Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
4 JUKOYEI 1988. MÁRCIUS 26., SZOMBAT Gyulára megyünk a főszezonban Enyhíteni anyagi gondjaikon Turistaházak pusztulása Egy kis lámpás a Börzsönyben Esőt permeteznek a szélfútta márciusi szelek. Hosszasan keresgetjük Monoron a Forgách utcát, nagy sokára a vasúti töltés oldalában rábukkanunk a szolid külsejű családi házra. Fejkendős, szemüveges nénike mosolyog ránk a függöny mögül. — Azt hallottuk, hogy An- nuska néni már többször is kapott beutalót a Monori Állami Gazdaságtól. — Kaptam én, nem is egyszer, várjon egy kicsit, azt össze kellene számolni — mondja, és az ujján számolgatja, hányszor is üdült 6 igazán életében. — A Kefe- gyárból mentem nyugdíjba, de sehogyse jöttem ki a pénzből. Így aztán nagyon örültem, hogy felvettek az állami gazdaságba takarítónőnek. Ott nagyon megbecsülnek, anyagilag teljesen felkarolnak. Rendszeresen kapok a szak- szervezettől segélyt, meg nem utolsósorban a kedvezményes beutalókat. Nekem egy fillérembe se kerül. Csopakon voltam először 1983-ban, a rákövetkező nyáron Bükfürdőn, majd az év végén Bog- lárlellén, tavaly decemberben pedig Balatonföldváron. Először egy kicsit izgultam, hogy fogok majd az ottani társaságba beilleszkedni, de mindenhol nagyon jól feltaláltam magam. Tudja, én nagyon egyszerű ember vagyok. Csak hat elemit végeztem, de Bükfürdőn és Földváron is beneveztem a Fele sem igaz vetélkedőbe, és mindenütt első helyen végeztem. Ahogy mesél, az öröm megcsillan a szemében, kisimulnak ráncai, és még a visszaemlékezés is megszépíti öreg napjait. — Nagyon nehéz életem volt — fűzi tovább gondolatait —, a férjem rokkantán jött haza a második világháborúból. Egyedül neveltem három gyereket. Tizenkilenc éve meghalt a férjem, azóta csak magam vagyok, a gyerekek már elkerültek a háztól Mindháromnak jó szakmája van. Boldognak érzem maT apsvihar és éljenzés fogadta Tyukodi Anasztázt a vezéri sátorban. Lábára járógipszet tettek a defterdári kórházban, s most úgy bicegett be a közös vacsorára, mint egy győztes hadvezér. Az általános lelkesültség hangulatában a tűzoltózenekar rázendített Beethoven V. szimfóniájára, de tüstént odarohant Muraközy Ede főagro- nómus a trombitát fújó Ágyassy Tódor szakcsoportelnökhöz, s miután lerántotta szájáról a hangszert, ráripako- dott: — Mi az istent fújtok ti itt, hé! — Kérlek szépen, ez az én átiratom kis fúvószenekarra — válaszolta zavartan Ágyassy. — Te itt ne írogassál át sehova! Vagy normális nótát játszotok, vagy rátok eresztem a kutyát! — mondta ki sokak helyeslésétől kísérve a főag- ronómus. — Hadd hallom például azt, hogy Szőrös lábú kismacska, hol jártál az éjszaka, este kimentéi, reggel bejöttél suttyómba! Teli torokból harsogta mindenki, a zenekar pedig engedelmesen kísérte a százajkú kórust. Ekkor kezdték el behordani a levesestálakat a fehér kö- tényes férfiak és asszonyok. Szólásra emelkedett hátWoI/- hauser Ármin, a Hajnalpirka- dás Termelőszövetkezet elnöke, megkocogtatta poharát, jelezve, hogy csendet kér. Ámde a csendre egyelőre várni kellett, mert a másik sátorból, amelyben az egyszerű téeszta- gok kaptak helyet, szilaj erővel áradt idáig a cigányzene- kartól kísért nóta, mely szerint Meglásd, kislány, hiba nem lesz, nálunk a gólya fuvaros lesz ... Csámpa Emanuel sietett át a vidám néphez, hogy rájuk szóljon: Ne legyen már ekkora ugatás, emberek, mert odaát a Wolfi a saját szavát se hallja! Volt annyi bölcsesség CsámHányszor is üdültem? (Hancsovszki János felvétele) gam, mert a munkahelyemen és a családban is szeretet és megbecsülés vesz körül. A gazdaság irodájában találkozunk a nyolcvankét éves Kerekes Imrével, aki korát meghazudtoló fiatalos lendülettel sürög-forog körülöttünk. — Még most is aktívan dolgozom — mondja —, szaktanácsadó vagyok a szolgáltató kerületben. A munka tartja bennem a lelket, erőt ad testileg és szellemileg. Több mint húsz éve dolgozom itt, a gazdaságban, de minden évben voltam üdülni. Soha nem feledkeztek meg rólam. így lehetőségem volt megismerni az ország legszebb természeti környezetét, tájait. Autóbaleset ért 1975-ben, a jobb lábammal azóta nehezen tudok járni, ezért elsősorban oda kérek beutalót, ahol gyógyfürdő is van. így például az elmúlt években voltam: Harkányban, Bükfürdőn, Hévízen. Az üdülőkben jó barátságok szövődtek. Tavaly Sopronban voltunk a feleségemmel, ott megismerkedtünk egy fiatal salgótarjáni házaspárral. Azóta is levelezünk. Még elmondja Imre bácsi, hogy gyűjti a népszokásokat, pa Emánuel bácsiban, hogy ne várja be a személyének szóló sértéseket. Célját úgyis elérte már, ének helyett az emberek szidni fogják a két téesz vezetőit, akik most is külön sátorban isznak, ahelyett, hogy együtt ennének-in- nának a köznéppel. Közben azonban, mivel ez a hangzavar már csak zümmögésnek hatott a vezéri sátorban, Wolfhauser megkezdte pohárköszöntőjének felolvasását. — Jó ötletnek bizonyult — mondotta —, hogy a szokatlanul enyhe januári vasárnapon játszotta le a két téesz csapata az évente hagyományosan ismétlődő futballmér- kőzését. Néhány defterdári elvtárs telefonon már ki is fejezte elismerését, de én nem mulasztottam el megemlíteni nekik, hogy ötletemet a most is mellettem ülő Szentmarjo- si Ákos, a Déli Verőfény elnöke és egyben kedves barátom is milyen lelkesen támogatta. Elismerésemet fejezem ki Apostol Loránd tisztelendő úrnak, aki a partjelző tisztét derekasan ellátó Bölcskei és Jóvári elvtársak közreműködésével mintaszerűen vezette a barátságos találkozót. Igazságos ítéleteinek is köszönhető, hogy ennek a mérkőzésnek az emléke úgy marad meg emlékezetünkben, mint a sport- szerűség diadala. Letette a papírt, felemelte a poharat, s ekkor jutott eszébe Tyukodi sérülése, amit persze a pohárköszöntő írója még nem sejthetett. — Volt egy sajnálatos lábtörés is — folytatta szabadon —, de azt majd lerendezzük. Gondunk lesz rá, hogy Tyukodi Anasztáz, a mi kiváló traktorosunk megkapja a fájdalomdíjat. népi mondókákat. Az üdülések alkalmával ennek a szenvedélyének is hódolhat. Szorgalmasan kutatja az állami gazdaság múltját és jelenét. A gazdaság történetét 1949— 1970-ig már feltérképezte. Munkáját a Monori Állami Gazdaság Híradója közölte. A Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat gondozásában a közeljövőben lát napvilágot az 1970—1985. között feldolgozott gazdaságtörténete. — Már az idén is rajta vagyunk az üdülők listáján — mondja végezetül. — Gyulára megyünk nyáron a feleségemmel. Mégpedig főszezonban! — Mit tud tenni a szak- szervezet az időskorúakért? — kérdezzük Pongrácz Sán- dornét, a gazdaság szb-titká- rát. — Elsősorban munkaalkalmat biztosítunk nekik, ha lehet, itt, a monori központban vagy valamelyik telepünkön. Rendszeres segélyben részesítjük őket, ha tehetjük, negyedévenként, vagy legalább félévenként. így próbálunk enyhíteni anyagi gondjaikon. Vannak olyan nyugdíjasaink is, akik mozgásképtelenek, nekik házhoz vitetjük az ebédet a gazdaság konyhájáról. A jóléti alapból 850 ezer forinttal tudunk hozzájárulni az üdültetési költségeikhez. Természetesen akinek nagyon alacsony a nyugdíja, térítésmentpsen adunk beutalót. Az országban több helyütt bérelünk nyaralót, saját üdülőnk van Csopakon, Harkányban és a Szelidi-tó- nál Dunapataj mellett. Nagyon népszerűek az évente megrendezésre kerülő nyugdíjastalálkozók, ahol nemcsak ajándékkal kedveskedünk az időskorúaknak, hanem a vállalat vezetői tájékoztatják őket a gazdaság eredményeiről, terveiről is. Szeretnénk, ha nem éreznék magukat feleslegesnek, és továbbra is élő, eleven kapcsolatuk maradna a gazdasággal, ahol több évtizedig dolgoztak. A vezéri sátorban a két termelőszövetkezet vezetői és a két futballcsapat tagjai ültek a hosszú asztalok mellett, természetesen feleségükkel együtt. Tyukodiné valósággal kivirult a boldogságtól. A két elnök neje dicsérte a frizuráját, a sminkjét, a pulóverjét, s ő tudta, ho^y a szokatlan kedveskedésben csak azért részesülhet, mert a férje egy hős, aki az ellene elkövetett merényletben megsérült ugyan, de mindenki felnéz rá, a gaz Kuczug kivételével. Persze itt ült Kuczug is csapattársai között, de zavartan, némán feszengett, nem szólt hozzá senki, vészjósló közöny gyötörte. Már-már arra gondolt, hogy hazaindul a feleségével, amikor fondorlatos terv kezdett formálódni az agyában. Eszébejutott Csámpáné elbeszélésének az a részlete, miszerint özvegy Csipegető Károlyné úgy vélte: Tyukodi a két téesz vezetőit jelentette fel a leértékelések miatt a Defterdári Népi Ellenőrzési Bizottságnál, holott ez nyilvánvaló képtelenség, tette hozzá rögtön Csámpáné, hiszen akkor saját magának is ártana. — Kimegyek, kiszellőztetem a fejem — mondta Kuczug a feleségének, és magabízón elindult. A sátor előtt Murakö- zy Edével találkozott. — Értetek álltam bosszút! — mondta indulattal. — Elég itt a sötét, beszélj világosabban! — mordult rá a főagronómus. — Vagy tán nem tudod, hogy Tyukodi feljelentett benneteket? Azt írta a népi ellenőröknek, hogy ti azért selejtezitek le a vadonatúj bútorokat és kisgépeket, hogy utána fillérekért megvegyétek egymás téeszétől. Nemrégiben az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda sajtótájékoztatóján hangzott el, hogy akár másfél millió forintért is odaadnák a királyréti turistaházat, csak vigye már valaki. Az egész nem más, mint teher, púp az utazási iroda hátán. Hát igen, mostanában rossz világ jár a turistaházakra! Egyre-másra hallom a híreket, hogy a sportegyesületek, természet- barát szövetségek bagóért válnak meg egykori tulajdonuktól. A bánkúti turistaház, amelyet a két világháború között építettek a diósgyőri vasgyárak természetjárói, alig több mint egymillió forintért került az egyik vállalat birtokába. A nagyszénási turistaházat, melynek deszkáit, tégláit a hátukon hordták fel az egykori kommunisták, dömper tette a föld színével egyenlővé. Ma már csak emléke él az illegális találkozóhelynek. Hiába, nem volt pénz a karbantartására, az idő vasfoga pedig elvégezte azt a munkát, amit neki rendelt a termé- s.et. Amit az elődök megteremtettek, az enyészeté lett. Gyakran vetődik fel ben- n-m manapság a kérdés: valóban képtelenek lennénk az értékek megőrzésére? Hisz elég, ha körülnézünk a turistaházak környékén. A Börzsönyben lévő nagy-hideg-hegyi is höl bezár, hol kinyit, Kis- inócra is legjobb úgy elindulni. ha előtte megbizonyosodik róla az ember, hogy nyitva van-e, a királyréti pedig régen nem fogad vendégeket. Árulja a tulajdonos. Még utoljára Valóban ilyen rossz lenne a helyzet? Majdnem. Teljesen azért nem kell lemondani a természetjárás örömeiről, hiszen, ha elvétve is, azért akadnak biztos pontok a megyénkben. A Börzsönyben ilyen — afféle kis lámpás, amely hétvégeken vezetheti az erdőjárót — a törökmezei turistaház. Az elmúlt években nem kellett attól tartania a turistának, hogy ezt a hegyi — Honnan veszed ezt a szemétséget? — Micsoda Ica a postán látta a levelet. Csámpánétól, a nagyanyjától megkérdezheted a másik sátorban. Muraközy Ede az elnökhöz rohant és a fülébe súgott valamit. Wolfhauser arca elsötétült, szólt Szentmarjosi Ákosnak és kimentek a sátorból. Hamarosan követte őket a többi vezető is. Tyukodi egyszer csak arra eszmélt, hogy mindenki elhúzódik a közeléből. Mikor a két elnök visszajött, Tyukodi Anasztáz már nem tartozott azok közé, akiket emberszámba vesznek. Rossz előérzet kerítette hatalmába a derék traktorost, s hogy leplezze zavarát, érzelmes baritonján rázendített a Gyere, Bodri kutyám, szedd a sátorfádat kezdetű nótára. Csak Nevetős Tóth Dani bácsi állt meg egy pillanatra a tállal a kezében, hogy tercel- jen neki, de aztán ő is rájött: halaszthatatlan tennivalók szólítják el innen. — Mi a nyavalya történt? — kérdezte rosszat sejtve Tyukodiné a férjétől. Tyukodi nyugtalan tekintete megakadt Kuczug gőgösen vigyorgó arcán. — Alighanem egykori vőlegényed pancsolt a levesembe, de nem maradok adósa! — szűrte a szavakat fogai között Tyukodi és elkezdett bicegni a kijárat felé. Felesége durcásan követte. Mindenki átnézett rajtuk, mint az ablaküvegen. Á gyassy Tódor oldani szerette volna a hangulat feszültségét és rázendített a Haragszik az öreg kani kutya kezdetű, tizenhat éven felüli dalocskára, de senki sem figyelt rá. Most még az V. szimfóniát is veszély nélkül előadhatta volna, az általános dühnek Tyukodi lett a céltáblája. Cseri Sándor (Folytatása kivetkezik bárom bét múlva ugyanitt.) fogadót zárva találja, ami sajnos a többinél gyakran megtörtént. Pedig milyen nagyszerű dolog a túrázás, s persze ez úgy teljes, ha este valahol fenn a hegyen egy csendesen duruzsoló vaskályha mellett hajtja álomra az ember a fejét. Törökmező különben is kedvelt célpontja a túrázóknak. Ha Vác felől jön vonattal az ember, s leszáll Zebe- gényben, kellemes sétával két óra alatt eljut a turistaházba. S maga Zebegény is olyan falu, amelyben nem lehet elégszer gyönyörködni, s most, hogy veszélyben forog a csodaszép Duna-part, egyre gyakrabban kellene megnézni — még utoljára. Keresztül a községen vezet a zöld jelzés, amely egész Törökmezőig visz. Ha útközben eltéved a gyakorlatlan természetjáró, sebaj, hiszen a piros és kék jelzésen is eljuthat a turista- házbr. S közben szemtanúja lehet a tavasz és a tél harcának. Fenn a Börzsöny csúcsait még hó borítja, de lenn már nyílik a pirosló hunyor, s a gyalogúton a sarat dagasztva jut csak előre az ember. Egyes, árnyékos részeken pedig még akár hógolyózni is lehet. Remény a megmaradásra Túljutva az utolsó kaptatón — az út nagy része inkább egyenes — bukkan rá a turista a vendégváró fogadóra. Itt egy kicsit kifújhatja magát, s testileg, lelkileg megpihenhet. A lelki kikapcsolódás oka nemcsak az, hogy lehuppanva a kandalló előtt, feledhetjük a civilizáció káros hatásait, hanem az is, hogy tanúi lehetünk a turistaház megújulásának. S ma ez önmagában is megnyugtató. Reményt ad a természetjáróknak arra, hogy ez a ház nem kerül ebek harmincadjára, nem végez vele sem dömper, sem az enyészet. Tavaly már felújították kívülről az épületet, most a belső részeken dolgoznak az építők. Üj burkolatot kap a folyosó. a szobák padlózata, a fürdőhelyiség. Eddig is szívesen keresték fel a régi és új vendégek a turistaszállót, most még nagyobb kedvvel jöhetnek. Teszik is, hiszen meleg, családias hangulat uralkodik a házban. A vendégek nagy része ismeri egymást, ismerik még a kutyákat is, amelyek vígan hancú- roznak a meleget sugárzó kandalló előtt, s türelmesen viselik, hogy a gyerekek húzzák, rángassák farkukat, fülüket. Régóta motoszkál bennem a kérdés, hogy miért él a törökmezei turistaház, mi több, miért fejlődik akkor, amikor a többi egyre romlik, s csak teher a fenntartónak. Nagy Károlyné a turistaház vezetője, akit a vendégek csak Katiként ismernek, nyolc esztendeje vállalkozott erre a feladatra. Azóta állandó vendégkört alakítottak ki úttörőkből, fogyatékos gyerekekből, akiket Vácról hoznak el a vöröskeresztesek minden esztendőben; természetjárókból. vadászokból, sportolókból. Sck ilyen kellene — Azt hiszem, azért tudtunk a felszínen maradni, mert nagyon sok munkát, amire nem adott a vendéglátóipari vállalat, a tulajdonos pénzt, saját erőből oldottunk meg — mondja Nagy Károlyné. — Mióta itt vagyunk, még nem kaptunk pénzt felújításra, csak most először. Persze, ha ezt az összeget szembeállítjuk azzal a munkával, amit itt elvégzünk, s a mesterekkel elvégeztetünk, kiderül, hogy édeskevés. De ha maradni akarunk, előbbre szeretnénk lépni, nem várhatjuk ki, hogy elénk teszik a hiányzó forintokat. Gyakran magunknak kell kipótolni a szükséges összeget. — Sokan tartanak az új adózási rendszertől, hogy túl sok megy el a különböző kiadásokra, s kevés marad a vállalkozóknak. Nem fenyegeti-e ez a veszély a turistaház üzemeltetőit? — Mi mindig is vendéglátásból éltünk, s ez sok munkával, rizikóval is jár. Ezt tudjuk jól. Reméljük, azért nem alakulnak úgy a dolgok, hogy be kéne adnunk a kulcsot. Sokat dolgoztunk azért, hogy jó szívvel keressék fel Törökmezöt a turisták, hogy nyáron telt házunk legyen. S ha nehezebben mennek is esetleg a dolgok, azért igyekszünk megtartani, sőt javítani a színvonalat. Bár úgy alakulna a jövő. Már csak a természetjárók miatt is, hiszen alig akad már hely ebben az országban, ahol tisztességes körülmények, kedves szavak, s megfizethető árak fogadják (félpanziós ellátás egy napra 160 forint) a turistákat. S bár több ilyen vállalkozó kedvű vendéglátó lenne, hogy ne kelljen eladni vállalatoknak, magánembereknek a turistaházakat. Oda sajnos már nem mehetnek a bakancsosok. Fiedler Anna Mária Töltik is, Javítják is A kakucsl Március 21. Tsz tíízollókészüiék-javító részlegében naponta több oltószerkezetet töltenek, illetve javítanak. Felvételünkön: Harazin Ferencné és Golarics Jenőné szereli a H- _ bás készülékeket. (Csécsei Zoltán felvétele) K. Sz. Ha harc, legyen harc (5.) Fondorlatos visszavágás
