Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-19 / 67. szám

19S8. MÁRCIUS 19., SZOMBAT A beteg is kikérné magának A bér fejezze ki a teljesítményt Az adó- és bérreform bevezetése jókora vihart kavart, felszín­re hozva a kialakult bér-, illetve jövedelemaránytalanságokat. A bér­reformot sürgetők fő érve az érdekeltség és a teljesítmény összhang­ja. A felírt képlet megoldása a termelőágazatokban látszik a leg­egyszerűbbnek. Am a kölcsönhatás magától értetődő; erre várnak az Infrastruktúrában, a szolgáltató szférában dolgozók is. Közöttük az egészségügyiek. A láthatatlan jövedelmek, közelebbről a hálapénz adója fölött kirobbant vitában a legélesebben az kapott hangot, hogy az egészségügyi dolgozók átlagbére jóval alacsonyabb a népgazdasá­gi átlagnál, példázták, hogy még a kórházi orvost is csak aprópénz­zel honorálhatja az intézmény egy-egy beteg gyógyításáért, kezelé­séért. Ha nevén lehetne nevezni a példának vett beteget, ezt még ő is kikérné magának. AZ ILLETÉKES vezető meg gyakorló szakemberek cikkei, tanulmányai is aláhúzzák a bérreform szükségességét, amelyet különben ma már senki sem vitat. Hiszen anél­kül az egészségügyi szolgálta­tás javítása és korszerűsítése is elképzelhetetlen. Időszerűsé­gét jelzi továbbá, hogy az utóbbi esztendőkben több te­rületen kezdődtek alapozó vizsgálatok. Például az Egész­ségügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium irányí­tásával már több mint egy éve kísérletek zajlanak ország­szerte 26 egészségügyi intéz­ményben. A gazdálkodás kü­lönböző területei mellett az egészségügyi teljesítményeket is vizsgálják. A Magyar Tudo­mányos Akadémia és a volt Egészségügyi Minisztérium közös kutatása is felvette prog­ramjába az egészségügy érde­keltségi rendszerének javítá­sát. A téma aktualitása adta az ötletet ahhoz a felméréshez, amelyet a múlt év végén vé­geztek el a Pest Megyei Ta­nács Flór Ferenc Kórházá­ban — a kerepestarcsaiban — bérügyben. A jelenlegi és az esetleges jövőbeni egészség- ügyi bérezésről vallott nézete­ket, elképzeléseket kutatták. Egyszerűsítésül a szakszerve­zeti bizalmiak közreműködésé­vel juttattak el a kórház min­den dolgozójához egy célzato­san szerkesztett kérdőívet. Aláírást senkitől nem kértek, ötszázharminckilenc kérdőív érkezett vissza az igazgatóság­hoz. A kórház dokumentációs és információs osztályán a számítógépes adatfeldolgozás után a kezdeményező dr. Sza­badfalvi András főigazgató fő­orvos és dr. Mányi Géza, az OTE Egészségügyi Főiskolai Kara intézetvezető-képző sza­kának tanszékvezetője elemző összefoglalót készített a véle­ményekből. Eszerint a válaszo­lók több mint fele közvetle­nül a gyógyítással, megelőzés­sel foglalkozik, a többiek ügy­viteli, illetve fizikai dolgo­zók. Bizonyára ennek tudható be, hogy a belső helyettesítés eddigi rendszerét csak 20 szá­zalékuk fogadja el jónak, 46 százalékuk rossznak tartja, a többiek nem tudták megítélni, illetve nem foglaltak állást. Mélyen igaz a következte­tés ; nem csupán az ágazat problémája, de az egészség- ügyi intézményekben a bér az esetek többségében nem a munkateljesítményhez, hanem általánosabb tényezőkhöz, a szolgálati időhöz, a beosztás­hoz és a képzettséghez kapcso­lódik. A megkérdezettek majd­nem fele ugyanis úgy látja, a puszta munkahelyi jelenlét elegendő ahhoz, hogy a dol­gozót megillesse a bére. Ez értékrendünknek az egyenlös- dibe nyúló gyökereire mu­tat. Ám hogy ez mennyire idejét múlta, arra ez a szű- kabb körű közvélemény-kuta­tás is példa, mert a megkér­dezettek túlnyomó többsége — 86:14 százalékos arányban — elutasítja azt. Olyan változta­tásokat kíván a bérezésben, amellyel ösztönzik és elisme­rik a teljesítményt, amely te­hát differenciál. Mindenek­előtt a munka minősége és mennyisége szerint. A kerepestarcsai kórház dol­gozókollektívája általában egyetért az ösztönző bérrend­szer tervével. A kérdés a ho­gyan? Azon túl, hogy a gyó­gyító-megelőző munkában kü­lönösen nehéz és összetett megítélni, mérni a tényleges teljesítményeket, a hazái gya­korlat olyan régen elszakadt a teljesítmény szerinti bére­zéstől, hogy hosszú idő szük­séges a konkrét műveletek, a munkafeladatok bérének meg­határozásához, s egyáltalán az elfogadtatásához. Míg azon­ban a teljesítmények nem mérhetők, a differenciálás vi­szonylagos és megkérdőjelez­hető marad, tehát nem lesz ösztönző. Mint kitűnt, a kül­földi egészségügyi bérrend­szert a válaszolók háromne­gyed része nem ismeri. Nem lenre felesleges legalább az érdekelteket szélesebb körben tájékoztatni mind a szocialis­ta, mind a tőkés államokban már bevált bérrendszerekről, egyes beavatkozások, szolgál­tatások áráról. ÍGY MARADTAK a ma­gunk fogalmai, eszköztárai szerinti javaslatok a bérgaz­dálkodás korszerűsítéséhez. Például a mozgóbér valami­lyen formáját a többség be­vezetésre ajánlja. (Ám ugyan­ilyen arányban elleneznék an­nak átmeneti csökkentését.) Ez a vélemény az alacsony bé­rekkel magyarázható, s arra figyelmeztet, hogy a mozgó- és változó bér bármilyen for- májáhak a többletdotációt kell szolgálnia. Egyet kell érteni a következtetéssel, hogy a meny- nyiségi és minőségi többlet­teljesítményt a béremelések­nél el kell ismerni, szakítva az egyenlősdivel, vagyis minden bér arányos növelésével. A válaszok arra is rámutatnak, hogy az egészségügyi intéz­ményekben a tényleges átté­rés a bértömeg-gazdálkodásra, sok lehetőséget ígér. A rendel­kezésre álló bértömeg viszont mindenképpen alacsony, így átfogó rendezés az egészség­ügyben csak központi bérin­tézkedéstől várható. Addig is élni kell a részleges korszerű­sítés eszközeivel. Erre vonat­kozóan, mint fentebb emlí­tettük, már folynak a kísérle­tek az országban, s annak ré­szeként a kerepestarcsai kór­házban is. Eredményéből azonban még korai lenne bármiféle követ­keztetést levonni. Kádár Edit Kereskedelmi ellenőrök tapasztalták Pontatlan mérés, jogtalan haszon A Pest Megyei Tanács ke­reskedelmi felügyelősége ta­valy több mint ezer egységben tartott vizsgálatot. Rendszere­sen figyelemmel kísérték a zöldség- és -gyümölcsellátás helyzetét és az olcsóbb áruk kí­nálatát, a vendéglátó-ipari egy­ségek tevékenységét. Munkáju­kat segítették a szakszerveze­tek társadalmi ellenőrei, a KERMI szakemberei. Az utób­bi intézménnyel közösen a kereskedelmi felügyelőség két­száz üzletben, étteremben, presszóban végzett vizsgálatot, amelynek eredményeképpen több esetben szabálysértést ál­lapítottak meg. Az általános tapasztalatok arra mutatnak, hogy élelmi­szerekből az alapellátás szinte mindenütt biztosított volt, a kereskedők az előzetesen fel­mért igények alapján adják le megrendeléseiket. Viszont a fogyaszthatósági, minőségmeg­őrzési idők lejárta után elég sok esetben nem áraztak le, il­letve nem vontak ki a forga­lomból bizonyos termékeket. A nyolcvanhetes évben a fel­ügyelőség 442 ezer forint ér­tékben áraztatott le olyan cik­keket, amelyeknek már lejárt a szavatossági ideje, ugyanak­kor mégis teljes áron kínálták a vevőknek az üzletvezetők. Az eljárás következtében 87 ezer forint volt az árkülönbö­zet. A vásárlók gyakran tanács­Az APEH-nél beszerezhetők Nyomtatványok adózóknak Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Pest Megyei Igazgató­ságának tájékoztatása szerint az adóigazgatási rendszer új nyomtat­ványai megjelentek, Illetőleg folyamatosan forgalomba kerülnek. A 61. számú nyomtatványt (igénylőlap az általános for­galmi adó visszatérítéséhez) használják mindazok az adó­zók, akik alanyai az általános forgalmi adónak, és a havi nettó általános forgalmi adó összege visszatérítési igény­ként jelentkezik. Az első igénylésre tehát február 15-től kerülhet sor. Az adó nettó összegének visszaigénylése a tárgyhónapot követő hó 15-én esedékes, A 62. számú nyomtatványt. (igénylőlap az általános for­galmi adó visszatérítéséhez; lakásépítők) a magánerős la­kásépítést, -bővítést, -közmű­vesítést, -felújítást végző ma­gánszemély, építőközösség használja á törvényben engedé­lyezett adó-visszatérítés igény­léséhez. A visszaigénylést a magánszemély' a lakóhely sze­rint illetékes adófelügyelőség­hez, az építőközösség az in­gatlan fekvése' szerint illetékes adófelügyelőséghez nyújthatja be. Az igénylőlap benyújtása nincs határidőhöz kötve. A visszaigényelhető összegről az adófelügyelőség az ország bár­mely OTP-fiókjánál beváltha­tó utalványt bocsát az igény­lő rendelkezésére, amit az azon feltüntetett időn belül lehet beváltani. A 63. számú nyomtatványon (igénylőlap az általános for­galmi adó visszatérítéséhez; mezőgazdasági kistermelő és borértékesítő személyek) a mezőgazdasági kistermelők, illetve a borértékesítö magán- személyek — kivéve azokat, akik borkimérési engedély alapján értékesítenek bort — igényelhetik vissza a tárgyévi beszerzéseket terhelő, előzete­sen felszámított általános for­galmi adót. Az igénylőlapot az adóalany lakóhelye szerint il­letékes adóhatósághoz — adó­felügyelőséghez — kell be­nyújtani. A visszatérítés ösz- szegéről utalványt ad az adó­Kisgépek kistermelőknek Gyákorlatilag itt a tavasz, előkerülnek a kerti szerszámok, kisgépek téli tárolóhelyükről, s a kiskerttulajdonosok is ja­vában szorgoskodnak telkükön. Szegeden, a Vas- és Fémipa­ri Szövetkezetben elsősorban nekik gyártják a rotációs kapá­kat, fűnyírókat, motoros kaszát, szivattyúkat. A szövetkezet az idén kétezer kisgépet szállít az üzletekbe, melyre várha­tóan nagy az igény felügyelőség, amely az ország bármely OTP-fiókjában be­váltható. Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy a lakásépítéssel, mezőgazdasági és borértékesí­tési tevékenységgel összefüggő ÁFÁ-t minden esetben az em­lített nyomtatványokon külön- külön kell visszaigényelni. A Minisztertanács 38/1987. (X. 12.) számú rendelete sze­rint 1988-ban a magánszemé­lyek — nem kötelezően — az 1988. január 1-jén fennálló vagyoni helyzetükről vagyon­nyilatkozatot tehetnek. Az A jelű vagyonnyilatkozat-nyom­tatványt a magánszemély la­kóhelye szerint illetékes adó­felügyelőséghez kell benyújta­ni. A B jelű vagyonnyilatkozat kitöltésére a Minisztertanács külön rendeletében, továbbá az adóhatóság határozatával el­rendelt vagyonnyiiatkozat-té- teli kötelezettség esetén kerül sor, ezért üzleti forgalomba nem kerül. Az illetékes adó­hatóság bocsátja az adózók rendelkezésére, A nyomtatványok egyebek között beszerezhetők: az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hiva­tal Pest Megyei Igazgatósá­gán, (Budapest, V., Deák F. u. 23.) és a Pest Megyei Adó- felügyelőségnél (Budapest XIII., Petneházy u. 6-8.). talanul álldogálnak a hűtő­pultok előtt és a gondolák kö­zött, mivel az árukról hiány­zik az ár. Különösen a hús­boltokra jellemző, hogy nem függesztenek ki ártáblázatot és a tőkehúsokat és felvágotta­kat nem látják . el egyedi ár­jelzéssel, így sok esetben jog­talan haszonhoz jut az üzlet­vezető a vásárlók kárára. Az árjelzés hiánya elsősorban a magánszektorban és a szerző­déses üzletekben lelhető fel. A szabványok betartása is sok kívánnivalót hagy maga után. Gyakran előfordul ABC-kben, csemegeüzletekben, húsboltokban, hogy a pénztáro­sok egymástól érdeklődnek: melyik termék mennyibe ke­rül? Ez rontja a kereskedelem hitelét! A jelentős áremelkedé­sek következtében a lakosság a közepes vagy még ennél is alacsonyabb árú készítménye­ket vásárolja. A húsüzletek­ben a hét végén ugyanúgy megtalálható a gyulai kol­bász, a téli szalámi, vesepe­csenye, rövid és hosszú karaj, mint a hét többi napján. A vá­sárlók elsősorban olcsó sza­lámikat — párizsi, veronai és ehhez hasonló felvágottak — vesznek, a tőkehús helyett in­kább a belsőségeket viszik, ha van. Bár az olcsóbb áruk többnyire fellelhetők az üzle­tekben, de nagyon hamar el­fogynak a hűtőpultról. A gyors utánpótlás következtében vi­szont romlott a kevésbé drága áruk minősége, így azután sokszor tanácstalan a vevő, melyik éri meg igazából? A megyei kereskedelmi fel­ügyelőséghez mintegy hét és fél ezer kereskedelmi egység tartozik. A vizsgálatok ered­ményeként az elmúlt évben 483 esetben történt felelősség­re vonás, 432 esetben róttak ki pénzbírságot, amelynek az ösz- szege egymillió-ötvenhárom- ezer forint volt. Nyolc esetben büntetőeljárást indítottak - űr- drágítás miatt. A legtöbb bír­ságolásra az élelmiszer-ágazat­ban került sor, ebben jelért'tő- sen közrejátszott a húsminő- ség-vizsgálatoknál tapasztalt szabálytalanság, amely nem egyértelműen a kereskedelem hibájára mutat, hanem ebben bűnrészes az ipar is, és a rossz vállalati ellenőrzés. Tisztességtelen áralkalmazás miatt kétszázötvenezer forint gazdasági bírság kiszabására is sor került. K. Sz. Gazdálkodási mérleg Az Adó- és Pénzügyi El­lenőrzési Hivatal összesítette a vállalati mérlegbeszámoló­kat, s ennek alapján jelentést készített múlt évi gazdálko­dásuk tapasztalatairól. Az összesített adatok sze­rint a gazdálkodók pénzügyi helyzete kedvezőbb volt 1987- ben, mint a megelőző eszten­dőben. Az értékelésnél azon­ban azt is figyelembe kell venni, hogy a bázisidőszakban a vállalatok árbevétele igen alacsony volt, s ehhez képest tapasztalható a bizonyos mér­tékű javulás. Az év folyamán bekövetkezett árszínvonal-nö­vekedés is hozzájárult egyes mutatók kedvező alakulásá­hoz. Mindezek alapján a vál­lalatok és szövetkezetek net­tó árbevétele 8,8 százalékkal, az előző évekénél jelentősebb ütemben növekedett. A keres­kedelmi és az építőipari vál­lalatok árbevétele az átlagos­nál nagyobb, az iparvállalato­ké kisebb mértékben bővült. Kedvezően alakult a nem ru­bel viszonylatú export is. Eh­hez azonban hozzájárult az, hogy az importbeszerzések a tervezettnél nagyobb arány­ban bővültek. A vállalatok és a szövetkezetek rubel vi­szonylatú exportja a múlt esztendőben 2,4 százalékkal volt kisebb az előző évinél. Jelentősen nőtt a szocialis­ta szektorban gazdálkodók összes nyeresége, csökkent a veszteséges gazdálkodás, a ennek egyenlegeként a kimu- tott mérlegeredmény 19,6 szá­zalékkal haladta meg az 1986. évit. Az eredménynövekmény zömében az év folyamán vég­rehajtott termelői áremelke­désekből számazott. Tizenegy­gyei kevesebb gazdálkodó zár­ta veszteséggel az évet, s a veszteség összege 11 százalék­kal csökkent. Hasonló ten­dencia érvényesült a mező- gazdasági gazdálkodók köré­ben. 1987-ben 122 mezőgazda- sági gazdálkodó egység vált veszteségessé, tízzel kevesebb, mint az előző esztendőben. Az iparban és az építőipárban 15 vállalat helyzete vált Külö­nösen súlyossá. Ezek az egy­ségek — amelyek összesén 28 ezer embert foglalkoztatnak — ismételten veszteséggel zár­ták az évet. . ’ Az úgynevezett kisvállalko­zások száma kismértékben csökkent, ennek ellenére be­vételük, a tagok jövedelme némiképp növekedett. Jelentős mértékben nőtt a kisvállala­tok, kisszövetkezetek száma és nyeresége. Mindig előre kalkulálnak Ahol a kukorica szent növény A tangazdaságbeliekkel beszélgetve sohasem hallottam, hogy valamelyikőjük — akár egyetlenegyszer is — kukori­cára térdepeltette volna vásott csemetéjét. Ennek legalább két oka lehetett: a korszerű nevelési elvek győzedelmeskedése mellett az, hogy a vetőmag-kukorica szent növény a Ceglédi Állami Tangazdaságban. Olyan biztos jövedelemforrás, amely meghatározó az évi nyereség szempontjából. Ez a tizenhét és fél ezer hektár földterületen gazdálko­dó, imponáló méretű nagy­üzem, a korszerű agrotechni­ka vívmányait alkalmazva a rangsorban meglehetősen ked­vező helyen áll. Megalapozott tevékenysége, integráló kész­sége kisugárzik környezetére. Sajátos esközeivel ösztönzi, segíti a gazdaságok közötti együttműködést — a kölcsö­nös előnyök alapján. Urai a helyzetnek A Ceglédi Állami Tangaz­daság másfél ezer emberének tavalyi munkája méltán meg­érdemli az elismerést; 1986- os gazdálkodásuk 62 millió forintnyi eredménye után 1987- ben 75,8 millió forint nyere­ség ütötte a markukat, s ez 22 százalékos növekedést mu­tat. Nem kis dolog, ha figye­lembe vesszük azokat a köz- gazdasági hatásokat, amelyek részben az elvonás révén, részben az energia- és egyéb kivédhetetlen költségemelke­dés következtében jelentős mértékben megterhelték a gazdálkodást. A felkészült és egységes vezetés azonban vé­gig ura maradt a helyzetnek. Naprakész informáltsággal hozták meg rugalmas dönté­seiket, gondosan elemezték lé­péseik várható eredményvon- zatát, csínján bántak a forin­tokkal és a létszámmal, keve­sebb személyt foglalkoztatva mint eredetileg számították. Az eredményesség, másik magyarázata, hogy hosszú évek óta töretlenül érvényesü­lő stratégiájuk a termelés- feldolgozás-értékesítés tel­jes vertikumának szisztema­tikus megvalósítása, hiszen jól tudják, hogy a nyereséget eb­ben a rendszerben lehet leg­inkább maguknál tartani. A gazdálkodás szerkezetét, a gondosan tervezett fejleszté­seket, a kiválasztott hiteleket, támogatásokat ezeknek a cé­loknak a szigorú szem előtt tartásával formálják, haszno­sítják. Megéri a befektetést Az alaptevékenységnek ilyen termelési háttér mellett igen jelentős szerepe van. A szántóföldi növénytermesztés ágazati eredményét 50 száza­lékkal túlszárnyalta. A ko­rábbinál viszonylag kedve­zőbb időjárás, a hozzáértő, szorgalmas munka a termés­átlagok és a haszon reméltnél nagyobb növekedését hozta. Kiemelkedő eredményt érték el a napraforgó- és hibridku­korica-vetőmag előállításában. Ez utóbbi növényt a CÁT sa­ját területein kívül számos más közeli és távolabbi nagy­üzemmel szerződéses alapon termelteti, nem zárkózva el a terméshozamokat biztonsá­gosabbá tevő öntözőrendsze­rek megvásárlásától és köl­csönzésétől sem. Mint eddig beigazolódott, ez a fajta fej­lesztés megéri a befektetést, a magasabb termésátlagokban realizálódik. A kertészeti ágazat megdup­lázta a várt hasznot. A meggy és a szilva példás bőséggel fizetett. A kajszit és a szőlőt viszont a fagyok károsító ha­tása rendkívül kedvezőtlenül érintette, olyannyira, hogy a szőlőskertekben a termőkarok újranevelése miatt jelentkező többletköltségek ellensúlyozá- sára egymillió forint állami támogatást kellett igénybe venni. Az állattenyésztés majdnem megduplázta 26 millió forin­tos eredménytervét Az egyes állatfajokat tekintve viszont változatosabb a kép. A szarvasmarhák értékesítésé­ből származó összeg ugyanis majdnem egyharmadával ke­vesebb volt a kelleténél, a magas tejhozam miatt még így is több mint tízmillió fo­rint hasznot hozott A szálas-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents