Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-06 / 4. szám

A 2 ember néha gyámol- *■* tálán. Az élet kihívá­saival nem mindig sikerül természetes eszközökkel megbirkózni. Olyankor, ha a tiszta ész és a tiszta ér­zelmek, a józan logika cső­döt mond, gyakran a jog fegyveréhez kell folyamod­ni. Am sokan — legalább­is azok közül, akik már próbálták — úgy tartják, a jog kétélű fegyver. Néha azon is sebet ejt, akin pe­dig segítenie kellene. Na­gyon sokszor a paragrafus kacskaringói közül kikan­dikál egy könyökvédős, fé­nyes ülepű gonosz kis ma­nó, s azonnal lefogja a jó érzésű ügyintéző kezét is: a korlátot nem lehet fel­emelni vagy átugrani, hiá­ba diktálja azt az ember­ség. a logika. Kétszer hallottam, két egymástól nagyon távoli helyen szinte szóról szóra ugyanazt a történetet. Eny- nyire pontosan csakis az élet képes kopírozni. Mind­két esetben az egyik olda­lon az iszákos, munkakerü­lő, csavargó szülök álltak, a másikon az elhagyott gyerekeket magukra válla­ló, nevelő nagyszülők. Sok szeretettel, kis nyugdíjjal. Az apróságok után az ál­lam családi pótlékot fizet, szükség esetén pedig a he­lyi tanács nevelési segélyt utalhat ki. A testület — legjobban ismerve a kö­rülményeket — meg is ten­né ezt. ha nem pattanna ki az akták közül az a bizo­nyos gonosz kis manó. s nem szólna közbe a távoli — illetékesnek kijelölt — hivatal: nevelési segély ki­zárólag a szülőnek fizethető ki. A szabály az szabály. És a szerint a nagyszülő hiába neveli ő az unokáit, néni szülő. Két út lehetséges. A ta­nács kiutalja a nevelési se­gélyt — ha ismeri tartóz­kodási helyüket — a szü­lőknek, holott mindenki tudja, így a pénz egész biz­tosan a legközelebbi kocs­mába vagy bögrecsárdába vándorol. Ha pedig emiatt inkább nem küld támoga­tást a tanács, akkor úgy tűnik, magukra hagyja a nagyszülőket és unokáikat. A másik példa másfajta történet. A jogszabály be­tűje szerint a helyi tanács mindenkinek köteles ipar­jogosítványt, működési en­gedélyt kiadni, aki az elő­írt feltételeknek megfelel. A paragrafus mögött bú- jócskázó kis manó nem tesz különbséget élelmi­szerbolt vagy kocsma kö­zött. Hiába van az utób­biból több is. az előbbiből csupán egyetlenegy, a ta­nács nem parancsolhat megálljt a jövedelmező szeszgrudák terjedésének. Pedig a lakosság elsősor­ban rajta kéri számon, hogy milyen az ellátás, a szociális támogatás rend­szere. A tanács még csak szét sem tárhatja tehetet­lenül a karját — az ilyen szabályok gúzsba kötik, s rontják hitelét az állam­polgár szemében. Az új évi nagy nekibuz­dulás. elszánás. az átalakí­tás eltökélt szándéka meg­gyötörhetné a felemlített kis manót. A nagy egész­ből ráférne az emberek gondjait, bajait legjobban ismerő helyi tanácsokra is egy kicsike kibontakozás — az értelmetlen megkö­töttségek alól... Vereszki János . OR 3 Ilid A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM. 4. SZÄM 1988. JANUÁR 6., SZERDA A helyi politika rangja Magasabbra emelték a mérőét Betonjárda újabb utcákban Sikeres volt tavaly a mo- nori járdaprogram megvalósí­tása. A nagyközségben a ter­vezett 7 ezer 630 folyóméter­rel szemben 8 ezer 400 folyó­métert láttak el szilárd bur­kolattal, mégpedig a Stein­metz kapitány, a Rózsa Fe­renc, a Liliom, a Mikes Ke­lemen, a Traktor, a Szilháti, a Halas, a Szabó Ervin, a Knurr Pálné, a Szilágyi De­zső, a Mikszáth Kálmán, a Dózsa György, a Puskin, a Kossuth Lajos, a Landler Je­nő, a Bata Ferenc, az Acsádi, a Munkásör. az Árpád, a Do­bó István, a Lenin, a Csoko­nai, a Wesselényi, az Esze Tamás, a H. Kovács János és a Péteri utcákban. Péteri községben a tervezett 656 mé­ternyi járda helyett 660 méter épült, Monori-erdőn 664. Az építések bekerülési összege 978 ezer 291 forint volt. Az óév legvégén ülésezett a Rákos Mezeje Tsz pártbizott­sága a pártdemokrácia hely­zetéről, továbbfejlesztésének feladatairól. Náluk is, mint országszerte, megélénkült a politikai élet, más szóval na­gyobb lett az emberek köz­életi érzékenysége, aktivitása. Nemcsak a párt tagjai, ha­nem a pártonkívüliek is új, friss szemmel figyelik, érzé­kelik az ország megváltozott társadalmi-gazdasági viszo­nyait. Nem csodaszer Eközben természetesen számtalan nézet kerül fel­színre, vannak, akik régi módon élik meg az esemé­nyeket. mondván, kicsi va­gyok én. mit számítok a nagy politikában, majd eldön­tik az okosok stb. Mások so­kallják azt, hogy mindenki elmondhatja a véleményét, azt hangoztatják, meg' kell mondani, mit kell tenni az embereknek, s aztán ellen­őrizni a végrehajtást. Nem kell emlékeztetni, hogy az utasításosdi sem régen, sem mostanában nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A közösségi gondolkodást, a jó értelemben vett egyéni és más érdekeket, ezek egyezte­tését, majd a közös és össze­hangolt cselekvést semmi nem helyettesítheti. A demokrácia nem más, mint az emberi és helyzeti tartalékok, energiák összevont hasznosítása egy közös cél érdekében, amelyet mindenki magáénak érez, s ezért cselekedni is kész. Egyébként pontosan erre céloz a pártdemokrácia meg­fogalmazása is: „A pártde­Noteszlapok Cetli, árazás, flipper, fenyő Egy-egy írásunknak általá­ban mindig van szerencsére (szerencsénkre) bizonyos utó­élete. Különösen elmondhat­juk ezt a kritikai, bíráló so­rainkra, amelyekre általában válasz is érkezik az illetékes­től, Tavaly november 23-án a Kellemetlen sarok című rovat­ban tettem szóvá a gyömrői egészségházban történt esete­ket. amely szerint az elsőse­gélyre várók ugyanúgy kény­telenek várakozni, mint pél­dául az egyszerű sebkezelésre várók. Az esettel kapcsolatban több levél is a birtokomban van. amelyeket az érintettek­től kaptam. Többször is elol­vastam ezeket, de csak akkor nyugodtam meg, amikor a mi­nap ismét az egészségházba tévedtem. A bejárat melletti első bal oldali ajtón (a kartonozóban) az alábbi kis figyelmeztetést olvashattam: „Friss balesete­sek soron kívüli ellátásban ré­szesülnek! A mentők minden esetben előnyt élveznek!” Két rövid mondat, s mégis milyen soka tmondó. A tollforgató tavalyi (kevés) eredményei között tartja szá­mon ezt a kis cédulát ott, a kartonozó ajtaján. Ugye meg­érti a kedves olvasó, hogy miért... sókról, bizony nem mindig pozitív jelzőkkel illetve őket. Most azonban le a kalappal előttük. Amíg mások mulat­tak vagy éppen a szilveszteri bulit pihenték ki. ők dolgoz­tak. Az évfordulós leltározás az utóbbi évek egyik legke­ményebb próbatétele volt va­lamennyi kereskedelmi dolgo­zó számára. Mindenütt nagy figyelemmel (és főleg fegye­lemmel!) végezték el ezt a fontos munkát, s általában már január 3-án. vasárnap fo­gadták a vásárlókat. Arcukon a fáradtság félreérthetetlen nyomaival, de azért udvaria­san. Valamennyi kereskedelmi dolgozónak kijár az elismerés, hiszen értünk dolgoztak az új év első óráiban. Gondoljunk arra. vajon há­nyán vállalták volna közülünk ezt a megpróbáltatást. Azt hiszem, a válasz egyértelmű: nagyon kevesen. o Még mindig beszédtéma a televízió szilveszteri flipper já­téka, amelyen sokan nyertek több ezer forintot. Minden­esetre én nem nagyon értettem a dolgot. Köztudomású, hogy korábban számtalan belkeres­kedelmi határozat, utasítás szabályozta a játékautomaták sorsát a vendéglátó intézmé­nyekben. Ügy tudom, a leg­utóbbi döntés szerint betiltot­ták ezek használatát. Kizáró­lag játéktermekben lehetett (lehet) azokat felállítani. Tu­dok olyanról, aki ebből élt, méghozzá nem is rosszul. A tu­lajdonát képező flippergép ugyanis havonta 15—20 ezer forintot is hozott a konyhájá­ra. Ezek után nem csoda, hogy betiltották e munka nélküli jövedelmet adó automata használatát az eszpresszókban, egyéb helyeken. Es akkor a televízió újra­éleszti a régi rossz szokást. Még fizet is a játékosaknak. Sőt, újév napján repetát ad. Lehet, hogy sok pénzük ma­radt tavaly a kasszában a Szabadság térieknek? Aligha hiszem. Inkább amolyan időt ölő pótcselekvésnek tartottam ezt a játékot, amelynek csu­pán a nyerők örültek igazán. A tévénézők széles tábora an­nál kevésbé. Ök kellemes, kulturált szórakozást várnak. Még szilveszterkor is. mokrácia a párt belső életét meghatározó közösségi viszo­nyokat, a kollektív munkát, személyes felelősséget és a párttagság aktív részvételét jelenti a politika alakításá­ban : a döntés előkészítésében, meghozatalában, végrehajtá­sában és annak ellenőrzésé­ben." Az a tény, hogy nehéz gaz­dasági jhelyzetben kerül sor a demokrácia kiszélesítésére, sok ellentmondásra ad alkal­mat és lehetőséget. Érthető ugyanis, hogv mindenki gyor­sabb haladást, erőteljesebb kibontakozást akar, s ehelyett azt érzékeli, hogy még min­dig csak értekezünk, tanács­kozunk. Holott, bár valóban kevés az idő, de épp emiatt nincs ok kapkodásra, meg kell beszélni, meg kell ta­nácskozni, hogy a teendők rangsorában mihez kezdjünk először. Mert a demokrácia nem csodaszer, nem mágia, a munkát nem végzi el helyet­tünk mintegy ráolvasásra... Csapatszelísm © Véget ért a nagy év végi bevásárlási láz, csendesebbek a napok az élelmiszerboltok­ban is. Tavaly is sokat beszél­tünk a kereskedelmi dolgo­A kert ugyanolyan szép, mint mindig. Látszik rajta a rendszeres gondoskodás. De nicsak, hová tűnt az a két gyönyörű, embermagasságú ezüstfenyő? Lelketlen, otrom­ba tettes(ek) derékból kivág­ták — még a karácsonyi ünne­pek előtt. A kert azóta az én szemem­ben már nem is olyan szép. Csak tudnám, milyen aján­dék illett a lopott ezüst kará­csonyfa alá? Én egy fűrészt vagy egy baltát képzeltem oda, no meg jókora lelkiismeret- furdalást. Ha az előző kettő nem is volt a karácsonyfa alatt, a legutóbbiban azért reménykedem. Még most is — karácsony után két héttel... G. J. A Rákos Mezeje Tsz-ben a pártbizottság s a pártaláp- szervezetek politikai befolyá­sa érezhető minden főbb te­rületen, megfelelő a demok­ratikus centralizmus alkal­mazása. Az aktív politikai munkára a lehetőségek adottak, de hiá­ba vártnak a megfelelő fóru­mok, ha az emberek nem használják ki. A régi be­idegződések — amelyekről már szóltunk — még mindig benne vannak az emberek­ben. Pedig a helyi politika rángj át, így a szövetkezeti pártbizottság és pártszervezet hatását az jelzi, hogy az it­teni munka révén kapcsolódik az országos politikába. Mert a helyi viszonyokat mi ismer­jük a legjobban, ha mi az országos politika szellemében cselekszünk, s végezzük mun­kánkat, akkor tudjuk, hogy jó úton járunk. Nem véletlenszerűen jöttek létre az elmúlt évtizedekben ennek a szövetkezetnek gaz­dasági, társadalmi és emberi sikerei. Mindezek a politikánk morális alapját jelzik, amely­re továbbra is építhetünk. A szövetkezeti élet bármely területén a csapatszellem, a csapatmunka a jellemző már régóta. Az itteni közösséget úgy „tervezték” meg, hogv nem feledkeztek meg az egyes emberről, de nem estek az egyenlősdi csapdájába sem. A mérce a teljesítménycent­rikus ember volt és maradt. A pártbizottság is magasra emelte a mércét, igényes az emberekkel szemben, növelte a párttagokkal szembeni kö­vetelményeket, erősödött a kádermunka, a káderkiválasz-. tás demokratizmusa, politika] eszközökkel segítette az ön­állóság. a kezdeményezőkész­ség megvalósulását, erősödé­sét. Kötelességek is Az előzőekből is érezhető, hogy a demokrácia nem ön­magáért való, nem öncélú. Létfontosságú eszköz a kibon­takozáshoz, az értelmesebb, igényesebb jövőnkftöz. Az emberi egyenrangúság nem­csak jogokat, hanem köteles­ségeket is jelent. Mindkettőt a szó igazi és teljes érteimé ben. Kezességgé kovácsolédni A monori helytörténeti kör — amely, mint már beszá­moltunk róla, immár egyesü­letté vált — legközelebb ja­nuár 18-án 17 órától tartja összejövetelét, s mint ahogy az a legutóbbi időkben szoká­sossá vált, a program, a jó­ízű beszélgetés aligha marad abba fél kilenc előtt. A mos­tani találkozásnak két közös témája lesz, két újabb kiad­vány előkészítése. Monor ut­canévjegyzékéről — beleértve a régi utcanevek utáni kuta­tást is — Burján István be­szél, Németh László pedig a község régi képeslapokon való ábrázolásáról, természetesen — képekkel. A jövőben az egyesület ha­vonta tart klubnapot. Tervei szerint ezeket nem terheli formaságokkal, annyira nem, hogy később érkezni, koráb­ban távozni is szabad, a lé­nyeg : közösséggé kovácsolód- ni, maradandó, tartalmi mun­kát végezni töretlenül. Kulturális program Ecseren szerdán 15 órától matematika szakkör, 15.30-tól logopédia, 17.30-tól zenés tor­na óvodásoknak, 18.15-től és 19-től dzsesszbalett. Gyomron a művelődési ház­ban filmvetítés 17.30-tól: Androidok lázadása (színes angol sci-fi). Monoron a filmszínházban 18-tól: Halálos játszma. I. rész (karate), 20-tól: Speciá­lis kezelés (francia krimi). Az év sportélménye Aranyérmet érő egy éra A tollforgató ilyenkor, az új év első napjaiban tallózik tava­lyi élményei között. Mivel a sporthoz közel áll, s érte is do­bog a szíve, most feleleveníti az egyik legemlékezetesebbet, amelyet ezúttal megoszt az ol­vasóval. A Gyömrői Sportegyesület férfi kézilabdázói olyan bra­vúrt vittek véghez az 1987-es bajnokságban, amelyre nincs példa az egyesület háromne­gyed évszázados történetében. Bejutottak az NB II-be, már beosztották őket, a közép­csoportba kerültek. Most már tudjuk, hogy hoszú volt az út, amely a nagy sikerig vezetett. Ezek közül az egyik legem­lékezetesebb a Váci Izzó MTE elleni idegenbeli rangadó volt. amelyre egy szép napsütéses szeptemberi vasárnap délelőtt került sor. Azon a héten sport­berkekben nem esett másról szó Gyomron, csak a vasárna­pi derbiről. Sokan készültek a mérkőzésre, a szurkolók kü- lönbuszt igényeltek, de a leg­többen személyautókkal indul­tak a Duna-parti városba. Meglepődtek a gyömrői né­zők, amikor az egyébként igen szép és takaros kézilabda-pa­radicsomba értek, mert csak Az üzletek egyikében-másikában még zajlik a leltározás, a legtöbb helyen azonban már a szokásos forgalmat bonyolít­ják le. Az úriak még friss öröme a tavaly elkészült új ABC- áruházuk, ahová tőkehúsból is folyamatosan és jó minőségben érkeznek a szállítmányok. (Kovái Iván felvétele) kevés váci várta a rangadót. Akkor még nem tudták, hogy ez a kevés nem is olyan ke­vés. Erre Csak a meccs közben terült fény. Mindenki meglepődött, hogy a mindent eldöntő arany- rangadót a J. T. (Játékvezetői Testület) a Zsigri családra bízza. A papa, Zsigri István és lánya. Zsigri Zsuzsanna ve­zetésével vonult ki a két csa­pat a bitumenes játéktér kö­zepére. A több mint száz gyömrői szurkoló kereplőkkel s még ki tudja, mivel,, hatal­mas buzdításba kezdett már a meccs elején. A helyiek tud­ták, hogy ezzel a hangorkán­nal nem tudják felvenni a versenyt, ezért eredeti módon bosszantani kezdték a gyömrői kispadon ülőket. Ügy, hogy az alumínium hullámlemezből készült fedett kispadra óriási ütlegeket zúdítottak. Reklamált is a bírópárosnál a gyömrői szakvezető, mire azok megállították a játékot, s a tettest távozásra szólították fel. El is indult a dörömbölő a kapu felé. de aztán visszatán­colt. s minden ott folytatódott, ahol az előb abbamaradt... Közben a pályán olyan he­ves csata folyt, hogy most már mindenki — még a gyöm­rői kispad is — odafigyel. Két, közel egyforma képességű gárda harcolt egymással. 20-19- re a Gyömrő győzött. A játé­kosokat a vállukon vitték az öltözőig a szurkolók. Mindenki tudta akkor és ott, hogy ez a meccs az aranyérem sorsát is végképp eldöntötte. Pedig utána még jó néhány meccs következett, no meg a felejt­hetetlen békéscsabai osztályo­zó. amelyből szintén veretle­nül került ki a gyömrői férfi­együttes. Az óév utolsó niapiainak egyikén már gazdára találtak az aranyérmek, büszkén vet­ték át a medalionokat jogos tulajdonosaik. Hamarosan is­mét a munkán lesz azonban a fő hangsúly, hiszen megkez­dődik a téli felkészülés az idei nagy(obb) feladatokra. Gyömrő népes szurkolótábo­ra NB-s mérkőzéseket láthat legalább másfél évig. Azaz­hogy remélhetőleg tovább is. Csak a tavalyi győzőkön mú­lik a dolog. Gór József (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Jegyzet Kétélű a fegyverük Még friss az öriMiük

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents