Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-06 / 4. szám
1988. JANUAR 6., SZERDA 5 Mi lesz az amatőrmozgalom sorsa? Közművelődés és bruttósítás Magyarországon hozzávetőleges számításolt szerint kétszázezer ember foglalkozik amatőr művészeti tevékenységgel. Teszik mindezt azért, mert kedvük van hozzá, s meg sem lehetne fosztani őket ettől a gyönyörűségtől. Az amatőröket olyan lelkesedés hatja át, amely nemegyszer nagyobb, mint azokban, akik minden tekintetben profiknak minősülnek. Ügy hiszem, nem Is beszélhetünk a szó igazi értelmében genezisét és lényegét tekintve — emberről a művészet iránti szükséglet és a művészethez nélkülözhetetlen képességek nélkül. Ezek potenciálisan valamennyiünkben fellelhetők. Minél tágab- ban bontakozik ki ez a képesség a művészi tevékenységre, annál egészségesebbé válik a társadalom és annak közösségteremtő ereje. Kiállítótermekböl Értékekre figyelő válogatás 2 A nyolcvanas évek új szer- / zeményelt bemutató kiállítás J március S-ig tekinthető meg a í Szentendrei Képtárban. Rajki László: Sinka István Vitányi Iván mondta egyszer, hogy az amatőrmozgalomban nagyon sok olyan rejtett lehetőség van. amit a társadalom egyáltalán nem használ ki. Ezek a rejtett lehetőségek azonban a legszorosabban összefüggnek a kultúra egész demokratikus közéletével. Ráolvasással nem teremthetők meg. csak akkor, ha a közművelődésnek azt a demokratizmusát. amit elkezdtünk, az eddiginél fokozottabban és következetesebben visszük végig. Igen ám, de mindennek napjainkban egyre több akadálya van. Néhány esztendővel ezelőtt nagy vívmányként könyvelhettük el, hogy az amatőr művészeti csoportok vezetői tiszteletdijat kaphattak. Most viszont, az adózási rendszer általánossá válásával sokan úgy tervezik, nem vállalnak ilyen feladatot a jövőben, hiszen adott esetben akár szinte az egész tíszteletdijuk elmehet az adóra. Ezek a visz- szalépések viszont számos művészeti csoport elhalásához vagy megszűnéséhez vezethetnek. A problémakörről cír. Kormos Sándort, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályvezetőjét kérdeztük. — Sajnos valóban ez a helyzet. Á bruttósításnál nem veszik figyelembe a mellékfoglalkozásból. megbízásból eredő jövedelmeket, s így ezek az adóalapot növelik. Ennek esetlegesen nemcsak az ama- tőimozgalom láthatja kárát, hanem általában a közművelődés is, hiszen 1800 tiszteletdíjas művelódésiház-igazga- tó van az országban, s a szakterületen belül számos más területen dolgoznak emberek a fő munkaidőn kívül, bizonyos díjazásért. Az intézkedés egyébként mintegy tíz-tizenkétezer amatőrcsoportot érint. — Milyen lehetőségek vannak arra, hogy a tiszteletdíjas csoportvezetők mégse hagyjanak fel munkájukkal, hiszen arra igen nagy szükség van? — A különböző művészeti ágakkal foglalkozó kis közösségek mintegy fele havi 1000 forint alatt fizet tiszteletdíjat, úgyhogy ez az összeg nem érinti annyira az adóalapot, különösen akkor nem, ha az nem szerződéses jövedelem. Helyben különféle — egyébként törvényes — megoldásokat lehet találni. — Nemrégiben törvény született a munkaidőalap védelméről. Ez a tény a jövőben — különösen ha fellépésekről, esetleges külföldi szereplésekről van szó — ismét csak a mozgalom elsatnyulását eredményezheti. — Az amatőr művészeti csoportok, társulatok — a mozgalom egészének — eredményes működését a korábbi években a munkahelyek megfelelő módon segítették. Az amatőr művészeti tevékenység azonban alapvetően szabadidős elfoglaltság, azaz a benne részt vevők — az esetek túlnyomó többségében — szabadidejükben próbálnak, gyakorolnak, és vállalnak szerepléseket. A módosító rendelet megjelenése előtt időnként — de nem túl gyakran — előfordult, hogy a munkáltatók saját hatáskörükben (például külföldi szereplések — amelyeken nemzeti kultúránkat népszerűsítették szerte a világon — vagy ami mű- velődéspolitikailag igen fontos; a kistelepüléseken élők műsorellátására, esetenként hazai fesztiválokra munkaidő- kedvezményt biztosítottak az amatőr művészeti csoportok tagjainak. Lényeges hangsúlyozni, hogy a közművelődés számára rendkívül fontos közösségi eszméket hordozó amatőr művészeti csoportok tagjai igen sokat áldoztak és áldoznak napjainkban is művészi céljaink megvalósítására. A munkaidőalap védelmére hozott módosító rendelet hatása pillanatnyilag döntően nem befolyásolja kedvezőtlenül az amatőr művészeti mozgalmat, jóllehet az áldozat- vállalás tartalékai kimerülőben vannak. A mozgalom a jövőben is elsősorban a szabadidőben kell hogy éljen. A munkaidőalap és egyben az amatőr művészeti rendezvények „védelmét” jelenti az az intézkedésünk, illetve javaslatunk, hogy a különféle fesztiválokat és nagyrendezvényeket hétvégeken, illetve szabadidőben szervezzék. A továbbiakban is mód van — indokolt esetben — kikérni a csoport tagját, aki erre az időre vagy fizetés nélküli szabadságot kap vagy a rendes szabadságát veszi ki, de az is előfordulhat, hogy erre az időszakra a legjobbaknak a minisztérium megtéríti a kieső munkabért. Ez elsősorban a nemzetközi fesztiválokon való részvéteire vonatkozik. — Az új adózási rendszer, valamint a munkaidőalap védelmére hozott rendelet véleménye szerint nem eredményezheti az együttesek felbomlását? — Van egy ilyen természetes folyamat egyébként is. Különösen érvényes ez a színjátszó csoportokra, valamint a kórusokra. Más művészeti ágakban azonban éppen hogy emelkedés tapasztalható. Az amatőrök száma általában nem csökken, sőt, az egyénileg „dolgozóké” egyre inkább növekszik. A különféle tevékenységek vélt és valós okok miatt szűnnek meg, de hadd tegyem hozzá: a gazdasági nehézségekre való hivatkozással bizonyos, évekig húzódó személyi problémákat is meg lehet oldani. A művelődésben a gazdasági szempontok mellett a társadalmi okok miatt is minden átértékelődik. Egyes dolgok nagyobb szerepet kapnak, ilyenek például a praktikus és a speciális ismeretek, a szakmai át- és továbbképzések, a közgazdasági és jogi tanfolyamok. Ugyanakkor háttér hiányában egy és művészeti tevékenységek leértékelődnek, miközben a technika (video, számítógép) mindinkább előretör. Egyre kevesebb embert EMBERMESÉK. Szeretem Lengyel Nagy Anna műsorát. Mikrofonja elé idézve szereplőit életük igaz történetét mondatja el velük. Szavaik nyomán kendőzetlenül tárulnak fel embersorsok a maguk hétköznapi egyszerűségében is sajátos fordulatokkal. A riporter nem szenzációkra vadászik. Csak hagyja szabadon áradni a mesét, ügyelve azonban arra, hogy az ne parttalanul, üres locsogásba áradjon szét, melyben a tények elvesztik erejüket. Ez alkalommal két asszony mesélt önmagáról. Kettőjükre csupán az jellemző, hogy a háború előtti években születtek, átvészelték és részt vállaltak az új világ építésében. Ám az egyik ma sem él jobb körülmények között, mint annak idején a tizenhárom gyereket szülő anya házában. Bár mindent megpróbált életében, egy tapodtat sem tudott előrelépni. Minden erejét fölemésztette a két, apa nélkül nevelt gyereke. Ráadásul a nagyobbik ötvenhatban faképnél hagyta, szedte a sátorfáját és külföldön ütött föl új tanyát. Jelenleg testileg- lelkileg megrokkanva, reményét vesztve tekint hátralévő évei elé. A másik egy kiegyensúlyozott anyagi körülmények között élő kereskedőcsalád gyermeke, ki hazulról a szépség szeretetét, a jó örömét hozta magával. Igaz, kegyetlen bruérdekel és köt le a komoly zenei hangverseny, és mind többen fordulnak a könnyűmuzsika és más szórakoztató műfajok felé. Ebben az átértékelődési folyamatban a merev intézmények igencsak nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen annyi irányban kell változni, ahány intézmény van, ugyanakkor el kell viseljék: a köz- művelődési területek bizonyos, eddig élen levő része háttérbe szorul. — Milyen legyen hát a jövő? — A változtatás igényét kell mindjobban megragadni. Egyre több közművelődési egyesület alakul, s ezek joggal követelik a terület újrafelosztását. Ha az, amit csinálnak, a környező lakosságnak jobbat, többet jelent, akkor igazolták is létüket. A gazdasági szabályozók és az áremelések úgy érintenek egy-egy kiépült intézményhálózatot, hogy az a tevékenységükben és rendeltetésszerű üzemeltetésükben jelentős nehézségeket okoz, hiszen nem tudják azt csinálni, amiért annak idején létrejöttek. A tény feszültséget teremthet mind a lakosság, mind a művelődési intézményben dolgozók oldaláról. Ez azonban nem napjaink problémája, mert hosszú távon is gondot jelent majd. Ma még sok kezdeményezésről tudunk, ám a szűkülő gazdasági lehetőségek eredményeként a népművelők valószínűleg sorozatban leszoknak az effajta, teremtő gondolkodásról. Ám bízom abban, hogy a kezdeményező szelleműek egy része ebben a helyzetben is megtalálja a megfelelő gazdasági hátteret, de csak abban az esetben, ha a közművelődés fel tud nőni a jelen gazdasági-társadalmi változásaihoz. A népművelő eddig magyarázta, a jövőben pedig alakítja a folyamatot. Most már a társadalom legfontosabb kérdéseivel kell foglalkoznia és ezekre reagálnia. Csak ebben az esetben van létjogosultsága a területnek. A jövőben nincs mód arra, hogy csak általában legyen közművelődés, hiszen annak valóban élnie kell. Optimista vagyok, ás ezt arra alapozom, hogy ha meg is szűnik egykét csoport, mindig alakul helyettük valami új. A lényeg az, hogy ez az újdonság kiteljesedhessék és ne taposhassák el azok, akik még a régi módon, konzervatívan gondolkodnak. talitással szólt életébe a valóság. öt és egész családját deportálták. Mire vége lett a vérgőzös napoknak, a tizenegyből mindössze ketten maradtak életben. Hazatérése után csak úgy tudott Ismét nagy nehezen önmagára találni, hogy elpusztult szeretteinek emléke köré a költészet segítségével font emlékezetében hervadhatatlan koszorút. Ahogyan a felszabadulást követő évek ellentmondásai az egykori summáslányt, majd fővárosi cselédet, később női traktorost nem kímélték, úgy a haláltábort megjárt asszony sem úszta meg szárazon. Férjét koholt vád alapján elhurcolták, őt pedig malterosláda mellé száműzték. Házasságuk kényszerű felbontása, majd a második férj halála átmenetileg ismét lelki válságba taszították. Nagy nehezen kilábalt belőle, ma már munkája révén — külkereskedelmi üzletkötő — önmagával és a világgal is elégedett ember. Tulajdonképpen a két ember „meséje” itt véget is ér. Bevallom, az adás mélyen megrázott. Tulajdonképpen mind a két életutat a maga nemében drámainak érzem Nemcsak az egykori cselédlány kálváriáját, hanem a másikét is. Igaz, többszöri összeroppanás után is többször talpra tudott állni, ám ebben nem segített a társadalmi környezet, akárcsak Piroska néni esetében. Annak az Ez az új anyag egyrészt a Pest megyei múzeumok vásárlásaiból, másrészt ajándékozás révén, továbbá a Képzőművészeti Alap és a Művelődési Minisztérium jóvoltából került Szentendrére. Családi életmű A tárlat megnyitása alkalmat adott arra is. hogy tiszteleghessünk a hetven esztendeje elhunyt Ferenczy Károly-, a harminc éve lezárult Ferenczy Noémi- és a húsz esztendeje befejeződött Ferenczy Béni-életmű előtt, ök hárman klasszikus minőséget hagytak ránk örökségül. Anyagukat a Ferenczy családhoz tartozó Valér tájképe és Fialka Olga finom érzékenységű portréja teszi teljessé. A rendező — Mucsi András — helyes arányokkal, ízléssel csoportosította és válogatta a műveket. Akárcsak Szentendre, Nagybánya és Besztercebánya is hasonlóan bensőséges hangulatokat biztosít Perlrott Csaba Vilmosnak, Deli Antalnak, Bá- novszky Miklósnak. Természetesen a fő motívum azért Szentendre. Köztudott, hogy ez a kisváros mennyi réteget gyűjt és fogad magába. Ebből adódóan a festők is más-más látványértéket tárnak fel. Barcsay Jenő és Balogh László a maga konstruktivista szemszögéből az utcákat és házakat, Ilosvai Varga István, Mi- háltz Pál a szentendrei nyár és a szentendrei este költészetét, míg Kántor Andor és Gräber Margit a hétköznapok békéjét csendéletben örökíti meg. Czóbel Béla életművéből most az 1905-ben festett Kikötőváros cimű képe vonzza magához a tekintetet, éppúgy, mint Kmetty János, Borom- isza Tibor önarcképe és Barcsay Jenő órás csendélete. Tudatos folyamatosság Nagyon tudatos folyamatosság érzékelhető Onódi Béla Öreg szerb temetőjén, valamint Modok Mária házakat és fákat ábrázoló festményén. Másik műcsoportot vezet be Vajda Lajos 1936-os — és méltán klasszikussá vált — Iko- nos önarcképe, amely Bálint Endre és Országh Lili törekvéseinek ihletője. Megrendítő embernek sehol nem lehetne nálunk ajtót mutatni, aki a hőskorban hét hónapos állapotosként ott zötykölődött az akkori gumiabroncs nélküli vaskörmű traktorok nyergében, és most háromezer forint nyugdíjából tengődik. Tulajdonképpen ez a két párhuzamos életrajz legfőbb tanulsága. MEZÖGAZDASÄG. Az igaz, az említett traktorok immár a múltéi. Ám természetesen a mezőgazdaság vállát újabb gondok nyomasztják. Zala Simon Tibor erről tanácskozott most a Sasad Tsz és a fóti közös gazdaság vezető embereivel, valamint a MÉM képviselőjével. Az eszmecsere során — többek között — dr. Mihalik László, a Sasad gazdasági igazgatója és dr. Kovács Árpád, a fóti gazdaság vezetője — ki korábban nyilatkozott a riporternek — kifejtette, hogy tulajdonképpen az ágazat sajátosságának megfelelően már tavaly fel kellett készülni az új gazdasági kibontakozásra. Leszögezték, hogy a piackutatás elengedhetetlen a tervezéshez, és hogy a még pontosan ki- számithatatlan jövővel szemben a terv többféle lehetséges változatát kell elkészíteni. Abban mindenki egyetértett, hogy az új szabályozók adnak fogódzókat, ám még számos bizonytalan tényezővel is kell számolni. Szombathelyi Ervin dokumentum Ámos Imre gerendát cipelő, Munkaszolgálatosok című képe, 1943-ból. Az is egyedi, ahogy Szántó Piroska fehér árnyalatokkal fejezi ki a Gyászt. A szentendrei műhely minden életképes új változatnak kifutást engedélyez; számtalan árnyalattal, más-más fogalmazással. Most, a valamikori mesterek méltó utódaiként a tanítványok váltak mértékadókká. Balogh László Elmozdult terekben vizsgálja a rendet és a harmóniát, Kóa gondolat és a tisztaság, Farkas Ádám plasztikái a lehetőséget kutatják. Elmélyült líraiság Arányait tekintve kisebb a szoboranyag, de rendkívül újszerű és egyenletes. Csikszent- mihályi Róbert, Mészáros tiezső, Asszonyt Tamás és Ligeti Erika szobrai, érmei társaságában kitűnik Gábor Éva Mária éremsorozata az idő hátramaradt szigeteiről és Szabó Tamás. Rajki László alkotásainak visszafogottan elmélyült líraisága. Losonci Miklós A Pest Megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat 1988. március 1-jétől, öt évre vállalkozásba adja: 210. sz. vegyesruházati üzlet, Solymár, Bajcsy-Zsilinszky út 13. 905. sz. vegyesruházati üzlet, Visegrád, Fő út 83. 904. sz. cipő-bőrdíszműüzlet, Pomáz, Kossuth Laj'os u. 5. 1003. sz. vegyesruházati üzlet, Nagymaros, Kisfaludy u. 2. 204. sz. vegyesruházati üzlet, Törökbálint, Munkácsy Mihály út 21. Az üzletekkel kapcsolatban felvilágosítást ad, január 20-ától 22-éig a közgazdasági osztály, a 181-481-es telefonszámon. A versenytárgyalás január 28-án, 14 órakor lesz a vállalat központjában; Budapest, Váci utca 36. félemelet. 1056. Buda környéki üzem felvesz a műanyagüzemébe műszakvnzetőt, fröccs- és extrudergépek üzemeltetésében jártas elektroműszerészt, valamint villanyszerelőt Felvételre keres továbbá műanyagüzemébe gépkezelőket, a kiszerelőüzembe női betanított munkavállalókat Alkalmaz adminisztrációban jártas, a német nyelvet lehetőleg levelezési fokon ismerő munkavállalót Fizetés: megegyezés szerint. Érdeklődni lehet a (26)-48-049-es telefonon. Körmendi Zsuzsa ADIOFIGYELOI
