Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-13 / 37. szám

4 At EC YE/ 1988. FEBRUÁR 13., SZOMBAT Számítástechnikai berendezések a Dataplantól Új gép helyett elég a bővítő Egy egyszerű felismerés Letéti számla — fiataloknak Montecuccoli szerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. S azt is sokan mondják, hogy pénzt csak pénzzel lehet csinálni. Akkor tehát hogyan tovább? Ez mar olyan gordiuszi csomó, aminek átvágásához nagyon jó képességekkel rendelkező ember kell. De ki tudja, van-e egyáltalán ilyen? S mielőtt még bárki lemondóan legyinte- ne, elárulom: van. Annál is inkább, mert a szóban forgó csapat csupa olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami legalább olyan jól konvertálható: ez pedig az alkotó szürkeállomány. s ennek a termékét menedzselő vállalkozó alkat. Nagy nyereség Am mielőtt elárulnám, kik e kiváló tulajdonságok birto­kosai, elfogultságom magya­rázatául íme néhány szám­adat: a megalakulás évében tizenhárom millió forint érté­ket állítottak elő, a következő évben harmincegyet, azután már hatvankettőt, rá egy esz­tendőre nyolcvanegyet, s az ötödik év bevétele kétszáz- negyven millió forint volt. Még érdekesebb ez a szám­sor akkor, ha eláruljuk, álta­lában a bevétel húsz—hatvan százalékát a nyereség rovat­ba könyvelhetik el. A tavalyi közel negyedmilliárdos ter­melési érték mellett százhúsz- míllió volt a nyereségük, vagyis minden megtermelt fo­rintból csaknem ötven fillér az övék maradt. Hogy ezzel mit kezdenek, az már az ő dolguk, egyelőre azonban nagy erővel koncentrálnak a fejlesztésre. Ügy vélem, most már épp itt az ideje, hogy eláruljuk, kikről is van szó. Ez a csapat a pomázi Dataplan Számítás- technikai Kisszövetkezet, amely 1983-ban indult három főállású és húsz mellékfoglal­kozású dolgozóval. Alaptőké­jük százhatvanezer forint volt; a résztvevők pénze. — Lehet, hogy más orszá~ gokban nincs semmi különös abban, hogy egy vállalkozás ilyen meredeken tör felfelé, itthoni viszonylatban azonban egyáltalán nem megszokott. Milyen termékekkel érték ezt el? — kérdeztem Németh Im­rét, a kisszövetkezet elnökét, aki korábban egy hazai nagy­vállalatnál volt főosztályveze­tő. — Elsősorban középkategó­riájú számítógépek fejleszté­sével és szervizelésével fog­lalkozunk. Nem nehéz kitalál­ni, hogy miért éppen ezekkel. Manapság a gazdálkodószer­vezeteknek nincs annyi pén­zük, hogy a meglévő, nem éppen korszerű gépparkjukat teljes egészében újra cserél­jék. Ilyenkor az tűnik a leg­kézenfekvőbb megoldásnak, ha a meglévőt valamilyen formában korszerűsítik. Ez vonatkozik a termelőberende­zésekre, s természetesen a számítógép-rendszerekre is. Hazánkban és a környező szo­cialista országokban rendkívül elterjedt az NDK gyártmányú R 10-es számítógép, s mi ezekhez gyártunk olyan ki­egészítőket. amelyek segítsé­gével sokkal többre képesek, nagyobb a teljesítményük, s ráadásul kompatibilisek is. Szives örömest adunk helyet a Pest Megyei Tanács V. B. alkoholellenes bizottsága fel­hívásának, mert az abban Így a gép árának töredékéért gyakorlatilag új számítógé­pekhez jutnak a vásárlók. — A Dataplan termékei azonban nemcsak Magyaror­szágon, hanem számos szocia' lista országban is megtalálha­tók. — Legnagyobb vásárlónk Csehszlovákia, a Német De­mokratikus Köztársaság és természetesen a Szovjetunió. Hogy melyik országba milyen- mennyiséget szállítunk, az egyedül attól függ, hogy ők mit tudnak nekünk cserébe adni. Mi, kisszövetkezet lé­vén, soha nem kapunk kon­tingenst, csakis árucsere for­májában kereskedhetünk. Ez­zel tisztában vagyunk. Cseh­szlovákiából a gumigyártás fontos alapanyagát kapja az ország a mi termékeinkért cserébe, vagy tavaly például hatezernégyszáz hektoliter pil- zeni sört szállítottak, továbbá építőanyagot, rozsdamentes acélt, konfekciót. Az NDK- ból pedig szerszámgépeket és szintén építőanyagokat kapott Magyarország. Látnoki képességek — Ez azt jelenti, hogy a kisszövetkezet két fronton is kénytelen piackutató munkát végezni. Hogy sikerül felderí­teni azt, hogy milyen árukért lehet üzletet kötni? — Minden év elején össze­hívunk egy háromnapos szim- poziont, ahol részt vesznek a gyártó cégek és külkereske­delmi vállalatok képviselői. Ezen mindenki elmondja, hbgy mire volna szüksége, s helyébe mit tud adni. Aztán következik az alkudozás. Azonban a kezdet kezdetén közel sem volt ilyen egyszerű a dolgunk. Meg kellett küzde­ni az ismeretlenséggel, s elő­fordult olyan, hogy egy-egy berendezésünket három évig is alkalmazták, mondjuk Szi­bériában, s azután nagy tételt rendeltek volna belőle. Bár ez hozzá tartozik az üzlethez, a vállalkozáshoz. A Szovjet­unióban például egy hazai nagyvállalattal kellett meg­mérkőznünk. Pedig nem is olyan termékeket szállítot­tunk volna oda, mint a ma­gyar cég, hanem olyat, ami­vel az nagyobb teljesítmény­re lett volna képes. A hazai vállalat nem járult hozzá eh­hez azzal az indokkal, hogy ők is készülnek ilyen bővítő gyártására. Sajnos ezt azóta sem kapták meg a szovjet partnerek, s így mi és a nép­gazdaság elestünk egy kétmil­lió rubeles szerződéstől. Az elmondottak alapján megfogalmazott törekvéseket és célokat véleményünk sze­rint minden tisztességes em­ber magáénak vallhatja. nem csodálkoztam, hogy a ter­vekkel kapcsolatban Németh Imre óvatosan nyilatkozott. — Nyilvánvaló, csakis olyan terveket készítünk, amelyekre már van megrendelésünk. Idei elképzelésünk értelmében het- venmillió forintos termelési értékre számítunk. Ez biztos. Ha ennél többre van igény, igyekszünk teljesíteni. Bár a jelenlegi gazdasági helyzetben látnoki képességekkel kell bírni ahhoz, hogy egy kisszö­vetkezet tervezni merjen. So­ha nem lehet tudni, hogy mi­kor jön be egy korlátozó in­tézkedés. Mi mindenesetre to­vábbfejlesztjük a berendezé­seinket, s ehhez kiválóan al­kalmas a szakembergárdánk. A tagok nyolcvan százaléka mérnök, vagy matematikus, s májusban adjuk át az új épü­letet, amelyben elsősorban fejlesztéssel foglalkoznak majd a munkatársaink. Ez a beru­házás különben harmincmillió forintba került. Fele annyi kereset — Ezt a harmincmilliót nyilvánvalóan a nyereségből vonták le. Ennek ellenére még mindig szépen maradt a tagoknak. Lehet, hogy ez a sikerük kulcsa? — Egyértelműen. Csakis az érdekeltségi rendszerrel ér­hettük el a százhúsz milliós nyereséget. Meg szokták kér­dezni tőlünk, hogy nálunk mennyit keresnek az emberek, a harminc tag és a kilenc al­kalmazott. Mindig azt mon­dom, hogy fele annyit, mint a korábbi vállalatuknál. Ezt úgy értem, hogy hatszor any- nyit dolgoznak, mint ott, és háromszor annyit keresnek. Egy dolgot mindenképpen érdemes még az elmondottak­hoz hozzátenni: azon termé­keken felül, amiket berende­zéseikért cserébe az ország kapott, a Dataplan kisszövet­kezet tavaly negyvennégy millió forint adóval járult hozzá a népgazdaság helyze­tének javításához... Fiedler Anna Mária M ég csak nem is sejthette Tyukodi Anasztáz, mi­lyen bajt idéz a fejére azzal a könnyelműségével, hogy alkoholos befolyásoltság alatt írott névtelen följelentését szórakozottságában aláírta, s így választ kapott a Defterdá- ri Népi Ellenőrzési Bizottság­tól. A rá váró drámai esemé­nyek baljós előjátéka azzal kezdődött, hogy Csámpa Emánuelné fontos tárgyalásra hívta meg a szomszédban la­kó özvegy Csipegető Károly- nét. Már a tárgyszerű légkör­ben lezajló tárgyalás prog­ramjának előzetes egyeztetése során megállapodtak abban, hogy ezúttal elkerülik azt, ami elválasztja őket — a deszkakerítést — és minden figyelmüket az előttük álló kérdések megoldásának szen­telik. így történt, hogy Csámpáék nagyszobájában, tejeskávé és fonottkalács fogyasztása köz­ben, elégedetten állapították meg, hogy az olyan fontos problémák megítélésében mint hogy a faluban ki kivel és hogyan csalja meg férjét, illetve feleségét, nézeteik azo­nosak vagy közel állnak egy­máshoz. Már a cseresznyebefőtt fo­gyasztásához kezdtek, amikor Csámpa Emánuelné általában jól tájékozott forrásra hivatkoz­va előadta, hogy Tyukodi Anasztáz választ kapott a né­pi ellenőrzéstől. Nehéz lenne szabadulni attól a gondolattól, mondotta, hogy Tyukodi fel­jelentett valakit a faluból. A hírforrás egyébként nem volt más, mint Micsoda leuka, Csámpánénak a harácsi posta- hivatalban dolgozó unokája. özvegy Csipegetőnének az izgalmas hírre még a bajusz- kája is megrándult, s rögtön elő is terjesztette az ügyre vonatkozó saját hipotézisét, mondván, alighanem a leér­tékelésről rántotta le Tyukodi a leplet. Rövid tűnődés után Csám- páné úgy vélte, hogy az el­Amikor kevés a pénz, ak­kor kellenek az ötletek. Ám gyakran ötletekre sincsen szükség, megteszi helyettük egy egyszerű felismerés is. Esetünkben is ez történt, mert az Állami Ifjúsági Bizottság és a KISZ Központi Bizottsá­ga arra a következtetésre ju­tott, hogy együttesen anyagi­lag is jobban támogathatnák az öntevékeny ifjúsági közös­ségeket. Az eddigi tapasztala­tokat értékelve kiderült ugyanis, hogy az országos hatáskörű szervek ugyan je­lentős összegeket osztanak el pályázati úton, de koordináció és munkamegosztás híján sok a párhuzamos kiírás. így a notórius jelentkezők ugyanar­ra a tevékenységre több hely­ről - is kaphatnak támogatást, ugyanakkor akadnak fehér foltok, amelyek felszámolásá­ra nem jut egyetlen forint sem. Ráadásul az elbírálás az írásban benyújtott pályamun­kákon alapul, s a hasznosítás­ról sincsenek érdemi informá­ciók. Mindez a központi pén­zek elaprózásához vezet, tehát: meg kell változtatni az elosz­tás módját! Eddig külön Ez a felismerés arra ösztö­kélte az ÁISH-t és a KISZ KB-t, hogy a hasonló célok megvalósítására külön-külön rendelkezésre álló pénzeket összeadja és 1987—88-ban együttesen 27 millió forintot bocsásson a megyék rendelke­zésére. A pénz letéti számlá­ra kerül, amelyet — további helyi forrásokkal kiegészülve — ifjúsági közösségek, egye­sületek támogatására kell fel­használni A beérkező pályá­zatokat egy szakértői csoport bírálja el. Ez a kuratórium nemrégiben Pest megyében is megalakult a megyei tanács művelődési osztálya, ifjúsági és sportosztálya, a KISZ Pest Megyei Bizottsága, a Pest Me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár munkatársaiból, va­lamint a témához értő, szer­veiben szilárd, de itaktikai- lag rugalmas tárgyalási po­zícióját nem sodorja veszély­be azzal, ha özvegy Csipege- tönétől alaposabb felvilágo­sítást kér a leértékelés dol­gában, hiszen mint mondot­ta, addig nem foglalhat fele­lősséggel állást, amíg bővebb információval nem rendelke­zik. Azt persze Csámpámé is jól tudta, hogy Harács határában a Hajnalpirkadás és a Déli Verőfény termelőszövetkeze­tek gazdálkodnak. Még azt is tudta, hogy a Hajnalpirkadás melléküzemágában több célú kiskerti gépek készülnek, s azokért az észak-amerikai piacon egymást tiporják a vevők. Sőt, még arról is ér­tesült, hogy a Déli Verőfény melléküzemágában gyártott szobabútorokat a nyugat-euró­pai üzletházak úgy kapkod­ják, mint a cukrot. Csak az­zal kapcsolatban látszottak foghíjasnak az ismeretei, hogy mindkét szövetkezetben mű­ködik egy-egy bizottság, amely a selejtes termékek eladását intézi. S érdekes módon a selejtes kisgépeket és bútor­garnitúrákat a két szövetke­zet vezetői hajlandók voltak saját maguknak megvásárol­ni. S hogy a szerencse meny­nyire kegyelte őket, azt jól mutatja, hogy a fillérekért megvett gépeken és bútoro­kon a rosszakaró sem vehe­tett észre semmi hibát, mikor azok már személyi tulajdon­ba kerültek. Tyukodi Anasz­táz szállította ezeket a selej­tes árukat a gazdájukhoz, mert ő rendelkezett azzal az istenáldotta képességgel, hogy a bútorban felismerje a fahul­ladékot, a kisgépekben pedig az ócskavasat, miként az a papírokon szerepelt. Könnyen lehetséges azonban, hogy Tyu­vezeteken kívüli személyek­ből. Mint Solymosi Sándortól, a megyei tanács ifjúsági és sportosztálya helyettes vezető­jétől, a kuratórium egyik tag­jától megtudtuk, a KISZ KB és az ÁISH 1 millió 300 ezer forintot juttatott a megyének. Ehhez az ifjúságpolitikai alap­ból 200 ezer forintot, a me­gyei KISZ-bizottság részéről 40 ezret tettek hozzá, s az év végéig összesen 2 millió fo­rintot szeretnének tudni a letéti számlán. A pályázatok benyújtása nincs határidőhöz kötve, azokat a kuratórium negyedévente bírálja el, és további sorsukat is figyelem­mel kíséri. Az ÁISH és a KISZ KB ajánlásában több támogatan­dó tevékenység szerepel. Ezek közé tartózik például autonóm gyermek- és ifjúsági közössé­gek, főként olyan helyi egye­sületek, társaságok alakulása és működése, amelyek külön­böző szabadidős elfoglaltsá­gokra szerveződnek. Segíteni kívánják azokat az intézmé­nyeket is, amelyekben teret és meghatározó szerepet kap­nak az ifjúsági csoportok. A közösségi videózás elterjesz­tésére hivatott távlati prog­ram első elemeként ösztönzik a videotársaságok megalaku­lását és egy olyan videotéka­hálózat létrehozását, amely a fiatalokat foglalkoztató kér­dések és problémák feldolgo­zásához készítene különböző műsoros kazettákat, például ismeretterjesztő és vitaműso­rokat, nyelvoktató programo­kat. Támogatni kívánják kul­turális vállalkozások alaku­lását, működtetését is. Nyitott kérdések A megyei kuratórium még nem alakította ki végleges véleményét, mert nagyon tág a pártfogásra, érdemes tevé­kenységek köre. Ugyanakkor nem akarnak abba a hibába esni, hogy mindent ebből, a végül is szerény összegből oldjanak meg. Ezért valószí­kodi megelégelte ezt a spe­ciális szerepet, vélekedett öz­vegy Csipegető Károlyné, s ezért ragadott tollat. Anélkül, hogy a dialektikus logika alaptételeire való hi­vatkozással megterhelte volna a tárgyalás menetét, Csámpá- né nem hallgathatta el bizo­nyos fenntartásait e tetszetős hipotézissel szemben. Rámuta­tott, hogy Tyukodi nak bizo­nyára ezért a szolgálatáért né­zik el a Déli Verőfénynél: mikor a keverőbői szállítja a csirketelepre a tápot, három­négy zsákkal mindig leejt a saját kapuja előtt belőle, így aztán a háztáji gazdaságában ingyen lakhat jól a jószágállo­mány. Nagy marha lenne hál Anasztáz, ha éppen ott ■ rob­bantana, ahol őt is agyon­nyomja az omladék — foglal­ta össze véleményét Csámpa Emánuelné. Hogy e talányos és szövevé­nyes ügynek ezt az aspektu­sát semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni, ezt özvegy Csipegetőné készség­gel elismerte. Egyező akarat- nyilvánítással tehát arra a megállapodásra jutottak, hogy újabb tárgyalási fordulót rendeznek, s addig is gondo­san tanulmányozzák az egy­más véleményét és * érdekeit figyelembe vevő végleges megállapodás lehetőségét. Így hát amikor további szomszédok meglátogatására indult a két banya, ahogy Ha- rácsszerte nevezték őket, mindössze egy szűkszavú kö­zös közleményt adtak ki ma­gukból. Ennek lényege ez volt: Tyukodi Anasztáz feljelentet­te a falu vezetőit, hamarosan mindenki le lesz tartóztatva. Bár okai által a véletlen is meghatározott, azt semmikép­pen sem nevezhetjük szükség­szerűen bekövetkező egybe­nűnek látszik, hogy március­ban a gyermek- és ifjúsági szabadidős közösségek és a videózásra szerveződő társasá­gok megalakítására, illetve a meglevők támogatására írnak ki pályázatot. Különösen a videózás elterjesztéséhez fű­ződnek érdekek. Dunakeszin, Tápiógyörgyén, Erden akad­nak felkarolásra érdemes pró­bálkozások. Egyebek között nyitott kér­dés az is, hogy milyen for­mában részesüljenek a közös­ségek a letéti számlán elhe­lyezett pénzből? A vissza nem térítendő, úgynevezett céltá­mogatás, vagy a kamatmen­tes kölcsön a célravezető? Az utóbbiról egyelőre keveset tudni, mert hiányzik az ez­zel kapcsolatos pénzügymi­nisztériumi állásfoglalás. A megyei szakértői bizottság egyébként is inkább arra haj­lik, hogy lehetőleg visszatérí­tendő támogatásként osszák el a summát. Ez ösztönöz ugyanis arra, hogy a pályá­zók minél jobban hasznosít­sák a pénzt. Több csatornán Felmerül az a kérdés is, hogy mi történik akkor, ha elfogy a számlán elkülönített pénz? Lesz-e utánpótlás? A választ a mostani kísérlet ta­pasztalatait értékelve lehel majd megadni. Amennyiben eredményre vezet, úgy a foly­tatás sem maradhat el. A me­gyei kuratórium azért dolgo­zik, hogy sikerre vigye az új elosztási formát. Ehhez elő­ször is az kell, hogy végle­ges álláspontjuk kialakítása után a széles nyilvánosság elé lépjenek. A pályázatok kiírá­sát, az új lehetőségeket a tár­sadalmi és tömegszervezetek, a különböző intézmények csatornáin keresztül akarják megismertetni az érdekeltek­kel. Tervezik azt is, hogy ta­nácstagi beszámolókon, falu­gyűléseken, ifjúsági parla­menteken is népszerűsítik el­gondolásaikat. K. L. esésnek, hogy a faluszerte ba­nyáknak nevezett hölgyekkel csaknem azonos időpontban felelősségteljes megbeszélést folytattak egymással a Haj­nalpirkadás és a Déli Verő­fény elnökei. Wolfhauser Armin, a Haj­nalpirkadás elnöke javaslatot terjesztett Szentmarjosi Ákos, a Déli Verőfény elnöke elé. Itt van ez a januárban pél­dátlanul meleg időjárás, ki kellene használni, mondotta. Most megrendezhetnénk az évente szokásos, termelőszö­vetkezetek közötti barátságos futballmérkőzést, s mire jön a tavaszi nagymunkák ideje, a sebek behegednek, a cson­tok összeforrnak. A meccs után a szövetkezetek kulturális alapjából rendezhetnek olyan vacsorát, hogy mind a tíz Uj­júkat megnyalhatják utána. Percekig komor lélekkel hallgatta e szavakat Szent­marjosi Ákos elnök. Lám, lám, ő hánysior elmondta már, hogy 1988-ban új gondolkodásmódra lesz szük­ség, és akkor ezzel a zseniá­lis, újszerű gondolattal nem ő, hanem Wolfhauser rukkol ki. Fennhangon azonban így válaszolt: a számból vetted ki a szót, éppen én is ezt akar­tam javasolni. S közben arra gondolt, hogy a technikás Tyukodi a cseleivel masnit köt maid a Hajnalpirkadás védőinek a lábára. Nagyokat koccintottak az elnökök, hisz a tárgyalóasztal­nál eredményes munkát vé­geztek. Tyukodi Anasztáz meg még csak nem is sejtette, miként gyűlnek a zivatarfelhők sor­sának akkor még napsütötte egén. Cseri Sándor (A drámai kifejletről három hét múlva ugyanitt számolunk be. Addig szívesen fogadnánk olvasóink ötleteit arra vonat­kozóan, miként bűnhődjön Tyukodi vagy miként hárítsa el a rá leselkedő veszélyeket.) Közöttünk a helye mindenkinek, aki Józan, mértékletes életet él, és — annak, aki gátat akar vetni a honfitársainkat, a családokat tönkretevő italáradatnak; — annak, akiijén a társakért érzett felelősség munkál, s aki a saját éíetpéldájával joggal figyelmeztethet másokat a mérték­vesztés veszélyeire; — annak, aki olyan közösségi tevékenységet végez vagy keres, amely örömet okoz, edzettebbé tesz, s egészséges keretek kö­zött segít az érvényesülésben, a nehézségek, feszültségek el­viselésében; — annak, aki az egészséges, kulturált viselkedés alapjának tartja a józanságot, tiszteletben tartja az alkoholt elutasítók indí­tékait ; — annak, aki szivén viseli a felnövekvő fiatal nemzedékek sorsát, hogy ne az itaiozásl pótcselekvést válasszák a problémákkal való szembenézés helyett; — annak, aki az önsegítés indítékainak felerősítésével segíteni kész az alkoholmpcsárból kikapaszkodni akaróknak; — mindazoknak akik támogatni akarják az alkoholizmust meg­előző, gyógyító és rehabilitációs törekvéseket. önszervező köreibe hívja és várja a .Józan Élet Családvédő Egye­sület országos előkészítő bizottsága mindazokat, akik az egészség- megőrzés társadalmi programjához ekképp is kapcsolódni kívánnak. A Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága és a Vöröskereszt megyei vezetősége is — területi szervein keresztül — felkarolni, segí­teni kész a józansági-családvédő mozgalom helyi kezdeményezéseit. További információt nyújtanak a megyei szervezeteken túl az egye­sületek szervezői, az Országos Alkohológiai Intézet címén. 1021, Bu­dapest, Vörös Hadsereg út 116. Tel.: KT-sm. Önről van szó! Ha harc, legyen harc! (3.) A banyák közleménye

Next

/
Thumbnails
Contents