Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-06 / 4. szám

mist .mi Hazánkban az egyetlen Nyereségesnek ígérkezik Annak idején nagy feltűnést keltett, hogy a Kék Duna Szö­vetkezet kezdeményezésére golfpálya építésébe fogtak a Szentendrei-sziget, Kisoroszi határában. Sokan kérdezték, mit akarnak ezzel? Zöld jelzést kaptak Az érettségivel szakmát is ad Nagyobb lehetőség a lányoknak Az eltelt évek alatt azon­ban nagyot változott a világ, megszaporodott a turisták szá­ma, felértékelődött a Dunaka­nyar, penziók, kempingek lé­tesültek, egy közülük éppen T ahitótfaluban. Szóval a golfpályának lassan kirajzoló­dott a jövője. Lázár Antal, a Kék Duna Szakszövetkezet elnöke nem­régen örömmel újságolta, hogy lassan befejezik a Golf Gazdasági Társaság klubházá­nak az építését. Az avatás március végére várható. Klubszoba, öltöző, fürdő, büfé várja a külföldi vendégeket. Később szállást, nappali pihe­nőt hoznak tető alá. Addig a sportolni vágyó turistákat a golftársaság tagjai busszal szállítják a hotelekből a pá­lyáig. Az illusztris társasági listá­ból ítélve úgy tűnik, hogy nyereséges vállalkozásnak lát­ják a résztvevők a golfpálya fenntartását. Mert egyébként — Mindig boldogok azok, akik ön előtt kimondják az igent? — kérdezem a duna- haraszti anyakönyvvezetőt, Horváth Gézánét. — Hát... ? Van, akinek re­meg a keze, amikor felhúzza párja ujjara a gyűrűt, van, aki örül, meghatódik, de olya­nokkal is találkoztam már, akiknek fát lehetett volna ha­sogatni a hátukon, miközben összeadtam őket. Velük va­gyok a legnagyobb gondban, mert számukra nincs monda­nivalóm. Pedig ugye kell, az anyakönvvezetőnek az a dol­ga. hogy valami szépet mond­jon az elkövetkező együtt töl­tendő életükről, a rájuk váró gondokról, örömökről, egyszó­val. hogy jóban, rosszban ki­tartsanak egymás mellett Mindig újat Horváth Gézáné eddigi, majd kétéves anyakönyvveze­tői múltja során majdnem 200 párt adott össze. Hogy kik kötöttek először házasságot itt a községben, erről sajnos nem kaphattam tőle felvilágosítást, páncélszekrényben őrzik a dokumentumot. Ahhoz pedig, hogy a kíváncsiskodó az első anyakönyvbe betekintést nyer­jen, a felügyeleti hatóság en­gedélyére van szükség. Any- nyit mindenesetre megtudtam, hogy Dunaharasztin 1895-ben jegyezték be az első polgári házasságkötést. — Mikor házasodnak legszí­vesebben az emberek? — Általában úgy nyárutón, talán mert akkor könnyebben juthatnak beutalóhoz. Persze vannak olyan párok is, akik nem csinálnak nagy ügyet a dologból. Egyszer beállított hozzám egy fiatal pár, mond­ták. ők piaci napon akarnak házasságot kötni. Furcsán néz­tem rájuk. Harasztiban szer­dán és szombaton van piac. Ök a szerdát választották és fél 11-re kérték az esküvőt, mert előbb még be akartak vásárolni. — Mit mond az anyakönyv­vezető a házasulandóknak ...? — Nos, erre nincs előre megfogalmazott séma, ez min­dig attó’ függ, kik állnak előt­tem. A fiataloknak általában azt mondom: „a te dolgod, hogy értelmet adj az életnek, és ez az érték nem más. mint az értelem ...” Akadnak vi­szont idősebbek is, akik éle­tük alkonyán döntenek úgy, hogy nem jó egyedül, hozzá­juk így szólok: „...minden­nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindennap születik valami új, amiért érdemes élni és küzde­ni.” Ezek a kísérő szövegek persze nem mindig egyformák Határidők Aztán durranhat a pezsgő és megpróbáljuk ünnepélyes­miért lépett volna be a Da­nubius Termál Szállodaipari Vállalat, a Pannónia Hungar­Hotels. az IBUSZ, a Délker, az OTP Penta Tours, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság az üzletbe. A Kék Duna Szakszövetke­zet adta a mintegy 30 hek­táros kihasználatlan területet, egymillió forintos társadalmi munkát végeztek, s egymilliót fizettek be a társaság közös alapjába. A számítások sze­rint a harmadik évtől nyere­ségesen működik már a pá­lya, amely egyébként Magyar- ország egyetlen, nemzetközi versenyekre is alkalmas pá­lyája. Érdekesség még, hogy a gazdasági társulás és a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság ve­zetői arról tárgyalnak, hogy az utóbbi cég lovai a sziget­re kerüljenek. Így a golfozás mellett lovagolni is lehetne a Szentendrei-szigeten. sé, felejthetetlenné tenni a há­zasságkötések napját. Az utá­na következő hétköznapok már nem rajtunk múlnak ... — Van-e értelme a tavaly júniusban bevezetett, hosz- szabb, 90 napos várakozási időnek...? — Azt hiszem, kollégáim nevében is mondhatom, nem sok. Akik sürgősen akarnak összeházasodni, mindig talál­nak megfelelő indokot, hogy felmentést kapjanak ez alóla három hónapos várakozás alól. Vagy azt, hogy már útban van a baba, és három hónap múl­va bizony nem veheti fel a menyasszony karcsú alakjára szabott fehér ruháját. Az ál­lítást persze orvosi papírral is igazolni kell. Engedélyt kell adnunk akkor is, ha valaki azt bizonygatja, csak akkor kapja meg a lakáskiutalást, ha már házas. Vagy vegyünk egy harmadik példát, a mosta­nában divatos státusszimbó­lum-esküvőket, amelyet az egybekelők egy előkelő, rep­rezentatív szálloda vendéglő­jében kívánnak megtartani. Ezek általában méregdrága helyek, legtöbbször csak egy meghatározott napon tudnak különtermet biztosítani a lako­dalmasoknak. Bizony ilyenkor is elnézőeknek kell lennünk, hiszen nem okozhatunk sem anyagi, sem erkölcsi kárt az esküvő elhalasztásával. Szó­val az a véleményünk, hogy 90 nappal előre sokkal nehe­zebb elrendezni mindent, mint 30 napra, amennyi az előző időszak várakozása volt. Én tudom, hogy a törvényhozók a meggondolatlan, elhamarko­dott házasságkötések elkerü­lése végett hozták ezt a pa­ragrafust, de úgy hiszem, a korhatár felemelése 18 évre megtette a magáét. Nos, Dunaharaszti azon köz­ségek egyike, ahol sem csalá­di iroda, sem intézet nem mű­ködik a házasságkötések és egyéb más családi események intézményes ünnepélyessé va­rázsolására. Mégis megpróbál­ják a maguk módján tenni a dolgukat — széppé és emlé­kezetessé. Harminc éve A múlt év decemberében a HIVF Pest Megyei Bizottságán a fogyasztók megyei tanácsa összegezte a családi intézetek és irodák tevékenységét Pest megyében. A szertartások szervezése a megyében több mint három évtizedes múltra tekint vissza. A társadalmi igényként szerveződő intéze­tek és irodák közül az első nyolc 1969—75 között alakult. Jelenleg Pest megyében négy családi intézet és 20 iroda működik Ez azt jelenti, hogy szűkebb pátriánk valamennyi városában (városi jogú nagy­— Cegléden, a Bem Jó­zsef Ipari Szakmunkásképző Intézetben a következő tanév­től szakközépiskolai tagozat in­dul. Ezt önök kérték, vagy fel­kínálták a lehetőséget? — kér­dezem Czinege Imre igazgató­tól. Továbblépési szándék — Kérem, ne vegye szerény­telenségnek, ha azt mondom, úgy érzem, hogy intézményünk kollektívája rászolgált erre a bizalomra. Hiszen a nevelési munkában olyan eredménye­ket produkálunk — évről év­re —, amelyek alapján a me­gye hasonló iskolái között az élmezőnyben jegyeznek ben­nünket, Mindig is törekedtünk az újra. Ha például a vállala­tok kérték, hogy oldjuk meg egy-egy szakma képzését, amit községében) és számos tele­pülésen irodák segítik a csa­ládi események megünneplé­sének szervezését. Az intéze­tek és irodák a születések 20 —25, a házasságkötések 19— 22, a temetések 11—15 száza­lékában működnek közre. Szá­muk azonban nem emelkedő, inkább csökkenő vagy stag­náló tendenciát mutat. Szol­gáltatásaikat a közelmúltban felülvizsgálták. Előzetes érte­sülések szerint a díjak épy*-' értelmű emelkedése várható, s a kötelező szolgáltatások kö­re is csökken. Az eddigiektől eltérően például kikerült a ze­nekari és énekkari közremű­ködés is, amely eddig állami támogatást élvezett. A közeljövő feladata lesz te­hát majd az új szabályozás szellemében az árak, díjak dif­ferenciált kialakítása. Egy azonban már bizonyos, az in­tézmények gazdasági önálló­sága, érdekeltsége jelentősen emelkedik. És hogy milyen lesz a színvonal... ? Az biz­tos, a magasabb színvonalú működéshez a szervezettség fokozására, az irányító és fel­ügyeleti munka hatékonyságá­nak növelésére, valamint az anyakönyvvezető, a családi in­tézetek, irodák és a tanácsok összefogására van szükség. Antal Piroska esetlég korábban nem oktat­tunk, amennyiben megterem­tették a feltételeket, mi igent mondtunk. — Azt, hogy szakközépisko­lai tagozat lesz nálunk — szintén a továbblépési szán­dék sugallta —, mar öt évvel ezelőtt megfogalmazódott. Ám a régi létesítményben a túl­zsúfoltság miatt két műszakos oktatás folyt — ami egyálta­lán nem ideális —, ezért , az elképzelés megvalósítása sz'- ba sem jöhetett. Miután el­készült ez a modern épület, akkor sem kapkodtunk. Nos, most jutottunk el oda, hogy minden adott a jövő évi si­keres starthoz. Mivel a me­gyei tanácsnak is voltak ha­sonló tervei az iskolánkkal, így képletesen szólva — a városi tanáccsal együtt — zöld jel­zést adtak számunkra. Ruhagyárié tagozat — Mit fognak tanítani? — fordulok Sárikné Sági Mária gyakorlati oktatásvezetőhöz. — Tulajdonképpen szak­munkásképzési célú szakkö­zépiskolai oktatás folyik majd a ruhagyártó szaktagozaton. Gyakorlatilag az alsónemű- varrástól kezdve a szabadidő- ruha és felsőruházat készíté­séig, szinte mindent elsajá­títanak a diákok a négy esz­tendő alatt. Szakmunkás-bizo- n-'ítványt kapnak és ugyanak­kor érettségijük is lesz. Ez le­hetővé teszi a jelentkezést a Könnyűipari Műszaki Fő­iskolára vagy más felső fokú intézménybe — akár tanár­képző főiskolára is. Termé­szetesen az, aki orvos szerét­be lenni, nyilván nem ide jön. — Miért ezt a szakot válasz­tották? A ruházatot gyártó cé­gek nemegyszer értékesítési gondokkal küszködnek ... — Semmit sem bíztunk a véletlenre — feleli az igaz­gató. — Kellően felmértük az igényeket, s úgy tapasztaltuk, hogy a lányok kevesebb ipari szakma közül "álaszthatnak Közismert a ruhaiparban a fluktuáció. Sok a kismama — ráadásul van, aki hosszabb ideig nem megy vissza dolgoz­ni. Gondosan mérlegeltünk, mi­előtt e döntés megszületett. Az sem lényegtelen szem­pont, hogy az Elegant Május 1 Ruhagyárral kitűnő a kap­csolatunk. Náluk jók a gya­korlati munka feltételei — a szakmunkástanulóink is hozzá­juk járnak. A többi ruha­gyártóval az elkövetkező he­tekben tárgyalunk. Bízom ben­ne, hogy ők is partnerek lesz­nek, s akkor semmi akadálya az igényes oktatásnak. — Honnan várják a tanuló­kat? Milyen követelmények szerint veszik fel őket? — Az 1988—89-es tanévet egy osztály kezdi körülbelül 30 tanulóval. Nemcsak Cegléd­ről és a környező községek­ből. hanem egész Pest megyé­ből várunk jelentkezőket. Mi­vel sajnos nincs kollégiumunk — talán néhány éven belül ez az álmunk is megvalósul —, ez némi gondot okoz. Ugyan­is az elméleti tárgyakból is magasak lesznek a követel­mények, aki nap mint nap nagy távolságból jár be, alig­ha bírná. Az ilyen jelentkező, ha meg tudja oldani, hogy itt lakjon — albérlettel vagy más módon — és ne kelljen ingáz­nia, örömmel fogadjuk. Végül is a jelenlegi elképzelésünk szerint nem lesz majd felvéte­li vizsga. A kézügyességet vesszük figyelembe és a né­gyes bizonyítványt jelöljük meg alapmércének. Egyébként két idegen nyelvet fogunk oktatni, oroszt és talán néme­tet — ez utóbbi még nem dőlt el Persze nem feledkezünk meg a fiúkról sem. Ügy ter­vezzük. hogy egy évvel ké­sőbb, tehát az 1989—90-es tanévben általános gépszerelő- és karbantartó-szakközépisko­lai tagozatot indítunk számuk­ra. — Van-e elég pedagógusuk? — Az “lméieti és gyakorlati oktatáshoz egyaránt megvan­nak a jól felkészült pedagógu­saink A tantestület biztosan megfelel á nagyobb feladatok­nak is. Képzett káderek — Ml van akkor, ha valaki a szakmunkásképzőből átkéri magát a szakközépiskolai ta­gozatra? — Ezen még nem gondol­koztunk. Éppenséggel nem lehetetlen, bár fordítva job­ban el tudom képzelni. Az iparnak szüksége van művelt, kvalifikált középkáderekre Örülünk, hogy ezért tehetünk valamit. Az új tagozat okta­tásában szeretnénk legalább olyan eredményeket elérni, mint a szakmunkásképzésben. Reméljük, hogy ehhez jó képességű és fogékony diák­jaink lesznek. F. F. 1988. JANUAR 6„ SZERDA Kedvezőbb feltételek Kciesönbusz kölcsönbe Az új gazdasági körülmé­nyekhez, a vállalatok igényei­hez igazodva a Volánbusz Vállalat bérautóbusz-üzeme az Ikarus 256 típusú, 45 szemé­lyes autóbuszok bérbeadásá­nak új formáját vezette be. A vállalatok, üzemek, más gazdálkodó egységeit különfé­le szállítási feladataik lebo­nyolításához eddig is bérel­hettek autóbuszt. Az üzem­anyagról és a gépkocsivezető­ről ilyenkor a bérbevevő gon­doskodik, de a javításokat, szervizt a bérbeadó, vagyis a Volánbusz vállalja magára, sőt. hosszabb javítás esetén cserejárművet is biztosit. A bérbe vevő vállalat kizárólag saját céljaira használhatja a bérautót, így például dolgo­zóinak szállítására, vállalati kirándulások lebonyolítására. Az új kölcsönbérleti rend­szerben a bérlő három vagy öt év alatt (évenként megha­tározott ütemezés szerint) ki­fizeti a bérlet költségét, s ez­után az autóbusz a saját tu­lajdonába kerül. Viszonylag magas — a beszerzési ár mintegy kétszerese — a köl­csönbérleti díj, de megéri a bérbevevőnek, ugyanis ezt nem a fejlesztési alapjából kell térítenie, hanem költség­ként számolhatja el. Kedve­zőbb a vásárlásnak ez a mód­ja azért is. mert ne.m egy összegben, hanem többévi részletben fizetheti ki az árat. A gépkocsi javítását térítés ellenében a Volánbusz soron kívül, és tízszázalékos kedvez­ménnyel vállalja. Kifejezetten kedvező, hogy az ily módon birtokába jutott autóbusszal a vállalat min­denféle megkötés nélkül fu­varozhat. Így például felajánl­hatja bérfuvarozásra más vál­lalatok részére, utazási.irodák­kal köthet szerződést külföldi utak lebonyolítására, vagy .akár . szerződésbe adhatja a járművet a gépkocsivezető­nek a hétvégék, vagy a kevés­bé kihasznált napszakok jobb hasznosítására. A Volánbusznak mintegy 600 olyan kisebb-nagyobb jár­műve van, amelyet bérautó­ként üzemeltet. Ezek közül 220 a nagy buszok száma. Je­lenleg 16 cég él a kölcsönbér- let lehetőségével, köztük álla­mi vállalatok, gazdasági tár­sulások, iskolák. Ügy tűnik, mind nagyobb az érdeklődés az újfajta bérleti rendszer iránt, hamarosan megduplá­zódik ez a szám. A Volánbusz azt tervezi, hogy ha arra igény lesz, a kisebb járműveket, elsősorban a mikrobuszokat is kölcsön- bérletbe adja. A vásárlási láz ismerősömet is ma­gával ragadta. Fáradhatatlanul járta a várost, s amit keresett, az már elfogyott vagy még nem volt. Bosszan­kodva magyarázta: — Nem az izgat, hogy esetleg en­nek is felmegy az ára — fűzte hozzá védekezőn. — Egyszerűen szükségem lenne rá, ervélkül nem tudok nyugodtan sétálni a Marcival... Attól félek, hogy elmegy... — Már bocsáss meg, rríh az a rend­kívüli árucikk, netán tartós fogyasztá­si cikk, amit nem tudtál megszerezni — vetettem közbe a panaszáradat egyik szünetében. — Mi, mi... hát póráz . . Az isten­nek sem találom a boltot, ahol a cica­pórázt árusítják. Kénytelen vagyok az ölembe venni és így sétáltatni a Mar­cit, de hát ez nem az igazi. Nézett rám megértést, szolidaritást váró villanással a szemében. S való­színű nem értette miért suhant át egy kis mosoly az arcomon, amikor neki ez az egyik nagy gondja. Ügy tűnt, csak akkor enyhül meg egy kicsit, ha mondok valami bizta­tót, s felötlik emlékezetemben egy tipp, egy cím. ahol megveheti az óhajtott ci­capórázt. Legközelebb boldogan újságolta, jó helyre küldtem, megvette a pórázt... — Meg, mind az ötöt. ami volt — pirult el. hiszen sohasem lehet tud­ni... Ú gy tűnik, a fodrászszalónok vagy ahogyan újabban mondják, hajvá­gó szalonok, stúdiók a rohanó tempó­jú élet ellenére is őrzik vagy legalább­is őriznek valamit a régi családias, be­szélgetős hangulatból. Ezt tapasztalom, Tarkabarka ha hosszas halogatás, meditálás után elszánom magam, hogy fejet hajtsak e szentély fehérruhás papjai előtt. Azt tapasztalom több helyen is: las­san kelendő lesz a vendég. Az egyik szalonban kis híján összekaptak rajtam a fodrásznők. No nem férfias külsőm miatt, inkább azért, dráguló világunk­ban gyérül a vendégforgalom. — Lassan már örülünk, ha betéved egy-egy vendég — magyarázta a fod­rásznő —, talán „megnyugtatni” akar­ván, hogy nem elsősorban személyem­nek szólt a szíves invitálás. Közben arra lettem figyelmes, hogy a szom­széd székben elhelyezkedő vendég szo­katlan megrendeléssel lepi meg a fod­rásznőt: — Van egy ötvenesem, azt csinál a fejemmel, amit akar. Ha úgy gondol­ja, le is moshatja ... Mindezt egy csipetnyi pökhendiség vagy sértő felhang nélkül közölte mint egyszerű tényt. Nem akartam leskelődni, de valószí­nűnek tartom, hogy a szellemes szöveg meghozta az eredményt, a kedves ven­dég az Ötvenesért tökéletes „restaurá­lást” kapott. Egyszerre lettünk kész ... Én pedig elmélázva nyújtottam át a százast. Merthogy ennyibe került bor­ravalóval a hajmosás, igazítás és a töb­bi apróság Erre mondják talán: dupla pénz, fele öröm ... Körbe álltam és az alkalomhoz il­lően köszöntöttem az ünnepeltet a ju­bileum alkalmával. Méltattam fárad hatatlan, szinte etkoptathatatlan mun­kásságát, amit fontos hivatása teljesí tése közben kifejtett az eltelt évtizer alatt. Elmlékeztettem rá, hogy legutóbi két alkalommal is majdnem úgy ala kult, hogy érdemei elismerése mellett más beosztásba kerül vagy nvugállo mányba vonul. De amint ez lenni szo­kott, nem volt helyette más ... Érdemeiről szólva ecseteltem, hogy e a tíz év alig hagyott nyomot rajta, pc dig nem mindig övezte a megérdeme gondoskodás és megbecsülés. Olykr hónapokig volt méltatlan „beosztó: ban”. Máskor viszont minden áldo< nap talpon volt, de bírta a strapa igaz, tisztában volt vele, hogy nincs má‘ választása. A csendes jubileumon arra is tapir tatosan utaltam: nemegyszer a szemé: vetették: ódivatú, nem képes a mec újulásra, szinte megkérgesedett... Még ha ebben volt is sok igazság, e az idők során nem vagy alig befolyó solta nagy munkabírását, hűséges ra gaszkodását „hivatásához”. D e eljött a nap, a tízéves jubileum amelyre az figyelmeztetett, hogj véletlenül a régi dobozból előkerült a blokk, amelyen az állt: cipő, háromszáz forint, a dátum 1977. Ez emlékeztetett a tízéves jubileumra, késztetett kenettel­jes szónoklatra. Ezt követően pedig az ünnepelt ismét elfoglalhatta méltó he­lyét a cipőspolcon. Ügy döntöttem, az idén nem mehet nyugdíjba, még bírja egy ideig. Jövőre, majd meglátjuk.,. Páll Géza Többe kerül az esküvő is Boldogító igen - piaci napon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents