Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-07 / 5. szám

1988. JANUAR 7., CSÜTÖRTÖK ^ßSrtop 3 Érdemibb viták, aktívabb tanácstagok A testület döntsön felelősen Tanácstagnak lenn! ma már nem egészen ugyanazt jelenti, mint néhány évvel ezelőtt. A választók többet várnak a testületbe küldött képviselőiktől, mint korábban. De a települések vezetői is jobban kívánnak támaszkodni a tanácstagokra a döntések előkészítésében, a határozatok meghozatalában. A testületi ülések megélénkülése, a vi- t-aK érdemibbé, néha élesebbé válása, a helyi tanácsok többségénél tapasztalható volt az utóbbi időben. Építhetett a bizalomra a vezető Vezérigazgatói megbízottat neveztek ki Több mint két és fél esztendővel ezelőtt fejeződött be az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban a tömören keményfém II. névvel jelölt program, amelynek eredményeként jelentős importtól mentesült or­szágunk. Az akkori feszített, olykor-olykor a körülmények miatt ta­lán túlságosan is kemény munka miatt azonban egy idő múlva — már a termelés beindulása után — kezdtek jelentkezni a fáradtság jelei. A következmények olvasóink előtt ismertek: a tervet a szer­szám- és porkohászati gyár tavalyelőtt nem teljesítette, s ebben nem csak a külső hatások — például nyugati termékeket forgalmazó kon­szignációs raktárak létesítése — a ludasak, hanem az elemzések sze­rint alapvetően belül kell, kellett keresni a hibát. A nagyobb bajt megelőzendő, a vállalat vezetése úgy látta, hogy azonnal segítséget kell nyújtania a gyáriaknak, hiszen ez a lépés nemcsak az ISG, de az egész népgazdaság szempontjából fontos érdekeket szolgál! Természetes, hogy ez a fo­lyamat egy kisebb közösség­ben — ahol a problémák, a célok, a lehetőségek könnyeb­ben átláthatók —, gyorsabb, mint például egy olyan tes­tületben. ahol a megye egészé­nek sorsáról kell felelősen dönteni. Azt persze senki nem állíthatja, hogy e kívánatos változások érintetlenül hagy­ták volna a megyei tanács tag­jait, hogy a megyeháza falain kívül rekedt volna a megélén­kült vitaszellem, megnöveke­dett aktivitás. Ezt támasztotta alá Balogh László, a megyei tanács elnöke tegnap a megyei tanácsi bizottságok elnökeinek és a tanácstagi csoportok ve­zetőinek tartott tájékoztatón. Az értekezleten részt vett Ró­nai Árpád, a megyei párt- bizottság osztályvezetője és Romhányi András, a HNF me­Megkezdődött a komputer- | próbaüzem a Vácszentlászlói Zöldmező Tsz tehenészeti te­lepén, ahol az istállóban egy számítógépes rendszert helyez­tek működésbe a tejtermelés gazdaságosságának további ja­vítására. A holland cégtől vá­sárolt különleges berendezés tehenenként ellenőrzi a napi kifejt tejmennyiséget, és a ta­karmányadagokat az állat tel­jesítményének függvényében egyedenként határozza meg, vagyis a több tejet adók a na­gyobb termeléshez bőségesebb adagokat kapnak, a kisebb tel- jesítményűeknek szerényebb a fejadagja. Mivel a komputer pontosan a tejhozamhoz iga­zítja az energiautánpótlást, ki­küszöbölhető a túletetés, ami­vel számítások szerint mini­málisan 10 százalékos költség­megtakarítás érhető el. Ez pe­dig milliós összegeket jelent, hiszen 770 tehenet tartanak a telepen, s az idén további százzal növelik az állományt. Szájtátva Apádéban Egyre gyakrabban hallani a mezőgazdasági üzemekben, a tavalyi munkáról beszélgetve, hogy „hozzányúltunk a nye­reségtartalékhoz”. Amint ki­derül a látóhatárt széleseb­bé téve, nem valami különle­gességként cselekedtek így itt meg ott, hanem ezt tették sok helyén. Tetemesen megnőtt a közös gazdaságokban a nye- reségtartalék-fclliasználás az év folyamán, s ugyanakkor apadóban volt és van a nyc- reségtartalék-képzés. Ez a ket­tős irányú mozgás erőteljes figyelmeztetésként kell hogy hasson. Nem kevesebbet tudat ugyanis az értők számára, mint a mának éles kénysze­rét, a holnapi fejlesztések amúgy is lassan képződő for­rásainak felélését. Amire rávette és ráviszi a közös gazdaságokat a szaba­don felhasználható forintok fogyatkozása, s az szintén, hogy tudták, az idén január­tól sokféle kötelezettséget (például a folyamatban levő beruházásokat) a nyereségtar­talékból kell finanszírozni. Tartsuk természetes reakció­nak akkor ezt a feltűnő apa­dást? Avagy kárhoztassuk az érintetteket (akiket különöseb­ben már nem izgat eggyel több vagy kevesebb kárhoztatás), mert megeszik azt a bizonyos tyúkot, amely holnap majd aranytojást pottyantana ne­kik? A nycreségtartalékok sorsá­nak alakulásában nem a kép­zés apadása és a felhasználás növekedése az igazán érdekes, fontos. A lényeg, a jelenség irányzattá növekedése abban van, hogy apadnak a hosszú távra gondolkodás szemléleti és gyakorlati forrásai! A ma elköltött pénz biztos, a hol­nap elkölthető olyannyira bi­zonytalan, hogy nem érdemes kockáztatni a gyűjtögetésével, a tartalékolásával. Az önálló­nak kikiáltott gazdálkodók, az ismétlődő beavatkozásoktól fél­ve sokkal többet költenek a tartalékból, mint korábban és sokkal kevesebbet tesznek fél­re tartalékként forintjaikból. Logikus az összefüggés. Ha apadóban a gazdálkodási bi­zalom, akkor apad a forin­tok ésszerű tartalékolásának folyama is. MOTTÓ gyei bizottságának titkára Is. A megyei tanácstagok tevé­kenységének elismerése mel­lett szóba került természete­sen a testületi munka javí­tásának lehetősége és szük­ségessége is. A magyar tanácsrendszer felépítéséből, de méginkább a sok évtizedes gyakorlatból kö­vetkezik, hogy a testület és az apparátus viszonya gyakran nem volt felhőtlen, bizonyos funkciók összemosódtak, a hangsúlyok eltolódtak. Ma már elengedhetetlen, hogy a fontos, lényegbevágó ügyek a testüle­tekben dőljenek el. Ehhez azonban egy pontosan és jól dolgozó apparátusra van szük­ség. Ebből a szempontból a megyei testület és az appará­tus között összhang van. Bármennyire igaz azonban, hogy a testület aktivitása ér­A számítógépes technológia­rendszer lehetővé teszi azt is, hogy a tehenek sokaságából azokat a magas tejhozamot adó legértékesebb egyedeket válasszák ki, amelyek tovább- tenyésztése indokolt, így nagy valószínűséggel magas hoza­mokat adó utódokhoz juthat a téesz, tovább növekszik az ál­lomány értéke. A vácszentlászlói tehené­szetből tavaly 4 millió liter te­jet szállítottak el — méghozzá a legkiválóbb minőségben — elsősorban a Galgatej feldol­gozó üzemébe. Az idén további 200 ezer literes termelésnöve­kedéssel számolnak, amihez a korszerű számítógépes tartás­technológia alkalmazása is hozzásegít. A leggyakrabban emlege­tett indok, hogy nem szállíta­nak időben és elegendő árut a nagykereskedők. Erre per­sze lehet mondám, hogy köny- nyű a hibát más munkájában keresni. Nem állítható, hogy minden szabadkozás csupán a felelősség áthárítása, de az esetek tekintélyes részében a boltosoknak igazuk van, ami­kor a nagykereskedelmet hi­báztatják. Fölényeskedő nagyok Ez olvasható ki az Orszá­gos Kereskedelmi Felügyelő­ség jelentéséből is, amely a kistelepülési boltok ellátását összegezte. „Az elmúlt évek­hez viszonyítva nem történt lényeges előrelépés a nagyke­reskedelmi vállalatok szállí­tásaiban, nem javították áru- szállítási készségüket, nem igazodtak kellőképpen a ki­sebb boltok igényeihez” — írják a felügyelőség szakem­berei. E megállapítás nem szórványos vizsgálatok ta­pasztalata, hiszen a főfelügye­lőség tizennégy megyében 171 vállalat, 552 szövetkezeti bolt­ban és 26 magánkereskedőnél elléhőrizte a kistelepülési élel­miszerüzletek és vegyesboltok munkáját, s közvetve a la­kosság ellátását. A szakemberek árnyaltan fogalmaznak, a kistelepülési boltosok sokkal nyersebben mondják véleményüket: „ki vagyunk szolgáltatva a nagy­kereskedelmi vállalatoknak”. Nem érdemes azon vitatkoz­ni, melyik fogalmazás a pon­tosabb. A lényeg úgy is az, hogy a nagykereskedelem nem zékelhetően növekedett, nem tagadható, hogy a megyei tanácstagok közül még min­dig nem mindenki veszi ki kellően a részét a munkából. Ezt maguk az érintettek is el­ismerték. Valóban elgondolkoz­tató, hogy van olyan tanács­tag, aki egyetlen testületi ülé­sen vett részt. Nagyon sokan hagyják ott az üléseket a be­fejezés előtt. A tanácstagok mellett szól viszont, hogy a tanácsülések rendkívül hosz- szúak, a szóbeli kiegészítések sokszor fölöslegesen ismétlik az írásos anyagban foglaltakat, a hozzászólók is visszaélnek néha társaik türelmével. Fel­vetődött olyan javaslat is, hogy korlátozni kellene a fel­szólalások időtartamát. El kell ismerni azt is, hogy a me­gyei tanácstagnak túl sok ér­tekezleten, rendezvényen kell részt vennie. S ha ezt nyíltan sehol nem is mondják, de a munkahelyek sem mindenütt nézik jó szemmel a hiányzá­sokat. A testület munkájával kap­csolatban az is megfogalmazó­dott, hogy az Írásos anyagok időben érkezzenek meg a tanácstagokhoz, hogy legyen idejük fölkészülni. Kritikával illették a fölszólalók ezeknek az előterjesztéseknek a hosszú­ságát is. Tömörebb, rövidebb anyagokra lenne szükség. Ahhoz persze, hogy egy me­gyei tanácstag felelősen, lelki­ismerete szerint tudjon véle­ményt formálni, dönteni, ah­hoz megjelelő információkkal kell rendelkeznie. A megyei tanács apparátusa törekszik arra, hogy a testület tagjainak tájékoztatását javítsa. Az értekezleten kialakult párbeszéd arra engedett kö­vetkeztetni, hogy a megyei testület tagjai tisztában van­nak munkájuk jelentőségével, a rájuk háruló felelősséggel, s örömmel nyugtázták, hogy a tanács vezetése még na­gyobb aktivitást vár tőlük a megye életének irányításában. M. N. P. teljesíti a kisebb boltok ren­deléseit, tiltott árukapcsoláso­kat alkalmaz. A Duna Élel­miszer- és Vegyiáru Kereske­delmi Vállalat például a vá­ci áfész üzleteit 25—30 száza­lékos, a dél-pesti áfész bolt­jait pedig 30—35 százalékos arányban elégíti ki. A főboltosok meg a többiek Ennyire persze nem rossz az ellátás a falvak többségé­ben, mert a szövetkezetek és a boltosok más módszerekkel igyekeznek beszerezni az áru­kat. Sok helyen bevezették az úgynevezett főboltosi rend­szert, melynek lényege, hogy 4—5 kisebb boltnak egy na­gyobb üzletet jelölnek ki a vásárlás helyéül, s azt a nagy­kereskedelem ellátja áruval. Másutt az áfész-ek saját köz­ponti elosztó raktárát tarta­nak fenn. ahol boltvezetőik vásárolhatnak. Bármelyik módszert is vizsgáljuk meg alaposabban, kiderült, hogy a kiskereskedők átvállalják a nagykereskede­lem szállítását. Ez ugyan ja­vítja a falvak ellátását, ugyan­akkor növeli a szövetkezetek költségeit is. A széles kör­ben tapasztalható gyakorlat mögött meghúzódik az a je­lenség, hogy a kisebb válla­latok, szövetkezetek kiszolgál­tatottak a nagyobbaknak, kapcsolatuk nőm üzleti, pia­ci elvekre épül, hanem jó­részt a méretbeli különbség­re korlátozódik. A szállítások elmaradása nemcsak a nagyság fitogtatá- sának következménye, hanem gazdaságossági okai is van­Eltenőrzés, számonkérés A vállalat vezérigazgatója ezért tavaly február 18-tól ve­zérigazgatói biztost jelölt ki Marosi László termelési igaz­gató személyében. A feladat­hoz megfelelő hatás- és jog­köröket is kapott. A teljes felsorolás hosszú lenne, ám hadd emeljük ki, hogy a ve­zérigazgatói biztos dönthet személyi kérdésekben, és fel­hatalmazták. hogy a termelés folyamatossága, a terv telje­sítése érdekében tegyen meg mindent, saját belátása sze­rint. Ez utóbbi annál is in­kább indokolt volt, mert a gyár évkezdése nagyon rosz- szul sikerült, s már február közepén látszott, ha folytató­dik a rossz sorozat, akkor ko­moly gondokkal kell szembe­néznie a vezetésnek. A helyzet alapos elemzésé­re nem kellett sok időt fordí­tania Marosi Lászlónak, hi­szen mint a vállalat termelé­si igazgatója, bőséges informá­ciókkal rendelkezik. Így már megbízása előtt megfogalma­zódtak benne azok a tenniva­lók, amelyet azután már ve­zérigazgatói biztosként meg­nak. A kisebb, szórványosan települt boltokba valóban költségesebb a szállítás, s a nagykereskedelem szüle árré­seibe ez nem mindenkor fér bele. Ez a magyarázat per­sze egyáltalán nem vigaszta­ló a falun élőknek, hanem ők árut, tisztességes ellátást akarnak még a leglogikusabb érvelés helyett is. Óvatos üzletvezetők S ezt nemcsak a nagyke­reskedők hibájából nem kap­ják meg. Dolgoznak a falusi boltokban túlságosan óvatos üzletvezetők is, akik rende­léseikkel nem igazodnak kel­lően a fogyasztók igényeihez, szokásaik változásaihoz. Elő­fordul, hogy már a kora dél­utáni órákban nem lehet te­jet, tejtermékeket, kenyeret kapni a falusi boltokban. Lát­ni a polcokon lejárt szava­tossági idejű, vagy gyengébb minőségű árukat, s e hiá­nyosságokért elsősorban a boltvezetők marasztalhatok el A különböző eredetű hiá­nyosságok régiek, már-már megszokottak. Megváltoztatá­suk viszont éppen napjaink­nak egyik sürgető feladata, hiszen az ellátás a korábbi­aknál is inkább közhangula­tot befolyásoló tényezővé vá­lik. Az árak emelkedésével igényesebbek a vásárlók a minőségre, az utazási költsé­gek megtakarítása miatt még inkább lakó- és munkahelyü­kön akarják beszerezni az áruk többségét. A végleges megoldáshoz a szövetkezetek és a nagykereskedelmi vál­lalatok sem önmagukban, sem együttesen nem elegendők. Működésük közgazdasági fel­tételeinek is változni kell ah­hoz, hogy a falusi ellátás ér­zékelhetően javuljon. V. Farkas József valósított. Első intézkedései­nek egyike volt például, hogy az egyik üzemvezetőt, majd nem sokkal később egy főmű­vezetőt is felmentett munka­köréből. és a nyugdíjból visz- szahívott, korábbi termelési főosztályvezetőt bízta meg a munka irányításával. Emel­lett kialakított egy olyan ve­zetési rendet, amelyben min­dennapossá vált az ellenőrzés és a számonkérés. Ennek haszna vitathatatlan: azonnal meg lehet találni a felelősö­ket, s így a korábbinál gyor­sabban és hathatósabban le­het kijavítani a hibákat. Álltak a gépek Ugyancsak Marosi László kezdeményezte, hogy hetente rendszeresen tartsanak mun­kaértekezleteket, amelyeken lehetőség van a napi gondok megvitatására, a feladatok ki­adására, és a munka értéke­lésére. Kezdetben hetente há­romszor került sor ilyen meg­beszélésekre: általában félóra alatt lezajlottak, hiszen a ve­zérigazgatói biztos alapvető követelményként fogalmazta meg a lényegretörő megnyi­latkozásokat. Marosi László megváltoztat­ta a belső bérszabályozást is, az előírások érvényesülését tovább bontva a kisebb szer­vezeti egységekre. A korábbi gyakorlattól eltérően most már a gyárban a pénzt az üzemvezető osztja szét, és a prémiumával felel a bérkeret betartásáért. Ennek a dön­tésnek a hatása hamarosan jelentkezett. Rendezték a nor­mákat, csökkentek a túlórák — ahogy a termelési igazgató fogalmaz: most már valóban gazdálkodnak a bérrel. Jelentősen javultak a tel­jesítmények is. Március 10-én a dekádprogramot már 100 százalékra teljesítette a gyár, s azóta mindig ezt meghala­dóan termelnek. Ebben bizo­nyára szerepet játszik az is, hogy Marosi László kezdetben hetente többször is személye­sen ellenőrizte a reggeli mű­szakkezdést. Elképzeléseinek megvalósításakor igényelte mások véleményét is, ám meg­követelte, hogy döntéseit ma­radéktalanul hajtsák végre. Nem kerülte el a konfliktus- helyzeteket sem, hiszen tuda­tában volt annak, hogy csak határozott, centralizált veze­téssel lehet a gyár szekerét kihúzni a kátyúból. Érdemes még megemlíteni, hogy kiemelt figyelmet fordí­tott a tmk-ra is. Korábban gyakran panaszkodtak a mun­kások, hogy a javításra vár­va álltak a gépek. Ma már a szerelők gyorsan érkeznek, és a lehető legrövidebb idő alatt hárítják el a bajt, hiszen ne­kik is érdekük, hogy minél kevesebb fennakadás legyen a termelésben. Ehhez nemcsak a következetes ellenőrzésen és számonkérésen át vezetett az út, hanem a teljesítmény­hez igazodó premizálással is nagy hatást gyakoroltak a tmk dolgozóira. Az embereket a pénzzel le­het a legjobban megfogni, tudja ezt a vezérigazgatói biz­tos is. Megismerve a gyári ve­zetők tevékenységét, volt, aki­nek 1200 forinttal növelte a havi keresetét, mert azt ta­pasztalta, hogy nagyon sok jó irányító meglehetősen keveset vitt haza a borítékban. Törek­véseihez a szakszervezet is partner volt, és támogatta a megbízottat. Akik viszont gyengébben dolgoztak, azok egy idő után a fizetésben is megérezték ezt. S hogy meny­nyire szigorú és következetes volt Marosi László, erre csak egy példa: a gyári büfében is körülnézett, mert akadtak egynéhányan, akik a kelleté­nél többet töltöttek el ott. A vezérigazgatói megbízott fel­lépése nem maradt hatásta­lan ... Van megrendelés A szerelvény- és porkohá­szati gyár év eleji lemaradá­sát a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem sikerült teljesen pótolni, de a termelési érték tervüket kis híján teljesítet­ték, s a tavalyi nyereségük­nél 20—250 százalékkal több van a kasszában. S mindehhez társul, hogy a lapkagyártó üzemben 1987-ben 2,3 millió lapkát gyártottak, amely he­lyi rekordnak számít. Marosi László nem titkolja, egyedül kevés lett volna a si­kerhez. Ám megbízatása után néhány héttel azt érezte, hogy előbb a munkások, majd a különböző szintű vezetők fo­kozatosan mellé álltak. A gyá­riak többször is mondták ne­kik, hogy ők dolgozni akar­nak, s nem azért járnak be, hogy beszélgessenek, lógja­nak. Az eredményekre és a bizalomra alapozva, az elkö­vetkező időszakban újabb lé­péseket tervez a termelési igazgató. Ezek közé tartozik a gyártási fegyelem, a techno­lógia megszigorítása, a beren­dezések karbantartási színvo­nalának javítása. S a helyzet változását jelzi az is, hogy szeptembertől már csak egy operatív értekezletet tart, s ez is elegendő. Sőt, Marosi Lász­lónak az a véleménye, hogy belátható időn belül visszaál­lítható az eredeti állapot, hi­szen 1988-ra a gyár elegendő megrendeléssel rendelkezik, s a terveket megfelelő irányí­tással a kollektíva teljesíteni tudja. Furucz Zoltán r Építkezőknek A Hungária Műanyag-feldol­gozó Vállalat az idén több mint 18 százalékos exportnö­vekedést tervez. A budapesti gyáregységben változatlan lét­szám mellett évi hétmillió négyzetméter melegpadlót és ötmillió négyzetméter bútorfó­liát készítenek, amely igen keresett és kedvelt cikk az építkezők, lakásfelújítók kö­rében. Komputeres tehenészet Megkezdődött a próbaüzem Falusi ellátás Mentegetőzés helyett áru kellene Nincs. Gyakorta kénytelen kimondani ezt a szót a falusi boltos. Nemcsak akkor, ha hűtőszekrényt, porszívót, vagy egyéb tartós fo­gyasztási cikket keresnek a vásárlók. Ez a felelet esetenként akkor is, ha élelmiszerért mennek a boltba az emberek. Bosszankodnak emiatt a vásárlók, de nem öröm a boltosnak sem. Jövedelme a forgalommal arányos, s a nemleges válasz egyiket sem gyarapítja; kellemetlen azért is, mert a falusi boltost mindenki ismeri, így külön-külön kell elmagyaráznia a hiány okát.

Next

/
Thumbnails
Contents