Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-05 / 55. szám

A kormány gyorsan és kedvezően reagált A SZOT elnökségének ülése BM A HÉT HÍRE IMAYIIY1 fiÖRNf @ A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége a szakágban dolgozó nagycsalá­dosok helyzetét tekintette át. $ Kihirdették a füst­mentes falu pályázat eredményeit. 9 Esztergom adott otthont a látszerészek kétnapos országos tanács­kozásának. ® Békéscsabán nyílt meg Váci György könyvkötőművész 300. kiállítása. % A hét híre az is, hogy a szuperintenzív öntözéses kukoricatermesztés tanasztal atairól rendeztek tanácskozást Szolnokon. Felülvizsgálat után KSH-korszerűsítés Nyitrai Ferencné államtitkár, a KSH elnöke pénteken sajtó- i tájékoztatót tartott az adat- gyűjtési rendszer korszérűsíté- V séről, az életszínvonal-statisz­tika fejlesztéséről és a KSH előtt álló egyéb feladatokról. Elmondta, hogy az állami statisztikai adatgyűjtési rend­szert a múlt év első felében mintegy 500 szakértő felülvizs­gálta, s javaslataik alapján megszüntettek indokolatlan párhuzamosságokat, csökken­tették egyes adatszolgáltatások gyakoriságát, s ma már alapo­sabb elemzéssel jobban kihasz­nálják a meglevő adatokat. A korszerűsítési és egyszerűsíté­si akció eredménye, hogy a KSH 15-20 százalékkal keve­sebb adatot kér a vállalatok­tól és intézményektől, mint korábban. A Központi Statisz­tikai Hivatal egyelőre nem tudja tovább csökkenteni az adatgyűjtést, mert ez már ve­szélyeztetné az államappará­tus munkájához, a tudomá­nyos kutatásokhoz és a köz­vélemény tájékoztatásához szükséges információkat. Va­lószínűleg kínálkoznak azon­ban lehetőségek az úgyneve­zett igazgatási statisztika egy­szerűsítésében, vagyis a tár­cák és főhatóságok adatgyűj­téseiben, ahol a felülvizsgá­lat. után is a vártnál kisebb a változás. Érződik, hogy az ál­lamapparátus és a vállalatok kapcsolataiban még mindig hat a korábbi aazdaságirányí- tásban kialakult szemlélet és gyakorlat. Függetlenül az adatok mesny- nyiségétől, mindenképpen to­vább korszerűsítik a statiszti­ka rendszerét, mert annak iga­zodnia kell a társadalom- és gazdaságirányítás új módsze­reihez, szabályaihoz. A versenytársak partnerek­ké váltak — ezzel a címmel számolt be a, vilniuszi Esti Új­donságok lap a gödöllői Ganz Árammérőgyár és a Vilniuszi Elektromos Mérőműszerek Gyára között február elsején aláírt kooperációs szerződés­ről. Szabó István, a Ganz Árammérőgyár vezérigazgató­ja a szerződésről a következő­ket mondotta: — Az átalakítás, az együtt­működés új feltételei adtak lehetőséget a hosszú évek óta tartó kapcsolatok megélénkí- tésére, a hatékony és kölcsö­nösen előnyös megállapodások elérésére. Kétnapi tárgyalás során pontosítottuk és egyez­tettük ennek a kooperációs üz­letnek a feltételeit. Megelége­déssel állapíthatom meg, hogy gyors ütemben oldottunk meg minden formális nehézséget. A közös árammérő első soroza­tát ez év májusában már le­gyártjuk. Ebben az évben és 1989 folyamán pedig a koope­rációs kapcsolatok keretében mintegy háromszázezer darab egyfázisú mérőt tervezünk ki­bocsátani. Ezt a terméket kö­zösen akarjuk értékesíteni harmadik országban. Vincasz Babiliusz, a vilniu­szi gyár igazgatója mindehhez hozzátette: — A Ganz-gyárral a kap­csolatunk másfél évtizedes. A közvetlen kooperációs kapcso­latokról korábban csak álmod­hattunk. Mindegyikünk expor­tálta termékeit, valamilyen formában konkurensek vol­tunk. Most azonban két évre szóló szerződést írtunk alá, amely konkurensekből meg­bízható partnerekké változta­tott bennünket. Közösen fo­gunk gyártani és értékesíteni. Az így kapott devizaeszközö­kért külföldön megvehetjük a szükséges berendezést és tech­nikát, hogy gyorsítsuk a mű­szaki fejlesztést és megújítsuk a termelést. A közvetlen kap­csolatok haszna tehát nyil­vánvaló. Sebestyén Imre műszaki ve­zérigazgató-helyettes kérdé­seinkre még elmondta, hogy a vilniuszi gyár évente három és fél millió egyfázisú fogyasz­tásmérőt állít elő. A közösen gyártandó árammérőkhöz a vilniuszi partner áramrend­szert, feszültségtekercset, vas­Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöksége. Az ülé­sen elhangzottakról a SZOT titkárságának megbízásából Szalay Ferenc, a Népszava főszerkesztő-helyettese tájé­koztatta az újságírókat. A testület áttekintette a szakszervezeti mozgalom idő­szerű kérdéseit, s ezzel kap­csolatban összegezte az el­nökség február 26-i állásfog­lalása fogadtatásának tapasz­talatait. Az elnökség néhány, a szak- szervezeti mozgalom további tennivalóit meghatározó kö­vetkeztetést is levont a do­kumentum fogadtatásából. A testület rámutatott, hogy ta­pasztalható az a helytelen fel­fogás a szakszervezeti tagság körében, amely a szakszerve­zeti munka elegyszerűsítésé- ből fakad. Sokak véleménye szerint a szakszervezeti moz­galom ne legyen tekintettel a kormány lehetőségeire, hanem csak nyújtsa be követeléseit, s azok kielégítése a kormány feladata. Ez helytelen felfo­gás, mert a szakszervezeti mozgalom sem függetleníthe­ti magát az ország helyzeté­től. ' Vannak olyan vélemények is, hogy a jelenlegi szerveze­ti struktúra nem alkalmas valamennyi érdek feltárására. Amennyiben a tagság ezt va­lóban így érzi, akkor ebben a szakszervezetek vezető tes­tületéi is hibásak — mondták az elnökség ülésén. Azt is hozzátették azonban, hogy a szakszervezeti mozgalom tisz­tában van az egyes rétegek magot szállít úgy, hogy a késztermékben a vilniuszi al­katrészek mintegy húsz—hu­szonöt százalékos részarányt képviselnek. A Szovjetunióban végbeme­nő átalakítás (peresztrojka) a vállalati önállóság növelésé­vel lehetővé tette a közvetlen termelési kapcsolatok kiépíté­sét, így most már „csak" a szállítási feltételekben, az ár­ban, a határidőkben, a műsza­ki tartalomban, az ellentétele­zésben kellett megállapodni, mindez azonban — miként „Követnünk kell az alapítók szándékát: gyarapítsuk a közös vagyont, tiszteljük egymást, be­csüljük meg, amink van, ismer­jük el mások fáradozását és a közösség érdekében végzett mun­káját. Így a következő években is olyanokká válunk, amilyenné tesszük önnön magunkat, s a közösséget.” (Részlet az albertir- sai Szabadság Tsz zárszámadó közgyűlésén elhangzottakból.) Kellemetlenül vágja arcunk­ba a havas esőt a szél, mi­közben kerékpáron a tehené­szet felé tartunk. A 4-es fő­utat elhagyva feltűnnek a te­lep fényei. Rögtön odaérünk! — biztatnak az asszonyok, mindannyian tehenészek, évek óta itt dolgoznak, akikkel együtt taposom a pedált, Igaz, ők nap mint nap megteszik ezt az utat. Hajnali fél négy van, ami­kor munkához látnak. Minden kidolgozott forgatókönyv sze­rint zajlik. Nem erőlködnek, nem kapkodnak, pedig ebben az istállóban néhány óra alatt több mint száz állatot kell el­látniuk. ★ „Ez az utolsó nemzedék, amely­nek még a vérében van az álla­tokkal való törődés mikéntje. Ezeket a tapasztalatokat még fia­tal korukban szerezték. De 5-10 éven belül nyugdíjba mennek és akik utánuk következnek azok ..., azok más szelleműek. Egyébként is, mi már szinte csak paraszti kötelességből vagyunk a mező­gazdaságban. Mélyen belénk ivó­dott: szántani, vetni, aratni kell. Muszáj a jószágot gondozni, el­látni. Minden tiszteletem azoké a dolgozóké, akik ezt vallják, ezt érdekeivel, pontosan ismeri igényeiket. A szakszervezeteknek kö­telességük figyelemmel ki­sérni az országban zajló ese­ményeket, s határozottan ki­állni elveink védelmében — hangzott el az ülésen. Az elnökség megelégedéssel vette tudomásul, hogy a SZOT legutóbbi plénumának állásfoglalására a kormány gyorsan és kedvezően reagált. Mint ismeretes, a SZOT leg­utóbbi, február 19-i ülésén megfogalmazódott, hogy a szakszervezetek — a lakosság teherviselő képességét figye­lembe véve — a fogyasztói ár­színvonal 15 százalékos eme­lését felső határnak tekintik, A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium szerve­zeti korszerűsítésének felada­tait, teendőit ismertette pén­teken az újságírókkal Váncsa Jenő miniszter. Mint elmon­dotta, a feladatok megoldását azzal is segítik, hogy a főha­tóság munkáját átszervezik és ezzel gyorsítják a tervezést, a döntéshozatalt és az ügyek in­tézését. A minisztérium vezetési stí­lusának megújítását szolgálja, hogy az eddiginél jobban kör­vonalazták az irányítási és a hatósági munkát. Három na­gyobb részleget alakítanak ki; Szabó István vezérigazgató nyilatkozatából kitűnik — rö­vid idő alatt sikerült. Sebestyén Imre vezérigaz­gató-helyettes úgy véli, ez a megállapodás az első nagy lé­pés lehet azon az úton, amely mindkét vállalat számára nagy előnyökhöz vezet. Ha ugyanis ez a közvetlen termelési és ér­tékesítési együttműködés meg­hozza a váírt eredményeket, valószínűleg újabb, még na­gyobb horderejű megállapodá­sokhoz ad majd ösztönzést. Cs. S. csinálják.” (Nagy Gábor, a ter­melőszövetkezet elnöke.) Az almozás után követke­zik az etetés. A tehenek né­melyike el-elbődülve követeli a jussát. A sínen gördülő ab- rakos csillében felhalmozott sörtörkölyből, amely roppant kedvezően befolyásolja a tej- elválasztást, minden állat elé vetnek egy-egy lapáttal a gondozók. „Jó néhány mázsát megmozgatunk műszakon­ként!” — mondják. A törköly után abrakoltatnak. majd a „menü” utolsó fogása, a ku­koricasiló következik. ★ „A termelőszövetkezet tejterme­lő tehenészete adja az állatte­nyésztési ágazat legnagyobb árbe­vételét, amely tavaly az állami tá­mogatással együtt közel 18 mil­lió forint volt. Az egy tehénre ju­tó tejtermelés megközelíti az 5000 litert évente, de ez mintegy 600 literrel elmarad a megyei át­lagtól. A meglévő technológiai fo­gyatékosságok miatt azonban a jobb eredmények elérésére csak egyetlen lehetőség kínálkozik: a telep rekonstrukciója.” (Ifj. dr. Adám Tamás ágazatvezető-állat- orvos.) A négyes számú istálló még az ötvenes években épült az akkori követelményeknek megfelelően. Az itteniek csak úgy nevezik: a „cserepes”. Az elaggott épület tetőterében ve­rébcsapatok rajcsúroznak, sok helyütt hámlik a vakolat. Kedvezőtlen adottságai miatt nem lehetséges a gépesítés sem, ezért itt nagyon magas az élőmunka-igény, majdnem s ugyanitt szóvá, tették a csecsemő- és gyermekruházati cikkek árának indokolatlanul nagy mértékű emelését is. E kérdésekben a szakszerveze­tek álláspontjának következe­tes képviselete azt eredmé­nyezte, hogy ,a kormány je­lezte: jogosnak tartja a szak- szervezeti mozgalom igényét, intézkedéseket készít elő a csecsemő- és gyermekruházati cikkek áremelése okozta problémák mérséklésére. A továbbiakban az elnökség áttekintette a szakszervezeti tagság politikai tömegoktatá­sának helyzetét és tájékozó­dott a magyar szakszerveze­tek nemzetközi tevékenységé­ről is. az egyik a termeléspolitikával foglalkozik, a másik a közgaz­dasággal és a kereskedelem­mel, a harmadik pedig a ha­tósági tevékenységgel kapcso­latos feladatokat látja el. Ily módon szervezeti egységbe hozzák össze a különböző ága­zatok szervesen összefüggő munkaterületeit és lerövidítik a főhatóság belső „útvonalait”. Ezt a fölállást tükrözi a MÉM vezetési, rendje is. A minisz­tériumi apparátus munkáját az államtitkár szervezi, a mi­niszterhelyettesek pedig a to­vábbiakban nem a részlege­ket irányítják, hanem csakis a különböző témák megoldá­sára irányuló tevékenységet. Ez a gyakorlatban azt is je­lenti, hogy a minisztériumi főosztályvezetők és a hivatal- vezetők teljes önállóságot kap­tak, döntéseiket a területükön maguk hozzák és azokért tel­jességgel felelnek. A MÉM létszáma az intéz­kedések nyomán százhatvan­nal csökken, a főhatóság ket­tővel kevesebb miniszterhe­lyettessel és héttel kevesebb főosztállyal dolgozik. Huszon­egy osztályt is felszámolnak, illetve másokkal egyesítenek. A minisztérium a piacfel­ügyeleti tevékenységet átadta az újonnan alakult Kereske­delmi Minisztériumnak, a nem hatósági jellegű árellenőrzé­seket pedig az illetékes főha­tóságoknak. mindent kézi erővel végez­nek. ■k „Intenzivebb szarvasmarha-te­nyésztést szeretnénk folytatni, de az csak akkor válna lehetségessé, ha. hamarosan elkezdhetnénk a tehenészet átfogó rekonstrukció­ját. Már birtokunkban van az a döntés-előkészítő tervjavaslat, amelynek alapján mérlegeljük le­hetőségeinket. De ha két év alatt nem sikerülne megvalósítani ezt az elképzelésünket, kénytelenek lennénk felszámolni a tehenésze­tet, mivel a jelenlegi feltételek már most gátat szabnak a gazda­ságos termelésnek ..(Nagy Gá­bor.) Valamivel öt óra után kö­vetkezik a hajnali munka utolsó felvonása, a fejes. Na­gyon fontos: mindig ugyanab­ban az időben kell elvégezni, mert az állatok egy félórás ké­sést is nehezen viselnek el. Először langyos fertőtlenítő folyadékkal mossák le a te­henek tőgyét, majd hamarosan rájuk aggatják a fejökelyhe- ket. Amíg erre sor kerül, a meleg és a dörgölés hatására reflexszerűen beindul a tej- elválasztás, amely a tőgy meg- mosásától számított nyolc per­cen belül éri el csúcspontját. Igyekezni kell, mert ezt kö­vetően már kevesebb tejet ad­nak a tehenek. A ■ másodszori .^ingerlés” már közel sem olyan hatásos, mint az első. És a tehenészt a lefejt tej mennyisége után fizetik. ★ „Rossz idők járnak mostanában az állattenyésztésre. Az utóbbi négy évben az aszály miatt nö­Valamikor, a szakembe­rekkel beszélgetve így szólt az ábránd: nem lehetetlen elérni a hektáronként hat­tonnás hozamokat kukoricá­ból. Amihez persze kell... s akkor hosszú lista követke­zett, mi minden kell ennek az álomhatárnak az elérésé­hez, hiszen akkor (valamikor, mindössze húsz esztendeje) kiugró eredményűnek számí­tott a megyében az a gazda­ság, ahol túljutottak a hek­táronkénti négy tonnán ... Múlik az idő? Persze, múlik. A változást azonban nem pusztán az évek fogócskája hozta magával, hanem az in- tenvíz fajták térhódítása, a termelési rendszerek termesz­téstechnológiai és -technikai lehetőségeinek kamatoztatása, s nem utolsósorban az emberi feltételek átalakulása, a hoz­záértés növekedése. A megye nem tartozik — aminek okai összetettek — az országosan kiemelkedő kuko­ricatermesztő területek közé. Ennek ellenére azt a bizonyos hattonás álomhatárt jó né­hány gazdaságnak már a het­venes évek közepén sikerült átlépnie. A megye teljes ku­koricatermesztése az 1981 és 1985 közötti évek átlagában már stabilan túljutott 0z öt tonnán... Tavaly pedig min­den korábbi termelési rekord megdőlt! Holott az addigi csúcs, az 1985. évi hektáron­kénti 5488 kilogrammos át­lagtermés sem volt akármi. Ahhoz mérten, ahol korábban tartottak a megye gazdaságai. Országosan ugyanis minden említett időpontban nagyob­bak voltak az átlagtermések, ami egyben teendők, felada­tok, irányok jelzője is a me­gye mezőgazdasága számára. vénytermesztésünk nem tudott olyan eredményes lenni, mint sze­rettük volna. Ezért rákényszerül­tünk, hogy alaptevékenységen kí­vüli dolgokkal foglalkozzunk, mi­vel az ipari főágazat által meg­termelt javak éltették a szövetke­zetei. Már ami az állattartást il­leti, a háztájiban még jövedelme­ző. De azok közül, akik hasznot húznak az állat- és húsforgalma- zásből, a termelő van a legkedve­zőtlenebb helyzetben___” (Kendre Ferenc, a termelőszövetkezet párt­titkára.) A szövetkezet szarvasmarha­állománya genetikai adottsá­gai alapján akár 25 százalék­kal több tejet is adhatna. Megkísérlik ugyan a fejési higiéniát javítani, a takar­mányfelhasználást kedvezőb­bé tenni, és a természetszerű tartási körülményeket alkal­mazni, ám a tartalékok még így sem aknázhatók ki mara­déktalanul. Csak ismételni le­het: megoldást csupán a re­konstrukció jelent. ★ „Miután a dolgozókat felráztuk az eredménytelen évek okozta csüggedtségből, megértették: más hozzáállás szükséges. Mindany- nyian tisztában vagyunk azzal, hogy mezőgazdasági termékekre szükség van. Ezért a szakmai »virtus« arra ösztönöz bennünket, hogy megtaláljuk a kifizetődő gazdálkodáshoz vezető utat. Nincs más választásunk, mint közgaz­dászszemlélettel, de a humá­numot sem feledve, megtenni azokat a lépéseket, melyek a to­vábbi önálló fejlődés irányába vezetnek. (Nagy Gábor.) Amikor a Reggeli csúcs cí­mű műsor véget ér a Petőfi adón, a tehenészek újra ott­hon vannak. Ilyenkor végzik el a ház körüli teendőket. Megetetik az állatokat, ebédet főznek, mint bárki más ... De délután indulnak ismét visz- sza. Vissza a tehenészetbe. Lett légyen akár vasár- vagy ünnepnap. Nincs megállás. Hámori Ferenc Ma ugyanis már nem kizáró­lag az a fontos, mennyi te­rem, hanem vele egy sorban ott áll az a kérdés is, meny­nyiért termett az, ami a táb­lákról lekerült. Döntő tényezővé lépnek elő a költségek a kukoricatermesz­tésben (is). Határ ugyanis, ami a mennyiséget illeti, szinte nincsen. Huszonnégy nagy kukoricatermelő ország adatait összevetve, a másodi­kak vagyunk (az Amerikai Egyesült Államok mögött, ahol ez az adat 869 kg volt 1986-ban) az egy lakosra ve­tített termésmennyiséget néz­ve. A hektáronkénti termés­átlagok esetében viszont már meg kell elégednünk a hetedik helyezéssel... s en­nél is hátrább kerülünk ak­kor, ha az egységnyi termésre jutó élő- és holtmunka-ráfor- dításokat vetjük össze. Ami figyelmeztet: vannak tartalé­kaink, de azokra nem sok ügyet vetünk. Másokhoz ké­pest legalábbis a szükségesnél kevesebbet. Mindez csak falatnyi a ku­koricatermesztést övező gon­dok kásahegyéből, hiszen hi­vatkozhatunk (a termelők szemüvegét használva) olyan tényezőkre, mint a gépi esz­közök, a kemikáliák árszínvo­nalának tavalyi meredek emelkedése, s máris megakad a falat a torkunkon, mért került ez a növény a legutób­bi másfél, két évtizedben többször is a tönk szélére... Termesztésén alig maradt ha­szon ugyanis, azaz vészesen csökkent a vetésterülete. A haszon kásásköcsögéről egy­re több gazdaságban kellett átváltani a szerényke, falatnyi görhére, ami valamikor is csak a nagyon-nagyon szegé­nyek éhét üthette el, jól nem lakhatott azzal senki. A biz­tonság az, amit sürgetnek, óhajtanak a gazdaságok, mert az időnkénti termelőiár-injek- ciók ugyan hatnak, de csupán átmeneti a hatásuk, szinte törvényszerű visszaesésekkel. Amibe azután belesegít az időjárás is. (érzékeny növény a tengeri!), hiszen a megyé­ben éppen a legutóbbi évek­ben akadtak olyan esztendők, amikor termésátlagok között majdnem két tonna volt a különbség...! Elég itt meg­említeni az 1984-es, majd az 1985-ös hullámvölgyet-hullám- hegyet. Rekordokban nem szűköl­ködik a világ a kukoricater­mesztésben sem, hiszen né­hány országban a 14-16 ton­nás hektáronkénti termés nem számít különlegességnek, amint megdőlt már a húsz­tonnás álomhatár is, igaz, kí­sérleti táblákon. A csúcsoknál azonban fontosabb az, mi si­kerül évről évre; a kiegyen­súlyozott, biztonságos hozam a döntő. Amint figyelmet ér­demel a megyében a kukori­catermelő gazdaságok termés­átlagainak szembetűnő kü­lönbsége is, mintegy jelezve, tartalékainkból, lehetőségeink­ből amennyit kivettük, nem több az, mint falatnyi — gör- he... Mészáros Ottó Árammérő közös gyártására és értékesítésére Szerződés a vilniuszi gyárral Ha dörgölik, nyolc percen belül éri el a csúcspontját Minden hajnalban menni kell A minisztérium vezetési stílusának megújítása Átszervezés a MÉM-ben }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents