Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
\ 1988. MÁRCIUS 5., SZOMBAT Beigazolódott a mendemonda Vihar egy ifjúsági klub A tények. 1988. február 9- én. kedden taggyűlést tartott Isaszegen a Ságvári Endre lakóterületi KISZ-alapszervezet. A gyűlésen — amelyen részt vett a KISZ nagyközségi bizottságának titkára is — az alapszervezet 18 tagja nyilvánosan bejelentette, hogy a továbbiakban nem kíván részt venni az ifjúsági szövetség munkájában, ehelyett a helyi művelődési ház január 19-én indult ifjúsági klubjában óhajt tevékenykedni. A döntést mind az alapszervezeti, mind a nagyközségi bizottság vezetősége tudomásul vette, ezáltal a Ságvári Endre alapszervezet aktív tagsága 15 főre csökkent. — Már a gyűlés előtt egy héttel tudomást szereztem a dologról — mondja Sebián Mihályné, a nagyközség KISZ- bizottságának titkára. — De nem adtam hitelt a mendemondáknak, így meglehetősen fejbe kólintott, amikor kiderült, hogy a gyerekek tényleg ki akarnak lépni. A döntésük mögött semmiféle politikai háttér nem áll, egyszerűen azzal indokolták, hogy a klubban jobban érzik magukat. Végigkérdeztem, de a legtöbben, 14-16 évesek, meg se tudták fogalmazni a konkrét okot. Csak azt kérdezték: mit adott eddig nekik a KISZ? Belefagy a hordóba — Ezt így ki mered jelenteni? — Ez így van. Ha ilyesmiről kérdezem őket, nem válaszolnak, vagy elkomolytalankod- ják az ügyet. Reagan, Gorbacsov — ha szóba hozom, kinevetnek. — Ha a külpolitikát nem is, a hazai változásokat mindenki nap mint nap a saját bőrén érzi! Farmer háromezerért zavar is, akkor mindez valahol mégiscsak politika. — Szeretném elérni, persze, hogy más is izgassa őket, most színházlátogatást szervezek Az ember tragédiájára. Azután tervezek vitakört is, de nem úgy, hogy kiírom: meghívtuk X. elvtársat, mert akkor bejelentik, hogy megellett otthon a tehén, és még a táját is elkerülik a klubnak. Csak lassan, hiszen a kisgyerekbe se lehet beleerőszakolni az ételt, mert kihányja. Jobban beindult a klub, mint reméltem, csak a tavaszi társadalmi munkákon is ennyien legyenek. Ha arra gondolok, mi energiát fektet a KISZ KB az alternatív szervezetek, diákönkormányzat, öntevékeny diákkörök megteremtésébe, dicséretesnek látszik az isaszegi példa. De ami a központi bizottságból szemlélve hasznos és örvendetes, helyben sokszor kínosnak tűnhet. A nagyközségben furcsa szituációt idézett elő a klubakció, különösen ha meghallgatjuk a körzetközpont, Gödöllő véleményét. A KISZ városi bizottságának titkára Trom- posch Károly: Felemás nézetek — Isaszegen elég komoly súlyt jelentett a KISZ. Ami történt, a szervezet válságjeleivel függ össze, ezektől a mi területünk sem mentes. Nálunk is jelentős a létszám- csökkenés, 1986-ról 87-re hatszázzal lettünk kevesebben, és tudom, hogy felemás nézetek uralkodnak a szervezettel szemben. A KISZ senkire nem — Itt nincs nagyüzem, gyár ami támogasson minket — folytatja Sebiónné —, évente tízezer forintot kapunk a tanácstól. Azt mondták a gyerekek, a KISZ-termünk sivár. Hát tényleg az. 1973-ban épült társadalmi munkában, egy tizenöt éves tv a berendezése meg kiselejtezett bútorok, olajkályha, télen belefagy a hordóba a fűtőanyag. Ezek a fiatalok zömükben középiskolások, kocsival járnak még a diszkóba is, hát persze, hogy képtelenek tudomásul venni: nincs többre pénz. A kultúr- házban ott a színes tv, a video, a kazetták, magnó, lemezjátszó, na és a központi fűtés. Én próbáltam meggyőzni őket, hogy a KISZ- és a klubtagság nem zárja ki egymást, de csak a vállukat vo- nogatták: a Damina azt mondta, a klubban jó lesz, hát megyünk. ;,A Damina” — az ifjúságig klubot társadalmi munkában vezető Damina Ferenc. Nemrégiben még aktív KISZ-es volt, tagja a lakóterületi alapszervezet vezetőségének, rendezvény nem maradt az ő segítsége, társadalmi munka az ő részvétele, ünnepség az ő plakátjai, díszletei nélkül. Most mégis körülötte kavarog az isaszegi vihar. — Én soha nem állítottam olyat, hogy aki klubtag, nem lehet KISZ-tag — tiltakozik. — Csak annyit mondtam: nekem teljes értékű emberekre van szükségem, akikre mindig számíthatok. Ha a munkája vagy a tanulás mellett mindkettőt tudja csinálni, ám tegye. Ennyi nekem sok lenne. — Azt mondják, Isaszegen az ifjúsági szövetség egyik húzóemberének számítottál. Miért léptél ki? — Nemcsak otthon, a vállalatnál is vezetőségi tag voltam, még dicsérő oklevelet is kaptam. De belefáradtam abba, hogy mindent ketten-hár- man csináltunk, és a végén már más sem történt, csak havonta-kéthavonta egy taggyűlés. — A KISZ azért mégiscsak elsősorban politikai szervezet, és ezt a jellegét a legutóbbi kongresszus óta erősíteni is próbálja. — Igen, de az itteni fiatalok nyolcvan-kilencven százalékát nem érdekli a politika. lakás nélkül Olvasatiam!... „Lakásgazdálkodásunk jelenlegi rendje társadalmunk egyetlen jelentősebb érdekcsoportja számára sem megfelelő és az idő múlásával egyre kevésbé elviselhető” — olvasom a KISZ KB nemrégiben közreadott lakáspolitikai vitaanyagában. A megállapítást aligha vonja kétségbe bárki is, legyen tagja, szimpatizánsa vagy akár ellenzője a szövetségnek. Hetek óta hangos a hírtől a sajtó, közreadták nemcsak az ifjúsági, hanem a napilapok is, beszámolt róla a tévé, a rádió. És ezek után mit hallok egyik városunk legnagyobb üzemének KISZ-titkárától? — Bejelentettük az ifjúsági parlamentünkön, hogy elkészült a KISZ KB lakáspolitikai koncepciója, hát lett erre nagy csodálkozás meg örvendezés: tényleg létezik ilyen anyag? Hogy az ifjúsági szövetség milyen sikerrel vívja meg csatáját — mert ebben az ügyben alkalmasint erről lesz szó — és mennyit tud majd megvalósítani eredeti elképzeléseiből, egyelőre még titok. De milyen alapon kérdőjelezi meg valaki azt, hogy a KISZ — vagy bármely más szervezet — az ő érdekeit képviseli, ha még annyi fáradságot sem vesz magának, hogy az őt illető közléseket elolvassa az újságban? Talán a Népsportba kellett volna becsempészni a hírt...? Azt mondják: korai volt a döntés Sípok a fiókok mélyén — Látsz-e biztosítékot arra, hogy a szövetség visszanyerje elvesztett híveit és tekintélyét? — Én optimista vagyok. Szerintem azokat a célokat kell meghatározni, amelyeket a KISZ mint politikai szervezet megvalósíthat. Túl az érdekvédelmen, ilyen lehet a lakáspolitikai tervezet kidolgozása, vagy a Milyen szocializmust építsünk? vita. Ha itt sikerrel járunk, meg tudjuk nyerni a most még csak külső szemlélőket. Mörk Leonóra Felelősségteljesen gondolkodó, politikus fiatalokkal ülünk egy szobában azok után az események után, amik az elmúlt hetekben zajlottak le Fóton, Gödön, végül Dunakeszin. Mindenütt tisztújításra került sor. Ök mondják, hogy ma már ritka jelenség az olyan ifjú ember, akit a közélet, a politika vonzana, s ezért ez a bizonyos káderkiválasztás sem olyan egyszerű a vezetőségekbe. Hát még a függetlenített titkárok helyére! Pedig ha valakiket, ezt a korosztályt kellene, hogy érdekelje a dolgoknak nemcsak az alakulása, hanem a formálása is, ha nem azt akarják, hogy puszta jelszó maradjon: jövőnk a tét. Egy emelettel feljebb Az idő előtti tisztújítást több dolog váltotta ki, de leginkább az a mozgás, amely a térség szervezeteiben zajlott az elmúlt egy évben. Antal János, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára tisztségétől megválva gazdasági beosztást keresett magának. Helyére Záhorszki Árpád, a gödi nagyközségi pártbizottság munkatársa került, de őt is pótolni kellett, s erre a legalkalmasabbnak a nemrég megválasztott KISZ-titkár bizonyult, aki máris költözhetett egy emelettel feljebb a tömegszervezeti székház épületében. Helyette Csányi Zsoltot választották meg, aki Vácról autózik ide naponta, bár abból a szempontból helyt belinek tekintik, hogy a Pest Megyei Tanács Egészségügyi Gyermekotthonában volt eddig gyermekápoló. A legfőbb gondjuk Ügy tartják az irányítási feladatokat betöltő Dunakeszin is, hogy Gödön volt eddig a legnehezebb a helyzet. A majdnem húszezer lakosú nagyközség hat alapszervezetében, a tsz fiataljaival együtt is csak kétszázan tagjai a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. Ez még akkor is kedvezőtlen arány, ha azt nézzük, hogy innét a szélrózsa minden irányába járnak el dolgozni a munkaképes korúak, s nehéz kideríteni: kik, hányán tagok a munkahelyük alapszervezetében. — Hogy lehet visszahódítani a fiatalokat? Major Irén tanárnő azt fejtegette a küldöttgyűlésen, hogy ha egy fiatal szívvel-lélekkel dolgozik valahol, azt erkölcsileg és anyagilag egyaránt meg kell becsülni, s ez visszahat társadalmi aktivitására is. Megegyezik a véleménye a KISZ Dunakeszi Városi Bizottságának vezetőivel, mert egyformán állítják: kicsit elöregedett a tagság, kimaradt egy közbeeső korosztály. Már a nyolcadikból kikerülő fiatalokkal kell elkezdeni, s épp olyan színes, tartalmas programmal magukhoz vonzani őket, amilyen Major Irén szerint még az úttörőmozgalomban, a gyerekek korához igazítva megtalálható. És persze, képviselni, érvényesíteni az érdekeket, megküzdeni értük — hangzott szinte mind a három településen, mert ez a leglényegesebb. Mivel a dolgok mindig ösz- szetettek, nem lenne jó elfogadni azt a nézetet, hogy a passzivitás egyetlen oka csupán a felnőtté válás sok-sok mai terhe, de azt azért Ma- zin Páléknál, a dunakeszi KISZ-bizottság új titkárának irodájában is megfogalmazzák, hogy előreláthatólag a mai fiatal nemzedék sok munka és anyagi gond közepette, kevés szabadidővel rendelkezve éli meg az ifjúságát, s akik náluk idősebbekként ifjúságpolitikával foglalkoznak, azoknak a legnagyobb feladatuk a viszonylag olcsóbb lakáshoz, telekhez juttatás lesz. Ügy látszik, hogy azok, akik most újra szerepet kaptak, osztozni is akarnak. Nemcsak szóval, hanem ha úgy tetszik, csákánnyal, lapáttal, malteros kanállal is ebben a feladatvállalásban. Igaz, hogy a történelem kicsiben sem a személyeken múlik, de a vezetők képessége, embersége sok szempontból meghatározó. Mazin Pálban, aki eddig a MÁV Dunakeszi Járműjavító KISZ-bi- zottságának volt a titkára, a szerző személyes tapasztalatai szerint bízhatnak a vonzás- körzet fiataljai. Ez a Szabolcs megyéből ide került, nyílt tekintetű, racionálisan gondolkodó fiatalember, aki járműszerelőként végzett 1980-ban, majd gépésztechnikusi oklevelet szerzett, világosan látja hogy az anyagiakon túl a szabadidőre is gondolni kell, KISZ-klubot létrehozni és sok más egyebet. Okos lépésekkel Fót, Göd, Dunakeszi dolgai keverednek, együtt kerülnek szóba. Ott ül a szobában Bánk László, a fóti KISZ-titkár is, aki újra bizalmat kapott a nagyközség fiataljaitól. Mazin Pál mondja: A fiatalok most úgy fejezik ki elfordulásukat a politikai élettől, hogy közömbösséget mutatnak. Ám bennem mindig volt természetes optimizmus. Ügy látom, hogy az országban, most valami megmozdult, csak még nem a megfelelő ütemben. A mi korosztályunk pedig mindig arra várt, hogy az ütem gyors legyen, eredményeket hozó. Ha két- három éven belül ez láthatóvá válik, akkor az ifjúság aktivizálódik. Akkor — gondolom a szavai nyomán — pedig már most is kellene, nemcsak azoknak, akiket Bánk Laci megszállottaknak nevez. Egyelőre sok a gond. A különféle testületekben, ahol bele kell szólni a dolgokba, lemondások, félreállások következtében harmincról tíz százalékra csökkent a fiatalok képviseleti aránya. Meg kell küzdeni a formalizmussal is. Az ifjúsági élet vezetőit meg kell tanítani, de jórészt maguknak kell megtanulniuk a politikai élet, a közszereplés kultúráját. A térség ezerhá- romszázhatvannégy főnyi tagságának a sokszorosára lesz szükség, hogy számítsanak az érdekek küzdőterén. Három helyi testület, három munkásból lett, iskolázott vagy most tanuló fiatalember a vezetésben. Csányi Zsolt, Bánk László és Dunakeszin a két nemrég távozott előd után Mazin Pál. ök hisznek abban, hogy okos lépéseket tehetnek, s lesz érteimé cselekedeteiknek, amit a fiatalság jövője érdekében tesznek. Realisták és lelkesek. Jó értelemben talán megszállottak is... Kovács T. István A nagyapám 84 éves. Meg- élt két világháborút, forradalmat, ellenforradalmat, rombolást és újjáépítést. A hulló bombák, költözködések, születések és halálok közepette nem sok maradt meg múltbeli tárgyai közül. Egyvalami igen. A régi cserkészsípja. Tekintsünk most el attól, miféle történelmi körülmények, ideológiai áramlatok hatására született meg egykor ez az ifjúsági mozgalom, milyen gondolkodást és világnézetet sugallt. Maradjunk annál a tagadhatatlan tény- nél, hogy résztvevői szerették és büszkék voltak rá. Aligha nagyapám az egyetlen, aki fiókja mélyén őrzi a kis fém- sípot. Mennyiben mondható el ugyanez az úttörőmozgalomról? Tartok tőle, hogy egyre kevésbé. Belátva az újítás szükségességét, másfél évvel ezelőtt új alapszabályt és működési szabályzatot alkotott az úttörővezetők IX. országos konferenciája. Kimondták, hogy mindenki önkéntesen válik a Magyar Úttörők Szövetsége tagjává, és ezen önként vállalt hovatartozását tagdíj fizetésével is kifejezi. Az már a kezdet kezdetén várható volt, hogy a pedagógusok nem hagyják annyiban a dolgot. Hallgatólagosan tudomásul vették ugyan, hogy — évek óta központilag is hangoztatott társadalmasítás ide vagy oda —, az „úttörőzés” csaknem teljes egészében rájuk hárul. Társadalmi munka. De hogy ezért még fizetniük is kelljen?! Érthető, hogy ilyen körülmények között az önkéntesség megfogalmazása szintén nagy vihart kavart. Sokan úgy találták, korai volt a döntés, mert következményeként megszűnik az úttörőszövetség vezetői bázisa. Nem kárhoztatni, hanem egyszerűen tudomásul venni kell a tényt: az emberek akkor csatlakoznak valahova, ha ott jól érzik magukat, s ha ott, meglátásuk szerint, az érdekeiket képviselik. Miért vonzaná más a gyereket, mint a felnőttet? Panaszkodik neves főiskolánk oktatója: kötelezően választható speciálkollégiumként ifjúsági mozgalmi vezetést hirdettek, de az órát törölni kellett a* érdeklődés tökéletes hiánya miatt. Igaz, túl nagy lelkesedésre nem számítottak, hiszen a karon a KISZ-létszámot sem lehet felmérni, a hallgatók maguk sem tudják, tagjai-e az ifjúsági szövetségnek vagy sem. Nemcsak az úttörők mozgalma éli válságos napjait. De miért kell egy leendő tanárra eleve úgy nézni, mint a jövendőbeli úttörővezetőre? A pedagógus elsődleges feladata az, hogy tanítson. Ha nem óhajt — kü* lönös tekintettel most megvont órakedvezményeire -* még egy, egész embert kívánó feladatot ellátni, hát nem óhajt. Igen ám, de mi lesz a gyerekekkel, ha a vezetők szép csöndben lemorzsolódnak? — teszik föl a kérdést az aggódok. Nos, vajon annyira vágyakoznának az úttörődet után azok az iskolások, ákik, mint több tanártól is hallom, szégyellik az egyenruhájukat, zsebük mélyére gyűrik a piros nyakkendőt? És fontosnak tartják csemetéjük politikai nevelését azok a szülők, akik nem hajlandók megvásárolni egy darab, uniformis-célzatú sötét nadrágot? Lassan már szégyellni sem lesz mit, nem kötelező az egyenöltözék. Az elillanó vonzerő visszaszerzésére indultak meg a szakrajok, érdeklődés, és nem osztálybeosztás alapján szerveződve. Ezeken a csoportokon viszont sokan a mozgalmi jelleget, a politikai töltést kérték számon. Uszoda, festegetés, bogárgyűjtés — ez szakkör, mondták; nem az az „úttörőzés”, ha a gyerek jól érzi magát. Hát akkor vajon micsoda? Jobb egy már-már oszladozóban levő, de direkt politikai tartalmát fennen hangoztató szervezet, mint egy olyan, amely rengeteg változatos elfoglaltságot kínál, ezért népszerű, ám csak közvetettebbül politizál? Az úttörőmozgalom jövőjét azok a lelkes szervezők jelentik — legyenek bár pedagógusok, nyugdíjasok, ifivezetők vagy szülők —, akik a mennyiség helyett a minőség jelszavát hangoztatják. Akiket nem aggaszt egy esetleges nagyobb méretű létszámapadás, mert a megmaradók valóban saját elhatározásból és nem kényszer hatására kerülnek együvé. Akik elfogadják az önszerveződő, alternatív alakulatok létét, úgy, ahogyan erre a KISZ tesz mostanában kísérletet. Akik ilyen versenyfeltételek között vállalják a sajátos és vonzó arculat kialakítását. Vs akkor az úttörősípok, is ■*“' féltve őrzött emlékekként rejtőznek majd a fiókok mélyén. M. L. — ők nem. Nagyon fiatalok, kevés a 34 gyerek közül az, aki maga keresi a kenyerét, és amíg apuka-anyuka eltartja, nyugodt lélekkel kiad háromezer forintot egy nadrágra, mert hát hogy nézne ki egy hatszáz forintos Trapper farmerben? Egyelőre csak szórakozni akarnak, élni. Diszkó, video, vígjátékok, amerikai filmek — ezt szeretik. Hidd el, ezek a gyerekek maguk sem tudják, mit akarnak. Nem terveznek előre, nem tudják, mi lesz velük, csak egyik napról a másikra élnek, hajnalban fölkelnek, bevonatoznak Pestre, tanulnak, dolgoznak, aztán aki este 10-re ér haza, nemhogy gondolkozni, szórakozni se tud, olyan fáradt. — Így nehezen válhattok versenytárssá. — Hát igen, de most heti két klubnapunk van, kedd és csütörtök, és mindig jön egykét beiratkozó. Már az is siker, ha elértük, hogy ezen a két napon nem kocsmáznak. Mert itt nincs más, csak étterem, ott meg nem lehet kultúrát kapni, csak vasvillát meg baltát, és ott aztán nem tejet mérnek, de ha azt mérnének, se azt innák. Én pedig utálom, ha egy 14-15 éves fiú. tántorog. A klubunkban nem kapható szeszes ital, és aki részegen jön, fegyelmi bizottság elé kerül, attól sem riadok vissza, hogy kizárjuk. A felszerelés a kultúrházé, de bármikor ideadják, kedvezményt kapunk a mozira is, egyébként 40 forint egy jegy. Szóval a fiatalok valósággal belecsöppentek az álomvilágba, mert mi kell nekik? A video, a video, meg a video. — Ha te mindezt ilyen világosan látod, és ugyanakkor Siemben a szigorú tényekkel Realisták és megszállottak
