Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
Nem csak pénzkérdés Amikor a puttonyba belenézünk Ma már az antialkoholisták is tudják, hogy a korábbiaknál magasabb áron kaphatók egyes szeszes italok. Gyanítom, hogy jó néhányan felsóhajtanak majd, arra gondolva, hogy a drágább innivalóból kevesebbet vesznem s fogyasztanak azoK, akik eddig nem nagyon ismerték a mértéket. Hát a magam részéről kétlem, hogy pusztán áremeléssel csökkenteni lehet az alkoholfogyasztást. Egyvalamire azért jó az áremelés. Ha másra nem, hát arra jó, hogy szinte automatikusan megnövekedjék az emberek igényessége. Márpedig teljesen természetes emberi reagálás az, ha a magasabb árért cserébe jobb minőséget vár el a fogyasztó. S ha már írásom témája az alkohol, annak nagy családján belül a bor, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy mi kerül (t) az ünnepi asztalra. Ugyanebben a témában már hangot adtam (lapunkban) véleményemnek. Akkor, abban az írásban arról is szó volt, hogy az évszázadokkal korábban gyógyszerként fogyasztott borok élvezeti cikké váltak. S ha már így alakult, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit s mit iszunk, hiszen egészségünkről van szó! Ám kérdés, hogy szűkebb pátriánkban hozzájuthatnak-e jó borokhoz az emberek. Ugyanis a jó bor csak jó szőlőből készíthető De itt a másik kérdés, hogy van-e elég jó szőlő a jó borhoz. Ezeket a kérdéseket elsőként Hegedűs Ferencnek, a Promontor-Vin Borgazdasági Vállalat nagykátai kereskedelmi kirendeltség- és pincevezetőjének tettem fel. Ugyanis a nagykátai pincészet a saját borai mellett a társvállalatokét is forgalmazza a helyi, a tápiószelei, a sülysápi és a monori székhelyű áfész-ek bolthálózatai révén. A bor mellett üdítőt, pezsgőt, vermutot és konyakot is forgalmaznak. A bor 80 százalékát, az üdítőket teljes egészében maguk állítják elő — mindkét italcsaládból 12—12 ezer hektónyit. Termékeik és kereskedelmi tevékenységük révén 150 millió forint forgalmat értek el. A Márka vermut többszörösen aranyérmes, vásárdíjas tér mék. Ennyit előzetesen a tényekről, a száraz adatokból, a továbbiakban Hegedűs Ferencé a szó. — Szőlő felvásárlásával is foglalkozunk. Am a nagyka tai pincészet működési területén az utóbbi években nagy fagykárok érték a szőlősöket. A nagyobb termelőszövetkezetek szőlőállományának a java kipusztult, ezert már csak a kisüzemektől, egyéni termelőktől és háztáji gazdaságoktól tudunk felvásárolni. A nagyüzemek anyagi jedezet híján képtelenek voltak újra telepíteni a kipusztult, felszántott szőlősöket. A szőlő felvásárlása napjainkra minimálisra csökkent. A legnagyobb fagykárok, tehát 1984 előtt 20—22 ezer, egyes években 25 ezer mázsa szőlőt tudtunk felvásárolni. Viszont 1984-ben már csak 3 ezer 136, a következő évben 1 ezer 800 és nyolcvanhatban 2 ezer 927 mázsát vásároltunk föl. 1987- ben valamivel bőségesebb volt a termés, ezért 8 ezer 451 mázsát tudtunk fölvásárolni. Azonban az eredményünket a vállalat által vásárolt nagy mennyiségű, bolgár importból származó szőlővel tudtuk elérni. — Tehát eddig a tényszerű adatok a felvásárlás alakulásának tükrében mutatják a szőlészetek helyzetét. De továbbra is marad a kérdés, hogy a legutóbbi termésből lehet-e jó bort előállítani. — Kaptunk már az egyik gazdaságtól olasz rizling néPapírmunka - tinta nélkül i A papírmunka szó hallatára a legtöbb ember a tolira, a gépírásra vagy valamilyen ügyintézésre gondol. Ám létezik néhány olyan papírmunka, aminek nem sok köze van a tintához, a gépszalaghoz, a ügyintézéshez, legfeljebb közvetve. Ugyanis egyes gyógyáruk csomagolásánál, nyomtatványok, magán- és hivatalos levelek postai továbbításánál nélkülözhetetlenek a tasakok, levélborítékok. A Papíráru-készitő Ipari Szövetkezet üllői munkahelyén a borítékragasztás az összes termelésnek mintegy 30 százalékát teszi ki, ez naponta akár 60 ezer darab is lehet Ha belegondolunk, hogy egy-egy helybeli asszonynak a munkanapján több tízezer finom mozdulatot kell tennie a papírtasakok, borítékok hajtogatása közben, akkor igazán tiszteletre méltó az, amit produkálnak! Az ilyen finom, összpontosított munka azonban csak jó légkörben lehet eredményes, az pedig adott a kis kollektívában. A. L. A. Csorba Pálné fotótasakokat hajtogat műcsonttal, míg előtte Monori Sándorné ragaszt (A szerző felvétele) ven átvett szőlőt, aminek az átlagos cukorfoka 18—20 között volt. Ebből már lehet jó bort készíteni. A többi szőlő átlagos cukorfoka 15,6 volt. Az ilyen minőségű szőlőből állítunk elő 9 fajta asztali és hatféle minőségi bort. Tehát adott minőségű szőlővel dolgozunk, ám hogy az se romoljon tovább, kényszerű intézkedéseket kellett tennünk. Ugyanis működési területünkön elharapódzott a korai szüretelés, ebből következik, hogy romlott a szőlő minősége. — Ezért vagyunk kénytelenek magunk irányítani a szü- retelést. Ez azt jelenti, hogy a nagyüzemek és az egyéni termelők a mi irányításunkkal kezdhetik csak meg a szüretet. Ehhez a kényszer- intézkedéshez a Nagykátai Tanács is hozzájárult. Tehát ilyen módon is igyekszünk a minőséget szinten tartani, sőt, ha lehetséges, még emelni is. — Ismerve a hazai rossz ivási szokásokat, mi okozza önöknek a legnagyobb gondot? — Körzetünkben is elharapózott a bögrecsárdázás. Ezek a zugkimérők nagy veszteséget okoznak a vállalatnak, mert azokban a bögrecsárdákban sok pénzt hagynak ott az emberek. Azonban nem is az anyagi veszteség a legkellemetlenebb a dologban. Sokkal inkább az, hogy ismeretlen eredetű, s nem biztos, hogy jó minőségű borokat isznak az emberek. Ahol pedig hitelre is kimérnek, ott a rossz borból is nagyobb mennyiség fogy, azon az alapon, hogy olcsóbban jutnak az itókához az emberek. De sajnos még dívik az a rossz szokás is, hogy a borból sok legyen, s nem az a fontos, hogy jó-e, hanem árt-e eléggé. — Márpedig tényleg nem mindegy, hogy mit iszunk meg, s mennyit, hogyan, mert saját egészségünk látja kárát ennek a felelőtlen magatartásnak. Azokkal a bögrecsárdákkal mi a magunk módján tudjuk csak felvenni a versenyt, úgy, hogy jobb borokat állítunk elő, megteremtve ezzel a kulturált borfogyasztási szokások kialakulásának elsődleges feltételét. Igaz viszont, hogy még az eddigieknél is jobb borok előállításához több és jobb minőségű szőlőre lenne szükségünk! — fejezte be mondanivalóját a pincészet vezetője. Magam még nem értem a téma végére, hiszen szűkebb pátriánkban is találni borászokat. például a Monori Állami Gazdaságban. De róluk s termékeik minőségéről, az előállítás körülményeiről majd máskor ... Aszódi László Antal ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1988. JANUÁR 2., SZOMBAT Környezetvédelem a téeszben Megszüntethetek az ártalmak A környezet- és természetvédelem napjaink egyik legnagyobb megoldatlan problémája. Hogy nemcsak környezetvédelemről beszélünk, az azért van, mert e fogalom alatt általában a föld, víz, levegő, zaj és az élővilág védelmét értjük, holott szorosan idetartozik a természetvédelem a maga település- és tájvédelmével is. fiz ember felelőssége A Rákos Mezeje Tsz vezetése nagy gondot fordít a meglevő és még megoldatlan problémák kiküszöbölésére. Ezt bizonyítja a növénytermesztési főágazat telephelyén létrehozott szennyvizlisztitó- telep, a hozzá tartozó olajfogóberendezéssel együtt, valamint a csomagoló- és vegyesipari szolgáltatóüzem telephelyén üzemelő veszélyes hulladékégető kazán létesítése. Külön említést érdemel a határhalmi veszélyes hulladékégető üzemeltetése, hiszen veszélyes hulladékot újra hasznosítanak, ezzel energiát nyernek és energiát takarítanak meg. Megszervezték valamennyi üzemük és ágazatuk telephelyén a hulladék szakszerű gyűjtését és kezelését, különválasztva a kommunális és az ipari hulladékot. Az ipari hulladékot újból különválasztva a nem veszélyes és különleges kezelést igénylő hulladékoktól. Folyamatosan figyelemmel kísérik az esetleges új anyag vagy technológia belépését a termelésbe, abból a szempontból, hogy a termelés folyamán keletkezik-e veszélyes hulladék és ha igen, az milyen kezelést igényel. Olajos iszap Két prob'émát azonban néhány év óta nem sikerült megoldaniuk. Az egyik a gyömrői Fémipari I. üzem öntőhomokja. Az öntödében keletkező öntödei salak ideiglenes tárolása megoldottnak mondható. Az üzem vezetése betonkádakba gyűjti — amely fedhető — és tárolja a salakot mindaddig, amíg az aszódi lerakó el nem készül. A szövetkezet ugyanis 5 köbméter tároló lerakóhely létesítéséhez járult hozzá 125 ezer forinttal. Ez elegendőnek látszik, azon veszélyes hulladékok részére, amelyeket újra hasznosítani sem és ártalmatlanítani sem tudnak. A második megoldatlan probléma az olajos iszap kérdése. A növénytermesztési főágazat telephelyén üzemelő szervizüzemnél keletkező olajos iszapot téglagyári hasznosításra ajánlották fel, de ez nem vezetett eredményre. Ezt követően bio-technológiai hasznosítás bevezetőt tervezték, de a tárgyalások során kiderült, hogy a szabadalmazó a szakhatóságoktól nem kapta meg a szabadalom bevezetésére az engedélyt. A környezet- és természet- védelem feladata, hogy az emberi környezet megóvását és tervszerű alakítását elősegítse, a környezetre veszélyes szennyeződések, ártalmak okait felderítse, felismerje azok megelőzésének, megszüntetésének módját, megállapítsa és ezt érvényre is juttassa. Tanulják is Ezt a feladatot a szövetkezeiben 1985-ben létrehozott környezetvédelmi szervezet látja el. A feladatok jobb ellátását szolgálja az is, hogy két dolgozójuk alapfokú környezetvédelmi tanfolyamon képezi magát. Levelesládánkból Idős emberek szép ünnepe December 23. emlékezetes marad az idősek klubja minden tagjának. A vezetőség és a gondozók már 22-én izgatottan készültek a nagy napra. Sütötték a finomabbnál finomabb süteményeket, vásároltak, díszítették a fát. Tíz órakor kezdődött az ünnepség. Az asztalokon fenyőágból készített díszítés volt, közepén gyertya, amelyet az idős nénik és bácsik gyújtottak meg. A kistányérokon mindenki előtt sütemény. A díszes fenyő az ablak mellett állt. Bihari Jánosné köszöntötte a meghívott vendégeket és a klub tagjait. Ezt követően Pintér Erzsébet, a Monori Tanács művelődési osztályának vezetője mondta el ünnepi beszédét. Öt kisdobos karácsonyi énekeket énekelt és verseket mondott. A gimnázium tanulói karácsonyhoz illő jelenetet adtak elő. Következett a megajándékozás pillanata a gyógyszertárak és a rendelő- intézet részéről. A klub nő- tag.iai pedig maguk készítette kis ajándékkal kedveskedtek a vendégeknek. Bihari Jánosné elmondta, hogy Hadrikék 3 ezer forint készpénzt adtak az idősek számára. A gyümölcsellátásban is van segítőtársuk, a Szőnyi család. A fa alatt 300 forintos élelmiszercsomag is volt a klub minden tagjának. A tanács részéről Kovács Benő tanácselnök szólt az idősekhez, és kellemes ünnepeket kívánt. Megköszönte a vezetőség és a dolgozók egész évi munkáját, majd a finom sütemények fogyasztása közben folyt tovább a kötetlen, baráti beszélgetés. Olasz Józsefné Monor A teljes életre tórekedve Nagyon kellene néha egy kéz Pár évvel ezelőtt, a mozgáskorlátozottak évében, sokat foglalkoztunk a problémáikkal, mostanában azonban mély csend vette körül őket... Talán éppen ezért örültem annyira, amikor meghívtak a monori művelődési házba, ahol ezentúl havonta egyszer találkozhatnak a sorstársak. ás* ’kV Mozgáskorlátozott — ízlelgetem a szót —, ami olyan, mint egy fedőnév. Sok betegséget, sokféle sérülést és soksok embert takar ... Ök azok, akiket tolókocsikban tolnak, akik Hycomat autóval, járógéppel, falábbal, mankóval, húsz centiméterrel megemelt cipővel, néha fehér bottal, sötét szemüveggel, esetleg zsebre tett kabátujjal vagy feltűzött nadrágszárral közlekednek környezetünkben. Igaz, nem minden esetben láthatjuk őket, hiszen a kapun túlra sokan nem is merészkednek ... Nehéz és bonyolult életet élnek. Hisz ök azok, akiket megnézünk az utcán, sokszor sajnos elég feltűnően. Ök azok, akiket őszintén sajnálunk, ők viszont pont ettől idegesek. Érzékenyek, bátortalanok, sokszor elesettek, de nem szeretik, ha sajnálkozunk felettük. Nem erre van szükségük. A segítséget, azt talán elfogadnák, hisz ők is teljes életet szeretnének élni. Ezer és ezer erőfeszítéssel, száz és száz megpróbáltatással, de bizonyítani akarnak .. A megújult monori művelődési központ újból lehetőséget adott arra, hogy a mozgássérültek havonta egyszer találkozhassanak és megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat. Az első ünnepélyes alkalomkor jelen volt Kovács Benő, a Monori Nagyközségi Tanács elnöke, Kardos Lajosné, a tanács szociálpolitikai előadója, Sima István, a Vöröskereszt monori városi jogú vezetőségének alelnöke, valamint Szabó Tibor, a mozgássérültek körzetközponti vezetője. Szabó Tibor a beszámolója után az elkövetkezendő év terveiről és elképzeléseiről beszélt, majd kitüntetések átadása következett. Kardos Lajosné a „Humanitás” emlékplakettet kapta meg, sőt elnyerte a Vöröskereszt elismerő oklevelét is. amelyet kimagasló és együttérző munkájáért kapott. Köszönő oklevelet kapott Dömötör Pálné is, hiszen segitőkészsége nélkül, a monori-erdei nyaraltatás nem lehetett volna ilyen olajozott és zökkenőmentes. W. Majd a gondok és a problémák következtek. Szabó Tibor legnagyobb gondja például az, hogy a mozgássérültek két — gyömrői és monori — csoportját egyedül vezeti. A mononak összefogására ugyanis mind ez ideig nem akadt jelentkező. Igaz, e feladat sok munkát követel, hiszen a rászorulók szociális segélyeinek beszerzése, a közlekedési benzinjegyek kiadása, a magatehetetlenek tüzelőinek beszerzése és szállítása, vagy a lakáskorszerűsítések anyagi támogatásainak. — papírügyeinek — intézése, bizony sok időt jelent, sőt. mindezeket a tanácsok szociálpolitikai osztályaival egyeztetve és megbeszélve kell végrehajtani ... Az összejövetelt színesítette egy filmvetítés, és egy író-olvasó találkozó is. Galambos Pál, nyáregyházi mozgássérült verseit Mészáros Ildikó, vasadi lakos adta elő. Mindketten a vasadi tsz-központban dolgoznak, így már több közös bemutatkozást értek meg együtt. Galambos Pál versei, a „teljes” életre való törekvés problémáit jelenítik meg. A kisfiamnak című vers például mindenkit meghatott, hiszen az a bizonyos kisfiú — az engem tovább vivő. a belőlem születő — valameny- nyiiink tudatában ott. él. még akkor is. ha „ö” csak egy hiú ábrándozás marad örökre ... Egy következő vers a szerelemről szólt. Mert anatómiai lehetőségeik ide vagy oda. ők is vágynak rá. ők is megélik és átélik, pontosan úgy. mint minden ember — egyszer kínban és fájdalomban keseregve, egyszer a boldogság szárnyán repülve. Egy másik verse így könyörgött: „Nyújts, vetíts./ teremts elém egy kezet, amely kibontja bennem/ a szépet s félthetöt...” á&k w És ugye mennyire kellene néha egy kéz, amelybe kapaszkodni lehetne. Ugye mennyire hiányzik egy simo- gatás, egy biztató szó. pont úgy. mint ahogyan azt régen az anyánk csinálta... Ne hagyjuk magukra őket... ölvedi Krisztina . •(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
