Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

Lapunk más helyen beszámo­lunk a megyében tartott mun- kásöregység-gy ülésekről. „Akit a szive, a becsülete igazán ideköt, az nem is tud soha innen elszakadni" — ez az idézet olvasható a párt fő­titkárától azon a meghívón, amely a monori Bata Ferenc munkásőregység mai ünnepi egységgyűlésére invitál. Le­het, hogy az említett mon­dat eredetileg nem a tes­tületre vonatkozik, de azt hi­szem, a kiválasztása mégis te­litalálat. Alkalmi krónikás­ként magam is tapasztalom ugyanis, milyen összetartó ereje van az acélszürke egyen­ruhának, a munkásőrszolgá­latnak. A maihoz hasonló ünnep­ségeken számomra — elnézést a rendezőtől — az igazi él­ményt a gyülekezés perceiben zajló beszélgetések, a közös élmények felidézése, a vidám évődések jelentik. Hiszen, mint a felső kép is bizonyít­ja. még a lövészet előtti fegy­ver anyag-ismer éti foglalko­zást is meg lehet jó hangu­latban tartani (Bolyhos La­jos, Molnár János). A lövész­raj korszerű lőgyakorlata (al­só kép) is hoz olyan pillana­tokat. amelyeket érdemes hó­napok múlva is felidézni. Ma a munkásőrök számot vetnek tavalyi eredményeikkel, meg­tervezik idei célkitűzéseiket. Sok sikert a megvalósításuk­hoz.­Noteszlapok Ugráljanak csak iiei^eftilnk is Már leszállt a sötét, a szemközti építkezés területén a műanyag fóliák úgy csap­kodtak a szélben, mint óriási, fekete madarak szárnyai, és az ingázók fáradt néma cso­portokban ballagtak hazafelé a Petőfi utca kátyúi és göd­rei között. Klárikával, a szomszédos irodák takarítónő­jével még megvitattuk a nap aktuális eseményeit, s már éop elköszöntünk egymástól, amikor a szerkesztőség elő­szobájába beviharzott egy se­regnyi lányka. — Hohó, hohó! — állta út­ját az öntudatosén előre igyekvő csapatnak®' Klárika, arra felé ugyanis már végzett a porszívózással. — Kit ke­restek ti ilyenkor? — Ilyenkor — gondoltam én magamban, meglehetősen ismerve a kis- és nagydiákok „rugalmas munkaidejét", mely olykor kétszer annyi is megvan, mint a felnőtteké —, ilyenkor nekik még minden­féle kötelezettségük is lehet Ezúttal például: keresniük kellett egy újságírót, aki el­mondja, hogyan készül a Mo­nori Hírlap, válaszol a kérdé­seikre, és beír néhány sort az őrsi naplójukba, mintegy iga­zolván, hogy rájuk rótt köte­lességüknek lelkiismeretesen eleget tettek. Három hónapra előre meghatározott munka­tervük van — magyarázta az őrsvezető —, és most épp ez van soron. Mármint az újság. — Mire vagytok kíván­csiak? — ültem egy íróasztal mögé, körém könyökölve a Miki egér őrs negyedikes, szép kis lánycsapat. Magam elé csúsztattam egy jegyzet­tömböt is: a ritka helyzetet jó lesz kihasználnom, bár a lányok Ígérték az ismétlést is: a fiúk is ide készülődnek, csak épp nem tudni, mikor érnek majd ide, mert ugye a fiúk... Az első kérdéseken hamar túljutottunk: hogyan és kik dolgoznak a szerkesztőségben, érdekes-e ez a munka, ho­gyan készül a riport? Legin­kább a futár létezése villa- nyozta fel őket, a futáré, aki naponta viszi kéziratainkat a nyomdába — s nekem nem volt szívem elmondani, hogy a mi futárunk nem lobogó köpenyben, száz veszéllyel da­colva lohoi, hóna alatt papír- tekercsekkel, mert ha bele­gondol az ember, olykor a mátészalkai személyvonat is van olyan izgalmas, mint a váltott lovakkal való közleke­dés ... Amikor az újságcsi- nálás témáját többé-kevésbé kimerítettük, a Miki egér őrs mesélni kezdett: szívesen, lel­kesen. — Én szoktam újságot ol­vasni, hátul vannak benne a baleseti hírek meg a rendőr­ségiek, aztán a műsort is on­nan szoktam kinézni, hogy mi megy a tévében. Mostanában meg arról írnak sokat, hogy kevesebb lesz a pénzünk ... — Igen, hogy a nyugdíja­soknak emelik, akik meg dol­goznak, azoknak meg csök­kentik, már mi is számoltuk otthon, hogy jövünk majd ki négyen az apu meg az anyu fizetéséből, mert van egy bá­tyám is ... — ... de szerencse, hogy nekünk már teljesült a vá­gyunk. Egy szekrény volt a vágyunk, és karácsonyra meg­lett, mindennap vártuk, és akkor a nagyi telefonált anyunak, hogy jöjjön, meg­van a szekrény! Szombaton hozták, vasárnap tettek külön bennünket. Vagyis engem meg az öcsémet, és ez most jó. Ö átköltözött a játszószo­bába, nem kell este fogni a kezét és mesélni neki, habár egyik nap is arra ébredtem, úgy tizenegy feléi hogy vala­ki csöndben kopog az ajtón. Az öcsi volt az, és akkor be­engedtem, fogtam a kezét meg meséltem, amíg bejött érte az anyu ... — Nekem is teljesült min­den vágyam, karácsonykor mindent megkaptam, amit csak kértem. Egy fülhallgatós magnót, kempingbiciklit, mű­soros kazettát, a Modern Tal­king van rajta. Kár, hogy több kazettájuk már nem lesz, olvastam az újságban, hogy összevesztek vagy mi, és feloszlanak. Ja és egy könyvet is kaptam, a Kele meg a Vük van benne, mert itt, az őrs­ben is megajándékoztuk egy­mást, és nekem a Nikolett ezt hozta ... — ... én egy kutyát sze­retnék. Nagyon szeretnék egy kutyát, mert kettő már volt, de mind a kettő beteg lett és megdöglött... — ... nem volt jó most a szünet után visszajönni a su­liba. Amikor itt fönt, a nap­köziben kiabálunk vagy ug­rálunk, mindig ránk szólnak, hogy ne dübörögjetek, alat­tunk van a szerkesztőség, aztán majd beírják az új­ságba. Mindig csak ez megy. hogy csönd legyen, mert be­írják az újságba... Otthon hála istennek lehet ugrálni, mert mi nem emeletes házban lakunk. —... meg azért se jó isko­lába járni, mert... (Itt most meg kell szakítanom a szö­veget, bár hosszan idézhetnék hét egybehangzó, kézzel-láb- bal, nagy felháborodással előadott kétségbeesés-áradatot. A beszélgetésünket követő napon azonban küldött érke­zett, aki azt mondta: „Tetszik tudni, megbeszéltük, ne tessék leírni, amit a tanár néniről mondtunk, habár igaz. de tetszik tudni, nekünk lenne belőle bajunk.” Hm... Hát van ilyen, felnőtt riportala­nyok esetében is, hajaj!) — ... akkor köszönjük szé­pen! — búcsúztak kórusban Sebők Mari, Szemök Jutka. Nagy Nikoletta. Lengyel And­rea, László Judit, Oláh Éva, Kovács Edina, akiknek ez­úton is üzenjük: ugráljanak csak nyugodtan. Akár helyet­tünk is. Mert mi korunknál és sok egyéb tényezőnél fog­va úgyse nagyon ugrálha­tunk ... Koblencz Zsuzsa ISSN 0133—2S51 (Monori Hírlap) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA *“ ' ' .........r* ........... ■■■■■■■ >■■!— . mi-------------------------------- .... ..-Lm. , „ X XX. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM 1988. JANUAR 9„ SZOMBAT Kit takar az egyenruSia? Váltókezelő, ezermester, gyűjtő A bemutatkozás sikeres volt A kukáskocsihoz kukák kellenek Vecsésen január 4-én pre­mier volt. Aznap indult út­jára hivatalosan két vadonat­új szemétszállító kocsi. Vagy­is: Vecsésen megvalósult a nagy városokba p már megszo­kott kukás hulladékszállítás, mert vidéken többnyire azt a formáját ismerik, melyben lo­vas és teherkocsik nyitott platójáról fújja a szél, fújja a nejlonzsákokat, s egy-egy döccenőnél hulló szemétkupa­cok jelzik á szállítók útvona­lát, Ámde Vecsésen — éppen azért, mert új még — kissé zavaros is a helyzet. Milyen szemetet visz el, hogy lehet a porta elé tenni, és egyálta­lán ... ? Gyors, korszerű Dudinszky László, a költ­ségvetési üzem vezetője vála­szol: — Három új kocsit vásárol­tunk, ezek úgynevezett ve­gyes használatú járművek, vagyis a házak elé tett min­denféle „csomagolású” hulla­dékot el tudják vinni: a nejlon­zsáktól a rossz bödönig. Egye­lőre. Mert az év végéig a la­kosságnak át kellene állnia — hadd ragadjam meg az alkal­mat. hogy ezt ezúton kérjem is a vecsésiektől — a kuká­zásra. Tudniillik a munka így gyors, korszerű, s végül is er­re valók a szállítókocsik. Ma például az első szállítási na­pon rengeteg bajunk volt az esőtől szétázott kartondobo­zokkal, potyogó papírcsoma­gokkal. Ha lehet, kérjük, sze­rezzék be a kukákat! — Mennyibe kerülnek az egységes, azonos formájú, 110 literes edények? — Az idei árukat még nem ismerem. Körülbelül 850 fo­rintba. — A lakók nemigen lelke­sednek majd ... Beszerezhetők egyáltalán a kukák? — Tulajdonképpen mi már tavaly szerettük volna meg­rendelni ezeket, de a gyártó vállalat ekkora tétel gyártá­sát és szállítását nem vállal­ta. Körülbelül 6 ezer darab­ról van szó. Mi azért igyek­szünk segíteni: aki nem vál­lalkozik az esetleges utazga­tásra és keresgélésre, az a költségvetési üzemünknél hoz­zájuthat kukához. Azért vál­lalkozunk szívesen a beszer­zésre és az értékesítésre, mert nekünk az összevissza csoma­golt hulladék elszállítása nem­csak nehézkes, de balesetve­szélyes is. Kettő elég — Változott-e az új forma bevezetésével a szemétszállí­tási díj? — Változott — de nem első­sorban az új forma miatt, ha­nem mert a szemétszállítás korábban veszteséges volt. Hat éve nem emeltünk díjakat, húsz forintot fizetett a lakos­ság havonta — most ez az ősz- szeg 43 forintra változott. Egyebek között azért is, mert január elsejétől a szemétbá­nya kezelése is a mi dolgunk, amit korábban a gyáli tsz szerződéses formában végzett. Hosszas és alapos számítgatá- sok után emeltünk, így válik rentábilissá ez a tevékenysé­günk. A premier — Úgy hallottuk, a költség- vetési üzem szomszédos közsé­gekben is képes szemétszállí­tási munkát vállalni, hiszen három új kocsijuk ezt lehető­vé teszi. — Igen, a három új kocsi­ból kettő képes ellátni Vecsést, s bár konkrét megállapodá­sunk még nincs, a Gyáli Ta­náccsal már beszéltünk arról, hogy igénybe vennék szolgál­tatásunkat. — Végül is ez az új szemét- szállítási forma — ismerve a környékbeliek nehézségeit — dicséretes előrelépésnek lát­szik. ön, mint az üzem veze­tője, bizonyára ott volt a „pre­mieren”, az új kocsik község­beli bemutatkozásán. Mit szól­tak hozzá a vecsésiek? — Reggel hatkor már kint voltam, de főleg azért, hogy megnézzem, hogyan tudnak közlekedni, hiszen Vecsés ut­cái eléggé feldúltak. Nos: a bemutatkozás sikeres volt. A korszerű szemétszállítás „véglegesítése” azonban a ve- csésieken is múlik. Mert ku­káskocsik már vannak. Ku­kák még nincsenek mindenütt. K. Zs. Acélszürke egyenruhában Otthon a régi szerszámok között... Érdekes, hogy ha az ember magában megy, egy kevésbé vagy egyáltalán nem ismert település, számára idegen ut­cáin, fölkapja a fejét, ha meglát egy másik embert, aki szintén egyedül van. Nekem ilyenkor gyakran az jut az eszembe, hogy az a másik biztosan magányos ember le­het. Ez a reagálás talán ért­hető is, hiszen sok inagányos emberrel találkoztam már népes városok, nagyközségek kellős közepén, amint, a haj­nali órákban munkálja igyek­vők sokadalmában tülekedtek. Valahogy messziről lerítt ró­luk a magányosság Ezek után gondolom, nem meglepő, hogy magányos em­bernek véltem tavaly azt a vasutast is, aki Sülysáp állo­másról egyedül indult el a sí­nek mentén, a távoli sorom­pók felé. S mert volt időm a késő délelőtti vonatom indu­lásáig, utána eredtem, s fi­gyeltem, hogy mit csinál. Hát ő látszólag nem csinált sem­mit. csak sétált egy sínpár mellett, s kitartóan nézett a lábai elé. Végül egy váltónál állt meg. Elővette kis ládá­jából a szerszámait, s hozzá­fogott, hogy megtisztítsa a váltót, a jéggé fagyott hótól. Egy másik alkalommal Szö- lőstelepen ő adott vonatje­gyet visszafelé. Harmadszorra Sülysápon találkoztam vele, amikor a szörnyű hideg miatt kézzel kellett átállítani a vál­tókat. Ez a három találkozás még tavaly télen volt, mert a ne­gyedikre már Farmoson ke­rült sor, miután megtudtam Palkó Istvántól, a sülysápl ál­lomásfőnöktől, hogy egészen másféle embert takar az egyenruha, mint korábban sejtettem. Ugyanis Szécsényi János váltókezelő, jegykiadó őr, civilben régiséggyűjtő, és igazi mesterember. A sülysápi vasútállomás létszámába tar­tozik, majdnem harminc éve de munkaterülete változó, mint az olyan embereké, akik sok mindenhez értenek. Édes­apjától örökölte a vasút sze- retetét, nős, fia is nagy ter­veket szövögetett, mert vasút­gépésznek tanult, mozdonyve­zető szeretett volna lenni. Majdnem együtt volt Far­moson a család, csak a fiuk, a menyük és az unoka hiány­zott, legalábbis aznap, mert az ünnepek alatt azért meg­látogatták őket. Szécsényi János bemutatta nagylányát, Ildikót, majd fe- legését, s, hosszan elbeszélget­tünk a család mindennapjai­ról, a szépen gondozott kert­ről, a takaros házról. Hát nem volt szó nagy szenzá­ciókról, mert nem is hajszol­ták azokat. De az meglátszott, hogy ezermester is van a csa­ládban, árulkodott arról a sok íaíaragvány, esztergált és fa­ragott polcok, díszítések, a hó és hideg ellen védő szét­szedhető előszoba, a nyári pi­henést szolgáló terasz ötletes elrendezése, tucatnyi otthon készített szép táska és egye­bek. Aztán látogatásom ere­deti céljára terelődött a szó, s meg is mutatta féltett „kin­cseit” Szécsényi János, az em­beröltőnél is régebbi fafaragó szerszámkészletét, fokosokat, baltákat, teknővájó eszközö­ket, a szimpla és dupla igát fából, a kézi hajtású kovács­fúj tatót, és sok egyéb érde­kességet. Mindez régi házak padlásá­ról került hozzá, mert az is hobbija, hogy itt-ott besegít a famunkákba vagy tetőt ja­vítani. így egy szinte teljes múlt századi konyha felszere­lése, ácsszerszámokból kész­let, pákászeszközök, és sorolni is sok lenne, hogy mi minden található körben a kis műhely falain, a szeretett faésztergája fölött és mellett. Magam leg­inkább azt a Frolio—5 már­kájú angol írógépet csodáltam meg, amelyik minden bi­zonnyal a mai gömbfejes író­gép őse lehetett egy-két em­beröltővel ezelőtt — Úriban kapta meg a gazdától, amikor tetőjavítás közben rátalált a ... és munka közben a sínek mentén. (A szerző felvételei) padláson. Mert mostanság sok régi ház tetejét rakják át, vagy a viszonylag újabbak padlásterét építik be. Ha letelik a szabadsága, Szécsényi János ismét felölti magára a vasutas-egyenruhát, felszáll a vonatra, s utazik Szőlőstelepre vagy Sülysápra dolgozni. S ugyan ki gondol­ná, hogy mi jár a fejében, miközben a sínek mentén bal­lag, s figyelmesen nézi, hogy nem sérült-e meg valahol va­lamelyik acélszalag. Emberi életeket menthet meg ébersé­ge. Ám attól, hogy 6 magát igen kevesen veszik észre a jövő-menő emberek közül, még nem lesz kevesebbet érő a munkája, a hivatása, csa­ládja, hobbija iránti szerete- te. Csak hát az egyenruha külsőre olyan egyformává te­szi az embereket, eltakarja gondolataikat, az ember má­sik, otthon ismert arcát — bár ettől azért lehet büszkén is viselni az egyenruhát. Aszódi László Antal Kulturális program Ecseren szombaton 18 órá­tól az ifjúsági, 16-tól a nyug­díjasklub foglalkozása, vasár­nap 16-tól a nyugdíjasklub összejövetele. Gyomron a művelődési ház­ban filmvetítés ma 17.30-tói: Csillagok háborúja I-II. (szí­nes amerikai sci-fi). Holnap: A Nindzsa színre lép (színes amerikai kaland­film).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents