Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
A hentes múzeuma Sehol sincs megírva A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM 19SS. JANUÁR 2.. SZOMBAT Az isaszegi könyvtárban Lehet egy emelettel feljebb? r Különös titkot őriznek azok e századdal egyidős emberek, akik az önmagában is tekintélyt parancsoló hosszú életkoron túl sokoldalúságukkal is elismerést vívtak ki szűkebb vagy tágabb környezetükben. Hogyan és miért szakították szét a suszter, maradj a kaptafádnál! szükség- szerűségét? A ma emberének nehéz, talán lehetetlen e kettős kérdésre választ találnia, azért is, mert ritkán születnek napjainkban hasonló cselekedetek. Népművelők között hangzott el. hogy ha a körzet valamennyi szakmabelijét egy képzeletbeli mérleg egyik tányérjába helyeznék és a másikba Szathmáry Zoltánt, az isaszegi falumúzeum létrehozóját, akkor az utóbbi nyomna többet. Ez az egy szem ember pedig szakmája szerint hentes és mészáros. Ez már akkor is érdekes volna. ha nem tudnánk, hogy a vélekedés egy olyan népművelőtől hangzott el, aki maga is rangot vívott ki munkájával, s ezt nem is titkolja el. De maradjunk Szathmáry Zoltánnál! Az életében legendává vált isaszegi helytörténet- búvárt és mecénást a közelmúltban Hazafi Bélával, a helyi községfejlesztési bizottság elnökével kerestük fel. Egy régi nagy épületben lakik fiával és annak családjával. A rövid látogatás váratlan voltával csak arra nyújtott lehetőséget. hogy személyesen is megismerjem őt. Szathmáry Zoltán bácsi ma már aligha tudná a betont hordani, mint tette példát mutatva néhány éve a múzeum alapozásánál. Nemcsak arra volt ereje, hogy múzeumot rendezzen be egy régi épületben, hanem arra is, hogy a gyűjtemény otthonát egy nagyobbra, újra cserélje! Most már idős, elfáradt ember. Nyolcvanhét éves vagyok, alig tudok menni, gyengék a lábaim, mondta legelőször, amikor beköszöntünk. Ám múltját azon nyomban elárulta az asztalon előtte fekvő nyitott könyv. Történelmi témájú lapokat olvasgatott. Nem Isaszeg szülötte, ha1983-tól az állattenyésztés irányítási rendszerében alapvető változás következett be. A mesterséges termékenyítő állomások megszűntek. A korábbi tevékenységek lényeges módosításával az állattenyésztéssel összefüggő szolgáltatás jellegű feladatok ellátására az országban hat állattenyésztő vállalatot hoztak létre. A Gödöllői Állattenyésztő Vállalat Pest, Nógrád, Heves és Szolnok megyében végzi Karácsony reggelén még ki sem nyitottam a szemem — megszokott mozdulattal nyomtam le a rádióm gombját. A hangszóróból ismerős hangot hallottam. A hévíz- györki Sápiné Homoki Julianna arról beszélt — megszakítva a disznóvágás munkával teli perceit —. hogy az életnek egyetlen értelme van, amiben megtalálhatjuk a boldogság lényegét, s ez a szeretet. A Homoki család nagy család volt a faluban, s bizony a vasutas apának, a gyerekeit nevelő édesanyának nem lehetett könnyű Juliska, Böske, Boriska, Klárika, Pityu. Tibi, Misi, Laci, Gabi részére a mindennapi kenyér előteremtése, amint nem lehetett könnyű az sem. hogy ez a család — már szülők nélkül — máig is megőrizze emberségét, tisztességét, ne támadja meg rosszhiszeműség, anyagiasság vagy más gonoszságban fogant becstelenség azt a testvéri szeretetek amelynek értékét még az édesszüle ültette az apróságok szívébe, leikébe, amikor megmagyarázta számukra a szeretet értékét, erejét Sápiné ízes palóc beszéde és mondatainak tartalma ismét arról győzött meg, hogy az ő korosztályának képviselő' mindannyian kincset őriznek, értéket hordoznak manem Gödöllőről költözött a faluba, melynek prófétájává vált. Hogyan? A község meglepően szép, ahogy említette, halmazatos múltja a húszas években keltette fel az érdeklődését. Ez egybeesett Isaszeg fejlődésének indulásával. Igen sok iparos vándorolt be a faluba, amely ekkor feltűnő gyarapodásba kezdett. Érdekes, hogy korábban egyetlen hentes is csak kínlódva tudott megélni itt. majd amikor Szathmáiry Zoltán is jelentkezett az apjától örökölt szakmával, egykettőre öten lettek. Sertést, marhát, birkát vágtak, s dolgoztak fel. A faluban sokan értetlenül tapasztalták, hogy emberünk nem burkolódzott szakmai irigységbe, hanem biztatta, begyakoroltatta a többieket. Annak örültem, emlékezett vissza, hogyha nem fulladnak bele a vállalkozásukba, hanem jól teszik a dolgukat. Talán ez a szemlélete magyarázza, hogy megszállottja lett a helytörténet-kutatásnak? Nem tudtam meg tőle, -hogy mégis mi volt az a kiindulópont, amiért, s ami után múzeumot alapított. Lehet, hogy hiába is firtattam. Hiszen az nincs sehol megírva, hogy miért lesz egy hentesből mecénás. De azt valószínűsíthetjük, hogy a jó mesteremberekből. gazdákból váltak hasznos közéleti emberek, még ha csak egy-egy községben vagy a környéken ismerten is. Mert milyen események okoztak nagy örömet Szathmáry Zoltánnak? Az, hogy volt olyan nap, amikor ezerkét.száz látogatója volt a múzeumnak. Az. hogy a szomszédos községekből, például Valkóról esetenként gyalog indultak el Isaszegre. hogy megtekintsék a helyi emlékeket. Szathmáry Zoltán új múzeuma ötéves. A raktárban a kiállított anyag többszöröse található. Ma már fiatalok kezelik a gyűjteményt, akik gyakran fordulnak tanácsért ahhoz az emberhez, akiről eddig még mindenki így nyilatkozott: ha nincs Zoli bácsi, múzeum se lett volna Isasze- gen. B. G. feladatait. Lej tényi György állomásvezető a vállalatnak az állati termékek minőségének javításában betöltött szerepéről írt cikket a megye agrárszférához tartozó szövetkezeteinek, vállalatainak és intézményeinek lapjába, a Pest Megyei Élelmiszergazdaságba. Törekvésük, hogy szerződéses kapcsolataik közös érdekeltségre alapozódjanak és hosszú távon szolgálják a minőségjavítást. gukban, miközben egy eltűnőben lévő életformának hűséges meg- és felmutatói. Tudom, hogy eljárt felettük az idő, és én mégis nagy sóvárgással, emberi ragaszkodással vagyok a régi parasztnemzedék iránt. Még nincs reggel nyolc óra, amikor indulok az ABC-be, hogy elintézzem a napi bevásárlást. Toldi Ferenc bátyám — nem tudom az éveinek számát — lehet nyár vagy tél, már kitartóan ott álldogál a kiskapuban, az utca ese- ménytelenségét figyeli. De ahogyan a házak előtt elmegyek, sorolom magamban a hetvenen túliakat, akik ezen az alig százméteres útszakaszon laknak: Kovács Lajosné, Aszódi Andrásáé, néhány házzal odább szintén egy Aszódi Andrásné, aztán Varga Sándorné. Kovács Mihály, Harányi Mihályné, Lukes Jánosáé, Maródi Jánosné, Kovács Gábor a feleségével, Hajdú Mihályné, Búzás Jánosné, Bányánszki Mihály és Mihályné. Téli reggelen, ha nincsenek az utcán s nem köszöntjük Reformgondolkodása könyvtárban? A kérdőjelet akár le is hagyhatjuk. Budapesten a József Attila-lakótelep könyvtárában a hatvanezres állomány harmada nem hagyományos elrendezésű, hanem úgynevezett családi könyvtárat alkot. Az olvasók hetven százaléka ugyanis — ez általános tapasztalat — nem szívleli a szépirodalom írók szerinti és az ismeretterjesztő irodalom szakrendszerű elhelyezését a szabadpolcokon. A könyvek között inkább az őket érdeklő témák szerint böngésznek. Reneszánsz előtt Igényeiket kiszolgálandó, a családi könyvtárban téma- csoportosan helyezik el a könyveket. Az egyik témakörben például csak szerelmeskönyveket találni, a másikon háborúsokat, a harmadikon pedig bűnügyi regényeket. Ennek az is előnye, hogy az azonos érdeklődésű olvasók köny- nyebben egymásra találnak és egymásnak ajánlhatják, ajánlják is a köteteket. Minderről az isaszegi községi könyvtárban szereztem tudomást Horváth Árpádné könyvtárvezetőtől. Mivel a könyvek egyre drágábbak, a pénzünk pedig fogy, meggyőződésem, reneszánsz előtt áll a könyvtárügy, ami elég nagy változás lesz ahhoz képest, hogy most ugyanannak a válságáról hallani széles körben. Az írásunk elején vázolt ötlet angol eredetű. A példa fővárosi. Miért beszélünk akkor erről mégis Isaszegen? Hamarosan új otthonra lel a könyvtár a faluban. Egy szinttel magasabbra kerül és nem csak azért, mert a kibővített művelődési ház emeletére költözik. A tágasabb otthonban a hagyományos elrendezésű könyvtár mellett lesz. egy úgynevezett családi könyvtár is. Erre építhetünk A nagyközségben kilenc és fél ezer ember él. A bibliotékában 24 ezer kötet található. A könyvtárvezető az álegymást, arra gondolok, hogy üldögélnek odabent a konyhák melegében, gubbasztanak a kis sámlikon, hokedlikon óraszám, esetleg óvatosan lépegetnek az unoka szobájának padlószőnyegén, szüntelen kifelé kémlelnek, miközben önmagukba, a múlt mély kútjába látnak. Dédapáink, dédanyáink régi dolgokat, ódon történeteket őrző és tudó öregemberek. Távoli harangszó emléke kondul bennem, fekete ruhás, fehér inges férfiak képe a behavazott téli utcán, mögöttük az alacsony házak kis ablakain a petróleumlámpák át- szűrődö sárgás fénye, lábdobogás az ajtónk előtt, s évtizedek múltán is ráismerek December Bandi bácsira, amint az udvarra nyíló konyhánk ajtajában kérdezés nélkül rákezdi az éneket: — Csordapásztorok, midőn Betlehemben .. Mennyi mindenről tudott mesélni Szlovák Panna né- ném, amikor tavasszal kivitt a mezőre, s együtt hallgatóztunk, hogy megszólal-e Zsuzsanna napján a pacsirta. Emlékszem a madárlátta ketalában pesszimista légkörben bizakodó. Miért? Tizenhat éve ez a munkahelye. Kezdetben volt egy füstöt okádó cserép- kályha, a plafonról hatalmas rézcsillár lógott egy százas égővel. Sosem jutott sok pénz a könyvtár fejlesztésére, de ahhoz mindig elég volt, hogy gyarapodjon, gazdagodjon az állomány. 1987-ben 70 ezer forint volt a könyvbeszerzési keret. Beszélgetésünk napján is érkezett újabb csomag kötet, az egyik olvasót alig lehetett távol tartani, amíg leltárba vették azokat. Egyszóval Horváth Árpádné szinte a kezdetektől tapasztalta az isaszegi könyvtár alakulását. Vajon miért lelkesedik eny- nyire a vázolt új formáért? A könyvtár nem gazdálkodó szervezet, s mégis reform- gondolatokat követ. Hogyan lehetséges ez? A választ egyszerűen fogalmazta meg: tévedés, hogy a művelődés- ügy, benne a könyvtárak is nem termelők. Éppen hogy mi vagyunk az igazi értékteremtők, mert az emberek képzése, ismereteinek bővítése az alap, amire építeni lehet. Isaszegen is. 1980-tól két könyvtáros van a községi könyvtárban. Most mégis hárman dolgoznak. Ez úgy lehetséges, hogy Majsa A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvár barokk szárnyának emeletén nyitották meg a Magyar- ország mezőgazdasága a XX. században című új állandó kiállítást. A látogatók fotók, dokumentumok, eredeti tárgyak bemutatásával ismerhetik meg azt a nagyarányú fejlődést, amely a magyar mezőgazdaságban, élelmiszeriparban és fagazdaságban az elmúlt évtizedekben hazai és nemzetközi mércével mérve is egyaránt végbement. Bemutatja a kiállítás azt az nyérre is — Hajdú keresztapámtól kaptam, amikor egész napos kemény szőlőmunka után hazafelé tartva betért hozzánk, s apámmal koccintott a lugas alatt, s nekem a bőregerekről mesélt, mert ezekkel a sötétben röpködő madarakkal tele volt a templom félelmetesen sötét tornya. Bankó Panna néném — nem is tudom, hány éve halott már — hajnalok hajnalán átcsörtetett hozzánk a kötésig érő havon a disznóölésre. s gyerekkorában tanult dalokat énekelt a fülembe. De jó volna olyan magabiztosan. bátran és győzelmes hittel szétnézni ebben a mai világban, mint akkor. Elmentek. Megkérdezhetnénk — nehéz és szomorúan hangzó szavak —. mi maradt utánuk? Talán az emlékezet. De akik itt vannak közöttünk, azok még továbbadhatják fiaiknak, lányaiknak azt. ami elvitathatatlan erényük: szorgalmukat. becsületüket, jövőtje vetett. megingathatatlan hitüket. Sápiné mesélt. Az almáról, amit tizenegy gerezdre vágott édesszüléje, és a család minden tagja elfogyasztott egy gerezdet, hogy olyan összetartó legyen az egész család, akár az egészséges piros alma. Feresik Mihály Györgyné ötödik éve gyesen van, s négy órában dolgozik. A másik négy órában egy szintén gyesen lévő könyvtáros. Hován Lászlóné., a MÁV Kórház szakkönyvtárának vezetője dolgozik. A szőnyegre hasalva Visszatérve a jövőre, a művelődési házhoz lényegében most épült meg az előcsarnok. Ennek emeletén lesz majd az új könyvtár. Könnyen hozzáférhetőek lesznek a közhasznú információk. Javulnak a könyvárusítás körülményei. A gyerekkönyvtárban a szőnyegre hasalva is olvashatnak a tíz éven aluliak. A hagyományos olvasótermi részben úgy három-négy tucatnyian férnek majd el, s lesz itt hely kamararendezvényekre is. Ne titkoljuk tovább, Horváth Árpádné népművelői vénával megáldott — megvert? — könyvtáros! Nem elégítik ki a szakmával, járó alapvető feladatok, az olvasók tájolása, információigényük teljesítése. Ezzel csak nyerhet a község, melyben a könyvek birodalma sajátos mentsvár a gondolkodóknak, a tartalmas beszélgetésre, eszmecserére vágyóknak is. Balázs Gusztáv átalakulást is, amely a feudális társadalmi renddel összenőtt magyarországi, hagyományos agrártermelést a tőkés társadalom keretei között és az ipari fejlődés ösztönzése nyomán a XIX. század végén jellemezte. A századfordulón az ország gazdasági életében meghatározó szerepet játszó mezőgazdaságot a nagybirtok túlsúlya és monokultúrás szántóföldi gazdálkodás jellemezte. Az 1900-as évek elejére a növénytermesztésben nőttek a terméshozamok. Hazánk mezőgazdasága és élelmiszeripara a két világháború között lényegében stagnált, számottevő fejlődés csak a kisparaszti gazdaságokban és a házi kertekben történt.. Az 1945 márciusában megjelent földreformrendelettel. Magyarország összterületének 35 százalékát osztották fel. 1949-ben megkezdődött a termelőszövetkezetek szervezése, s a 60-as évek elejére a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A kiállítás jól szemlélteti, hogy az 1960-as évek második felétől növekvő szerepet kaptak a tsz-tagok háztáji gazdaságai. A következő évtizedben jelentős mértékben kicserélődött a mezőgazdasági termelés műszaki és biológiai eszköztára. Ekkorra már számottevő erőt képviseltek a termelési rendszerek. A kiállítást dr. Pintér János főigazgatóhelyettes és dr. Fii- leki Éva muzeológus rendezte. A kivitelezést a Központi Múzeumi Igazgatóság kiállításrendező osztálya végezte, a grafikai tervező. Bánkúti Albin irányításával. mm MöiímuM A róka és a holló. Színes magyar mesefilmsorozat. Piszkos tizenkettő. Kétrészes, színes, magyarul beszélő amerikai kalandíilm. 6 órakor. j_Sj0 MBATMEfiYiyjj Homok A nehéz napokban ismét homok került a képzeletbeli fogaskerekek közé. Sok homok. A kerekek nem csikorogtak, a sok homok miatt meg sem mozdultak. Valóságos homok nem volt sehol. Az kellett volna. De hát meg volt fagyva. Rajta jégpáncél. Az egész országban. Mivel Magyarországon ■ kevesen foglalkoznak jégsporttal, a többség kétségbeesve próbált eljutni egyik helyről a másikra. A homok meg volt fagyva. Kerepestarcsán két úr arról beszélt, sajnos nincs mivel fölszórni az utakat. Olajjal, gázzal fűiének a házakban, nem képződik hamu, salak. Egyikük sem volt mai kakas, emlékezhettek volna, hogy régebben nem csak hamuval, salakkal hintették föl az utakat. De elfelejtették. Ilyen feledékeny emberek talán még sohasem népesítették be a földet, mint napjainkban. Azelőtt a gyermek megkérdezhette a papát, nagypapát, mit kell csinálni esőben, hóban, jeges utakon. A papa, nagypapa elmagyarázta, esőben kalapot kell tenni a fejre, esernyőt tartani föléje, hóesésben csizmát húzni, a jeges utakat föl kell szórni — homokkal. Azelőtt az emberek mindenre emlékeztek. Előre látták, mi fog következni. Azok a régiek — noha se számítógépük, se szate- litjük nem volt — már nyáron tudták, néhány hónap múlva tél következik. S emlékeztek rá. télen gyakran esik a hó, síkossá válnak az utak. Arra is emlékeztek, hogy télen megfagy a föld. Ezért nem télen szántottak, hanem ősszel és tavasszal. A fagyott földet ásóval is nehéz megbolygatni. Ezért ezek az elmaradott régiek még kora ősszel raktak egy kupac homokot a fészerbe, kamrába, hátha síkosak lesznek az utak, akkor fölszórhatják vele. ne törjék kezüket, lábukat. Ilyen tudással ma már az idősebbek sem rendelkeznek. Egy vácszentlászlói olvasónk levelet küldött, amelyben részletesen leírja, mi volt azon a két csúszós napon a községben. A Fő úton sokan voltak, akik nem szórták le a járdát — írja —, mondván, az nem az ö dolguk. Egy idős asz- szony a kapuból karba tett kézzel nézte, hogyan pi- ruetteznek a járókelők, s szidta a tanácsot, amiért olyan trehány. Egy másik idős asszonynak valamit mondott levélírónk, aki ugyancsak a kerítés mellől figyelte a jégen zajló eseményeket, hogy talán szórhatna a járdájára valamit, mire a válasz: korán van még, fiam. Tegnapelőtt egy gödöllői fiatalasszony hozta szóba a két nehéz napol. De ö is mindvégig a városgazdálkodásiakról beszélt, hogy azok ismét nem álltak feladatuk magaslatán. A fiatalasszonyra nem mondhatunk semmi rosszat. Öt már álomvilágban élők nevelték úgy. mintha álom- világban élnénk. A.minek az a lényege, hogy az arra hivatottak mindenről gondoskodnak, amire az embernek az élete folyamán szüksége van. kezdve a lakástól, a gyermekneveléshez szükséges eszközökön át egészen az eltávozásunkhoz nélkülözhetetlen koporsóig. A vácszentlászlói asszonyok egyike hivatkozott a tehóra. Fizetjük a tehát, szórják föl az utat. Az agitátorok nem a szórásra kérték a tehát, de ki emlékszik már arra. A legtöbben a homokra sem emlékeznek. Javaslom ezért, indítsanak tanfolyamokat, amelyeken jobb emlékezetű ré- niek megtanítják a m,arakat arra az egyszerű, de nélkülözhet often tudásra, amely nélkül elviselhetetlen az élet. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Közös érdekeltséggel A boldogság lényege Kincset őrző emberek Az átalakulás folyamata Mezőgazdasági kiállítás
