig egy tagba­szakadt férfi, Muraközy Ede főagronómus kémlelte a tá­volt a ragyogó téli napsütés­ben. Ki tudja, miért maradt itt? Hiszen, ha gyász szomorí- taná a lelkét, a Könnyszárító mögött levő temetőben bo­ronghatna az élet múlandósá­ga felett. Ha még a torka len­ne száraz, bent a csapos Józsi szíves-örömest töltögetné a poharát. Most egy fehér Skoda buk­kan fel a templom felől, s Muraközy Ede határozott mozdulattal megállítja. Nem csalódott: a kormánynál Hájas Lajos terménydarálós ül, Def­terdárra igyekszik, ő vezeti majd a Defterdári Csokonai és a Basaházi Előre edzőmér­kőzését. Előbb szabadkozik, de az­tán — gondolva a szürke hét­köznapokra — elfogadja a fő­agronómus meghívását egy fe­ketére. Még a kocsi ajtaját sem zárja be, mert ahogy ki­száll, Muraközy átöleli és ma­gával sodorja. Ahogy becsu­kódik mögöttük a kocsmaajtó, egy fiatalember kiugrik egy Wartburgból, felrántja a Sko­da ajtaját, s a hátsó ülésen levő sporttáska tartalmát gyorsan kicseréli. Így kerül a frissen vasalt bírói öltözék helyébe egy csomó elnyűtt, rongyos női fehérnemű. Azt beszélik, Hájas Lajos­nak orvosi, segítségre volt szüksége, amikor a defterdári öltözőben egy halom bugyit és melltartót talált a sporttáská­jában, az viszont tény, hogy másnap Harsány Ivót telefonon megfenyegette. A Defterdári Hírmondó kitűnő sportújság- írója ugyanis vitriolos tollal egy glosszát írt róla Sípmester rojtos rékliben címmel. Mindezt sajnálhatjuk ugyan, de annak mégiscsak örülnünk kell, hogy Hájas Lajos bírói öltözéke igen jól mutatott Apostol Loránd tisztelendő úr alakján. Mert hát már megér­keztünk — a tűzoltózenekar­Olyan hírek kaptak szárnyra, hogy mostanában egyre több általános iskolás gyermek marad ki a napköziből. Mondják azt is: ennek hátterében nemcsak az a régi keletű vád húzódik meg, hogy a napközik egyszerű gyermekmegőr­zőkké degradálódtak, hanem az is, hogy a januári árváltozá­sok után egyik-másik szülőnek szinte megoldhatatlan felada­tot jelent a megemelkedett térítési díjak befizetése. Miután ez leginkább az amúgy is hátrányos helyzetű családokat érinti, a pedagógusok nem is rejtik véka alá abbéli véleményüket, hogy várhatóan növekedni fog a veszélyeztetett gyermekek száma. Erden eredtünk a híresztelések nyomába. A napközi intézménye min­dig is vitatott volt, hiszen nem a pedagógiai meggondolások, hanem inkább a szükség kel­tette életre. A dolgozó szülők jó része tartja ma is úgy, hogy jobb helyen van a gyermek a napköziben, mint az üres lakásba bezárva, vagy éppen a játszótéren, az utcán csatangolva. A pedagógusok pedig azért pártolják, mert nem mindegyik nebulónak tudnak otthon a szülők se­gíteni a tanulásban. Az isko­lát gyakran éri az a vád, hogy a gyerekek a napköziben sem sajátítják el jobban a másnapi tananyagot, mintha odahaza készülnének, s bár bizonyosan akadnak ilyen példák is, általában azonban nem ez a jellemző. Ez a vé­lekedés mégis oda vezetett, hogy megrendült a napközibe vetett bizalom, amelyet to­vább erősít a térítési díjak emelkedése. Harangozó Sán­dor, az érdi kettes számú is­kola napközis pedagógusa, a városi munkaközösség vezető­je következőképpen látja a helyzetet: Tanulni, nevelni — Ami az érem egyik olda­lát illeti, való igaz, hogy a gyerekek nem mindennap ral és a falu tömegeivel együtt — a pályára, amelynek kör­nyékén a vásári árusok akár Amerikában érezhették magu­kat; annyit kértek áruikért, amennyit nem szégyelltek, s ők nem tartoztak a szégyen­lős népek közé. A két tsz-elnök az utolsó taktikai utasításokat adta a csapatoknak. Wolfhauser így kiáltott: Győzzön a jobb, vagyis mi! Szentmarjosi útba­igazítása így hangzott: Fiúk, az ezüstérem is szépen csil­log, jó lesz nekik! Mi győz­zünk, mert különben nagyon megbánjátok! A csapatok elindultak a pá­lyára. A kapitányok — Tyu- kodi Anasztáz és Kuczug Leó — csak másodikként futottak a sorban, hogy ne kelljen egymással kezet fogniuk. A Hajnalpirkadás kapott előbb lábra. Kuczug a véde­lem tengelyében korlátlan úr volt, s kétszer még gólt is rú­gott. Ébredj, Anasztáz! — hangzott ekkor egy női ajak­ról és nejének biztatását hall­va Tyukodi mint egy bősz csatamén nekirontott az ellen­félnek, s öt perc alatt egyen­lített. — Vigyázzatok, Leó, mert jönnek föl, mint a talajvíz! — kiáltotta Wolfhauser elnök. Több se kellett a középhát­védnek: hatalmasat rúgott Tyukodi lábába. A jeles csa­tár jajongva elvágódott. — Földet reá! — kiáltotta az egyik tábor, de még ezt is túlharsogta Csámpa Emánuel, Kuczugnak címezve a felszólí­tást — Élj az anyáddal vad- házasságban, te csavargó! E lőbb szódavízzel spriccel­ték a gyorsan dagadó lábszárat, aztán a sérült saját maga száraz fűcsomóval is nyomkodta a rúgás helyét, de mindhiába. Szentmarjosi el­nök szólt a sofőrjének, vigye a törött lábú Tyukodit a def­terdári kórházba. S miközben a tűzoltózenekar tust fújt, s Tyukodi kíméletes kezektől emelve elindult az elnöki ko­csi felé, nem tudhatta, még mennyi megpróbáltatás vár reá! Cseri Sándor (Folytatása következik há­rom hét múlva.) készülnek el a leckéjükkel a napköziben. Abból kell kiin­dulnunk, hogy Érden például a tanulók 60-70 százaléka vál­tott műszakban jár iskolába. A délelőttöket a napköziben jobban ki tudjuk használni, mert a gyerekek pihenten ér­keznek és több idő jut a fel­készülésre, de a játékra, a té­vézésre, a lemezhallgatásra, a videózásra, a nevelésre is. Délután már nehezebben bí­runk velük, mert reggeltől a tanórákon vesznek részt, s már fáradtan kerülnek hoz­zánk, ráadásul az idő is keve­sebb. Mindjárt jön az ebéd, azután másfél óra tanulás, majd az uzsonna következik, egy kis játék, mozgás is rá­juk fér, s máris délután 4-5 óra van, amikor már a szülő is szeretne a gyermekei kö­zött lenni. Embertelenség lenne ennél jobban befogni őket, még akkor is, ha a mérleg másik serpenyőjében kétségtelenül az van, hogy a tanulásra nem fordítottunk elegendő időt. A szülők meg persze csak azt várják a nap­közitől, hogy a tanulók fel­készüljenek az órákra, s ha ez nem sikerül, akkor már gyermekmegőrzőnek titulálják a napközit. Pedig a napközi­ben nemcsak tanulni,: hanem nevelni is kell. Különösen a nagycsaládban felnövő, vagy egyéb ok miatt hátrányos helyzetű gyermekek esetében. Nem ingyen — A térítési díjak emelke­dése erre a napköziellenes hangulatra tett rá egy lapát­tal. Növekedtek a konyhai nyersanyagárak, s ezt áthárí­tották a szülőkre. Igaz, hogy csak néhány forintos többlet- kiadásról van szó naponta, de előfordulhat, hogy valakinek az eddigi 400 forint helyett 500 forintos csekket kell fel­adni a hónap elején. Ez há­rom gyermek esetén már 1500 forintot jelent akkor, amikor egyébként is sok minden meg­drágult, s egyre nehezebb a megélhetés. Nem véletlenül mondta a minap az egyik há­romgyermekes anyuka, hogy bizony kiveszi a kicsiket a napköziből, mert ennyi pénz­ből ő is kihozza az ebédet. Megpróbáltam lebeszélni, de ez nem sokat számít... — Tömeges jelenségről van szó? — Nem vészes a visszaesés, néhány gyerek maradt ki a napköziből, de ha városi szin­ten nézzük, akkor már jelen­tősebb a lemorzsolódás. Ez fő­ként azért aggasztó, mert a legtöbben veszélyeztetett gye­rekek, akik maguktól nem ve­szik elő a könyvet, inkább a tekergésen, a lógáson jár az eszük. Ugyanakkor a szülőket is meg lehet érteni, hiszen eddig nem, vagy alig fizettek a napközis ellátásért, mert a Gamesz ezt átvállalta. Január elsejétől azonban megszűnt az ingyenesség, a terhek jó része a szülőkre szakadt, s ezt nem mindegyikük tudja vállalni. Mint például az az Engels ut­cai cigánycsalád, ahol az édesanya öt gyermeket egye­dül nevel. Persze, hogy most ki akarja venni őket a nap­köziből. Az áremelkedés kétségkívül megint a leghátrányosabb helyzetben lévőket sújtotta. S mint kiderült, a Gamesz nem tehetett mást, mint hogy a költ­ségeket áthárítsa: — Az árakkal párhuzamo­san az anyagnorma Is válto­zott — mondja Bolla Imréné, az Érdi Gamesz vezetője. — Elég nehezen tudtuk elkészíte­ni az új kalkulációt, jobb hí­ján a Népszavában megjelent táblázat adataira támaszkod­tunk. Eszerint a napi ellátás alapanyagnormája az óvodák­ban 17-ről 19,50-re, az iskolai napközikben 21-ről 23,50-re emelkedett. Ez tehát naponta és gyermekenként 2 forint 50 filléres költségnövekedést je­lent a térítési díjakban is. Ézt a Gamesz nem tudja átvállal­ni, minthogy eddig sem tette. A rossz szociális helyzetben lévő szülők gyermekeinek nem mi engedtük el a térítési dí­jat, hanem a városi tanács gyámügyi osztálya. Onnan utalták át ide a pénzt, a gyer­mek ellátását ők fizetik. A városi tanácsnál Molnár Andrásáé gyámügyi csoport- vezető fogad. A problémát természetesen ismeri, de ő sem biztat semmi jóval. A több kevesebb — A segélyezés mechaniz­musa a következő: az iskolák jelentik, hogy kik szorulnak támogatásra, mi pedig a kö­rülményeket mérlegelve dön­tünk. Ez így ment tavaly is, amikor is szeptemberben azon vettük észre magunkat, hogy alig maradt pénzünk. A rend­kívüli segélykeretből, 900 ezer forintból, 300 ezret költöttünk erre. Márpedig ebből jutnia kell mások megsegítésére, vagy például beiskolázási tá­mogatásra is. Ebben a hely­zetben következett be az ár­emelkedés, amire csak egy­fajta' váláázunk lehet. Átvál­laljuk a költségeket, ha a fi­zetési kategória alapján meg-, állapított térítési díj nem éri el a napi tíz forintot. Ha in­dokoltnak látjuk, magasabb fizetési kategória esetén is átvállaljuk a tíz forint alatti összeget, ám az azon felüli rész már a szülőket terheli. Ez bizony nem nagy segítség, mert már 4-5 ezer forintos keresetre is 12-13 forintos' té­rítési díj jön ki... Ezt azzal sem tudjuk kompenzálni, hogy az idén a tavalyinál legalább 200 ezer forinttal többet ve­szünk fel erre a célra a se­gélykeretből. Hiába adunk ugyanis többet, ha az áremel­kedés miatt mégis kevesebb családnak jut belőle. S ezzel a kör bezárult... Kövess László Gyújtógyertyák Tavaly megkétszerezte gyúj­tógyertyából exportját a Ba­kony Művek. A kedvező pozí­ció megőrzése végett önállósí­tották a gyújtógyertyagyártást. Ezzel a rugalmasabb kereske­delmi és gyártmányfejlesztési lehetőségeket kívánják növel­ni. Termékükből szállítanak Indiába, Libanonba, Egyiptom­ba és több szocialista ország­ba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents