Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

Elbánnak a disznóval A hosszú kések napjai jönnek A TUDÓSOK EGYELŐRE adósok a gyermekkori emlé­kezet pontos leírásával, így főként találgatásokra vagyunk utalva. Az átlagosnál mélyebb nyomot hagyó esemény csakis olyan lehet, ami maga sem átlagos. S hogy lenne az, ha csak évente egyszer kerül rá sor? Igen, ilyen a disznóvá­gás, disznótor, disznóölés, hogy városunk mindahány megnevezését egyszerre hasz­náljuk. Hagyománytiszteletből persze lehet húsvéti körmene­ten is részt venni, s még le­hetne sorolni a másfajta cse­lekvéseket is, most marad­junk eme haladó hagyomány­nál. S hogy miért haladó? For­dítsuk meg a kérdést: már miért ne lenne az? Bizonyos őskonzervatív elemek újbóli előfordulása manapság az új­donságnak kijáró ovációval is járhat, örvendezzünk ilyetén­képpen a disznóölés felett is... Manapság egy jó disznó sox húst, kevés zsírt ad. s hozzá lehet jutni úgy negyvenforin­tos kilónkénti élősúlyáron. (Vigyázat! öt kilogramm élet levonandó! íme, az ösztönös materializmus egyik leges- legelső megnyilatkozása... !) Kell hozzá rizs, ki mennyit szeret, paprika, só, bors, fok­hagyma, vöröshagyma, bél, bendő, s ha szeretjük a kol­bászt — pedig több a nap! — akkor pénztárcánktól függően, húsféle. Kiadásaink — a böllér munkadíját is beszámítva, ter­mészetesen a bélmosó asszony béréről sem megfeledkezve, úgy a kilencezer forint körül alakulnak, természetesen a feldolgozandó sertés eredeti méretéből eredeztetve. S mit kapunk cserébe? Ogy harminc—harmincöt kilo­gramm kolbászt. Hurkából, véres hurkából, májasból to­vábbi 15—20 kg a termés, s lesz még pástétomunk, saj­tunk, legalább két sonkánk, jó néhány szalonnánk, s vagy tizenöt kilogramm finom le­sütött húsunk, s egy jó lábas! nyi tepertőnk. ..amit ...mi felénk ■ csak töpörtyűnek hívnak. A termékek összértéke szerény számítás szerint is túlhaladja a befektetést, s már csak egy komoly ember ismeretségére kell szert tennünk, aki jártas a füstölés tudományában. AMIKOR FEHÉR JÓZSEF és fia, Fehér József bevágja magát a piros Zsiguli- kombi­ba. tudják, nem pihenni men­nek. Szakavatott mozdulatok- kal pakolnak ki az éppen ese­dékes háznál, külön ládikó dukál a késeknek, s ha kell, teknőt, vágóasztalt is visznek. Liturgiában sincs különbül megírva, ahogy elbánnak a disznóval. Amíg egyikük a finom kötelet illeszti a poca orrára, addig másikuk az ál­latot hátulról tessékeli. Na nézd csak — ámuldoz­nak —, már megint késbe szaladt egy. s máris a pörkö­lésen jár az eszük. Körmölö- vas nélkül nem megy — ál­lítják —, s boszorkányos ügyességgel pörzsölik a bőrt pont a legjobbra. Orjára vagy karajra? — kérdezik a házi­asszonytól, s az első visítás után másfél órával már a konyhában találjuk a meste­reket. Idősebb Fehér József hosz- szan szemez a bezárt pálin-- kásüveggel. megjegyezve: mi­lyen undorító is a bezártság. A gazdasszony előveszi- a há­rom hete timsóban áztatott poharakat (ekkorra már jól összementek), s azokat félig töltve átnyújtja az áldomást. Azonnal jobb a kedv, s még Kertbarátkor Korai saláta A B. Tóth Ferenc kert­barátkor tagjai idei első találkozójukat január 11-én rendezik a művelődési köz­pontban. Ezúttal is egy előadást hallgatnak meg. nevezetesen a zöldségfélék korai termesztéséről, e ter­mények közül is a salátá­ról esik majd a legtöbb szó. Kása István agrármér­nök lesz a téma gazdája, aki 18 órai kezdettel kap szót az előadói asztalnál. jobb lesz, -mikor ifjabbik Fe­hér a kitűnő sült vérből reg­gelizik. Üj erőre kaptam — állítja — pedig még él sem fáradt. Nekiüli. s -tejet iszik, majd megfeni az összes kést. (A háziak is odacsempészik életlen vackaikat.) Aztán felbúg a villanydará­ló, s mohón nyeli a tömérdek húst, míg a böllérfőnök cson­toz, szortíroz, minek mennyi s miféle hús, meg más „al­katrész” kell. Olykor jelentő­ségteljes pillantást vet az asz­tal szélére tett borosüvegre — inkább a templomtorony dőljön le, de ne ebből akár csak egy csepp is ki — s másfél óránként legalább fél decit el is szopogat. Egyéb­iránt ez szinte védőital, hi­szen mindent meg kell kós­tolnia, ne legyen sós, de sót- lan sem maradhat, kell-e még bors, vagy inkább paprika. Csoda, ha elzsibbad a nyelv? No, nem úgy gazdája. Ami­kor a gazdasszony délután már a zöld borosüveget néze­geti, idősebb Fehér szinte hangosan gondolkodik el azon, milyen színjátszó is ez a mai világ. A töltőgépről se­besen kunkorodnak a kolbá­szok, töltődnek a hurkák, s a kezek alatt gömbölyűdnek a pástétomok. A ház összes la­kója keményen dolgozik. Ki a padlást teszi még alkalmasab­bá a hurkák fogadására, ki a segítőket igazgatja, ki a -kol­bászok számára készíti a cé­dulát. A tűzre is vigyázni kell, az abalénak épp hogy Totyognia, inkább pezsegnie, mint forr­nia kell. Dani Pálné, Erzsiké néni jól érti ezt a mestersé­get, sőt, még azt is, milyen­nek kell lenni a legjobb 'tö­pörtyűnek. (Akkor a legjobb, ha a forró zsírban végighúzva rajtuk a fakanalat, pattannak älcl£t-el ) KÖZBEN KISÜLT az első szál kolbász, az első pár sze­let pecsenye is, le lehet ülni, meg lehet állapítani: ebben a gazdasági helyzetben is le­het örülni, ha másnak nem, hát a saját toroshúsnak. Később — miután minden kész van — újra előkerül a pohár, áldomásra, meg arra. ha lesz jó disznó, jut rá pénz, ráér a mesterkettős, jö­vőre is lesz találkozó. Az jó, bólogat idősebb Fehér József, addig eltelik az év, s közben felcseperedhet ez a csöppnyi pohár is, s elgondolkodva for­gatja az üveget. Ballai Ottó A franciaágy és a váltó NAGyKORÖSI Egyik ismerősöméknél szil­vesztereztünk. Gyönyörű a la­kásuk. A feleség boldogan vezet be a hálószobába, néz­zük meg milyen új darabot vett megint. Méghozzá áremel­kedés előtt! Potom tizennyolc­ezerért. Egy süppedős francia­ágy, körös-körül fodorral. Né­zegetjük, csodáljuk. Míg a férjem megszólal. — A te anyádnak is volt franciaágya — igaz? —És rám kacsint. — Persze hogy igaz, csak nem ilyen, hanem fából ké­szült és barnára volt politú­rozna. Azj epedát pedig szab- mazsák helyettesítette. Na­gyön 'busztrevert: rá. rtrtkorls zsíbpiacon egy gyönyörű csip­kebetétes, talpig fodros térí­tőt vett rá. Alája meg rózsa­szín lepedőt terített. Igazán jól mutatott. Át is szaladt a szomszédba, a gazdag rokon Frici bácsinak szólni. Nézze meg a franciaágyát, milyen jól mutat a csipketerítővei. Át is jött, nagy kelletlen, illen­dőségből. —Nézegeti. Elhúzza a száját, de nem szól. — Na, szóljon már, szép-e? — így édesanyám. — Hisz maga mondta, hogy a lányainak, Ninácskának és Etelkának is ilyesmi van. — Ja igen! — szól fölényesen. — Az igaz! De hogy sorolha­tod te magad azok közé, hisz azokat magas rangú (száza­dos—ezredes) katonatisztek vették el. Én meg jelentős kauciót fizettem értük. — Leki­csinylőén mérte végig anyá­mat. majd nagyot szívott a pi­pájából, a hasát még jobban kidomborította, úgy távozott. Talán ezzel akart nyomatékot adni felsőbbrendűségének!? Nem tudom. Csak azt, hogy anyám egy pillanatra össze­zsugorodott, arca falfehér lett, majd hirtelen színt váltott, mint akit vipera mart. Kiro­hant Frici bácsi után, akit a kapuban ért utói. Dühtől re­megve kiabálta: — Lehet, hogy értem nem fizettek kauciót, de váltót sem hamisítottam, mint maga!! Az öreg visszanézett, ijed­tében majd kiejtette csibuk- ját. Anyám bevágta a kapuaj­tót. Megkönnyebbülve leros­kadt a székre. Elég megaláz­tatásban volt már része, hisz ő a családba nem hozott va­gyont, ezért szavazati joga sem volt. Őt a háta mögött a „senki” jelzővel illették. Legalább ennyi elégtétel járt neki. És ő végre, ha kis időre is, de megszabadult sú­lyos "terhétdf. >Xf. T. S. R. Magnósklub Az újévi feladatok megtár­gyalása után, január 11-én 16 órakor hazai pop-rock leme­zek bemutatásával kezdi programsorozatát a magnós­klub az ifjúsági klubházban. Ebben a hónapban még két alkalommal találkoznak, 18- án este 6 órakor, amikor is Alcen Prajte Projech lemezei­nek meghallgatását tűzik mű­sorra. Január 25-én délután 4 órakor felvételeket lehet majd készíteni örökzöld, és a leg­frissebb dallamokról, azután pedig játékkal fűszerezik a délutánt a magnósklub ifjú tagjai. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1988. JANUAR 9., SZOMBAT Új esztendő a Dunatoursnál A jó ötletek forinttá válnak Hamarosan megkezdik a valutaforgalmazást is Mivel lélekben már jó előre kellően felkészítettük magun­kat a ránk következő hét szűk esztendőre, nem mond­hatnék, hogy valami nagy örömmel léptük át a 88-as év­nek küszöbét. Optimizmusunk szerencsére nem hagyott telje­sen cserben bennünket, hiszen aki nekilát újraszervezni mun­káját, átrendezni költségveté­sét, az féltétien' bízik abban, hogy a nehéz időkben is tud segíteni magán. Márpedig mostanában min­denki lázasan tervez, újfajta döntéseket hozunk egymás ja­vára vagy éppen hátrányára, attól függően, mit diktál jól megfontolt érdekünk. Hát bi­zony nehéz dió annak eldön­tése, hol fogjuk vissza a fo­rintokat, s még inkább az, mi­ként lehetne stabilizálni a be­vételt. Egy szolgáltató cég éle­tében is alighanem ez a leg­nagyobb kérdés most. Négy bécsi út Űtlevélreform ide vagy oda, úgy hiszem, például az idegen- forgalmi hivatalok festhetnek a legkevésbé maguknak rózsa­színű képet az elkövetkező hó­napokról. Már csak azért, is, mert úgy-tűnik, aki nagyon akart, még tavaly kiutazta ma­gát. Tudniillik a költekezési hullám nemcsak a bútor- és ruhásból!okát, de a turisztika intézményeit sem kerülte el. Mindezt Vadász Katalintól, a Dunatours helyi kirendeltsé­gének vezetőjétől tudom, aki példáképpen elmondta, hogy november végén, december elején négy bécsi utat bonyolí­tottak le, s ilyen gyakoriságra még nem volt példa. Ami azt illeti, az év többi hónapjára sem lehet panasza a kirendelt­ségnek. Jóllehet 1986 az indu­lás éve volt, ráadásul csonka is, hozzá képest két és félsze­resére emelkedett itt a forga­lom. A vártnál jobban kiszélese­dett a fizetővendég-szolgálat, Mozihhh A nagyteremben: Az elvará­zsolt dollár. Színes magyar kalandfilm. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: Astcrix, a gall. Színes, szinkronizált francia rajzfilm, fél 6-kor. A hercegnő és a robot, fél 4-kor. VASÁRNAP A nagyteremben: Az elvará­zsolt dollár. Színes magyar ka­landfilm. Előadás 3, 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: A her­cegnő és a robot, fél 4-kor. Asterix, a gall. Színes, szink­ronizált francia rajzfilm, fél 6- kor. szépen felfutott a belföldi utaztatás. De arra viszont nem számítottak, hogy a nyugati utak iránti érdeklődés túlszár­nyalja azt, jóllehet a Duna­tours kezdettől a honi progra­mok népszerűsítését, lebonyo­lítását tartotta legfőbb külde­tésének ebben a városban. Nagyobb a csábítás Idehaza inkább az egy-két napos hétvégi kiruccanások, a színházi vagy más esti rendez­vényekre meghirdetett kirán­dulások váltak népszerűvé. Ézekre alighanem a jövőben is lehet majd építeni, de hogy a már első félévre is tervezett csehszlovákiai, isztambuli, ausztriai, NSZK-beli utazások lehetőségei mennyire csigázzák fel a kedélyeket, nos, annak megítéléséhez e pillanatban már jóval kevesebb biztató támpontot találunk. Ámbár itt a kirendeltségen is azt tartják, a sekély vizű ha­józó úton sem szükségszerű a ladiknak megfenekleni, kivált, ha van a tarsolyban használ­ható, pénzzé tehető ötlet. Hát szerencsére ezekből még akad. Ha, mondjuk részletre lehet venni bútort, miért ne lehetne az utazó is részletfizető? Mind­járt nagyobb a csábítás, ha nem egyszerre kell kiadnia a súlyos ezreseket. No. persze az ötlet kivitele­zéséhez még a vezetőség jóvá­hagyása és még sok egyéb fel­tétel szükségeltetik, de nem le­hetetlen, hogy áldásukat ad­ják rá odafönt. Az irodavezető és munkatársa Kissné Simsik Ágota nem megy a szomszédba a leleményért, tisztában van­nak hát azzal is, hogy elsősor­ban a szolgáltatás további bő­vítésétől remélhetik, hogy ez év végén is a tavalyihoz ha­sonló pozitív egyenleget mu­tasson számvetésük. Körösi szuvenírek A Hungária biztosítóval már a casco szerződések kötésének adminisztratív teendőit is megosztották; rövidesen a va­lutaforgalmazást is megkezdik, s épkézláb gondolatnak látszik például a vasúti jegyek, vala­mint a körösi szuvenírek áru­sítása is. Szóval, addig-addig. hogy rádöbbentek, másodma- gukkal már kevesek lesznek a feladatok ellátásához. Márpe­dig ahol a létszámot nem fa­ragni, hanem bővíteni kell (er­re egyébként nemsokára sor kej-íU). ptt nem hinném, hogy túlzottan sötétnek látnák a jö­vőt. Miklay Jenő —Sporthírek— Kapcsolat - előnyökkel Bács-Kiskun és Pest me­gye sportvezetői nemrégen Nagykörösön jártak. A ta­nácsnál tárgyaltak arról, hogy szorosabbá fűzik kapcsolatai­kat a gazdaságosság és a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával. Szó volt közös rendezvényekről. így például lehet, hogy a hagyományos körösi nemzetközi maratoni futóversenyt a lajosmizsei ha­tár felé viszik, kedvezményes lehet a fedett uszodai látoga­tás, körzetünkbeliek a szom­széd megyébe is mehetnek sportvezetői és játékvezetői tanfolyamokra. Közös nemzetközi prog­ramjaik is lehetnek, így pél­dául a modenai olasz kap­csolatokból adnának a kecs­kemétiek. A konzerv­gyárban, az élelmiszer-ipari szakközépiskolában és a Ki­nizsi Sportkörben is voltak a barátkozó tanácskozók. Re­méljük, hogy a napi sport­munkában, a gyakorlatban lesz ennek folytatása. (Ko­sárlabdában és tekézésben ez már évek óta folyik, a körö­siek előnyére. TEREMKÉZILABDA Városunkban, a Petőfi-is­kolai tornacsarnokban 5—6. osztályos, általános iskolás fiúkkal, különböző évjáratok­ban barátságos Nk. Petőfi DSK—Kecskeméti Rákóczi DSK mérkőzéseket játszottak. A másfél órás kézlilabdázás jól szolgálta a felkészülést. Az eredményeket nem szá­molták. A körösiek a zsúfolt de­cemberi program miatt nem vettek részt a kecskeméti ál­talános iskolás 5—6. osztá­lyos leány Rákóczi Kupa vil­lámtornán. LABDARÚGÁS A Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi fiataljai meghívást kaptak Tápiószelére, januá 24-ére. Ifjúsági teremlabdarú­gó Kohász Kupa viadalt ren­deznek, 8 csapattal. A többi résztvevő: Szolnoki MÁV— MTE I. és II., Ceglédi Vas­utas, Tápiószelei Kohász, Tá- piószentmártoni Tsz SK, Tá piógyörgyei KSK és Nagyká­tai Vörös Meteor. ......... S ZOMBATON Asztalitenisz. Cegléd: me­gyei serdülő és újonc egyéni és páros bajnokság. Labdarúgás. Petőfi iskolai tornacsarnok, 13 óra: Volán TBF—Nyársapát, 13.50: Toldi —Törteli Tsz, 14.40: Pedagó­gusok—Kocsér, 15.30: PIK— Vízmű, 16.20: Tangazdaság— Kőröstetétlen, 17.10: Konzerv­gyár—Mészáros Mgtsz, körze­ti kispályás öregfiúk terem­torna-mérkőzés. Sportlövészet. Szeged: Ti­sza Kupa-viadal. Természetjárás: Dunaka­nyar: a Toldi ODK-sok túrá­ja. VASÁRNAP Kosárlabda. Kecskemét: Nagykőrösi Konzervgyár Ki­nizsi—KSC Petőfi-isk. és Nk. Kgy. Kinizsi—KSC Budai isk. úttörő leány megyei bajnoki mérkőzés. Labdarúgás. Petőfi-torna- csarnok, 8 óra: Tangazdaság —Mészáros Mgtsz, 8.50: PIK —Kőröstetétlen, 9.40: Peda­gógusok—Vízmű, 10.30: Toldi —Kocsér, 11.20: Volán TBF— Törteli Tsz, 12.10: Arany Já­nos Mgtsz—Nyársapát, körze­ti kispályás öregfiúk terem­torna-mérkőzés. HÉTFŐN Tekézés. Temetőhegyi te- kec.sarnok, 16 óra: Volánbusz nők—Rendőrség, 17.30: Áfész sportbüfé—Volán TBF, váro­si Téli Kupa csapatmérkőzés. S. Z. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Htrl ­Dezső Kázmérné emlékei VI. Móriczcal Leányfalun Első férjem, dr. Móricz Mik­lós révén sokat voltam Móricz Zsigmondéknál Leányfalun. A házat kert vette körül, amely­nek szép gyepes része is volt. Előfordult, hogy néha itt ül­dögéltem a hűvösön vagy sé­tálgattam. Az egyik alkalommal, mikor éppen ott voltam a kertben, Zsiga, a sógorom kiszólt az ablakon, hogy menjek oda. — Figyelj ide, hallgasd meg ezt a novellát, és mondd meg, mit szólsz hozzá. Előfordult már, hogy Zsiga elolvasott nekem néhány írá­sát, és én bizony néha őszin­tén megmondtam neki, ha va­lami nem tetszett bennük. Ezt soha nem szerette. Nem vette jó szívvel, ha kritizálták. Talán, hogy elejét vegye a bírálatnak, rám nézett, és azt mondta: — De arra kérlek, hogy most ne vitázzunk. Jó? Elmosolyodtam, és leültem az ablak alá. Annyit azonban megjegyeztem, hogy én nem szoktam vitatkozni. Hirtelen rám nézett, és a szemében láttam, hogy valami nem tetszik neki Egy kicsit várt, aztán megszólalt. — De igenis szoktál. Mindig a fejemre ülsz. Ezt végképp nem értettem. — Hogy mondhatsz ilyet? Én soha sem tettem ilyet — jegyeztem meg. Ekkor elnevette magát. — Most is ezt teszed! — De hát csak azt mond­tam, hogy nem szoktam vitat­kozni. Móricz még jobban nevetni kezdett. — All) fel! Felálltam. — Most fordulj meg, és nézd meg, hol ültél. Odanéztem. Belőlem is kibuggyant a ne­vetés. Nem figyeltem oda, mi­re telepedtem le. Mcdgyessy Ferenc róla készült szobra volt az ablak alatt. Nem vet­tem észre, és erre a szoborra ültem rá, még pontosabban a szobor fejére, azaz valóban Móricz szobrának a fejére. Hát ezért mondta, hogy rá­ülök a fejére. A novella egyébként, amit felolvasott, csodálatos volt. Lejegyezte: Tóth Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents