Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

1988. FEBRUAR 0., SZOMBAT Hét végi világpolitikai k A kibontakozás göröngyös útjai A moszkvai külügyminiszteri találkozó bejelentésének visszhangja Halva született washingtoni terv a megszállt területek ügyében A kontrasegély leszavazása még nem vet véget a vérontásnak Altalanos PILLANATKÉP Két hét múlva Sevardnadze szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter Moszkvában tárgyalóasztalhoz ül. hogy megvitasson egy sor nemzet­közi problémát és a két vi­lághatalom kapcsolatainak íejlődését. A hír bejelentését világszerte bizonyos megkony- nvebbüléssel fogadták. Azt szeretnék, ha a moszkvai eszmecsere újabb lendületet adna a tavaly decemberi csúcstalálkozó nyomán kelet­kezett, a fegyverkezési hajsza megfékezése szempontjából, oly kedvező folyamatnak. A washingtoni legmagasabb szintű szovjet—amerikai tár­gyalás — amely a két világ­hatalom nukleáris fegyvertá­rának négy százalékát meg­semmisítő szerződéssel végző­dött — elvben kimondta azt is, hogy a hadászati támadó­fegyverek ötven-ötven száza­lékos csökkentése lesz egy el­jövendő Gorbacsov—Reagan találkozó témája. Utasítást is adtak a genfi tárgyalókül­döttségnek, hogy készítsék elő az 1988-as év első felében sorra kerülő moszkvai Rea- gan-látogatásra ezt az ok­mányt. Azóta azonban, az idén új­rakezdődött genfi szovjet— amerikai eszemecseréken le­lassultak a dolgok. A hadá­szati támadófegyverzet felére csökkentésében való elvi megegyezés ugyanis nem ve­zethet a szerződéstervezet ki­dolgozásához, amíg Washing­ton elzárkózik az elöl, hogy megkössék kezét a fegyverke­zési verseny új szakaszát megnyitó „űrháborús” prog­ramban. Reagan elnök több­ször kifejtette, hogy ragaszko­dik ahhoz, hogy a kozmosz­ban úgynevezett „űrvédelmi” fegyverrendszereket helyezze­nek el. A KÖLCSÖNÖS BIZALOM ELLENI TETTEK Az annyira szükséges köl­csönös bizalom ellen hatott, hogy több washingtoni befo­lyásos politikus igyekezett kétségeket támasztani afelől, hogy a Szovjetunió teljes adattárt szolgáltatott-e az 500-5500 kilométer hatátóvol- ságú rakéták megsemmisíté­séről intézkedő szerződés alá­írása előtt. Egyesek azt állí­tották, hogy szovjet részről nem adtak tájékoztatást egyes iiyen rakétáikról. Ezt a kül­ügyi szóvivő Moszkvában ha­tározottan megcáfolta. De fel­vetette, hogy Washington vi­szont valóban Moszkva adósa maradt bizonyos adatközlé­sekkel. Egyes kommentátorok felvetették, hogy még be sem cikkelyezték a szerződést, máris ilyen zavaró tényezők tapasztalhatók, s vádak hang­zanak el mindkét oldalról. Kétségtelenül rontotta a lég­kört és a további leszerelési lépések esélyeit is Reagannek az a döntése, hogy utasítást ad új típusú vegyi fegyverek gyártására. Ezek olyan bom­bák lennének, amelyek rob­banása nyomán két vegyi anyag egyesülne, s halálos gázzal árasztaná el a bevetés környékét. S ráadásul ezt az elnöki döntést éppen a genfi leszerelési értekezlet nyitánya elé időzítették. E testület na­pirendjén pedig kiemelt he­lyen szerepel a vegyi fegyve­rek gyártásának és raktározá­sának tilalma. Nagyon időszerű tehát, hogy a szovjet és az ameri­kai diplomácia vezetője ösz- szeüljön és áttekintse a hely­zetet. Hírmagyarázók aligha hiszik, hogy az eszmecsere nyomán bármiféle áttörés volna várható a hadászati tá­madófegyverek ötvenszázalé­kos csökkentése ügyében. A jelek szerint Moszkvában is ez a vélemény. Ezzel lehet összefüggésbe hozni a külügyi szóvivőnek azt a megnyilat­kozását, hogy Reagan moszk­vai látogatására akkor is szá­mítanak, ha a szerződéster­vezet addigra nem készül el, hiszen az elnök utazásában a tavalyi csúcsértekezleten meg­egyeztek. KÉT MEGBÍZOTT A KÖZEL-KELETEN Mint a múlt héten e hasá­bokon megírtuk, Washington elutasította a Mubarak-terv- bcn foglalt javaslatok nyolc­van százalékát. Az egyiptomi elnök indítványai azonban a közel-keleti rendezésre mind Londonban, mind Párizsban, mind Bonnban osztatlan tá­mogatásra találtak. Az amerikai vezetés ki akart kerülni ebből az elszi­getelődött helyzetéből, s ezért saját „békeprogramot” hozott nyilvánosságra. A nagy hírve­rés közepette bejelentett ter­vezetben azonban valójában semmi új sincs. Ugyanúgy, ahogyan korábban, a távoli jövőbe kívánják helyezni a területekről való végleges rendezést, amely Jordániát egyfajta gyámsági szerephez juttatná. Nemzetközi konfe­renciáról egyelőre nem lenne szó, hanem csupán arról, hogy Izrael és egyes arab or­szágok a megszállt területek korlátozott, Izraelen belüli önkormányzatáról folytatná­nak dialógust, esetleg ameri­kai közvetítéssel. Washington olyan látszatot kíván nyújtani az elnökvá­lasztás évében, hogy a kor­mányzat tett valamiféle kez­deményezést a békés rende­zésre. A Fehér Ház arra szá­mít, hogy ez a program nagyon is megfelelő lesz Sa- mirnak és híveinek, hiszen valójában a valóságos nem­zetközi konferenciát — ame­lyet Izrael kormányfője el­utasít —, az erre való törek­vés látszatával kívánja helyet­tesíteni! Washingtonban arra számítanak továbbá, hogy a nagy reklámhadjárat közepet­te meghirdetett program meg­téveszt majd olyan palesztin aktivistákat is, akik ma Ciszjordániában és Gázában a megszállók önkénye ellen tüntetnek. A részleges önkor­mányzat ígérete azonban alig­ha szerezhet híveket azok köré­ben, akik immár 42 társuk mártíromságával fizettek azért, hogy megszűnjön e te­rületek izraeli megszállása. Ami a PFSZ-t illeti, nem­rég Jasszer Arafat kijelentet­te: minden olyan rendezési formula, amely nem a palesz­tinok teljes önrendelkezésén alapul, elfogadhatatlan és ugyanúgy elképzelhetetlen, hogy Jordániának bármiféle szerepe lehetne a megszállt területek jövője feletti rendel­kezésben. A jordán király ugyancsak elvetette az ame­rikai javaslatot. Ennek ellenére Washington ragaszkodik halva született tervéhez. Két olyan tapasztalt diplomatáját küldi különmeg- bízqttként a közel-keleti fő­városokba, mint Armacost és Murphy. Azzal, hogy semmi­féle rutin, egyeztetési készség nem pótolhatja egy tényleges, őszinte béketerv hiányát, amikor a helyzet már régen megérett a rendezésre, Wa­shington a jelek szerint ke­véssé törődik. Azzal sem, hogy eleve látni lehet, hogy a két, közvetítésben oly nagy képességű különmegbízottjá- nak missziója eleve kudarcra ítélt. A Fehér Ház azonban időhúzásra törekszik, s e tak­tikázáshoz megfelelő módszer a tervezetével való ingázás a közel-keleti fővárosok között. zatát, már kirajzolódlak a várható kudarc körvonalai. Emlékeztetőül: a nicaraguai törvényes kormány ellen fegyveres felforgató tevékeny­séget folytató ellenforradal­márok Reagan elnöksége óta kapnak pénzügyi segélyt. Elő­ször 1981-ben folyósítottak számukra 19 millió dollárt. A segélyezés története a Fehér Ház egyik legnagyobb botrá­nyának krónikáját is tartal­mazza. Emlékezetes, hogy volt egy időszak, amikor már a kongresszus leállította a kont­rák pénzügyi támogatását. Az Irangate elnevezésű „kerülő­út” — amellyel Iránnak ad­tak el titokban fegyvereket, majd a kapott összeg egy ré­szét a kontráknak utalták át — Reagan két vezető mun­katársának bukását idézte elő, de egy időre megingatta az elnök saját helyzetét is. Amióta pedig Alias, Costa- Rica Nobel-békedíjas elnöké­nek kezdeményezése nyomán a tárgyalásos rendezés irá­nyába haladnak a közép-ame­rikai viszályok, belháborúk, Peagannek óvatosabban kel­lett taktikáznia. Kitartott a segélyezés mellett, bár több ol­dalról elhangzott a figyelmez­tetés: a támogatás folytatása keresztezi, sőt akadályozza a megindult békefolyamatot. Reagan javaslata már ezt tükrözte is egy bizonyos fo­kig. Csak 36 millió dollárt kért, amelynek 90 százalékát úgynevezett „humanitárius” célokra íordítottták volna és csupán 10 százalékát fegyve­rekre. Ez. utóijbi összegei le­tétbe helyeznék és március 31. után folyósítanák, ha nem volna előrehaladás a béketár­gyalásokon és ha a Nicara­gua térségében levő országok is beleegyeznének ebbe. E sok feltételes megfogalmazás megmutatta, hogy a Fehér Ház ura is tudta: érvelése mennyire gyenge a segély mellett. A javaslat leszavazása a képviselőházban nagy kudarc a Reagan-kormányzat számá­ra. Ugyanakkor megfelel az Egyesült Államok közvélemé­nyében uralkodó nézetnek. A megkérdezettek 56 százaléka ellenezte ugyanis legutóbb a további segélyezést. Nicara­guái kormánykörökben ter­mészetesen üdvözölték a dön­tést. de mint rámutattak: ez persze még nem jelenti azt, hogy a kontrák megszüntetnék fegyveres akcióikat. Ami Wa­shingtont illeti, Shultz fogad­ta a kontrák vezetőit, s kifej­tette előttük, hogy az Egye­sült Államok kormánya meg­találja a módot, hogy ezután is segítse őket. Hírügynöksé­gi értesülések szerint például ez ..magánadományok” for­májában is történhet. Reagan azonban a kongresszusi támo­gatásért való nyilatkozatsoro­zatának hevében elismert va­lami lényegest. Azzal érvelt, hogy amerikai segítség nél­kül a kontrák gyakorlatilag megszűnnének létezni. Vajon milyen nicaraguai hazafiak és demokraták azok, akiket csak egy külföldi kormány képes felszínen tartani? Arkus István CSAK A CÍMKE VÁLTOZIK? Amikor Reagan előterjesz­tette kongresszusi elfogadásra a kontrasegély idei előirány­Carlucci bonni látogatása Helmut Kohl nyugatnémet kancellár pénteken kifejtette Frank Carlucci amerikai had­ügyminiszternek, hogy az NSZK kiváltképpen éi'dekelt a vegyi fegyverek világmére­tű tilalmának kimondásában, nemkülönben abban, hogy a leszerelési folyamatba vonják be az 500 kilométernél rövi- debb hatótávolságú atomraké­tákat. A bonni bemutatkozó láto­gatáson tartózkodó amerikai miniszterrel tárgyalva Kohl mindamellett megerősítette a hivatalos bonni álláspontot, amely szerint az említett nuk­leáris eszközök teljes felszá­molását. vagyis az úgyneve­zett harmadik nuilamegoldást nem tartja elfogadhatónak. Nyomatékosan sürgette ellen­ben a közepes és rövidebb rakéták eltávolításáról, a ket­tős nullamegoldásról intézke­dő amerikai—szovjet szerző­dés mielőbbi amerikai ratifi­kálását. Gorbacsov tagadta az indonéz külügyminisztert Dinamikusén fejlődé kapcsolatok A dél-csendes-óceáni tér­ségben két elem határozza meg a Szovjetunió külpoliti­káját. Egyfelől az az elv, amely a békeszercíetre és• a nemzetközi kapcsolatokban az államok egyenlőségének elis­merésére épül. Másfelől az, hogy az érvényesítendő ér­dekek becsületesen számba veszik más államok érdekeit, elfogadva és tanulmányozva mások kezdeményezéseit, konstruktív tevékenységét. Egyebek között erről beszélt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken Moszk­vában. az Indonézia külügy­miniszterével folytatott esz­mecserén. A Mochtar Kusumaatmad- jával lezajlott találkozón, amelyen részt vett Sevard­nadze szovjet külügyminiszter is. komolyan felmerültek a világgazdaság fejlődésével összefüggő súlyos problémák is. Geraszimov szóvivői tájékoztatója Rehabilitálták Űjabb tíz, egykoron meg­hurcolt vezető politikust rehabilitáltak jogilag a Szov­jetunióban — köztük Buha- rint és Rikovot —, akiket 1938 márciusában az úgyneve­zett szovjetellenes jobboldali trockista blokk perében ítél­tek el — jelentette be péntek esti sajtóértekezletén Genna- gyij Geraszimov szóvivő. A szóvivő beszámolt arról, hogy a nap folyamán ülést tartott az SZKP KB Politi­kai Bizottságának vizsgálóbi­zottsága, amely tavaly alakult meg a '30-as és a ’40-es évek­ben, illetve az '50-es évek ele­jén történt törvénysértések ki­vizsgálására. Az ülésen meg­hallgatták a legfelsőbb bíró­ság elnökének tájékoztatóját arról, hogy milyen eredmény­nyel , zárult a szovjet legfőbb ügyész törvényességi óvásának kivizsgálása. Nyikolaj Buharint, a PB volt tagját, a Pravda és az Iz­vesztyija volt főszerkesztőjét, a neves teoretikust, a Kom­intern végrehajtó bizottságá­nak egykori elnökét, Alekszej Rikovot, a Népbiztosok Taná­csának volt elnökét, Arkagyij Rozengolc volt külkereskedel­mi népbiztost, Nyikolaj Cser- nov, volt földművelési nép­biztost, Pavel Bulanovot, a belügyi népbiztosság titkársá­gának volt munkatársát, Lev Levint, a Kreml-kórház egy­kori orvosát (Gorkij háziorvo­sát), Ignatyij Kazakovot, Kuj- bisev egykori titkárát, Veny- jamin Makszimov-Gyikovszkij volt vasútügyi minisztert, Pjotr Krjucskovot, a Gorkij- múzeum egykori igazgatóját, Gorkij titkárát, Hrisztyian Rakovszkijt, az orosz föderá­ció volt egészségügyi népbiz­tosát (volt ukrán kormányfőt) a „harmadik nagy moszkvai perben” azzal vádolták, hogy ellenséges kémközpontok meg­bízásából összeesküvést szőt­tek a szovjet rendszer meg­döntésére, diverzáns-, terroris­ta és más ellenséges tevé­kenységet folytattak. Akkor a legfelsőbb bíróság katonai kol­légiuma bűnösnek találta őket. A vizsgálat megállapította, hogy a per előkészítésénél durván megsértették a szocia­lista törvényességet, megha­misították a vallomásokat, s a vádlottaktól megengedhe­tetlen módszerekkel csikartak ki beismeréseket. A Legfel­sőbb Bíróság 1988. február 4- én tartott ülésén érvénytele­nítette a katonai kollégium mm Csak röviden... FRANCOIS MITTERRAND francia elnök Párizsban fo­gadta Franz Vranitzky oszt­rák kancellárt. A megbeszélé­sen szóba került a kelet— nyugati viszony, Ausztria kapcsolatai szocialista szom­szédaival, a leszerelési kilátá­sok és Ausztria közeledése az EGK-hoz. Vranitzky később úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a francia elnök „igen nyitottnak” mutatkozott Ausztria és az EGK gazdasá­gi kapcsolatainak szorosabb­ra fűzése iránt. HARMINC százalékkal drá­gábbak csütörtök óta a Len­gyelországból szocialista or­szágokba váltott repülőgépje­gyek. A LOT lengyel légitár­saság a tarifa emelését a zloty hétfői leértékelésével indokolta. ügye­li iá­döntését e tíz vádlott ben, s bűncselekmény nyában lezárta ügyüket. A Legfelsőbb. Bíróság a per 21 vádlottja közül korábban már teljesen rehabilitált tíz vádlottat. Geraszimov beje­lentette, hogy Genrih Jagoda (a szovjet belügyi apparátus volt vezetője) ügyében a Szovjetunió ügyészsége nem terjesztett be óvást. A PB vizsgálóbizottsága folytatja munkáját — közölte a szó­vivő. A szovjet főtitkár elégedet­ten szólt arról, hogy a két or­szág kapcsolatai dinamikusan fejlődnek, tartalmilag gazda­gabbak lesznek. Az eltérő társadalmi, politikai beren­dezkedéstől függetlenül mind­két fél tiszteli a másik ál­lam népeinek történelmi út­választását. A Szovjetunió In­donéziához fűződő kapcsola­tai nincsenek konjunkturális megfontolásoknak alárendel­ve. Az indonéz vendég méltat­ta a szovjet vezetés leszere­lési tevékenységét, s azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a különböző válságok megol­dása érdekében tesz. Az ázsiai—dél-csendes-óceá­ni kérdéseket Gorbacsov 1986 nyarán elhangzott vlagyivosz- toki beszédének összefüggései­ben tekintették át. A szovjet vezető hangoztatta, hogy ha­zájának nincsenek más állo­mok érdekeit sértő tervei, expanzionista törekvései. A kambodzsai kérdést érintve Gorbacsov elismerően szólt Indonézia építő szerepéről, amellyel mind az ASEAN, mind az el nem kötelezettek mozgalma keretében kezde- ményezőleg lép fel. A kétoldalú kapcsolatokban a látogatástól újabb politikai ösztönzést várnak. Kereske­delmi. gazdasági téren han­goztatták a szovjetunióbeli átalakulás nyomán lehetővé váló új együttműködési for­mák kihasználásának fontos­ságát. A találkozó végén Kusu- maatmadja átadta Mihail Gorbacsovnak Suharto indo­néz államfő üdvözletét és jó­kívánságait, amelyeket a szovjet vezető viszonzott. Velencei tanácskozás Nyílt párbeszéd és vita A vallási és lelkiismereti szabadság kérdései, valamint a nemzeti kisebbségek jogai álltak a vita középpontjában pénteken a Velencében ren­dezett emberjogi tanácskozá­son, amelyen a helsinki ok­mányt aláíró 35 országból vesznek részt társadalomtudó­sok, egyházi személyiségek és kormányképviselők. Marco Ce velencei bíboros­érsek, megnyitva a vita e szakaszát, azt hangsúlyozta, hogy a különböző vallásoknak és egyházaknak kötelességük tevékenykedni a békéért és az emberi szabadságért. Jurij Kaslev, a bécsi utóér­tekezleten részt vevő szovjet küldöttség vezetője elismerte, hogy a szovjet történelem hetven éve alatt nem mindig tartották tiszteletben a vallá­si szabadságot annak ellenére, hogy a szovjet alkotmány ezt előírja és Lenin egyértel­műen megtartandónak ítélte. A peresztrojka, a folyamat­ban levő demokratizálási fo­lyamat azonban változtat ezen, visszatérünk a lenini el­vekhez — tette hozzá. A vitában felszólalt Bugár Péter, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese is, aki ismertette az Országgyűlés decemberi ülésszakán elhang­zott beszámolót és vitát az ál­lam és az egyházak viszonyá­ról Magyarországon. Hangoz­tatta: a magyar kormány maradéktalanul megtartja a helsinki záróokmánynak a lelkiismereti és a vallássza­badságra vonatkozó részeit, Magyarországon a hitélet sza­bad, az egyházak egyenjo­gúak és a hívőket nem sújtja semmiféle hátrányos megkü­lönböztetés. A Bécsben folyó európai biztonsági és együttműködési utóértekezlet nem zárulhat EMBERRABLÁS Ismeretlen tettesek elrabol­tak pénteken két KNSZ-alkal- mazoitül a dél-libanoni Szidón közelében — közölte a libano­ni rendőrség. A közlemény szerint az egyik elrabolt személy a svéd Jan Stinning, a másik a norvég William Jörgensen. Mindketten a palesztin menekültek meg­segítésére létrehozott segélye­ző és munkaközvetítő hivatal (UNRWA) munkatársai. eredményesen anélkül, hogy c záróhatározat ne tegyen va­lamilyen formában említési a nemzeti kisebbségek helyzeté­ről és jogairól — hangoztatta pénteken Erdős André ma­gyar nagykövet a velencei emberi jogi tanácskozáson a kisebbségek problémáiról ren­dezett kerekasztal-vitában. A kérdést nem elég úgy kezelni, mint egyének jogát hátrányos megkülönböztetés nélküli helyzethez abban az államban, amelynek polgárai. Létezik a nemzeti kisebbsé­gek kollektív jogainak kérdé­se is. Ebben meglehetősen egybehangzóak ma már a vé­lemények — mutatott rá. E kisebbségeknek joguk van nyelvükhöz, kultúrájukhoz, hagyományaik őrzéséhez és azokhoz a 'szervezetekhez, amelyek ezeket képesek biz­tosítani, valamint ahhoz is. hogy kapcsolatokat tarthassa­nak az anyaországgal. A vitában több külföldi, harmadik országból érkezett résztvevő is szóvá tette a ro­mániai magyar kisebbs." • helyzetét. Szihmuk távirata Hun Ssnnek Norodom Sziltanuk herceg, a kambodzsai fegyveres ellen­zéki csoportok vezető' alakja meghatározatlan időre elna­polta a kambodzsai kormány­fővel való tárgyalásait, ame­lyek a kambodzsai nemzeti megbékélést célozták volna. A Hun Sen kambodzsai mi­niszterelnöknek erről írt táv­iratát pénteken hozták nyil­vánosságra Pekingben. A táviratban Szihanuk „terméketlennek és haszonta­lannak” minősítette a kambo­dzsai kormányfővel folytatott eddigi tárgyalásait. Szihanuk múlt szombaton bejelentette, hogy lemond az ellenzéki koalíció vezetéséről, és nem tárgyal tovább a kambodzsai vezetéssel, kész viszont Viet­nammal tárgyalni. Megfigyelők szerint Sziha­nuk távirata nem annyira kategorikus, mint a szom­bati nyilatkozat volt, és nyit­va hagyja a kaput az esetle­ges további megbeszélései; előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents