Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-08 / 32. szám
4 1988. FEBRUAR 8., HÉTFŐ Feketék és latyakosak az utcák most Szigetbecsén. A faluban egy lélek sem jár. Akinek nem muszáj, éppen csak addig dugja ki az orrát a házból, amíg az állatokat megeteti, aztán siet vissza a konyha védett melegségébe. Esőt permeteznek a szélfútta vastag felhők és áztatják a falut, a kiürült kerteket, de ahogy később megtudom, be- azik az iskola is. — Sajnos megkéstünk már az iskolabővítéssel — ad felvilágosítást Takács József elöljáró, aki főállásban a ló- révi tsz üzemvezetője. — Áldatlan körülmények között tanítanak egyszerre négy helyen. Az öreg iskola meny- nvezete pedig már egy kisebb esőzés után is beázik. Ezeken a gondokon szeretnénk enyhíteni az építkezéssel. Még 1985-ben beadtunk egy pályázatot a megyei tanácshoz, de onnan nem kaptunk támogatást. A Művelődési Minisztérium három és fél millióval járult hozzá az építkezéshez azzal a kikötéssel, hogy az idén decemberben befejezzük a munkálatokat. A jelenlegi négy tanterem három újabbal bővül, lesz melegítőkonyha, étkező, és a két épületet egy hangulatos zsibongó köti majd össze. Nagyon kell igyekeznünk. hogy elkészüljön az év végére. Türelmetlennek látszik Takács József. Hamarosan az okát is megtudom: rövidesen kezdődik a vb-ül.és Ráckevén, amin a szigetbecsei elöljáró is részt vesz, ugyan nem döntési, csak tanácskozási joggal. — A falu központi problémája az utóbbi hónapokban a vezetékes ivóvíz — fűzi tovább gondolatait az elöljáró. — A négy társközség közül egyedül Szigetbecsének nincs vezetékes ivóvize. Ha a dolgok szerencsésen összejátszanak, akkor hamarosan nálunk is lesz. Tavaly szeptemberben kezdték meg a munkálatokat, most éppen a csöveket fektetik. — Elvándorlás? — Stabilizálódott a falu lé- lekszáma. Jelenleg 1368 fő. Nem nagyon kívánkoznak el az emberek, mert itt, helyben is találnak munkát. Sokan dolgoznak az Üj Élet Tsz két melléküzemében: a vasiparban és az édességgyártó részlegben. Mások bejárnak Rác- kevére. Az elmúlt években nyolchektárnyi mezőgazdasági területet sajátított ki a tanács, és felparcellázta a lakásigénylők között. Így az építkezési kedv is megnövekedett. Nem messze innen, áz elöljárósági épülettől, egészen új házsorok nőttek ki a földből. Juhász Istvánná óvatosan kerülgeti a víztócsákat kerékpárjával. Az ABC előtt megáll, biciklijét a falnak támasztja, majd gondosan lelakatolja. — Mindent megkap itt a boltban?’ — Hát nem panaszkodom. Élelmiszerekből jó az ellátás. A tejét és a kenyeret általában már korán reggel a tejboltban veszem meg, ott mindig friss az áru. A tartós fogyasztási cikkekből már mutatkozik hiány. Persze az év végén mindent felvásároltak az emberek, új szállítmány pedig még nem érkezett. FeiSzigetbecsei gondok és örömök Húst csak csütörtökön mérnek ge Mihály, az üzlet vezetője ügyes ember, igyekszik a lakosság igényeit kielégíteni. Ha szólunk, mire lenne szükségünk, egy-két nap múlva biztos meghozatja. — Nem csak rajtam múlnak a dolgok — mondja Feige Mihály —, Dunaújvárosból és Monorról kapunk árut. Van úgy, hogy néha pontatlanok a partnereink, és így óhatatlanul előfordul, némely árucikk hiányzik a polcokról. Ha jól körülnézett a boltban, akkor láthatta, jelenleg bőséges a választék. Alábbhagyott, sőt, mondhatnám, meg is szűnt a vásárlási láz. Jankovics Ferencné a szolgáltatásokra panaszkodik: nincs fodrász, cipész, Patyolat a faluban. — Sok időt elrabol az embertől, hogy egy cipősarkalá- sért Ráckevéi« kell utazni — panaszolja Jankovicsné. — Húsbolt ugyan van. -de hetente csak egy alkalommal, csütörtökön mérnek húst. Télen még csak megjárja, hisz ekkor van a disznóvágások ideje, de tavasszal, nyáron bizony elkelne gyakrabban a friss tőkehús. Szigetbecse egyik legszebb épülete az André Kertészemlékmúzeum. Hófehér köntöse és barna palatetöje szinte hívogatja az embereket. — Nem kényeztetnek el bennünket a látogatók — ad felvilágosítást Takács József- né, a múzeum gondnoka. — Sokszor egy hét is eltelik, mire bevetődik egy-egy érdeklődő. Talán majd nyáron a kirándulók, a Duna mellett nyaralók hozzánk is eljönnek. Azt hiszem, még nincs kellő hírverés. Beszélgetésünk a szórakozásra, kulturális életre terelődik. wm Terefere a kapuban (cím fölötti kép). Az élelmiszerboltban nagy a választék. (Csé- csei Zoltán felvételei) — Sajnos se a felnőtteknek, se a fiatalabb korosztálynak nincs szórakozási lehetősége itt helyben. Régebben, úgy négy-öt évvel ezelőtt, hetente két alkalommal volt filmvetítés a kultúrházban, de az is megszűnt. A művelődési házban évente két-három nagyobb rendezvény van„ mint például nóta- és operettest De az nagyon kevés! , Igaz, közel van Ráckeve, de az ember nem szívesen engedi el a gyerekeit késő este. A múzeum ablakán át nézem a vigasztalanul zuhogó esőt. Egy kismama sietve tolja gyermekét, de mindunta lan elakad a ragadós sárban Bizony, sok minden kellene Szigetbecsére — gondolom magamban —, többek között kövezett járdák és úttestek .. Keresztes Szilvia Felelősségre vonják Ékszergyűjtemény Nagy értékű arany- és ezüstpénzekből, ékszerekből álló „gyűjteményt” foglalt le Nagyegyhazán a rendőrség. Az előzmények: egy helybéli gazdálkodó vízvezeték lefektetéséhez szükséges árkot ásott kertjében, s eközben egy köszörűkével lefedett, jórészt már elkorhadt faládára bukkant. Benne egyebek között 39 Napóleon-aranyat, mintegy 200 különféle ezüst pénzérmét, pecsét- és köves gyűrűket, órát, aranyláncokat talált. Valószínű, hogy a ládát a második világháború idején rejtette el ismeretlen tulajdonosa. A kincs felfedezője nem tett eleget a törvényben előírt bejelentési kötelezettségének: az ékszereket elrejtette. Az egyik aranyláncot azonban felbe- esültette a tatabányai Skála Sztrádában, ahol azt 27—28 ezer forintra tartották. Nu- mizmatikust is keresett a pénzérmék értékének meghatározására, s eközben derült fény a most visszájára fordult szerencséjére, ugyanis az ügyben a Komárom Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálatot inditott. A rendőrségen az üggyel kapcsolatban elmondták, az állampolgárok többsége nem tudja, hogy minden régészeti lelet, nemesfémből készült tárgy, ami a földben rejlik, az állam tulajdonát képezi, s az állampolgárnak ilyenkor bejelentési kötelezettsége van. Ha ennek eleget tesz, jutalomban részesül, de ha elmulasztja, bűncselekményt követ el. Tévéműsor helyett tanácstagi beszámoló Kétszeresen áldoztak Ha hétfő, akkor tanácstagi beszámoló — tartják mostanában Zsámbékon. Ugyanis minden hét első, tévéadásmentcs munkanapjára jut egy-egy gyűlés. Ami viszont nem a megszokott, hogy a tanácstagi beszámolókat nem egyenként rendezik ezeken a hétfői napokon, hanem egyszerre három választókerület tanácstagjai találkoznak az állampolgárokkal. Ennek a módszernek több előnye is van. A szomszédos körzetek lakóit érdeklik a másik ügyei, hiszen maguk is használják azt az utcát, vásárolnak abban a boltban, járnak azzal a busszal, amellyel kapcsolatos gondok a szomszéd körzet beszámolóján merülnek fel. mert területileg oda tartoznak. Átlépték a megyehatárt A legtöbb kérdés a beszámolókon az utakkal kapcsolatos. Annak idején a tanács ezek építésére, korszerűsítésére kérte a zsámbékiaktól a településfejlesztési hozzájárulást. Ebből a forrásból évente alig több mint nyolcszázezer forint folyik be a tanács számlájára, viszont tavaly hatmillió-kétszázezer forintot fordítottak útépítésre. — Honnan teremtették elő a több mint ötmilliós külön- bözetet? — Például bankhitelből — válaszol a kérdésre Zink Imre a Zsámbéki Tanács elnöke. — A VII. ötéves tervünkben több utca szilárd burkolatának építése szerepel. De a tehó ellenére is elsősorban azokat vesszük előre, ahol A magyar vadászat története Világrekorder szarvas A mészkőbe ágyazott szarvasagancs egymillió éves, a mellette lévő, amely a Körös folyómedréből került elő, „csak" nyolcezer esztendős. A világrekorder gímszarvas-trófea már nem korával, méreteivel kelt feltűnést. A 18. század folyamán kipusztult bölény is egyedülálló lehet a trófeák, fegyverek, vadászeszközök, preparált állatok költött." Valamennyi dokumentum, tárgy a Mezőgazdasági Múzeum A magyar vadászat története című új, állandó kiállításán látható. Ugyanazokban a termekben, ahol 1904 óta rendszeresen rendeznek vadászati bemutatót. A legutóbbit 1979- ben állították össze. Ez a mostani az ötödik kiállítás, amely újabb tíz-húsz évre (kisebb-nagyobb változtatásokkal) tájékoztatást ad a vadászat iránt érdeklődőknek. A Mezőgazdasági Múzeum gazdag gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményének közép- és újkori letéti anyagával egészítették ki. Átfogó történeti áttekintést kapunk a Kárpát-medence vadászati hagyományairól. Berendeztek egy romantikus vadászszobát is a századforduló korhű bútoraival, használati eszközeivel, fegyvereivel. A honfoglalás előtti időktől kisebb-nagyobb léptekkel, a huszadik század végéig, napjainkig jut el a kronológia. Korunk vadászatáról és vadgazdálkodásáról is részletesen szól a kiállítás. A trófeabemutatón magyar világrekorder őz-, szarvas-, dámszarvastrófeák sorakoznak. Vadászat a képzőművészetben lehetne a kiállítás harmadik főrészének a címe, ahol is régi és mai mesterek vada szati témájú festményei, szobrai szerepelnek. A Kosztolányi téren, a távolsági busz megállójánál egy 13 éves kisfiú várakozik. Áll rezdwlet lenül, nem figyeli a körülötte állók beszélgetését, nem fürkészi kíváncsian az arcokat. A kisfiú siket. Nem hallja a beszélgetést, a környező zajokból is alig valamit. Ülök a siketek általános iskolájának egyik osztályában. A tankönyvben szánkózó gyerekekről olvasnak. Mondatonként, minden kifejezést, szót alaposan megrágva. A gyerekeken halló- készülék. Vajon mennyire hallják a tanárnő szavát? Bizony csak foszlányokat érzékelnek, hángtöredéke- ket. amelyek segítik a megértést. De ez önmagában kevés, ehhez még le kell tudni olvasni a tanárnő szájáról a szavakat. A Kosztolányi téren álló kisfiút Tóth Daninak hívják. ötödikes a siketek általános iskolájában. Nem túlkoros, itt két előkészíti év után kezdik meg tanulmányaikat az első osztályban. Dani várja az érdi buszt. Naponta bejár a Keleti pályaudvar közelében lévő iskolába. Ha a busz késne vagy valamilyen rendkívüli körülmény adódDani táguló világa na. nem tudom, hogy ra- szanna-e magát a kérde- zősködésre. Hisz a siket gyerekek beszédét (ők egyáltalán nem némák, ahogy régen tartották) nem köny- nyű megérteni. Ezt maguk is tudják, s ezért mérhetetlen szorongás támad bennük, ha ismeretlen személyt kell megszólítaniuk. Ha meg mégis akad olyan jóindulatú, kedves járókelő, aki türelmesen végighallgatja őket, akkor még mindig csekély a megértés eshetősége, hisz az ismeretlen nem tudhatja, hogy nagyon tagoltan és a gyerekkel szembefordulva kell válaszolnia. Látogatóba megyek Érdre. Dani már nagyon vári. Amint megérkezem, eltűnik, kisvártatva frissen főzött kávéval lep meg. Szorgalmas. ügyes gyerek. Otthonosan mozog a konyhában. Elmosogat, főzőcskéi még a palacsintát is megüti. S hordja két műanyag kannával a vizet, mert a család Érd vízhiányos részén lakik, több száz méterre innen a kút. Kertek oldalában kell elhaladnia, sáros, csúszós úton. Csak Danival összekapaszkodva tudtam a házhoz elérni. A nagymamáéhkal iáknak együtt. Az apa nyolc éve elhagyta őket. Nem jellemző ez, a siket gyerekek többnyire őket vállaló, gondos családban élnek. Dani valószínűleg hallássérülten született, Akkor még nem volt újszülöttkorban kötelező szűrés, igy csak hároméves korában állapították meg biztosan a fogyatékosságát. A korai felismerést gátolja az is, hogy a siket gyérek, is játszik a hangjával, gagyog, gőgicsél, mint halló társa, de ö maga a hangot nem érzékeli, pusztán az izmok működését élvezi, játékos funkció gyakorlásáról van itt szó. Dani mellém ül. Kísérletezünk. Ha mögötte beszélek, nem hallja meg. De ha a nagymama kopog a szekrény oldalán, erre felfülel. Főként szájról olvas. Van is egy oklevele, az országos tanulmányi versenyen hallásritmusból első helyezést ért el. Dani most a tegnap tanult Petőfi-ver- set olvassa hangosan. Bizony, sorokat nem értek belőle. Aztán szavanként kérem, mondja utánam. Ez sokkal érthetőbbre sikerül. Nehéz dolog ez, hiszen amit mond, azt 6 maga nem hallja. A családnak sem könnyű. De kialakult egy jelrendszer, amit cs,ak ők értenek, s ha beszélgetnek a fiúval, mindenki önkéntelenül mutatni is próbálja, amit mond. A legjobban két évvel fiatalabb húgával, Ibolyával érteti meg magát Dani. Ibi ragyogóan kommunikál a testvérével, teljes közöttük a megértés. Ha már mindenki csődöt mondott a családban, akkor jön Ibolya és könnyedén megmagyarázza a dolgot. S milyen jő testvér! Ök azok, akikre azt mondják, sülve-főve együtt vannak. Egyszerűen nem bírják ki- egymás nélkül. Ezért mikor Danit meghívom délutánra hozzánk, Ibi megsértődik, s többet nem mutatkozik. H ímzés kerül elő. Dani munkája, de kötöget is, a varrógéppel ugyancsak tud bánni. Felhasogatja a tüzelőt, felássa a kertet, hokedlit barkácsol. Bevásárol a boltban, a fut- ballnál bent áll a kapuban. Egyre tágítja szűkre szabott világát. Átányi László házanként további hozzájárulást is — 1200, 1400 vagy 1600 forintot — áldoztak arra a lakók, hogy mihamarabb pormentes útjuk legyen. Jelentős eredményekről számolhattak be a tanácstagok, mert többek között olyan, évek óta megoldatlan ügyek rendeződtek megnyugtatóan, mint a központi orvosi ügyelet kérdése. A környező települések tanácsaival összefogva, sőt a szomszédos Komárom megye két községét, a közös tanácsú Szomort és Gyermelyt is bevonva szervezték meg a szombat-vasárnapi egészségügyi szolgálatot. Vásároltak egy mentőautót. természetesen összefogással már egyetlen település költségvetésének sem jelentett ez elviselhetetlen terheket. Kihasználni a gépparkét Nyertek az emberek, mert nem kellett három falun át hurcolni a beteget, vagy megkeresni az éppen lakásán ügyelő orvost. S jó a doktoroknak is, hiszen csupán nyolchetenként jut rájuk az ügyelet sora. A szeméttelep bekerítése nem érinti ugyan ennyire közvetlenül Zsámbék és a társközség, Tök lakóit, de az mndenképpen megnyugtató, hogy amióta zárt a telep és erőgép teríti, takarja földdel a szemetet, a régebbihez képest csaknem ideálisnak mondható állapotok uralkodnak a környéken. — Tavaly óta a zsámbéki games?. kpcsjja .szállítj a, intézményesen a szemelet, és ügy tudom, felajánlották szolgáltatásukat . Budajenö és. Telki közös tanácsának is. Ilyen jó üzlet lenne a szemétszállítás? — Erről szó sincs — mondja Zink Imre. — De van teherautónk, tolólapos markolónk. S ezekhez gépkocsivezetők, akiknek akkor is fizetnünk kell, ha egy héten csupán két napot dolgoznak. Ezért ajánljuk magunkat szomszédainknak. Meggyőződésem, hogy közösen többre megyünk, s ami ennél is fontosabb, olcsóbban. — Néhány esztendeje foglalkoztak a gondolattal, hogy a budai körzet tanácsai közösen gyepmesteri telepet hoznak létre a budai hegyekben hemzsegő garázdálkodó kóbor kutyák befogására. A kiéhezett, falkába verődő szerencsétlen állatok viszont még ma is rémületben tartják az embereket, például itt, a közeli ABC-áruház előtt. Ezek szerint a tervből ném lett semmi? Kutyatelep helyett vészelhárítás — Meghiúsultak a próbálkozások — válaszol az elnök. — Legfeljebb vállalkozóknak lehetett volna kiadni egy ilyen telepet. Azonban annyira bonyolultak az idevonatkozó jogszabályok, és olyan körülményessé teszik a működést, hogy egyetlen vállalkozónak sem éri meg. Ezt a telepet egyébként a budaörsi városkörnyéki bizottság koordinációs pénzalapjából lehetett volna megvalósítani. Nem sikerült, de minden rosszban van valami jó. Ebben az, hogy ebből az alapból tudtunk pénzt kapni, amikor a közelmúltban Tök községben egy pince beszakadt, kettő pedig életveszélyessé vált. Tulajdonképpen ilyen esetekben, mivel magáningatlanról volt szó, nem a tanács feladata a helyreállítás, de a tulajdonos szociális helyzete miatt át kellett vállalnunk e teendőket. A veszély elhárítása egymillió-háromszázezer forintba került, ám a nagyobb baj, hogy ez az eset bármikor megismétlődhet, hiszen a település alatt kiterjedt pincerendszer húzódik. Móza Katalin
