Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-25 / 47. szám

kirítt A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 47. SZÁM 1988. FEBRUÁR 25., CSÜTÖRTÖK Tanulmány utakat szerveznek Zöld utat kapott a kábeltévé Már két alkalommal szá­moltunk be azokról a kezde­ményezésekről, amelyek a városi kábeltelevízió-rendszer kiépítését, s azon keresztül a műholdas adások közvetítését tűzték ki célul. Ezúttal újabb híreink vannak! A jóval kez­dem: megmozdult a város. Ez alatt egyes irányító vagy gaz­dálkodó szervezeteket kell ér­teni. A városi tanács mellett a művelődési központ és a vá­rosgazdálkodási vállalat amel­lett, hogy némi indulópénzzel is támogatják az ügyet, vállal­ták, hogy felelősen figyelem­mel kísérik a fejleményeket, sőt pályázatot írnak ki a ká­belrendszer kiépítésére. A be­érkezett pályázatokat elbírál­ják, és a legjobb szerzőit a la­kosság kegyeibe ajánlják. Február 12-én a művelődé­si központban az érintett há­zak közös képviselői, a már bemutatott vállalkozók és az említett támogató intézmények küldöttei találkoztak. Eljöttek, hogy tájékozódjanak egymás szándékairól és a lehetőségek­ről, amelyek kedvezőnek lát­szanak. Az, hogy Varga Zol­tán, a művelődési központ igazgatója kijelentette, ők mindentől függetlenül meg­építtetik a parabolaantennát. Ehhez a kijelentéshez jó hát­teret ad az a 600 étéi‘"fotíkt, ami eddig összejött, hiszen ennyi pénzből telik olyan tel­jesítményű vevőre, amely ké­pes az egész város vételi igé­nyeit kielégíteni. Az éterből jövő jelet megfelelő vezetéken keresztül eljuttatják a 2. sz. út Földvári téri oldalára, ahon­nan továbbvinni már a lakó- közösségek dolga lesz. Hogyan és kivel? Már bizo­nyára ismerősen cseng a Bárt- fai László—Gergely Sándor páros, illetve Horváth Frigyes neve. ök azok a vállalkozók, akik szeretnék kezükbe venni a dolgot az átbújtatott kábel végétől. És itt jön a hír rosz- szabbik fele. Mint korábban már olvashatták, Horváth Fri­gyes merész árajánlatot tett, 6—800 forintot becsült laká­sonként, de ez mint a találko­zón elhangzottakból kiérződött, irreálisan kevés. Az országban évekkel ezelőtt megépült ká bélrendszerek egyike sem volt képes 2000 forint alatti össze­get kalkulálni lakásonként. Arról, hogy ez itt se lehet másként, Gergely Sándor elektromérnök számításai győzhették meg a jelenlevő' két. Horváth Frigyes még hozzávetőleges terveket sem tudott felmutatni, csak ígérte, hogy egy hét múlva szakem­bereket hoz, és bizonyít. Erre azonban a következő találko­zón se került sor. Ezzel szem­ben Gergolyék már a leendő gerincvezeték vonalát is meg­mutatták. s részletekbe me­nően, árjegyzék szerint ismer­tették a szükséges kisegítő be­rendezéseket. a kábel költsé­geit. Február 19-én, az említett második találkozó reggelén dr. Bóth János tanácselnök is a kábeltévével volt elfoglalva. Felelős szakemberek jelenlé­tében ismertette álláspontju­kat és felajánlotta, hogy segí­tenek kiválasztani a legcél­szerűbb megoldásokat Ennek érdekében tanulmányutakat szerveznek olyan városokba, ahol már működik ilyen rend­szer. Válaszolva az első lakos­sági fórum egyik résztvevőjé­nek, elmondta, hogy a tehát fel lehet használni erre, hiszen eleve kommunális fejleszté­sekre szánták, amibe a kábel­tévé is beletartozhat. Gergely Sándor, akit a mű­velődési ház — társával együtt megbízott az antenna meg­építésével és felszerelésével, a tanácselnök kérdésére vála­szolva 6 hetet jelölt meg a központi antenna elkészítési határidejeként. Ennek értel­mében a következő ilyen körű találkozásra április 5-én kerül sor, szintén a tanácsházán, amikor a művelődési ház bár mely televíziókészülékén már át lehet váltani akár három műholdas adásra is. Dudás Zoltán Önkéntes rendőrök klubja A Váci Rendőrkapitányság pártszervezetének javaslatá­ra megalakult Vácott az ön­kéntes rendőrök klubja. Vác és vonzáskörzetében több százra tehető az önkéntes rendőrök száma, akik a hiva­tásos rendőri állomány segí­tői. A rendőrkapitányság új épületében teremtődött meg a klub létrejöttének feltétele. A klub életét, munkáját ön- kormányzattal öttagú vezető­ség irányítja, és rendszeresen hetente találkoznak. Céljuk egymás jobb megismerése, a közösségi szellem kialakulása és a hivatásos állománnyal is a minél jobb, emberi kapcso­latok kialakítása. Legutóbbi összejövetelükön közel százan gyűltek össze, ahol Tonhauser László rendőr őrnagy tartott előadást a bűncselekmények alakulásáról, kiemelten a ci gány lakosság bűnözésének helyzetéről. Számos kérdésre kaphattak választ a megjelen­tek, hiszen országos kitekin­téssel rendelkező szakember volt a téma előadója. De a klub tagjai az előadá­sok mellett kirándulásokat terveznek, programjukban szerepel a bűnügyi múzeum megtekintése, valamint más kapitányságokkal a kapcsolat- felvétel és a tapasztalatcsere. Igyekeznek jó kapcsolatokat kiépíteni más fegyveres testü­letek klubjaival is. Papp László Márciusban: felvételi vizsga Első a megyében Vácott, a Kossuth tér 3. számú egyemeletes épület sok évtizeden át lakóház volt. Mű­emlék jellegű épületnek nyil­vánították — szalagkeretes, könyöklős ablakai, kosáríves kőkeretes kapuja s a konzo­losan kiképzett sarok így, megviselt állapotban is ma­gára vonja az arra járók fi­gyelmét. Az épülettömb a Löwy Sán­dor utcai oldalon földszintes részben folytatódik. Ezt a sza­kaszt elkerítették, a járművek csak lépésben haladhatnak. A Váci Magasépítő Közös Vál­lalat emeletes részt húz az ablaksor fölé. Cs. Nagy Tamás, a Bartók Béla Zeneiskola igazgatója megerősíti: a szeptemberben kezdődő idei tanévben meg­kezdi működését Vácott Pest megye első zeneművészeti szakközépiskolája. Az említett építés az épületkomplexum átalakításának első szakasza. A 13 és fél milliós költséget' a Pest Megyei és a Vác Vá­rosi Tanács vállalta magára. A második ütemben követke­zik a Kossuth téri épület át­alakítása, ennek befejezését 1989 júliusára tervezik. A szervezést ennek az év­nek az elején kezdték meg. A január végi előfelvételire je­lentkezőket meghallgatták, a felvételi vizsga napja március 16. Követelmény: az általános iskola nyolcadik osztályának sikeres elvégzése s az. hogy a jelentkező korábban alap­fokú zeneiskolai hangszeres oktatásban részesült. Az osz­tálylétszámot 20—25 főre ter­vezik, elsősorban vonós és fú­vós szakon. A helybelieken kívül vár­ják Pest megye zeneiskolái­nak a tanulóit, de lehet je­lentkezni Fejér. Komárom, Bács-Kiskun, Szolnok, Nóg- rád és Heves megyéből is. Az építkezés második ütemé­nek a befejezéséig a szomszé­dos gépipari szakközépiskola biztosít helyiségeket a közis­mereti oktatáshoz. A hangsze­res ta lítás és a gyakorlás a zeneiskolában lesz. A tantes­tület tagjai zeneiskolai szak­tanárok lesznek, rajtuk kívül a közismereti tárgyakat váci középiskolák pedagógusai ta­nítják. Cs. Nagy Tamás megemlíti, hogy a zeneiskola ősszel ün nepli megalapításának ne gyedszázados jubileumát, régi kultúrházban kezdték munkájukat, 1971-ben költöz tek a Konstantin téri épület be. Emlékszem, már a 25 év vei ezelőtti indulásnál felme­rült a későbbi, felsőbb fokú zenei oktatás terve. így ért­hetően, minden segítséget megadnak Vác legújabb, kö zépfokú tanintézetének. Ahol ma még kőművesek, asztalosok dolgoznak — ősz tol már brácsák, hegedűk, gordonkák, klarinétok és kür­tök hangját verik majd visz- sza a gyakorlótermek falai Két év múlva a Bartók Béla Állami Zeneművészeti Szak középiskola önálló intézmény lesz, saját igazgatóval, külön gazdasági elszámolási renddel Papp Rezső Tsz-hányászat Nem elég csak kitermelni A Gödi Dunamenti Mgtsz- nek még óvatos próbálkozása volt az, amikor 1981-ben megbízást adott kutatási terv elkészítésére, majd a kutatás elvégzésére, ami a kijelölt te­rületen (Káposztásmegyer és Dunakeszi határában) az (ás­ványvagyon felmérését volt hivatva körvonalazni. Akkor még csak két homokbányája volt a termelőszövetkezetnek. A kutatás sóderbánya nyitá­sát készítette elő. Ugyanis akkor már köztudott volt, hogy a káposztásmegyeri új lakótelep leendő helyén a vize­nyős. mély fekvésű terület szintjének megemeléséhez 4-5 millió köbméter töltőanyagra lesz szükség. S nyilvánvaló volt az is, hogy olyan vállal­kozó kaphat megrendelést a nagy földmunkára, amelyik eléggé közel van az építkezés­hez, s oda a feltöltéshez ol­csón -tud szállítani anyagot. A sóderbányászat első éve elég jó eredménnyel zárult. Ez a tény jó kezdőlökést adott a gödi termelőszövetkezetnek. A vállalkozás méreteinek nö­velése tehát további sikerek­kel kecsegtetett, mert a szö­vetkezet a bányanyitást és a sóder, a homok értékesítését össze kívánta kapcsolni a nagy állami beruházások anyagigé­nyeinek kielégítésével. Ezért alakult meg 1983. január else­jével a Gödi Dunamenti Mgtsz gesztorságával, s az Alagi Ál­lami Tangazdaság részvételé­vel a Bányászati Gazdasági Társaság, amely átvette a két alapító területén az összes bá­nyászati tevékenységet az Ipolytól Budapestig. Készterméket is Bár a próbafúrások annak idején kitermelésre, hasznosí­tásra alkalmatlannak mutat­ták a sódervagyont, a gt. ve­zető szakemberei tudták, hogy megfelelő technológia megte­remtésével eredményessé te­hető a vállalkozás. A gazdasá­gi társaság tehát eleve azzal a szándékkal látott munkához, hogy nem ragad le az alap­anyag kitermelésénél, hanem a gazdaságosság érdekében megfelelő technológiai előké­szítés után, magasabb rendű értéket, készterméket is előállít. így kezdte meg mű­ködését a Dunakeszi alsó vas­útállomás szomszédságában nyitott kavicsbánya, az osztá­lyozó gépsor, majd a beton­keverő üzem. Idővel a partne­ri kapcsolatok kiszélesedtek. A jó minőségű rostált, mo­sott homokot az alig kettő és fél kilométernyire levő Római Tetőcserépgyárnak több éve szállítják. Ma már olyan jó minőségben állítják elő ezt az alapanyagot, s olyan áron, hogy még a Bramacnak is megéri a gazdasági társaságtól szállítani. A gazdasági muta­tók hosszú távon eredmények­kel kecsegtetnek, hiszen már az indulás is jobban sikerült, mint például Sóskúton, ahol 28 millió forintért építettek ugyanolyan sóderosztályozó üzemet, mint amilyent Duna­keszin 5 millióért valósítottak meg. Napjainkban már hagyomá­nya van a késztermék előál­lításának is Dunakeszin, mert a gt. helyben kever betont, s abból építési eiemeket állít elő. Így feldolgozva a sóder pedig jobb áron értékesíthető, mint csupán alapanyagként eladva. Új gépsorral A közeljövő nagy változá­sai sem hozzák zavarba a gazdasági társaságot, pedig az 1989. év végéig befejezik Du­nakeszin a kitermelést, mert addigra kimerül a sóderva- gyon. De a továbbiakban még három évig az alagi terület­ről látják el alapanyaggal a cserépgyárat. Ugyanakkor az elmúlt évben Vác déli részén a külterületen új bányát nyi­tott a gt. Ott az év közepéig készül el az új sóderosztályo­zó üzem. Igaz, az onnan — valamivel több mint tíz kilométerrel na­gyobb távolságról — szállított cserépalapanyag drágább lesz a fuvarozási költségek emelke­dése miatt, de mint Zsezserán Sándor, a bányászati gazdasá­gi társaság igazgatója és Sá­fár Iván főmérnök elmond­ta, még így is megéri a cse­répgyárnak, mert ugyanazt a minőséget például a Fóka- Kavics sem tudja előállítani — náluk a víz elvitte a finom­szemcsés homokot. S amíg a bánya még ad anyagot Duna­keszin, tovább bővítik a ter­mékválasztékot egy Toyota márkájú kefnigyártó gépsor­ral, ami ez év közepén kezdi meg a termelését. A berendezés mobilizálható, tehát szükség szerint áttele­píthető bármelyik új bánya területére. Egyébként az alagi területen, a főváros XV. kerü­letében is terveznek új bányát nyitni, amit a leművelés után a dunakeszihez hasonlóan szabadidőközponttá kívánnak majd alakítani. A gt. bányászati tevékeny­sége sokszínű, mert lápföldet, tőzeget is kitermelnek, s ér­tékesítenek mezőgazdasági üzemeknek. Szokolya—Király­réten tömbkőbányát üzemel tetnek, Kóspallag—Aranyos- kúton andezittufát termelnek ki. De a kőbányaszatban sem elégednek meg az alapanyag kinyerésével, mert külső ka­pacitás igénybevételével olyan minőségű fűrészelt és csiszolt kőlapokat állítanak elő, ami­nek jó piaca van idehaza is, külföldön is. Szobon az elmúlt évben kalciumkarbonát-bá- nyát nyitott a gt. Az onnan kitermelt ásvány pedig alkal­mas a mezőgazdasági művelés alatt levő földterületek sava- nyodásának megakadályozá­sára. A Dunamenti Mgtsz és az Alagi Állami Tangazdaság földjeire már kiszórtak 15 ezer köbméter kalcium-karbo­nátot, s attól mintegy 20 szá­zalékos terméseredmény-növe­kedést várnak a szakemberek. Szabadidőközpont A művelést képzett szakem­berek irányítják, akik már az első kapavágás előtt tisztában vannak hosszú távú terveik megvalósíthatóságával; gon­dolunk itt a rekultiváció leg­optimálisabb feltételeinek megkeresésére, megteremté­sére. A gt. ezért telepíti bá­nyáit a nagy állami építkezé­sek közelébe, mert a leművelés után a nagy lakótelepek, váro­sok, városnegyedek népessége számára szabadidőközpontokat lehet kialakítani, ezzel töké­letessé téve a rekultivációt. Aszódi László Antal Zavarossá vált a víz Karbantartási munkák Karbantartási munkákat vé­gez a DMRV Vácott — amiről a nagyobb fogyasztókat előze­tesen értesítették is —, emiatt a víz több helyen zavarossá válik. A víz zavarosságát oko­zó üledékek nem károsak az egészségre, közölte a vállalat illetékese, hozzátéve azt is, hogy laboratóriumuk ebben az időszakban fokozottan ellen­őrzi a víz minőségét. A vezetékek karbantartása egy-két hetet vesz igénybe, és a vízminőség további megóvá­sát szolgálja. Ezt olyan idő­szakban kell elvégezni, ami­kor még nem túl nagy a víz­fogyasztás (ezért nem lehet nyáron), s az időjárás is ked­vez a munkáknak. A hét elején a Köztársaság útján folyt a fővezeték kar­bantartása. Pályaválasztási kiállítás Ajánlják magukat A kiállításmegnyitókon min­dig többen vannak, mint egy átlagos látogatói napon. Ilyen­kor mindig várható valami többletinformáció a megnyitó- beszédben elhangzottakból, vagy a művész személyes meg­szólalásával. Ha szerencséje van, izgalmas akcióba is csöp­penhet a tárlatlátogató. Nem tudom milyen érdeklő­dése lesz később a Senior Váci Jelezni kívántam, hogy Schmidt József feltáratlan munkássága, váci éveinek be­mutatása az e városban élő kutatókat is el kell, hogy gon- dolkoztassa. A korabeli sajtó, amelyre Nády Zoltán is épít, értékes anyagot szolgáltat a kutatáshoz. Schmidt József Pesten hunyt el. De még az utolsó nyarat, az 1933. évit is itt, Vácott töltötte. Kötődött a szülőföldhöz. A szülőföldnek viszont az a kötelessége, hogy méltóan em­lékezzék a tudósra, hogy em­lékét ne csupán megőrizze, hanem hozzájáruljon az élet­mű feltárásához is. A Bur­gundia utca 3-as számú há­zán emléktábla áll. Emlékez­tet a város egyik tudós szü­löttjére. Ezenkívül azonban semmi. Azt hiszem, sok múló jelen­kori dolgaink mellett azokról is szólni kell, akik már beje­gyezték nevüket a „halhatat­lanság könyvébe”. Ez év ok­tóberében lesz 55 éve, hogy Schmidt József meghalt. Az évfordulóra készülhetnénk egy szerény, tudományos megem­lékezéssel. Úgy, hogy az a tu­dományt és a város kulturá­lis életét egyaránt gazdagí­taná. Dóra Zoltán Kötöttárugyár pályaválasztási kiállításán, de a Madách Ga­lériában tartott megnyitón so­kan voltak. Sokan, viszonyla­gos fogalom, itt a terem szűk méreteihez képest értendő. (Többen lettek volna, ha nem éppen mostanra időzítik a megnyitót, amikor a pedagó­gusok, s természetesen a pá­lyaválasztási felelősök is me­gyei továbbképzési napot tar­tanak.) A rendezőknek nem titkolt céljuk, hogy ajánlják magu­kat. Tevékenységük minden szintjére, a betanított munká­soktól a szakmunkásokon át magasan képzett szakembere­kig szeretnék utánpótlásukat biztosítani. A kiállított színes fotók a Senior-termékek gyár­tásának és tervezésének izgal­masabb fázisait mutatják be, a tervezőasztaltól indulva. A paravánokon késztermékek is láthatók, sőt meg is tapintha­tók. A teremben tett körséta után ankétra várták a résztve­vőket, ahol diasorozaton mu­tatták be immár részleteseb­ben azt az életet, amit leendő dolgozóiknak napi 8 órában kínálnak. Bizonyára jó érzés ilyen ismert terméket gyár­tó munkahelyre kerülni, a feladatok is izgalmasak lehet­nek. (A baj csak az, hogy a szöveggel illusztrált diaműsor ezt nem egészen tükrözi.) A résztvevők egyike meg is je­gyezte, hogy érdekesebb, moz­galmasabb kedvcsináló kelle­ne. Majd hozzátette: külön­ben mindegy, a jelentkezési lapokat már leadták a nyolca­dikosok. ISSN 0133—2759 (Vád Hírlap) Még egyszer Schmidt Józsefről Az „elfelejtett nyelvész” E lap hasábjain 1983 októ­berében emlékeztünk meg vá­rosunk szülöttéről, aki az in­doeurópai nyelvtudomány ki­váló képviselője volt, s aki csak „elfelejtett nyelvész”- ként él néhány filológus em­lékezetében. Igen. elfelejtett nyelvtudós ő, mert munkássága nem a nagyközönségnek, hanem a szakma szőkébb művelőinek szólt, ráadásul csak a magyar nyelvészek férhetnek ma is hozzá jeles munkáihoz. , Ma­gyarul írt ugyanis, noha több nyelven beszélt. Minden tu­dományos írása az anya­nyelvhez való kötődésről vall, noha ezekben sokkal inkább a nyelvtudomány értékes ada­tai tárulnak fel. Mert Schmidl József nem elsősorban a ma­gyar nyelv művelője volt, ha­nem az indoeurópai nyelvé­szet kutatójaként tartjuk szá­mon. Tudományos munkásságé' mintegy meghatározza a vác Alsóváros légköre, hiszen eb I ben a félig magyar, félig né­met ajkú városrészben egy életre szóló élményt szerzett. A vásárok és piacok, a Hét­kápolna és a Duna-part ked­velt sétálóhelyei voltak. Itt ismerte meg a városi polgá­rokat, ez volt az indíttatás. No, meg a piaristák gimnáziuma, ahol érettségi bizonyítványt szerzett. Papi pályán indult el, de csak a beiratkozásig ju­tott el, jobban vonzotta a bölcsészet, melynek kiváló tanára lett Lőcsén és Pesten. Nyelvészeti munkásságát még ma sem tárta fel kellő­képpen a szakirodalom. Alig van róla néhány méltató cikk, legfeljebb egy-két emlékezés kapcsán derül fény rá. A le­xikonon kívül Nády Zoltán írása érdemel leginkább fi­gyelmet. Ez a Studía Antiqua (1963. X. kötet 3-4. szám) cí­mű tudományos lapban talál­ható. 1963-ban Schmidt Jó­zsef halálának 30. évforduló- : jára emlékezett a szerző. Nem véletlen, hogy 1983-ban, fél évszázaddal a jeles nyelvész halála után idéztem emlékét

Next

/
Thumbnails
Contents