Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-02 / 52. szám
VÁCI xyfíriav A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 52. SZÁM 1988. MARCH'S 2.. SZERDA Népdalkincsünk őrzői Felmérés, felvilágosítás A gyógyszerellátás gondjairól Az Ipoly-vidékről a fővárosba A Magyar Optikai Müvek Tájak, korok, múzeumok klubjának meghívására ismét útra kelt a nagybörzsönyi német nemzetiségi ifjúsági tánccsoport, Hith Zsuzsa vezetésével, a nagybörzsönyi •pávakör és a letkési pávakör, a tsz nagy autóbuszával, Budapestre, a Pataki István Művelődési Központba. A klub vezetőjével, Bajnok Imrével a barátság 1987 őszére nyúlik csak vissza, amikor is a klub tagjai vagy 50-en a mi vidékünkre is elvetődtek. Megnézték Nagybörzsöny gyönyörű, híres műemlékeit, de arra is jutott idejük, hogy az erdei kisvasúttal egy fordulót tegyenek Kis- és Nagyirtás- pusztára. Majd onnan visszaérkezve, a helybeli két együttes mutatta be kis műsorát magyar és német gyűjtéseikből. Az országjárók között volt a Pataki István Művelődési Központ Tamási Áron népdalkörének számos tagja, melynek Szász Istvánná a vezetője, Bujdosó Istvánná tanárnő a pestlőrinci általános iskola gyermekciterakarának vezetője. Most tehát a * említett öt csoport adott egymásnak találkát, és igen színes, értékes közös műsorral pecsételte meg barátságukat. Peregtek a számok egymás után. A klub tagjai, a lelkes kis közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta minden csoport szereplését. A Tamási Áron népdalkor citerakísérettel, Szász Istvánné irányításával fűszerezte gyönyörű népdalkincsünk szép számait. Az általános iskolások kis csoportjának közepén Bujdosó Istvánné irányításával tiszta, csengő hangon kísérték cite- raszámaikat, melyek szintén az igazi népzenének nemes veretű darabjai voltak. De nem maradtak le a nagybörzsönyi csoportok sem, valamint a letkésiek sem, az említettek mellett. A letkésiek az Ipoly-vidék igazi népdalait, a nagybörzsönyi ifjúsági tánccsoport jellegzetes német nemzetiségi táncaikkal arattak megérdemelt sikert. S a nagybörzsönyi pávakor pedig német és magyar tréfás számaikkal is emelte szinte már a tetőfokára hágott hangulatot. Amiért e kis írásom remélUnokáink látják majd? os főterén árválkodik ez vbült falikar, és az ép- szó falikaros lámpák ló néhány nem vilá- \-e majd unokáink kben? (Fotó: Papp ászló.) hetőleg napvilágot láthat, azt annak bizonyságául írtam, igaz bizakodó örömmel és megelégedéssel, hogy a magyar lélek e nemes hagyományait nemcsak íalvaink őrzik még, hanem gyökeret vert az már városainkban is. Hisz fővárosunkban élő és lakó két olyan népi együttest láthattunk, hallhattunk, melyek bármelyike felveheti a versenyt bármelyik falusi hagyományőrző együttessel. Dicséret és elismerés illeti a két vezető tanárnőt, de az együttesek tagjait is. S különösen legyen szabad talán az általános iskolások kis csoportját kiemelnem, hisz ők most ismerkednek népi kincsünk, őseink áltál ránk hagyott szellemi örökségünkkel. Befejezésül még meg is vendégeltek vendéglátóink. Vígan, örömmel jöttünk hazafelé gazdag élményekkel és '■ovábbi elhatározásokkal. Győrök József, a pávakör vezetője „Rendel” a csontkovács A kemencei „hetesben” Tavaly januárban Kendet a fejekben címmel hírt adtunk a kemencei idősek otthona életéről és nehézségeiről. Csak címszavakban idézve: a fiatalabbat nem engedik (de- dó, szegényház jelzőkkel tartva vissza a munkaképest), de ha munkaképtelen, már küldik, így egyre inkább szociális otthon lesz, ahol nem annyira gondoznak, mint inkább ápolnak, noha nem ez a cél! Ismét TIT-előadásra érkeztem, rossz napot jelöltek ki. A községbelieket — más elfoglaltságuk miatt és persze más ügyben — riportra hívni nem tudtam, de nem tudtam szót váltani Klárik Lajosné Zsuzsa vezetőnővel sem, akit igen gondterhelten — ‘ és nyakig munkában — találtam. A TIT- előadásra (Nürnberg, München és az Alpesek szép felvételei) be sem tudott nézni. Megállni nem tud, munkatársaival együtt; adminisztrálnak, gyógyszereznek, ebédért mennek és ebédet osztanak, s a falon az ügyeleti beosztásnál gyakran ismétlődnek a nevek ... Körülnézek hát magam. Nézem a vetítés közben a közönséget. Tavasz óta nem lettek fiatalabbak, öregek, jobbára elesettek. Egyetlen fiatal van, egy 38 éves egyedülálló rokkant férfi. Milyen nehezen jött be az előítéletek miatt, és most — ő mondta — milyen elégedett! Szóval, még mindig nincs nagy rend a fejekben. Itt, a „hetesben” valóban jó, tanúsíthatom! Előadás után a faluból visszaballagok. Az ebéd a vége felé jár, szétoszlottak az ebédezők, ki a társalgóba, ki a pihenőbe. Meghívnak ebédre; kíváncsi vagyok és éhes, tehát elfogadom. A tojásleves és a kagylótész- tás vadashús igen ízletes, és sokan nyilván azért hagytak, mert bőséges az adag, ahogy mesélik: mindig az! Bekopogtatok az egyik háromágyas szobába, meglátogatom Gáspár Pista bácsit, az immár 81 éves csontkovácsot, akinek mesterségéről, művészetéről ezeken a hasábokon (és azután más lapokban is) a tavasszal beszámoltam. Ennek a beszámolónak a lényege csontkovács-tevékenvségé- nek életrajza volt: az idők során, hogy igazított helyre csontot, inat, izmot. A cikkek megjelenése óta jönnek is a kliensek, meg a riporterek is mindenfelől. Épp most kezelt ki egy messzi vidékről jött rándulásos asz- szonyt, azért pihen is. (Rendelő lett ebből a hetesből, mondták elöljáróban ebéd közben a konyhasók nekem ...) Volt itt a tévé is — Vitraynak írtam mondja —, a rádió is, szombaton is beszéltek róla, nem tudja mit, nem hallgatta. De nem csak jönnek, viszik is. Volt vendégségben Vácott, Pesten, orvos is látta ismét, mit csinál, hogy csinálja. IV Egy szó, mint száz: népszerűvé tette a sajtó Pista bácsit. Buszra várok Szob felé a kemencei megállóban, hazafelé tartva. Jön egy hölgy, helybeli. Félreértette a csomagomat: — Mit vett? — kérdezi. — Semmit, asszonyom, ez vetítőgép, a hetesben voltam, mondom. — Ö a hetes! Pista bácsit ismeri? Meghívtam annak idején én is, nem bírtam már a gerinckopásommal, a fájdalmakkal. Megvendégeltem, sütöttem-főztem kedvére, ő meg megkezelt — meséli. — És? — kérdezem. — Azóta nem érzem a bajom! — vágja rá. Íme, a bizonyíték, s ezt nem Pista bácsi mesélte ... Fazekas Mátyás A Hazafias Népfront és a I Népi Ellenőrzési Bizottság szervezett fórumot Kisváron a gyógyszerellátásról a közelmúltban. 17 ember jött össze a beszél getésre, jórészt azok, akik a hazai gyógyszerfogyasztás területén nem járnak élen (hála isten). Am a jelenlévők ennek ellenére csalódtak a fórumban, mivel nem az adott városrész gyógyszerellátásának gondjairól, netán a jelenlegi helyzet jobbá tételéről volt szó. hanem egy országos felmérés részeként a hallgatóságot faggatták arról, hogy úgy általában mi a véleménye azokról a fontos vagy fontosnak vélt kérdésekről, amelyeket csokorba foglaltak a jelentésre kötelezettek. Néhányan, akik több-kevesebb rendszerésséggel — orvosaink hozzáértő előírása alapján — szedjük ugyan az egyes gyógyszerfajtákat, nem voltunk megfelelő alanyok az ott helyben végzett felmérésre. A statisztikai adatszolgáltatásra meg egyenesen alkalmatlannak bizonyult az a 35- 50 év körüli kétharmados többség, amely a hallgatóságot kitette. Mert vajon ugyanezt jelenti-e az aktív dolgozónak, mint a kisnyugdijas, gyógyszerre rászorulónak a kérdés: „Jövedelmének hány százalékát költi gyógyszerre?” Bizony, egészen más választ fognak kapni az illetékesek, ha ez a kérdés egy másik körben hangzik el. De arra sem volt alkalmas ez a kis tanácskozás, hogy a jelenlévők között végezzenek felmérést a gyógyszert „evők” arányát illetően. Mert — mint azt írásomban már említettem — jórészt aktív, munkaképes polgárok ültek a hallgatóság soraiban. A gyógyszertár képviselője és a körzeti orvos hasznos szakmai felvilágosítást adott, talán ez volt az egyik legértékesebb része az egész rendezvénynek. Igaz, ók is egy és más kérdésben óhatatlanul a szakma irányába tolódtak el, ami már egy kevéssé távol állt a hallgatóság érdeklődésétől. Az esetenként csak a vita hozzáértői számára fontos kérdések afféle kellemes diskurzus látszatát keltették. Volt azonban egy igen fontos, lényégét tekintve talán egyetlen érdemi mozzanata ennek az összejövetelnek. Az hogy egy valóban rászoruló beteg ember segítséget kapott. A beteg, akit veseműtét után huzamos ideig még kezelnek, Budapesten kap vényt speciális gyógyszerének kiváltására. Ez a gyógyszer Pesten, egy adott patikában térítés- mentesen kapható. Ám a gyógykezelt csak Vácott tudja kiváltani, mivel súlyos betegsége megakadályozza abban, hogy a kezelés után még az erre kijelölt patikát felkeresse. Lakóhelyén viszont 300 forintot kérnek el ezért az életmentő gyógyszerért. Pedig leszázalékolt nyugdíjas, akit anyagilag súlyosan érint a drága gyógyszer. Afra doktor adta a tanácsot, hogy hol kell benyújtania a „közgyógyos” igényt, és akkor ingyenes lesz számára ez az orvosság is. Ennyit ért a kisváci fórum. Egy ember segítséget kapott, ami mindenképpen pozitívuma az összejövetelnek. Azt azonban sajnálattal jegyezheti úk meg, hogy a szűkkörú hallgatóság sem azt kapta, amire számított. Nem Kisvác- ról, az északi városrész gyógyszerellátásáról volt szó, ahogy ezt hirdették. Pedig ezt sem ártana szóvá tenni. Itt, ahol az öregek száma igen jelentős, nem gyógyszertár, hanem még gyógyszerlerakat sincs. Ez segítene leginkább a rászorulóknak. Igaz, az egészségügy területén is fellelhető bürokrácia, meg a külföldi gyógyszerek beszerzését akadályozó valutahiány is gond. Ez azonban országos. A helybélieket azonban leginkább az érdekelné, hogy itt és most mit lehet tenni. Erre kíváncsiak a gyógyszert nem szokásból, hanem szükségből fogyasztó kisvaciak. Dóra Zoltán Vác a hazai lapokban — A Hajó-Daru című üzemi lap első oldalas cikke egy héttagú csapat (idegen szóval Merre billen a mérleg? Elhelyezkedési nehézségekről panaszkodott látogatónk, elmesélvén, hogy a tanács munkaerő-szolgálati irodája által ajánlott két munkahely egyikén sem alkalmazták, sőt, egy harmadiknál is hiába próbálkozott .. . Egyéni problémája egy általános tendenciát is felvázolt — mégpedig azt, hogy a gazdálkodó egységek, munkahelyek kezdenek válogatni. A hatékonyabb munkaerőFarsangbúcsúztató Kismaroson tízéves hagyomány a farsangkor megrendezett jelmezbál, vagy ahogy nevezik: „nöbál”. Ma már nem csak nők vehetnek rajta részt — és már nem csak jelmezben ... A bál bevételét ebben az évben az időskorúak meg- vendégelésére fordítják. Nagy báli élet volt farsangkor Vámosmikolán is: farsangoltak az óvodások és farsangoltak a szociális otthonban is, ki-ki vérmérséklete szerint. A művelődési házban a nyugdíjasklub tartott farsangi mulatságot — Pálos Endré- né szervezésében —, amelyen Tárnoki József, Meggyes Béla gondoskodott a megjelentek szórakoztatásáról... Kismaroson a jelmezversenyt a „liberósok” nyerték közönségsikert aratva (Fotó: Sintár Antal) nagy vámosmikolai nyugdijasklub tagjai maguk gondoskodtak enni- és innivalóról — láthatóan bőségesen... a gazdálkodásra utal, hogy városban csaknem harminc százalékkal csökkent a vállalatok fizikai dolgozó felvételére való igénye, kevesebb betanított munkást keresnek. Elhelyezkedési gondjaik vannak a csupán általános iskolát végzetteknek és a gimnáziumi érettségivel rendelkezőknek is. Sajnos, a megváltozott munkaképességűek is egyre nehezebben találnak munkát... A számokat megtekintve, Vácott és környékén általában a munkaerő-kereslet még mindig jóval meghaladja a kínálatot, ám a munkaerőhiány és -felesleg egyre inkább egyidejűleg jelentkezik. Már érezhető a törekvés arra, hogy a betanított munkások helyére szakképzetteket vegyenek fel, és sok helyen elsősorban az úgynevezett hiányszakmákban — öntő, hegesztő, szerkezetlakatos, géplakatos stb. — keresnek szakmunkásokat. Ami a továbbiakat illeti: a városban valószínűleg nem szabadul fel jelentősebb munkaerő, vagyis, nem kell számítani nagyobb elbocsátásokra. A város munkaerőmérlegét azonban nem csak ez határozza meg — hiszen nagyon nagy az ingázók száma. Vác munkaerő-szükségletének körülbelül egynegyedét a vonzáskörzet „szállítja”, de a városba bejáróknak csak kétharmada Pest megyei, Nógrád hat településéről járnak Vácra dolgozni. Közben pedig csaknem háromezren járnak el Vácról dolgozni, többnyire a fővárosba. A helyzet tehát meglehetősen bonyolult, s így nehéz is prognosztizálni, hogy alakul a kereslet és kínálat a „munkaerőpiacon”. Ha új munkahelyek létesülnek a város vonzáskörében, a tíz és fél ezer bejáró egy része elmaradhat, ha viszont a fővárosi munkahelyeken radikális létszám- csökkentésre kerül sor, akkor a Vácról és a környékéről Budapestre járók itt, a városban fognak munkát keresni. A fentiekkel természetesen csak mint lehetőségekkel, mint lehetséges tendenciákkal kell számolni — amelyek valószínűleg legfeljebb kismértékben billenthetik valamelyik irányba a munkaerőmérleget. Ennek ellenére a város párt- és állami vezetése, a tömegszervezetek — elsősorban a városi szakszervezeti bizottság — a foglalkoztatáspolitikát központi kérdésnek tekintik ebben az évben. A kérdést a közeljövőben megvitatja a városi pái bizottság is. Borgó János Kedvezőtlen tapasztalatok Akció a biztonságért A Váci Közlekedésbiztonsági Tanács és az Autójavító Vállalat háromhetes díjmentes akciót hirdetett meg a személygépkocsik fogyasztásának, fényszóróinak beállítására és alvázvizsgálatára. Az akció sikeres volt, mintegy százhatvan gépkocsi-tulajdonos vitte el gépkocsiját a vizsgálatra, és ezáltal 800-1000 forintot takarítottak meg a díjmentes akcióban. A tapasztalatok viszont nem túl biztatóak: minden második gépkocsin túlfogyasztást mutattak ki a műszerek, és sok hibára hívták fel a szakemberek a figyelmet, melyet úgy tűnik, a tulajdonosok nem vesznek eléggé komolyan. Az ősz folyamán megismétlik ezt az akciót. ISSN 0183—2759 (Váci Hírlap) 1 team) munkáját mutatja be. melynek tagjai vizsgálták az üzemi problémákat, feltárták a veszteség okait.. — A Népfront című HNFfolyóirat legújabb száma fényképet közölt a portékáját hideg. meleg időben egyformán, a váci Dunakanyar Áruház előtti sátrából kínáló Pethő Ervin könyvbizományosról. — A Magyar Konyha közölte Lehőcz János váci mesterszakács életrajzát, felsorolta hazai és külföldi sikereit és helyet adott Lehőcz öt kitűnő étel (köztük a váci töltött csirkemell) leírásának. — A Képes Újság megírta, hogy a gödi idősek klubjában rendezett ünnepségen kedves vendégként köszöntötték dr. Kollár Lajost, a váci Szőnyi Tibor Kórház igazgató főorvosát, és dr. Tóth János osztály- vezető főorvost. — A Népszava szerint a ta- vaszias januárban kőolajegységben kifejezve a tavalyi első hónaphoz képest 250 ezer tonna volt a megtakarítás: ez fedezné Vác és a DCM egyéves energiafogyasztását. — A Magyar Nemzet bemutatta Beck Judit festőművészt, aki a harmincas években Csók István növendéke volt, s akinek sikeres váci kiállítását március tizedikéig tekinthetik meg az érdeklődők. — A Magyar Hírlap elemzése szerint Pest megyében hozzávetőlegesen 60 ezer nemzetiségi lakos él, ez a megye lakosságának hat százaléka. Főként Szentendre, Ráckeve, Budaörs és Vác körzetében laknak.
