Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-13 / 37. szám

MEtíl’EM 1988. FEBRUAR 13., SZOMBAT 3 A magyar—szovjet barátság évfordulója Nyíltság és egyetértés A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége a magyar—szovjet barátsági szerződés aláírásának 40., vala­mint a szovjet hadsereg megalakulásának 70. évfordulója al­kalmából ülést tartott. A képen Apró Antal, a társaság elnö­ke beszél. Hármas jubileumra, a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés alá­írásának 40., a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság meg­alakulásának 30., valamint a szovjet hadsereg és hadiflot­ta létrehozásának 70. évfor­dulójára emlékeztek pénteken a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnökségé­nek ülésén. A Parlament va­dásztermében megtartott ta­nácskozáson Apró Antal elnök méltatta a jelentős történel­mi eseményeket, mint a bé­ke védelme erősítésének, a szocializmus történelmileg szükségszerű Jyőzelmének, to­vábbi fejlődésének egy-egy mérföldkövét. Üj szakaszt nyitott hazánk életében a barátsági szerződés megkötése: jelentős szerepe van a kétoldalú diolomáciai, gazdasági,' műszaki-tudomá­nyos, kulturális kapcsolataink fejlődésébén — • hangsúlyozta, majd megállapította.: a két or­szág közötti'1 kontaktusokat á nyíltság, az egyetértés, az azo­nos célok jellemzik; egyezmé­nyeink a kölcsönösségen és az egyenjogúságon alapulnak. A négy évtizedes együttműködés legdinamikusabb területe a gazdaság, s eredményesen fej­lődnek a magyar—szovjet kulturális kapcsolatok is. Fontos szerepet tölt be egy­más népei életének, kultúrá­jának megismertetésében az MSZBT 30 éve alakult test­vérszervezete, a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság. A két szervezet sokoldalú együttmű­ködése felöleli népeink poli­tikai, gazdasági és kulturális életének valamennyi terüle­tét. A baráti társaságok alap­pillérei az új típusú kapcso­latrendszernek, amely legújab­ban a közvetlen vállalatközi kontaktusokkal bővült — mon­dotta végezetül. Ezt követően Pach Zsigmondi Pál akadémikus a magyar— szovjet társadalomtudomá­nyi együttműködés tapaszta­latairól tájékoztatta a testü­letet. A vita után az országos el­nökség Biró Gyula főtitkár előterjesztésében elfogadta az MSZBT idei munkatervét. A tanácskozáson — amelyen részt vett Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete Is —, meleg sza­vakkal köszöntötték Apró An­talt 75. születésnapja alkal­mából. Látogatás a KFKl-ban A 19 iparági-ágazati szak- szervezet közgazdasági titká­rai pénteken a Központi Fi­zikai Kutató Intézetbe láto­gattak. A vendégeket Szabó Ferenc főigazgató tájékoztatta az in­tézet eddigi tevékenységéről, céljairól. Majd Nagy Sándor, a SZOT titkára a mozgalom és az értelmiség kapcsolatai­ról szólt. Szájtátva Ritkaság Nem egyik napról a másik­ra, de kialakulóban van egy eddig ismeretlen helyzet. Itt, ott, amott munkaerő-felesleg mutatkozik. A megye kivétel. Illetve . . . Nem olyan egysze­rű ez, mint első pillantásra lát­szik. A megye egyre inkább ritkaságnak számít az ország hasonló közigazgatási területei között, mert nálunk, ha úgy általában mérlegelünk, akkor még mindig kétszer, négyszer több álláshelyet kínálnak fel a munkaadók, mint amennyit keresnek a munkavállalók. Szájtátva tapasztalja viszont az ember, hogy nem szabad úgy általában mérlegelni, mert a munkát keresők nem álta­lában keresik a munkát, ha­nem nagyon is konkrét he­lyet, beosztást, fizetést stb. re­mélnek. S ritkaság, ha a felkí­nált hely és a kívánt feltételek teljesíthetősége összetalálkozik. Egyre ritkább ez az eset, az­az sokasodnak a figyelmezte­tő jelek, a kereslet és a kíná­lat között erősödik az ellent­mondás. Ami persze létezett eddig is, csak éppen rejtett maradt, a szakemberek szűk köre bajlódott vele csupán, mint a jövendő egyik, időzí­tett bombájával, aminek a robbanása elkerülhetetlen ... A kérdés ma is kérdés: elkerül­hető a robbanás? Napjainkban összetalálkozik a képzés, továbbképzés sok­féle gyengesége és ellentmon­dása a szerkezetváltás meg nem kerülhető teendőivel. A munkaadók egyre inkább rá­jönnek, csakis pontosan meg­határozható feladatokra szabad felvenniük embereket, a mun­kavállalók viszont egyre riad- tabban tapasztalhatják, a nyolc általános vagy a gimná­zium elvégzése egyre keveseb­bet ér. A ritkaságnak számító helyzete a megyének, aligha tévedünk a feltételezéssel, nem örökös állapot. Vége lesz, aho­gyan más megyékben már a végére értek annak a kellemes helyzetnek, amikor a munka­erőgazdálkodás abból állt, hogy nem kellett törődni vele. MOTTO Büntetőeljárás bizonyítéka lehet? Joghézag az adóbevallásban Amikor a cikk megírására készültem, eszembe jutott, hogy megnézzem, hogyan ér­telmezi az Idegen szavak és kifejezések szótára azt a bizo­nyos görög—latin eredetű szót. Érdekes felfedezésre jutottam, s a következtetést az olvasó­ra bízom. A legrégibb ilyen szótárpéldányomban, a Szikra 1951-^s kiadásában, nem lel­tem rá ... Az Akadémiai Ki­adónak a 70-es évekbeli pél­dányaiban viszont már igen. Eszerint a „paraszolvencia in­gyenes szolgáltatásként járó kezelésért az orvosnak jutta­tott tiszteletdíj; „hálapénz”. S hogy a tárgyra térjünk, ez az a lathatatlan jövedelem, amely most vihart kavarva ismét na­pirendre került — a megadóz­tatásával. így nem igaz Dr. Weidinger István 33 éve körzeti orvos Érden. Aktív közéleti szereplést is vállaló orvosként ismertem meg. Ta­nácstag és tagja a városi ta­nács végrehajtó bizottságának. Példás orvosi magatartásának híre a szomszédos települések­re is eljutott. Kíváncsi voltam a véleményére. — Az egészségügyi ellátás feltételeinek a megteremtése állami feladat. Az egészség- ügyi törvény kimondja, hogy ez az ellátás ingyenes, min­denki számára hozzáférhető. De hogy ez így nem igaz, azt mindenki tudja. Legfeljebb akkor, ha elég agilis a körzeti orvosa. Mert például a kórházi ágy köztudottan kevés, hete­ket. hónapokat kell várni rá, viszont ha megvan a megfele­lő kapcsolatom, s ecsetelem a körülményeket,' szakmailag felkeltem az illetékes érdeklő­dését, rááll, hogy azonnal küldjem a beteget. De mi erre a környezeti reakció? Árulják a kórházi ágyakat! Persze nincs olyan orvos, aki ne kap­na ... Csak az a kérdés, kitől és miért, hiszen a betegellátás idejét köztudottan másodper­cekben mérik. Orvosa válogat­ja, hogy a.stoppolt fehérneműs betegtől elfogad-e bármit. Vagy attól a nyugdíjastól, aki hideg lakásban fogadja, mert az aznapra kiporciózott tüze­lőt már elfűtötte. Mégis azt gondolom, hogy ez nem csupán az egészségügy problémája. Nálunk a társadalom erkölcsé­vel van baj. Egy-egy kirívó esetet felkap a sajtó, s azzal sokat árt azok­nak, akiktől mindez távol áll. És vajon közszájon forog-e ugyanígy, hogy van kollégám, aki reggelenként újságkihor­dással foglalkozik, hogy fedez­hesse azokat a költségeket — továbbképzés, benzin —, ame­lyekre a hálapénz visszautasí­tásával a munkabéréből nem futja. Nagyon igaz, magam is azt tartom, az ember egészsé­ge nem lehet árucikk. És az orvosé? Hogy mi a megoldás? Biztosítási rendszerünk, sőt továbbmegyek; egész egész­ségügyünk reformja, amelyben a betegbiztosító magára vállal­ja az ellátás «teljes költségét, és a tisztességes munkát tisztes­ségesen honorálja. Az adózás? Fegyelmezett állampolgár va­gyok. ha kötelező, bevallom. És elhiszik majd nekem? Az­zal együtt, hogy életvitelem nélkülöz minden luxust. És ez az egész mit old meg? A kerepestarcsai kórházban folytattuk a beszélgetést dr. Marczell Mihállyal, a csecse­mő- és gyermekgyógyászati osztály vezető főorvosával és dr. Ajtay Andrással, az ideg­osztály adjunktusával, a kór­ház számítástechnikai osztálya vezetőjével. Később bekapcso­lódott az eszmecserébe dr. Szabadfalvi András főigazga­tó főorvos. Nehéz volt utólag követni a jegyzetemben, ki mit mondott szó szerint, de mert véleménykülönbség nem volt, csupán kiegészítették egymás szavait, az elhangzott vélemények mellé nem írjuk megfogalmazója nevét. Elfogadni sem meri — Előreszaladtunk annak az ígéretével, hogy hazánkban mindenkit állampolgári jogon megillet a legmagasabb szintű orvosi ellátás is. A diagnosz­tikai és terápiás lehetőségek elégtelensége miatt az állam­polgárnak egyhamar rá kellett jönnie, hogy az ehhez vezető út hosszú. Ezért megkísérli le­rövidíteni. Ezzel mintegy adott a hálapénz létrejöttének lehe­tősége, Ugyanakkor adott az egészségügy fizetési szabályo­zórendszere, amely aluldotál, és a piaci helyzet, hogy az or­vosnak meg kell élnie. Olyan kényszerpálya ez, amire objek­tíve kerül az egyén. Azonban minderről le kell választani az — kellően el nem ítélhető — intézményesített paraszolven­cia-rendszert, amikor a beteg előtt egyértelműen kinyilvá­nítják, hogy fizetnie kell. De még így sem kizárólag az egészségügy sajátos problémá­ja ez. Nem lehet kiszakítani abból, hogy hovatovább min­denütt és mindenért fizetni kell, a benzinkutastól — a ke­reskedőig, és még sorolhat­Mégis a rögösebb út járhatóbb Berecz Frigyes hozzászólását mondja, mellette balról jobbra: Lénárd László és dr. Porgányi Gyula (Folytatás az 1. oldalról.) az aszályos időjáfás miatt őszi vetéseink hiányosan, vagy egyáltalán nem keltek ki, gé­peink műszaki állapota erő­sen leromlott, s egyes üzemek termékeire még nem voltak megrendelések. A kedvezőtlen jelek ellené­re a termelőszövetkezet ta­valy 325 millió 564 ezer fo­rint értéket állított elő, ami a megelőző esztendő teljesítmé­nyének 111,9 százaléka. Ez elsősorban az ipari főágazat munkájának köszönhető, hi­szen ez a tavalyinak 119 szá­zaléka, míg az alaptevékeny­ség 98,6 százalékot produ­kált. Persze leginkább az ér­dekli a dolgozókat, hogy mennyi volt a szövetkezet nyeresége, s e téren szintén sikerült túlszárnyalni a ter­vet, s az 1987-es esztendő nyeresége így 38 millió 630 ezer forint lett. Ehhez jelen­tősen hozzájárult a cipősarok­gyártás, a műanyagüzem és a selyemipari vállalat csomago- lójának, valamint a nyomda teljesítménye. A szövetkezet legkevésbé eredményes rész­lege pedig a faüzem volt. Behozhatatlan,fagykár Az elmúlt esztendő hideg­rekordjai, mint az ország más részéin, Kiskunlacházán is nám. Nem hiúsági kérdés, ha felvetjük: egy kalapba kerül­tünk a benzinkutassal, a pin­cérrel? Pedig kvalifikált értel­miségiként emberekkel dolgo­zunk, egészségük visszanye­réséért, életükért egyszemélyes felelősségű döntésekre kény­szerülünk a nap minden órá­jában. Folyamatos továbbkép­zésünk, információszerzé­sünk, külföldi tapasztalatcse­réink szinte kötelezőek felké­szültségünk szinten tartásához. Megterhelésünkről nem is szólva, amely már-már túl­megy az emberileg elvárhatón. Nemcsak a fizetésünk, a túl­órák, az ügyeletek, a helyette­sítések díjazása is minimális. Annyira, hogy kénytelenek va­gyunk azt érezni: a hálapén­zeket belekalkulálják a fize­tésünkbe. Csak példaként: egy konzílium óradíja nem éri el egy szakmunkás órabérét. S aki végképp eltökéli, hogy nem fogad el semmit, azt kör­nyezete idiótának vagy hazug­nak tartja, a betegnek pedig megsemmisül a bizalma: mit tud ez, ha még elfogadni se meri? Önmaga ellen? — A szocialista országokat is beleértve, egyedül vagyunk Európában ezzel a gyakorlat­tal. Az illetékeseknek kell le­vonniuk a konzekvenciát, ho­gyan szüntethető meg. — S az adóbevallás? Van rá — bizo­nyos körülmények között — lehetőség, hogy az orvos elfo­gadja a hálapénzt. Ugyanak­kor mint hatósági feladatokat is ellátó, egyszemélyes felelős­ségű döntésre felhatalmazott állami alkalmazottat sújtja a büntető törvénykönyv, mert mindezzel összeegyeztethetet­len hogy anyagi juttatást fo­gadjon el Ekkora joghézag mellett ki az, aki nyilatkoza­tot állít ki önmaga ellen? Kádár Edit leginkább a növénytermesztő szakembereknek okoztak gon­dot. Többek között ezt is meg­tudhattuk Fejérdy Győző el­nöktől, a Petőfi Termelőszö­vetkezet zárszámadó közgyű­lésén. A gazdaság vezetője el­mondta, hogy 1987-ben a ter­vezett 24 millió forintos nye­reséghez képest több mint 1,5 milliós lemaradást könyvel­hettek el. Ennek oka elsősor­ban a kegyetlen télben kere­sendő, hiszen az őszi árpát teljes egészében ki kellett szántaniuk, s a gyümölcsösök­ben a barackültetvények szin­te nem is adtak termést. Az állattenyésztés és az ipari üze­mek terven felül is hoztak a gazdaság konyhájára, s ez csökkentette a kiesést. A szö­vetkezetnek jelenleg a koráb­binál jobb munkaszervezés és a költségek csökkentése mel­lett az jelenti a legnagyobb tennivalót, hogy az elmúlt esztendőben elkezdett, a te­henészeti telep majdnem 11 millió forintos rekonstrukció­jának folytatásához az előze­tesen beígért állami segítség egyelőre hiányzik, s enélkül a befejezés kétséges. A közgyűlés vitájában szót kért~dr. Fekete Ferenc is, aki ígéretet tett arra, hogy a meg­kezdett telepi rekonstrukció ügyében tájékozódik az ille­tékes szerveknél. Másodvetéssel sikerült Nehéz évkezdet, komoly munka, jó eredmények. így lehetne összegezni mindazt, amit Szabó János, a tápió- szentmártoni Aranyszarvas Tsz elnöke mondott — az 1987. évi gazdálkodást ismertetve —, a zárszámadó küldöttgyű­lésen. Kiszántották az őszi ve­tést, helyére kukorica került, amely aztán a megye legjobb termésátlagát hozta. Értéke­sítési gondok mutatkoztak a jó termést hozó zöldborsónál, de végül sikerült hűtőházak­A mezőgazdasági kisgépe­ket gyártó és forgalmazó vál­lalatok az idén a tavalyival azonos mennyiségű gépet és berendezést ajánlanak a hazai kistermelőknek. A forgalma­zásra várhatóan továbbra is a kereslet lesz a jellemző, mi­vel a kistermelők tulajdoná­ban lévő mintegy 200 ezer motoros kerti gép — traktor kapáló, permetező. fűnyíró stb. — immár kevés, egy ré­szük ráadásul megérett a cse­rére. Pótlásukra importtal is számol a kereskedelem, és ké­szítenek kisgépet nemzetközi •kooperációban is. A veszprémi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat az idén 30 ezer Robi kistraktort ké­szít, a legkeresettebb R—55- ös típusból 24 ezret gyárta­nak, 4 ezerrel többet mint tavaly. A gépen olyan módo­sításokat és ésszerűsítéseket hajtottak végre, amellyel csök­kentették a kevésbé kihasz­nálható tartozékok számát. A 11 kilowattos (15 lóerős) kistraktorokat gyártó Rába Magyar Vagon- és Gépgyár a tervek szerint megismétli a naK ataam, s ez is a uiagazai eredményét gyarapította, hoz­zájárult a több mint 30 szá­zalékos túlteljesítéshez. Jó eredményekkel büszkélked­het az állattenyésztés is, hi-, szén például a tehenenkénti tej hozam elérte az 5560 litert., A lótenyésztést anyagi meg­fontolásból felszámolták, ám belépett a tenyészállatok so­rába a giliszta — már több mint 6 millió rágja át a tehe­nészeti trágyát és készít érté­kes biohumuszt. Minden eredmény ellenére sem sikerült 72 ezer forintnál magasabbra tornázni a szö­vetkezeti átlagkeresetet, s en­nek elsősorban azok az elvo­nások az okai, amelyek a jól gazdálkodókat még mindig sújtják. A szabályozók követ­keztében a mostani 14 millió­val szemben jövőre a 10 mil­lió forintos tervezett nyereség is csak megfeszített munka árán teljesülhet. Erről beszél­tek a vitában a tagok, s a mezőgazdaság lehetőségeiről, a kibontakozás útjáról szólt dr. Takács József is. Adottságokhoz igazodva Jelentős növekedést, fejlő­dést tűzött ki célul 1987-re a letkési Ipolyvölgye Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet ve­zetősége, maga és a tagság elé a talpon maradás érdekében. Bár sem az időjárás, sem a gazdasági feltételek nem ked­veztek, a zárszámadó közgyű­lésen Légrádi János elnök mégis arról számolhatott be, hogy a meghatározott célokat elérték. A tavalyi év volt az első, amikor mind az alap, mind az ipari tevékenység megfelelt a terveknek, sőt azokat túl is teljesítette. Nőtt az árbevétel, termelési érték, a nyereség a tervezett 8 mil­lió forinttal szemben csaknem 18 millió forint volt. Ezen be­lül a tervezettnél nagyobb nye­reséget hozott az alaptevé­kenység, a növénytermesztés, állattenyésztés is. Az eredményes gazdálkodás­ban nagy szerepe volt az ipa­ri tevékenységnek —, amely á helyi foglalkoztatási gondokon is sokat segített — és a letké­si műszerüzemnek. Az üzem 1987-ben 34 millió forint ér­tékben gyártott világviszony­latban is korszerű transzfor­mátorokat. Ez az egység most anyagbe­szerzési gondokkal küzd, ve­szélybe került léte ... A termelőszövetkezet zár­számadó közgyűlésén felszó­lalt Vörös István is. A mező- gazdaság helyéről, szerepéről és jelentőségéről is beszélt, hangsúlyozva az adottságok­hoz igazodó termelési struk­túra kialakításának fontossá­gát. Mint mondta, az Ipolyvöl­gye Tsz bátran él az új lehe­tőségekkel. számos jel mutat a vállalkozó szellem mind na7 gyobb mértékű megnyilvánu­lására. tavalyi teljesítményét: 400 Rába—15-ös kerti traktort ké­szít, ám ha az érdeklődés év közben növekszik, akkor akár 700-800-at is tud gyártani. A kereskedelmi vállalatok­kal folytatott közös piackuta­tás alapján a szegedi Vas- és Fémipari Szövetkezet össze­sen több mint 10 ezret gyári 2-3 kilowatt teljesítményű kerti traktorból. Hagyományos termékei mellett a szövetke­zet újdonságokkal is kiruk­kol: több olyan kisgépet ké­szít, amelyet eddig csak kül­földről lehetett beszerezni. Ilyen a benzin-, illetve a vil­lanymotorral üzemeltető ro­tációs kapa, amelyhez más talajművelő eszköz is kap­csolható; a kisgéoből egyelőre 3 ezret készítenek. A külföldi kisgépek közül igen keresett az E—931-es tí­pusú motoros kapa, amelyből az Agrotek 3 ezret igényelt az NDK-beli partnerétől, amely egyelőre 500 szállítását vállalta az év első felére. Ez annyi, mint amennyit tavaly szállítottak. Növekszik a kistermelők gépigénye Újdonságok gazdálkodóknak

Next

/
Thumbnails
Contents