Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-23 / 70. szám

1988. MÁRCIUS 23., SZERDA 3 Nemzetközi együttműködés Közös jövőnk A fenti címmel jelentette meg a Mezőgazdasági Kiadó az ENSZ Környezet és Fej­lesztés Világbizottság nagy­szabású tanulmányát, amely az egyesült államokbeli, an­gol nyelvű kiadás után a vi­lágon másodikként magyarui látott napvilágot. Az ENSZ főtitkára 1983-ban kérte fel Gro Harlem Brundt- land asszonyt, Norvégia ko­rábbi környezeti ügyek mi­niszterét — a jelenlegi mi­niszterelnököt —, hogy mun­kacsoportjával vizsgálja meg azokat a módszereket és esz­közöket, amelyek a környezet megóvására hatékony nemzet­közi együttműködést tesznek lehetővé. A bizottság feladata volt az is, hogy hosszú távú programot dolgozzon ki a kü­lönböző gazdasági fejlettségű és eltérő társadalmi berendez­kedésű országok együttműkö­désének biztosítására, a köl­csönösen előnyös környezetkí­mélő megoldások elterjeszté­sére. Megsokszorozták az eredményt Felsőbabádon Önerőből is meg tudnak újulni Mindannyiunk érdekében Élelmiszer-ellenőrzés Talpon maradni minden körülmények között! Nem hi­vatkozni a döntésekre, vagy a szabályzók okozta gátak­ra, ha valami nem úgy sikerül, mint az a nagy könyv­ben meg van írva! Ezzel a két rövid mondattal lehetne jellemezni a Felsöbabádi Állami Gazdaság vezetését, legalábbis ez derült ki Szabó Zoltán közgazdasági igaz­gatóhelyettes szavaiból. Húspép a vályúban A rendkívül nehéz körül­mények között termelő nagy­üzem az elmúlt öt esztendő­ben meghússzorozta a válla­lati eredményt, amely tavaly már több mint 40 millió fo­rintot tett ki. Ez az összeg az összes árbevételhez viszonyít­va ugyancsak jónak mondha­tó, hiszen a nyereségarány mintegy 8 százalékos a gazda­ságnál. Az állattenyésztés rekord­évet zárt náluk, s ez már csak azért is meglepő, mert a sok vitát megélt sertéstenyésztés 10 millió forintos tiszta ered­ményt hozott a felsőbabádiak- nak. A kimagasló eredmény forrásai között az 540 férőhe­lyes szakosított sertéstelep 1985-ös rekonstrukcióján kí­vül feltétlenül meg kell em­líteni a sokéves kísérletezést, amelynek eredményeként már Az idősek napközijében Kemencei mindemnek Eltévedtem. Ezen a napsütéses márciusi vasárnapon, Rétságon. A benzinkutas derült rajtam, s biztatott aztán: Ne forduljon vissza! Menjen csak tovább, s majd Bernecebarátin át juthat el Kemencére. És nyugtatott, úgysem nyernék sokat, ha újra Szob felé mennék. Déli szieszta Így azután jól elmúlt már dél, mire beértem az említett börzsönyi kisközségbe, s új*y látszott, mindenki még áz ebédjét fogyasztotta éppen. Talán megharagszanak rám az ottaniak, de furcsálltám, az egész településen még kutya­ugatást sem hallottam. Nem túl sokára két feketébe öltö­zött asszony közeledett felém. Virágot szorongattak a ke­zükben. bizonyosan a temető­be iparkodtak. Nem mondom, őszinte kíváncsisággal must- rálgattak már messziről, a vi­lágoskék Trabantot, az ide­gent. De feleltek persze ked­vesen. és mutatták is a kér­désemre: Ott, az az idősek napközije! Pár lépés csak! Nézze, még az utcai ajtaja is tárva! Tárva volt valóban. Nem is értettem, miért, hiszen már­cius közepe ide, napsütés oda, csak fújt a szél, foga volt az időnek. Halkan léptem be az első nagyobbacska helyiségbe, ahol mindössze két férfi üldö­gélt szunyókálva. Egyikük, lábfájása ellenére is készsége­sen kalauzolt beljebb, a zeg­zugos folyosókon. Oda, Szabó nénihez — ő szólította így —, a falucska volt szülésznőjéhez, ápolónőjéhez. — Éppen mosogatok már! — mentegetőzött kezét köté­nyébe törülgetve. — Most fe­jeztük be nemrégiben az ebé­det, vissza is húzódtak la­kóink a szobáikba. Ilyenkor ledőlnek, pihennek. Jóllakot­tá n. öregesen. Szabó Jánosné — Kemen­cén mindenki csak Margit né­ninek. Margitkának szólítja — nem a pénzért vállalja itt a munkát. — Tudja, bár jól jönne egy kis nyugdíj-kiegészítés, de in­kább arról van szó, hogy nem bírom az egyedüllétet. A fér­jem meghalt, a lányaim — három! — szanaszét kerültek, s már két dédunokám is van! Az egyik lányom Kerepestar- csán védőnő, a férje állator­vos. A másik gyógyszerésznek készült, szóval... van sok egészségügyis a családunk­ban ... Hasznos foglalatosság — Szabó néni! Kaphatok egy kis kávét? — Tétovázva lép hozzánk egy nagyon idősnek tűnő néni. — Szóval, ott tartottam, hogy nem szeretek egyedül lenni. Itt meg szükség van rám. Egészen pontosan: két­hetente vállalom, hogy a tel­jes Hétvéget itt' töltöm az ott­honban, péntek délutántól, hétfő reggelig. Ilyenkor főzök is. Ma például húsleves volt ebédre és sóskamártás a főtt húshoz. Mert különben — más napokon — az óvodából hozzák ide az ételt. Tehát fő­zök, rendet tartok, ki is taka­rítok. Természetesen többen segítenek, ha kell. Akik job­ban bírják magukat. Most szombat-vasárnap tizenheten maradtak itt bénn, a többiek, nyolc-kilencen, hazamentek. Van, akinek senkije nincs! Képzelje, a legfiatalgbb la­kónk ötvenéves, leszázalékolt, a legidősebb jóval túl van a nyolcvanon. — Margitka! Adjon már egy kis cérnát és tűt! — szó­lal meg mellettünk halkan egy asszony, de hamar eltű­nik. Úgy sejtem, mindenün­nen kíváncsi szemek figyel­nek. Érzem, milyen szívesen beszélgetnének velünk. — Ez igaz! Nagyon igény­lik a jó szót, a törődést! Higgye el, nagy segítség szá­mukra ez a napközi. Szeret­nek itt lenni. Van tévénk, több rádió, könyvek, újságok. Szép fürdőszobánk. Van, aki nem fizet egy fillért sem, má­sok annyit, amennyit a nyug­díjuk alapján tudnak. Nem­csak kemenceiek vannak itt, hanem az egész környékről. Szerencsére azért a többsé­gükkel törődnek a hozzátarto­zóik. • Törődést várnak Csöndes léptekkel járjuk a folyosókat, bekukkantunk a szobákba. Háromágyasak. Ra­gyogóan tiszta a közös fürdő­szoba is, s ezt nem az udva­riasság mondatja velem. Ki­csit lelkiismeretfurdalást ér­zek, amikor elköszönök, meg­zavartam a lakók ebéd utáni pihenőjét. Margitka mosolyog: ne gondolja! örülnek az ide­gennek, beszélhetnek róla. Ha elment, majd magát is ki- pletykázzák. Remélem, nem mondanak rosszat rólam és ezúton is valamennyiüknek jó egészsé­get kívánok. És nyugalmat, változatlanul. Ja, és törődést, a családtagoktól is! Mert nagy szükségük van arra. Dodó Györgyi több mint két esztendeje át­tértek a sertések húspépes etetésére. Az újnak mondható megoldással nagy mennyisé­gű importfehérje helyettesí­tésére van lehetőség. Emellett az általában ugyancsak pa­naszra okot adó takarmány minőségét is jó szinten tudják tartani, hiszen a saját keve- rőnek érdeke a színvonal megőrzése a kistermelői in­tegráció miatt is. Tízszer több üdítő A már említett kedvezőtlen növénytermesztési adottságok erősen behatárolják ennek az ágazatnak a lehetőségeit, így komolyabb termékszerkezet­váltásra nincs lehetőség. Az eddig kifizetődő búza és nap­raforgó termelését a szakem­berek a közeljövőben nem kí­vánják csökkenteni. Kertészeti ágazatukban el­sősorban az almára és a sző­lőre támaszkodhatnak. Az előbbiből — a kiselejtezett 30 hektár helyett, amelynek ter­mése már nem volt piacképes — 1936-ban 15 hektárt telepí­tettek, s ezen a területen el­sősorban a téli fajták a meg­határozóak. A szőlő jó ter­méssel szolgált, az viszont saj­nálatos, hogy az ehhez kap­csolódó borászat piaci pozí­ciói az utóbbi esztendőkben jócskán leromlottak, amihez a szovjet piac megváltozása is hozzájárult, hiszen az oda ex­portált vermutot a kereske­dők nem tudták máshol elad­ni. így tehát az elmúlt esz- tendooen elengedhetetlenné vált a termékszerkezet-váltás ebben az ágazatban. A már korábban is gyártott üdítő­italok mennyiségét alaposan megnövelte a gazdaság, hi­szen az 1986-os mennyiség­nek mintegy tízszeresét, vagy­is 17 ezer hektolitert állítot­tak elő tavaly. Elsősorban a főváros és Pest megye ellátá­sa a céljuk, ám az elmúlt év­ben már a Somogy megyei Boglárlellén is nyitottak lera­katok Az alaptevékenységen kívül, vagyis az ipari és szolgáltató­ágazatok a főváros közelsége és az utóbbi időszakban ho­zott szabályozók hatása miatt nem éppen ideális körülmé­nyek között működnek, ám jó néhány terület szabad a gaz­daság számára. Így például a Kőbányai Gyógyszerárugyár- nak raktározást végeznek, va­lamint egy gyógyszerkutató laboratórium is működik Fel­sőbabádon. Rendelkeznek egy nagyon jól jövedelmező ka­vics- és homokbányával, va­lamint működik laktosüze- mük és egyéb ipari jellegű szolgáltatást is elvállalnak. Marad a létszám Az állami gazdaság tervei­ről Szabó Zoltán elmondta, hogy a jól jövedelmező ser­téstelep bővítését szeretnék megvalósítani ebben az évben, ám a beruházás nagysága miatt — mintegy 10 millió fo­rintba kerül — csak az esz­tendő második felében kerül erre sor, hiszen így nagyobb a remény az 50 százalékos ál­lami támogatásra, valamint ezzel a megoldással a pénz­ügyi gondok is kiküszöbölhe­tők. A már meglévő állomány kukoricaszükségletét eddig főleg vásárlások útján elégí­tették ki, éppen ezért a lehe­tőségekhez mérten növelik a területet, illetve intenzív ön­tözéses technológiára szeret­nének áttérni bizonyos táblá­kon. Ehhez két nyugatnémet berendezést bérel a gazdaság. A fehérieprogram keretében elsősorban a takarmányborsó vetésterületének növelésével számolnak a babádiak. A gyümölcstermesztésben újdonságnak számít, hogy a szőlőültetvények területét nö­veli a nagyüzem, s miután a szükséges támogatási okiratok már a gazdaság rendelkezésé­re állnak, így a hitelkorláto­zás ellenére is megkapják a pénzügyi segítséget. Nem ilyen jó a helyzet azzal a 15 hek­tárnyi almással, amelynek te­lepítését ugyancsak 1988-ra tervezte a gazdaság. Az ame­rikai és japán fajtákból léte­sülő ültetvényt dánszentmik- lósi csepegtető öntözéssel lo­csolják majd. A területet már előkészítették, s a csemeték is a helyszínen vannak, éppen ezért a gazdaság saját erőből hozzákezd az ültetéshez, s a második félévben az öntöző- berendezéseket is felszerelik, hogy az októberi műszaki át­adás határidejét meg tudják tartani. A felsorolt újdonsá­gok mellett a kertészet elkép­zelései között az is szerepel, hogy az állami gazdaság terü­letén meghonosítják a megy- gyet és a szilvát. A borászati ágazat a ha­gyományos szénsavas, alkoho­los és rostos üdítőitalok ter­melését szeretné növelni, va­lamint a most engedélyezés alatt álló narancs, citrom és grapefruit natúr ivóleveket is felveszik a palettára. A szol­gáltatások beruházásai közül elsősorban a toxikológiai állo­más bővítését, korszerűsítését kell kiemelni. Az 1988-as elképzelések is­mertetése után az igazgató- helyettes elmondta, hogy az állami gazdaságban létszám- csökkentésre nem kell számí­tani, s ha jól alakulnak a dol­gok, akkor a tavalyi ered­mény mindössze 10 százalék­kal csökken Felsőbabádon. Bánsági György Az élelmiszerek minőség- vizsgálatának fontossága is téma volt az Országgyűlés ta­vaszi ülésszakán. A gödöllői Állategészségügyi és Élelmi­szer-ellenőrző Állomás felada­ta ez a megyében. Vizsgálata kiterjed nemcsak a késztermé­kekben lévő tartósítószerekre és egyéb adalékokra, hanem a hústermelő gazdaságok ter­mékein is végeznek toxikoló­giai és mikrobiológiai elem­zéseket. Az ellenőrzés szúró­próbaszerűen történik, és ha az eredmény nem felel meg a szabványban foglaltaknak, hatósági jogkörüknél fogva akár az üzem működését is megszüntethetik. Dr. Flóri Lajos labor-szakál- latorvos egy libamájmetszet antibiotikum- és szulfanomid- tartalmát vizsgálja. (Alsó kép) Szúrópróbaszerűen ellenőrzik gyümölcsleveket, a sütő­ipari termékeket is. A felső képen: Egyháziné Tamás Éva technikus a Napsugár üdítő­ital cukorsavtartalmát ellen­őrzi. (Vimola'Károly felvételei) Változatlanul nagy érdeklődés Finisben az utazási börze A kőbányai vásárvárosban a borús idő és ez itt-ott cseper­gő eső ellenére kedden is nagy volt az érdeklődés az Uta­zás ’88 kiállításon. Érezhető volt az idegenforgalmi cé­gek standjainál, hogy finisé­hez érkezett a nemzetközi uta­zási börze: a kedvezményes utak nagy része gazdára ta­lált, de jó néhány más ha­zai és külföldi üdülésre, nya­ralásra, hétvégi pihenésre is jelentkeztek a látogatók. A kedden értékesített, illetve le­kötött úti programok értéke elérte a 4 millió forintot. A Malév képviselői sajtótá­jékoztatón jelentették be, hogy március 27-én kezdődik a légi közlekedés nyári me­netrendi idénye, s október 29- ig tart. A Malév figyelembe vette a többi légitársaság me­netrendjeit, s ezekhez igazod­va alakította saját gépeinek indulását, érkezését. A Velencetours Utazási Iro­da képviselői is kedden tá­jékoztatták az újságírókat programjaikról és szolgáltatá­saikról. Egyebek között a nyugdíjasok részére elérhető áron kínálnak üdülőprogramot az agárdi termálfürdőbe. Harmatcseppek HA NINCSEN M a minden összejön? Reggel anyuval az a cirkusz! Utána Jutka vasvilla- tekintete, ahogy belépett az osztály­ba. Hoztad a pénzt? Nem hoztam. Miért nem hoztad? Mert nincsen. Nem érted, hogy be kell fizetni a bankettre a Gyöngy­virágban, mert máskülönben odaadják a különtermet másoknak? Értem, de akkor sincsen. Ezt meg te értsd meg! Ezt már kiáltotta, a többiek is felfigyeltek. Mi van? Mi van? Semmi, mondta Jutka, de közben vasvillatekintettel nézett rá. Pont Jutka, a fő KISZ-es ...! Hát nem fogja fel, hogy ezernégyszázötven forintot ő nem tud csak úgy kivenni otthon a fiókból?! Miből? öcsinek most kellett cipőt venni, mert szó szerint szétment a lábán az az egyetlen. Anyu is ezt mondta. Értsed meg kislányom, nincsen ... Nem tudok adni. Hányszor hallott ö már ilyen nincseneket! Erre se, arra se. Milyen klassz volt az ősszel a kirakatban az a csizma! Tavaly az osztálykirándulás ... Jutka fölvont szem­öldöke, te megint nem jössz?! És most a jó öreg Mokka mindjárt ki­hívja felelni. Ez a mániája. Kiszúr egy betűt, s akkor sorra Balogh, Berendi, Bi- ezó... Készült ő? Mi is volt múltkor? Valami rémlik. Mindjárt ö jön. Biczó, Bo­dor. . . Hja, a Bodor! A többiek pukkancs képe. Hja, a Bodor. A Mokka eddigi leg­jobb tanítványa ... Ugratják? Nem ér­dekli. ö szereti a történelmet, még ak­kor is, ha a többiek röhögnek rajta. Ez tiszta hülyeség, ezzel csapkodják le a pád­ra a könyvet. Már miért lenne hülyeség! Mennyi csodás dolog van benne! Az em­ber lehunyja a szeénét. s maga elé képzeli, milyen lehetett egy város vagy egy falu ötszáz éve. Miben jártak az emberek, mit ettek?! Mokka ajánlott könyveket. Olvasd el Bodor, kedved leled majd benne. Igen, tanál'' úr, felelte, okvetlenül elolvasom. Ment is a könyvtárba. Néztek rá. Ilyet? Itt? Kislányom, ezek csak szakkönyvtár­ban találhatók meg. Hol? Hát hol, menj fel Pestre . .. Menj fel. Mondta anyunak. Aki megint csak a fejét simogatta meg, mint mindig, amikor valamire azt mondja, nem lehet, mert nincsen rá pénz. Nincsen pénz a buszra kislányom, tudod, oda-visz- sza több mint hetven forint lenne... Tényleg, de mit mondjon Mokkának? Azt, hogy nekünk erre nincsen pénzünk tanár úr kérem?! Biczó hadarva mondta a szöveget. Mint mindig. Mokka általában minden ötödik mondatnál megállítja felemelt kézzel, ne hadarj Biczó, próbáld meg a lehetetlent, hangsúlyozzál... Az osztály persze vihog. Most is. Neki most semmi kedve. Anyuval az a cirkusz reggel. Nem kellett volna. Biztos, hogy nem. Csak eszébe jutott, Jut­ka majd miként néz rá... akkor csúszott ki a száján, hogy nekünk soha semmire sincsen... látta Anyun, hogy elsápad s tele lesz könnyel a szeme, ö meg, ahelyett, hogy odabújt volna hozzá, az ilyenkor szokásos ne haragudjot mormolva, elro­hant. Mintha annyira és mielőbb kellett volna neki Jutka pimasz tekintete. Köny- nyű neki menősködni! Ahogy kész az érettségivel, másnap dolgozni kezd. Legyen vége ennek a vé­geérhetetlen nincsennek. Ahogy Anyu, 6 is vállal egy csomó különmunkát... öcsi­nek legalább már könnyebb legyen! S oha nem felejti el neki, amikor azt mondta, te Kati, jelentkezz csak egyetemre, te szeretsz tanulni, én meg majd elmegyek dolgozni... Milyen szomorú képet vágott a jó öreg Mokka, amikor megmondta, tanár úr kérem, nem jelentkezem, dolgoznom kell... Ingatta a fejét, kár, kár, ezt hajtogatta, pont te nem... Pont ő?! És mások? Akik ugyan­így élnek? És a még szegényebbek? La- likné, aki eljön hozzájuk öcsi kinőtt, ko­pott ruháiért, köszönöm, köszönöm, Mar- gitom, jó lesz az én Ferikémnek... Biczó leült. Ha most Mokka azt mondja, hogy Bodor, akkor ő ... Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents