Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

Hátrányos helyzetben Ha meg nem sértem, fogadja el Szilvi ismétlő a nagy lét­számú első osztályban. Sá­padt. Egykedvűen néz. Haja zsíros, ruházata fakó, kétes tisztaságú. Beül a hátsó pád­ba, szomorúan, és — uram bocsá’ — a nyolcéves gyerek szopja az ujját. Álmos, bá­gyadt, ráfekszik a padra, oly­kor elszenderedik. — Szilviké! — szólítja a ta­nítónő —, itt nem szabad aludni! Későn feküdtél le? Talán tévéztél? — Tévénk az nincs. Apu ivott, és a szomszédban alud­tunk. — Hamarosan kimegyek hozzátok! A gyerek lefelé néz. Min­dig a cipőjét nézi. — Kislányom! Nézz a sze­membe! Ügy illik! Ha min­dig rám figyelsz, jövőre má­sodikos leszel. Szilvi bizalmatlan. Mindig minden szót úgy kell kihúz­ni belőle. Ceruzái apróra ko­pottak, innen-onnan kapta. Könyve, füzete nincs bekötve. Ha a munkájával kész, rágja a körmét. Egy reggel a tanítónő hiá­ba várja Szilvit. Kinéz. A hosszú folyosó végén két tö­rékeny alak: Szilvi és idős anyja. Búcsúznak egymástól. ★ Egy este a tanítónő család- látogatásra megy. Szilvi nincs otthon — a szomszédok sze­rint a közeli vendéglőben kell keresni. A tanítónő betér az étterembe. Kevesen vannak. Kellemes a meleg, halkan szól a zene. Középkorú férfi zon­gorázik, énekkel kíséri magát. A sarokban Szilvi és idős apja. A papa előtt tömény, Szilvi valamit állva vacsorá­zik, és a zenére dobol lábá­val. Jól érzi magát, láthatóan megszokta a nem gyereknek való környezetet. A tanítónő jöttére elvörösödik. — Ez a tanító! Nehogy bántsd, apu! — fordul a fér­fihoz. A tanítónő bemutatkozik. Határozottan közli a szülő­vel, hogy a gyermekének ilyenkor már ágyban a helye, azzal kézen is fogja a kislányt,, és kiviszi. A teraszon félénk fejkendős nő — az anyja — áll. — Már vártalak, kislá­nyom ... — mondja. ★ Szilviák „lakása” egy 2X3 méteres volt üzlethelyiség, „égre nyíló”. Benne egy tűz­hely, egy ágy, durva takaró­val, hokedli — azon mosatlan edények —, áporodott szag. Hideg. Tüzelő sehol. Kint hi­deg van. öt fok. — A szomszédok nem enge­dik a szenet tárolni,- ezért úgy fűtünk — mondja Szilvi —, hogy kimegyünk este anyuval az állomásra, és ha jön sze­nes vagon, azt ami leszóró­dik, összeszedjük egy szatyor­ba. Csak vigyázni kell, na­gyon. mert néha megkerget­nek ám! ★ A tanítónő másnap hosszan beszél Szilvi anyjával. Az el­meséli az élettörténetét. Gyen­ge akaratú, jólelkű, ő az, aki­nek nem sok minden sikerült, s akit az erősebbek mindig a perifériára szorítottak. Mo­sogat egy intézményben, ahon­nan kis ennivalót szokott ha­zahozni literes üvegben. — Szilvikéin nem válogatós — mondja. — Mindent meg­eszik, s a legkisebb dolognak is úgy, de úgy tud örülni!... ★ A tanítónő elmegy abba az intézménybe. ahol Szilvi anyja dolgozik. Kéri, enged­jék be a kislányt a közös für­dőbe. — Engedtük — hangzik a válasz —. de mindig tetves, ezért kitiltottuk. Ha az anyát segítettük ruhával, élelemmel, azt a részeges férj eladta, el­szedte tőlük. Ki kell emelni innen a kislányt. Intézetben a helye! Nem, gondolja a tanítónő, a világért sem! Akit így sze­retnek, s aki viszontszeret, bármilyen szegény is, annak nem való az intézet. Meg kell próbálni ettől Szilvit megmen­teni ! ★ Ruhát gyűjt. Szól az illeté­keseknek lakás- és szénügy­ben. De sürgetik Szilvi mi­előbbi intézeti elhelyezését. Kijön a védőnő, megnézi a kislány fejét. Tele van tetűvel. Lekeni, egy hét múlva a ta­nítónő újra lekeni. Aztán rendszeresen tisztítja Szilvi fejét. Szégyellj, de látva a szeretetet, igyekszik, hogy a tanulásban meghálálja. A ta­nítónő tanácsot és mosószert ad az anyának. Segélyt kap­nak, amin ruhát vesznek. Akad egy jó szomszéd is, aki megengedi a szén tárolását, és hetente megfürdeti Szilvit. ★ Télapó-ünnepély van. A szülőkkel együtt ünnepel a kis gyerektársaság. Szilvi anyja a folyosó végén húzó­dik meg. Kimegy a tanítónő: — Anyuka! Jöjjön be! — Jó nekem itt is, én csak egy egyszerű, szegény asszony vagyok, kérem, tanító néni, ne vigyen be, röstelkedem!... — Jó, nem viszem be, de azt jegyezze meg, aki úgy szereti a gyerekét, mint ma­ga, én azt nagyra becsülöm/ A kopott télikabátból dió- nyi mandarin kerül elő. — Ha meg nem sértem, fo­gadja el, szívesen adom! A gyerekeinek! — mondja az asszony. A tanítónő . zavarba jön. Másnap egy nagy narancsot dug Szilvi kabátzsebébe. ★ Karácsonykor az osztály feldíszített fenyőjét elviszik a családhoz. Szép ajándékot kap társaitól. Tavasszal a tanács kis lakást utal ki nekik, az­zal a kikötéssel, hogy a lumpen apa nem élhet ott velük. Szilvi emelt fővel kezd járni, és többet beszél. — Gépíró leszek — jelenti ki határozottan —, és min­dig szép ruhákban fogok jár­ni ! Év végén bizonyítványa el­fogadható. ★ A második osztályba Szilvi már tisztán és rendesen járt. önbizalma megnőtt. Nem en­gedte többé csúfolni magát. Aztán harmadikos lett, elke­rült a tanítónő osztályából. De azért találkoztak. Szeme már nem volt szomorú. Határozot­tan és értelmesen tekintett volt tanítójára. Ha meglátta, köszöntötte: — Csók-lom! — Aztán szaladt társaihoz ug­rókötelezni, fogócskázni, ját­szani ... T. P. M. A huszadik év küszöbén Ünnepel a pedagógusklub Tótné Dévánszky Erzsébet, a váci pedagógusklub vezető­je elégedett, amikor az elmúlt hónapok eredményeiről ér­deklődöm. — Klubunk megelégedéssel, sok szép élménnyel, és gazdag tapasztalatokkal zárhatja mű­ködésének 19. évét, és készül­het á jubileumi, huszadik esz­tendőre. Nagy idő ez életünk utolsó szakaszában, de boldo­gok vagyunk, hogy a városi tanács, a művelődési osztály, a megyei és a helyi pedagó­gusszakszervezet támogatá­sával tartalmassá válnak nyugdíjaséveink. Igaz, hogy a tagság nyolcvan százaléka is mindent megtesz: papírt gyűjt, tombola tárgyakat ké­szít, szervez, hogy jól érez­hesse magát mindenki, aki közösségünk tagja. 1987 má­sodik felében 24 foglalkozá­sunk volt, ezen összesen 1200-an vettek részt. — Jelentősebb rendezvé­nyeik? — A városi séták alkalmá­val gyönyörködhettünk Vác rohamos fejlődésében. A ter­mészetjárást mindig összeköt­jük a vonzáskörzetben élő nyugdíjas kartársakkal való találkozón a barátságok elmé­lyítése érdekében. A színes diplomások felkutatása, a ve­lük való törődés, az ünnepsé­gek megrendezése komoly, je­lentős munka. Előadásaink népszerűek, az előadók jól fel­készültek. színes a mondan­dójuk. Hazai és a határon tú­li kirándulásaink élményt je­lentenek az idős kollégáknak is. ,— Mit terveznek az új év első hónapjaiban? — Március végéig kész a programunk. Továbbra is a szerda délután a miénk a mű­velődési központ. Terve­zünk tájékoztatót a nemzet­közi politikai kérdésekről, a barlangok világáról. Vetített képes úti beszámolót látha­Sárga angyalra várunk Autózunk. Ez önmagában nagyszerű dolog. Kényelem, összkomfort minden mennyi­ségben. Aki munkába gép­kocsival jár, tovább alhat, s a buszmegállóban sem kell ácsorognia a szakadó esőben. De nem kell kedvet csinálni ehhez. Így is sokan vívnak harcot, magukkal reggelen­ként, természetesen csupán a magas benzinár miatt. Hétvégeken vagy nagyobb ünnepek alatt mostanság igen megszaporodtak a lerobbant, hasznavehetetlen járművek az országutak mentén. Az ün­neplőbe öltözött családtagok egymást nyugtatgatva várják a segítséget. Rendkívül sok dolguk van a „sárga angya­loknak”. Az Autóklub váci segély- állomásán ketten váltják egy­mást. Tapasztalataik szerint mindenki a végsőkig húzza- halasztja az apróbb-nagyobb hibák javítását. D. Z. tunk-hallhatunk az Alpok vidékéről, Törökországról, Ausztriáról, Sétára hívjuk tag- társainkat városnézésre, a he­lyi levéltár megismerésére. Kirándulásunk úti célja Dö- mös lesz. Farsangi estet a vácdukai iskolában tartunk, megemlékezünk a nemzetközi nőnapról. Orvos vendégünk be­szél az idősek egészségügyi problémáiról. — S a huszadik születés­nap? — Február tizenhetediki ösz- szejö vételünkön megemléke­zünk arról, hogy beléptünk klubéletünk huszadik eszten­dejébe. 1988 ünnepi év lesz a számunkra. A későbbi hóna­pokban kiállítást, ünnepélyt, találkozókat, kirándulásokat igyekszünk szervezni. Bízunk támogatóink további segítség- nyújtásában. Papp Rezső Változatlan áron Stadionbérletek Január 11-étől kaphatók az NB I tavaszi fordulóinak Vá­cott játszandó mérkőzéseire érvényes bérletek. A Váci Iz­zó MTE vendéglátó egységei­ben, a baráti kör helyiségében és a stadionban árusítja 450 forintos, illetve a nyugdíjasok­nak 250 forintos, változatlan áron. Mint eddig, ezután is ülőhelyekre szólnak a bér­letek. VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXll ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1988. JANUAR 9., SZOMBAT Becsületes szerződés — színvonalas kistermelés A különböző és időnként felbukkanó értékesítési, felvá­sárlási nehézségek mindig erősen befolyásolták és befo­lyásolják a termelői kedvet. A kistermelőket — mert ró­luk van szó — a bizalommal kecsegtető és sokat ígérő sze­zon előtti szerződések, külön­böző és sokszor hamis és ha­zug érdekekre hivatkozó ké­sőbbi megszegése gyakran el­keseríti. Jóllehet a kistermelés növekvő szerepet játszik a népgazdaság jövedelmének gyarapításában — mint ezt legutóbb az Országgyűlés is leszögezte. A kistermelés szerves ki­egészítése a nagyüzemi ter­melésnek, s a mai országos gondok között nélkülözhetet­len része a zavartalan ellá­tásnak. Mert mint tudott, a nagyüzem nem tud kister­melői módon és minőségben termelni. Ezért sem lehet le­becsülni azt a termelési érté­ket. mellyel a kistermelők, ha mást nem, de legalább a ma­guk fogyasztási gondjait meg tudják oldani. A becsült számok azt mu­tatják, hogy a kistermelők átlagban megtermelt árujuk­nak csupán a felét használ­ják fel maguk ellátására, míg a „feleslegüket” a piacon igyekeznek értékesíteni. És ők meglehetősen sokan vannak. Természetes tehát, hogy ez is enyhíti a népgazdaság gond­jait, mivel ezt a mennyiséget már nemv kell központilag megtermelni, raktározni és az üzletekbe eljuttatni. Ebből a kistermelői szférá­ból kerül ki a friss burgonya mintegy háromnegyede, a gyümölcsfélék kétharmada, a szőlő, a vágósertés több mint a fele, a vágóbaromfi 43—44 százaléka, s a kistermelők ad­ják szinte száz százalékban a vágónyulat, a prémes állato­kat és a mézet is. Ma a termelés egyik fontos kérdése az, hogy mennyiért termelünk valamit? A terme­lésben már a fillér és a gramm a mértékegység ezen a téren. És ebben rejlik a kistermelők egyik nagy lehe­tősége, mert az ő tartalékai­val szemben a nagyban ter­melés nem is lehet verseny- képes. A nagyüzemeknek — gon­dolom, ez világos — az az érdeke, hogy a kistermelést segítse, sőt, ösztönözze. A nagyüzemeknek erre sok le­hetőségük van, hiszen elég olyan terület létezik még mindig, melyet nagyüzemi módon nem, de kistermelői módszerekkel hasznot hajtóan Kulcskérdés a karbantartás A Tungsram Rt. Váci Fényforrásgyárának nagy teljesítmé­nyű automata t'énycsőgyártósorain kulcskérdés a karban­tartás. Csak így biztosítható a folyamatos termelés. Az ered­mény: másodpercenként egy fénycső. (Papp László felvétele) ki lehet használni. Ennek ér­dekében bővíteni kellene a bérleti szerződések, a részes művelés, a háztáji gazdálko­dás, sőt a kisvállalkozások formáit. A mi vidékünkön is. Az adottságok kihasználása mellett fontos, hogy a fo­gyasztói igényeket kielégítő jó minőségű áru termelődjön. Ez válik leghatékonyabb „fegyverévé” a kistermelőnek. De ez nem elég, nem szabad a termelésnél megállni. Az új gazdasági lehetőségek — nem csak gondok — biztosít­ják, hogy az értékesítést is megszervezzék, akár a maguk közösségben, hogy ne le­gyen a verseny egyoldalú. Na­gyon fontos lenne, hogy a termelők ne legyenek kiszol­gáltatottak. A megtermelt árut ne a spekuláció értéke­sítse, hogy azután a dologta- lan haszon tovább irritálja a közhangulatot. Csak így tűnhetnek el az eldobott vagy otthagyott rot­hadó káposztahalmok, össze­tört, elfolyó gyümölcsök, mi­közben a piacon az árak fel­hőkarcolóként büszkélkednek az ügyeskedők keze nyomán. A kialakult „bogyósgyümölcs- háborúk”, a háztáji gazdasá­gok és hűtőbázak harca jó szervezéssel és becsületes hozzáállással kiküszöbölhető. S akkor lesz friss áru, friss jókedv és szót értő megbé­kélés. Radányi Lajos Öregség Két kisfiú ül előttem a buszon. Fontos dolgokról beszélgetnek nagy komo­lyan. — Voltál már gukkerral a víz alatt? — kérdezi a nagyobbik. — Még nem — feleli a másik nem kis szégyenke­zéssel, hogy neki ez még eszébe sem jutott. Irigylem őket. A nagyob­bik már volt gukkerral a viz alatt, a kisebbik a nyá­ron biztosan kipróbálja. Én viszont már erről is lemaradtam... — gó Orvosi ügyelet Hétfőtől (11-étől) az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn dr. Csupor Éva, kedden dr. Harmos Ist­ván, szerdán dr. Ágoston Má­ria, csütörtökön dr. Hajmer Viktória, pénteken dr. Csupor Éva, szombaton és vasárnap dr. Karádi Katalin, a körzet­ben: 15-én dr. Halmos Éva, 16- án és 17-én dr. Benedek Já­nos. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Barvircz János. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, .Már­cius 15. tér 9. Telefon: 11-525) található. Fogászati ügyeletet vasárnap reggel 8 órától délig tart dr. Simon Csilla, a Cházár András utca "17. szám alatti rendelőben, a régi városi für­dő épületében. Téli kellemetlenségek A téli hideg idő beköszön­tése ismételten veszélyt jelent a vízhálózatra, mert mint köztudott, a nulla fok alatti hőmérsékleten a víz átalakul jéggé, térfogata megnövek­szik és ezáltal feszítő hatást gyakorol a csővezetékekre, szerelvényekre. Bizonyos elő- vigyázattal megakadályozhat­juk az ilyen természetű meg­hibásodásokat. Elsősorban a vízmérőakná­kat hideg időben teljesen le­zárva kell tartani, esetleg ajánlatos ráhelyezni vasta­gabb rétegben lehullott fale­velet, vagy szalmát, de álta­lában elegendő a jól záródó aknafedél. Semmiképpen ne tartsunk a vízóraaknában zöldségféléket, mert ezt egyébként sem szabad, és a gyakori felnyitás következté­ben az aknában összegyűlt ke­vés meleg levegő is eltávozik. Több helyen tapasztalható, hogy a vízmérőaknák fedele nincs teljesen lezárva, hogy az akna szellőzzön, erre azon­ban semmi szükség, mivel a beépített szerelvények jól el­viselik a nyirkos, párás kör­nyezetet. Az előbbiekben leírtak fi­gyelembevételével megkímél­hetjük magunkat sok felesle­ges bosszúságtól és az esetle­gesen felmerülő anyagi kártól. Ha a szükséges óvintézke­dések megtétele ellenére is azt tapasztaljuk, hogy a víz nem folyik és az utcán a köz­kút működik, akkor valószí­nűleg valahol elfagyott a házi vízellátó rendszerünk. Ezt az aknában sohasem szabad nyílt lánggal kiolvasztani, mi­vel a beépített műanyag sze­relvények a nagy meleg ha­tására megolvadnak és a víz­nyomástól szétnyomódnak, így vízömlés keletkezik. Meleg víz ráöntésével vagy forró vízbe áztatott rongy körbetekerésével kísérelhetjük meg a kiolvasztást úgy, hogy közben a legközelebbi kifolyó­csapot nyitva tartjuk, mivel a meginduló víz kiolvasztja a még bent levő jégdarabokat. Ha nem tudjuk elhárítani a hibát, a vizművállalat a bekö­tővezetéket a vízmérőig felül­vizsgálja és a szükség szerinti karbantartást elvégzi. Ahol nincs a lakásba be­vezetve az ivóvíz, ott az ud­vari kifolyócsapot használják vízvételezésre. A kifolyócsa­pot a földből kijövő vezeték­kel együtt vízteleníteni kell, mivel a hőszigetelés nem je­lent tartós védelmet, ugyan­úgy elfagy. A víztelenítést mindig körültekintően kell végezni a T-kulccsal 90 fokra elfordítva a földben levő ürí­tő főcsapot, közben és utána nyitva kell tartani a föld fe­lett levő kifolyócsapot, hogy a leereszkedő víz után a leve­gőt beszívja. Ha nem megfe­lelően zárjuk el a főcsapot, akkor azt jellegzetes szivárgó hangból lehet megállapítani. Ahol az épületbe is be van vezetve a víz, ott a fűtetlen helyiségekben ahol fagyve­szély várható, gondoskodni kell az ingatlan tulajdonosá­nak vagy kezelőjének arról, hogy a vezetékcső-hálózat víztelenítve legyen, lezárják. Az épület falában elhelyezett és elfagyott vízvezeték javí­tása, valamint a keletkezett kár elhárítása nagy anyagi áldozattal járhat. Új rendeletek A Vác Városi Tanács 1987. évi 4. számú rendelete a köz- tisztaság fenntartásáról, vala­mint az 1987. évi 5. számú rendelete a temetőkről életbe lépett. Mindkét rendelet meg­tekinthető az ügyfélszolgálati irodában. ISSN 0133—2759 (Véd Hírlap) Megelőzhetők a bajok Ali _________ i _i_ t •'i • i* i _

Next

/
Thumbnails
Contents