Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-22 / 44. szám

^£Mtm 1988. FEBRUAR 22., HÉTFŐ Sevardnadze—Shultz tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) reskedelmi kapcsolatokban történő haladást. Eduard Sevardnadze vasár­nap ebédet adott amerikai kollégája tiszteletére. Az ebé­den a két külügyminiszter rövid beszédet mondott. A tervek szerint az ameri­kai vendéget ezúttal is fogad­ja Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. A hosszabb és rövidebb ha­tótávú atomfegyverek felszá­molásáról aláirt szovjet—ame­rikai szerződés ratifikálását mindkét fél fontosnak tartja újabb leszerelési megállapodá­sok megkötése szempontjából — hangoztatta Eduard Se­vardnadze és George Shultz Moszkvában vasárnap megtar­tott tárgyalásain. A két külügyminiszter mos­tani találkozójára a decembe­ri megállapodások alapján ke­rült sor. A tárgyszerű légkör­ben lezajlott megbeszélésen áttekintették mindazokat a kérdéseket, amelyek a wa­shingtoni csúcstalálkozón elért megállapodásokból adódnak. A szovjet fél, megerősítve készségét újabb szerződések megkötésére, rámutatott arra, hogy- az Egyesült Államok és a NATO európai fegyveres erőinek növelését célzó „kom­penzációs” tervek nem illenek bele az európai biztonság erő­sítésének kedvező irányába, amelynek jelentős ösztönzést adott a decemberi szerződés aláírása. A szovjet—amerikai külügy­miniszteri találkozón mindkét fél síkraszállt a hadászati tá­madófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló szerző­dés kidolgozását célzó erőfe­szítések fokozásáért. A felek megerősítették azt az óhaju­kat, hogy e szerződés kidolgo­zását az idei év első felére Moszkvába tervezett újabb szovjet—amerikai csúcstalál­kozóig befej ezzék,, hogy a szer­ződést a két ország vezetői aláírhassák. Megállapították, ■ hogy a két fél a nemzetközi helyzet javítása. és a szovjeW- amerikai kapcsolatok szem­pontjából egyaránt fontosnak tartja a katonapolitika terén az előrehaladást. i A szovjet fél komoly aggo­dalmának adott hangot azért, mert az Egyesült Államokban hozzáfogtak a két összetevőjű vegyi fegyverek bevezetőét célzó programhoz. A szovjet fél utalt arra, hogy ezek a lé­pesek összeegyeztethetetlenek azzal a haladással, amelyet a genfi leszerelési értekezleten értek el a vegyi fegyverek tel­jes betiltását célzó nemzetközi egyezmény kidolgozásában. Konkrét intézkedési javaslatok hangzottak el annak érdeké­ben, hogy a vegyi fegyverek teljes betiltásáról kezdett tár­gyalásokon bekövetkezett pan­gásnak véget vessenek. A tárgyaláson áttekintették a Varsói Szerződés és a NATO hagyományos fegyvereinek csökkentését célzó tárgyalások pontos hatáskörére kidolgozá­sával kapcsolatos kérdéseket. A regionális problémákkal, mindenekelőtt a közel-keleti helyzettel, az iráni—iraki há­borúval és az Afganisztánnal összefüggő kérdéseket érintő véleménycserében a felek az egyes térségekben felmerült újabb elemeket vizsgálták, és megerősítették a legfelsőbb szinten tett nyilatkozatban foglalt azt a megállapodást, hogy az e kérdésekről folyta­tott szovjet—amerikai párbe­széd célja segítséget nyújtani az érintetteknek a békés meg­oldások felkutatásában. A két külügyminiszter más időszerű nemzetközi kérdése­ket is áttekintett. A tárgyalásokon csak szűk kör vesz részt. Sevardnadze és Shultz mellett szovjet rész­ről Alekszandr Besszmertnih külügyminiszter-helyettes és Viktor Karpov, a szovjet kül- ügyminiszérium kollégiumá­nak tagja, amerikai részről Co­lin Powell nemzetbiztonsági tanácsadó és Rozanne Ridg- way külügyi államtitkár van jelen. Vasárnap teljes ülést is tartottak, ezen mindkét rész­ről több más hivatalos szé- mély is ott volt. A külügyminiszterek közös szakértői csoportokat hoztak létre, amelyeket azzal bíztak meg, hogy a tárgyalások tár­gyát képező problémák egyéb, A TITOKZATOS BERIJA Kevés az adat ma még a szovjet történelem egyik leg­titokzatosabb alakjáról, Lavrentyij Berijáról, a sztálini elnyo­mó gépezet eszközéről. A Komszomolszkaja Pravda, a Szov­jet Kommunista Ifjúsági Szervezet központi lapja vasárnap főként szemtanúkra hivatkozva idézte fel Berija politikai pá­lyafutását, s kereste a választ arra, milyen kapcsolatban állt Sztálinnal, miként válhatott az elnyomás és terror jelképévé. Berija pályája a harmincas években kezdett felfelé ívelni. Sztálin 1931-ben a Kaukázusba utazott pihenni. Berija ekkor a GPU, az állambiztonsági szervek grúziai részlegének veze­tője volt. Sztálinnal addig személyesen ugyan nem találko­zott, de sokat tudtak már egymásról, és elképzeléseik meg­egyeztek. Ez Sztálin kaukázusi nyaralása alatt igazolódott, mégpedig olyannyira — mutat rá a szovjet lap —, hogy Sztá­lin táviratban utasította Kaganovicsot, a KB titkárát: szer­vezze meg a központi bizottság szervezőirodájának kibővített ülését, amelyen a Kaukázuson túli területi bizottság munká­ját vitatják meg. Sztálin azután javasolta a testület tagjainak, hogy Beriját nevezzék ki területi másodtitkárnak. Berija párt­megbízatása végül több politikus ellenkezése miatt nem ren­deződött egyérteljnűen. Néhány hónappal később azonban, miután más területekre helyezték a Berija útjában álló párt- vezetőkét, előbb másod-, majd első titkár lett. Lavrentyij Berija két hónap alatt 32 grúziai területi párt- bizottság élére nevezett ki új titkárt, akik mindannyian az NKVD, a belügyi szervek munkatársai voltak. A leváltott tit­károk közül kevesen haltak meg természetes halállal — mu­tat rá a Komszomolszkaja Pravda. Az írás szemtanúkra hi­vatkozva utal arra, hogy Berija milyen módszerekkel söpörte el az útjába állókat. Tbiliszi irodájában például saját kezével lőtte agyon az örmény KP akkori első titkárát. A Komszomolszkaja Pravda cikke alapos vizsgálat alá veti Berija és Sztálin kapcsolatát. Sztálin lánya, Szvetlána Allilu- jeva egyik visszaemlékezésében azt bizonygatja, hogy Berija — kihasználva Sztálin hiszékenységét — az ő tudta nélkül folytatta üzelmeit. A lap ennek cáfolatára ugyancsak szemta­nút idéz. Sznyegov, 1917-es párttag leírta: az akkori idők párthivatali felépítésének következtében lehetetlen volt, hogy Sztálin ne szerezzen tudomást Jagoda, Jezsov, majd később Berija terrorintézkedéseiről. A cikk kifejti azt is, hogy Be­rija okos, ravasz politikával elérte, hogy a pártvezetö egyik legmegbízhatóbb munkatársának tekintse őt. Berija a harmincas évek végére jutott pályája csúcsára. Belügyi népbiztosként Sztálin egyik leghívebb kiszolgálója volt. Később dicshimnuszokat zengtek szervezőkészségéről, amelyet a háború alatt fejtett ki a honvédelem megerősítésé­re. Á szovjet ifjúsági lap rámutat arra, hogy Berija ezt a feladatot a munkatáborok hatalmas embertömege révén ol­dotta meg. Később azonban Berija annak következtében, hogy Aba­kumov, a katonai elhárítás vezetője és mások személyében vetélytársak tűntek fel, egyre inkább kegyvesztett lett Sztá­linnál. El kellett tűrnie egyik legodaadóbb munkatársának, a belorusz belbiztonsági szervek vezetőjének letartóztatását. Ké­sőbb Berija számára világos jelzéssel szolgált az úgynevezett mingrelügy. Berija a kaukázusi mingrel népcsoportból szár­mazott. S akkor, amikor Berija karrierjét egyre sötétebb fel­hők kezdték beárnyékolni, Sztálin 1953 márciusában meghalt. Ezzel lezárult egy korszak, de Berija ezt nem értette meg. Ügy gondolta, hogy a kinevezett utód, Malenkov gyen­ge kezű ember, s az ő befolyása alatt áll. Ebben elszámította magát S 1953 nyarán egy PB-ülésen a szovjet hadsereg mar- sail iái, tábornokai letartóztatták és a moszkvai helyőrségre szállították. Beriját még ugyanebben az évben golyó álfali halálra ítél­ték és kivégezték. A Komszomolszkaja Pravda cikke nagyra értékeli Hruscsov szerepét, aki a pártvezetés segítségével vé­get vetett a Szovjetunió történelmét beárnyékoló torz jelen­ségeknek. „Nem helytállóak azok a nézetek, hogy a múltat már nem kell bolygatni” — mutat rá befeiezésül a lap, amely szerint igenis fel kell dolgozni az elmúlt évtizedek történetét. így Berija szerepéről is átfogó értékelést kell adni annak érde­kében, hogy „a jövő véglegesen megszabaduljon a múlttól”. technikai jellegű összefüggé­seit vizsgálják. Csaknem egyórás késéssel kezdődött a tervekhez képest a moszkvai sajtóközpontban Gennagyij Geraszimov szovjet és Charles Redman amerikai külügyi szóvivő közös tájékoz­tatója a két külügyminiszter tárgyalásainak első napjáról. Geraszimov jónak és tárgy­szerűnek minősítette a vasár­napi tárgyalások légkörét, majd részletesen szólt azok témáiról. Redman is kitűnő hangula­túnak, tárgyszerűnek minősí­ti a megbeszéléseket, amelye­ken — mondta — minden kérdésben sikerült haladást elérni. Gorbacsov üzenete a szaúdi uralkodónak A palesztin kérdésről, vala­mint Irak és Irán hét éve dú­ló háborújáról esik szó Mihail Gorbacsov üzenetében, ame­lyet a szovjet külügyminiszté­rium egy tisztviselője adott át vasárnap a szaúdi fővárosban a sivatagi királyság trónörö­kösének. A rijádi rádió beszámolója szerint Vlagyimir Poljakov, aki a Szovjetunió külügymi­nisztériumának közel-keleti ügyekkel foglalkozó osztályát vezeti, vasárnap találkozott Abdullah trónörökössel, s át­nyújtotta neki a szovjet párt­főtitkár Fahd királynak szóló levelét. Az üzenet bővebb tar­talma nem ismeretes. Szoros a küzdelem a két jelölt között Elnökválasztás Cipruson Békésen befejeződött a sza­vazás a ciprusi elnökválasztá­son, amelyen a szigetország függetlensége, 1960 óta először kétséges a döntés Georgiosz Vasziliu, a kommunisták tá­mogatta politikai újonc üzlet­ember és a veterán jobbolda­li politikus, Glavkosz Kleridesz között. A szavazás hivatalos végeredményét hétfő hajnalra várják. A nicosiai televízióban szombat este a kampányt le­záró „színes szőttes” szignál­jaként a magyar Rajkózene­kar pezsdítette a nézők han­gulatát a vasárnap kezdődött elnökválasztásra. Ki tudja, talán azért, mert az egyik jelölt, Vasziliu dúsgazdag üz­letember, képesítésére nézve közgazdász, történetesen Bu­dapesten szerezte diplomáját még az 50-es években? Az egykor baloldali érzel­mű fiatalember, az 56 éves el­nökjelölt ma egyébként a legnagyobb közel-keleti üzlet­szervező és piackutató cég tu­lajdonosa. A Lipton, a City Bank, az Unilever, a Mobil Oil, Rothmans, a PepsiCo, a Toyota, a Daimler Benz, az Amerikai Kereskedelmi Mi­nisztérium és az Amerika Hangja rádióadó legfontosabb térségbeli üzletszerzője, a Ciprusi Központi Bank igaz­gató tanácsi tagjai és az orto­dox egyház gazdasági tanács­adója, mellesleg a budapesti Taurus vállalat közel-keleti képviselője is. Az elnökvá­lasztásban legerősebb támoga­tója a Ciprusi Kommunista Párt (Akel). Választási ellenfele, Ma- kariosz érsek egykori munka­társa, Glavkosz Kleridesz a jobboldal jelöltje, ö egyszer már volt elnök, igaz, csak ideiglenesen, néhány hónapig. 1974-ben szerepet játszott a Makariosz elleni puccsban, majd a puccs bukása után, mint az akkori parlament el­nöke, Makariosz visszatértéig töltötte be ezt a tisztséget. Egy dologban egyezik meg a két jelölt: Kiprianu eddigi elnökkel ellentétben minél előbb, akár a törököknek teendő engedmények árán is meg akarják oldani a ciprusi török—görög viszályt. Tanácskoznak a spanyol kommunisták Iglesies lemondott tisztségéről A Spanyol Kommunista Párt 12. kongresszusán vasárnap a küldöttek 546 szavazattal el­fogadták Gerardo Iglesias fő­titkár beszámolóját, miközben a párt vezetője közölte, le­mond tisztségéről. A párt új központi bizottsága összetéte­lét illetően még nem alakult ki egyetértés, mint ahogyan bizonytalanság tapasztalható a jövendő főtitkárt illetően is. Szombaton és vasárnap a kongresszus munkabizottságai és a területi pártszervezetek megbízottai mondták el véle­ményüket. Az eredetileg háromnaposra tervezett kongresszus vasárnap megkezdte a KB tagjainak megválasztásával kapcsolatos eljárást, s a jelölőbizottság első listáját nem fogadta el. Mint ismeretes, a főtitkárt a megalakítandó központi bi­zottságnak kell megválaszta­nia. Vifás egyelőre, kit jelölje­nek erre a posztra. A kontrák további engedményeket követelnek Managua kész a párbeszédre A nicaraguai kormány kész folytatni az ellenforradalmá­rokkal pénteken félbeszakadt tárgyalásokat — jelentette ki szombaton Daniel Ortega ni­caraguai elnök. A kontrák tár­gyalóküldöttségének vezetője pedig egy nyilatkozatban je­lezte: további engedményeket fognak követelni a kormány­tól. Ortegának ez volt az első nyilvános beszéde a guatema- lai közvetlen tárgyalások má­sodik fordulójának pénteki AKNAROBBANÁS Aknára futott egy francia halászhajó vasárnap a La Manche-csatornán. A hajó a robbanás következtében el­süllyedt, de 4 főnyi legénysé­gét egy másik halászhajónak sikerült épségben kimentenie. A hatóságok vizsgálják, mi­ként kerülhetett akna e for­galmas vízi útra. Csehszlovákia Szigoré felelősségre vonások Korrupció miatt kizárták a Csehszlovák Kommunista Pártból egy volt magas rangú kormánytisztviselőt és egy volt magas beosztású párt- funkcionáriust, 11 párt- és gazdasági vezető pedig pártfe­gyelmit kapott — jelentette szombaton a Rudé Právo. Az illetőknek közük volt a Ba- binszky-ügy néven ismertté vált szlovákiai korrupciós bot­rányhoz. A CSKP KB elnöksége ki­zárta a párt soraiból Ján Ko­váé egykori csehszlovák első belügyminiszter-helyettest és Stanislav Dudáseket, a Szlo­vák Kommunista Párt egykori KB-osztályvezetőjét. Szigorú megrovást kapott öt párt- és gazdasági vehető, kilenc pedig megrovást, írta a CSKP köz­ponti lapja, de nem említett neveket. Az érintettek ügyében a ta­valyi Babinsky-botrány kap­csán rendeltek el pártvizsgá­latot, Babinsky ugyanis a bí­rósági perben számos párt- és állami vezetőre, köztük magas rangú személyekre nézve is terhelő vallomást tett. Stanis­lav Babinskyt, egy alsó-kubi- nyi (Szlovákia) szövetkezet el­nökét 1987. június 30-án 14 és fél évi szabadságvesztésre ítélték 2,1 millió korona érté­kű állami tulajdon elsajátítá­sáért. félbeszakadása óta. Azzal vá­dolta az Egyesült Államok tá­mogatását élvező kontrákat, hogy szándékosan fékezik a béketárgyalásokat, mert több támogatást akarnak kapni Wa­shingtontól. A nicaraguai kor­mány azonban kész bármikor folytatni a tárgyalásokat, és nem utasította el a megbeszé­léseken közvetítő Miguel Obando Y Bravo érsek javas­latait, mondta Ortega. A bíboros érsek egy hónapos fegyverszünetet, azonnali köz­kegyelmet a politikai foglyok­nak, a kötelező katonai szol­gálat megszüntetését, demok­ratikus reformokat javasolt. Ortega mind az amnesztiát, mind a kötelező katonai szol­gálat eltörlését a fegyverszü­neti megállapodás kidolgozá­sától tette függővé. A kontrák küldöttségének vezetője, Jaime Morales, a tárgyalások pénteki félbesza­kadása után a Reuternek adott nyilatkozatában jelezte, hogy az ellenforradalmárok keményebb álláspontra fognak helyezkedni. Követelni fogják például, hogy a következő for­dulót ne Gutemalában, hanem a nicaraguai fővárosban tart­sák. KÓRUS A PÁPÁNÁL II. János Pál pápa szomba­ton Vatikán váxosban fogadta, a szovjet hadsereg Olaszország­ban vendégszereplő énekkarát. A kórus a találkozón rövid koncertet adott a pápának: Schubert Ave Mariáját és a Katinkát adták elő. A katoli­kus egyházfő a szemtanúk sze­rint meghatódva, oroszul kö­szönte meg a koncertet. II. János Pál negyedszer fo­gad szovjet művészeti csoportot a Vatikánban: a szovjet cir­kusz artistái már két alkalom­mal jártak ott, koncertet adott Vatlkánvárosban a Pjátnyickij állami akadémiai kórus is. ALIG TlZ HÓNAP telt el azóta, hogy a jugoszláv dip­lomácia akkori irányítója, Raif Dizdarevics javaslatot tett egy balkáni országokat tömörítő külügyminiszteri ér­tekezlet összehívására. A ta­valy áprilisban elhangzott fel­hívást követően csak halovány volt annak a reménye, hogy egy ilyen jellegű tanácskozás­ra — viszonylag rövid idő elmúltával — sor kerülhet. Hiszen a Balkán-félsziget hat állama — Jugoszlávia, Albá­nia, Bulgária, Románia, Gö­rögország, Törökország — nemcsak társadalmi rendsze­rét, szövetségi kapcsolatait il­letően különbözik egymástól, hanem több szomszédos or­szágnak a másikkal is konf­liktusai támadtak az elmúlt évtizedek során. A jugoszláv javaslat — ennek ellenére — kedvező visszhangra talált, s ezt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a héten — február 24-én — a belgrádi Száva kongresszusi palotában tár­gyalóasztalhoz ült az említett hat ország külügyminisztere. Ilyen jellegű eszmecserére eddig még sohasem került sor a balkáni országok között. Pedig a térség stratégiai hely­zete mindenkor befolyást gyakorolt egész Európa és a világ békéjére is. Talán éppen ezt ismerték fel most a bal­káni fővárosokban, mivel ed­dig általános volt az a véle­mény, hogy egyes országok vitáit először kétoldalú meg­beszélések keretében kell ren­dezni, s csak azt követően ke­rülhet sor egy összbalkáni értekezletre. Mindenesetre tény, hogy ma már sokkßl na­‘Jegyzet HATAN ÍGY TÁRGYALÓASZTALNÁL gyobb a világ országainak egymásrautaltsága, mint húsz, vagy akár ötven esztendeje volt. A kultúra, a környezet- védelem, a gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatok, az utazások és más, az együtt­működés erősítését szolgáló kérdések megvitatása elkerül­hetetlenné vált a balkáni or­szágok között. S aligha férhet kétség ahhoz, hogy ennek a találkozónak a létrejöttéhez jótékonyan járult hozzá a ke­let—nyugati kapcsolatok fo­kozatos javulása. AZ ELŐZMÉNYEKHEZ tartozik, hogy a jugoszláv fő­városban elhangzott javaslatra olyan időpontban került sor, amikor az egymással szemben álló szomszédok vitája is enyhülni látszott, vagy éppen kedvező fordulat következett be a kapcsolatokban. A súrló­dási felület — egyik-másik szomszéd között — persze még mindig túlságosan nagy, így a belgrádi találkozó napi­rendjén ezek most nem sze­repelnek. Így arról sem esik szó, hogy Jugoszláviának hosszabb ideje problémái vannak a koszovói helyzet al­bániai megítélését illetően. Tiranának persze dél-keleti szomszédjával is súlyos vitái voltak; Görögországgal csak­nem negyven esztendeig tar­totta fenn a hadiállapotot a második világháborút köve­tően. A félsziget legkisebb or­szága ugyanakkor hosszú év­tizedekre elzárkózott a világ­tól, tömbön kívüli politikára rendezkedett be, s a tiranai vezetés elutasított mindenféle kívülről érkező javaslatot. A nyitás csak az utóbbi évek­ben indult meg a szomszédok felé, a kereskedelmi kapcso­latok helyreállításával. A másik, s minden bizony­nyal legsúlyosabb konfliktus eddig a két NATO-szövetséges állam, Görögország és Török­ország között állt fenn. Az Égei-tengeri olajkincs kiter­melésének vitája, a török megszállás kiterjesztése Cip­rus szigetének egy részére mind-mind veszélyes helyzetet idéztek elő a Földközi-tenger keleti térségében. Bár ezek a problémák jelenleg is létez­nek, a török—görög kapcsola­tokban mégis kedvező fordu­lat következett be, alig egy hónappal ezelőtt. A svájci Da- vosban ugyanis Andreasz Pa­pandreu és Turgut özal mi­niszterelnök között találkozóra került sor, s konkrét megálla­podások is születtek. A két fél kapcsolatainak gyökeres át­alakulását jelzi, hogy már­ciusban Hellasz vendége lesz a török kormányfő. Ankará­nak közben nemcsak Törökor­szággal volt hűvös a kapcso­lata, de Bulgáriával is, mivel mindkét ország más és más / ; módon ítélte meg a nemzeti­ségi politikát. A Balkán-félszigeten le­vő szocialista országok, Bul­gária és Románia, mint a Varsói Szerződés tagja, s az el nem kötelezett politikát folytató Jugoszlávia az elmúlt évtizedek során már számos, az együttműködést szolgáló javaslatot tett, de ezek egyike sem vált valóra. A helyzet nem volt még érett ahhoz, hogy a különféle elképzelések termékeny talajra találjanak. A Papandreu görög miniszter- elnök által is szorgalmazott balkáni atomfegyvermentes övezet létrehozásának szófiai javaslata, már sokkal eredmé­nyesebbnek bizonyult, hiszen ez a kérdés ma is napii’enden szerepel. Egy eddig nem lé­tező, új típusú kapcsolatrend­szer létrejöttét segítené elő a balkáni országok csúcstalálko­zója, amelyre Todor Zsivkov főtitkár tett javaslatot a Bol­gár Kommunista Párt 1986 áprilisában megtartott XIII. kongresszusán, JAVASLATOK, elképzelések a kapcsolatok rendezésére, az együttműködés fejlesztésére tehát eddig is szép számmal akadtak. Európa dél-keleti ré­sze azonban az évszázados megosztottság és szembenállás után bizalmatlanná vált szom­szédaival, s ez csak lassan ol­dódik fel. A héten kezdődő belgrádi külügyminiszteri ta­lálkozó puszta létrejötte is rendkívüli eredmény, mivel a tanácskozás három napja megteremti annak lehetőségét, hogy új szakasz kezdődjék a félsziget népeinek életében. Csitári János t

Next

/
Thumbnails
Contents