Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-08 / 32. szám
1988. FEBRUÁR 8.. HÉTFŐ „Mikor a királyné a csatavesztésről értesült, nem tudván még ekkor, hogy a király is elesett, a veszprémi püspökkel és Thurzó Elekkel meg a pápai követtel rémülten Pozsonyba futott: kincseinek és egyéb ingóságainak nagy részét a Dunán szállították utána.” Hol nyugosznak Mária királyné kincses hajói? Egy szép legenda és a valóság Brodarics István 1527-ben kelt {eljegyzéseiből származik a fenti idézet. A hajdani váci püspök maga is részt vett a mohácsi csatában. A vesztes ütközetről, s az ezt követő eseményekről részletes jelentést küldött a pápának. Leírta azt is, hogyan gyűjtötték és hordták hajókra a kincseket Budán, jóllehet mindezekről csupán csak hírből értesülhetett. A korabeli krónikaírók egy része Mária királyné három kincses hajójának Visegrád és Esztergom közötti elsüllyesztéséről számolt be. Mások viszont említést sem tettek erről. Ezért aztán mind a mai napig rejtély: mi történhetett valójában. Iszapba ágyazva Nemcsak mi, hanem a kutatók is szeretnének választ kapni erre a kérdésre. Soha vissza nem térő alkalmat kínál erre a bős—nagymarosi vízlépcső építésével jáfö" rne- derátheiyezés. Történészekből, régészekből és más szakmák képviselőiből alakult bizottság foglalkozik e témával, s természetesen az általános leletmentéssel. Közülük Szőke Mátyás, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója és dr. Horváth István , az esztergomi Balassi Bálint Múzeum igazgatója vállalkozott a beszélgetésre. — Mi minden kerül elő a Duna iszapjából? — fordulok hozzájuk. — Az új kőkortól a késő középkorig jelentős számú és értékű anyagot hoznak felszínre a kotróhajók — tájékoztat dr. Horváth István. — Már a rómaiak is a vízen közlekedtek, s szállítottak faragott építőkövektől kezdve gabonát, különféle használati tárgyakat. A középkorban pedig a Duna Európa legfontosabb „országútja” volt. Hajólánc, sírkövek, ágyúgolyók, kardok, edények találhatók a leletek között. — Mégpedig jó minőségben, alig sérülten — veszi át a szót Szőke Mátyás. — A víz jobban megóvja állagukat, míg a földből csak lassú, aprólékos munkával és sokszor csupán darabokban, töredékesen kerülnek elő a régészeti értékek. — Van-e esély arra, hogy megleljék Mária királyné kincses hajóit? — Nem sok — szögezi le dr. Horváth István. — A történeti forrásokból nem derül ki egyértelműen a hajók sorsa. Ha el is süllyedtek, nem lehet tudni a pontos helyet. Szerémi György, II. Lajos udvari káplánja viszont feljegyezte, hogy lovakon és szekereken is menekítették a va. gyónt, , . — Az értékes bútorokkal együtt a királyi levéltárat szintén magukkal vitték, s kiürítették a visegrádi palotát is — sorolja Szőke Mátyás. — A legizgalmasabb az lenne, ha az óriási értékű iratanyag előkerülne. — Mint említettem — folytatja dr. Horváth István —, az adatok rendkívül bizonytalanok. Néhány forrás szerint fosztogatták js ezeket a hajókat: Orbánczi András esztergomi várkapitány és Kun Pál főispán embereinek támadásáról szólnak. Némelyek szerint ők Szapolyai-párti honfiak voltak, akik nem nézték jó szemmel, hogy idegen királyné kezébe került az ország kincse. Hiszen Mária Ferdinánd ellenkirály nővére volt. Ezért indultak a hajók Budáról Becsbe. A partról vontatták — Sajnos a hajók hollétét nem lehet műszerrel kimutatni — mondja Szőke Mátyás. — Reméljük azonban, lesz arra lehetőség, hogy legalább néhány helyen próbafeltárást végezzenek. Ha meglelnénk a maradványokat, nagy munkát jelentene azok kiemelése és konzerválása. Mégpedig sürgősen. — Tulajdonképpen milyenek lehettek azok a bizonyos hajók? — Ugyanolyanok, mint a többi korabeli evezős, vitorlás naszád és sajka — ad magyarázatot dr. Horváth István. — Árral szemben is tudtak haladni, mivel lovak vagy emberek vontatták a partról. Rengeteg roncsot rejthet a folyómeder. Idős emberektől hallottam arról a hiedelemről, amely a Szob feletti kis szigetek keletkezésével kapcsolatos. Mint mondják, úgy képződtek, hogy az elsüllyedt hajókra rétegződött az iszap. Ezekhez nagyon óvatosan kellene hozzányúlni. Jó lenne biztosítani a folyamatos régészeti felügyeletet, elérni azt, hogy a felhozott leletek a magyar állam kezébe kerüljenek. ,Ehhez viszont .igen szoros együttműködésre van szükség a vízlépcső építőivel. — Most kezdődik csak igazán a mederkutatás — szögezi le Szőke Mátyás. .— Az eddigieknél sokkal gazdagabb anyag juthat a felszínre. Érvényt kell szerezni tehát a műemléki törvénynek, amely ezeknek a tárgyaknak védelmére is kiterjed! Eddig is fizetett mindkét múzeum jutalmat a megtalálóknak. Szükség lenne azonban egy ilyen célú pénzügyi alap képzésére. Hiszen az Országos Vízügyi Hivatal az erőmű elkészültéig tízmillió forinttal támogatja a kutatásokat. Talán erre is lehetne szánni egy bizonyos összeget... Folyamatosan kiállítják — Mi történik az eddig előkerült régészeti értékekkel? — A Nemzeti Múzeum szervezésében a visegrádi múzeum és mi közreműködünk egy kiállítás megrendezésében, az esztergomi Vízügyi Múzeumban. A tárlat májusban nyílik meg — válaszolja dr. Horváth István. — Tervek szerint a vízi erőmű építésével kapcsolatos kutatások és kotrások eredményét folyamatosan bemutatjuk majd... A Mária-hajók titkát tehát egyelőre nem sikerült megfejteni. Ám a legenda mégis segít abban, hogy a szakemberek és a közvélemény fokozottan figyeljen a feltárásra és a leletmentésre. És ez a feladat — nem kevés. Vennes Aranka Történetek istenekről, profitvadászokról Egészen nagy üzletek i»k létesülnek, és mind többet beszélünk üzletkötésekről, bizonyara nem érdektelen, hogy miként Jöttek letre a világ különböző részem a mérhetetlen vagyonok, hogyan gazdagodtak meg egyesek, ■ mi Ként éltek a vagyonos családok. Két német író arra vállalkozott, hogy felderítse a világ egyik-másik nagy üzletének keletkezését, megírja az egészen nagy vállalkozások és vagyonok történetét. A szerzőpáros — Rudolf Ehrenp- fordt és Lutz Heller — könyvében, amelyet a Kossuth Kiadó adott közre, a híreshírhedt vagyonos családok életét, féltörését és olykor látványos tönkremenetelét rajzolta meg igen érdekesen, rendkívül szemléletes módon és sok-sok dokumentum fel- használásával. Még csak fokozza az érdeklődést, hogy ezeket a gazdag családokat olykor-olykor a repülő istenekhez, patkányfogókhoz, pillangókhoz és mágusokhoz hasonlították. A könyvben megelevenednek az óceániai Szamoa-szi- getek lakói által repülő isteneknek nevezett, a Vilmos császári német birodalomból érkezett kereskedelmi küldöttek és gyarmati kalandorok. Szó van a kötetben a pénzzel mérhetetlenül elhalmozott Woolworth-ŐTökösnö, Barbara Hutton, valamint a könyörtelen profithajhászó olajmilliomos, John Davison Rockefeller életéről. Sokat megtudhatunk az ifjúsági vallások új isteneinek szentelt fejezetekből a Scientology-egyház gurujáról és másokról is, akiknek mindenük az üzlet, a pénz volt. Takácsból bankár A kötet elsőnek a Flippereket mutatja be, akik fejedelmi udvarok pénzkölcsönzőiként, a középkor korai kapitalistáiként már a háborúval üzleteltek. S — mint a történelemből tudjuk — a Fugge- rek neve hazánkkal is összefonódott. Amikor Miksa császárt és magyar királyt római császárrá is megválasztották, a pénzügyi fedezetet a Fugge- rek adták, s ezért Miksa birodalmi hercegséget adományozott Jakob Fuggernek, véIsmeretlen holland művész készítette ezt a metszetet Mária királynéról, II. Lajos özvegyéről. A cím fölötti képen látható metszet Visegrádot ábrázolja, 1595-ben. (Az eredeti metszetek másolatait az esztergomi Balassi Bálint Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre, amiért ezúton is köszönetét mondunk.) Tv-FIGYELŐ' Noha többször olvashattunk arról, hogyan tervezik meg előre — sőt, jó előre — a televízió műsorát, azért eme szorgoskodásnak a nyomait nem mindig lehet észlelni. Gondolná a jámbor néző például, hogy amikor a Szomszédok című, immár a huszadik jelentkezésén is túljutott, s minden kifogás ellenére jogosan közkedvelt hazai sorozat fut, addig nem kap teret és helyet egy másik, többé-kevésbé hasonló vállalkozás. Erre mi a valóság? Még javában együtt izgulunk a mentős doktorék családi békességéért, a kis tanítónő csemetementő akcióinak sikeréért, amikor nagy hirtelen odalép elibénk Risko doktor, a snájdig ügyvéd, s a maga lehengerlő — igaz, rokonszenvesén lehengerlő — modorában jelzi: hat hosszú estén át közben ö is a legmaibb valóság porondjára fogja odacsalogatni a jelenkor jellegzetes figuráit. Ott szintén naprakészség, emitt ugyancsak olyasmi; ott az eleven valóság megidézésének deklarált igénye, emitt szintúgy a riportos frissesség, ráadásul a bírósági jegyzőkönyvek modorában. S amaz is, emez is ugyanazon a Budapesten, ahol hazai dolgaink általában történni szoktak, illetőleg ha nem itt történnek, nyomaik itt mutatkoznak meg leggyorsabban és a legkivehetőbben. Szó, ami szó, bizony várni kellett volna ezzel az utóbb jelentkezett, A védelemé a szó című féltucatnyi történettel. És nemcsak azért, mert tényleg nagyon közeli síneken fut a két vállalkozás vonala, hanem azért is, mert az utóbb startolt szerelvény eleve vesztés lesz ebben a meggondolatlanul kiírt versenyben. Azért is, mert a Szomszédok — hiába minden kékharisnyás fanyalgás, sznob elutasítás — igenis nézhető valami, de még inkább azért, mert Riskó doktor és társai egy eleve kinőtt mundérban másztak fel arra az ócska gőzösre. Ez a mundér pedig a bírósági tárgyalások rég megunt szertartása, ahol köztudomásúan a bíró kérdez, a védő véd, az ügyész közbekérdez, a vádlott meg hol dühöng, hol reszket, hol meg repes a felmentés adta örömtől. Egy ilyen örökösen azonos formációba pedig csak akkor száll bele az igazi, eleven élet, ha ott tényleg nagy tétre megy a játék — mint például az immár örökbecsű Tizenkét dühös ember című drámában —, különben a séma kerekedik felül, s mindent eláraszt az érdektelenség, az unalom. NöS, a Zsákutca mintapéldája volt annak, milyen is a bírói pulpitus előtt lejátszatott tandráma, a jegyzőkönyvekből kipuskázott paragrafusfelmondás. Ebben az állítólagos mai tragédiában ugyanis minden az előírások szerint történt — akár a mellékszálak gombolyítására gondolunk, akár a gyilkosság miatt kérdőre vont férfiú megmentésének körülményeit idézzük. Itt ugyanis eleve el volt döntve, hogy ez a hivatalból kirendelt munkaközösségi tag csodát fog művelni, noha maga is válságokkal küzd, noha őt szintén nem veti fel a pénz, mert a dramaturgia úgy látta jónak, hogy kell egy ilyen határainkon belüli dr. Petrocelli nekünk is. Igaz, ő nem egy Ford-furgonnal szaladgál, hanem inkább a két lába viszi, de előbb riposztoznia, majd győznie kell, mert egyébként nem kerekedne ki az az íróasztalon megtervezett és szintén a lehető legzártabb körülmények között leforgatott sorozat. (Tudnivaló, hogy a külső forgatások költségei mindig többszörösen nagyobbak, ide viszont egy iroda, egy folyosórészlet meg egy tárgyalóterem is majdnem elegendő.) A szegény színészek pedig mit tehetnek ilyenkor? Egy részük — a többség — olyasféleképpen mutogatja magát, mint a Jogi esetek példázatainak eleven beszélőgépei, akiknek egyetlen tisztük az illusztrálás, a másik csoportjuk meg akarva-akaratlan rátesz egy lapáttal, és megpróbál alakítani. Ügy, mint szegény Mada ras József, aki egy igazi tragédiára elegendő átéléssel hullatta könnyeit, csupa jó szándékból, de hiába. Hiába, bizony teljességgel hiába... Akácz László gül pedig gróffá nevezte ki. A Fugger család házasság révén rokonságban állt Thurzó György magyar felvidéki bá- nvamágnással. Az egykori takácsból lett német bankárcsalád végül is csődbe jutott és elszegényedett. Marx írásában a Fuggerek korszakát úgy emlegette, hogy erre az időre — 1494 és 1550 között — tehető a távolsági kereskedelem és a világpiac kibontakozása, a modem tőke előtörténete, amikor is a korai polgári forradalmak — német parasztháborúk — lezajlottak. Mesés vagyona volt A kötetben megismerkedhetünk a repülő istenekkel, vagyis a császárkori német csendes-óceáni kereskedelem tündöklésével és bukásával. A német kereskedők ugyanis Szamoa-szigeten kizsákmányolták a lakosságot, s mivel a bennszülöttek nem tudták őket hová tenni, hiszen duzzadó vitorlákkal érkeztek, 3 mindenféle ürüggyel kihasználták őket. Mesés vagyona volt a Wool- worth-lánynak, aki hét házasságában pocsékolta apjától maradt vagyonának nagy részét. Az apa az ötcentes cikkek áruházainak kiépítésével gazdagodott meg, szerzett mérhetetlen nagy vagyont. így aztán a könnyűvérű lány nehézség nélkül váltogathatta férjeit, szeretőit, élhetett vidám, gondtalan és léha életet. Arról is olvashatunk a kötetben, hogy egy tehetséges fiatal miként kerülhet be üzleti találékonyságával egy üzlethálózatba. Egyébként megszervezte a kerekeken guruló üzleteket, amelyeket aztán bekapcsolt az üzlethálózatba és milliókat keresett vele. Mindent vagy semmit Hírlapokban olvashattunk már arról is, hogy egyes szekta- és vallási vezetők miként gazdagodtak meg azzal, hogy visszaéltek a hívők naivitásával és az istenfélelmet felhasználták saját maguk meggazdagodására. A könyvből megtudjuk, hogy az új istenek nem élnek rosszul, a szekták irányítói mesés vagyonra tesznek szert. A könyv a mai gazdasági élet egyéb furcsaságait is tárgyalja, eljutva odáig, hogy foglalkozik a csillagháború és a béke kérdésével, a Reagan elnök által hirdetett „szabad” kereskedelemmel, amely a „mindent vagy semmit” tartja szem előtt, s mindent az üzlet szolgálatába állít. Az írók végül Marxot idézve eljutnak odáig, hogy megmutatják: a kapitalizmus nagymértékben továbbfejlesztette a termelőerőket, s a mai modern monopolkapitalizmus is szintén továbbfejleszti az anyagi termelőerőket — különösen a csúcstechnika területén. Ez azonban nem minden. Ezért felteszik a kérdést: vajon ez hová vezet? Mi lesz a jövőben az emberi társadalommal? Gáli Sándor Debrecenben érdeklődésre számot tartó kiállí- művészet hagyo- rekeszzománc díKínai iparművészet. tás ad ízelítőt a világhírű kínai kézműves mányaiból és ötletgazdagságából. Képünkön szítésű tárgyak láthatók.
