Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-04 / 54. szám

1988. MÁRCIUS 4., PÉNTEK Gennagyij Geraszimov tájékoztatója Egyensúlyt — fegyverseit. k Az újságírók kérdéseire válaszolva, a Karabah-hegy- S vidéki és az azzal kapcsolatos eseményekről számolt be, s továbbá bevezetőjében néhány fontos világpolitikai ^ esemény értékelését adta csütörtöki moszkvai sajtótá- ^ jékoztatóján Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügy- ^ minisztérium információs főosztályának vezetője. Geraszimov elmondta, hogy február 28-án az azerbajdzsá­néi Szumgajtban garázda ele­mek felbujtására és a Kora­beli-hegyvidéki eseményekről szóló rémhírek hatására za­vargások robbantak ki. Ezek­be belekeveredtek ingatag sze­mélyek, akik a rémhírek ha­tása alá ikerültek. Bűnöző ele­mek a zavart kihasználva sú­lyos cselekményeket követtek el, amelyeknek halálos áldo­zatai is voltak. A rendfenntar­tó szervek fellépéséinek követ­keztében helyreállt a rend, a felbujtókat és a büntetőjogi elbírálás alá eső cselekménye­ket elkövetőket őrizetbe vet­ték. A helyzet ezt követően normalizálódott. Jelenleg Szumgajtban, Jerevánban, Sztyepanakertben a Karabah- Hegyvidéki Autonóm Terület székhelyén és Bakuban is nor­mális a helyzet. Működik a tömegközlekedés és a kommu­nális szolgáltatások rendszere. Utalt arra, hogy Kirovábád- ban is voltak zavargások, de a nyugalom ott is helyreállt. A felvetődött kérdések megoldá­sa érdekében Szumgajtban tartózkodik Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB PB póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek első elnökhelyettese és Kjamran Bagirov, az Azer- biajdzsáni KP KB első titkára, akik csütörtökön megbeszélé­seket folytattak a város lakói­val. Kormánybizottságot is lét­rehoztak, amelynek elnöke Gaszan Szeidov. Geraszimov elmondta, hogy a rendfenntar­tó erők intézkedései érvény­ben vannak, ez azonban csak fenntartásoitokail azonosítható a „kijárást tilalomnak” megfele­lő intézkedésekkel; Fokozott ellenőrzésről van szó. Az ügyészség folytatja a vizsgála­tot az elkövetett cselekmények ügyében. Közölte, hogy a rémhírek hatására néhány Örményor­szágban élő azerbajdzsán csa­lád rokonaihoz költözött. A két köztársaság párt- és álla­mi szervei azonnal hozzáláttak a kérdés megvizsgálásához és megteremtették a visszatérés feltételeit, a gondot tehát meg­oldották, mielőtt az kibonta­kozott volna. A visszaköltözés folyamatban van. Elméletileg nincs kizárva a köztársaságok, területek közöt­ti határok módosítása — mon­dotta Geraszimov, s emlékez­tetett arra. hogy az oroszor­szági föderáció kebeléből Uk­rajnához került a Krím-tél- sziget, tehát gyakorlati példa is akad. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen kérdések alapos tanulmányozására van előzőleg szükség, a döntéseket nem szabad elhamarkodni. Is­mételten megerősítette, hogy bizottságot hoztak létre az ör­mények kérésének megvizsgá­lására, de sem annak össze­tételéről, sem a vezetőjéről nem közölt továbbiakat. Korai még végleges kom­mentárt fűzni a NATO-tanács brüsszeli üléséhez — mondotta a szóvivő. A jelek szerint az ülés résztvevői fontosságának megfelelően értékelték a Wa­shingtonban aláírt szerződést, s nagy érdeklődést tanúsíta­nak a nukleáris leszerelés kö­vetkező lépésének, a hadásza­ti támadófegyverek ötven­százalékos csökkentésének elő­készítése iránt. Geraszimov a továbbiakban felhívta a figyelmet a Varsói Szerződés tagállamainak az európai hagyományos fegyve­rek csökkentése kérdésében képviselt elvi álláspontjára: az egyensúlyhiány csak lesze­reléssel küszöbölhető ki. Hang­súlyozta, hogy ebből a szem­pontból fontos a 23 ország részvételével Bécsben folyó konzultációk mielőbbi ered­ményes befejezése és a konk­rét tárgyalások megkezdése. Az öböl menti háború ismét kiéleződött, Irán és Irak ra­kétákkal lövik egymás váro­sait. A „városok háborújával” kapcsolatban egyesek olyan látszatot keltenek, mintha a Szovjetuniónak ahhoz köze volna. (A „vád” az, hogy szov­jet rakétákat vetnek be a fe­lek.) Geraszimov kijelentette: a Szovjetunió egyik félnek sem adott el ilyen célokra használható fegyvert, nem ért egyet ezekkel a cselekmények­kel. Szovjet részről mindkét felet a vitás kérdések békés rendezéséi-e szólítják fel. Március 4-én Moszkvába ér­kezik a Reagan elnök látoga­tását előkészítő csoport — je­lentette be a szóvivő. A cso­port kizárólag szervezési kér­désekkel — az elnök bizton­ságával, a programban esetleg szereplő épületek megtekinté­sével, a távközlés megszerve­zésével — foglalkozik. A cso­portnak nincs joga a látogatás programjáról vagy a szóba kerülhető lényegi kérdésekről tárgyalni. Szovjet részről ké­szek minden lehetséges módon segíteni az előkészítők mun­káját. Szovjetunió—EGK Hasznos brüsszeli megbeszélések Ivan Ivanovnak, az Állami Külgazdasági Bizottság elnök- helyettesének vezetésével szovjet küldöttség tárgyalt a hét elején az EGK központ­jában a Szovjetunió és a gaz­dasági közösség kapcsolatai­nak fejlesztéséről — jelentet­ték be Brüsszelben. Az EGK küldöttségét Willy de Clercq, az Európai Közösségek Bi­zottságának külkapcsolatokért felelős tagja vezette. A bizottság szóvivője „épí­tőnek” nevezte a megbeszélé­seket, de hozzáfűzte, hogy azon a felek lényegében csak álláspontjuk kifejtésére szo­rítkoztak. Közös piaci részről megerősítették — közölte a szóvivő —, hogy az EGK — általánosan alkalmazott gya­korlatának megfelelően — kétoldalú kereskedelmi meg­állapodásokra törekszik, mi­előtt magasabb szintű gazda­sági kapcsolatokat létesítene. Ülést tartott az SZKP KB Politikai Bizottsága Új lehetőségek képadatainkban Andrej Gromiko budapesti találkozói és megbeszélései — amelyeket a szívélyesség és az elvtársi megértés légköre jel­lemzett — azt bizonyították, hogy a Szovjetunió és Magyar- ország kölcsönösen törekszik a két ország közötti barátság és együttműködés dinamikus to­vábbfejlesztésére — hangsú­lyozták az SZKP KB Politikai Bizottságának csütörtökön Moszkvában megtartott ülé­sén. A testület jóváhagyta a szovjet politikus Magyarorszá­gon tett hivatalos baráti láto­gatásának eredményeit, és megelégedéssel állapította meg, hogy az SZKP és az MSZMP, a Szovjetunió és Ma­gyarország azonos módon kö­zelíti meg a szovjet—magyar kapcsolatok és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. Az ülésen rámutattak arra, hogy a Szovjetunióban zajló átala­kítási folyamat és a szocialis­ta Magyarország céljainak ha­sonlósága új lehetőségeket te­remt a szovjet—magyar kap­csolatok átfogó fejlesztéséhez. A politikai bizottság ülésén megvitatták azokat az intéz­kedéseket is. amelyek a szov­jet—amerikai KHR—HHR szerződés teljesítésével kap­csolatos ellenőrzés megszerve­zését érintik. Több olyan konk­rét kérdést is áttekintettek, amelyek a szerződés értelmé­ben — anmaik életbe lépését követően — a szovjet félre há­ruló kötelezettségek teljesíté­sének előkészítésével kapcsola­tosak. Az afgán külügyminiszter genfi nyilatkozata Megállapodás a csapatkivonásról Az Abdul Vakil külügyminiszter (középen) vezette afgán küldöttség Genfben az afganisztáni—pakisztáni tárgyalásokon A genfi közvetett afganisz­táni—pakisztáni tárgyaláso­kon megállapodás született arról, hogy a szovjet csapatok kilenc hónap alatt távoznak Afganisztánból. A kabuli ve­zetés hajlandó elkötelezni ma­gát egy olyan koalíciós kor­mány létrehozása mellett, amely elősegíti a nemzeti meg­békélést. és megfelel minden afgánnak, így a fegyveres el­lenzéknek is. A pakisztáni kül­ügyminiszter a péntek délelőt­ti újabb megbeszélések után hazautazik, hogy kormányá­val konzultáljon. Erről szá­molt be két tárgyalási fordu­ló után az újságíróknak csü­törtökön Genfben Abdul Va­kil afgán külügyminiszter. Abdul Vakil annak a remé­nyének adott hangot, hogy a genfi tárgyalások sikeres be­fejezése'hozzá fog járulni Af­ganisztán belső problémáinak megoldásához is. Nagy-Britannia Pártegyesülés Szervezeteik egyesítésére szavaztak a Brit Liberális Párt (LP) és a Szociáldemok­rata Párt (SPD) tagjai. A csaknem egy hónapig tartó szavazási folyamat eredmé­nyét szerdán Londonban hoz­ták nyilvánosságra. E szerint a liberálisok 87,9 százaléka, az SPD tagságának 65,3 százalé­ka döntött az egyesülés mel­lett. A fúziót David Steel, a Li­berális Párt vezére javasolta. Öiórás útzárlat Burgenlandi paraszttüntetés öt órára lezárták a heili­genkreuz—rábafüzesi határ­átkelőhelyhez vezető utat csü­törtökön' délelőtt a gazdasági helyzetük romlása ellen tün­tető dél-burgenlandi parasz­tok. Egy harminc földműves­ből. álló csoport tizenkilenc traktorával reggel nem sok­„S1RÄNKOZNAK és jaj- veszékelnek. Ügy tűnik, min­dennél jobban rettegnek ma egy szovjet leszerelési javas­lattól. Bár minden szempont­ból az öntudatos és ötletgazdag bizakodás lenne most a he­lyénvaló, tombol a zűrzavar, és a gyanúsítgatásoknak se szeri, se száma.” A Die Zeit című nyugatnémet hetilap február közepi számában lát­tak napvilágot e szarkasztikus sorok, amelyek a nyugat-eu­rópai kormányköröket bírál­ták. A lap cikkírója, aki a NATO-szolidaritás szószóló­ja, az észak-atlanti szervezet csúcsértekezlete előtt, akkor írta le ezeket a sorokat, ami­kor tetőztek a nézeteltérések abban, hogy hajtsanak-e vég­re vagy sem egy 1983-as ha­tározatot a hadszíntéri rakéta­fegyverek korszerűsítéséről. A fő frontok akkor így raj­zolódtak ki: egyik oldalon az Egyesült Államok és Anglia, a másikon Nyugat-Németor- szág és Franciaország állt né­zeteivel. A vita lényege az volt, hogy mit tegyen a NA­TO abban az új helyzetben, amely a tavaly aláírt rakéta­egyezmény után keletkezett. Ez az okmány, amelyet az Egyesült Államok és a Szov­jetunió vezetői írtak alá, eltá­volít és megsemmisít minden 500 és 5500 kilométer hatótá­volságú rakéta-nukleáris fegy­vert az elkövetkező években. S így — bár ezek a rendsze­rek a nukleáris arzenálnak mindössze négy százalékát te­szik ki — kontinensünk atom­fegyvermentessé tételében mégis jelentős tételnek számí­tanak. Hiszen e fegyverek nagy része európai telepítésű. Olyannyira, hogy a washing­toni szerződés aláírása után, mind a NATO-nak, mind a Varsói Szerződésnek kiegészi- tő egyezményeket kellett köt­nie saját kebelén belül, mert a fegyverek európai szövetsé­gesek területein -telepítettek, s eltávolításuk ellenőrzéséhez szükséges volt az egyes tagál­lamok hozzájárulása is. i jii n CSUPÁN A GÜRÖGMHIÁNYIOTT Természetes volt az a bon­ni elképzelés — amelynek tápot adott a Varsói Szerző­dés konkrétan megfogalma­zott javaslata is —, hogy a „kettős nullamegoldást” kö­vesse minél gyorsabban a har­madik, azaz az 500 kilométer­nél rövidebb hatótávolságú rakéta-nukleáris fegyvereket is semmisítsék meg. Akik ezt Bonnban felvetették, azzal ér­veltek, hogy ezek a fegyverek elsősorban az NSZK területén találhatók, már ami a NATO-t illeti, s ez annyit jelent, hogy konfliktus esetén Nyugat-Né- metország lenne az atomhad­viselés fő színtere, hiszen a másik oldalon beprogramozott rövid hatótávolságú rakéták célpontjai bizonyára éppen a hasonló rendszerű fegyverek. „El akarjuk kerülni, hogy ha­zánk — mint a NATO előre­tolt állása, ahol egy konflik­tus esetén a frontvonal húzó­dik — atomkatasztrófában semmisüljön meg — érveltek bonni tekintélyes körökben. A VITÁT kiélezte, hogy ép­pen most tűzték napirendre egy 1983-as, a kanadai Montebelló- ban elfogadott NATO-határo- zat megvalósítását a rövid ha­tótávolságú rakéta-nukleáris fegyverek korszerűsítéséről. Bonnban azzal érveltek, hogy egy ilyen döntés mostani ke­resztülvitele a fegyverkezési verseny új szakaszát indítja el, s tönkreteszi azokat az eredményeket, amelyeket a washingtoni szerződéssel tet­tek a leszerelés irányába. Bonn legerőteljesebb ellenzéke Lon­don volt. Thatcher asszony és kormányának több más tagja nemegyszer kifejtette: a köze­pes hatótávolságú rakéták el­távolítása után Nyugat-Euró- pában egyfajta „űr keletke­zik” a nukleáris fegyvertár­ban. Ezt csakis úgy lehet el­lensúlyozni — magyarázgat- ták —, ha a rövid hatótávol­ságú rakétarendszereket mo­dernizálják. A brit kormány főként azzal próbálta indokol­ni ragaszkodását a NATO egy majd nyolc év előtti döntésé­nek végrehajtásához, hogy másként összeomlik az észak­atlanti szerződés egész straté­giája. Ez — mint ismert — arra épül, hogy egy hagyomá­nyos fegyverekkel kezdődő konfliktus esetén a NATO- nak atomfegyvereket kell be­vetnie. Erre azért volna szük­ség, mert a hagyományos fegy­verzetben — az észak-atlanti vezetők számításai szerint — a Varsói Szerződés államainak túlsúlya van. (Közismert az is, hogy szovjet részről nem­egyszer javasolták, hogy az egyenlőtlenségeket mindenne­mű fegyverzetben, mindkét katonai rendszer arzenáljának egészét figyelembe véve, át kell tekinteni, s kölcsönösen kell ezeket megszüntetni, oly módon, hogy alacsonyabb szin­ten változatlanul megmarad­jon a jelenlegi katonai egyen­súly.) NAGY-BRIT ANNI A egyéb­ként azért is ragaszkodik a rövid hatótávolságú rakéták korszerűsítéséhez, mert a NA- TO-ban látszott eddigi vezető szerepét veszélyeztetve látja a kialakulóban levő francia— nyugatnémet együttműködés­től. Attól tart tehát, hogy ha Bonn és Párizs álláspontja ke­rekedik felül a rövidebb ható- távolságú rakéták ügyében, ez Anglia számára rendkívüli tekintélyveszteséget jelentene. Thatcher asszony így ezeket a fegyvereket „tűzfalhoz” ha­sonlította, amelyre múlhatat­lanul szükség van, mert kü­lönben az „épület összeom­lik”. A Die Zeit már említett cikkében gúnyosan szállt vitá­ba ezzel. „A Nyugat nem emelhet tűzfalat az arra irá­nyuló józan önvizsgálat elé, hogy milyen és hány atom­fegyverre van szükség a jövő­ben Európában” — írta a nyugatnémet hetilap. KOHL KANCELLÁR wa­shingtoni látogatása már előre jelezte, hogy a későbbi brüssze­li csúcson ebben az ügyben kompromisszum születik. Va­lóban ez is történt. A tizenhat NATO-állam csütörtökön be­fejeződött legmagasabb szin­tű tanácskozása azt jelentette, hogy a nézeteltéréseket a „szőnyeg alá söpörték”. A kö­zös nyilatkozat hangoztatta, hogy a hagyományos fegyver­zet csökkentésére kell töre­kedni, mégpedig oly módon, hogy a Varsói Szerződés lás­son hozzá előbb egyoldalúan ehhez és vállaljon nagyobb részt ebből. Szerepel ugyan­csak a rövidebb hatótávolsá­gú rakétafegyverek moderni­zálásának ügye is a dokumen­tumban, de csak óvatos for­mában, a NATO „védelmi ké­pességét növelni kívánó” in­tézkedések sorában, ezek kö­zé beágyazva, anélkül hogy a „sürgősségről” — amelyet Anglia korábban annyira ke­resztül akart vinni — szót ej­tenének. A londoni rádió egyik hírmagyarázatában az észak­atlanti egység demonstrálásá­nak szánt ünnepi tűzijátékhoz hasonlította a NATO brüssze­li csúcsértekezletét. Ehhez legfeljebb annyit tehetnénk hozzá, hogy olyan tűzijáték ez, amelynek a végéről a „gö­rögtűz elmaradt.” Azzal ugyanis, hogy a nézeteltérése­ket a „szőnyeg alá söpörték”, azért ezek tovább léteznek. A „nagy észak-atlanti egységről” szóló megnyilatkozások nem képesek elleplezni a korábbi éles polémiát. Angol hírmagyarázók egyéb­ként rámutatnak arra is, hogy szinte minden négy esztendő­ben törvényszerűen megismét­lődik ez az észak-atlanti köz­játék, ha elnökváltásra ké­szülnek az Egyesült Államok­ban. Így történt ez annak ide­jén — jegyzik meg — amikor Carter utolsó esztendejét töl­tötte a washingtoni Fehér Házban. Az Egyesült Államok meghatározó szerepe — han­goztatják — akkor is megko­pott, s az utána következő Reagannek nem kis erőfeszí­tésébe telt, amíg Washington irányadó hangja újra érvé­nyesülhetett. Vagyis: ezek sze­rint Nyugat-Európa ilyenkor mindig megkísérli, hogy na^ gvobb önállóságra tegyen szert a NATO-ban az Egyesült Ál­lamok rovására. MOST AZONBAN nyilván többről van szó. Reagan el­nök arra készül, hogy nyár elején Moszkvába utazzon, s ott tárgyaljon további követ­kező lépésekről, ha nem sike­rül addig elérni a hadászati támadófegyverek ötvenszá­zalékos csökkentéséről szóló szerződéstervezet kidolgozását. Mint a mostani NATO-érte- kezlet is bizonyította: ma már nem lehet 1983-ban elhatáro­zott fegyverkezési terveket úgy megvalósítani, mintha az­óta mi sem történt volna. Ma már az új gondolkodást nem lehet olyan „tűzfal” retoriká­val pótolni, mint az angol kor­mányfő tette... kai hét óra után útzárat ho­zott létre a heiligenkreuzi ha­tárállomás közelében,' rifájd a blokádot délre megszüntette. Mint a tüntetők közölték, akciójukkal ki akarták fejez­ni elégedetlenségüket a hiva­talos agrárpolitika, a külföl­di mezőgazdasági termékek behozatala, a számukra ked­vezőtlen árak és a nagy adó­terhek miatt. A határmenti blokáddal egy időben Kismartonban (Eisens- tadt) egy másik paraszttünte­tés is lezajlott. A tartomá­nyi székváros egyik terén a környékbeli szőlősgazdák röp­lapokat osztogattak és ingyen­borral kínálták a járókelőket, hogy felhívják a figyelmet súlyos eladósodottságukra. A Burgenlandi Tartományi Parasztszövetség igazgatója elítélte az útzárlat létesítését, kijelentve, hogy ez alkalmat­lan eszköz a mezőgazdaság problémáinak megoldására. Ügy vélekedett, hogy az ilyen akciókkal egyesek kétes poli­tikai célokra akarják kihasz­nálni a gazdák gondjait és elé­gedetlenségét. wCsak röviden~a Árkus István HUSSZEIN jordániai ural­kodó szerdán Londonban fo­gadta Leonyid Zamjatyint, a Szovjetunió nagy-britanniai nagykövetét, aki átadta neki Mihail Gorbacsov üzenetét. Ennek tartalmát nem hozták nyilvánosságra. AZ AMERIKAI külügymi­niszter újabb közel-keleti kőrútján szeretne találkozni a palesztinok képviselőivel, de továbbra sem hajlandó elfo­gadni azt, hogy a PFSZ meg- bízottaival tárgyaljon a közel- keleti válság rendezéséről Shultz ezt az NBC amerikai televíziós hálózatnak adott interjújában fejtette ki, mi­előtt Brüsszelből újabb útjá­ra indult volna. AZ ERŐSZAK nyomta rá bélyegét a csütörtöki parla­menti választási napra Bang- ladesben. Szemtanúk beszá­molói szerint sok városban robbantak pokolgépek, történ­tek fegyveres összecsapások, lövöldözések és gyújtogatások. Nem végleges adatok alapján legkevesebb tízen életüket vesztették és több százan meg­sebesültek.

Next

/
Thumbnails
Contents