Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-28 / 23. szám
4 1988. JANUAR 28., CSÜTÖRTÖK Villanófény Folyamatosan mondjuk, hogy kevesen olvassák a szentendrei oldalt. Nincs vezető, aki ne azt vallaná, hogy örülne az eladott pél-, dányszámok növekedésének. Bár igaz, hogy a tanácstagoknak a Magyar Hírlapot fizetik elő. I>e most másról akarok szólni! Csütörtökönként Pomázon és Szentendrén 9 órakor senki nem tud Pest Megyei Hírlapot venni. Elfogyott — mondják az elárusítók. — Miért kérnek keveset? — Mert ennyit hajlandók hozni a postáról — válaszolják. Akár hiszik akár nem, van a városban olyan újságárus, aki naponta kettőt, nem tévedés, kettőt kap a szfikebb pátriánk életével foglalkozó lapból. Állítja, hogy sokszor kért még, de azt a választ kapta; nincs több. Egyetlen hely akad, ahol még kilenc óra után is kiszolgálják a napi eseményekre éhes vevőket helyi és országos lapokkal. A Felszabadulás lakótelepen. S milyen furcsa az ember! Dicséretet ezért sem osztogat! Mert ennél a pavilonnál fél nyolctól legalább fél kilencig ácsorog nyolc-tíz olvasó, valamelyik kedvenc lapjára várva, A nyugdíjasok járnak jobban, mert ők bírják idővel, a dolgozó azonban lemondhat arról, hogy reggeli közben böngéssze: mi történt a nagyvilágban? A posta ugyanis tartja a „jó” szokását. Fél kilenc előtt képtelen kiszállítani az újságot a Felszabadulás lakótelepen álló pavilonba. Mérget veszek rá előre, hogy az illetékes (ek) vála- szol(nak) az észrevételre, megindokolják, hogy a fenti eset miért fordult elő egyszer, maximum kétszer. Talán megígérik^ hogy korábban szállítanak ezután. Én azonban kételkedem ebben. Legalább is abban, hogy ez tartós változást hozna. Átmenetileg talán időben érkeznek meg az újságok, azután ismét visz- szaáll a régi „rend”. Hiszen senkinek sem függ attól az állása, hogy a Fel- szabadulás fakótelep pavilonjába, s máshová, mikor és mennyi újság érkezik? SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A tanács is alperes Repedeznek a házfalak A Dunakanyar körút men- tén fekvő ingatlanok egyes tulajdonoséi pert indítottak a KM, illetve a városi tanács ellen. A kereset tárgya az, hogy az évről évre növekvő forgalom és az ebből következő rezonancia miatt a házak repedezni kezdtek. Ezek a perek azért keltenek a szokásosnál is nagyobb visszhangot, mert köztudott, hogy a Dunakanyar körút nyomvonalának megépítése annak idején hatalmas vitát váltott ki a lakosság körében. — Miről van szó tulajdonképpen? — kérdeztük a városi tanácson dr. Kemenesné dr. Cilly Sarolta titkárságvezetőtől. — A Dunakanyar körút terveit az Uvaterv készítette, az üzemeltető, a beruházó, a KM. A kisajátításokat - az Uvaterv végezte, azaz megjelölte, melyik ingatlan marad érintetlen, melyiket sajátítják ki részlegesen, illetve teljes egészében. Az ügyek végére az út műszaki átadása után egy évvel tettek pontot. Az igazság az, hogy a forgalom ilyen mértékű növekedésével senki nem számolt. Az út mentén öreg házak is találhatók, ezekre különösen veszélyesek lehetnek a kamionok, teherautók keltette rezgések. — Valóban károsulnak emiatt a lakások? — A rezonancia elősegíti a falak repedésének kialakulását. — Mi történt eddig a konkrét perekben? — Az egyik egyezséggel zárult A panaszos ingatlana melletti állami tulajdonú sávot átadtuk neki. A második perben az elsőfokú bíróság elmarasztalta az alpereseket, az ítéletet az utóbbiak megfellebbezték. — Mi a tanács álláspontja? — Mi úgy gondoljuk, hogy az üzemeltetés miatt keletkezik a rezonancia és ebből következően a kár, ehhez nekünk mint kisajátítónak nmcs közünk. A szakértői vélemények egyébként ellentmondásosak. Könnyen lehet, hogy az eddig lezajlott perek elindítanak egy hosszú láncolatot. Mert kétségtelen, hogy az Uvaterv terveit nem véleményezte senki, s a tervezésnél nem gondoltak ekkora forgalomra. Ám ha a szakértői vélemények egyszer „bűnösnek” mondják ki a rezgéseket, elképzelhető, hogy per pert fog követni. Kovács Lajos hagyatéka A gyermekek javára Kevesen ismerték a városban. Többen voltak, akik hallották: hozzánk költözött egy meglehetősen „bogaras’* öregúr, aki minden vagyonát — ami rendkívül nagy értéket képvisel — Szentendrére kívánja hagyni. Több mint fél évtizede még Marosvölgyi Lajos tanácselnököt kereste meg. Elmondta, hogy ő Kovács Lajos budapesti lakos, több értékes telekkel rendelkezik a fővárosban, szereti a gyerekeket, egyedül él, a rokonaival megromlott a kapcsolata, alapítványt kíván tenni, minden ellenszolgáltatás nélkül. Nagyraláié elképzelések A jövő évezredben Február 15-én este hat órakor falugyűlés lesz Visegrá- don a Pilisi Állami Parkerdő- gazdaság székházában. Erről egyebek mellett a Visegrádi Hírek tájékoztatja az érdeklődőket. No meg arról is, hogy milyen fontos napirend kerül a közösség elé: ismertetik a községközpont kialakítására készíttetett tanulmánytervet. Aki ismeri Mátyás hajdani birtokát, tudja, hogy a nagyközség központjában állnak már, a heves érzelmeket kiváltó, Makovecz Imre által tervezett ágasházak, amelyekben üzletek, 'étterem, utazási iroda kapott helyet. Most a helyiek nagyralátó terveket szőve folytatni kívánják a központ építését, párbeszédre hívva a lakosság széles rétegeit. A kiinduló tétel) az, hogy a település idegenforgalmi kínálata nem felel meg a keresletnek. Pedig a történelmi múlt, a hírnév, az egyre növekvő érdeklődés (szezonban nyolcszor-tízszer annyi a vendég, mint az állandó lakos) mind azt követeli, hogy Visegrád feleljen meg a tájegységben betöltött szerepének. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a községközpont gyarapodása ütemesen folytatódjék. Az elképzelések szerint helyet kapna egy üdülőhelyi klub, amely a vendégek és szolgálná. Hasonló csak három található az országban — Balatoníöldváron, Tihanyban és Zalakaroson. Ehhez csatlakozna a tornacsarnok, amelynek szintén több funkciója lenne. A már meglévő történelmi emlékek mellé, illetve közelébe három műhely kerülne; csontfaragó, fazekas és pénzverő. E helyiségekben nemcsak a középkori munkafolyamatokat mutatnák be, hanem Vásárolhatna is a nagyérdemű. A visegrádiak arra törekszenek, hogy az épületek a célszerűség, a környezetvédelem és a tájba illeszkedés követelményeinek egyaránt megfeleljenek. A rendelkezésre álló területnek csak 15 —20 százalékát foglalják el a házak, a többi marad zöldnek, parkolónak. Fontosnak tartják, hogy a községcentrumban legalább 100 személyautónak és 25—30 autóbusznak alakítsanak ki parkolóhelyet. A két ütemben épülő fogadó kétszer 40 ágy- gyal kétcsillagos színvonalú a terv szerint. Az első szakaszban húzzák fel a tejivó, a sütemény-, zöldség- és húsbolt épületét. A terület teljes kisajátítását, ármentesítését és csapadékvíz-elvezetését ez év végéig befejezik, a centrum végleges kialakításának valószínű visegrádiak igényeit egyaránt I határideje: 2015. A megegyezés megszületett, s amikor Kovács Lajosnak el kellett jönnie pesti lakásából, Szentendre biztosított tetőt a feje fölé, a szociális gondozónők hordták neki az ebédet. Hozzájárult, hogy már halála előtt vegyenek játékokat az óvodás korú gyermekeknek az ő pénzéből. A tanács 1985-ben felértékeltette a fővárosban fekvő három. telket. Most a város a nagvatéki eljárásra vár, újabb értékelés következik, majd eladják az ingatlanokat. Kovács Lajos a végrendeletében fedett uszodára szánta a több millió forintot. „Közérdekű célom, hogy segítsem az óvodás és iskolás korú gyermekek testi fejlődését” — fogalmazta meg. Aliik közel álltak hozzá, tudták, hogy kevéske nyugdíját osztotta be, napi 10—15 forintot költött. Ö, aki több milliós értékekkel rendelkezett. Azért, hogy minél nagyobb összeget hagyhasson a városra. Nos, fedett uszoda aligha épül, de a Felszabadulás-lakótelep iskolájának elodázhatatlan bővítését talán meg lehet oldani. Szentendre díszsírhelyet ad bőkezű adakozójának. Golfpálya épül a Kőhegy alatt? Hová mit terveznek a városban ? Hozzon hasznot a helyieknek Egyre fogynak a belvárosban is azok az épületek, amelyek tanácsi kezelésben vannak és funkcióváltozás vagy egyéb körülmények miatt az újrahasznosításuk aktuálissá válik. Jelenleg két ilyen ingatlanról tudunk, az egyik a régi mentőállomás, másik a Somogyi Bacsó parton a családi iroda otthona. A lakosság érdeklődéssel várja, hogy mi lesz a sorsuk. A mentők például már lassan három hónapja elköltöztek, s a tanáccsal szembeni ház azóta is csak várakozik az új gazdáira. Miért tűnik úgy, hogy az illetékesek nem lépnek az ügyekben? A választ Krajcsovits István ne tanácselnök-helyettestől várjuk. — Az igazság az. hogy keressük az olyanfajta megoldást, amely a lakosságnak és a városnak egyaránt jó, és az idegenforgalmat is szolgálja. Nem tudjuk még pontosan, hogy mindezen célkitűzéseket hogyan tudnánk elérni. Addig már eljutottunk, hogy a volt mentőállomás épületébe kellene egy tejivó. Olyan, ahol péksütemény, meleg szendvics, főtt virsli is lenne. A helyiséget is kijelöltük, véleményünk szerint. 2—300 ezer forintból a pályázó mecsinál- batna egy. a város igényeinek megfelelő színvonalú tejivót. Nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy üzlet lenne számára is, hiszen az egész városban nem lehet kulturáltan és olcsón reggelizni. Még a tanácsi apparátus tekintélyes része is szívesen átruccanna egy forró kakaóra, teára, kávéra. Volt is jelentkező, de mire megbíztuk volna. visszalépett. Elterjedtek a hírek arról is, hogy a tanács szívesen adna otthont e házban egy menedzserirodáinak. Valóban gondolkoztunk ilyesmin, de 1988-ban annyira megváltoztak az adózási feltételek, hogy úgy érezzük: a városnak nem tudna nyereséget hozni egy ilyen vállalkozás. Ezért valószínű, hogy lemondunk róla. Szívesen fogadnánk viszont valakit, aki egy reprezentatív cukrászdát nyitna. Szóval a dolgok még függőben vannak, a pályázatok rövidesen megjelennek. • És mi lesz a Fő téri bolttal? — Reméljük, rövidesen elindul egy körforgás. Azaz a Kereskedelmi és Hitelbank megveszi az épületet, létrehoz ott egy fiókot. A Nyugat Pest Megyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat a banktól kapott pénzzel beszáll a Dobozi utca 6. (a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárral szemben található) szám alatt épülő üzletbe és önki- szolgáló étterembe. Mindkettőre nagy szüksége van a városnak, hiszen a kispénzű turisták nem tudnak gyorsan és elfogadható áron ebédelni Szentendrén. • A következő kérdés kulcsszava: „száilodaálmok”. — Igen, tudom, hogy a régi malom épületére gondol, a Vörös Hadsereg utcában, és a Kőhegy alatt megszületendő szabadidőközpontra. A megvalósuláshoz közelebb a Vörös Hadsereg úti ingatlan ügye — Üj szolgáltatás. A Pest Megyei Hattyú Textiltisztító Vállalat a HÉV végállomásánál működő bevásárló központban üzemeltetett gyorstisztító szalonját átszervezte. Patyolatfelvevőhelyet nyitott, melyben háromnapos expressz szolgáltatást, kilogrammos, pipere-, olajos és függönymosást, valamint szőnyegtisztítást vállalnak. - '> — Hibaigazítás. A Szentendrei Hírlap január 14-ei számában a Segitett az enyhe tél című fotónk aláírása helyesen így hangzik: „A szentendrei városi tanács szociális foglalkoztató intézete várja, hogy — a vízlépcső miatt — kitelepítésre kerülő otthona helyett új intézetét elfoglalja.” — Jobban szervezik. A január 7-ei Villanófényünkre válaszolt a Volánbusz igazgatósága. A pomázi autóbuszállomáson a bérletvásárlási napokon megerősített szolgálatot szerveztek. Ezen kívül az autóbuszvezető is árusítja a bérleteket. Bár a jegyek fogyása nem támasztja alá a cikkben foglaltakat, felhívták a területért felelős üzemigazgatóság vezetőinek figyelmét hogy körültekintőbben szervezzék meg a jegyárusítást. áll. Az eredeti tervet a HungarHotels és a külföldi cégek szorgalmazására átdolgozták. Emelték a szobaszámot. A neve Hotel Galéria lesz, s egyszerre körülbelül 100-an szállhatnak meg benne. Kiál- litótermek, étterem, szauna, és uszoda is helyet kap falai között. Nagyon várjuk az építkezés megkezdését, hiszen a Szentendrén élő művészek számára nagy dolog lesz ee a kiállító-, árusítóterem, de mondhatnék termeket is. Tekintélyes munkaerőt köt majd , le, e később az adóból a város is profitál. — A Kőhegy alatt épülő szabadidőközpontra is megvan már a pénzügyi fedezet., s az elvi engedélyeket is beszereztük. Egyebek mellett nemzetközi méretű golfpálya, szálloda, étterem, parkoló, sé- tautak, s egyéb pályák kapnak itt otthont. Ez azonban még a távolabbi jövő. Váratlan akadályok Ismét a konyha Készül a felújítás költségvetése Élénken foglalkoztatja a közvéleményt, hogy mi lesz a tanácsi konyha sorsa. A felújítás megkezdését hátráltatja, hogy a legújabb felmérések a helyiségek olyan mértékű leromlását bizonyítják, amilyenre senki sem gondolt. A falakat borító dekoritle- mezek mögött vizes, penészes téglákat találtak a szakemberek. A konyha a berendezésekkel együtt teljesen elhasználódott. mindeddig nem tudták kideríteni, hogy milyen okok miatt vizesednek a falak. Valószínűnek látszik, hogy a járdaszintet is meg kell változtatni az épület mellett. Az első felmérések szerint 4 millió forint körüli összegbe kerülne egy olyan felújítás, amely után normális melegítőkonyhát lehetne berendezni az alagsorban. Az új helyzet teljesen felborítja a tanács vezetőinek eddigi elképzeléseit. Ennyi pénz ugyanis semmiképpen nem áll rendelkezésre. Most gyors ütemben elkészíttetik a pontos felméréseket, a költségvetést, s ennek ismeretében próbálnak megoldást találni. Az is elképzelhető — a nagy összegű beruházás miatt —, hogy a jövőben nyitottá teszik ezt az egyébként központi helyen fekvő és nagyméretű helyiséget. Ami azt jelenti, hogy utcáról betérve is lehet majd ott étkezni, sőt a termet a vállalkozó többcélúan is hasznosíthatja. Mindez ázonbah'ééák a költségek pontos ismerete után dől el, ' / , »» t * » * . Únyi István gazdag látásmódja Tárlat a főiskolán Képzőművészeti hagyomány Tessék nyugodtan megnézni ezt a téli tájat, s véleményt mondani róla. Nem félek a kemény, de jó szándékú kritikától, vagy az annak felfogható véleménytől — jelentette ki még a gyömrői tárlaton Űnyi István. Szöveg, fotó: Aszódi László Antal Napjainkra már hagyománnyá vált, hogy a Kossuth Lajos Katonai Főiskola művelődési otthona képzőművészeti tárlatokat rendez, hogy ne csak szűkebb pátriánkban, de a megye más tájain élő és dolgozó művészek alkotásaival is megismertessék a nézőközönséget. Unyi István festőművész Gyömröröl érkezett, s nem először állít ki a főiskola művelődési otthonában. Munkásságát pontosan ismerteti a meghívó s a tárlatvezetés, ezért inKább a saját élményeimet mondom el. Évekkel ezelőtt ismertem meg a művészt, mint az egyik legjelentősebb gyömrői helytörténészt, aki képein gyakran örökítette meg egy letűnt paraszti világ ma már csak itt-ott fellelhető tárgyi emlékeit, vagy az utóbbi években teljesen átalakult tájakat. Ám ő nagyon is fogékony kora változásaira, hiszen nemcsak az idők, az emberek is változnak. A csernobili katasztrófa, az ismert világjelenség — a környezetszennyezés — az ő művészi világában, gondolkodásmódjában, látni tanító igyekezetében is mély nyomokat hagyott, amiket alkotásai híven tükröznek. Gyömrői kiállításán decemberben mégis nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy az 1975-től válogatott képei féltucatnyi stílusirányzatot képviselve nagyon színes alkotói egyéniségről, gazdag látásmódról tanúskodnak. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály
