Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

Nem csak pénzkérdés Amikor a puttonyba belenézünk Ma már az antialkoholisták is tudják, hogy a korábbiak­nál magasabb áron kapha­tók egyes szeszes italok. Gya­nítom, hogy jó néhányan fel­sóhajtanak majd, arra gon­dolva, hogy a drágább innivalóból kevesebbet vesz­nem s fogyasztanak azoK, akik eddig nem nagyon ismerték a mértéket. Hát a magam ré­széről kétlem, hogy pusztán áremeléssel csökkenteni lehet az alkoholfogyasztást. Egyvalamire azért jó az áremelés. Ha másra nem, hát arra jó, hogy szinte automa­tikusan megnövekedjék az emberek igényessége. Márpe­dig teljesen természetes em­beri reagálás az, ha a maga­sabb árért cserébe jobb mi­nőséget vár el a fogyasztó. S ha már írásom témája az al­kohol, annak nagy családján belül a bor, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy mi ke­rül (t) az ünnepi asztalra. Ugyanebben a témában már hangot adtam (lapunk­ban) véleményemnek. Akkor, abban az írásban arról is szó volt, hogy az évszázadok­kal korábban gyógyszerként fogyasztott borok élvezeti cikké váltak. S ha már így alakult, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit s mit iszunk, hiszen egészségünkről van szó! Ám kérdés, hogy szűkebb pátriánkban hozzá­juthatnak-e jó borokhoz az emberek. Ugyanis a jó bor csak jó szőlőből készíthető De itt a másik kérdés, hogy van-e elég jó szőlő a jó bor­hoz. Ezeket a kérdéseket első­ként Hegedűs Ferencnek, a Promontor-Vin Borgazdasági Vállalat nagykátai kereske­delmi kirendeltség- és pince­vezetőjének tettem fel. Ugyanis a nagykátai pincé­szet a saját borai mellett a társvállalatokét is forgalmaz­za a helyi, a tápiószelei, a sülysápi és a monori székhe­lyű áfész-ek bolthálózatai ré­vén. A bor mellett üdítőt, pezsgőt, vermutot és konya­kot is forgalmaznak. A bor 80 százalékát, az üdítőket tel­jes egészében maguk állítják elő — mindkét italcsaládból 12—12 ezer hektónyit. Termé­keik és kereskedelmi tevé­kenységük révén 150 millió forint forgalmat értek el. A Márka vermut többszörösen aranyérmes, vásárdíjas tér mék. Ennyit előzetesen a tények­ről, a száraz adatokból, a to­vábbiakban Hegedűs Ferencé a szó. — Szőlő felvásárlásával is foglalkozunk. Am a nagyka tai pincészet működési terü­letén az utóbbi években nagy fagykárok érték a szőlősöket. A nagyobb termelőszövetke­zetek szőlőállományának a java kipusztult, ezert már csak a kisüzemektől, egyéni termelőktől és háztáji gazda­ságoktól tudunk felvásárolni. A nagyüzemek anyagi jedezet híján képtelenek voltak újra telepíteni a kipusztult, fel­szántott szőlősöket. A szőlő felvásárlása napjainkra mini­málisra csökkent. A legna­gyobb fagykárok, tehát 1984 előtt 20—22 ezer, egyes évek­ben 25 ezer mázsa szőlőt tudtunk felvásárolni. Viszont 1984-ben már csak 3 ezer 136, a következő évben 1 ezer 800 és nyolcvanhatban 2 ezer 927 mázsát vásároltunk föl. 1987- ben valamivel bőségesebb volt a termés, ezért 8 ezer 451 mázsát tudtunk fölvásá­rolni. Azonban az eredmé­nyünket a vállalat által vá­sárolt nagy mennyiségű, bol­gár importból származó sző­lővel tudtuk elérni. — Tehát eddig a tényszerű adatok a felvásárlás alakulá­sának tükrében mutatják a szőlészetek helyzetét. De to­vábbra is marad a kérdés, hogy a legutóbbi termésből lehet-e jó bort előállítani. — Kaptunk már az egyik gazdaságtól olasz rizling né­Papírmunka - tinta nélkül i A papírmunka szó hallatá­ra a legtöbb ember a tolira, a gépírásra vagy valamilyen ügyintézésre gondol. Ám lé­tezik néhány olyan papír­munka, aminek nem sok kö­ze van a tintához, a gépsza­laghoz, a ügyintézéshez, leg­feljebb közvetve. Ugyanis egyes gyógyáruk csomagolá­sánál, nyomtatványok, ma­gán- és hivatalos levelek pos­tai továbbításánál nélkülözhe­tetlenek a tasakok, levélborí­tékok. A Papíráru-készitő Ipari Szövetkezet üllői mun­kahelyén a borítékragasztás az összes termelésnek mint­egy 30 százalékát teszi ki, ez naponta akár 60 ezer darab is lehet Ha belegondolunk, hogy egy-egy helybeli asszonynak a munkanapján több tízezer finom mozdulatot kell tennie a papírtasakok, borítékok hajtogatása közben, akkor igazán tiszteletre méltó az, amit produkálnak! Az ilyen finom, összpontosított munka azonban csak jó légkörben lehet eredményes, az pedig adott a kis kollektívában. A. L. A. Csorba Pálné fotótasakokat hajtogat műcsonttal, míg előt­te Monori Sándorné ragaszt (A szerző felvétele) ven átvett szőlőt, aminek az átlagos cukorfoka 18—20 kö­zött volt. Ebből már lehet jó bort készíteni. A többi szőlő átlagos cukorfoka 15,6 volt. Az ilyen minőségű szőlőből állítunk elő 9 fajta asztali és hatféle minőségi bort. Tehát adott minőségű szőlővel dol­gozunk, ám hogy az se ro­moljon tovább, kényszerű in­tézkedéseket kellett tennünk. Ugyanis működési területün­kön elharapódzott a korai szüretelés, ebből következik, hogy romlott a szőlő minő­sége. — Ezért vagyunk kénytele­nek magunk irányítani a szü- retelést. Ez azt jelenti, hogy a nagyüzemek és az egyéni termelők a mi irányításunk­kal kezdhetik csak meg a szüretet. Ehhez a kényszer- intézkedéshez a Nagykátai Tanács is hozzájárult. Tehát ilyen módon is igyekszünk a minőséget szinten tartani, sőt, ha lehetséges, még emelni is. — Ismerve a hazai rossz ivási szokásokat, mi okozza önöknek a legnagyobb gon­dot? — Körzetünkben is elhara­pózott a bögrecsárdázás. Ezek a zugkimérők nagy vesztesé­get okoznak a vállalatnak, mert azokban a bögrecsár­dákban sok pénzt hagynak ott az emberek. Azonban nem is az anyagi veszteség a legkel­lemetlenebb a dologban. Sok­kal inkább az, hogy ismeret­len eredetű, s nem biztos, hogy jó minőségű borokat isznak az emberek. Ahol pe­dig hitelre is kimérnek, ott a rossz borból is nagyobb mennyiség fogy, azon az ala­pon, hogy olcsóbban jutnak az itókához az emberek. De sajnos még dívik az a rossz szokás is, hogy a borból sok legyen, s nem az a fontos, hogy jó-e, hanem árt-e elég­gé. — Márpedig tényleg nem mindegy, hogy mit iszunk meg, s mennyit, hogyan, mert saját egészségünk látja kárát ennek a felelőtlen magatar­tásnak. Azokkal a bögrecsár­dákkal mi a magunk módján tudjuk csak felvenni a ver­senyt, úgy, hogy jobb borokat állítunk elő, megteremtve ez­zel a kulturált borfogyasztási szokások kialakulásának el­sődleges feltételét. Igaz vi­szont, hogy még az eddigiek­nél is jobb borok előállításá­hoz több és jobb minőségű szőlőre lenne szükségünk! — fejezte be mondanivalóját a pincészet vezetője. Magam még nem értem a téma végére, hiszen szűkebb pátriánkban is találni borá­szokat. például a Monori Ál­lami Gazdaságban. De róluk s termékeik minőségéről, az előállítás körülményeiről majd máskor ... Aszódi László Antal ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1988. JANUÁR 2., SZOMBAT Környezetvédelem a téeszben Megszüntethetek az ártalmak A környezet- és természet­védelem napjaink egyik leg­nagyobb megoldatlan problé­mája. Hogy nemcsak környezet­védelemről beszélünk, az azért van, mert e fogalom alatt általában a föld, víz, le­vegő, zaj és az élővilág védel­mét értjük, holott szorosan idetartozik a természetvéde­lem a maga település- és táj­védelmével is. fiz ember felelőssége A Rákos Mezeje Tsz veze­tése nagy gondot fordít a meglevő és még megoldatlan problémák kiküszöbölésére. Ezt bizonyítja a növényter­mesztési főágazat telephelyén létrehozott szennyvizlisztitó- telep, a hozzá tartozó olajfogó­berendezéssel együtt, valamint a csomagoló- és vegyesipari szolgáltatóüzem telephelyén üzemelő veszélyes hulladék­égető kazán létesítése. Külön említést érdemel a határhalmi veszélyes hulla­dékégető üzemeltetése, hiszen veszélyes hulladékot újra hasznosítanak, ezzel energiát nyernek és energiát takaríta­nak meg. Megszervezték valamennyi üzemük és ágazatuk telephe­lyén a hulladék szakszerű gyűj­tését és kezelését, különválaszt­va a kommunális és az ipari hulladékot. Az ipari hulladé­kot újból különválasztva a nem veszélyes és különleges keze­lést igénylő hulladékoktól. Folyamatosan figyelemmel kísérik az esetleges új anyag vagy technológia belépését a termelésbe, abból a szempont­ból, hogy a termelés folyamán keletkezik-e veszélyes hulla­dék és ha igen, az milyen ke­zelést igényel. Olajos iszap Két prob'émát azonban né­hány év óta nem sikerült megoldaniuk. Az egyik a gyömrői Fémipari I. üzem ön­tőhomokja. Az öntödében ke­letkező öntödei salak ideigle­nes tárolása megoldottnak mondható. Az üzem vezetése betonkádakba gyűjti — amely fedhető — és tárolja a sala­kot mindaddig, amíg az aszó­di lerakó el nem készül. A szövetkezet ugyanis 5 köbméter tároló lerakóhely lé­tesítéséhez járult hozzá 125 ezer forinttal. Ez elegendőnek látszik, azon veszélyes hulla­dékok részére, amelyeket újra hasznosítani sem és ártalmat­lanítani sem tudnak. A második megoldatlan probléma az olajos iszap kér­dése. A növénytermesztési fő­ágazat telephelyén üzemelő szervizüzemnél keletkező ola­jos iszapot téglagyári haszno­sításra ajánlották fel, de ez nem vezetett eredményre. Ezt követően bio-technoló­giai hasznosítás bevezetőt tervezték, de a tárgyalások során kiderült, hogy a szaba­dalmazó a szakhatóságoktól nem kapta meg a szabadalom bevezetésére az engedélyt. A környezet- és természet- védelem feladata, hogy az emberi környezet megóvását és tervszerű alakítását előse­gítse, a környezetre veszélyes szennyeződések, ártalmak okait felderítse, felismerje azok megelőzésének, megszün­tetésének módját, megállapít­sa és ezt érvényre is juttassa. Tanulják is Ezt a feladatot a szövetke­zeiben 1985-ben létrehozott környezetvédelmi szervezet látja el. A feladatok jobb el­látását szolgálja az is, hogy két dolgozójuk alapfokú kör­nyezetvédelmi tanfolyamon képezi magát. Levelesládánkból Idős emberek szép ünnepe December 23. emlékezetes marad az idősek klubja min­den tagjának. A vezetőség és a gondozók már 22-én izga­tottan készültek a nagy nap­ra. Sütötték a finomabbnál finomabb süteményeket, vá­sároltak, díszítették a fát. Tíz órakor kezdődött az ünnep­ség. Az asztalokon fenyőágból készített díszítés volt, köze­pén gyertya, amelyet az idős nénik és bácsik gyújtottak meg. A kistányérokon min­denki előtt sütemény. A dí­szes fenyő az ablak mellett állt. Bihari Jánosné köszön­tötte a meghívott vendégeket és a klub tagjait. Ezt köve­tően Pintér Erzsébet, a Mo­nori Tanács művelődési osz­tályának vezetője mondta el ünnepi beszédét. Öt kisdobos karácsonyi éne­keket énekelt és verseket mondott. A gimnázium tanu­lói karácsonyhoz illő jelene­tet adtak elő. Következett a megajándékozás pillanata a gyógyszertárak és a rendelő- intézet részéről. A klub nő- tag.iai pedig maguk készítet­te kis ajándékkal kedvesked­tek a vendégeknek. Bihari Jánosné elmondta, hogy Hadrikék 3 ezer forint készpénzt adtak az idősek számára. A gyümölcsellátás­ban is van segítőtársuk, a Szőnyi család. A fa alatt 300 forintos élelmiszercsomag is volt a klub minden tagjá­nak. A tanács részéről Kovács Benő tanácselnök szólt az idő­sekhez, és kellemes ünnepe­ket kívánt. Megköszönte a vezetőség és a dolgozók egész évi munkáját, majd a finom sütemények fogyasztása köz­ben folyt tovább a kötetlen, baráti beszélgetés. Olasz Józsefné Monor A teljes életre tórekedve Nagyon kellene néha egy kéz Pár évvel ezelőtt, a moz­gáskorlátozottak évében, so­kat foglalkoztunk a problé­máikkal, mostanában azonban mély csend vette körül őket... Talán éppen ezért örültem annyira, amikor meg­hívtak a monori művelődési házba, ahol ezentúl havonta egyszer találkozhatnak a sorstársak. ás* ’kV Mozgáskorlátozott — ízlel­getem a szót —, ami olyan, mint egy fedőnév. Sok beteg­séget, sokféle sérülést és sok­sok embert takar ... Ök azok, akiket tolókocsikban tol­nak, akik Hycomat autóval, járógéppel, falábbal, man­kóval, húsz centiméterrel megemelt cipővel, néha fehér bottal, sötét szemüveggel, esetleg zsebre tett kabátujjal vagy feltűzött nadrágszárral közlekednek környezetünk­ben. Igaz, nem minden eset­ben láthatjuk őket, hiszen a kapun túlra sokan nem is me­részkednek ... Nehéz és bonyolult életet élnek. Hisz ök azok, akiket megnézünk az utcán, sokszor sajnos elég feltűnően. Ök azok, akiket őszintén sajná­lunk, ők viszont pont ettől idegesek. Érzékenyek, bátorta­lanok, sokszor elesettek, de nem szeretik, ha sajnálkozunk felettük. Nem erre van szük­ségük. A segítséget, azt talán elfogadnák, hisz ők is teljes életet szeretnének élni. Ezer és ezer erőfeszítéssel, száz és száz megpróbáltatással, de bi­zonyítani akarnak .. A megújult monori művelő­dési központ újból lehetőséget adott arra, hogy a mozgássé­rültek havonta egyszer talál­kozhassanak és megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat. Az el­ső ünnepélyes alkalomkor je­len volt Kovács Benő, a Monori Nagyközségi Tanács elnöke, Kardos Lajosné, a ta­nács szociálpolitikai előadója, Sima István, a Vöröskereszt monori városi jogú vezetősé­gének alelnöke, valamint Sza­bó Tibor, a mozgássérültek körzetközponti vezetője. Szabó Tibor a beszámolója után az elkövetkezendő év terveiről és elképzeléseiről beszélt, majd kitüntetések át­adása következett. Kardos La­josné a „Humanitás” emlék­plakettet kapta meg, sőt el­nyerte a Vöröskereszt elisme­rő oklevelét is. amelyet kima­gasló és együttérző munká­jáért kapott. Köszönő okleve­let kapott Dömötör Pálné is, hiszen segitőkészsége nélkül, a monori-erdei nyaraltatás nem lehetett volna ilyen ola­jozott és zökkenőmentes. W. Majd a gondok és a prob­lémák következtek. Szabó Ti­bor legnagyobb gondja pél­dául az, hogy a mozgássérül­tek két — gyömrői és mono­ri — csoportját egyedül veze­ti. A mononak összefogására ugyanis mind ez ideig nem akadt jelentkező. Igaz, e fel­adat sok munkát követel, hi­szen a rászorulók szociális se­gélyeinek beszerzése, a köz­lekedési benzinjegyek kiadása, a magatehetetlenek tüzelői­nek beszerzése és szállítása, vagy a lakáskorszerűsítések anyagi támogatásainak. — pa­pírügyeinek — intézése, bi­zony sok időt jelent, sőt. mindezeket a tanácsok szo­ciálpolitikai osztályaival egyeztetve és megbeszélve kell végrehajtani ... Az összejövetelt színesítette egy filmvetítés, és egy író-ol­vasó találkozó is. Galambos Pál, nyáregyházi mozgássérült verseit Mészáros Ildikó, va­sadi lakos adta elő. Mindket­ten a vasadi tsz-központban dolgoznak, így már több kö­zös bemutatkozást értek meg együtt. Galambos Pál versei, a „teljes” életre való törekvés problémáit jelenítik meg. A kisfiamnak című vers például mindenkit meghatott, hiszen az a bizonyos kisfiú — az engem tovább vivő. a be­lőlem születő — valameny- nyiiink tudatában ott. él. még akkor is. ha „ö” csak egy hiú ábrándozás marad örökre ... Egy következő vers a szere­lemről szólt. Mert anatómiai lehetőségeik ide vagy oda. ők is vágynak rá. ők is megélik és átélik, pontosan úgy. mint minden ember — egyszer kínban és fájdalomban kese­regve, egyszer a boldogság szárnyán repülve. Egy másik verse így könyörgött: „Nyújts, vetíts./ teremts elém egy ke­zet, amely kibontja bennem/ a szépet s félthetöt...” á&k w És ugye mennyire kellene néha egy kéz, amelybe ka­paszkodni lehetne. Ugye mennyire hiányzik egy simo- gatás, egy biztató szó. pont úgy. mint ahogyan azt régen az anyánk csinálta... Ne hagyjuk magukra őket... ölvedi Krisztina . •(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents