Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

1988. MÁRCIUS 1., KEDD 3 Várakozó állásponton a kiskereskedők Félő, hogy bedobják a törülközőt A képviselők megtárgyalták Először foglalják törvénybe £ Nemrégiben hír jelent meg a lapokban, hogy tanácsi ^ engedéllyel több magán-kiskereskedő szünetelteti mű- ^ ködését, ám erről maguk a vásárlók is meggyőződhet- ^ tek az utóbbi időben. Szabadság miatt zárva, betegség ^ miatt zárva — hirdetik a lehúzott rolóra biggyesztett ^ táblácskák, de óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy í valóban a betegség, a szabadság-e az igazi ok? Vagy í valami más történik a színfalak mögött? Mint Ismeretes, március 16-án összeül az Országgyűlés, hogy megvi­tassa a közúti közlekedésről szóló törvényjavaslatot, valamint a szö­vetkezetekre, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre. Illetve az élei- miszerekre vonatkozó törvények módosítási jávaslatait. Indokoltan zárva r A kiskereskedők a helyi ta­nácsok engedélyével húzzák ie a rolót rövidebb, hosszabb Időre, s az erről szóló határo­zatot a hivatal elküldi a Pest megyei KISOSZ-nak. A leg­több információ így a KI- SOSZ-nál gyűlik össze, már csak azért is, mert a kereske­dők szinte minden gondjuk­kal, bajukkal, felkeresik a szervezetet. Az utóbbi idők '„vendégforgalmáról”, s ezek okairól beszélgettünk dr. Te­mesvári Szilviával, a KISOSZ titkárával. — Szinte személyesen isme­ri a megye összes kiskereske­dőjét. ön szerint valóban sza­badságolások és betegség miatt vannak zárva az üzle­tek? — A napi postával általá­ban három-négy bejelentés érkezik hozzánk arról, hogy időlegesen bezárják a boltot a kereskedők. Ez körülbelül annyi, mint amit a korábbi években kaptunk január, feb­ruár tájékán. Természetesen azt is tudjuk többnyire, hogy ki miért húzta le a rolót. Egy fiatalasszony egyedül neveli a gyermekét, nehezen jönnek ki az urával, s már régóta nem kereskedik. Az egyik szentendrei vendéglős pedig évek óta ilyenkor veszi ki a szabadságát, azért nem üze­mel. S valóban, ahogy böngész­getjük dr. Temesvári Szilviá­val a beérkezett anyagot, ki­derül, hogy elsősorban olya­nok tettek bejelentést, akik­nek szezonális az üzletük, ide­genforgalmi szempontból frek- ventáltabb helyeken nyitották meg boltjukat, olyanok, akik­nek kedvez a jó idő: vásá­rokon árusítók, vattacukrosok. Azonban ez nem minden, hi­szen akadtak közöttük más gonddal küszködök is. — A szabályozók értelmé­ben huszonnégy nap szabad­ságot vehetnek ki a kiskeres­kedők, s erre az időre bezár­hatják az üzletet. Ha ez lete­lik, ki kell nyitni, betegség esetén pedig a lábadozás után. Nyilvánvaló, hogy csak indo­kolt esetben zárnak be, hiszen nekik is érdekük a vásárlók megőrzése. Előfordul, hogy mégsem nyitnak ki? — Ha létezik olyan, hogy Indokolt a zárva tartás, akkor az utóbbi időszak tényleg az volt. Az életbe lépett szabá­lyozók, rendeletek kibogará- szása, a leltár, az átárazások túl sok időt és energiát emész­tettek fel. S az, aki egyedül vagy csupán másodmagával dolgozik a boltjában, az kép­telen áru után rohangálni, árakat kalkulálni, s a vevő­ket is kiszolgálni egyszerre. Valamelyik biztosan megsíny­li a torlódást. Bár az igazi gondot az okozta, hogy a nagykereskedelmi vállalatok késve küldték meg az árlis­tát, s ezért később foghattak hozzá az átárazáshoz is. Leg­bosszantóbb pedig az volt az egészben, hogy a műszaki, műanyag-, divatáru-, méter­áru-kereskedőknél az árindex gyakran száz alatt volt, így ha a vásárlók nem is igen vették észre, hogy olcsóbb lett valamilyen áru, a kereske­dőnek jóval kevesebb jutott, hiszen a bevétel nagy részét elviszi ezen túl a forgalmi adó. Ilyenkor elbizonytalanod­nak a vállalkozók, s várnak. Sarokig ért a sor — Ez az utóbbi azt hiszem a legfontosabb ok. A szabá­lyozók, a jogszabályok bizony­talansága miatt maguk a ke­reskedők se tudják: hogyan tovább, érdemes-e ezzel egy­általán foglalkozni? Tudják-e segíteni a magukhoz forduló­kat tanácsadással? — Megdöbbentő, mennyire előkészítetlen volt az új sza­bályozók bevezetése. Mi ma­gunk indítottunk tanfolyamo­kat, amelyeken az érintette­ket az új adózás szabályaival ismertettük meg, de valójá­ban, mi se tudtuk miről van szó. Éjjelenként próbáltuk ér­telmezni a jogszabályokat, amit másnap elmagyaráztunk az embereknek. A legnagyobb gond az volt, hogy nemcsak mi nem tudtuk mi is ez az egész, hanem maguk az adó­ügyiek is másként értelmez­ték a leírtakat. Különben is, ezt a tanfolyamot szeptember­ben kellett volna megtartani, nem decemberben, meg ja­nuárban. Ám még most is annyi a kiegészítés, hogy úgy tűnik, most is korai. De erre szükség van, hiszen vezetni kell a naplófőkönyvet, amiről köztudott, hogy sokáig nem lehetett kapni, mi több, a nyomtatványboltok az év első napjaiban zárva tartottak. Eb­ben a csöpp irodában egy­mást taposták az emberek, s az utca sarkáig ért a sor, bár vidéken is hozzájuthattak több helyen a kereskedők. S most még csak ott tartanak, hogy megvan a könyv, amit ki is kell tölteni. Ehhez nem elég jó kereskedőnek lenni, ehhez kettős könyvelői képesítés is kell. S bizony nagyon elvette a vállalkozók kedvét a keve­sebb haszon reménye, s az azzal együtt járó rengeteg munka és adminisztráció. Kipufogó helyett kárpit Nyolc esztendeje foglalkozik műszaki cikkek eladásával Kónya Sándor Fóton. Előtte több, mint tíz évig autószere­lőként kereste kenyerét. Meg­szokta, hogy a maga ura, de a jelenlegi helyzetben ő is gondolkodóba esett. — Hárman dolgozunk az üzletben, a feleségem, a fiam és én. Többnyire csak ők vol­tak helyben, mert én rohan­gáltam az ország különböző részeibe áruért. Győrtől Mis- kolcig sok száz kilométert kel­lett megtennem, s most is megjártam már Kecskemétet — mondja reggel kilenckor Kónya Sándor. — Hárman ne­héz munkával, a saját kocká­zatunkra kerestünk meg jobb évben tisztán a kétszázötven- háromszázezer forintot. Most azonban a szabályozók értel­mében egyedül már nem fo­gom bírni. Vagy sikerül hoz­zám hasonló keményfülű em­berekkel polgárjogi társasá­got alakítani, összedobni a tőkénket, s együtt kezdeni va­lamit, vagy kénytelen leszek szögre akasztani a kereskedői papíromat. Adott ugyanis, hogy mekkora lehet a készle­tem, s ezt én egyedül tőkével nem bírom. De igazából azo­kat becsülöm, akik élelmiszer- boltot vezetnek. Ott reggel hatkor nem mondhatják a ve­vőnek, különösen, ha más bolt nincs a környéken, hogy nincs kenyér, vagy tej. Azután dol­goznak este hatig, de mivel ott laknak a bolt közelében, este hétkor is bekopognak hozzá, egy pohár tejfölért. S ez nem túlzás, mert hozzám is becsöngetnek éjjel egykor, hogy adjak akkumulátort. Teg­nap az óvodából szóltak, hogy szerezzek a föld alól is félco­los csövet, mert nincs vize hatszáz gyereknek. S ez az egész országban hiánycikk. Vagy a másik: nincs áru! Pár hónappal ezelőtt még örültek az iparosok, ha kipufogóért, vagy bármi másért mentünk hozzájuk. Most? Adnak azt, ami van. Kipufogó helyett kárpitot, mert nem szállít le­mezt az ipar. Most még min­denki vár, de ha nem történik valami április elseje után, fé­lő, hogy alig akad kiskereske­dő az országban. Nem csoda, hogy bizonyta­lanok ezek az emberek, hi­szen nem tudják, mit hoz a holnap. Nem kapnak naplófő­könyvet évkezdéskor, mert a dolog legnagyobb sűrűjében bezártak a nyomtatványbol­tok. Mintha karácsony előtt csuknának be egy kis leltáro­zásra az áruházak! Bár az a tény, hogy a nehézségek elle­nére nem zártak be végleg, csak ideiglenesen a kereske­dők, az azt jelzi, bíznak a változásokban, de lehet, hogy pár hónap múlva már nem ideiglenes szüneteltetésről kell beszélnünk, hanem arról, hogy sokan — sportnyelven szólva — bedobták a törülközőt. Fiedler Anna Mária / tavaszi ülésszakra készül­ve erről mondtak véleményt tegnap a Pest megyei képvi­selők. A megyeházán megtar­tott tanácskozáson tájékoztató hangzott el az Országgyűlés ügyrendjének megváltoztatá­sára alakult bizottság tevé­kenységéről is. Romhányi Andrásnak, a Ha­zafias Népfront Pest Megyei Bizottsága titkárának beveze­tő szavai után Cseh Lajos, a Közlekedési Minisztérium fő­osztályvezetője utalt arra, hogy a közúti közlekedésről szóló jogszabályokat most először fogalmazzák meg a törvény szintjén. Erre azért van szük­ség, mert a ma követelményei­hez kell igazítani a szabályo­zást, amely minden embert érint, A törvényjavaslat ennek megfelelően igen széles téma­kört foglal magában, hiszen egyebek között beletartoznak az utasokra, a járművezetők­re, az utak, a járművek álla­potára, az üzemanyag-ellátás­ra, a javítóhálózatra vonatko­zó előírások. Kötöttségek nélkül Kiderült, az is, hogy a tár­ca még az ülésszak megkezdé­se előtt a Minisztertanács elé terjeszti a közületi gépjármű­vek használatáról szóló elkép­zeléseit. Ennek nyomán vár­hatóan rendelet születik arról, hogy a közületek a korábbi kötöttségektől megszabadulva saját maguk dönthetik el; mi­lyen és hány gépkocsit üze­meltetnek, illetve vásárolnak meg. Változások lesznek a ma­gánosok gépjárműhasználatá­val kapcsolatban is. Ezután nem szabják meg azt, hogy milyen teherbírású gépkocsi­val és kinek, illetve mely kö- zületeknek fuvarozhatnak. Az állami cégekkel egyenlő esély- lyel versenyezhetnek a meg­rendelésekért, a piac minden­kori értékítélete alapján. A megyei képviselők kérdé­seire válaszolva Cseh Lajos elmondta, hogy a törvényja­vaslatban szerepel ugyan az úthasználati díj bevezetésé­nek lehetősége, de erre belát­ható időn belül nem lesz pénz­ügyi fedezet. Több, nálunk fejlettebb országban az egyes pályaszakaszok használatáért kell fizetni, de például Svájc­ban, a határ átlépése után, egyszeri díj van érvényben. Az előbbi módszer igen költséges, hiszen a bevezető szakaszokat is ellenőrizni kell, az autópá­lyákon sorompóval lezárt ál­lomásokat kell kialakítani, ezért a szakemberek szerint a távlatokban az utóbbi megol­dás jöhet számításba. Alkatrész-utánpótlás A főosztályvezető egyetér­tett azzal a véleménnyel, hogy a gépjárművek kötelező, idő­szakos vizsgáztatásával párhu­zamosan fölösleges a hason­lóan átfogó közúti műszaki el­lenőrzés. Ám arra igenis szük­ség van, hogy a rend őrei ezentúl is meggyőződjenek például a lámpák, a villogok megfelelő működéséről, a ki­pufogógázban található szeny- nyező anyagok megengedett mértékéről. Felmerült az ülé­sen az is, hogy az eladást és átírást tiltó rendelet ellenére is rendszeresen gazdát cserél­nek a három évnél fiatalabb gépkocsik, s ráadásul az álla­mi költségvetés az illetéktől is elesik. Ezzel a minisztérium is tisztában van, ám a jogsza­bály megváltoztatása a keres­kedelmi tárcára tartozik ... Cseh Lajos megerősítette, hogy a közutak fenntartása és az alkatrészellátás állami fel­adat. Elfogadása esetén a tör­vény egyebek között garanciát nyújt arra, hogy az országba csak olyan gépkocsikat szabad behozni, amelyekhez műszaki dokumentáció, alkatrész- és megfelelő szervizhálózat is rendelkezésre áll. Egy kérdés nyomán kiderült az is, hogy a törvényjavaslatban megállapí­tott környezetvédelmi követel­ményeket nem az európai színvonalhoz, hanem a hazai Egyháztörténeti konferencia kezdődött hétfőn az ELTE aulájában Pázmány Péter, a katolikus egyház és a magyar művelődés nagy alakja, a nagyszombati egyetem — az ELTE elődje — megalapítója, író, halálának 350. és 1. István halálának 950. évfordulója al­kalmából. A háromnapos kon­ferencia megnyitóján részt gépkocsipark összetételéhez igazították. A jól beállított gépkocsik meg tudnak majd felelni az előírásoknak. A képviselők véleményt mondtak a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekről szóló 1967. évi 3. törvény és az élel­miszerekről szóló 1976. évi 4. törvény módosításáról is. Dr. Kovács József, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­térium osztályvezetője a téma napirendre tűzését azzal indo­kolta, hogy időközben jelen­tős szervezeti, strukturális változások mentek végbe az élelmiszeriparban. Kibővült az élelmiszereket előállítók köre, s a fogyasztói érdekvédelem megkívánja a működési felté­telek és az ellenőrzés szigo­rítását. Dr. övári Győző, a MÉM osztályvezető-helyettese úgy értékelte, hogy a korábbi jogszabályokat ugyan három­szor is módosították, de a ter­melőszövetkezeti törvény még­sem állja ki az idők próbáját. Ezért a jogalkotók most arra törekednek, hogy tovább nö­vekedjen a szövetkezeti önál­lóság, s megteremtődjenek a munkaerő-gazdálkodás és a belső vállalkozások korszerű keretei, feltételei. Ügyrendi javaslatok A megyei képviselőcsoport ülése dr. Bölcsei Györgynek, a Parlament ügyrendi bizott­sága vezetőjének tájékoztató­jával ért véget. Ennek nyo­mán a képviselők elhatároz­ták, hogy még ebben a hónap­ban újra találkoznak, hogy el­ső fordulóban megtegyék ja­vaslataikat az Országgyűlés új ügyrendjére. Erre egyéb­ként a képviselőknek egyéni­leg is lehetőségük van. Kövess László vett Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke, a Szent István- emlékbizottság elnöke. Fülöp József akadémikus, rektor köszöntőjében hangsú­lyozta: az ülésszak elősegíti az állam és az egyház, a vi­lági és az egyházi történészek párbeszédét, együttműködését. Paskai László prímás, eszter­gomi érsek is köszöntötte a konferenciát. Michele Maccarrone pápai prelátus felolvasta II. János Pál pápa köszöntő táviratát. Köpeczi Béla művelődési miniszter Pázmány Péterről tartott előadásában hangsú­lyozta: alig van a magyar történelemnek olyan egyénisé­ge, aki olyan nagy hatást gya­korolt volna a fejlődésre, mint ő. Politikai tevékenységét ma is vitatják, kulturális-irodalmi nagyságát viszont szinte min­denki elismeri — hangoztatta Köpeczi Béla. Pázmány országegyesítő po­litikáját, főpásztori, egyház­szervező tevékenységét, írói munkásságát, pedagógiai el­veit szintén ismertetik a há­romnapos konferencián. Mozgáskorlátozottaknak Kedvezmények A nehezen járó mozgás- korlátozottnak különösen fon­tos, hogy legyen gépjárműve, mellyel adott esetben eljut a munkahelyére, de utazni, szó­rakozni is könnyebben tud. Ezért különösen figyelemre méltó a váci Autójavító Kis­vállalat dolgozóinak felaján­lása, mely szerint az idén va­lamennyi, a Mozgáskorláto­zottak Pest Megyei Egyesü­letéhez tartozó autótulajdo­nosnak 30 százalékos árenged­ményt adnak. Ezáltal is szélesedik az a társadalmi kör, melynek együttérző figyelme és segít­sége nélkülözhetetlen a moz­gáskorlátozott emberek szá­mára. Sugárbiztos tároló A fővárosi Köjál rádióaktív hulladéktemetőjét még az 1970-es évek végén Solymárról Püspökszilágy határába költöztették. A hazai laboratóriumokból kikerülő sugárzóanyagokat ott töké­letes biztonsággal kezelik és tárolják. egszokottan szabványos ott az elnöki emelvényen minden. Az asztal, térítő­ként rajta a vörös szövet. A cserepes virágok. A tálca az ásványvizes üvegekkel, a poharakkal. A középre tett mikrofon. A fel­irat a székeken ülők feje felett. Mindig egy idézet. Az éppen legutóbbi pártkongresszus határozatából. Ahogy ami zajlik, az is meg­szokottan szabványos. A Nagyfőnök beszá­molója. Utána a biztatás. Tessék elvtársak, szaktársak. Itt az alkalom ...! Arra mérget vehetnek, hogy február elején megérkezik a meghívó minden esztendőben, „A vállalat szocialista brigádvezetőinek találkozóját, a nemes hagyományoknak megfelelően ...” Ha- nyadszorra ül ö itt? Tizenhárom éve sózták rá a brigádvezetést. Mennyire nem akarta! Azt hitte ... Igen, azt, semmi az egész, hülye­ség, formaság. Rájött azután, bizony felel ő az emberekért, öt rángatják. Tibi te ezt, Tibi te azt... Az újaknak újabban már Tibor bá­csi. A fenébe is, megy az idő. A baj az ezzel a tanácskozással, hogy ke­vés a nyoma. Kezdetben ö is, naivan azt hit­te ... Felszólalt, mondta keményen, ahogyan a többiek rábízták. Rájött azután, nem itt dőlnek el a dolgok. Határozhatnak ők bár­mit...! A fülét azért nyitva tartotta. Olykor el-elcsipett egy-egy jó ötletet. Az is tiszta ha­szon, ha már rámegy a szombatjuk az össze- röffenésre. A tekintete szórakozottan pihent az elnöki asztalnál ülőkön. A vezérkar. A vezér, a két helyettese. A párttitkár, a válla­lati tanács elnöke, az szb-titkár, a KISZ-tit- kár ... A szeme sarkából látta, a Nagyfőnök írt valamit, de nem a füzetébe, hanem egy abból kitépett lapra. Odacsúsztatta a mellet­te ülő párttitkár elé. Aki elolvasta, felhúzta a vállát, mint aki nem tudja, mit csináljon. Adta tovább a cédulát. Közben éppen Litók- né beszélt. Szegény, még mindig nem jött rá... Hanyadszorra mondja el! „Az a legnagyobb baj, hogy nincsen tisztességesen előkészítve a munka. Hiába kérjük évek óta a technológiai osztálytól az átállások előtt a pontos műve­leti leírást, az akkor érkezik meg, amikor nekünk már második vagy harmadik napja csinálni kell az újat, persze, saccolás alap­Harmatcseppek CÉDULA ján .'..” Ott fenn az asztalnál megy kézről kézre a cédula. Aki éppen kézbe veszi, a Nagyfőnökre néz, azután az asztalon keres a tekintetével valamit, majd ki a fejét in­gatja, ki a vállát húzza. Mi a fene lehet azon a cédulán? Taps Litóknénak. Ahogy minden évben. S ahogy minden évben megkapja a Nagyfőnök válaszát. „Igaza van Litókné elvtársnőnek, a feltételeket biztosítani kell... Intézkedünk...’’ Na persze, intézkednek. Valamikor hárman voltak a technológiai osztályon. Most vannak legalább tizenöten, ha nem többen. Ahogy sokasodtak, úgy lett egyre kuszább a helyzet. Egyre gyakoribb a késedelem. Műveleti le­írás? Van olyan munka, amihez akkor érke­zik meg, amikor már benn a raktárban a végeredmény...! Akkor meg minek papolni a minőségről, a fegyelemről?! Mi a frászka­rika lehet azon a cédulán? Valami fontos, ha nem ért rá a szünetig. De mi? Mire jött rá a Nagyfőnök? Mit akar tudni? S mi az, amit a többiek nem tudnak, mert csak bigy- gyesztenek, a vállukat húzzák, a fejüket in­gatják. a sokra megy a Nagyfőnök az ilyenek­kel. Rendes fazon az öreg, de hát ak­kor csinálnak belőle hülyét a többiek, amikor akarnak. Az öreg csak hiszi, hogy ő dönti el a dolgokat... Azok az osztályokon, a főosztályokon dőlnek el, amikor leállnak huzakodni, ebben ti vagytok az illetékesek... Kikerült a cédula az asztal szélére. Ott ma­radt, a fogdosástól felkunkorodó füllel az egyik sarkán. Szünetben, rrpiközben a többiek a virsliért álltak sorba, a kiürült teremben odaóvakodott az asztalhoz. No lássuk csak! Az állt a cédulán: „Nem tettek ki üvegnyitót! Nincsen valakinél?” Mészáros Ottó Egyháztörténeti konferencia Elősegíti a párbeszédet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents