Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

Készülnek az ikladiak Az idén ismét lesz „Ki mit tud?” vetélkedő. Az ikladi általá­nos iskola színjátszó szakköre a János vitézzel készül a terü­leti elődöntőre. (Vimola Kái’oly felvétele) Kifogástalan takarmány LUOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1988. FEBRUAR 15., HÉTFŐ Népi ellenőrök összegzése Vásárlás helyett tárgyalás Az állattenyésztés teljesít­ményei az idén — az elő­irányzat szerint — az elmúlt évihez képest viszonylag kis­mértékben növekednek, ám a termelőknek annál többet kell tenniök a minőség javításáért. A kifogástalan minőségű ta­karmány előteremtésére nö­velik a laboratóriumi ellenőr­zések számát és a termelők­nek lehetővé teszik, hogy fo­lyamatosan ellenőrizhessék ta­karmányaikat : ennek érdeké­ben újabb termelőszövetkeze­ti takarmányvizsgáló közpon­tokat adnak át. Az előirány­zat szerint fehérjetakarmá­Az utcán közlekedők is nagy figyelemmel kísérik a 20-as élelmiszerboltban a felújítási munkát. A terv szerint halad­nak vele. Amikor az üzletve­zetőt kerestem, megtudtam, hogy áru után mentek, hiszen hétfőn kezdik feltölteni az üz­letet. A helyszínen a dolgozók közül is ügyeletet tartanak ketten-hárman. A Dózsa György út túlsó ol­dalán a húsüzletben Sinkovics József üzletvezetővel beszél­gettem. Most eggyel keveseb­ben vannak, a minap vonult be katonai szolgálatra Samu Zoltán. Kalmár Sándor és Pinke András hat-hat órás munkarendben segítik a bolt munkáját. A két régi szak­munkás fél évszázadot teljesí­tett hentesként. A Kossuth Lajos utca 31-ben Keller Istvánná zöldség-gyü­mölcs üzletet nyitott. A város illetékeseinek segítségével nö­velte a választékot, naponta Fejkendős, bó szoknyás asz- szony igazított útba Galga- mácsán, amikor Hegybányay Gábornét kerestem. — A tanítónő a Kispest közben lakik — mondta. Keskeny út vezetett a há­zig, s én végig, azon töp­rengtem, vajon milyen lehet az a pedagógus, aki a falu apraját-nagyját tanította. Ősz hajú, rendkívül barátságos néni nyitott ajtót, ő Aranka néni. Beljebb invitált, s mi­után tisztáztuk, hogy én nem egykori tanítványa vagyok, beszélgetni kezdtünk. — A budapesti Hanoidéi- Intézetben végeztem 1920- ban. Ahogy befejeztem az is­kolát, mindjárt meg is válasz­tottak tanítónak, édesapám után, aki kántortanítóként működött a faluban negy­venkét évig. Édesapámat ahogy láttam dolgozni, na- gyon-nagvon megszerettem a pedagógusi pályát, a gyerme­keket. — Nehéz volt a régi idők­ben nagyon. Galgamácsán volt egy uradalom, nem tu­dom, hány ezer hold. Az ott lévő béresgyerekek mind jár­tak iskolába. Sokat küszköd­tünk velük — sóhajtott —, tanítványaink nagy része az uradalmi cselédgyerekekből állt. Kis tarisznyát hoztak az oldalukon, benne a palatáb­lát, meg egy darab kukorica­kenyeret Ezt ebédelték a Megyerke pusztai gyerekek. Ugyanis délelőtt és délután is tanítottunk. Egy-egy kis­fiú hozott magával hagymát is, esetleg egy almát, de azt mindig többen ették meg. nyokból is lesz elegendő. Az összes szükségletnek mintegy 60 százalékát importból fede­zik. Újdonság, hogy a beho­zott értékes anyagokat ezen­túl nem árusúly szerint tart­ják nyilván, hanem az úgy­nevezett nyersfehérjeértékkel számolnak. Arra van szükség, hogy a nagyipari keverék- takarmány-gyártók ösztönöz­zék a gazdaságokat a kellő minőségű anyagok biztosítá­sára. A gazdaságok számára érdekeltséget teremthettek az­zal is. hogy a meghirdetett fe­hérjetermelési programok tel­jesítéséhez árkiegészítést ad­nak. kapható friss kenyér, pékáru, tej, tejtermék. A pék kistar- csai kisiparos, a tej a váci tej­ipari vállalattól érkezik. A Patak téren Czibula Pe­temé kereskedése egy hónapig zárva volt. Ezalatt nemcsak átalakították a belsőt, hanem profilt is váltottak. A régi fel­irat: lakásfelszerelési tárgyak. Az új: rövidáru — ajándék. A család két fia tanulja a szakmát, ők lesznek majd a folytatók. Közeledik a nőnap. Erre, kívánságra ajándékcso­magot készítenek. A piaci árakról. A kelká­poszta és a fejes káposzta 12, a lila káposzta 16. a vegyes zöldség 20, a vöröshagyma 18, a lila hagyma 20, a fokhagy­ma 140, a burgonya 16, a zel­ler 24, az uborka 320, a zöld­paprika — darabja — 12—32, a laskagomba 76, a tojás 2,80 forintba kerül. Odamentek, hogy adj’ egy ha­rapást, és akinek az almája volt, az adott. Ezt a szegény­séget látni szörnyű volt — mondja a nyolcvannyolcadik életévét betöltött tanítónő. — Szigorú tanterv szerint nagyon komoly munkát vé­geztünk. Galgamácsán katoli­kus iskola működött, ami a váci püspökséghez tartozott. Bőségesen elláttak munkával. A régi tanfelügyelőség rend­szeresen ellenőrzött bennün­ket, igazán szigorúak voltak. Ahol hibát találtak, ott elma­rasztaltak, ahol iól mentek a dolgok, ott dicséretet kapott a tanító. Első osztályban írni, olvasni tanítottunk, és sok be­szélgetési órát tartottunk. En­nek a lényege a következő: önálló gondolkodásra késztet­tük nebulóinkat, s egyben fejlesztettük a beszélőképessé­güket is. Véleménvem szerint még ma is elkelne egy-egy ilyen óra! — Természetesen előírták, hogy miről beszélgessünk. Legtöbbször a szülői szerete­ted a tiszteletet vitattuk meg. Abban az időben nem is lehe­tett szemtelen gyereket talál­ni. még keresve sem. Sokszor beszéltünk a családról, meg a falu életéről, hogy kinek mi a feladata, kinek mit kell csinálni. Második osztályban A népi ellenőrök tavaly is egész évben vizsgálódtak, s a végén nem mondhatták meg­nyugodva, most aztán minden rendben, senki sem helvtelen- kedik, sehol sem csapják be a vevőt, mindenütt gondosan vigyáznak a köz vagyonára, ahogyan a szabályok j előírják, ahogyan illik. Az ellenőrzés nyomán le szokták vonni a következtetéseket. Ezeket ösz- szegzik, elemzik, az év eltel­tével megkeresik az általáno­sítható pontokat. ■ Több vizsgálat nyomán von­ták le azt az általánosítható következtetést, hogy egyes testületek nem bizonyulnak az adott közösség demokra­tikus fórumainak, ahogy il­lik, ahogyan a szabályokban le van fektetve. De még ennél is rosszabbak: működésük formális, érdemi munkát nem végesnek. Hogyan lehet­nének demokratikusak, ha egyszer nem csinálnak sem­mit? A lakásszövetkezetek tartoznak többek között ebbe a csoportba, amelyeknek tiszt­ségviselői, vezető testületéi nem képviselik megfelelően a tagság érdekeit. A vezetők nemritkán figyel­men kívül hagyják a funk­ciójukból adódó elemi kötele­zettségeiket is. Nem válaszol­nak a népi ellenőrök realizáló levelére. Felelősségre vonásuk viszont nehézségekbe ütközik. A vezetők társadalmi munká­ban vállalják tisztségüket. Egyre kevesebben mutatnak hajlandóságot ilyesmire. Ért­hető? Nem is akarják vállal­ni, nagy nehezen ráveszik őket, s akkor még dolgozza­nak is, működtessék a demok­ratikus fóx-umot, válaszolgas- sanak realizáló levelekre? S mikor keressenek pénzt? A szövetkezeti viszonyok eléggé kuszák. A népi ellen­őrzési bizottság év végi szám­vetéséhez példákat is mellé­kel, amelyek megerősítik ész­revételünket. A péceli lakás­építő szövetkezet tagsága a közgyűlésen nem fogadta el kezdtük tanítani a nyelvtant. Hát arra nagy szükség volt! A gyerekek nagy része hozta magával azt a sok otthoni lehetetlen kifejezést. Azt mind kiigazítani, és rávezet­ni őket árra, hogy fiam ez így nem helyes. Ezt nem sza­bad! Olyan természetesen be­szélték ezeket a cifraságokat, mintha azt mondták volna: édesanyám. Harmadik osztály­tól oktattuk a földrajzot, ha­todiktól pedig a történelmet. — Előfordult, hogy egy osz­tálynak nem jutott külön tanterem? — Ez mindig attól függött, hogy az iskolának hány tan­terme volt. Galgamácsán há­romban tanítottunk. Az ötö­dik-hatodik osztályt rendsze­resen összevontuk. Az elsősö­ket . nem lehetett, mert azok mindig rengetegen voltak. Emlékszem, egyik évben csak­nem száz gyerek járt első osz­tályba. Amikor már nem tud­tam őket hova tenni, a dobo­gó köré ültettem le jó né­hány kisdiákot. — Az államosítás után en­gem átvettek az új iskolába igazgatónak. Csak hát engem kiskorom óta vallásosan ne­veltek, aztán apácáknál vé­geztem a tanítóképzőt, katoli­kus iskolában dolgoztam, ott lettem igazgató. Ezek után ne­az igazgatóság beszámolóját, mire az lemondott. Ezt a tag­ság nem fogadta el, s egyhan­gú szavazással az igazgatósá­gi tagokat újra megerősítette tisztségükben. A gödöllői egyesült lakás- fenntartó szövetkezet egyik tagja 1982 óta kérte, segít­senek lakása beázásának megszüntetésében. Mindaddig nem történt semmi, amíg a panaszos nem fordult a párt- bizottsághoz, a népi ellen­őrökhöz. (Politikai és társa­dalmi szerveknél gyakran hal­lom a panasszal elegyes kér­dést, miért szalad az állam­polgár azonnal a legfelsőbb fórumokhoz? Egyebek között azért, mert számtalanszor ta­pasztalja, azok, akikre első­sorban tartozna az ügy, a fü­lük botját sem mozgatják.) A legsúlyosabb általánosít­ható következtetés: a lakás­szövetkezeti mozgalom nem tölti be az eredeti központi elképzeléseknek megfelelő sze­repét. Szervezeti változtatás látszik szükségesnek, mert je­lenleg a felügyeleti és a kül­ső ellenőrzési szervekre há­rul a szövetkezeteken belül megoldandó problémákban a tagság segítése. Könnyen le­het, hogy az eredeti elképze­lések voltak rosszak. A lakás- szövetkezetek ugyanis nem bizonyos emberek szövetkezé­se nyomán jönnek létre, azok­ba többnyire úgy kerül be az ember, ahogy egy idegennek érzett vállalathoz, hivatalba vagy más, hasonló szervezett helyre. A lakó voltaképpen úgy viselkedik, mint egy bérlő, aki megfizeti azokat az összegeket, amelyeket kirónak, s ezzel elintézettnek véli az ügyet. A közgyűlésre nemigen megy el, ha igen, a választást, egyéb döntést formálisnak tartja. A kereskedelemben és a szolgáltatásban a vásárlók könyve körül vannak bonyo­dalmak. A népi ellenőrök évek óta arra akarják ráven­ni a vásárlókat, hogyha nem kém hiába hangoztatták, hogy aki templomba jár, az népel- lenesség! Mindig keresztény hitben éltem, hogyan is for­dulhattam volna el teljesen az egyháztól? Havonta egyszer elmentem misére a baziliká­ba Budapesten. Ez kitudódott, és engem megfosztottak az igazgatói állásomtól, áthelyez­tek Domonyba. — Azt mondhatom, hogy a tanári éveimnek a legboldo­gabb három éve volt a do- monyi. Amit én ott kaptam szeretetet, tiszteletet, figyel­met, azt elmondani nem le­het. A mai napig is Domony- ból keresnek meg a legtöb­ben. A domonyi tanitványa- im ... azok a drágák. — Még az ötvenes évek ele­jén hagyta abba a munkát. Hogy telnek a nyugdíjas nap­jai? — Rengeteget olvasok. Jó­kai Mór a kedvencem. Hát az ő könyveit lassan kívülről fú­jom, mégis újra és újra elő­veszem. Nagyon szeretek le­velet írni. Rendkívül kiterjedt a levelezésem. Igaz, most egy kicsit lassabban megy, mert a télen eltörtem a jobb könyö­köm. Meg kellett tanulnom bal kézzel is a betűvetést, ugyanúgy, mint elemista ko­romban. Mindig elmegy fölöt­tem a nap, mert igyekszem mindent magam csinálni, és ez bizonyon lassan megy. — Ha még egyszer kezd­hetné, melyik pályát válasz­taná? — Ugyanezt. Akkor is ta­nítónő lennék. Vankó Magdolna tetszik nekik valami, megká­rosítják őket, akkor írjanak be a vásárlók könyvébe. Aho­gyan én sem, mások sem te­szik. Egyrészt nincs kedvünk megkeresni azt az átkozott könyvet. Másrészt zavar, hogy a fél üzlet ránk bámul, amíg jegyezgélünk a könyvbe. Leg­főképpen azért nem bajlódunk vele, mert — ezt állapították meg az ellenőrök is — sem­mi foganatja. A válaszlevelek sokszor ki- oktatóak, előfordul, hogy ne­gatív tartalmúak. A példa: dányi lakos az isaszegi vas- és műszaki boltban valami­lyen szerelvényt szeretett vol­na vásárolni. Az eladótérben látott is belőle. Mégsem adtak neki, mondván, az már el van adva. Ö nem volt olyan, mint mi, beírta sérelmét a vásárlók könyvébe. A boltve­zető válasza: hiánycikk-vásár­lásnál szíveskedjék az üzlet­vezetővel tárgyalni és maris jöhet a zárt szerelvényért. Ne töprengjünk fölöslegesen. Inkább örüljünk annak, hogy a települések tanácsi testüle­téi, bizottságai egyre inkább lehetővé teszik az állampolgá­rok véleményének kifejtését. Fejtsük is ki, minél többször, minél határozottabban. Hej, halászok, halászok, mit fogott a hálótok? A közismert népdal sorai jutnak eszünkbe, amikor meghívást kaptunk az Aszódi Horgász Egyesület szo­kásos évadzáró közgyűlésre. Asztalos István egyesületi el­nök megnyitó szavaiban emlé­keztette a tagságot arra, hogy a képzeletbeli halászhálóban ép­pen egy nevezetes esemény van: tizenöt éve alakult meg az aszódiak halfogó egyesüle­te.. A köszöntő szavak után Nagy Géza titkár tájékoztatta a népes hallgatóságot. Elmond­ta, hogy az elmúlt évben régi vágyuk teljesült, jelentősen megemelhették a halastavuk vízszintjét. Ezáltal valósulha­tott meg a már régen esedé­kes tagbővítés. A megnöveke­dett vízfelület hússzal több fel­nőtt és eggyel több ifjú horgász hódolhatott szenvedélyének. Az így megszaporodott taglét­szám 98 felnőttre, és húsz if­júsági horgászra változott. Sikeres gazdasági intézke­désnek bizonyult a napijegyek árának az emelése, mert ez­által a tervezettnél kilenc szá­zalékkal több bevételhez ju­tottak. Nem kis összegről van szó: 224 000 forintról. Nem­csak a gazdasági számítások­ban értek el sikereket, hanem a szervezett horgászok éven­ként kötelező továbbképzésé­ben is. Az elméleti ismeretek gyarapítását szakfilmek vetí­tésével kötötték egybe. A házi halfogó versenyt negyvenöt személy részvételé­vel rendezték meg. A különbö­ző csodacsalikkal felszerelt horgokat tizennégy nemes hal kapta be, 16,8 kilogramm összsúlyban. A versenyen el­ső helyezést ért el: Benkó Já­nos 3504 pontszámmal. Az if­júsági korosztályban Juhász József lett az első: 1001 pont­tal, míg a legifjabbak közül Szőke Barna 265 ponttal vit­te el a dicsőség pálmáját. A házi verseny sikere megelőle­gezte a Galga Kupán való részvételüket. Igaz, azon csak a második helyezést érték el a csapatversenyben, de bőven kárpótolta őket a vendégek el­ismerése a példás szervezésért, és a házigazdák sportszerű­ségéért. Önköltséges előkészítő önköltséges felvételi előké­szítő tanfolyam lesz az agrár­tudományi egyetemen április 5-e és 9-e között biológia- kémia, biológia—matematika, matematika—fizika tárgycso­portokban. Jelentkezni dr. Le- hota József egyetemi adiunk- tusnál lehet, a 292-es telefon- számon. Kedden Hangverseny A Budapesti Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépiskola Erkel Ferenc kamarazeneka­rának hangversenyét tartják meg a gödöllői művelődési házban kedden, február 16-án délután 5 órakor. Szada Tűzvédelem A hónap végéig tart a sza- dai önkéntes tűzoltók tűzvé­delmi ellenőrzése a község­ben. Valamennyi lakóépületet és telket felkeresnek e fontos vizsgálat keretében. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: ' Kortárs filmklub: A zöld sugár, francia film, 19 óra­kor. Magyar filmek múzeuma: Lángok, készült 1940-ben, 17 órakor. Diáktanya: Az én zeném — bemutatja Mayer András, 16 órától. A hónap műtárgya: III. Grassalkovich Antal ele­ven képről rajzoltatott portré­ja, megtekinthető az előtérben. bST Moziméi Hintőpor. Színes, magyarul beszélő olasz film víg játék. 6 és 8 órakor. A különböző összesítések alapján az egész évi fogási eredményük elmaradt az elő­ző évtől. Mégis jelentős meny- nyiségű halat sikerült horogra akasztaniuk: 2241 kilogram­mot. Ez 4.3 százalékkal, vagy­is 93 kilogrammal több, mint 1986-ban. A domonyvölgyi tó­ba 238 000 forint értékben te­lepítettek halakat. Jobbéra 80 —90 dekagrammosakat. A te­lepítésre szánt összeg 26 szá­zalékkal többre sikeredett, mint azt előzőleg tervezték. A tagság közül a legsikere­sebb évet Gregus János zárta, 82 kilogramm halat fogott ösz- szesen. öt követi Gyebnár János, aki 73 kilogramm hal­lal örvendeztette meg a csa­ládját. A legsikeresebb har­madiknak Szalai József bizo­nyult, aki 63 kilogramm halat fogott ki a tóból. Az eddigi évek gyakorlatá­hoz hasonlóan nagy figyelmet fordítottak a kötelező előírá­sok betartására, betartatásá­ra és az ellenőrzésekre. Hét tagnak van halőri igazolványa. A halőrök társadalmi munká­ban kétszázötvenegy alkalom­mal 1085 személyt ellenőriz­tek, s ennek során a fogási naplókban húsz alkalommal fi­gyelmeztettek. A megnöveke­dett ellenőrzési feladatok ha­tékonyabb ellátására főfoglal­kozású halőrt alkalmaztak. A sportolás és a szórakozás mellett sem feledkeztek el a környezetük védelméről. Meg­emelték, kijavították a stége­ket. Elvégezték a téli nádvá­gást, rendszeresen lékeltek. Az egész országra kiterjedő tavaszi környezetvédő akció­napon sok köbméternyi sze­méttől tisztították meg ked­venc tavuk környékét, s ültet­tek el több tucat fát. K. I. Cs. A Pest Megyei Vendéglátóipar! Vállalat magánkereskedői enge­déllyel rendelkező részére, április l-jétől bérbe adja a 49S. sz. Park ételbárt. Gödöllőn, az Ady Endre sétány 1. sz. alatt. A versenytár­gyalás március 16-án. Ki órakor lesz Vácott, a Széchenyi út 19. sz. alatt. , ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Kistarcsáról jön a kenyér Cs. J. Gafgamácsa, Domony A falu tanítónője K. P. Nagyobb víz, több halász

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents