Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-05 / 55. szám

1988. MÁRCIUS 5., SZ0M3ÁT

»Színházi levél

Ninocska — és még valaki

Először erről a Valakiről. A valaki neye Lengyel Menyhért. Született 1880. január 12-én Balmazújvárosban, meghalt 1974. október 23-án Budapesten, élete kilencvenötödik. évében.

Volt újságíró, aztán biztosítási tisztviselő ■ Kassán, Ráérő idejében drámát írt. Egy darabját 1907-ben vitte az akkor már elismerést kivívott új szellemű színházi vállalkozás, a Thalia Társaság egyik alapítójának, Hevesi Sándornak. Hevesi bemutatta a művet; A nagy fejedelem sikert aratott, híre ment, és híre ment a fiatalembernek, mint tehetséges színpadi szerzőnek. Mindössze két év múlva, 1909-ben mutatja be a Vígszínház Lengyel újabb darabját. Címe: Taifun. És ezzel a szerző elindul a világsiker útján.

A siker állomásai magukban is jelzik Lengyel Menyhért karrierjét. Az első világháború alatt Svájcban él. Később — 1931-től — Londoniján. 1937-ben áthajózik az Egyesült Államokba, a film fővárosába, Hollywoodba. Élt New Yorkban is — majd az 1980-as évek elején Rómába költözött, és 1974 szeptemberében jött haza nagy tervekkel, de már csak pár hétig örülhetett az újra megtalált szülőföldnek és anyanyeívnek.

Az egyik legfantasztikusabb életutat járta be, ami magyar írónak adatott. Nemcsak kortársa, de barátja volt Ady Endrének, Lukács Györgynek, Bartók Bélának, Balázs Bélának, a Nyugat nagy nemzedéke minden tagjának. Bartók táncjátékának, A csodálatos mandarinnak ö írta a szövegkönyvét. És, később, Hollywoodban, Otto Premin- gernek, Ernst Lubitschnak, Korda Sándornak írt forgatókönyveket. Filmjeiben játszott Elisabeth Bergner (Nagy Katalin cárnő), Marlene Diet- iich (Angyal), Greta Garbo (Ninocska), Ginger Rogers és Paul Bobeson (Egy frakk története), Carole Lombard (Lenni vagy nem lenni), s a fiatal Gregory Peck (A dicsőség napjai). Barátságban volt G. B. Shaw-val, Aldous Hux- leyvel, Somerset Maughammal, ismerőse volt több amerikai elnök, élt fényűző villában a hollywoodi Beverly Hülsen és lakott szerény lakásban Rómában. Megírt vagy tizenhárom világsikerű forgatókönyvet, harminc-egynéhány színdarabot, filmjeit a világon mindenhol játszották, a darabjait legalább harminc nyelvre fordították le, megszámlálhatatlan színpadon mutatták be. Nemzetközi hírű ember volt, késő öregkoráig írt, mindenkivel kapcsolatot tartott, aki a „szakmá ban” érdekes volt. Sok-sok évtizeden át vezette naplóit; e két bőröndöt megtöltő füzethalmazt valamennyi költözésén, utazásán át megmentette, magával cipelte. És bár belakta a fél világot, s bejárta az egész világot, soha nem tanult meg egyetlen idegen nyelvet sem.

Lengyel Menyhért azonban lehetett világsikerű író és forgatókönyvíró, darabszerző és novellista, itthon nem sok szó esett róla az utóbbi ötven esztendőben. 1938 és 1986 között egyetlen kötete sem jelent meg Magyarországon. Darabjait nem játszották; csak 1969-ben merte felújítani A Waterlooi csatát a Madách Színház (sikere volt). Veszprémben a Sancho Panza királyságát (1971), majd a pályakezdő darabot, A nagy fejedelmet játszották (1987-ben). A Népszínház — és a televízió — a Róza néni című darabot vette elő, a Radnóti Színpad pedig egy egyfelvo- násosát, Az árnyat, 1986-ban. No és megjelent egy válogatott drámakötete, Taifun címmel, benne az első korszak hét darabjával. S mint hírlik, megjelenés előtt áll egy bő válogatás naplóiból. Enynyit tudunk itthon erről a szó szoros értelmében világsikerű magyar íróról.

Elfeledésének, a színházi, irodalmi és közönségtudatból történt 'Kiesésének okait elemezni igen tanulságos volna. Itt most csak annyit: egész sor magyar íróval, köztük nem egy kortársával és barátjával osztozott ebben a sorsban Molnár Ferenctől Zi- lahy Lajosig. Munkásságáról átfogó tanulmány, monográfia éppúgy nincs, mint a fentebb említettekről. Irodalomtörténet- és drámatörté- net-írásunk sok-sok nagy adóssága közül a Lengyel Menyhérttel szemben fennálló az egyik legsúlyosabb.

És most Ninocskáról.

Ninocska Hollywoodban született, 1937-ben. Lengyel Menyhért a kiváló filmrendező, Ernst Lubitsfh felkérésére írta. Együttműködésükből abban az évben már létrejött egv hatalmas siker: az Angyal, Marlene Dietrichhel a főszerepben. A Ninocska Greta Garbónak készült, és 1939-ben lett belőle film. (És világsiker ...) Mellesleg Lu- bitsch viszi filmre a Lenni vagy nem lenni című Lengyel Menyhért-forgatókönyvet is három évvel később.

. Nos, ez a Ninocska furcsa kis teremtmény. A bolsevik Moszkvából érkezik a burzsoá Párizsba a 30-as évek elején, hogy segítsen visszaszerezni egy óriási értékű festményt, mely a törvények értelmében a szovjet állam tulajdonát képezi. A komisszárnő azonban belszeret egy vonzó francia férfiba, s a küldetés ígv veszélybe kerül. Nagyjából ennyi lehet a film meséjének magva — ahogy a Vidám Színpadon most bemutatott vígjátékból vissza lehet következtetni rá. A filmet nem láttuk (én legalábbis nem), a forgatókönyv fennmaradt, a téma darabváltozata — melyet német és francia színpadokon játszottak — szintén, de nincs meg az eredeti magyar szöveg. így az a darab,' mely a mostani előadásban jelen van, tulajdonképpen egyfajta kollázs lehet, melyben bőven van jelen idejű bedolgozás, és abszolút jelen idejűek Szenes Iván dalszövegei (merthogy Wolf Péter zenéje is társul a darabhoz.)

Ez a Ninocska most mindenesetre egy kedves, rokonszenves fiatal nő, aki a zord harmincas évek Moszkvájából csöppen a Fény Városába, és fénysebességgel vált át rideg, tankszerű komisszárból kedves, szekszepiles, légies ifjú hölgybe. Kiváló szereplehetőség, és a Vidám Színpadon lassan otthon lévő Hernádi Judit él is a lehetőséggel. Az ő Ni- nocskája nemcsak bájos, hanem humora is van és eszes is. Hogy Greta Garbo milyen lehetett a szerepben, nem tudom. De hogy Hernádi Judit milyen ebben a Ninocská- ban, az tudható: nagyon jó. A darab halvány: Lengyel Menyhért írói kvalitásait nem reprezentálja igazán. De a jó dalbetétek és a jó alakítások révén mégis megél a színpadon.

Takács István

Agyagka tonák

A Magyar Nemzeti Múzeumban kínai szakértők jelenlétében nyitották ki március 3- án azokat a konténereket, melyek a kínai agyagkatonákat, -lovakat és egyéb leleteket tartalmazzák. A világhírű régészeti leletek egy részéből ösz- szeállított kiállítás március 8- án nyílik Budapesten, a Nemzeti Múzeumban

IV. országos konferencia

Olvasó népért

Az Olvasó népért mozgalmi bizottság javasolja, hogy a IV. országos konferenciát ez év novemberében rendezzék meg, s a tanácskozásra hívjanak meg könyvtárosokat, írókat, népművelőket, pedagógusokat, olvasáskutatókat, kiadói szerkesztőket, könyvkereskedőket, nyelvészeket, társadalmi aktivistákat. Az Olvasó népért mozgalom soron következő konferenciájának előkészítésével kapcsolatos tennivalókat vitatták meg pénteken a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában.

Az Olvasó népért mozgalmi bizottság ülésén emlékeztettek a legutóbbi, III. országos eszmecserén Gárdonyban elhangzott’ megállapításra: sok nyugtalanító jel mutat arra, hogy az egyre inkább intéz- ményesedő, igénytelen szórakoztatóipar hatása, a második gazdaságban eltöltött idő növekedése, az anyagias szemlélet érezhető erősödése nem kedvez az olvasási kultúrának.

Eltűnő és visszatérő korosztályok

Könyvtárügy-e a könyvek ügye?

Egymással feleselő tapasztalatok. Kevesebben és kevesebbet olvasnak az emberek. Növekszik a könyveladások értéke. Gyarapodik a könyvtárlátogatók száma. Bizonyos korosztályok szinte teljes egészében hiányoznak a könyvet kölcsönzők táborából. A valóság egyre több miértet és hogyan-van- ezt fogalmaztat meg. Kérdéseinket a budaörsi városi könyvtár igazgatójának, Széllé Cézánénak tette fel főmunkatársunk. Mészáros Ottó.

0 A városkörnyék településein módszertani feladatokat ellátó városi könyvtárban sokféle tapasztalat halmozódik fel. Kedvezőek, kedvezőtlenek

ezek a tapasztalatok?

— Is-is. Nem szabad fekete-fehérre "leegyszerűsíteni azt, amit az élet sokféle színben mutat fel. A legtöbb településen például a könyvtárak elhelyezési gondjai megoldódtak, legutóbb Pilisborosjenő községi könyvtára költözhetett be az új művelődési házba. Ugyanakkor az intézmények egy jelentős részére jellemző a zsúfoltság, s vannak kimondottan mostoha feltételek között tevékenykedők is. Piliscsabán például (ötezer felett van a lélekszám) egy ötven négyzetméternyi, eredetileg sportcélokra épült helyiségben tevékenykedik a klubkönyvtár, kint a labdarúgó- pályán ...

0 Hasonlóan is-is alapon értékelhetőek a személyi feltételek?

— Szerencsére nem. A városban és a városkörnyék településein összesen negyvenöt könyvtáros dolgozik. Közülük húszán főfoglalkozásban, huszonötén részmunkaidőben vagy megbízási díjasként látják el feladataikat. A tíz nagyobb könyvtár vezetőjének közép-, illetve felsőíokú a végzettsége, de a tiszteletdíjas kollégáknak is megvan az alapfokú vizsgája. Sajnos akadnak betöltetlen helyek. Manapság nem tolonganak a könyvtárosnak jelentkezők. Akik viszont vannak, azok jó képességűek, munkájuk eredményes.

0 Mit kell azon érteni, hogy eredményes? Rátukmálják a könyvet azokra is. akik nem akarnak olvasni? És azt hallani, tapasztalni, sokan nem akarnak időt vesztegetni a betűkre.

— Nem fogalmaznék ilyen sommásan. Mi mind a városban, mind a városkörnyék településein (azok többségén) azt tapasztaljuk, hogy növekszik a beiratkozott olvasóknak a száma. Ennek lehet a magyarázata az. is, hogy a megneheRTW

IOFIGYELO

bűnös vagy Ártatlan? A rádiónak az e heti jogi műsorában az igazságszolgáltatásnak ez az alapkérdése került terítékre. Kapás Irén elsősorban arról faggatta dr. Király Tibor egyetemi tanárt, hogy milyen biztosítékai vannak a bíróság tévedhetetlenségének. Vajon nem fordul- hat-e az elő, hogy az ártatlant elmarasztalják a bűnös szerepében, míg a bűnös szabadon garázdálkodhat tovább.

A kérdés valóban kényes, ám — mint hallhattuk — a meglevő gyakorlat ezt majdnem teljes biztonsággal kizárja. Hiszen egy-egy súlyosabb eset hatalmas apparátust mozgat meg, a nyomozó szervektől kezdve, az ügyészségen keresztül, egészen a bíróságig,

Hirtling István mv., Hernádi Judit mv„ Mihály Mariann és Szűcs Andrea a Ninocska egyik jelenetében

amely végső fokon az utolsó szót kimondja. Előtte a tárgyi bizonyítékoknak olyan meggyőző halmazát kell összegyűjteni, mely a téves döntés lehetőségét szinte teljesen kizárja.

A beszélgetés — többek között — érintett egy különösen fontos kérdést. Nevezetesen azt. hogy nem a gyanúsítottnak kell az ártatlanságát bizonyítani. Pedig — bár erről nem esett szó — az ötvenes évek törvénysértései éppen arra épültek föl, hogy ezt a sarkalatos elvet lábbal rúgták fel. A nyomozó hatóságok emberei nem kevés fáradsággal és erőszakkal arra törekedtek, hogy a kijelölt áldozatból a beismerő vallomást kicsikarják. Amikor pedig a testben és lélekben összetört foglyaik kényszeredve-kelletlen megadták magukat, diadalmasan átadták az ügyészségnek az egészet, mely természetesen egy húron pendült velük.

Ezt a tótágast álló képtelen jogi gyakorlatot állítottuk ismét talpra 56 után. Azóta a törvényesség rendje ismét a helyére került és megcsappant azoknak az óvásoknak a száma, amikor a Legfelsőbb Bíróságnak perújrafelvételt kellett volna elrendelnie.

Visszanyerte eredeti fontosságát a védőügyvédek szerepe is, s most már valóban a társadalom képviselőiként állhatnak őrt védenceik igaza mellett. Hozzá kell ehhez azonban fűznöm azt, hogy a közvélemény sok tekintetben elégedetlen a munkájukkal. Több megbízást vállalnak, mint amennyivel meg tudnának birkózni,. Ennek következtében

vagy nem jelennek meg pontosan a kitűzött időpontban a bíróságon, vagy meglehetősen felkészületlenül, mert nem volt idejük a periratokat tüzetesen tanulmányozni.

Mindent egybevetve, az adás a jogi dolgokban kevésbé járatos hallgató számára is nemcsak hasznos, hanem figyelmet lekötő volt. Ebben oroszlánrésze volt az előadásmód közvetlenségének és közérthetőségének is.

MÁGIA ÉS VARÁZSLAT.

Ez uíóbbi még a legjobb indulattal sem mondható el arról a beszélgetésről, melynek házigazdája Lévay Júlia, vendégeiként pedig Kulcsár Zsuzsa és Frecska Ede pszichológusok jelentek meg. Pedig a cím eleve sokat ígért. Gondolom, a műsort böngésző azért kapcsolta be a készülékét, hogy a népi hiedelmekről halljon érdekességeket. Az egészből azonban vajmi keveset értett. Ügy hatott az egész, mint amikor bennfentesek beszélgetnek egymás közt valamiféle előzetes megállapodáson nyugvó tolvajnyelven. Minden mondat hemzsegett az értelmet rejtelmesen takaró idegen szavak tömegétől. Sajnos a társalgást vezető és irányítására hivatott Lévay Júlia is igyekezett ehhez a stílushoz csatlakozni, ahelyett. hogy már előzetesen is ráncba szedte volna a kérdéseire adott válaszokat. Ennek híján olyan okfejtés kerekedett az egészből. amely lehet hogy sok tudományos elemet tartalmazott, ám a rádió mellett ülőnek a füle botját sem tudta megmozgatni. Kár érte.

Szombathelyi Ervin

terjedőben van. Nincsen viszont egyetlen sokszorosítógép sem, még a mi, módszertani központként tevékenykedő könyvtárunkban sem, azaz nem tudjuk megoldani a hosz- szabb szövegek (például folyóiratcikkek) másolását, a katalóguscédulák sokszorosítását stb.

0 Több pénz egyhamar alig. ha lesz. A szellemi tőke növelésére fordított beruházások „takarékos” adagolása mesz- szire nyúló következményekkel jár majd, de ez már tényleg nem könyvtárügy. Ami az, az a lehetőségek maradéktalan hasznosítása. S ebben település és település tanácsa, könyvtára között nagy a különbség.

— Igen, ez igaz. Van olyan település, amelynek a tanácsa ma sem ad egy fillérrel sem többet az állomány felfrissítésére, az új művek beszerzésére, mint öt vagy nyolc esztendeje ... Itt is, mint sok másban, közrehatnak szubjektív elemek. Amik ellen lehet és kell is küzdeni, de teljesen kiszűrni azokat képtelenség. Ahol a település vezetői nem barátai a betűnek, ott nem barátai (segítői) a könyvtárügynek sem...

® Vidámodjunk! Arról kérdezem tehát, amit örömmel tapasztalok. Kezdenek már az óvodások is bejáratosak lenni a könyvtárakba.

— Valóban, egyre rendszeresebb az óvodások csoportos látogatása a betű hajlékaiban. Mesét hallgatnak, hatalmas kíváncsisággal néznek körül... Reméljük, megérinti őket a felfedezés öröme. Amint ezt a reményt dédelgetjük az általános iskolásokkal kapcsolatban is. Akiknek az iskola és a könyvtár közötti együttműködés keretében rendhagyó irodalomórákat, vetélkedőket, könyvtárhasználati órákat stb. szervezünk, rendezünk. Erre seregnyi a jó példa, említhetném a zsámbéki, a budajenöi, a nagykovácsi, a pátyi, a pilisvörösvári, a pilis- csabai iskolákat és könyvtárakat. A baj az, hogy az általános iskola s még inkább a középfokú oktatás után elvesznek szem elől a fiatalok korosztályai. Eltűnnek a könyvtárak polcai közül.

© És mikor kerülnek elő? Még előbb: miért tűnnek el?

— Tudomásul kell venni: nehezebb a megélhetés. A fiatalok otthont teremtenek, sok a kötelezettségük... a kultúra, a nemes szórakozás látja kárát. Persze biztos, hogy sokan közülük nem lesznek hűtlenek a betűhöz. Olvasnak, mert vásárolnak könyvet, házi könyvtárat kezdenek kialakítani ... Viszatérni valójában és napjaink tapasztalatai szerint nyugdíjasként fognak majd, amint ma is ez a helyzet, felnőttolvasóink meghatározó része a nyugdíjasokból áll.

0 Divatos is beszélni róla, de tapasztalatok is igazolják létezését: egyre nagyobb szerephez jutnak a spontán létrejött kisközösségek. Miként csapódik le ez a könyvtárügyben?

— Érzékelhetőek a változások és örvendetesek. Példákkal illusztrálva: Tinnyén a könyvbarátok társasága. Nagy- kovácsin a kiskönyvtárosok baráti köre, a honismereti baráti kör, Budajenőn a könyvtárosőrs, a sakkbarátok köre, Pilisvörösvárott az irodalmi szakkör, a kertbarátok köre, a kollégisták klubja tagjai rendszeresen találkoznak a könyvtárban, a helyhez igazított programmal vagy csak úgy, jóízű beszélgetésre.

0 Szeretünk számokba kapaszkodni. Tegyük ezt most. Végül is a lakosságnak mekkora része látogatója a könyvtáraknak?

— Valamivel több, mint a tizenhárom százaléka. Ez a megyei átlag alatt van, ami egyben megjelöli a teendők egyik lehetséges irányát is. Azt viszont örömmel mondom, hogy egy-egy beiratkozott olvasó tavaly huszonkét kötetet kölcsönzött ki átlagosan, ami nem rossz eredmény, főként ha azt is figyelembe vesszük, hogy legtöbbször a kikölcsönzött könyvet a család más tagjai is kézbe veszik. Majdnem háromszázezer ún. könyvtári egységet adtunk ki az olvasóknak egy év alatt, ami mégis valami, azaz korántsem beszélhetünk általános betűundorról.

zedett gazdasági helyzetben vásárlás helyett vált át a családok egy része a kölcsönzésre, de lehet magyarázat a drágább szórakozásokkal

szemben az olcsó olvasás előnyben részesítése. A körzet könyvtáraiban például tavaly 465 felnőtt olvasóval gyarapodott a beiratkozottak száma.

Q A rossznyelvek szerint a könyvtárakat a gyerekek tartják életben. Magam Is Ismerek olyan helyet, ahol tíz beírt olvasó közül hét még általános iskolás . ..

— ... és ez baj lenne? Az, hogy a gyermek könyvtárba jár. Bárcsak minden általános iskolás ott lenne a látogatók között! Az arányok persze nem olyan riasztóak, min! amilyet példának említett. A városban és a városkörnyék településein valamivel több mint a fele az olvasóknak tizennégy éven aluli. Ezzel együtt is a tanulóifjúságnak csupán a 34 százalékát tudhatjuk rendszeres látogatóink között.

4) Ezek szerint változatlanig szükség van a csábítás nemes trükkjeire. Csakhogy manapság, főként a fiatalabb nemzedéknél, ez olyan tárgyi javakat feltételez, mint a videó, a számítógép . . ,!

— Egyvalamit tisztán kel] látni. A könyvek, az olvasás ügye, sorsa nem kizárólag c könyvtárak ügye, a könyvtárügy illetékessége. Ma különösen nem látszik aktuálisnak arról beszélni, ilyen értelemben, a korszerű technikát tekintve, milyen a könyvtárak felszereltsége. Említettem már némely településen maga aí elhelyezés is gond. Folytathatom azzal, hogy a könyvtárak döntő része (kivétel példáu Pilisvörösvár és Zsámbék, egyetlen helyiségből áll, aza; az olvasókkal való egyén foglalkozáshoz nem valam vonzó színtér. S ami a technikát illeti, a huszonnyolc ún szolgáltatóhelyen van összeser két színes televízió, hárorr rádió, egy Hi-Fi-torony, égj videomagnó ... Lemezjátszó már több, s a zenehaligatáí