Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-06 / 4. szám
Mindig van gazda Bármilyen szorító a lakás- helyzet, úgyszólván nincs olyan időszak, amikor ne állna lakás üresen Gödöllőn is. Előfordul, hogy a szakigazgatási szerv tartja vissza, ami érthető: adódhatnak váratlan esetek, s egyik napról a másikra szükséges egy vagy több családot ideiglenesen elhelyezni. Ettől eltekintve a tanács hatósági osztálya arra törekszik, a megüresedett lakásba mielőbb költözzék be az új gazda. Közismert, az utóbbi években egyre kevesebb tanácsi bérlakás épül, s az 1985— 86-os névjegyzéken szereplők közül húszán még nem jutottak otthonhoz. Nekik is utalnak ki megüresedett lakást GATE A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1988. JANUÁR 6., SZERDA Az ellenőrt kidobják? Terjedőben a lopás szokása Tanfolyamzáró Iráni haltenyésztési szakemberek számára szervezett továbbképző tanfolyam fejeződött be a GATE mezőgazdaság-tudományi karán, a trópusi-szubtrópusi mezőgazdasági tanszéken. Ma 18 órakor ünnepélyes zárófogadást tartanak a földszinti rektori tanácsteremben. A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vad- gazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői művészfe- lepen. A régi Gödöllő, kamarakiállítás, az Erzsébet királyné szoborpályázatra készített művek kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, megtekinthető 9—17 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Férfiak. Magyarul beszélő színes NSZK-fikn. 6 és 8 órakor. Kulcskeresők Hovatovább nem merek bemenni a konyhába. Ott lehet a legjobban beszélgetni. Sül a rétes, kavargatják a pörkölt alá valót, s rám zúdítják az összes panaszt. Micsoda világ! Tudok-e arról, hogy X már megint mit csinált, Y-nak milyen az új autója, nekünk olyan soha az életben nem lesz. Micsoda pénzek forognak itt némelyek kezében. Hogy játsszák ki a törvényeket. Gátlástalanok, ridegen számítóak az emberek, semmivel sem törődnek, csak a pénzzel. Aki megszerzésének útjába áll, azt könyörtelenül eltapossák. Feltörik a kocsit Óvakodom a konyhától. A szobákban kevesebb és mérsékeltebb a panasz. Mi van a köztereken? Ahol egy-egy település, körzet ügyeit kisérik figyelemmel. Ott sem andalító meséket mondanak. Ha nem is panaszlóan, de semmivel sem szívderítőbbek a helyzetjelentések. Nemrég a városi párt-végrehajtóbizottság tekintette át az ellenőrzési tevékenységet, a felelősségre vonás tapasztalatait a városban és a körzetben. Végighallgatva úgy véltem, a konyhában nem csak a valóságot, hanem az igazat mondják. Megtört egy hagyomány A kézilabdások körében hosszú évekre visszanyúló hagyomány volt, hogy az új év első napjának délelőttjén az arra hajlandók összeverődtek egy focicsatára. Emlékszem, azok voltak a legszebb időszakok, amikor még szabadban és hóban rúghattuk a labdát. Olyan is volt, hogy az Erzsébet parki pályán csaknem derékig érő hó takarta a küzdőteret, ösvényeket kellett vágni ahhoz, hogy ne csak a pálya tengelyében, hanem oldalirányban is megközelíthessük az ellenfél kapuját. Azután változtak a lehetőségek és a körülmények. Újév napján vagy sár vagy süvöltő szél vagy elviselhetetlenül hideg volt. Lett fedett hely, ahol az időjárás viszontagságait kivédhettük, azóta teremben sikerült lebonyolítani a szokásos évnyitó focibulikat. Eleddig minden alkalommal meg tudtuk oldani a bejutást, de január 1-jén megszakadt a szép sorozat. Igaz, a meghirdetett időpontban csak hatan gyűltünk össze a szentély előtt, de ilyen létszám is elegendő ahhoz, hogy kispályán néhány félórában felrázhassuk tespedt izmainkat. A teremajtó azonban zárva volt. ami egészen természetes, hiszen téli szünet lévén, ünnepnapon ez így rendjén való. Egyik autós társammal útra keltünk. Első kutatóhelyünk a főillető lakása volt, aki közölte, hogy nála nincs kulcs. Irány a személyzet: ott sem jártunk szerencsével, így megpróbálkoztunk még egy lehetőséggel, de a kisilletékes elutazott és magával vitte a remélt zárnyitót. Hitehagyottan abbahagytuk a kutatómunkát és ezzel kényszerűen felrúgtunk egy szép hagyományt. Elmaradt a várva várt újévi foci. Lustaságunkon is múlott, hiszen valahol szabadban is játszhattunk volna. Néhány nap elteltével nagyon jó cimboráim, híres amatőr tenisztestvérpár készülődött a terembe egy délelőtti átmozgatásra, és nem kis meglepetésemre invitáló- juk főillető volt, akinél megkeresésünkkor nem volt teremkulcs! (A rossz nyelvek szerint az ilyen meglepetések nem furcsaságok, hiszen a teniszt kedvelő család tagjai és baráti körük szívesebben látott vendégek, mint akárki más. Aki nem hiszi, járjon utána!!!) Markó Gábor Dr. Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum, igazgatója arra kért a minap, hogy vegyem számba, kik voltak azok az írók. költők, akik az 1960- as években megfordultak Aszódon vagy az egykori aszódi járásban. Amikor leültünk, hogy személyesen válaszoljak a kérésére, mindketten megdöbbentünk a rangos névsoron. Azt hiszem, jó két évtized múltán, minden dicsekvés nélkül elmondhatjuk, élő irodalmunknak sok jelesét sikerült a településre meghívnunk. Ahogyan emlékeimben és egykori feljegyzéseimben kutattam, előkerült egyik beszélgetésünk emlékeztetője: Olyan irodalmi életet kellene teremtenünk Aszódon, ahol az írók elmondhatnák terveiket, álmaikat, ha nem is a világ megváltásáról, akkor legalább a saját legközelebbi műveikről, s miközben vágyaikat szőnék, mi is hallanánk valami magával ragadót, újat szülőt, s a közös beszélgetésekben nyíltan és tisztességesen, szenvedéllyel vitázhatnánk, gondolatokat cserélhetnénk. s így teremthetne valami új és más, az eddiginél szebb és komolyabb. Az íróknak valami hasonlót írhattam, azokban a levelekben, amelyekben Aszódra hívtam őket, s azt hiszem, a sorokból kiérezték őszinte szándékukat, amit Váci Mihály a Továbbra is növekszik a vagyon elleni bűncselekmények, szabálysértések száma. Mind több olyan esettel találkoznak, amikor valakik jogtalan haszonszerzésre, előnyökre törekszenek. A társadalmi tulajdon ellen jóval többen vétenek, de nem kímélik a személyi tulajdont sem. Lopás, betöréses lopás — hivatalosan kifejezve ez a módszerük. Terjed a gépkocsik föl törésének szokása. Vajon minek a reményében törik föl? Ha nem hagynának a kocsiban semmiféle értéket, abbamaradna ez a szokás? Az emberek között mindennapos beszédtéma a pénzszerzés, a pénzhez jutás útjai, módjai. Egyöntetű vélemény, napi nyolcórai szokványosán szorgalmas munkával kiugróan magas jövedelemhez aligha juthatunk. A hatalmas összegeket említve, amelyeket közelebbi vagy távolabbi ismerős vágott zsebre, nyomban fölvetődik a kérdés: ez most tényleg annyival többet, értékesebbet tett, mint mi, amivel kiérdemelte? Lehet százszor többet, jobbat teljesíteni? Egyedül otthon A testületi ülésen is szóltak a burjánzó önzésről, ha- rácsolásról, az egyéni érdeknek a közösségi fölé helyezéséről, a munka nélkül, munkával arányban nem álló jövedelmekről. A baj az, hogy a legtöbbször nem tudjuk, jogosan vagy érdemtelenül ju- tott-e valaki a számunkra elképzelhetetlenül nagy summákhoz. Ne feledjük, évtizedekig éltünk a középszerűség igézetében, a mindenkinek jut egy kicsi légkörében. A bűnözés további növekedése félelmérzéssel töltheti el a lakosságot, hangoztatták az előterjesztés készítői. Köznapi tapasztalataim azt mondatják, a lakosság már most fél. A szabálytalanságok, visszaélések. megkárosítások mellett a másik kedvenc beszédtéma a lakat és a zár. Bizalmatlannak kell lenni, hangoztatják némelyek, az ajtót addig nem szabad kinyitni, amíg nem győződtünk meg arról, hogy jó szándékú ember csönget. A legtöbbször azonban csak a kérdésig jutnak el: Mit tennék, ha benyomakodna, s egyedül vagyok otthon. S a vigasz: még jó, hogy nincs semmim, engem csak nem visz el?! A legtöbb kellemetlenség bevásárlás, valamilyen szolgáltatás igénybevételekor éri az embereket. Az ellenőrzések tapasztalatai alátámasztják érzéseinket. A leggyakoribb szabálytalanság a súly- csonkítás. minőségrontás, árdrágítás. A magánkereskedők körében divatba jött a nagyarányú fölvásárlás, majd a többszörös felárral történő értékesítés, különösen az építőanyaggal és tüzelővel teszik ezt. Ez a módszer nem más, mint az áruhiány mesterséges fönntartása. Rendőri kísérettel Mi van akkor, amikor jönnek az ellenőrök? Nem tudom, hogy voltak-e olyan idők, amikor féltek az ellenőröktől, de hogy nem tartanak tőlük, az bizonyos. A kereskedelemben. s különösen a vendéglátó helyeken még a legmagasabb bírságnak sincs visszatartó ereje. Az üzletes a büntetés összegének többszörösét képes rövid időn belül kigazdálkodni, esetleg újabb szabálytalansággal. Amit mindig sejtettünk, az ellenőrök is megállapítják: végül a bírságot is mi fizetjük meg. Duplán károsodunk. Némely kereskedők megmondják, a bírság ellenére megéri a szabálytalanság. A végelszámolásnál a javukra billen a mérleg nyelve. Az ellenőrnek persze be is kell jutnia a boltba. Nem veszélytelen vállalkozás. Aljadnak boltosok, akik be sem engedik az ellenőröket. S otya- nok, akik, ha valahogy bejutott, egyszerűen kidobják. Odáig fajult a helyzet, hogy mind többször csak rendőri kísérettel mer bemenni az üzletbe az ellenőr. K. P. Aszéd vendégei voltak A jelent célozták meg számomra dedikált könyvében így igazolt: Köszönöm, hogy Aszódon egy lelkes gárda ápolja, élteti az irodalom igazi, s a nemzet, a nép mindennapjaival szervesen egybekapcsolt, lüktető életét, amely a nép életével együtt fejlődik és virágzik igazán. Kikkel kellene kezdeni a sort? A nagy öregekkel vagy a fiatalokkal? Dátum szerint nem jegyezhetem a neveket, hiszen a találkozásokról nem vezettünk naplót, nem jegyeztünk statisztikát. Úgy veszem a neveket — így történt ez Asztalos Istvánnál is —, ahogyan éppen az eszembe villannak. Járt itt Veres Péter. Erdei Ferenc. Darvas József, Szabó Pál, Tersánszky Józsi Jenő, Passuth László, Váci Mihály. Simon István. Ladányi Mihály, Baranyi Ferenc, Simon Lajos, Soós Zoltán. Ga- rai Gábor. Bárány Tamás, Fábián Zoltán, Szakonyi Károly, Tímár Máté, Végh Antal. Komlós János, Fekete Gyula, Vitray Tamás. Simonffy András, Czine Mihály, Berkesi András, Szász Imre, Bihari Klára, Szilvási Lajos, Szebe- rényi Lehel, Hegedűs Géza, Nemeskürty István, Kónya Judit, Molnár Zoltán, Molnár Gábor, Faragó Vilmos. Gala- bárdi Zoltán. Biztosan nem teljes a névsor, akadnak olyanok, akik a felsorolásból kimaradtak, de még így is irigylésre méltó társasága jött el Aszódra az élő irodalomnak, alig két esztendő alatt. Az külön ajándéka az életemnek, hogy vala- mennyiüket fogadhattam, mindannyiukka! beszélhettem, hiszen a könyvtár által szervezett összejövetelek vendégei voltak, s a járási könyvtár vezetőjeként a házigazdái tisztet én láttam el. Rengeteg élmény fűződik ezekhez a találkozásokhoz. Egyetlen név sincs, akitől ne őriznék valami emlékezetesen szépet, izgalmasat, máig megmaradt emléket. Amikor most írom ezeket a sorokat és ismételten felvillan egy-egy találkozás emléke, úgy támadnak fel a történetek, amelyek az egyes személyekhez kötődnek. Egy egész kötetet lehetne ösz- szeírni ezekről a délutánokról és estékről, a találkozók hivatalos részéről, de különösen az azokat követő szűkebb körben folytatott beszélgetésekről. Baranyi Ferenc nagyon sokszor megfordult ezen a tájon. Együtt a városért A megyei tanácstag szava Kimondani könnyű: a megyei tanácstag erejéhez és tehetségéhez mérten a lehető legjobban képviselje lakóhelye, választói érdekeit. Azt se nehéz hozzáfűzni, amennyiben nem jól látja el teendőit, vissza lehet, vissza kell hívni. Igen ám, de ki ellenőrzi munkálkodását? A megyei tanács ülései éppúgy nyilvánosak, mint a gödöllőiek vagy községbeliek. A lehetőséget azonban kevesen használják ki. Meglepne, ha valakiről megtudnám, elutazott Budapestre, meghallgatni a tanácsülésen elhangzó előterjesztéseket, hozzászólásokat, véleményeket, javaslatokat, nem titkolva, hogy megfigyelje, hogyan szerepel az ő képviselője. S ha mennének is néhányan, mennyiben fogadhatnánk el értékelésüket a közvélemény, a választók többségének ítéleteként? Nem folytatjuk a föltevéseket, kérdéseket. Inkább arról írunk, amit a legutóbbi tanácsülésen hallottunk. Dr. Husti István megyei tanácstag adott számot ottani tevékenységéről. Husti elmondta, két és fél éve vette át megbízólevelét. A megyei tanácsi testületnek a második ciklusban tagja. A mostani küldetése azonban egy kicsit más. mint a korábbi. Akkor a KISZ megyei bizottságának első titkáraként delegálták a tanácsba, két és fél éve mint választott városi tanácstagot, aki egy külterületi körzetet képvisel, olyat, amelynek nem a legjobbak a körülményei. Ebben a körzetben sok keserű élmény éri, mondotta, ilyen helyen ugyanis jobban érzik a visszalépés kényszerét. Kínos kiállni, s elmondani, mi miért nem valósulhatott meg. Az általánosan nehezedő körülmények a megyei tanácsot is súlyosabban érintik, emelte ki Husti István, megemlítve, nem ritkák az olyan viták, amelyekben némelyek túlhangsúlyozzák a szűk helyi érdekeiket. Arra törekszik, hogy ha ritkábban is, de jelentősebb kérdések eszmecseréjében hallassa a hangját. Ezt bízvást elhihetjük, mert tapasztaltuk, a városi tanács ülésén hasonló szellemben nyilatkozik meg. noha következetesen képviseli körzetét, választóit. Mit ítélt az elmúlt időszakban jelentősnek? Például a tanárképző, a gimnázium sorsát. Mindahányszor szól, amikor úgy érzi, a város érdekei mellett kell kiállnia. Husti István beszámolójában hallhattunk bizonyos önkritikus elemeket is. Mint megyei tanácstag a városi végrehajtó bizottság üléseinek állandó meghívottja. Ezekre mostanában ritkábban jutott el, aminek részben az a magyarázata, hogy titkárává választotta egy nyolcvanhét tagú pártalapszervezet az agráregyetemen, ahol dolgozik. Arról is akkurátusán számot adott, milyen témában hányszor kért szót a megyén, mikor interpellált, kérdezett, mely bizottságnak tagja — az ifjúsági és sportbizottságnak —, hány alkalommal bízták meg a jegyzőkönyv hitelesítésével. Végezetül azt fejtegette, hogy akkor segíthet a legtöbbet, ha az információkat odá- vissza közvetíti. Megígérte, a következőkben gyakrabban és többet mond el tanácstagtársainak a megyén történtekről. A jótállásról Tudnivalók a lakásokról Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az érintett tárcákkal, országos főhatóságokkal, társadalmi szervezetekkel és a nagy lakásépítő vállalatokkal egyeztetve irányelvekben foglalta össze az új lakások hároméves jótállásával összefüggő vállalati teendőket: a jótállási szabályzat elkészítésének és a jótállási jegyek kiadásának legfontosabb tudnivalóit. Kozma Tamásnak, az igazgatási és jogi főosztály helyettes vezetőjének tájékoztatása szerint az észrevételek túlnyomó részét felhasználták az irányelvek elkészítésénél, s csupán azokat a javaslatokat mellőzték, amelyek a kötelező jótállásról szóló minisztertanácsi rendeletben foglaltakat meghaladó kötelezettségek előírását célozták. Egyebek között a jogszabály nem írt elő jótálKilométereket gyalogoltunk esőben, hóban, hogy időben érkezzünk a találkozóra. Ladányi Miháiy még az egyik húsvét hétfőjét is az aszódi művelődési ház ifjúsági klubjában töltötte, s azon a több órán át tartó beszélgetésen is azt éreztük, amit Váci Mihály vagy Simon István estjén: verseiket nem elsősorban a halhatatlanságnak, a test- telen, arc nélküli, könyvszagú, dohosodó kéziratokat őrző múzeumoknak írják,- hanem a jelennek, a társadalomban ható embernek, élő kortársak százainak, ezreinek. Még azt is meg mertük csinálni, hogy vendégül láttuk a Budapesti Irodalmi Színpad társulatát, Mádi Szabó Gáborral. Keres Emillel és a többiekkel, nem féltünk attól, hogy az emberek nem jönnek be a színházterembe, ahol előadóművészek csaknem két órán át mai magyar költők verseit mondják. Az aszódiaknak, de a környező községekben is sokaknak, ünnepi perceket jelentettek ezek a találkozók. De jöttek Dabasról, Nagykátáról, még a fővárosból is azok, akik szerették a szép szót és az igaz gondolatot. Sajnálhatjuk, hogy a folytatás elmaradt. Ha az irodalmat tudatformáló jelenségnek tartjuk, akkor a maiaknak gondolkodni kellene a régi sikerek újjáteremtésén. Fercsik Mihály lási kötelezettséget a lakás- és épületfelújításra, s nem foglalkozott a félkész házakkal sem, tehát az irányelv sem térhetett ki ezek általános szabályozására. Ám annak nincs akadálya, hogy a kivitelező saját szabályzatában önként vállaljon garanciális felelősséget az ilyen részmunkáért. Hasonlóképpen elvetették azokat a javaslatokat is. amelyek minták, formanyomtatványok vagy ágazati szabvány kiadását kérték, mert ilyen egységesítést a minisztertanácsi rendelet jogalkotói sem tartottak szükségesnek. A minisztertanácsi rendelet melléklete több mint 30 tételben sorolja fel az új lakásoknak és lakóházaknak a hároméves kötelező jótállásba bevont épületszerkezeteit, berendezéseit. Ilyen egyebek között a szőnyegpadló, a radiátor, a kád és más felszerelés is. amelyre eddig nem volt jótállás. Az építési vállalkozóknak is utalniuk keli ezekre a tudnivalókra a mellékletre való hivatkozással vagy a tételek részletes felsorolásával a lakásonként kiállítandó jótállási jegyen, amelyet a jótállási szabályzattal együtt kell majd átadni az új lakás tulajdonosának. Többlakásos társasházak esetén különösen fontos, hogy az utólagos viták elkerülése végett tételesen felsorolják a jótállás körébe tartozó közös helyiségeket, mint például a tetőteraszt, a kapualjat, a lépcsőházat, a mosókonyhát stb. Pontosan és félreérthetetlenül kell feltüntetni azokat az információkat, amelyek az igény bejelentéséről, a jótállási jog gyakorlati érvényesítéséről és lejártáról tájékoztatják az érdekelteket. A hiteles jótállási jegyet az új lakás átadásakor a megrendelő veszi át — ha nem azonos a tulajdonossal —, és az értékesítés után kapja meg tőle az új otthon gazdája. Tulajdonosváltozás esetén — a jótállás időtartama alatt — az új gazdát illeti ez a dokumentum. A tanácsi bérlakások építésénél is először a megrendelő szervezet a jótállás jogosultja, majd pedig az ingatlankezelő kaoia kézhez ezt a fontos okmányt. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) —--------------—■■■ ■
