Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
1988. MÁRCIUS 26., SZOMBAT MhtírEi 3 Az államigazgatás állatorvosi lova Kényszerű érdekházasság volt Táborfalván immáron második éve fontos döntések meghozatalának színhelye a falugyűlés. Egy esztendővel ezelőtt e fórumon bízta meg a település lakossága az elöljárót, hogy tudakolja meg az Örkény székhelyközségtől való elszakadás az önállóvá válás lehetőségét. A közelmúltban lezajlott falugyűlésen újabb döntés született. A táborfalvaiak úgy határoztak, ne várjanak az elszakadással az ötéves terv befejezéséig, hanem a lehető leggyorsabban kezdjék meg az önállóvá válás érdekében az ügyintézést. A kormányszóvivő tájékoztatója Kinek mi fáj Nagy János, táborfalvai elöljáró nem forrófejű vagy kapkodó ember. Egy éve elmondta, hogy az elszakadásnak inkább csak érzelmi és nem a gazdasági háttere van meg. Arról nincs vita, hogy Táborfalvának, a 3200 lelket számláló településnek szüksége lenne önálló közigazgatásra, de azt is hangsúlyozta, hogy a különválást nem szabad elhamarkodni. A tavalyi falugyűlés után egymástól függetlenül tárgyalt az elszakadás lehetőségéről a községi népfrontbizottság és a pártalap- szervezet. Ugyanolyan döntésre jutottak, mint az elöljáróság: kezdeményezni kell Táborfalván az önálló tanács visszaállítását. Ennek legkedvezőbb időpontja a következő tanácsi választáskor lenne. Ezt a javaslatot terjesztette az elöljáróság a lakosság elé, s ezt nem fogadták el. — Mindvégig azt a véleményt tartottam — mondja Nagy János —, hogy várjunk az elszakadással. De már nekem is fogytán a bizalmam. Itt Táborfalván elodázhatatlan az iskolabővítés. Mégis az őszszel kiderült, hogy nem kapunk hozzá állami támogatást. Ügy gondoltuk, talán Örkény respektálja a gondjainkat. Ehelyett belekezdek egy egészségügyi központ építésébe, legalább hat évre lekötve ezzel a három község — Örkény, Pusztavacs és Táborfalva — összes fejlesztési pénzét. Nyilvánvaló, a táborfal- vaiakat ez késztette arra. hogy ne várjanak az elszakadással. Igaz, hogy a falugyűlés előtti héten itt járt Vágvölgyi József, a megyei tanács általános elnökhelyettese és megígérte, hogy jövőre 6 millió forinttal megpróbálnak segíteni rajtunk. Am az ígéret még nem pénz. Itt egyébként az iskolára kértük a tehát, s a terveket már ebből fizette a tanács. Lelkesek voltak az emberek a falugyűlésen. Ki pénzt, ki a két keze munkáját ajánlotta fel. Természetesen az idő dönti majd el, meddig tart, és mire képes a lelkesedés... Témát vált Nagy János és arról beszél, hogy egy esztendeje a Minisztertanács Tanácsi Hivatala véleményt kért a községi elöljáróktól arról, hogy miként lehetne javítani a társközségekben élők közérzetén. Akkor megírta, s ma is tartja, hogy a társközségben élőknek, így a táborfalvaiak- nak sem az fáj, hogy Örkényben intézik a hivatalos ügyeiket. Egyedül a pénzügyi helyzet tisztázatlansága a bántó. Ha külön-külön a társközségekre elkészítenék a költség- vetést és leírnák, hogy létszámarányosan mennyi jut Örkénynek, mennyi Puszta- vacsnak, mennyi Táborfalvának, akkor a tanácstagok, az elöljáróságok eldönthetnék, kölcsön adják-e egymásnak a pénzüket- Egyetlen forinttal sem lenne így több. de mindenki tudná, mennyi az övé, és mire használják. Viszi, amit tud Az élelmiszerboltban szóba elegyedek egy középkorú férfival, aki, miután megtudja, mi járatban vagyok, indulatosan kifakad. Örkény és Táborfalva kapcsolatát az igazi házastársak válás előtti helyzetéhez hasonlítja' Amikor viszi mindegyik a közösből azt, amit tud. Így vitte el a közöst Örkény az egészségügyi intézmény építésére. Pedig — magyarázza széles karmozdulatokkal a férfi — igazából még pénzük sincs rá, hiszen az Örkényi Építőipari Szövetkezet, a kivitelező — beszélgetőpartnerem munkáltatója — adott 2 millió forintos hitelt a tanácsnak, hogy ne legyen fedezetlen a beruházás. Míg az Örkényi Tanácsra érek, azon tűnődöm, hogyan is lett a magyar államigazgatás állatorvosi lova Táborfalva. Rossz döntések egész sora csattant a hátukon. Néhány évvel az iskolák körzetesítése előtt öt tantermet építettek összefogással a külterületen. Bagóért kellett eladniuk a körzetesítés után, ma raktárak, istállók vannak a néhai tantermekben. A tanácsösszevonások idején olyan településként csatolták Örkényhez Táborfalvát, amelynek magának is voltak ellátó funkciói. A több mint 3 ezer lakoshoz még hozzá kell számítani a tiszti lakótelepen élőket. Akik itt vásárolnak, gyermekeik itt járnak óvodába, iskolába, itt veszik igénybe a szolgáltatásokat a kozmetikustól a cipészen át, egészen a művelődési ház diszkóprogramjáig. Sokáig szinte egyedül állt a megyében Örkény a maga három társközségével. Ezek közül az ösz- szevonáskor Táborfalva volt a legkomfortosabb. Hernádot néhány tucat ház jelentette, s Pusztavacsnak sern volt mivel büszkélkednie azon kívül, hogy itt az ország közepe. A táborfalvai tanácstagok évekig megértéssel voltak a társak alapvető gondjai iránt. Ám a dolog egy idő után megfordult. a többiek nemcsak utolérték. de el is hagyták fejlődés dolgában Táborfalvát. A járások megszűnésének évében önálló község lett Her- nád. S igaz, hogy a gazdasági bázis, a jól prosperáló termelőszövetkezet adott volt, s az elszakadás is viszonylag csendben folyt, nagy presztízs- veszteséget jelentett az Örkényi Tanács számára. Pedig az ottani vezetés igazán nem marasztalható el részrehajlás miatt. Most viszont az elszakadás ismét az Örkényiek tekintélyét tépázná meg. Nem lehet nem észrevenni Kéri László Örkényi vb-titkár szavaiban, egész viselkedésében a sértődöttséget, a meg- bántottságot. Váljon Vacs is ? — Nekünk most már nagyon elegünk van — mondja. — Ezt az Örkényi tanácstagok nevében is állítom. Ugyanis nemcsak Táborfalván, de már Pusztavacson is felvetődött az elszakadás gondolata. Éppen ott, ahol a közös tanács pénzéből az utóbbi években mindig épült valami. Nem tudom, mennyire volt komoly ez a falugyűlésen felvetett javaslat, de most már azt mondom: váljanak ők is! Semmi értelme, hogy évente, kétévente elszakadjon egy-egy társközség. Az apparátus, a tanácstestület szétzilálódik, felboly- dul. Hiába tudjuk mi, hogy jobban már nem tudtuk volna képviselni a társközségek érdekeit, az elszakadás nem erősíti a tanácsunkba vetett bizalmat, a jóhírünket. Valóban belekezdtek egy egészségügyi létesítmény építésébe, mondja Kéri László, amikor erről kérdezem, de siet hozzátenni: ők ezt több év alatt akarják felépíteni. Addig még a pénzük is összejöhet rá. Ám véleménye szerint a táborfalvai 7 és fél milliós beruházást felelőtlenség lett volna elkezdeni pénz nélkül. Kár lenne most azon meditálni, mi nagyobb felelőtlenség: pénz nélkül elkezdeni egy sokmilliós egészségház-építést, vagy ugyanígy egy iskolabővítést. Éppen így kár lenne megkérdőjelezni vagy megakadályozni az elszakadást. Bizonyos, a táborfalvaiak is tudják, hogy erős gazdasági háttér nélkül — gyakorlatilag semmilyen gazdasági egység nincs a településen — hátrányosabb helyzetbe kerülnek önálló településként, mint a nagyközségi fejkvótát élvező Örkény társközségeként. Éljenek a jogaikkal A válóperes bírák a megmondhatói, válni sokféleképpen lehet. Igaz ez a társközségekre is. A házasságok egy része megmenthető, ha van némi hajlandóság és ügyes