Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
2 1988. MÁRCIUS 1., KEDD Sevardnadze— Vakil találkozó Moszkvában Valós alap a politikai rendezéshez Március közepén Mihail Gorbacsov Jugoszláviába utazik Várkonyi Péter indiai tárgyalásai Jól fejlődnek kapcsolataink nisztáni helyzet politikai rendezésére. ★ Zotn Nurani pakisztáni kül- ügvi államminiszter vezetésével hétfőn elindult Genfbe az a küldöttség, amely Pakisztánt képviseli a március 2-án kezdődő közvetett afganisztáni—pakisztáni megbeszéléseken. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a jugoszláv államelnökség és a JKSZ Központi Bizottságának meghívására március közepén hivatalos baráti látogatást tesz Jugoszláviában — közölték hétfőn Belgrádban. Gorbacsov utazásának hírét Moszkvában is megerősítették. Amman után — londoni megbeszélések Shultz közel-keleti missziója A Szovjetunió és Afganisztán eltökélt szándéka az, hogy az ENSZ-közvetítéssel folyó afganisztáni—pakisztáni tárgyalások március 2-án Géniben kezdődő újabb fordulóján végleges megegyezés szülessék, és így hozzá lehessen kezdeni az afganisztáni konfliktus felszámolásának gyakorlati intézkedéseihez — hangsúlyozta Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, és Abdul Vakil, az Afgán Népi Demokratikus Párt KB PB tagja, Afganisztán külügyminisztere. Vakil és Sevardnadze hétfőn találkozott Moszkvában, ahol az afgán politikus úton Genfbe, megállt. A két külügyminiszter Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának és Nadzsibul- lah afgán államfőnek február 8-án nyilvánosságra hozott nyilatkozata alapján megvitatta az Afganisztán körül kialakult helyzet politikai rendezésével kapcsolatos kérdéseket. Megállapították, hogy a két dokumentum széles nemzetközi körben kedvező visszhangra talált. A Szovjetunió külügyminisztériuma hétfőn erélyesen tiltakozott az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségénél amiatt, hogy az Amerika Hangja nevű rádióállomás az utóbbi időben jelentősen fokozza a Szovjetunióba irányuló adásainak felforgató jellegét. Mint a tiltakozás rámutat: az adásokban durván elferdítik a balti köztársaságok történelmével kapcsolatos tényeket, provokatív rágalmazásokat hangoztatnak arról, hogy a szovjet Baltikumban a nacionalista érzelmek fokozódnak — s kijelentik, hogy az Egyesült Államok támogatja azokat az erőket, amelyek nem fogadják el a Szovjetunió tárUgyanakkor rámutattak, hogy tarthatatlan azoknak az erőknek az álláspontja, amelyek a genfi tárgyalási folyamat aláásására törekednek. Azt is ellenezték, hogy az Afganisztán belügyeibe való külső beavatkozás beszüntetéséről szóló szerződés aláírását és a szovjet csapatok kivonását olyan — kizárólag afganisztáni belügyi — kérdéstől tegyék függővé, mint a koalíciós kormány megteremtése. Sevardnadze ismertette az afgán külügyminiszterrel azokat a legutóbbi szovjet lépéseket, amelyeket a Szovjetunió a kabuli kormánnyal egyeztetett irányvonal megvalósítására tett. A szovjet diplomácia vezetője ennek megfelelően tájékoztatást adott a George Shultz amerikai külügyminiszterrel egy hete folytatott tárgyalásairól, valamint Mihail Gorbacsov személyes képviselőinek ázsiai és afrikai országokban tett látogatásairól. Sevardnadze megerősítette: a Szovjetunió kész arra, hogy az Egyesült Államokkal együtt biztosítékokat adjon az afgasadalmi rendjét. Ezeket az adásokat nem lehet másképp értékelni, mint a balti köztársaságok és a Szovjetunió belügyeibe történő beavatkozást, a Szovjetunió népeinek barátsága ellen, nemzetiségi kapcsolatrendszerének megbontására irányuló tevékenységet. A három balti köztársaság parlamentje a képviselők követeléseinek eleget téve tiltakozó nyilatkozatot fogadott el a szuverén köztársaságok belügyeibe történt amerikai beavatkozás ellen, amely ellentétes az ENSZ alapokmányával, a helsinki záródokumentummal és a nemzetközi jogi normákkal — mutat rá a szovjet külügyminisztérium tiltakozása. George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn délelőtt néhány órás látogatására ismét Ammanba érkezett. Az amerikai diplomácia vezető- \ je két napon belül másodszor járt a jordániai fővárosban. Megérkezése után munkaebéden, majd a tárgyalóasztalnál találkozott Hassza ibn Talal trónörökössel, Zatd Ar- Rifai miniszterelnökkel és Taher El-Maszri külügyminiszterrel, akiknek tájékoztatást adott közel-keleti „békemissziója" során szerzett tapasztalatairól. A királyi palota előtt összegyűlt újságírókat a tárgyalások után úgy tájékoztatták, hogy Jordániára bátorítólag hatottak az új amerikai elképzelések, ám hiba lenne azt várni, hogy azok azonnal eredményeket is hoznak. Jordánia nemzetközi konferencia összehívását sürgeti, amelyen a PFSZ is képviseltetné magát, mégpedig „különálló delegációval, vagy Jordániával közös küldöttséggel”. Az amerikai rendezési terv korlátozott önkormányzatot adna a megszállt területek palesztin lakosságának egy majdani tárgyalásos rendezésig. Londonban az Egyesült Államok nagykövetségén hétfőn megerősítették, hogy George Shultzot kedden. a torit fővár rosba várják. A tervek szerint itt találkozik majd a magán- látogatáson levő Husszein jordániai királlyal. Két órával Shultz külügyminiszter második ammani látogatása előtt érkezett a jordániai fővárosba David Mellor brit külügyi- és nemzetközösségi államminiszter, aki ugyancsak a megszállt területeken kialakult helyzetről tárgyal a Közel-Keleten. Ammanba Bahreinből érkezett. Izraeli katonai források eközben hétfőn nyilvánosságra hozták, hogy szabadon bo- csájtották azt az öt izraeli katonát, akiknek brutalitásáról filmet vetített az izraeli televízió. Az amerikai CBS televíziós társaság filmjén az öt katona éppen két palesztint bántalmazott, igen kegyetlen módon. Szabadon bocsátásukról most Amran Michnak, a központi katonai körzet izraeli és ciszjordániai parancsnoka rendelkezett, akit pedig saját korábbi szavai szerint „mélységesen megrendítettek” a filmen látott jelenetek. ZAVARGÁSOK Zavargások voltak az azer- bajdzsáni Szumgajt városban február 28-án — jelentette hétfőn a TASZSZ szovjet hírügynökség. A jelentés szerint huligánok egy csoportja provokálta ezeket a zavargásokat, a garázda és erőszakos cselekményeket. Intézkedéseket foganatosítottak a városban az élet normalizálására, a fegyelem és a közrend biztosítása érdekében. A hatóságok vizsgálatot folytatnak az ügyben. Szovjet tiltakozás Provokatív amerikai rádióadások Háttér AZ ÚJABB CSATORNAMŰVELET KUDARCA AZ ERŐPRÓBA látszólag egy tábornok és a köztársasági elnök között zajlott le. A kenyértörést del Valle panamai elnök provokálta ki, azzal, hogy televíziós beszédben egyszerűen bejelentette Norie- gának, a hadsereg főparancsnokának leváltását. Panama egyik leggazdagabb üzletembere, aki nem kevesebb, mint tíz cukorgyár tulajdonosa, annyira bízott a művelet sikerében, hogy még saját törpepártjának, a radikális pártnak a vezetőit sem tájékoztatta lépéséről. Del Valle magabiztosan cselekedett, mert az Egyesült Államok támogatását tudhatta akciója mögött, s azt hitte, hogy ez elegendő lesz, hiszen panamai üzleti körök, amelyek erős szálakkal kötődnek a Wall Streethez, szintén szívesen látnák Noriega eltűnését a politikai színtérről. Űjra kitűnt azonban, hogy Washington és egyes panamai üzleti körök támogatása nem elegendő annak a tábornoknak az eltávolításához, akit a nyugati sajtó is csak nemes egyszerűséggel „az ország erős embere’’ névvel illet. Az 50 éves katonai vezető, aki hadnagyként vett részt 1968- ban a Torrijos, nemzeti erőket hatalomra juttató megmozdulásában, hamarosan egyik elismert vezetője lett az ország szuverenitásáért küzdőknek. Két év múltán már őrnagy volt, majd a katonai kémelhárítás oly rendkívül fontos posztjának vezetője lett. A hadsereg főparancsnoki tisztét 1983 óta tölti be, s valójában ő az ország igazi vezetője. Az ő és a tábornoki karban helyet foglaló tiszttársainak jóváhagyása nélkül, a kis radikális párt élén álló Eric del Valle 1985-ben nem lehetett volna esélyes elnökjelölt sem. A dúsgazdag politikus akkor, választási hadjáratában azt ígérte, hogy mindent elkövet az ország szuve- verenitásának megvédelmezé- séért, arra, hogy az 1977-ben megkötött csatornaszerződést betű szerint végrehajtsák, s az ezredfordulóra az Egyesült Államok végképp távozzon abból az övezetből, amelyben jelenleg még Panama csupán bizonyos közigazgatási funkciókat gyakorolhat. A „NAGY PER” ugyanis, amely a panamai hazafiak és az Egyesült Államok vezető körei között zajlik a század- forduló óta, még nem zárult le végérvényesen az 1977-es okmány ünnepélyes aláírásával. Igaz, a közép-amerikai kis — kétmillió lakosú — ország 1977-ben joggal ünnepelhetett győzelmet amiatt, hogy az 1903-as szerződés — amely „örök időkre” az Egyesült Államok birtokába adta a Panamát kettészelő csatorna két oldalán elterülő sávot — 11 évvel ezelőtt érvényét vesztette. A dokumentum szei’int az övezet átadása a panamai kormánynak fokozatosan történik, 2000-ig bezárólag. Először a közigazgatás került a közép-amerikai ország irányítása alá, majd más teendők ellátása is. A szerződés viszont kimondta, hogy a csatornaövezetben levő mintegy tucatnyi támaszpontot, kiképző helyet az Egyesült Államok 2000- ig nem üríti ki, a addig továbbra is itt székel az amerikai hadsereg déli szárnyának főparancsnoksága, s állomásozik az Egyesült Államok mintegy tízezer (jelenleg öt- venezernyi) katonája. Azok az erők, amelyek az Egyesült Államok stratégiai érdekeit mindennél fontosabbnak tartják, már a szerződés amerikai törvényhozásbeli ratifikációs eljárásánál eredményesen léptek akcióba. Fellépésükre a kongresszus olyan kiegészítéssel fogadta el az okmányt, hogy a mindenkori washingtoni kormányzat 2000 után is bármikor katonailag beavatkozhat a csatornaövezetben, „ha a hajózás szabadságát veszélyeztetettnek látja” a mesterséges vízi úton. AZ ÜJ CSATORNASZER- ZÖDÉST Carter akkori elnök írta alá. Ronald Reagan választási hadjáratában, nyíltan elítélte a megkötött megállapodást. Tekintve azonban, hogy már becikkelyezte azt az amerikai törvényhozás is, elnökké választása után nem tagadhatta meg. Ez persze nem jelentette azt, hogy Washington ne igyekezzen olyan helyzetet teremteni Panamában, hogy 2000-re, vagy még korábban, az amerikai érdekek teljes mértékben, a panamai politika útvesztőin keresztül érvényesülhessenek. Jó ideig azonban Salvador és Nicaragua jobban lefoglalta az Egyesült Államok középamerikai politikájának irányítóit, mint Panama, ahol úgy érezték, hogy az ezredfordulóig még bőséges idő áll rendelkezésükre, s inkább a „lassú víz partot mos” taktikát folytatták. S különben is Noriega tábornok belső pozícióit túlságosan erősnek tartották egy kenyértörés kikényszerítésére. A panamai hazafias katona- tiszti csoport — amely az ország külpolitikáját irányította — mind jobban keresztezte az Egyesült Államok más közép-amerikai törekvéseit. Panama aktív résztvevője lett a feszültség csökkentésén munkálkodó, úgynevezett Con- tadora-csoportnak, amely javaslataival a managuai kormány megbékélési politikáját erősítette. Panamának nagy szerepe volt a guatemalavá- rosi okmány előkészítésében is, s egyengetni igyekezett a békefolyamat megvalósítását. Ezzel párhuzamosan fellépett az 1977-es szerződés végrehajtását akadályozó washingtoni manőverek ellen is, s a középamerikai országban tüntetéseken követelték a panamai szuverenitás érvényesülését. Washingtonban ezek után úgy vélték: eljött az ideje annak, hogy Noriegát valamiképpen eltávolítsák a hatalom éléről, s ezzel súlyos csapást mérjenek a hazafias katona- tiszti csoportra. Sikerült ehhez megnyerniük del Valle elnököt. A művelet első szakaszában korrupcióval és politikai gyilkosságra való felbúj- tással vádolták meg a panamai üzleti körökből irányított sajtóhadjárat keretében Noriega tábornokot. Miután a közvélemény ennek láthatóan nem adott hitelt, új „vádat” fogalmaztak meg. Egy amerikai bíróság vádiratot adott ki a tábornok ellen amiatt, hogy állítólag részt vesz az Egyesült Államokba irányuló kábítószer-csempészésben, s azt terjesztették, hogy ebből „mesés jövedelmeket” szerzett. A TERVEZETT művelet „főcsapását” a jelek szerint Miamiben határozták el. Eric del Valle a közelmúltban utazott, s egyhetes ottani tartózkodása alatt találkozott A hivatalos indiai látogatáson tartózkodó Várkonyi Péter külügyminisztert hétfőn Űj-Delhiben fogadta Ra- maszvami Venkataraman köz- társasági elnök és Sankar Da- jal Sarma alelnök. Az udvariassági látogatáson jelen volt Oláh József, Magyarország új-delhi nagykövete is. A magyar diplomácia vezetőjének hétfői programja koszorúzással kezdődött az indiai történelem kiemelkedő személyisége, Mahatma Gandhi hamvasztási emlékhelyénél. Utána megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. Várkonyi Péter először négyszemközt találkozott Nat- var Szingh külügyi államminiszterrel, majd szakértők jelenlétében folytatták megbeszélésüket. A tárgyalások egyik témakörét a kétoldalú kapcsolatok képezték: a két ország viszonyát vitás politikai ügyek nem terhelik, a figyelem tehát az együttműködésnek kölcsönös érdekeltségen nyugvó bővítésére irányult. Mindkét fél hangsúlyozott fontosságot tulajdonított a gazdasági-kereskedelmi együttműködés elmélyítésének, megelégedettséggel állapítva meg, hogy tavaly a magyar- indiai árucsere-forgalom értéke átlépte a százmillió dolláros szintet. Az érintett nemzetközi és regionális témák sorában szó volt az általános biztonsági kérdésekről, a kelet—nyugati viszonyrendszerről, az afganisztáni és a kambodzsai rendezéssel összefüggő fejleményekről. Közösen osztott vélemény volt, hogy a regionális válsággócokat — amelyek megoldásában India aktív szerepet vállal — tárgyalások útján kell elsimítani. A külügyi tárgyalások után Várkonyi Péter hivatalában felkereste Krisna Csandra Pant hadügyminisztert. Mitterrand ellenzi a rakétafejlesztést Új viták körvonalai a NA TO-ban Francois Mitterrand francia elnök két nappal a NATO csúcsértekezlete előtt ismét állást foglalt a Nyugat-Euró- pában telepített rövid hatótávolságú rakéták fejlesztése ellen. Ezzel új ellentét van kibontakozóban a NATO-ban egyfelől az angolszász hatalmak, másfelől a francia— NSZK felfogás között. A francia államfő a Ouest- France-nak adott interjúban kijelentette, hogy az európai biztonság szempontjából ma a legsürgősebb teendőnek a hagyományos fegyverzetek egyensúlyának megteremtését tartja. Az 500 kilométernél rö- videbb hatótávolságú rakéták korszerűsítése „ellentmondásos és kedvezőtlen túlíegyverkezés lenne”. Mitterrand másrészt „komoly politikai problémának” nevezte az Egyesült Államok jövendő katonapolitikájának alakulását. Abramsszal, az Egyesült Államok Amerika-közi ügyekkel foglalkozó államtitkárával. Mint sajtó jelentések kiszellőztették, már persze a legutóbbi panamai eseménysorozat után, e megbeszélések döntöttek úgy, hogy del Valle alkut ajánl fel Noriegának. Ha lemond tisztségéről, az amerikai bíróság elejti az ellene emelt vádat, s a főtiszt szabadon távozhat a világ tetszés szerinti helyére. A hadsereg főparancsnoka azonban elutasította ezt a megállapodást, s erre válaszul jelentette be del Valle elnök Noriega leváltását a hadsereg éléről. Az események ezután felgyorsultak. Az összehívott nemzetgyűlés az elnököt menesztette és Solis Pálmát, az eddigi közoktatási minisztert bízta meg az államfői teendőkkel. Eric del Valle a jelek szerint az amerikai nagykövet védelme alá helyezte magát, s ismeretlen helyen tartózkodik, és „ellenállásra”/szó- lít fel Noriega ellen. Történtek is kísérletek egy sztrájk szervezésére, de ebben csak inkább kereskedők vettek részt. Az országban — s ezt az amerikai hírközlő eszközök is elismerik — nyugalom és rend van. Az újabb csatornaművelet tehát kudarcot vallott. Azok a washingtoni körök, amelyek ezt kitervelték, első bosszúságukban valamilyen katonai beavatkozást is fontolgattak. De egyes forróbb fejű képviselőiket is nyilván lehűtötte és a realitásokra figyelmeztette az Amerikai Államok Szervezetének döntése. Ez a szervezet — amely a félteke országait egyesíti —, az új elnök új megbízottját ismerte el Panama képviselőjének. Washingtonban most gazdasági nyomás eszközeit tanulmányozzák. Ez azonban nem változtat a tényeken: a panamai hazafias tisztek továbbra is meghatározzák az ország politikai irányvonalát. Árkus István Az elnök e lapnyilatkozattal csak nyomatékosabbá kívánta tenni korábbi véleményét: az ír parlamentben világosan kimondta, hogy nem támogatja az Európában megmaradt amerikai nukleáris fegyverek fejlesztését az első szovjet—amerikai leszerelési megállapodás után. Európa érdekeit kifejezésre kell juttatni a folyamatban levő és elkövetkezendő leszerelési tárgyalásokon. Arra intette viszont a szövetségeseket, hogy Európa hangját „fölösleges agresszivitás nélkül” kell hallatni. Bosszúságot váltott ki brit kormánykörökben Francois Mitterrand hétfőn közzétett nyilatkozata, amely a két legfontosabb vonatkozásban’ keresztezi Margaret Thatcher kormányfő céljait. Londoni megfigyelők szerint azonban Thatcher asszonyt Párizs „árulása” sem térítette el attól a szándékától, hogy ó-a intse a NATO-t a „megtévesztően vonzó” szovjet leszerelési javaslatokról. S attól sem, hogy a XXI. századig terjedő érvénnyel nukleáris fegyverkorszerűsítési irányelvek elfogadására ösztönözze partnereit. Ennek a szándékának adott nyomatékot a miniszterelnök asszony azzal is, hogy a The Guardian értesülése szerint, utasította hadügyminiszterét: biztosítson költségvetési keretet légi indítású manőverező robotrepülőgép kifejlesztésére. WCSAK RÖVIDEN..M HAVANNÁBAN a szocialista országok testvérpártjainak külügyi kérdésekkel foglalkozó titkárai kezdtek hétfőn tanácskozást. Az eszmecserét Raul Castro, a Kubai KP KB másodtitkára nyitotta meg. A havannai értekezleten 12 kommunista és munkáspárt küldöttsége vesz részt. Az MSZMP delegációját Szűrös Mátyás, a KB titkára vezeti. A VARSÖI SZERZŐDÉS és a NATO huszonhárom tagállamának képviselői hétfőn Bécsben ismét megbeszélést tartottak, amelyen folytatták az európai hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről tartandó tárgyalások mandátumának kidolgozását. HÁROM NAPON ÁT dolgoztak a szovjet tűzszerészek, hogy szétszereljék, biztonságos helyre szállítsák és megsemmisítsék azt a háromszáz második világháborús 82 és 32 milliméteres aknavetőhöz használatos lövedéket, amely Rosztovban egy csatorna ásása közben került a felszínre. A várostól 16 kilométerre, erre kijelölt területen három robbantással megsemmisítették a robbanóeszközöket, ezzel a veszély elhárult — jelentette hétfő esti számában az Izvesztyija.
