Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-04 / 54. szám
Mil Csapén S3 hianysoti „A vitát kiélezte, hogy éppen most tűzték napirendre egy 1983-as, a kanadai Montebellóban elfogadott NATO- határozat megvalósítását a rövid hatótávolságú rakétanukleáris fegyverek korszerűsítéséről. Bonnban azzal érveltek, hogy egy ilyen döntés mostani keresztülvitele a fegyverkezési verseny új szakaszát indítja el...” (2. OLDAL) Kern fohhet, „Témánk az országos * mm m m m m hírű szövetkezet jövője, R8 SOKKßfl fOSfKfSItt lehetőségei. Hiszen, amikor a Március 15. Tsz kialakította a nagyüzemi baromfitartás és -feldolgozás bázisát, nagy volt a legnagyobbak között. Azóta azonban ugyancsak szaporodott a konkurencia.”. (3. OLDAL) fíoB is a meleg „Az anya aláírta az álla- B £ - t 9 mi gondozásba vételről szó- SSSSsS&ni wQSZGBi • ló határozatot. Az apa a feleségét hibáztatta, hogy minden pénz kifolyik a kezéből, hiábg túlórázik, hiába dolgozik reggeltől estig, csak nem látja el az asszony a gyerekeket.” (3. OLDAL) Krsassrsm János égy vezet .seket, hanem olvasóinknak „Az elkövetkezendő hetekben nemcsak Krasznai Jánosnak teszünk fel kérdé- is. Minden héten közlünk egy három kérdésből álló tesztet... Azok között, akik mind a tíz héten hibátlan válaszokat küldenek be szerkesztőségünkbe, három belépőjegyet sorsolunk ki a május 15-i Hungarocamion Truck GP versenyre.” (6. OLDAL) PEST MEGYEI VILÁG PHOLETÁÜJAÍ, EGYESÜLJETEK! fjr XXXII. ÉVFOLYAM, 54. SZÄM : l,2SO forint 1988. MÁRCIUS 4., PÉNTEK Nem elég a PÁÉV jó szándéka Vészesen közeleg a határidő Tavaly nyáron — igaz, egyetlen pályázóként — a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat nyerte azt a versenytárgyalást. amelyet az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat írt ki több, a bős—nagymarosi vízlépcsőhöz és erőműhöz kapcsolódó létesítmény építésére. Somorjai Béla, a PÁÉV igazgatója akkoriban úgy vélekedett, hogy vállalásuknak megfelelően idén szeptember 30- ra elkészülnek az építkezés elA benzinkutak, ifiéivé -kutasok védelméért Összefog valamennyi érdekelt Szíles körű részvétellel országos bűnmegelőzés! értekezletet rendezett csütörtökön Budapesten a Legfőbb Ügyészség a benzinkutak biztonságáról. Az érintett állami szervek, intézmények, gazdálkodó szervezetek, köztük az Afor Vállalat, az Állami Biztosító, a Pénzügyminisztérium biztosításfelügyelete, a Belügyminisztérium és a Legfelsőbb Bíróság vezető képviselőinek eszmecseréjére meghívást kaptak a sajtó munkatársai is. Dr, Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese az értekezletet megnyitó bevezetőjében mindenekelőtt e széles körű ■nyilvánosság jelentőségét hangsúlyozta; most első alkalommal tartanak olyan, súlyos gondok megoldására összehívott szakmai értekezletet, amelyen a sajtóorgánumok munkatársai is jelen lehettek. Ez is jelzi a napirendre tűzött (témának, a benzinkutak ellen elkövetett erőszakos cselekmények elemzésének társadalmi jelentőségét. A Legfőbb Ügyészség felismerve a fokozott társadalmi igényt, vizsgálatot végzett a töltőállomások ellen az elmúlt öt évben elkövetett bűncselekmények felmérésére, a megelőzésben hasznosítható tapasztalatok összegzésére. A súlyos bűntettek többségét az éjszakai órákban követték el a kutak ellen. A bűnözők kezére játszott, hogy az éjjel-nappal működő töltőállomásokon a kútkezelők egyedül teljesítettek szolgálatot; a tetszetős, csupa üveg helyiségek megkönnyítették a kiszemelt áldozatok megfigyelését. A legfontosabb tényező azonban az, hogy a pénzt gyakran az elemi biztonsági követelményeket is figyelmen kívül hagyva tárolták, őrizték. A hiányosságokból okulva a Legfőbb Ügyészség több javaslattal fordult az érintett vállalatokhoz. A legfőbb ügyész helyettesének bevezetőjét élénk eszmecsere követte, amelyen az érdekek egyeztetésének elvétől kiindulva minden érintett elmondta, mit szándékoznak tenni a benzinkutak védelméért, illetve mi hátráltatja a bűnmegelőző munkát. Az Afor Vállalat vezetőinek tájékoztatójában elhangzott, hogy az elmúlt 12 évben — erre az időszakra terjed ki az adatok , feldolgozása — i millió 672 ezer forint összegű kárt okoztak a töltőállomások ellen elkövetett erőszakos cselekmények. Ez idő alatt 10 millió forintot költöttek vagyonvédelmi berendezésekre, eszközökre, 70 milliót fizettek az Állami Biztosítónak a kiegészítő biztosítás díjára, s 12-15 millióba került a biztonságos postai pénzbegyűjtés megszervezése. Mindez azonban kevésnek bizonyult egyes súlyos bűncselekmények kivédésére. A méltán nagy felháborodást kiváltott debreceni benzinkutas gyilkosság után további több tízmilliót fordítottak riasztóberendezések felszerelésére, újfajta, úgynevezett perselyes páncélszekrények beszerzésére. Elhatározták, hogy a fokozott védelem érdekében elterjesztik a kész- pénzkímélő fizetési megoldásokat, például a hitelkártya- és a talonrendszert. Üj automata önkiszolgáló kutakat állítanak üzembe, amelyek az éjszakai órákban kezelő nélkül is működhetnek. E fejlesztési elképzelésekre mintegy 200 millió forintot irányoztak elő az elkövetkezendő öt évre. Addig is a munkaerő átcsoportosításával arra törekszenek, hogy az éjszaka is üzemelő kutaknál két kezelő álljon szolgálatban. A Belügyminisztérium képviselői felhívták a figyelmet arra, hogy már minden rendőrkapitányságot elláttak a riasztóberendezések jelzéseinek fogadására alkalmas központtal, s ezekhez lehetne kapcsolni a benzinkutak riasztóberendezéseit is. Egyetértettek azzal az. igénnyel is, hogy növeljék a járőrözés gyakoriságát. Nem támogatták ugyanakkor azt a több helyütt felmerült javaslatot, hogy a benzinkútkezelőket lássák el fegyverrel. Az Állami Biztosító — hangzott el a tanácskozáson — 30 százalékkal is hajlandó csökkenteni biztosítási díjtételeit, ha a benzinkutaknál felszerelik a megfelelő biztonsági eszközöket. Erre ösztönözhetné a vállalatokat a többi között az is, ha a vagyonvédelmi rendszerek telepítése 50 ezer forint fölött sem minősülne beruházásnak, annak minden pénzügyi kötöttségével. A tanácskozáson elhangzott javaslatokat, véleményeket a Legfőbb Ügyészség összefoglalja, és megküldi az érintett intézményeknek. ső ütemével, az erőmű építőinek szánt lakótelep, konyha, étterem, ABC-áruház és üzletsor kivitelezésével. A határidő azonban vészesen közeleg, s úgy tűnik, megoszlanak a vélemények arról, hogy elkészül-e vállalt feladatával a PÁEV. Kétségtelen, hogy a vízlépcső építése, a nagyberuházás kivitelezése nem azon áll vagy bukik, hol laknak majd a magyar, illetve osztrák munkások, de amint azt Kemény Istvántól, az Ovi- ber vezérigazgató-helyettesétől megtudtuk, a határidő csúszása komoly gondokat, s természetesen többletköltséget okozhat. Ezt persze a beruházó cég átháríthatja a fővállalkozó PÁÉV-ra, de a kötbér vagy kártérítés önmagában még nem segít megoldani a problémákat. Ahhoz, hogy idejében átadják a felvonulási lakótelepet és a ho-zzá kapcsolódó épületeket, a PÁÉV dolgozóinak, az elkövetkező hónapokban nagyon komoly, feszített tempóban kell dolgozniuk. Bár Somorjai Béla szeriint eddig sem ezzel volt probléma. A múlt év végén az építőanyag-hiány, majd létszámgondok késleltették őket. így történhetett, hogy a tavaly decemberig vállalt 90 millió forint értékű munkával szemben jelenleg is csupán 55 —60 milliónyival vannak készen. Hogy behozzák lemaradásukat, alvállalkozókat vonnak be az építkezésbe, illetve saját dolgozóik körében hét végi műszakokat szerveznek. Terveik szerint április végére befejezik a falazást, s májusban hozzálátnak a tetőszerkezetek építéséhez. Mindezek ellenére áprilisban a PÁÉV vezetői szeretnének sort keríteni arra, hogy a gondokról, s az esetleges határidő-módosításról tárgyaljanak az Oviber illetékeseivel, hiszen a későbbiekben, a belsőépítészeti munkák során további problémák vetődhetnek fel. Az ugyanis, amire a PÁÉV Nagymaroson vállalkozott, a hagyományos technológiától eltérő, a megszokotthoz képest jóval magasabb színvonalú munkát követel. Talán ennek is tulajdonítható, hogy Somorjai Béla, a vállalat igazgatója ma azt tartja, a múlt év végéig vállalt munka irreális, felesleges, bár jó szándékú vállalás volt. De ha igyekezetük ellenére nem tartják a szeptemberi határidőt sem, készek arra, hogy a vízlépcső építésén majdan dolgozó munkások elhelyezéséről, szállításáról gondoskodjanak. P. Zs. Kölcsönös szándék a párbeszédre Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta az Észak-atlanti Közgyűlés küldöttségét, amely az Ország- gyűlés vendégeként hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes, kötetlen megbeszélésen a Minisztertanács elnöke a küldöttség látogatását úgy értékelte, mint az aktív párbeszédre irányuló kölcsönös szándék kifejeződéséi. Ton Frinking, az Észak-atlanti Közgyűlés elnöke, a küldöttség vezetője a magyarországi látogatás tapasztalatait összegezve megállapította: megérett a helyzet a kapcsolatok fejlesztésére. A postának május 1-jéig intézkednie kell A döntés alkotmányellenes Dr. Korom Mihály elnökletével csütörtökön az Országházban ülést tartott az Alkotmány je» i Tanács. A testület megvizsgálta a belföldi devizaszámláiról kiadott nemzeti banki közlemény alkotmányosságát. Noha tartalmát nem kifogásolta, megállapította, hogy a közlemény állampolgári jogokat, kötelezettségeket szab meg, s ez formailag nem felel meg a jogalkotással kapcsolatos alkotmányos előírásoknak. Az Alkotmányjogi Tanács felhívta az érintetteket, hogy ezt a tárgykört július 1-jéig, a jogalkotásról szóló új törvénnyel összhangban szabályozzák. A közlemény rendelkezéseit az új jogszabály megjelenéséig változatlanul alkalmazzák. A jogi rendezés nem érinti a lakosság devizamegtakarításainak elhelyezési lehetőségeit. A távközlési beruházási hozzájárulásról szóló, a Magyar Posta elnöke által 1987-ben kiadott úgynevezett központi utasítás alkotmányosságának vizsgálata nyomán kiderült, az utasítás közvetlenül érinti az állampolgárok jogait és kötelezettségeit, erre pedig utasítás formájában sem a korábbi, sem a jelenleg érvényes szabályozás érteimében nincs törvényes lehetőség. Az Alkotmányjogi Tanács megállapította, hogy a vizsgált központi utasítás alkotmányellenes. Felhívta a Magyar Posta elnökét, hogy május elsejéig — az utasítás. egyidejű hatályon kívüli helyezése mellett — intézkedjen a kérdéskör megfelelő rendezéséről. Foglalkozott a testület a jogszabályok késedelmes kihirdetéséből adódó gondokkal. Az Alkotmányjogi Tanács vitájából kitűnt, hogy ez a helyzet, amely a jogalkotók, s a lapkiadás hibájára egyaránt visz- szavezethető, az alkotmány-, illetve a jogszabálysértés veszélyét rejti magában. A testület — elismerve a kormánynak a kérdés rendezésére tett eddigi erőfeszítéseit — úgy döntött, hogy átiratot intéz a Minisztertanács elnökéhez. & 'S. |L"J| A Vasbetonipari Művek B Mraif EKa szentendrei gyárában aCglIUHIUIdUgmai francia liccnc alapján naponta összesen 2000 méter feszített vasbeton födémgerendát gyártanak. Ez a mennyiség 6 átlagos méretű földszintes családi házhoz elegendő. A 72 méter hosszú csúszózsalus gercn- dagyáríó soron a megrendelő igényei szerint maximálisan 7,8 méterig bármilyen hosszúságú gerenda elkészíthető. A méretre szabott gerendát hidraulikus emelővel szállítják el a gyártósorról. K LÉTEZIK övetkezetes, kudarcoktól sem mentes tudományos kutatómunka eredményeként most fedezték fel az emberi agyban azt a neuro- peptidet, amely az étvágy szabályozója. Ez az anyag természetesen létezett eddig is, függetlenül attól, tudunk-e róla, ismerjük-e. Létezése objektív tény tehát, létezésének tudata azonban most már lehetővé teszi (majd) alkotórészeinek elemzését, az így megszerzett ismeretek nyomán működésének befolyásolását. S ennek az utóbbinak a fontosságát, legyen szó akár hízásról, akár kóros soványságról, aligha szükséges különösebben részletezni. Rejlik veszedelem minden példabeszédben, hasonlatban, hiszen még két tojás sem egyforma, nemhogy az élet két különböző dolga egymásra másolható lenne. Mégis indokolt a töprengés alapját adó ösz- szevetés, vajon például a termelésben ismerünk-e mi minden neuropeptidet, s amit közülük ismerünk, azt helyesen befolyásoljuk? A megye iparában 1987-ben az élőmunka termelékenysége gyorsabban nőtt, mint az azt megelőző két esztendőben. Ebben a gyorsulásban, a több mint a kétszeresére hízott növekedési mértékben persze tetemes része van annak is, hogy a korábbi időszakban meglehetősen szerény (1986- ban 2,6 százalék) volt a gyarapodás. Ehhez képest valóban lényeges az 1987. évi elmozdulás, ami azonban annak serkentőit („neu- ropsptidjeit”) illeti, ott okok és okozatok sűrű szövevényével van dolgunk, s ebben a szövevényben tagadhatatlanul kétségek is rejlenek. Kétséges például az az állítás (mert sem helyeselni, sem cáfolni nem lehet egyértelműen), hogy a legtöbb helyen az élőmunka termelékenységének emelkedését valójában két fő tényezőre vezethetjük visz- sza. Az egyik a termelői árak körében szinte rohamtempóban végbement emelés, aminek következménye az egy foglalkoztatottra jutó árbevétel (termelési . érték) növekedése. A másik tényező a vállalati szakemberek állítása szerint a vállalati gazdasági munkaközösségek áldásos hatása, amiről azonban (sokféle ok, kényszer miatt) az idén szinte teljes egészében már le kell mondani. S annak, aminek valójában a legfontosabb szerepet kellene játszania az élőmunka termelékenységének javulásában, a műszaki fejlesztésnek jut a sokadik hely a változásokban közreható tényezők sorában. Ez utóbbi magyarázataként a pénzhiányt emlegetik az érintettek, amiben van igazság, bár a megyében az ipari beruházásokra a legutóbbi években elköltött 3,6—4,2 milliárd forintot kicsiny összegnek aligha nevezhetjük. A feszültségek forrása máshol keresendő. Létezik ugyanis az a furcsa aránypár, hogy míg a megye ipara az országos ipari termelésnek tartósan a kilenc, kilenc és fél százalékát adja, addig az ipari beruházásokból ugyancsak tartósan öt, öt és fél százalékkal részesedik. Aminek természetesen vannak iparszerkezeti okai, de létező, csak éppen so- ványító neuropeptidje a megye iparának, hogy túlságosan sokat vesznek ki belőle ahhoz mérten, amennyit holnapjába befektetnek. Nehezen megválaszolható a kérdés, vajon az ilyen és hasonló, képletesen értendő neuropeptidekkel tisztában vagyunk-e, ismerjük-e kellő mértékben (vagy egyáltalán) hosszú távú hatásmechanizmusaikat? A megye iparának (egy tévesnek bizonyult, lápunkban sokszor, de kevés eredménnyel kárhoztatott koncepció alapján történő) mesterséges fejlesztési visszafogása, némely elemének elsorvasztása, a főváros munkárőigényei/ nek minden áron megadott elsőbbség halmozott követT kezményei napjainkban egyre élesebben mutatkoznak meg. A többszörösen hátrányos helyzetet országos döntések alakították ki, most azonban, amikor ennek a helyzetnek az áldatlan következményeivel már nem lehet nem szembenézni, akkor (és a formális logikával kétségtelenül összhangban) rátestá- lódik minden az állítólag önálló vállalatokra; birkózzanak meg saját forrásaikból a gondokkal. alán le sem kellene írni, annyira természetes: az utolsók között leszünk, akik azt állítják, nincsen seregnyi tennivaló a vállalatoknál a termelékenység növelése érdekében, a műszaki fejlesztés meggyorsításáért. Létezik azonban az az objektív hátrány, amely a bevezetőben említett neu- ropeptidhez hasonlóan hat, akkor is, ha nem veszünk tudomást róla ... Ezért elengedhetetlen a hatás- mechanizmusok tanulmányozása. Elengedhetetlen lenne. Csak éppen erőteljesen jelen van még mindig az iparfejlesztésben az informális kapcsolatokra alapozott lobbyzás (kijárás) szelleme és gyakorlata, szinte teljesen függetlenedve a korábbi szubjektív döntések objektív helyzetté csontosodott következményeitől. Mészáros Ottó
