Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

8 1988. FEBRUÁR 6., SZOMBAT Czonipa Imre fúrógéplok- mányt esztergál a helyben ko­vácsolt anyagból. A körke­mencében 1200 fokon izzik a fém. Igkkli János hosszú fogó­val szalagra szedi a lángoló vasat (a cím fölötti képen) Átadás előtt negyvenkét lakás Ha nincs anyag, leáliunk A látvány hamisítatlanul' hétköznapi, mégis van benne valami felemelő. Fönt a ma­gasban a kőművesek válasz­falakat emelnek, az ácsok zsaluznak. Ráckevén va­gyunk, ahol lassan, de bizto­san épül az a negyvenkét la­kás, amelynek átadását ez év novemberére tervezik. — Most aránylag jól hala­dunk, a tavaszias időjárás is a kevünkben jár — mondja a kőművesbrigád vezetője, Föl­di József. — Már előbbre is tarthatnánk, hisz 1985-ben megkezdték az alapozási munkálatokat, csak az volt a probléma, hogy a kivitelező vállalatok sűrűn váltogatták egymást, a sok bába között majdnem elveszett a gyerek! Az elmúlt év augusztusában vette át az építés irányítását az Égszöv, azóta felgyorsult a tempó, megcsináltuk a lép csőház betonozását, a zsalu­zást. Jelenleg a belső falak felhúzásán és a válaszfalazá­son dolgozunk: húsz kőműves és tizennégy ács. — Komoly anyaggondjaink vannak — tájékoztat Horváth Tamás építésvezető. — Pél­dául hatos válaszfaltéglát egy eve Igényeltünk, de a mai napig nem kaptunk egyetlen darabot sem belőle. Ugyanez vonatkozik a faanyagra és zsaluzatra is. Ha egy hónapon belül nem kapjuk meg az utánpótlást, akkor feldolgoz­zuk a teljes készletet, és áll ni fog az építkezés. Az épület így félig kész ál lapotban is tetszetős. A két és fél szobás, hatvan négyzet' méteres, összkomfortos laká­sok iránt igen nagy a keres­let. Az utóbbit Sthály István­tól, a ráckevei városi jogú nagyközség vb-titkárától tu­dom. — Mi osztjuk ki a lakások hetven százalékát az igénylők között — mondja a vb-titkár —, a fennmaradó harminc százalékot az OTP forgalmaz­za. Jelenleg a negyvenkét otthonra száz igénylő van. Nem tudom, hogy fogunk igazságot tenni a kérelmezők között. De más módon is próbálunk enyhíteni a rácke­veiek lakásgondjain. Az el­múlt évben huszonhat telket parcelláztunk fel családi há­zak építéséhez. Akik ügyesek voltak, már ezen a tavaszon beköltözhetnek. Folytatjuk a parcellázást idén is, mivel Ráckevén más településekké] ellentétben növekszik a lélek- szám. Sokan költöznek ide Pestről a kisméretű panel­lakásokból és nálunk építe­nek családi házat. Nagyon változatos képet mutat a nagyközség arculata, mintha hiányozna belőle a tudatos rendező elv. — A novemberben elkészült rendezési terv szellemében módosítjuk a központ beépí­tését — fűzi tovább gondola tait Stáhly István. — A most látható tömbházak több mint tíz évvel ezelőtt épültek, amikor még az vezérelt ben­nünket, hogy minél városia­sabb arculatot adjunk a tele­pülésnek. Ez ma már nem célunk. Inkább üdülőterület vagyunk, és sokkal esztétiku sabb látványt nyújtanak a kétszintes családi házak. A jövőben csak erre adunk építési engedélyt. Megtudom még a vb-titkár tói, hogy a helybeli termelő- szövetkezet egy mintalakóte lepet kíván építeni, úgyneve­zett családi házas telepet, el­sősorban azoknak, akik to­vábbra is szeretnének kertet művelni, állatot tartani. A la­kóházhoz kert és gazdasági udvar is tartozik majd. A termelőszövetkezet negyven telket parcelláz még ebben az évben. K. Sz. Társülsiszervezés — teljes sikerrel Tervből valóság Tápsáság@i? Csaszó Zoltán a sorjázóprósen adja meg az anyag formáját Formálódik az izzó tömb Évekkel ezelőtt több cikkben is foglalkoztunk Tápióság rendkí­vüli vizgondjaival. Fénykép készült a tanácselnökről, aki alig lát­szik ki a vízhálózat-építés tervrajzainak hegyei mögül. Akkoriban nehezen emésztették meg a ságiak, hogy ezekre a papírokra több millió forintot elköltötték, ám közben egyetlen kapavágás sem tör­tént. műtársulatok között. Itt ugyan­is a lakosság kilencvenhat százaléka aláírta a belépési nyilatkozatot. Portánként hu­szonötezer forintos hozzájá­rulást hirdettünk meg, ami­kor kiderült, hogy így is hi- bádzik a pénzből, a hiányzó hárommilliót átvállalta a ta­nács. A vízmű teljes költsé­ge ötvenhárom millió forint. Ez a létesítmény két telepü­lés gondját oldja meg, hi­szen Tápióbicskével közös társulatot szerveztünk. Az is elgondolkodtató, és sajnos nagyon jellemző a ha­zai építőipar helyzetére, amit Kun Sándor a beruházásra kürt versenytárgyalássai kap­csolatban elmondott. Több cég is jelentkezett, a legma­gasabb árajánlat éppen dup­lája volt a legkedvezőbbnek, ugyanarra a munkára! S ép­pen a legdrágábbak kértek volna borsos előleget. A ver­senytárgyalás végül teljes si­kerrel zárult, a Dunavölgyi Vízgazdálkodási Társulat da- basi kirendeltsége nyerte el a munkát, huszonkilencmil- lióért. Sőt, már megállapodtak abban, hogy lakossági társa­dalmi munkát is elfogadnak, így tovább csökkenhet az épí­tési költség. Ám az minden­képpen szöget üt az ember fejébe, hogy miből él meg a többi, kétszer olyan drágán dolgozó kivitelező? — Milyen forrásból pótol­ják a hiányzó pénzt? — Bankhitelt kell felven­nünk, de ígéretet kantunk arra, hogy a VIII. ötéves tervben a megye céltámoga­tással segíti a törlesztést. Kis község Tápióság. A máshol semmiségnek tűnő fejlesztés, felújítás itt csak több esztendős gyűjtögetés után valósulhat meg. Ilyen volt a tanácsházával szem­közti egészségház kialakítása A darabolóban kezdi új életét az acél. Torma Kálmán méret­re vágja az anyagot Ma már csak igazításra hasz­nálják a kézi üllőt. Szacski Károly ezen is mestere szak­májának Többször megismétlődött az a drámai esemény, hogy a nitrátos víztől elkékült, ful­dokló csecsemőkkel rohantak orvoshoz, mentőért. Úgy tű­nik, mindez hamarosan a múlté — Ez év január elsejétől működik az ivóvíztársulat — újságolja boldogan Kun Sán­dor tanácselnök. — Minden bizonnyal rekordot döntene Tápióság, ha versenyt hir­detnének a szerveződő víz­Ősi szakma mai mesterei f'seng az üllő, koppan a kalapács. Így van ez ma is, mint régen, amikor ‘még bámészkodni jártunk az izmos, vál­las mesterek műhelyébe. Ott is pattogott a szikra, szállt a for­gács, bár kevesebb ’volt a gép, s nagyobb zajjal forgatták a kerekeket. A gépesítés elleniére is az egyik legnehezebb munka a ko­vácsoké, még napjainkban is. A Mezőgép érdi gyáregységének ebben az üzemében, országos hírnévre tettek szert a mesterek, meg as a termék, ami a kezük alól kikerül. Sokszor kell cidtiig magasba emelni a karjukat, nyáron harmincfokos melagben is üllőbe tartani a tüzes vasat, amíg ez a hattantagú közösség elkészíti azt a sokféle kovácsolt árut, melynek a súlya egy év alatt 2 ezer 200 tonnára gyara­podik. Mint a képieken is látható, tágabb ma a tér, amelyben mozognak, a régi, romantikus kézi fújtató is csak az emlékek­ben él, a fiataíabbja talán csak a szakma néhai eszközeit ki­állító múzeumok valamelyikében láthatott ilyet, de aki itt ledolgozza a napi nyolc órát, annak nincs gondja a fogyó­kúrára. s nyugodtan, jó étvággyal fogyaszthatja el bőséges vacsoráját, aligha lesz kalóriafeleslege. A Mezőgépnél forgácsoló- és mezőgazdasági gépek alkat­részeit, csőkarimákat készítenek. Az edzett acél egy részét maguk dolgozzák fel, helyben készítenek belőle különféle al­katrészeket. Érden ma már többnyire a modern, nagy tömegű gyártás­ra alkalmas, úgynevezett siillyesztéses módszerrel készülnek a műhelyből kikerülő termékek. A maradék — megközelítőleg 'tíz százalék — azonban olyan *megrendelés; vafn/ié * égyedi gyártmány, amelynél szabadkézi kovácsolással keíl megküz­deni az eredményért, a sikerért, ami a legszebb élmény. Hancsovszki János képriportja Szöveg: Kovács T. István A Törley-kastétjfban Magyarországon egyre nő az igény a jól képzett menedzse­rek iránt. Számos külípldi cég, menedzserképző intézet, főis­kola, egyetem képviselője ke­reste fel hazánkat, hogy be­kapcsolódjon a vezetőképzés­be. Közülük a M,agyar Gazda­sági Kamara többel is előre­haladott tárgyalásokat folytat együttműködés kialakításáról. Ennek eredményeként ha­marosan megalakul a ma­gyar—amerikai menedzserkép­ző iskola, amelynek létrehozá­sában részt vesz a kamara mellett a Magyar Hitel Bank, a Szenzor Szervezési Vállalat, és egy amerikai egyetem. Az oktatás céljára a Magyar Hitel Bank már megvásárolta a bu­dafoki Törley-kastélyt, hozzá­láttak a felújításához. A ter­vek szerint a kastélyban már az ősszel megkezdődhet az ok­tatás. Az elképzelések alapján 4—6 amerikai professzor vesz részt a magyar oktatók mellett a szakemberek képzésében. A többhetes tanfolyamon ameri­kai módszereket alkalmaznak. Olyan ismeretekkel látják el a résztvevőket, amelyek segít­ségével jól eligazodhatnak az amerikai üzleti életben. Ez lé­nyeges olyan vállalatoknak, amelyek növelni kívánják az Egyesült Államokba irányuló kivitelüket. A Magyar Gazdasági Kama­ra a közelmúltban tárgyalást folytatott a Német Kereske­delmi és Iparkamarák Csúcs- szövetségével is a menedzser- képzésben kialakítandó együttműködésről. A tervek szerint az NSZK-ban hamaro­san magyar szakemberek is részt vehetnek a menedzser- képző tanfolyamokon. Még az idén 10, később évenként 30 szakembert kívánnak kikülde­ni, akik az elméleti oktatás mellett több hetet töltenének el jelentős iparvállalatoknak hogy megismerkedjenek a gyakorlatban alkalmazott ve­zetési módszerekkel. is. A régi iskolaépületet te­temes költséggel tették alkal­massá arra, hogy a település több pontján elszórtan és mostoha körülmények között dolgozó orvosokat és a vé­dőnőket végre korszerűbb, kulturáltabb környezetbe he­lyezzék. A tanácsi költségvetés csök­kentése, a fejlesztésre fordít­ható forintok apadása a Tá- piósághoz hasonló kistelepü­léseket érintette a legfájób­ban. Ök is számba vették le­hetőségeiket, mire jut ebben a tervidőszakban, s mire nem. A ságiak legnagyobb felada­ta két szolgálati lakás épí­tése lenne, hiszen szaktanár­hiánnyal küszködnek. A la­kóhelyükről eljáró padagógu- soknak nem igazán vonzó Tápióság, ha már utaznak, inkább valamelyik fővárosi peremkerületben vállalnak munkát, jóval magasabb fi­zetésért. Igaz, az ellenkezőjé­re is van példa: a |tözel- múltban költözött Tápióságra egy fiatal pedagógus, aki an­nak előtte egy fővárosi la­kótelepi iskolában dolgozott. Számára szinte pihenés a ki­sebb létszámú, más családi háttérrel rendelkező gyere­kekből álló osztályokban a munka. Ám ez a példa csu­pán a kivételt erősítő sza­bály. Nem vonzó itt taníta­ni, annak ellenére sem. hogy a tanács mindent megtesz az oktatás színvonalának emelé­sére. Például a Naavkáta és Vidéke Áfész segítségéve! számítógépet vásároltak , az intézménynek. Az igazi megoldás a szak­tanárhiány megszüntetésére a korszerű szolgálati lakás megépítése lenne. Bár még előttünk a vízhálózat ezer gondja és anyagi nehézsége, amely a lakásépítést bizony­talanná teszi, a tanácselnök már arról meditál, hogy fia­tal szaktanár házaspárt kelle­ne a községbe csábítani...

Next

/
Thumbnails
Contents