Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-06 / 4. szám

írta A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXIX. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1988. JANUAR 6., SZERDA A CÁT céljai Többet törődnek az életmóddal A pufajkás szaki furcsán lépeget. Nem befelé, a mun­kahelyére, hanem elmenőben. Alapos oka van rá. Bizonyít­hatóan erősen ittas. Elküldték, ne veszélyeztesse a maga és mások • testi épségét. A fele­lősségre vonás sem marad el, ha tiszta lesz megint a gondo­latvilága, beszélnek a fejével. A Ceglédi Állami Tangaz­daságban sokféle ember dol­gozik. Fegyelmezettek és fe- gyelmezetlenkedők; kivel több baj van, kit példaként emle­getnek. A munkavédelemről nemrég készült alapos felmé­rés. Mint Vallyon István mun­kavédelmi vezető összefoglal­ta, eredmények is vannak, feladat is marad bőven, ösz- szességében javult a helyzet, ám három kerületben a nagy­körösiben, a sertéshústermelö üzemben és az ipari üzemben nem jó felé emelkedtek a sta­tisztikai számok ezen a téren. A CÁT-nál 1987 első nyolc hónapjában 22 balesetet je­gyeztek. az emiatt kiesett munkanapok száma megha­ladta a 410-et. Mivel az el­múlt években a baleseti hely­zet alakulása kedvezőtlen a tangazdaságnál, májusban a megyei munkavédelmi fel­ügyelőség tíznapos, átfogó el­lenőrzést tartott. Az ered­ményt feljegyzésben adták a gazdaság vezetése tudtára. Eszerint huszonhét esetben a helyszínen intézkedtek, öt esetben pénzbüntetést szabtak ki. A tangazdaság intézkedési tervet dolgozott ki a munka- védelem megerősítésére. Kecskéscsárdán és az erdé­szetnél jó hír, hogy 870-en vizsgáztak munkavédelemből. Felkészülésre alapot kaptak, ki-ki megismerkedhetett a rendeletekkel, alapelőírások­kal. Jó volt a nyári építőtá­borok munkavédelmi felké­szítése is, különösen a nagy­Beszélni tudni kell A felhívás így hangzott: „A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a KISZ KB a Szép szó mozgalom keretében előadássorozattal egybekötött országos anyanyelvi vetélkedőt hirdet 15—23 éves fiatalok számára Szépen, jól magya­rul címmel.” Sokan felkaphatják a fe­jüket: újabb nyelvi játék? Ugyan mi az értelme? De nincs igazuk a kétkedőknek. Most talán valami újról van szó, mindenképpen hasznos dologról. Ha az vetődik fel, hogyan kellene szépen és jól magyarul beszélnünk, több­nyire bűntudatosan hallga­tunk. Jól tudjuk, e téren van még pótolnivalónk. Vegyük hát a fáradságot, és nézzünk bele a vetélkedő tervezett programjába. A témák — sorrendben — a következők: szókincsünk vallatása, nyelvünk virágai, helyesírásunk buktatói, nyel­vünk rétegei — az ifjúsági nyelv, idegen szóval magyarul, anyanyelvűnk játékai. A vetélkedő elsődleges cél­ja az anyanyelv ápolása és a fiatalok beszédkészségének fejlesztése. A versenyre a há­romszemélyes csapatokat elő­adássorozatokkal készítik fel a TIT szakemberei. A város­ból minden középiskola há­rom csapatot indított, így Ceglédet kilenc csapat képvi­selheti az 1988 áprilisában sorra kerülő döntőn. Hogyan vélekednek az elő­adásokról maguk a verseny­zők, erről kérdeztünk meg egy gimnazista diáklányt. Gál Beáta 17 éves, színész­nő szeretne lenni, s úgy érzi, hasznára válhat ez a vetélke­dő. Beszéde tiszta, világos, nincs is rá szüksége, hogy fej­lessze. — Ügy érzem, az anyanyelv művelését sohasem szabad ab­bahagyni. És az eddigi fog­lalkozások már eldöntötték; jól választottam. Sok hasznos, sőt nélkülözhetetlen dolgot tudtam meg. Meglehet, nin­csenek égbekiáltó hibáim, azért nyelvi ismereteim még messze állnak a tökéletestől. Mindenképpen hasznomra fog válni, ha gyakorlom az eddig tanultakat. — És mit vársz magától a versenytől? — Ha jól sikerülnek az írás­beli előzetesek, a szóbeli kö­zépdöntőben is szerepelhe­tünk. Természetesen a végső cél a döntőbe jutás, de addig még sok van hátra. — És mit szólsz az előadá­sokhoz? Már három foglalko­záson túl vagytok. — Ez az, ami miatt bele­kezdtem az egész versenybe. Különösen a helyesírási gya­korlat vált hasznomra. De sok érdekes, új dolgot tudtam meg például szókincsünkről is. — Hogyan tervezed a to­vábbiakat? Ha jól tudom, a magyar nyelvvel választott pá­lyád során is végig kapcso­latban maradsz. — Ha sikerül, igen. Szí­nésznőnek készülök, s ehhez feltétlenül szükséges a töké­letes nyelvtudás. Minden lehe­tőséget kihasználok beszéd­készségem fejlesztésére, és ez a felhívás kapóra jött. Azt hiszem, mindenképpen dicséret illeti mind a szerve­zőket, mind magukat a ver­senyzőket. Jó lenne, ha so­kan követnék példájukat, s minél többen beszélnének szé­pen, jól magyarul. Wildanger Mercedes körösi példás, ahol munkabal­esetet egy diák sem szenve­dett. Mint az összefoglaló jelen­tésből kitűnt, a szakszerveze­ti bizottság javaslatára mun­kavédelmi újítási hónapot hir­dettek meg. Nem sok újítás érkezett, így hát a tanulság, hogy alaposabban elő kell ké­szülni az ilyenre. Az üzemorvosi ellátás meg­oldottnak mondható. A ren­delők felszereltek, ám azt még meg kell szervezni, hogy az ipari és a fafeldolgozó egysé­geknél is legyen rendelés, or­vos járjon ki. A munkavédelmi jelentés külön fejezete foglalkozik a rehabilitációval. Februárban lesz négy esztendeje, hogy a rehabilitációs bizottság meg­alakult. Intézkedésüket eddig tizenegyen» kérték, valamenv- nyien azért, mert könnyebb munkakörbe kívántak elhe­lyezkedni. A bizottság segít­ségével a gond megoldódott, ám a kérelmezők közül hár­man elmentek a gazdaságtól, mielőtt elfoglalták volna a számukra kijelölt munkakört (Az az igazság, hogy a reha­bilitált munkakörök és he­lyek száma korlátozott. A gazdaság kezdeményezte ugyan, hogy a Kossuth-tele- pen létesítsenek egy rehabi­litációs foglalkoztatót, ám ez nem valósult meg.) Az üzem­orvosok elvégezték a kerüle­tekben a szükséges felülvizs­gálatokat. Egészségkárosult dolgozót harmincötöt szám­láltak. A tanulság, hogy az eddiginél még jobban figye­lemmel kell kísérni a tangaz­daságiak egészségi állapotát, gyakoribbá kell tenni a fe­lülvizsgálatokat, hogy ki-ki munkaképességének megfe­lelően dolgozhasson. Ám hogy az orvosoknak és a munkavédelemmel hivatal­ból foglalkozóknak kevesebb legyen a dolguk, az egészsé­ges életmóddal kinek-kinek még jobban kell törődni, nemcsak a munkahelyen, ha­nem otthon is: helyesebben mindenütt, a teljes életükben. E. K. Automata dzsemvonal Márciusban próbagyártás Az utóbbi években a gyár­tástechnológiák folyamatos korszerűsítését kísérhétjük fi­gyelemmel a konzervgyárban. Világhírű cégek világszínvo­nalat reprezentáló gépeit, be­rendezéseit honosították meg például a dobozgyártás, cso­magolás, ivólégyártás, prése­lés. besűrítés területén — hogy csak néhányat említsünk a műszaki beruházás nagykőrö­si színhelyei közül. Mostanában a dzsemgyár­tás korszerűsítése, kapacitá­sának növelése került napi­rendre a svéd Alfa-Laval cég­gel együttműködve. A tervek szerint a hagyományos íz- és dzsemvonalat, valamint a for- mapack gépsort nagy teljesít­ményű. folyamatos dzsem- gyártósorral egészítik majd ki. A lényeget róla Tóth János, a IV-es üzem vezetője mond­ja el. — Műszaki felépítését, a gyártás mechanizmusát tekint­ve teljesen új technológiai rendszerrel, lesz dolgunk. Ma­gas fokú műszerezettsége foly­tán — gondolok itt például az alap- és segédanyagok auto­matikus betáplálására — le­hetővé válik az úgynevezett zártkörű dzsemgyártás. Ennél­fogva teljesítménye is nagy, mintegy 3500 kilogramm órán­ként, vagyis másfél-kétszerese a régi vonalak produktumá­nak. Köztudott, hogy a hirte­len. nagy tömegben érkező gyümölcsök jelentős részét fél­kész termékként tudjuk csak tartósítani, az új gyártósor­ral nagyobb részaránya lesz majd a közvetlen feldolgozás­nak. — Ha jól értesültünk, ak­kor ennek már az idei nyáron meglesz a feltétele. — Igen. a beruházás önma­gában viszonylag gyorsan ki­vitelezhető, feltéve, hogy a közreműködők is állják sza­vukat. Nos, az Alfa-Lavallal simán ment az ügy, mintegy karácsonyi ajándékként meg­érkezett a gépsor. Szükség volt az üzem építészeti bőví­tésére is, ezt a Csongrád me­gyei építők vállalták. Sajnos ők lemaradtak kicsit a mun­kával, Január közepén kez­dődik a beszerelés, március­ban pedig a próbagyártás is megkezdődhet. A későbbiek­ben az üzemépület másik frontjának kibővítésére is sor kerül, ahol a közvetlen cso­magolásra is berendezke­dünk. —ay Skála-leltár Bár az élelmiszerrészleg már túlesett a készlet fölmé­résén, a Skála Aruház többi osztályán január 4. óta javá­ban tart az átárazással fűsze­rezett nagy leltár. A tervek szerint január 11-én lehet majd ismét vásárolni, de az eddigi tapasztalatok szerint egy-két napos csúszás elkép­zelhető. Csónakázótó A jövendő termálfürdő he­lyén, ahol a kutakat már megfúrták, a víztározókat úgy alakítják ki, hogy később csó- nakázótóként szolgálhassa­nak. A földmunkákhoz a vál­lalatok jelentős segítséget nyújtanak. Elmarad A január 11-re tervezett, Utazás az éjszakába című színdarab bemutatása az ér­deklődés hiányában elmarad Idegen szavak szótára Carramba! Látom ám magam előtt a hősszerelmest, amiint kieb- rudalják Donna Clara szülei, s mondják neki, „Tűnj el. Jó­sé. ne járj hozzánk többet, úgyse adjuk neked a lányt!” S ekkor mondja José-Józsi, hogy carramba! — s nagyot üt botjával a szamár fejére. Helyben vagyunk. Mi vajon mikor mondjuk, hogy carramba!? Vagy mit Érdemes megszívlelni A járművek számának nö­vekedésével egyre nagyobb gondot okoz a közlekedés. A párhuzamos közlekedésű utak — Cegléden a Széchenyi út — azt, a célt szolgálják, hogy na­gyobb legyen az utak át­eresztőképessége. Ugyanakkor a jobbra tartás alapvető sza­bályai is érvényesüljenek. Ahhoz, hogy a pái-huzamos közlekedés szabályai alkal­mazhatók legyenek, az úttest menetirány szerinti jobb ol­dalán legalább két forgalmi sávra van szükség. Amennyi­ben a sáv olyan széles, hogy azon a kellő oldaltávolság tartásával két gépkocsisor biz­tonságosan haladhat egymás mellett, a jobb szélsőben kell közlekedni valamennyi jármű­vel. Ha a menetirány szerinti jobb oldalon két. útburkolati jellel elválasztott sáv van, va­lamennyi járművel a szélső­ben kell közlekedni: a belső az előzésre szolgál, e mellett a balra kanyarodás, illetve a megfordulás céljából szabad ráhajtani. Több jármű folyamatos elő­zése tilos! Kialakult párhuza­mos közlekedésben a belső sá­von maradni nem szabad. Sze­mélygépkocsival elsősorban a szélső sávban kell haladni, hogyha az telített, a belsőben. Feltéve, hogy azokat, akik gyorsabban kívánnak haladni mögötte, nem akadályozza. Lakott területen kívül azon­ban a személygépkocsi is csak a külső sávban közlekedhet. Távolsági vagy gyorsjáratú autóbusz lakott területen belül — ha több járművet kíván előzni vagy a szélső sáv telí­tett — megmaradhat a belső mezőben. Tilos átlépni a párhuzamos közlekedésű úttest felezővona­lát — még akkor is, ha nem záróvonallal jelölték. Két jár­mű nem közlekedhet folyama­tosan egymás mellett egy sá­von beiül. Kijelölt gyalogos átkelőhelyen és közvetlenül előtte előzni tilos! A zebrát megközelíteni csak fokozott óvatossággal, mérsékelt sebes­séggel lehet. Kis távolságon belül ismételten sávot váltani tilos. Hogyha az úttesten nincs útburkolati jel felfestve, illet­ve az nem látható — havas, sáros —úgy kell tekinteni, hogy nem párhuzamos közle­kedésű. Sziráki Péter mondunk helyette? Amikor például bejelentik, hogy az infláció mértéke meg fogja ha­ladni a tizenöt százalékot, ak­kor? Vagy amikor végigbön­gésszük az áremelési indexet? Vagy amikor boltba megyünk, s látjuk, hogy a pénztáros bajlódik az újabbnál is újabb árakkal, mert már elfelejtet­te, mit is kellett áthúzni az árcédulán két hete vagy egy hónapja? Középkorú hölgy kéri tő­lem, olvassam már le neki a lekvár árát, mert szabad szem­mel nem tudja kivenni tisz­tán. Olvasom neki: 29 forint, de a bajuszom alatt morgok: ez úgyis a régi ár. A hölgy kérdi, mit mondok. Nincs ked­vem tájékoztatni, Már félek attól, asszonyom, hogy mire a pénztárhoz ér, ez a 29 már a régi ára lesz a lekvárnak. Ilyen vásárlási és gazdasá­gi hangulatban bizonyára nem azt mondjuk: „Ejnye, ejnye.” Helyette carrambázunk szigo­rúan, s szidjuk azt, aki... Tényleg, kit is szidunk mi mostanában? Mi már nem tu­dunk hibáztatni sem. Mi már annyira megszoktuk, hogy a felelősség — mint az este le­hányt, lyukas pulóver — le­hullik rólunk, s másnap eszünk ágában sincs előző napi ille­tékességünket tovább élni..mi több, láthatatlan, közös fele­lősségbe bújunk, s onnan kan­dikálunk kifele. S úgy véljük, onnan, ahol nem látszik a fe­lelősségünk, úgysem ugrasz- tanak ki bennünket egyhamar. Nos. amikor látjuk magunk körül — alattunk, felettünk — a zavart, a bizonytalansá­got. akkor tehetetlen dühünk­ben mi is csak arra vagyunk képesek, mint a történetbeli Jósé. Csak azt nem tudom, ho­gyan lehetne ideírni, amint Józsi mostanában saját nyel­vén próbálgatja a carram- bát. R. A petárda nem játékszer A petárda nem játékszer, még szilveszterkor sem. Sze­retett öreg mesterem mondta, ha az ember meghatározá­sokkal foglalkozik, az az öre­gedés biztos jele. Bízom ben­ne, jelen esetben a filantróp hajlamom jegye csak a pon­tos megfogalmazás. Eredetileg ércmozsárt jelent a petárda, robbantásra szol­gáló tárgy, amelyet puskapor­ral töltenek meg. Ha papír­ból készül, tűzijátékhoz is al­kalmatos, no meg szilveszter alkalmából. Még eddig súlyos balesetet nem okozott Ceglé­den. bár a lehetősége meg­van: szem- és kézsérülést szenvedhet a készítő, sőt aki­re esetleg rádobják. A tűzol­tóknak sem kell így munkát adni, sajnos adódik ... A csillagszóró sem jó, a lombtalan cserjéknek sem tesz jót, ha tüzes szerkentyű repül rájuk, az autóknak sem iga­zában használ. A pirotechni­kai gyakorlatok beszüntetését javaslom, mert igazi élvezetet veszélyei miatt nem jelenthet, mind a kárvallott, mind a károkozó egészségével, anya­gi áldozatokkal fizethet fele­lőtlenségéért. A sportarénák lehetetlen közállapotai is kapcsolatba hozhatók a petárdadobálással, számtalan gyerek épp szil­veszter napján sajátítja el a nagy „tudományt”, s a decem­ber 31-inél vandálabb kilengé­sek tanulmányi gyakorlatává válik az ártatlan játék. Ezért jobban szeretném, ha a petárda elnevezésére a ti- márgyörgyi modorú meghatá­rozás illene: „egyszínű kokár­da, amely a nemzetiszínűtől eltérően szilveszterkor lángot kap. s előbb elhamvad, mint a trikolor hevítette hazasze­retet. Gyermekorvosok nem ajánlják, mert tőle bepisilnek a gyerekek, újabban — az urológusok állítása szerint — a felnőttek is.” Nem gyújto­gattam, így a meghatározás igazáról két ép szememmel bi­zonyosodtam meg! S. D. IíSSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap) Í 'zt a minden szempontból elbűvölő játékot, az össz­népi flipperezést nem a Magyar Televízió találta ki szilvesz­ter éjjelén. Sőt, előzményeit sem föltétlenül a tömegszóra­koztatás labirintusaiban kell keresgélnünk. Bár igaz, ami igaz, a legszédítöbb magasla­tokat a nyilvánosság bevoná­sával mégiscsak a Magyar Te­levízió érte el, történetesen a Legyen szerencsénk! című műsorában. Bevallom, meg­dobban a szívem, ha ezt a ve­télkedőt látom. Mar hogyne dobbanna meg, amikor a kurta félóra alatt a tökéletes egyenlőség szele nyaldos körül. Ebben a vetél­kedőben ugyanis olyan na­gyon egyenlő minden magyar dolgozó a kvízmester előtt, hogy csak no. XJgye, aki egy­általán szóhoz jut, annak a legcsekélyebb tudásról (vagy valami hasonlóról) sem kell bizonyságot tennie. És ez egy­aránt vonatkozik a mülovarra, az édesvízi búvárra meg a buszsofőrre, akiknek nincs más dolguk, csupán besétálni a stúdióba, és a semminél alig becsesebb teljesítményért több ezer forintot zsebre vág­ni. Na jó, a formaság kedvéért néhány fogós kérdés csak-csak elhangzik, mint például, hogy tessék már megmondani, az előző jelenetben ki adta át a nagymamának a zöld köröm- i ollót. De hangsúlyozom, csu­pán a formaság kedvéért. Vé­gül is erre sem muszáj vála- ■ szólni. Sokkal fontosabb az egyenlőség, sokkal fontosabb a konzekvencia: a televízió az í a hely, ahol a megjelenésért ! boldog-boldogtalan pénzt kap. < És nem is keveset. I A flipperezést pedig, még t mielőtt a képernyőre került I volna, a népgazdaság külön- i böző ágazataiban játszották. ] Érdekes módon a tehetősebb, 1 gyarapodó cégek valahogy i mindig kimaradtak belőle, ám l o. deficites körökben ragály- i ként terjedt. Igen egyszerűek ] voltak a versenyszabályok. A 1 veszteséges cég vezetője be- i szólt telefonon a főhatóság- l nak, hogy kellene egy csomó pénz, mert a nemrégiben be­szerzett automata herdálógép ( túlontúl jól működik, az utol­só fityingjüket is elviszi. Kis- ' vártáivá egy kellemes női 1 hang az iránt érdeklődött, ( hogy: Szólíthatom dirikém­nek? Szánthatta. Mire aztán a dirikém kétszer elrikkantot- ta magát: Flipp, flipp!, a fő- f hatóságnál elhelyezett dotációs ^ masina akcióba lépett, csőr- j gött, csattogott, újabb flipp- , szóra milliós összegeket írt ki ' a monitorra. A veszteséges j cég vezetője még sebtiben el- hadarta, hogy régóta játssza T ezt a játékot, leginkább a ke­resztapjával szokott gyakorol- , ni, és hogy a pénzt a követ­kező címre postázzák. Űjabban azonban, hogy a szórakozás ügye némileg hát­térbe szorult, központilag le­állították ezt a vetélkedőt. Ezért okozott nagy meglepe­tést a Magyar Televízió, mi­kor szilveszteri adáséiban megint felelevenítette a flip­pert. Az egyenlőség követel­ményeit szem előtt tartva itt már a megjelenés sem volt kötelező. Csak a telefonhívás meg a tudós szöveg: flipp, flipp. Aztán a jól végzett munka, a tehetség és a kitar­tás jutalmaként röpültek is a 8—10 ezer forintok. //ásza híresztelések szerint-** ez a módszer nem nyug­tatta meg a tévé-előfizetőket. Alapjaiban jó a flipper — mondják, de ráfér a korsze­rűsítés. AI pár, a szomszédom, akit szólíthatok Alpárnak, azt javasolta, hogy fölösleges olyan nagy feneket keríteni a dolognak. Hagyjuk el a tele­fonálgatást is, ami szörnyű strapa, elég, ha a Magyar Te­levízió egy nagy zsákba rak­ja a 10 millió honi állampol­gár nevét és címét, s havonta kihúznak onnan néhányat. A nyertesek természetesen pos­tán kapnák meg kiérdemelt pénzüket. Flipp. flipp jeligé­re — az egyenlőség jegyében. V. Legyen szerencsénk Össznépi flipperezés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents