Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-03 / 53. szám

ŐRI inan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM 1988. MÁRCIUS 3., CSÜTÖRTÖK Két ütközet között Kemény próbatétel előtt állnak Eredményes évet hagyott maga mögött megyénk egyik legnagyobb gazdálkodási szervezete, a Pest Me­gyei Vegyi- és Divalcikkipari Vállalat, amelynek élén — az év eleje óta — új vezérigazgató dolgozik. A jó gazdasági eredményekhez hozzájárult a gyömrői vegyi gyáregység is, amely árbevételi tervét és nyereségter­vét túlteljesítette. A 261,6 millió forint árbevétel 27,5 millió nyereséggel párosult, pedig év közben bőven akadtak — főleg importalapanyag-ellátási gondok a gyömrőiek háza táján. Exporteredményeik figyelemre méltóak, hiszen e szerényen tervezett 21 millió helyett 30 milliót könyvelhettek el ebben a rubrikában. Természetesen az eredmé­nyek nem jogosíthatják fel semmiféle önelégültségre a gyomról gyáregység dolgozóit, hiszen tisztában vannak az­zal, hogy ebben az évben még keményebb próbatétel előtt állnak. Nemcsak azért, mert Indul a nagy beruházás, ha­nem azért is, mert az adó- és árreform őket sem kíméli, következésképp magasabb ár­bevétel mellett csak szeré­nyebb nyereséggel számolhat­nak. Alapanyaghiány De térjünk vissza a múlt évi eredményekhez. A legna­gyobb gondokat a II. negyed­évtől kezdve az import alap­anyagok időszakos, illetve ál­landó hiánya okozta a gyár­egységben. Az epoxigyanta­félék két nélkülözhetetlen ösz- szetevőjét Lengyelországból importálják — igaz, dollárért. Mivel a különböző engedélye­zési eljárások csak késve ér­keztek, a lengyel gyár addig nem szállított. Az ottani vi­szonyok között minden évben két hónapra leállnak a ter­meléssel — nagykarbantartás miatt —, ebben az időszakban sem érkeztek szállítmányok az Északi szocialista országból. Nemcsak a szocialista or­szágból érkező alapanyaggal Volt baj tavaly, a Német Szö­vetségi Köztársaságból és a Hollandiából érkezővel is. Ök ugyan időben szállították a megrendelt mennyiséget, de 15 százalékkal drágábban adták a lengyeleknél. Ennek pedig komoly költségkihatásai vol­tak. Szerencsére a gyömrői ve­gyi gyáregységnek hosszú évek óta jó a kapcsolata a honi partnerekkel, így egy­mást kisegítették a bajban. Ilyen gyümölcsöző az együtt­működésük a Tiszai Vegyi Kombináttal, a Budaiakkal, a Budacolorral, de az átmeneti időszakban még a Taurus Gumiipari Vállalat is kisegí­tette őket. Exporttervüket még jobban teljesíthették volna, ha az előbbiekben felsorolt gátló té­nyezők nem jöttek közbe. így például az NSZK-ba csak 40 tonna szilárd epoxigyantát tudtak szállítani — a megren­delt 200 tonnával szemben. Az epoxioldatokat Törökországba, a fenyőgyanta bázisú műgyan­tát pedig szomszédunknak. Jugoszláviába exportálták zö­mében. Természetesen a legfonto­sabb feladatuk a hazai part­nerek megrendeléseinek kielé­gítése, hiszen hosszú távon, nagy megbízhatósággal csak rájuk számíthatnak. Ezt min­dig szem előtt kell tartaniuk, s igyekeznek eképpen csele­kedni. Biztonságosan A tavalyi év eredményeinek ismertetése után térjünk visz- sza a jelenhez, illetve a kö­zeli jövőhöz. Hatalmas válto­zások várnak ugyanis a gyömrői vegyi gyáregységre az elkövetkezendő pár évben, hi­szen indul (folytatódik) a nagyarányú rekonstrukciós program, amely — tavalyi áron számolva — 105 millió forintot fog felemészteni. A Chemolimpex Külkereskedel­mi Vállalat 9,5, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 3 millió forint kamatmentes hitellel segíti az elképzelések megvalósítását. A Buda­pest Bank Rt. szóbeli bele­egyezését adta a 67,5 millió hitel folyósítására, az írásbeli aláíráp ceremóniája azonban még várat magára. A vállalati tanácstól zöld utat kapott a beruházás és re­konstrukció. Csak néhány vál­tozást említünk itt, amely várható az 1990-ig terjedő időszakban. Űj fenyőgyantás üzemrész épül, amelynek ka­pacitása évi kétezer tonna lesz. Az epoxigyártó üzem­részben teljes technológiai felújítással számolnak. Mind­ez 20 százalékos termelésnö­vekedést eredményez majd. Még ennél is fontosabb a teljes szennyvíztisztító rend­szer bővítése, amelynek befe­jezése után a 130 köbméter anyag tisztítására lesz alkal­mas. Ezen belül az úgyneve­zett homogenizáló berendezés kialakítása jelenleg is folyik. 40 százalékos a készültségi foka. Bővítik a biológiai szennyvíztisztítót, kétszintű tórendszert alakítanak ki a gyáregység területén. (A lakk­üzem áttelepítése — biztonsá­gi okok miatt — már tavaly megtörtént az új helyre.) Az elképzelések szerint két- három évet szánnak a 105 millió forint elköltésére. Eb­ben az időszakban kemény munka hárul majd a másfél száz tagot számláló kollektí­vára, hiszen a termelés folya­matosságát fenn kell tartani. A rekonstrukció és beruházás nem mehet a termelés rová­sára, következésképp nem lesz leállás egyik üzemrészben sem. Ha sikerül Ha kiállják ezt a próbát a Pevdi gyömrői vegyi gyár­egységében dolgozók, akkor el­mondhatják magukról: „az egyik csatát megnyertük”. Csak az a kérdés, az elkövet­kezendő években hány ütközet vár még rájuk... Gér József Rajt előtt Kiütéses pilisi győzelem A körzeti bajnokságban sze­replő csapatok utolsó „sza­bad” hétvégéjüket töltötték a pályákon. Hiszen a követ­kező hét végén már indul a bajnokság tavaszi idénye és minden mérkőzés élesben, bajnoki pontokért megy. A körzet többi, megyei I. és II. osztályban szereplő együttese még egy hét felkészülési időt kapott a bajnokság rendezői­től, így ők még barátságos mérkőzéseken lépnek pályára, miközben mint említettem, a körzeti bajnokságban már megindul a pontvadászat. Vasárnap ennek jegyében több mérkőzést rendeztek, melyek közül kiemelkedett a Pilis albertirsai vendégjátéka. A megyei I. osztályban sze­replő pilisi csapat jó napot fogott ki, és meggyőző játék­kal 3-0-ás félidő után 7-0 arányban győzte le a körzeti bajnokságban negyedik helyen álló albertirsai gárdát. Gyom­ron a Monor vendégeskedett. Mintegy száz néző előtt, Viczkó játékvezetése mellett közepes iramú és színvonalú mérkőzést játszottak a csapa­tok, melyet a kapu előtt hatá­rozottabb hazaiak 1-1-es fél­idő után 4-2 arányban nyer­tek meg. A hazai gólokat Du- rázi (3) és Nagygyőr, a ven­dégtalálatokat pedig Gáspár (2) szerezte. A Gyömrőből ki­emelkedett a gólerős Durázi, a középpályán rengeteget dol­gozó Sebestyén és Gáspár já­téka. A vendégeknél a két gólért Gáspár dicsérhető, de voltak szép megoldásai Kecs­kéinek is. A monori közép­pályás sor ezen a mérkőzé­sen egymást múlta alul, és a védők sem álltak a feladatuk magaslatán. További eredmé­nyek: Nyáregyháza—Felsőpa- kony 2-2 (0-0). Gólszerző: Mészáros G. és Rozmán. Ifi- eredmény: Nyáregyháza—Fel- sőpakony 8-0. Serdülő mér­kőzés: Nyáregyháza—Vecsés 5-2. Inárcs—Csévharaszt 6-1 (1-0). A vendégek becsületgól- ját Magda lőtte. Monori-er- dő—Újlengyel 1-1 (1-1). A rengeteg helyzetet kiha­gyó hazaiak gólját Gáspár szerezte. Űri—Maglód 0-2 (0-1). Jó iramú mérkőzésen a kétszáz főnyi szurkolósereg megérdemelt maglódi sikert láthatott. A maglódiak mind­két gólját Papp szerezte. Ecser—Vecsés 1-4 (0-3). Sport­szerű mérkőzésen a jobban felkészített csapat nyert. Gól: Kanizsai (11-esböl), illetve: Földvári (2), Nagyfejed, Széli. Jó: A vecsési csapatból Gösi, Török, Mohácsi és Ragó já­tékát lehet kiemelni. Néhány ifjúsági eredmény: Gyömrő— Monor 1-2, Albertirsa—Pilis 1-3, Úri—Maglód 1-1, Ecser— Vecsés 1-3. K. J. Megrendeléseket várnak A folyamatos munka feltételei Az ecseri Rákos Mezeje Termelőszövetkezet napokban megtartott zárszámadási kül­döttgyűlésén többek között jóváhagyták az idei termelési tervet. A mezőgazdák alapos vizsgálódás után, az adó- és árreform várható hatásait is bekalkulálva terjesztették a küldöttek elé a tervet. Az alaptevékenység 'pénz­ügyi teljesítménye reálisan, feszített terv esetén, várha­tóan elmarad az előző évitől. Ennek okát a belső elszámo­lási rendszer alapján elsősor­ban az új szabályozásban lát­ják. A termelési költségek növekedésére a bérbruttósítás­ra, az SZTK-emelkedésre nem nyújt fedezetet a termelési és egyéb adók elmaradásából visszamaradó összeg. Műszaki fejlesztés A növénytermesztésben a kialakított rvetésszerkezeten lényegesen nem kívánnak vál­toztatni. A főágazatban eb­ben az évben fel kell készül­ni 1 a magasabb fehérjetarta­lommal rendelkező növény (ek) termesztésére, itt elsősorban a borsótermesztés bevezetésé­re gondoltak a szakemberek. A szőlőágazatban az ültet­vény állapotának a helyreál­lítása folyamatos feladat. A sorozatos — évről évre is­métlődő — fagykárok hatásai­nak felszámolása, a rekonst­rukció nagy terheket ró az idén iS' az ott dolgozókra. A megnövekedett feladatok el­végzésére a szakmunkáslét­szám bővítésén túl, a vállal­kozási érdekeltség megterem­tésével és intenzívebb műsza­ki fejlesztéssel próbálkoznak. A állattenyésztési főágazat idei kiemelt feladata a re­konstrukciós beruházással megteremtett kapacitás folya­matos, hosszú távú maximá­lis kihasználása. Mivel az ál­lategészségügyi helyzet meg­felelő, tervbe vették a te- nyészüsző-értékesítést, amely­hez az ecseri telep befogadó- képességének fejlesztése szük­séges. Jelentős szerepe van a közös gazdaságban a takar­mányüzemi főágazatnak, amely az idén 45 ezer tonna keveréktakarmány gyártását tervezi. A csoda kétszer jött < A kicsi utca újjászületik „Jaj, de sáros az utcátok, galambom!” osúfolódik a régi nóta, s most igaza van. Egy kis falu utcájának sa- ra-pora is ronthatja az ott lakók hangulatát. Történt pe­dig, hogy az említett közterü­letre beforduló autók, lovas kocsik már gyerekkoromban nagy porfellegeket eregettek száraz nyarakon. A hóolvadás, az őszi esők nyomán meg csak úgy cuppogtak a gyalogosok cipői, a kerékpárok gumijai. Így ment ez évtizedekig. Hiá­ba fordultak az emberek fű- höz-fához, hogy megváltoztas­sák a pici utca csúnya képét. Egyszer csak egy fiatal, lelkes tanácstag felismerte,' hogy a helyi politika közelebb jött az emberekhez, és jutta­tott nekik pénzt erre a cél­ra. Emberünk a tanácsülése­ken szüntelen ostorozta a le­hetetlen állapotot. Addig-ad- dig koptatta fáradhatatlan be­szélőkéjét, míg meg nem ígér­hette választóinak: eltűnik a porfelleg, a sártenger. És lön csoda. Egy tündérfé­nyű őszi napon titokzatos ta- lajgyalu simította végig a bű­nös homokot, majd még ti­tokzatosabb zúzottkő-kupacok borultak rá. Szép sorjában, szaporán. Annyian gyűltek össze már, hogy a fiatal, lelkes tanácstag kénytelen volt moz­gósítani a lakókat: ugyan ve­gyenek magukhoz lapátot, ge- reblyét és egyengessék el a temérdek kövecskét ügyesen. Az érdekelteknek több se kel­lett, szakadó esőben dolgozni kezdtek. A csoda órák múltán újra eljött. Az egyenletesen szétszórt kőtömeg, a ráhordott homok beitta az .égi áldást. Igen ám, de a tél hó helyett újabb záporokat zúdított a pi­ci utcára, annak lejtős végére alattomos tócsákat árasztva. Talán nem jutott oda elég ho­mokkal kevert zúzott kő? Az ott lakó családapa a felgyűlt vizet szívesen átvezetné a szomszédos árokba, ha ezt a beásott telefonkábel nem akadályozná. Úgyhogy sáros a kis utca ugyan, de a csekély hibát pótolni lehet s kell. Mert mi történik, ha idén is lehull a tavalyi hó? De ne mindig a rosszat lás­suk. Örüljünk a legapróbb újnak, amiért saját munkán­kat adtuk a magunk javára. Ez adjon erőt a majdani gya­logjárda megépítéséhez. Arra remélhetőleg nem évtizedeket kell várni. Mert hát az ember telhetetlen... Történt pedig mindez a XX. század 87. évében, egy nedves őszi nap óta a nyár­egyházi Csengő utcában. Galambos Pál Ecseren Véradás Véradást tartanak ma, már­cius 3-án Ecseren a Rábai Miklós Művelődési Házban reggel 8 órától délután fél 4-ig. A véradás szervezői szere­tettel várnak mindenkit. Ennek a mennyiségnek az előállításához szükséges a gyártási technológia korszerű­sítése. a készárufogadó-tartály bővítése. Az abrakkeverékek alapanyagát a GMV adja ez­után is, az üzem — cserébe — viszont 1 ezer 500 tonna lucernaliszt előállítására vál­lalkozik. A főágazati munka- szervezés és a megnövekedett áruforgalom megkönnyítésé­re a központi telepen ipar­vágány építését tervezik az idén. Együttműködési tehetőségek A kiegészítő tevékenységek tartópillérei a Rákos Mezejé­nek. Ezekben a hatékony ter­melés egyik feltétele a folya­matosság. Sajnos az év ele­jén az árak emelkedése miatt éppen ez szenvedett csorbát. Az üzemek az első félévre általában lekötötték kapaci­tásukat, de olyan is van, amelynek a második félévben sem lesznek gondjai. Az építőüzemben a közel­múltban nagyarányú átszerve­zésekre került sor. Ennek, no és a kedvező téli időjárásnak (is) köszönhető, hogy a ta­vaszra tervezett beruházáso­kat sikerült meggyorsítaniuk, így például jó ütemben halad a nagykereskedelmi ágazat részére a VII. számú raktár, valamint a fémipari III. üzemben az új műhely tető alá hozása. A múlt , évbén elkészültek az úgynevezett referenciaal­katrészek a ceglédi Vasipari és Elektromos Szövetkezet ré­szére egy svéd exportterme­léshez a fémipari III. üzem­ben. Nagy sikere volt tavaly az itt gyártott inverter szek­rényeknek, ezekre további megrendeléseket várnak a Villamosipari Kutató Intézet­től. Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárral jelenleg is tár­gyalnak az idei kooperációs lehetőségekről, elsősorban az áregyeztetés miatt fő a feje mindkét félnek. Eladható termékek Bőven van még szabad ka­pacitása a fémipari II. üzem­nek, ahol az év második fe­lében tervezik a NONOLET szagelszívó berendezés gyár­tását. A porszóró üzemben — a folyamatos munka nyomán — beindították a második műszakot. Körültekintő, alapos, min­den részletre kiterjedő terme­lési . terv készült a Rákos Mezeje Tsz-ben. Mindez azon­ban kevés. Év közben kell ré­sen lenniük a szakemberek­nek, hogy folyamatosan tud­janak munkát adni az ott dolgozóknak, termékeik iránt növekedjen a kereslet. S ez mostanában nagyon nehéz feladat, nemcsak a tsz-ek há­za táján. / G. J. Kérdések - válaszok Eljutni a hazától az otthonig Itt van előttem egy papír­lap, rajta hét kérdés, azon be­lül is négy alkérdés, valamint két olyan olvasmány címe, amelyet a kérdések megvála­szolásához igen ajánlatos el­olvasni. A cédulát egy anyu­ka hordja magával, hogy al­kalomadtán — ámbár az idő már nagyon sürget — szorgos gyűjtő- és kutatómunkába fogjon, azt követően pedig fel­készíthesse az általános isko­la második osztályába járó gyermekét március 15-e meg­ünneplésére. A cédulával jó­magam úgy kerültem kapcso­latba, hogy e jobb sorsra ér­demes szülő megkérdezte: úgy tudja, az’ én egyik szülöttem is másodikos, vajon mi hol tartunk a gyűjtögetésben és kutatgatásban? Elolvastam a kérdéssort, éreztem, hogy elemi erővel készül rám törni a kétség be­esés, mivel e feladattal szü­lői minőségben csak a követ­kező napokban lesz találkozá­som, az idő tehát még inkább szorít. De mire is kell vála­szolni? Ki volt Petőfi Sándor — ez persze megy, és az is, hogy hogyan lett a szabadság- harc vezéralakja, de az Így élt a szabadságharc költője című könyvet még meg kell szerezni és elolvasni — csak­hogy mikor? —, aztán még ké­peslapokat kell gyűjteni hí­res épületekről és emlékmű­vekről, amelyek 1848—49-ce! kapcsolatosak, majd pedig megválaszolni, hogyan ünne­pelték régen március 15-ét, ehhez újabb olvasmány a For­radalom és szabadságharc, ezt követően fel kell keresni Kos­suth Lajos szobrát, megtudni, ki készítette, mikor avatták, fényképet _ és (vagy) rajzot al­kotni róla*. Még ezenkívül dal- és vers­címeket gyűjteni, amelyek a 48-as időket idézik, megta­nulni, hogyan lehet kokárdát készíteni többféleképpen, el­magyarázni a gyereknek, mi­lyen volt régen a kokárda és m!t jelent maga a szó — és már mehet is a srác a rajve­zetőnek jelenteni, hogy készen van, ő immár kijárta a haza- fiságra nevelés alapfokú tan­folyamát. Hálát rebegtem magamban, amiért Gábor Áron rézágyújá­nak mását nem kell kiönte­nünk és felvirágoznunk, s vár­hatóan nem kell vele felszán­tanunk hegyet-völgyet. Aztán szerencsére az is kiderült, hogy a szülők félreértették az egész feladatot, mert mindössze ar­ról van szó, hogy az úttörő­csapatvezetők összeállítottak ugyan egy-egy kérdéssort a ki őnböző korosztályok szá­mára, de abból elég mindösz- sze egyet megválaszolni gye­rekenként. Édes istenem, vajon hány szülő járkál mostanság sűrű gondokba merülve, zsebében a cédulával, miközben hadd ne idézzem, miket mormol? Ne tegye! Éppen elég, hogy a gye­rekkönyvtárban — ahol sem­mit nem értettek félre — va­lószínűleg hasonlókat gondol­nak. Tudniillik Monoron há­rom iskola kezdte meg a nagy­szerű készülődést. Kampány­ra a könyvtár nincs felkészül­ve, ami könyvük e tárgykör­ben akad, az is erőteljes nyo­mait viseli a „gyújts képeket a...” kezdetű felhívásoknak. Kétezernél is több gyerek harcos nekibuzdulása a felada­tok teljesítésének — nem semmi. Profánul az jut eszembe, ami bogárgyűjtések alkalmával szokott, amikor eszelősen kergeti a család az orrszarvú bogarat, védett vagy nem védett, ha egyszer éke lesz a gyűjteménynek, mit sem számít... De hát most nem bogárgyűj­tésről van szó. Hanem a haza- fiságra nevelésről. Amivel kapcsolatosan igenis el tu­dom képzelni, hogy este le­ülünk a gyerekkel, és elbe­szélgetünk vele a szabadság- harcról. A kokárdáról. A ha­záról. Ámbár erről meg az jut eszembe, hogy a múltko­riban egy ismerős anyuka ke­sernyés tárgyilagossággal me­sélte: szülői értekezleten arról a közös osztályprogramról lett volna szó, amit egy hete üzent meg a pedagógus a gyerekek­kel, mondván, hogy egy hét bizonyára elegendő az átgon­dolásra. És két árva szülő akadt, aki tudta, miről van szó, mert a többieknek egy hete nem akadt ideje, hogy ne csak futólag találkozzon a gye­rekével, hanem le is üljön ve­le megbeszélni ezt-azt. Úgyhogy mégiscsak szerét kellene ejtenünk, hogy szót váltsunk Petőfiről. Aztán majd csak sikerül egyszer, hogy a hazától eljussunk — az otthonunkig. K. Zs. •(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents