Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM 1988. JANUÁR 2., SZOMBAT Nehezedő körülmények között Cegléd és a környező községek gazdálkodó egységei 1987-ben próbáltak alkalmazkodni a változó körülményekhez. Ez eltérő eredményességgel sikerült. Az ipar az árbevételét 100,37 százalékra teljesítette. A nehézipar elsősorban az Évig és a Közgép jóvoltából 7,3 százalékkal többet termelt, mint 1986- ban, de ez sem volt elég a célkitűzésekhez képest. Az ok: a Mechanikai Művek abonyi gyáregysége 56,5, míg a ceglédi Vas-, Elektromos- és Műszerészipari Szövetkezet 20 millió forinttal maradt el a tervtől, az előbbi alapanyag-ellátási gondok, utóbbi kontingensproblémák miatt. Az egyetlen A könnyűipari cégek terve a piac telítettsége és az alapanyag-ellátás nehézségei következtében csak 95,1 százalékra teljesült. Az ágazatban a Pemü cipőgyára maradt el a legnagyobb mértékben az elképzelt eredményeitől. Az üzem piaci gondok, minőségi hiányosságok és a termelés során tapasztalható szervezetlenség miatt lett a város egyetlen veszteséges gazdálkodó egysége. Személyi és szervezeti változásokkal, valamint a Puma cégtől vásárolt új technológiával és géppark beállításával kívánják megszüntetni a veszteséget. Az élelmiszeripar az 1986- es teljesítményét meg sem tudta közelíteni, ennek ellenére az 1987-es tervét 2,5 százalékkal túlteljesítette. Ez csaknem azonos mértékben sikerült az építőiparnak is. A mezőgazdasági üzemek a kedvezőtlen időjárás ellenére, a bázisnál, a tervezett termelési értéknél és nettó árbevételnél egyaránt többet könyvelhettek el. A mérleg szerinti nyereség 29,3 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt. Sajnálatos módon csökkent az ágazat állatállománya, a juh kivételével. Ez jelzi az állattenyésztés jövedelmezőségi problémáit, amelyre a jövőben is kiemelt figyelmet kell fordítani. A növénytermesztésben a termésátlagok kisebbek voltak, mint 1986-ban. Ezt az elmaradást csaknem teljesen kompenzálta a kapásnövények eredménye. A téli fagyok a gyümölcs- és szőlőkultúrákan jelentős terméskiesést okoztak, de a magasabb árak miatt az árbevételben ez nem mutatkozott meg számottevően. A kiegészítő tevékenységben tovább folytatódott a konkurencia- harc, amely ennek ellenére a törteli Dózsa Tsz kivételével minden szövetkezetben eredményes. A kereskedelmi vállalatok 9,5 százalékkal nagyobb árbevételt értek el, mint 1986-ban. Az össztevékenység érbevételén belül a kiskereskedelmi értékesítés 7, a nagykereskedelmi csaknem 15 százalékkal nőtt. Az alapellátással nem volt baj, de előfordult időszakos hiány egy-egy árufajtából. (Étolaj, margarin, mazsola, mosóporok, szappanok, mélyhűtők, automata mosógépek, centrifuga, kárpitos bútor.) Szeptembertől — mint másutt is az országban — nagymértékű felvásárlási láz indult meg. A város öt, szolgáltatást végző gazdálkodó szervezete az árbevételi tervét valamivel több, mint 7 százalékkal túlteljesítette. A lakosság részére végzett szolgáltatások aránya emelkedett. Az együttes nyereségük 13,6 millió forintról 8,4 millió forintra esett vissza. Üzemcsarnok A gazdálkodók exportteljesítése az iparban — a szocialista és tőkés export egyaránt meghaladja a tervezettet, ám az 1986-os eredménytől jelentősen elmarad — elsősorban a Penomah szerényebb lehetőségei miatt. A mezőgazdaság szocialista exportja 1987-ben 40, a tőkés exportja pedig 29 millió forinttal volt magasabb az előző évinél. Egyébként a város és a környező községek összexportja körülbelül 1.1 milliárd forint. Fejlesztésre, beruházásra az iparban 41,5, a mezőgazdaságban 302 milliót fordítottak üzemeink. A Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat gyáregységében új ászokhordó- csarnok épült, megkezdődött a modern kenyérgyár, a Közgép 1080 négyzetméteres szerelő- és festőcsarnokának, valamint a Stylus Faipari Kisszövetkezet lapszabász üzemcsarnokának kivitelezése. Gépek beszerzésére, magtárak és raktárak építésére, keverőüzemi. valamint állattartó telepek rekonstrukciójára használták a rendelkezésre álló összeget az Űj Világ, a Dózsa, az Árpád, a Ságvári, a Lenin Tsz-eknél és a CÁT- nál. A gazdálkodók pénzügyi stabilitása megfelelő volt. A növekvő kamatterheket az új bankrendszer adta lehetőségekkel élve váltóforgatással is próbálták csökkenteni. A tanácsi gazdálkodásban 1987-ben is a lakosság élet- körülményeinek további javítása volt a feladat. A települések tanácsai igyekeztek a fejlesztési elképzelések pénzügyi fedezetét megteremteni. A kiadásokban ésszerű takarékosságra törekedtek, a fejlesztésekben rangsoroltak, ha kellett, átcsoportosították az anyagi eszközöket. Folytatódott az oktatás feltételeinek javítása — Abony- ban 10, Tápiószőlősön 4, Újszilváson 6 tantermes iskolát adtak ót. Megkezdődött a Török János Szakközépiskola bővítése, felújítása és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző építése. Víz, villany A lakosság bevonásával Cegléden 13,8, Abonyban 12 kilométer gázvezeték, Mike- budán pedig 1 kilométer vízvezeték-hálózat épült. Cse- möben villanyhálózat bővítésére és rekonstrukciójára került sor. Cegléden átadták a Vörösmarty téri és a Budai úti ABC-áruházat, az új autóbusz-pályaudvart, a szennyvíztisztító telepet, befejeződött a Széchenyi és Kozma Sándor út rekonstrukciója. Cegléden 60, a környező községekben 200 új családi ház épül. Ezenkívül a városban, OTP-beruházásban 129 lakás kivitelezése van folyamatban a Rákóczi—Reiner tömbben. Tápiószőlősön 2 orvosi, Újszilváson 2 darab pedagógus szolgálati lakás, míg Abonyban az áfész-üzlet, a takarékszövetkezet, valamint 10 lakás építését kezdték meg. A községben 56, a városban 90 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek az üzemek és a lakosság. Végül is az eredmények igazolják az 1987-re kitűzött célok helyességét. Többek között ezek hangzottak el a városi párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén. Korpa a zsákban Boldog új évet! December közepétől — próbaüzem keretében — műanyag zsákokba töltik a korpát a Körösi úti malomban. Tóth István lezsákoló — képünkön — a harmincöt kilós zsákokba tölti a korpát. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Tavaszt idéző kellemes idővel köszöntöttek ránk az évforduló napjai. A jól elvégzett munka tudata és a természet e kegyes ajándéka igazi örömmel és vidámsággal tölt- hetett el bennünket, amikor családi vagy baráti körben búcsúztattuk a szilveszteréjjel záruló óévet, és köszöntöttük a ránk virradt új esztendőt. Cegléd városának és a körzet községeinek dolgos lakossága eredményes évet zárt. Munkájuk nyomán nőtt az üzemek teljesítménye, több jó minőségű áru kerülhetett a hazai és külföldi piacokra. A nyereségből jutott a keresetek javítására és több helyütt a termelés korszerűsítésére is. Kiegyensúlyozottabb volt az áruellátás, új vagy korszerűsített egységekkel bővülhetett a kereskedelmi hálózat. A tanácsok — összefogva az Zöldségstatisztika Sorra jelennek meg a történeti mezőgazdasági statisztikai kötetek, a kutatók nagy- nagy örömére. A ceglédi könyvtár birtokában is megtalálható a most bemutatandó könyv: ijesztően vaskos, mintegy 55 szabvány ív terjedelmű. Az adatok az 1896—1942 közti időszakot ölelik át, eleinte csak a terméseredmények, később a vetésterület és termésátlag kapcsolódik hozzájuk. A drámai változások éveitől, 1922-től kezdődően az adatsorok hiánytalanok. Érdemes az adatok közül Pest megyét kiemelni, s tanulságos a mai faji és ter- melésvolumenbeli hangsúlyokkal összevetni. 1896-ban Pest megye több zöldségfaj termelésében eltérő képet mutatott, mint jelenleg. Feltűnő, bár teljesen érthető, hogy a nyilvántartásban szereplő fajok termés- eredményei a termelés tényét is jelzik, a hiányzók pedig az alacsony termelési volument. A divat, az ízlésbeli divat sem elhanyagolható termelésorientáló tényező: a zöldbab- és zöldborsótermelés elenyésző volt 1896-ban. s a sárgarépa, petrezselyem jelentősége is elmaradt az országos szerepe mögött. Viszont paprikából szinte az ország termésének harmadát (a történelmi Magyarországról van szó!) adta Pest megye. Fokhagymából az országos termés tizede termett Pest megyében, és huszada a magyar tormatermésnek. A főzőtök, a káposztafélék, valamint az uborka szinte meghatározó volt a megyében, Trianont követően pedig új slágernövények jelentek meg a földeken és a piacon. 1922- ben a paradicsom 33,7 százaléka főleg Közép- és Észak- Pest megyében termett, a fű szerpaprika jelentősége is nagy volt. A kelkáposzta stabil termény errefelé, csak ép pen a termelése négyszere- ződött meg, a vöröshagyma esetében a sokszorosa. A paradicsom tartja a rekordot, hisz 1981—1922 indexe 20,5- szeres növekedést mutat. Az uborka viszont a millenniumi termelésnek 44 százaléka, a fűszerpaprika is sor vadóban van (53 százalék), akárcsak a petrezselyem. A háborús gazdálkodás miatt több zöldségfaj termelése messze meghaladta a mait, érthetően, mert több zöldségféle alapvető élelmiszerré vált, manapság pedig csak kiegészítő jelentősége van. A zöldbab, zöldborsó, sóska és spenót viszont igen nagy karriert csinált, jó lenne, ha a dinnyefélék sem tűnnének el, mert egy harmonikus megyei zöldségtermelés a fogyasztói tetszést is megnyerheti, ebben azonban a mainál jobban együtt kellene dolgozni a termelőknek, a kereskedelmi és a felügyeleti szerveknek. Surányi Dezső üzemekkel, a lakosság segítőkész rétegeivel — komoly erőfeszítéseket tettek az életkörülmények javításáért. Az új iskolák, kulturális létesítmények, az egészségügyi intézmények korszerűsítésére tett intézkedések jelzik a törődést. Több kilométer út, járda megépítése, az új autóbusz-pályaudvar átadása javította a közlekedést. A város életében új minőséget jelent a szennyvíztisztító rendszer üzembe helyezése. A családok és a társadalom jelentős áldozatvállalásával újabb otthonok kerültek tető alá. Ennek ellenére tudjuk, hogy még sokan élnek hátrányos körülmények között. A körzet lakossága sikeres évet zárt, joggal lehet büszke eredményeire. Azonban az ünnep fényeinek csillogása sem feledtetheti velünk, hogy az év első napjától az eddigieknél is nagyobb erőfeszítésre, kitartó munkára lesz szükség. Az ország és benne szű- kebb pátriánk társadalmi-gazdasági élete, a lakosság köz- gondolkodása teljes megújulást kíván. Népünk felismerte, hogy a kor színvonalán csak akkor lehetséges a szocialista társadalom építése, ha a reform útját járva újabb lendületet adunk országépítő, társadalomformáló munkánknak. A tennivalókat a párt és a kormány programja kijelölte, a munkahelyi kollektívák az elmúlt hetekben mindenhol felvázolták. A jövő tehát a tetteké, mindannyiunk összefogására, erőfeszítésére lesz szükség a stabilitás megteremtéséhez, a felemelkedést jelentő kibontakozáshoz. A kijelölt célok kellő áldozatvállalással. értelmes cselekvéssel elérhetők. Megköszönjük a város és a vonzáskörzet minden állampolgárának eredményes munkáját. Kérjük, hogy 19ii-ban fegyelmezett, igényes munkával, kezdeményező kézéleti tevékenységgel vegyenek, részt a történelmet formáló, mind- annyiunk sorsát közvetlenül fs meghatározó feladatok eredményes végrehajtásában! Ehhez kívánunk erőt, egészséget, boldog új évet! Az MSZMP városi bizottsága és a városi tanács Idegen szavak szótára Bojkott l\em tudom, követhető pél- ^ ' dévai szolgáltak-e a közgázos egyetemisták a múltkoriban, amÁkor kerek perec megtagadták a villák, kanalak és kések fölvételét, arra hivatkozva, hogy a menzai ebéd mennyisége kevés, minősége csapnivaló, ezzel szemben az árakat a menő belvárosi zöld- ségkereskedők pénztárcájához szabták, a higiénés föltételek pedig enyhén szólva gyöngék. Mi sem természetesebb, mint hogy erre az ellátásért felelős vendéglátó vállalat egyik főnöke azt nyilatkozta az újságban: „az itteni szolgáltatások színvonala átlagos.” Ha pedig az átlagost a fentebbi ismérvekkel lehet meghatározni. akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy — a hírek szerint — valóságos bojkottláz vonul végig a térképen. Állítólag az autóra várók elhatározták, hogy ezentúl nem vásárolnak olyan külföldi gépkocsit. amit vasvillával dobáltak össze a gyárban, a flasz- terkoptatók nem hajlandók taxiba szállni, mert esetleg megverik őket. az unatkozók nem vesznek színes tévét, mert esetleg fölrobban, a háziasz- szonyok elutasítják a hűtőládát. mert irtózatosan drága, a gyűlésezők távol tartják magukat az értekezletektől, mert azok unalmasak és fölöslegesek, a gyári szakik pedig nem készítenek több szerkezetet, mert úgysem tudná használni őket senki. Nem tudom, mi az igazság ebből, de az átlagos színvonal mellett félő, hogy úgy járnak, mint a cigány lova: épp abban a pillanatban halt éhen, amikor már hozzászokott volna a koplaláshoz. IJn erre gondolok, meglehet: a bojkottszervezők sem szerveznek több bojkottot. V. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Hogyan telt az cesztendö? H a én fenyőfa-kereskedő lennék, hónom alá venném a baltát, és sebes mozdulatokkal kicsapkodnám özvegy Winterné sírja mellől a fenyőt. Ezt a fát még az öreg Winter ültette vagy tizenöt évvel ezelőtt, mikor elkészült a kripta, s amibe aztán később bele is haltak mind a ketten. Tehát nekik ez a szúrós levelű zöld micsoda mór teljesen fölösleges, csak púp a hátukon. Nekem pedig .. . Óvakodnunk kell az árukészletek egy helyben tartásától — mondanám a temetőcsősznek, ha ugyan arra vetődne —, igen, edes barátom, a portékát piacra kell dobnunk, hadd élénküljön az üzlet. A dolgozó nép most minden áron fenyőfát akar. s mi, fenyőfaárusok a lehetetlent is megkíséreljük a hiányhelyzet elkerülése végett. Ne akadékoskodj tovább! Ám ha a temetőcsősz tóvá jra is akadékoskodna, egyszerűen félrelökném az útból. Jól néznénk ki. ha az ellátást éppen a temetőcsőszök veszélyeztetnék. Na és akkor már meglenne a kezdőtőkém ahhoz, hogy igazi fenyőfaárus legyek. Ha én fenyőfa-kereskedő lennék, az árak kiszámításakor szigorúan a hazai piac jól működő törvényszerűségeiből indulnék ki. Mértékegységként alapul venném az egy Maru- tit. Mármint hogy én egy Ma- ruti személygépkocsit szándékozom vásárolni, s az ehhez kellő pénzt a fenyőfák által óhajtom biztosítani. Most mondják meg, van más mód!? pénzt. Hopp, kijött az ár. Fája 500 forint. Szabad ár, a hétszentségit. Ha én fenyőfa-kereskedő lennék, minden erőmmel azon iparkodnék, hogy ezt az árat a piaccal elfogadtassam, mert ugye akkor ez az ár nyomban tisztességes. Ennek érdekében szép nyugodtan besétálnék a hatósághoz, és könnyes szemmel azt mondanám: Vége, vége, én már többé nem árulok fenyőfát. S csak akkor engednék a negyvennyolcból, ha az összes főelőadók kórusban könyörögnének: Jaj, jaj, az isten szereimére, még egyszer utoljára áruljon már fenyőfát! A népnek fenyőfa kell! Persze kicsit még kéretném magam, majd a második kör után foghegyről odavetném, hogy de bizony a jó ég tudja, milyen messzire kell nekem hajtanom azért a fenyőfáért, ami plusz költség, a fenének se éri már meg, csak hát az engedékeny lelkem stb. Távozóban pedig pöccintenék egy-két szót, hogy de aztán nem érek én arra rá, jó ha három napig kint Ha én fenyőfa-kereskedő lennék, gyakorolnék néhány órácskát a tükör előtt, hogy kellőképpen sértődött arccal állhassak ki a placc sarkára. Mindenki látná, micsoda súlyos kölönc nekem a nyakamban ez a fenyőfa-árusítás. Pofákat vágnék, lerína rólam, hogy miközben legszívesebben az úri szalonban hárfazene mellett múlatnám az időt, valaki mégis ideparancsolt engem, mint rabszolgát, hogy magasabb régiókba való egyéniségemet fenyőfa-árusításra pazaroljam. Ami pedig nemcsak hogy alantas foglalatosság, de még veszteséges is. Hja, az ember sok mindenre hajlandó a megélhetéséért — mondogatnám arra csámborgó ismerőseimnek. Holtbiztos, hogy ilyen előkészítés után a hatóságnak eszébe sem jutna engem ellenőrizni. Ha én fenyőfa-kereskedő lennék, áruim reklámozására, ajánlgatására, dicsérgetésére nem fecsérelném a drága időt. Vásárlóimat nem kényeztetném el, mint a régi pitiáner kereskedők. Ellenkezőleg: az árakat nem tüntetném föl, mérőeszközt nem használnék, nem adnák semmilyen fölvi- lágosítást, visszajáró pénzről tudomást nem vennék, egyszóval teljes bizonytalanságban tartanám őket. homályt vonva a fenyők köré. A helyzet csakis így lenne alkalmas arra, hogy akadékoskodás helyett hálát rebegjenek a kezükbe nyomott tűlevelűért. Azt a kuncsaftot pedig, amelyik mégis akadékoskodik, haladéktalanul elzavarnám és két hétre kitiltanám a piac területéről. Ha meg nem ért a szép szóból, és csak azért is akadékoskodik, akkor egyszerűen szájon vágnám a bódé mögött. Hogy megemlegesse. Tehetném. Hagynák. A hatóságok, hivatalok és főelőadók teljes támogatását élvezném, hiszen fenyőfa kell a népnek, nem pedig akadékoskodás. H a fenyőfa-kereskedő lennék, már nagyon unnám a járijborságából kivetőzött, izgága vásárlók képét. Utál- koznék, hogy a kósza népséget pont nekem kell kiszolgálnom. Mikor végképp elegem lenne az egészből, fölszámolnám a boltot. Egy fába szöget vernék, rá táblát akasztanék. A táblára fölírnám a számot, és azt, hogy erre a számlaszámra, a címemre kell befizetni a fenyőpénzt. Fenyőfa nincs, örüljenek, hogy a pénzük jó kezekbe kerül. Ha jobban meggondolom, fenyőfa-kereskedői pályafutásomat érdemes volna rögtön ezzel kezdeni. V. S. Fogom magam, és a Maruti árát, a 500 ezret elosztom a rendelkezésemre álló fenyők számával, ezzel kész is. Ja, majd elfelejtettem, még rávetítem az útiköltségemet és a hazai piac jól működő törvényszerűségeiből adódó kenőlátnak a piacon. Tuti, hogy a hatóság boldog lenne, és gyorsan szétfutna a hír a városban, hogy szegény fenyőfa-kereskedőnek alíg-alig éri meg, és hogy egyébként is csak há- nam napig lesz kint, tessék rohamszerűen vásárolni... Jövőre is lesz karácsony