a békéltető tárgyalást vezető bíró. Remélhetőleg ebben az esetben is kerül jó bíró, s talán maradt még némi hajlandóság ... Ha nem, csupán egy út áll előttük, s különösen igaz ez Örkényre. Kultúráltan, méltósággal befejezni ezt a sokéves, kényszerű érdekházasságot. ★ Táborfalva elszakadási törekvéséről beszélgetünk dr. Petrik Jánossal, a Pest Megyei Tanács vb-titkárával. — A megyei tanács nem akadályozza — mondja —, nem is akadályozhatja e törekvést, ha ez egy település akarata. A társközségi viszony egy társulás, amely gazdasági és igazgatási szempontból sok előnnyel jár és a legtöbb helyen jól is működik. Tehát a megye nem agitál az elszakadás ellen, de figyelmeztetni kell azokat, akik szeretnék felmondani a társulást, hogy rendkívül nagy a felelősségük. Azokon a helyeken, ahol elégedetlenek a társközségek, szinte kivétel nélkül nem a jogviszonnyal van baj, hanem az aránytalan fejlesztéssel, a prioritások megsértésével. Ám ezeken a bajokon a tanácstestület, az elöljáróság segíthet. Élhet a vétójogával, sőt annak sincs akadálya, amit a táborfalvai elöljáró javasolt, hogy külön határozzák meg a településeknek jutó fejlesztési összegeket. Az anyagi erők szétforgácsolása a mainál jobb gazdasági helyzetben sem volt célravezető megoldás, ezután még inkább nem lesz az. A társközségek tanácstagjai akkor képviselik legjobban választóik érdekeit, ha először megpróbálnak élni jogaikkal a közös tanács testületében. Még egyszer hangsúlyozom: nem akadályozzuk a társközségek elszakadási törekvését, de azt tudni kell, hogy sem az önálló tanács felállításának költségeire, sem a fejlesztések nagyobb támogatására nincs a megyének tartaléka. Ahol lehetséges, a mechanizmus működési hibáját kell kiküszöbölni, s csak ha ez lehetetlen, akkor gondolni a szakításra. Móza Katalin Az adórendszer hatásáról Ad hoc bizottság Az adóreform bevezetésével kapcsolatos kezdeti tapasztalatokat vitatta meg az Országgyűlés ad hoc bizottsága Nyers Rezső elnökletével pénteken a Parlamentben. Nyers Rezső a bizottság eddigi tevékenységéről egyebek között elmondta: a testület vizsgálja, hogy az új adórendszer bevezetése milyen hatást gyakorolt a lakossági, az állami, a vállalkozói megtakarításokra, az árak alakulására, valamint a nyugdíjasokra, a nagycsaládosokra. A lakossági észrevételekre történő állam- igazgatási reagálást vizsgálva azt tapasztalták, hogy a panaszokkal kellő alapossággal, kötelességtudattal foglalkoznak, de nem eléggé gyorsan adnak választ az észrevételekre. (Folytatás az 1. oldalról.) nyúltak, így a miniszterelnöki' hivatalban várakozó népes francia újságírócsoportnak módja nyílott arra is, hogy a hivatalos tájékoztatást kiegészítve, közvetlenül a kormány elnökének tegyék fel kérdéseiket. Grósz Károly a sajtó munkatársainak gyűrűjében szólt hazánk bel- és külpolitikai törekvéseiről, a magyar— francia kapcsolatok alakulásáról. Grósz Károly és Jean-Ber- nard Raimond eszmecseréjén a nemzetközi helyzetet áttekintve a magyar kormányfő elismerően szólt arról a pozitív szerepről, amelyet a Francia .Köztársaság játszik a nemzetközi élet alakításában. A kétoldalú politikai kapcsolatokat mind magyar, mind francia részről jónak értékelték; ugyanakkor megfogalmazódott, hogy a gazdasági kapcsolatok elmaradnak a lehetőségektől. Hasonlóan sok, kiaknázatlan lehetőséget tartogat még a kulturális együttműködés, amelynek elmélyítése érdekében magyar részről a kiegyensúlyozottabb, tervszerű fejlesztést szorgalmazták. A megbeszélésen érintették a jelenleg is folyó magyar— közös piaci tárgyalásokat, majd Jean-Bernard Raimond kérésére Grósz Károly tájékoztatást adott a magyar gazdasági reform jelenlegi törekvéseiről, illetve a kormány ezzel összefüggő intézkedéseiről. Végezetül kölcsönösen áttekintették az ipari és a műszaki-tudományos együttműködés konkrét lehetőségeit. A megbeszélésen részt vett Várkonyi Péter, valamint Palotás Rezső és Christiane Ma- litchenko. (Folytatás az 1 oldalról.) reformmal összefüggő jogszabályok módosítására tesz majd a kormány javaslatot. A vámjoggal, a közérdekű bejelentésekkel és a szabály- sértésekkel kapcsolatos új kódex, illetve törvény megalkotásával 1990-ben foglalkoznak. Egyes kérdésekben kívánatos, hogy megvárják a jelenlegi gazdasági változások bizonyos hatásait. Ebből a meggondolásból célszerű későbbre halasztani például az új munka törvénykönyv módosítását. Egy csütörtöki hírre reagálva, miszerint Bartók Béla hamvai a közeljövőben hazaérkeznek, a szóvivő a kormány egyetértő öröméről számolt be. Elmondta, hogy a XX. század egyik legnagyobb zenei géniuszának, a magyar nemzet nagy fiának hamvait a budapesti Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra. Ezzel végre teljesül Bartók Béla végakarata, amelyet nem sokkal halála előtt az óceán túlsó partján vetett papírra, s amelyben A délutáni órákban Jean- Bernard Raimond a budai érseki rezidencián találkozott Paskai László esztergomi érsekkel, a magyar katolikus püspöki kar elnökével. A francia diplomácia vezetője tájékozódott a katolikus egyház tevékenységéről, a magyar állam és az egyház kapcsolatának alakulásáról. Jean-Bernard Raimond a nap folyamán katonai tiszteletadás közepette megkoszorúzta a Magyar Hősök emlékművét a Hősök terén. A látogatás befejező programjaként a francia külügyminiszter magyarországi tárgyalásainak tapasztalatairól tájékoztatta a sajtó képviselőit. A magyar—francia külügyminiszteri tárgyalásokkal, a közép-amerikai helyzettel, s az Izrael által megszállt arab területeken élők sorsával foglalkozott a Külügyminisztérium szóvivője nemzetközi sajtóértekezletén pénteken, a minisztérium Duna-parti épületében. Komoróczki István, a Külügyminisztérium nyilatkozatát ismertetve a csütörtökön kezdődő magyar—francia külügyminiszteri tárgyalásokról megállapította, hogy tekintettel Franciaország kiemelkedő nemzetközi szerepére, nagy jelentőséget tulajdonítunk a francia diplomácia irányítója, Jean-Bernard Raimond magyarországi látogatásának. A két ország között hagyományosan jók — s a legmagasabb szintig kiépültek — a politikai kapcsolatok, amelyek szervesen és alakító módon illeszkednek a kelet—nyugati kapcsolatok rendszerébe. A szóvivő kiemelte, hogy hazánk a jövőben is partner kíván lenni az ilyen közös érdekű, együttes erőfeszítésekben, kezdeményezésekben. A mostani megbeszélésekről elmondta: mindkét fél részéről elhangzott, hogy a gazdasági kapcsolatok elmaradnak a politikai együttműködés szintjétől és a lehetőségektől. Megfogalmazódott annak határozott szándéka, hogy gazdasági téren is előrelépés történjék. A Külügyminisztérium a Magyarország és a Közös Piac közötti kontaktusokról folyó tárgyalások kapcsán pozitívan értékeli, hogy francia részről kinyilvánították kormányuk egyértelmű politikai akaratát, szorgalmazva: az Európai Közösség és Magyarország jusson kölcsönösen kielégítő megállapodásra. Komoróczki István ezután a közép-amerikai helyzettel foglalkozott. Rámutatott: a magyar közvélemény mély aggodalommal értesült a középmegírta, szeretne végleg hazatérni. Köszönet Bartók Béla utódainak azért a nemes gesztusért, amellyel áldozatkészen hozzájárultak a hamvak hazahozatalához. A Fővárosi Tanács — az egész nemzet akaratát teljesítve — a nép kimagasló fiának kijáró díszsírhelyet adományoz. Arra törekszünk — mondotta —, hogy a sírhely, s az arra emelendő emlékmű méltó legyen Bartók Bélához. Egy kérdésre válaszolva Bányász Rezső hangoztatta: a jogi irányításban az a törekvés tapasztalható, hogy minél több legyen a törvénybe foglalt jogszabály, ami által növekszik az Országgyűlés szerepe, s elkerülhetővé válik a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jogszabályok gyakori változtatása. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy a következő esztendők feladata lesz egy átfogó versenytörvény előkészítése is. A szóvivő véleményét kérték arról, hogy egyes nyugati hírközlő szervek támadták a kormányszóvivőnek a március 10-i sajtóértekezleten elhangzott válaszát a magát Demokrata Fórumnak nevező csoportosulásra vonatkozóan. Bányász Rezső elmondta: a valóban demokratikus vita első alapelve egymás véleményének, megnyilatkozásának pontos idézése. Ezekben a hírközlő eszközökben a szóvivőnek olyasmit róttak fel, amit nem mondott, nem állított. Felidézte, hogy az úgynevezett Demokrata Fórummal kapcsolatban azt mondta: a kormány nem ismer ilyen szervezetet. Honnan is ismerhetné, hiszen ilyen fórum alakulását hivatalosan be nem jelentették, a kormány képviselőit ennek ülésére meg nem hívták. Felhívta a figyelmet arra is, hogy érdekes módon a különböző — főleg értelmiségi — összejöveteleknek a hasznosságáról — higgadt, felelős légköréről — adott minősítését egyetlen nyugati hírközlő szerv sem közölte. amerikai helyzet kiéleződéséről. Elítélendőnek tartja, ha egy közép-amerikai ország lehetővé teszi, hogy területéről katonai akciókat hajtsanak végre a szomszédos Nicaragua ellen. A szóvivő leszögezte: a magyar kormány és társadalom nagyra értékeli a nlcaraguai kormány szilárd elkötelezettségét a közép-amerikai béke, a jószomszédi kapcsolatok megteremtése mellett. A szóvivő ezután arra emlékeztetett, hogy már több mint 100 napja folyik a palesztin nép tiltakozó tömeg- megmozdulása az Izrael által megszállt arab területeken. A nemzetközi közvélemény és a társadalmi haladás különböző erői — köztük a magyar társadalom képviselői is — már számos alkalommal felemelték szavukat a fegyvertelen palesztin lakossággal szemben folytatott — sok polgári áldozatot követelő — izraeli fegyveres erőszak ellen. Elengedhetetlenül szükséges a minden érdekelt fél — így a PFSZ — részvételével megrendezendő nemzetközi békekonferencia mielőbbi összehívása, a palesztin nép elidegeníthetetlen jogainak biztosítása — mutatott rá. A szóvivő ezután a közelmúltban ismételten fellángolt iraki—iráni háborúval kapcsolatos külügyminisztériumi nyilatkozatot ismertette. A Külügyminisztérium reméli, hogy a háborús felek mérsékletet tanúsítanak, és az egyre fájdalmasabb események mielőbb elvezetnek a konfliktus megoldásának egyedüli módjához: a szemben álló felek jogos érdekeit szem előtt tartó tárgyalásos rendezéshez, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1987. évi 598. számú határozatával. A szóvivő a továbbiakban a hazai és a nemzetközi sajtó jelenlévő képviselőinek kérdéseire válaszolt. Gyemre és Mende között Cserélik a síneket A Pest megyén áthaladó vasúti fővonalak közül az egyik legforgalmasabb a nagykátai — Szolnok és Békéscsaba irányában. Azon naponta több mint 200 vonat közlekedik. Jelenleg Gyomra vasútállomástól Mende felé a jobb vágány mintegy 2 ezer 300 méteres szakaszán cserélik a síneket, majd szerelik a vasúti biztosítóberendezéseket, s közben egyéb munkálatokat is elvégeznek. Aszódi László Antal Kádár János fogadta Jean-Bernard Raimond-t Magyar állásfoglalások Külügyi szóvivői értekezlet
