Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-23 / 70. szám
4 1988. MÁRCIUS 25., SZERDA Építőanyagokból Élénk a kereslet Az építőanyag-iparban a várakozással ellentétben az év első két hónapjában nem esett vissza a sajátház-építők anyagvásárlási kedve, továbbra is élénk a kereslet. A felfokozott kereslet kielégítésére bővítették termelésüket az építőanyag-ipari üzemek. A nagyjavítási és karbantartási munkák meggyorsítása és részben átütemezése révén, valamint az enyhe időjárás kihasználásával növelték termelésüket. Az év első két hónapjában 8,2 százalékkal több anyagot szállítottak az építőknek, mint egy évvel ezelőtt. Ebben az időszakban falazóanyagokból 34, kemény tetőfedő anyagokból 21, cementből 20, vasbeton födémgerendából nyolc százalékkal gyártottak többet. Téglából megközelítőleg 40 százalékkal emelkedett a termelés. Most tovább javítja az ellátást, hogy ezekben a napokban már a hagyományos téglagyárak is megkezdik a munkát. Húzott síküvegből is növekedett a termelés. A felmérések szerint az építőanyagok túlnyomó részéből a hazai termelés fedezi az igényeket. Néhány termékből azonban — mint a tetöcserép, az azbesztcement burkolóanyag, a fal- és padlóburkoló lap. valamint a nyílászáró szerkezet — szocialista országokból importálnak a hazai árualapok kiegészítésére. A fantáziával nincs baj... Kérdés: Lakni vagy nem lakni? Magyarország népessége két, egymástól jól elkülöníthető részre oszlik: a lakástalanok és a lakással már rendelkezők kasztjára. Az előbbiből fölemelkedni az utóbbira nehéz, gyakran kilátástalan, sokaknak egész életükre programot adó vállalkozás. Két nézőpont E két csoport létezik, s tagjainak a világról alkotott véleményét alapvetően az határozza meg, melyikbe tartoznak — ezt igazolta számomra az a tanácskozás is, amelyet Dunakeszin rendezett a MÁV Járműjavító fiataljainak a KISZ üzemi bizottsága. A téma az ifjúsági szövetség frissen kidolgozott lakáspolitikai tervezete volt, s az idő és a vita előrehaladtával a fenti két réteg érezhetően kezdett elhatárolódni. Hogy valaki helyeselte vagy ellenezte-e a koncepciót, hogy melyik pontjával értett egyet és melyiket javasolta megváltoztatni, mindez elsősorban attól függött, saját otthonának vagy csak egy munkászállói, albérleti szobának a kulcsát érez- hette-e a zsebében. Mert, aki évek óta fizetésének jelentős részét különféle hitelek törlesztésére költi, aligha fogadja örvendezve a tervezetnek azt az ötletét, hogy növeljék meg a már saját lakásban élők anyagi terheit. Aki viFormák és kényelem Amerikai designbemutatót tekinthet meg a közönség az Iparművészeti Múzeumban. A mai modern amerikai formatervezésről áttekintést nyújtó nagyszabású tárlatot belépődíj nélkül, ingyen tekinthetik meg az érdeklődők április 10-ig szont havi 4-5 ezer forintot keres — és itt Dunakeszin is ők voltak többségben —, attól nem várható, hogy lelkesen tapsoljon egy feltételezhetően már boldog lakástulajdonos következő hozzászólása hallatán: — A lakáshoz jutás Magyarországon mindig is családi összefogást igényelt. Ha valaki nem képes évente mondjuk tízezer forintot félretenni az induló tőkéhez, akkor nagy baj van. Akkor döntse el, akar-e lakást vagy sem, és ha nem, mondjon le arról! Egyébként van olyan ország, ahol húsz évet is kell várni a listán. Módosítást kértek Ez a hivatkozás érthetően nem nyugtatta meg a padokban ülőket, és az a perspektíva sem, hogy huszon-egyné- hány évesen még mindig szüleik támogatására szoruljanak. Kissé hitetlenkedve hallgatták az új előtakarékossági formáról szóló ismertetést is, mely szerint a feltételek teljesítése esetén az állam „biztosan kiegészíti a megtakarítást arra a szintre, hogy az elérje a társadalmilag indokolt méretű lakás szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett vételárának 20 százalékát". Nemcsak az öt-hat éven át így félretehető pénz tűnt irreálisan kevésnek még a mai lakásárakhoz viszonyítva is, hanem felvetődött: elfogadható-e, hogy hosszú éveken át kelljen gyűjtögetni, míg végre megkapják a kulcsot? Hát hány évesek lesznek addigra? Az estébe nyúló vita résztvevői végül úgy foglaltak állást, hogy a tervezetet támogatják.- Kérték viszont annak a pontnak a módosítását, amely megállapítja, hogy az új támogatáspolitika nem a személyi, hanem a családi jövedelemre építkezik. Ez így az egy ember nem ember elfogadhatatlan elve alapján hátrányosan érintené az egyedülállókat, pedig akárcsak a családosok, ők is szeretnének lakni valahol. Terheik amúgy is nagyobbak, hiszen egyedül kell takarékoskodniuk és a hiteleket vállalniuk. A lakás hiánya a pályakezdők legérzékenyebb pontja. Az egyetlen, aki a teremben teljes meggyőződéssel védelmezte a tervezetet, Misetics Sándor, az Országos Tervhivatal csoportvezetője volt, aki mint a lakáspolitikai munka- csoport tagja vett részt kidolgozásában: — Nem értem, miért nem hisztek benne! Hát egy kis fantázia is kell hozzá! Reálisan szemlélik A hallgatóság válaszainak lényege úgy foglalható össze, hogy a fantáziájukkal semmi baj nincs, csak éppen tisztában vannak a realitásokkal. Mörk Leonóra MADÁRMETEOROLÓGIA A csillagászati tavasz minapi beköszöntévcl benépesült a levegő országútja, igazi csúcsforgalom van a dél-alföldi matlárszállókban. Tömegesen vonulnak a délről északra tartó erdei szalonkák, amelyek csak akkor vállalkoznak nagyobb útra, ha enyhe légáramlat követi őket. Téli szálláshelyükről, a Balkán-félszigetről megérkeztek a szeged-fehértói természetvédelmi területen költő dankasirályok. A tórendszer szigetet ezekben a napokban mintegy ötezer halászmadár népesíti be. A zsombekos területeken a legkorábban visszatért bíbicek már párokra oszolva járnak, és hozzáfogtak a fészekrakáshoz. A kardoskúti, pusztaszeri és tömörkényi tavakat valósággal megszállták a mediterrán vidékeken telelt barázdabillegetők, a böjti, a tőkés-, kanalas és a csörgőrécék. A legnagyobb számban érkezett tőkésrécék hímjei levetették szürkésbarna tollazatukat, és tavaszi nászruhát öltöttek. A madármeteorológia jelzése szerint visszavonhatatlanul beköszönt a tavasz. Náluk is maradhatna kitüntetés Pénzt hoz a pénzverő Nem tagadom, hogy az elmúlt év végén, s az új esztendő első hónapjában magam is nagyon zavarban voltam a várt. majd részben bekövetkezett gazdasági változásokat illetően. Ugyanis az elmúlt háromnegyed évben több mint negyedszáz kis és középkategóriájú szövetkezetné!, vállalatnál, illetve azok részlegeinél, üzemegységeinél jártam. A fő téma többek között a várható személyi jövedelemadó, illetve a bruttósítás volt. Hitel nélkül A vezetők s ugyanígy beosztottjaik azonban nagy meglepetésemre nem féltek az új adótörvénytől, az új szabályozóktól. Ennek, mint közben kiderült, az egyik alapvető Külföldi vendéget fogadni, kalauzolni megtisztelő feladat. Mindkét oldalon jól kifárasztjuk ilyenkor egymást, reggeltől estig gyűjtögetve az anyagot a megírandó cikksorozathoz, meg elraktározva az olyan hóttérinformációkat, melyek csak közvetve kapnak szerepet a munkában, s az olyan élményeket, melyeknek érzelmi hatása jobban melegít, mint a legtüzesebb borok bármelyike. A sok kis epizód, a véletlen emberi találkozások, mindig megerősítik a szándékot: mi már csak a két nép barátságának a szószólói, tollforgató követei leszünk. A megérkezés előtti hét a gondos előkészítés ideje. Figyelembe vesszük, hogy körültekintő tapintatra lesz szükség, a szervezési bonyodalmakat igyekszünk majd láthatatlanná tenni, jó atmoszférát teremteni, mert mindez kelléke az eredménynek. Ám aki ezt akarja a vendéglátás mai világában meg az adórendelet megjelenése utáni első hónapokban, azt kemény próbára teszi a sorsa. Először is az ország, s ezzel együtt a magunk vékony pénztárcája szab korlátot sok elképzelésnek. Ezt kénytelenek vagyunk megérteni és ennek tudatában ügyeskedni. A pénzügyi szakemberek először is azt kötik az ember lelkére, hogy á rémesen szűkre szabott keretből minden körülmények között meg kell oldani a vendég, a tolmács és Pincér adja a borravalót Nálunk ez most így van a kísérő napi ellátását. Ismerve a vendéglátói árakat, ezt reménytelennek tartjuk. Ezért beiktatunk néhány üzemlátogatást, ahol olcsó ebédet fizethetünk be, s azt egy külön teremben fogyasztjuk el. A programba iktatjuk néhányszor, hogy vacsora a vendég szállásán. Ennek az lenne az előnye, hogy őt hazavisszük, nem kell három vacsorát fogyasztanunk, csak neki egyet. Két óra múlva érte megyünk kocsival, hogy az esti programot folytassuk. Igaz. hogy így meg a benzinköltség lesz több, de az másik keret, pontosabban zseb, ha a pénz akkor is forint. De hát nálunk ez már így megy. Azaz csak menne. Az első este, amikor hazakísérjük a vendéget, a szobakulcs mellé egy gyűrött papírzacskót kap, benne egy darab kenyérre], s két konzervdobozzal. Ez a vacsora ... Ezután minden este hárman vacsorázunk és étteremben. Így a költségek duplájára nőnek, de mindenki belátja, hogy más megoldás nem lehetséges. A pénzügy második intelme, hogy a számlára tételesen írassunk fel mindent. Épp hogy a fogpiszkálót nem. Azon kívül legyen rajta az adóazonosítási szám, az SZTJ- vagy ITJ-szám, az általános forgalmiadó-kulcs. Erre nagyon vigyázzunk ! No de ki tud a vendéggel is törődni meg a zsörtölődő üzletvezetőkkel, akik sokszorosított cédulát kapnak ezekről a kívánalmakról, s instrukciónk szerint a tekintetükkel jelzik, ha lehet menni a konyhára, ahol kifizetjük a számlát. Bízva bennük, az ember ilyenkor zsebre gyűri, aztán kedélyesen mosolyogva visz- szaül az asztalhoz, mintha csak a mosdóból jött volna. Hamarosan fel is kerekedünk, s az előtérben már az ő nyelvén tudjuk mondani, hogy melyik ajtón menjen be, ha kell. Ám ő nem megy. Csodálkozunk, milyen sokáig bírja. Csak akkor derül fény a titokra, amikor mi viszont bemegyünk. Lehetetlen, hogy a külföldi vendégek meg ne tudják: kevés kivételtől eltekintve milyen nálunk a vendéglátó helyek kultúrája, ha nem elsőosztályú, szupermagas árakkal dolgozó helyre tévedünk be. Nem tisztelik már a külföldit sem. nem számít a nemzeti méltóság, sok helyen a pénznek is csak akkor van becsülete, ha kemény valuta. Egy hét hamar elrepül Búcsúzóul a repülőtéren iszunk még egy kávét, a vendég egy teát, azaz herbátát, amit itt véletlenül kaphatunk. Ezt a legtöbb helyen nehéz volt kiharcolni, mert a hazai eszpresszókban nincs rendszeresítve. Hát bizony, nehéz is egy filteres zacskót forró. vízbe lógatni! Bonyodalom azért a búcsú perceiben is akad. Az adminisztráció hallatán a pincér felháborodik. Kéri a személyi igazolványomat. Végül, amikor már minden külföldi utas minket figyel, a kis cetlire ráírom a személyi számomat is. A szomszéd asztal mellett ülő férfi kihörpenti maradék sörét és az arcán gúnyos mosollyal kivonul a teremből. Megújulás. Emlegetjük mindkét nyelven, s kívánjuk egymás országainak, hogy győzzön ez a szellem. Aztán elrepül a piros-fehér színjelzésű gép, véget érnek a kemény munkával töltött ünnepnapok. Kezdődnek a még keményebb hétköznapiak, amikor az ember elkezd futni a pénze után. Mert a számlák rosszak. Hiányzik az adókulcs, máshol egy aláírás, az üzletvezetőknek fogalmuk sincs, mi az az SZTJ. vagy ITJ. Egy hi- degkofiyhás falatozó tulajdonosa úgy felháborodik, hogy visszaveszi a negyvennyolc forintos számlát, s kifizet öt- venet. Hát csak nem fog ő ezért a pénzért ennyit adminisztrálni! Adnám a visszajáró két forintot, de nem fogadja el. Ez a borravaló. Nekem. Kovács T. István oka az volt, hogy a könnyűiparban egyik gazdálkodóegységnél sem fizettek ki akkora béreket, hogy azokat jelentős mértékben meg lehetne adóztatni az idén — példa erre a textilipar több ága! Néhány helyen azonban a bruttósítás valóban gondot okozott, s nem volt ritka, hogy egy-egy vezető mély hallgatásba burkolózott, mert egyszerűen nem tudott mit mondani! Ezek után talán érthető, hogy kellemesen csalódtam, megkönnyebbültem, amikor azt hallottam az Állami Pénzverde tápiószelei jelvényüzemének vezetőjétől, Háfra Ist- vánnétól, hogy a bruttósításhoz nem vettek föl hitelt. Sőt, a lehetőségekhez képest olyan jól dolgoztak, gazdálkodtak, hogy az elmúlt évi munkájuk után még nyereséget is kaptak a kis üzem dolgozói. Mi több, egy negyven- millió forintos beruházáshoz fogtak, ami az alig száz embert foglalkoztató munkahely két évtizedes történetében is kimagasló teljesítménynek számít. Új profilok Az elmúlt évi tervet tehát jól teljesítették, az idei terv pedig 60 millió forint bruttó termelési érték előállítását irányozza elő a hagyományos exportmunka mellett, ami az idén 4 millió forintot kell hogy hozzon. A tervek megvalósíthatóságának pedig az a biztosítéka, hogy a vállalat eddig is jó üzletpolitikát folytatott, s képes volt igen gyorsan reagálni mind a minőségi követelmények növekedésére, mind pedig az új termékek iránti igény kielégítésére. Napjainkban a tápiószelei üzem fő profilja a jelvények, kitüntetések gyártása. A negyDczsl Jánosné csipesszel fogja a jelvényt, aminek a forrasztás ideje alatt nem szabad elmozdulnia. Cím felett: Kelemen Jánosné a sajtolt jelvények peremet vágja boszorkányos gyorsasággal venmillió forintos beruházással pedig olyan magasabb technológiai szintet érnek el, ami már lehetővé teszi, hogy új profilokat honosítsanak meg a már épülő üzemrészben. Az új helyen a magasabb kitüntetéseket, illetve jelvényeket zománcozzák , majd, még pedig az igen szigorú minőségi követelményeknek megfelelően. De ugyanott szerelik majd a „kisezüst” ékszereket is. Még az idén A vállalat egyetlen forintnyi hitelt sem vett fel a negyvenmilliós beruházás megvalósításához. A kivitelező — Nagykátai Építőipari Szövetkezet — a pénzverőnek tett ígérete szerint még ez év végén átadja az új létesítményt, ami a dolgozók munka- és szociális körülményeit ugrásszerűen javítja majd. Aszódi László Antal
