Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-28 / 23. szám
1988. JANUÁR 28., CSÜTÖRTÖK 3 Vita az új minisztériumról Országgyűlési bizottságok együttes ülése Szerdán az újonnan létrehozott Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium feladatairól és hatásköréről együttes ülésen tanácskozott íz Országgyűlés mezőgazdasági, valamint településfejlesztési cs környezetvédelmi bizottsága, Cse- lőlei László elnökletével. Az Agroinform és a világgazdaság Az információ különleges áru Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter szóbeli kiegészítésében utalt arra, hogy az új minisztérium kialakítása a kormány átszervezésének szerves része. Az eddigi elgondolások szerint 17 főosztályra tagolódik az új szervezet, s a korábbiakhoz képest 10—20 százalékkal kisebb létszámmal látja el a feladatokat. Ez utóbbiak súlypontja nem változik, továbbra is megmaradnak a klasszikus környezetvédelmi és vízgazdálkodási tevékenységek, így például a levegő és a víz tisztaságának védelme, az árvíz- védelem, a természetvédelem. Maróthy László rámutatott: ez a munka csak akkor lehet igazán eredményes, ha a lakosság széles rétegei részt vesznek benne. Meg kell találni a kapcsolódási pontokat fi Tavaly tavasszal egy adó- fi végrehajtó társaságában láto- fi gattam meg H. Istvánokat Vá- z cott. A négyg.verckes család- í nak tízezer forintos lakbérhát- f raléka gyűlt össze. Erről a lá- fi togatásról, a család életéről fi akkor hírt adtunk olvasóink- fi nak április 28-i írásunkban, 7 amelynek azt a címet adtuk: 7. Nem tudnak segíteni önmagu2 kon. Az előzmények A cikkben leírtuk, milyen nehezen él a két felnőtt és a négy gyerek a szűkös, szoba- konyhás, komfort nélküli lakásban. Azóta ha hem is so- kat. de •váltoéiottTi család helyzete, enyhültek valamelyest anyagi gondjaik. Ez jórészt a Forte gyárnak, a férfi munkahelyének köszönhető. Megkeresték a Híradástechnikai Anyagok Gyárát is, ahol az asszony takarítónőként dolgozik. Igaz. pillanatn'dlag a legkisebb, 11 hónapos gyerekkel van gyesen, mégis segítettek. A két vállalat kifizette a család lakbérhátralékát, A Forte tava-ly azonnali segélyként kétezer forintot utalt ki számukra. A tekercselőben dolgozó H. István kollégái, jórészt a gyár körül kiszáradt fákból, hasábokba fűrészlve, két teherautónyit szállítottak a Köztársaság úti lakáshoz. Beiskolázáskor és karácsonykor a szakszervezet segélyt adott a családnak. És ami a legfontosabb, azóta is rendszeresen figyelemmel kísérik életükot, sorsuk alakulását. Nem hagyják őket magukra. Bár a közvélemény megítélése a cikk után nem volt egyértelmű. Sokan vélekedtek úgy, máshol is van 3—4 gyerek, mi lenne, ha ők sem fizetnének lakbért? Talán van némi igazság ebben, de ne feledjék, H. István és családja többszörösen hátrányos helyzetű. A férfi körülbelül 4 éve súlyos cukorbeteg. Időnként a munkahelyéről szállítja el a mentőautó. Beállítják a cukorszintjét, azután ismét dolgozik néhány hónapot. Ám ez az egykét hónapos fizetéskiesést egy sokgyerekes család bizony nagyon megérzi. Az asszony, mint annak idején megírtuk. 3 évenként szülte a gyerekeket. Az ő fizikai állapota is megromlott. Amíg mindketten egészségesek voltak, a férj a községbeli sírkövesnél is dolgozott. Próbálta kiegészíteni kevés, most 5—6 ezer forint körüli fizetését. A társadalomtól addig semmiféle segítséget nem kaptak. így aztán rákényszerültek. hogy a családtól. rokonoktól kérjenek kölcsön. Most ezeket is törleszteniük kell. A lakás ugyanaz A bajokhoz, úgy vélem, nem kis mértékben járult hozzá a család elviselhetetlenül szűkös lakáshelyzete. A körülbelül 16 a kisebb, önszerveződő egységekkel, a Hazafias Népfront és más testületek környezet- védelmi szervezeteivel. Különös szerepe van az oktatásnak és a tájékoztatásnak abban, hogy a környezettel kapcsolatos gondolkodásmód megváltozzék. A vitában Vida Miklós (Budapest) tolmácsolta többek véleményét, miszerint nem volt szerencsés döntés a vízügy régen kialakult és jól működő szervezetét összekapcsolni a viszonylag fiatal környezetvédelemmel. Véleménye szerint, fontos lenne, hogy — a téves híreszteléseket megelőzendő — a nagyobb beruházásokról, a közvéleményt fokozottan érdeklő kérdésekről részletes és rendszeres információt szolgáltasson a minisztérium. Vona Ferenc (Pest megyei képviselő) szerint fokozott finégyzetméter nagyságú szoba a család egyetlen fűthető élettere. Itt kell a legkisebbnek, a 11 hónapos Viktóriának mindinkább növekvő mozgásigényét kielégíteni, a 10 éves iskolás kislánynak tanulni, de mit csinál addig a 3 éves és a jövőre már iskolába járó 6 éves kisgyerek? És a szülőkről nem is beszéltem. Egyáltalán, hogy alszik ez a hat ember ebben az egy szobában ... ? Mióta utoljára jártunk náluk, semmi nem változott lakáshelyzetükben, vagy inkább pgy fogalmazhatnék, csak apróságok. A .lakás tisztább lett, a konyhába sikerült a segélyből gáztűzhelyet és palackot vásárolni. Télen azonban ez a helyiség sem növeli meg életterüket. mert fűthetetlen. Marad tehát a szoba. A bútorzata a régi; csupasz karfájú, szakadozott műbőrfotel, amelyben hellyel kínálnak, egy szekrénysor, benne szűkén hat ember ruhaneműje. Fekvőhelynek két rácsos kiságy (a hároméves már csak összekucorodva fér el benne). S megvan még a két roskatag heverő, amelyen négyen osztoznak évek óta. A két szülő, a 7 és 11 éves gyerek. Reggelente aligha ébredhetnek pihenten. Akárhogy méregetem a helyiséget, több ágy el sem férne benne... Belül más szomorú Mostani látogatásomkor csak a lekisebb bébi, Viktória volt otthon. Nehezen váltunk szót az asszonnyal, a gyerek folytan közbegügyög, ölbe kéredz- kedik. A férj dolgozik. H. Istvánná most mintha vidámabban fogadna. Akkor szinte meg sem szólalt, most örömmel sorolja, honnan kapták a segélyeket. Mosolya igazában csak a „kedves idegennek” szól, aki írásával felhívta a figyelmet a család nehéz sorsára. Belül még szomorú. Nem lehet köny- nyű az élete. A tanács ígért egy lakáscserét, egy kétszobásat. Mikor ... ? Majd, ha megürül valahol. Most azon töri a fejét, miből fizetik ki majd a különbözeted Kérdem, élelemből mi fogy naponta? Tejből 3 liter, kenyérből 1—2 kiló. Hús általában csak vasárnap kerül az asztalra. Hétközben főzeléket esznek. A férfi tésztát nem ehet, a diéta húst és zöldfélét kívánna. Hogy meddig marad otthon a kicsivel, még nem tudja. A pénz miatt szeretne mielőbb visszamenni. Délután, amikor a többiek hazaérnek, most is tudna takarítást vállalni. A férj már jól elboldogul a kicsikkel. Kinn voltak a családsegítőtől, de azt mondták, nem tudnak munkát szerezni. Életük egyre nehezedik, a nagycsaládosoknak sem lesz könnyebb. A szerényebb jövedelmű, kisebb létszámú csa'á- dokból is meglehetősen sok gyeimet kell fordítani a szennyvízhálózat kiépítésére, ugyanis a gondatlanul kezelt, elfolyó szennyvíz veszélyezteti az ivóvízbázist. Varga János, szintén Pest megyei képviselő, kifejtette, hogy kedvezőtlen tapasztalatai vannak a környezetvédelmi ellenőrzésekkel kapcsolatban. A szennyezések mértékét csak úgy lehet pontosan feltárni, ha megfelelő eszközöket, vizsgálati műszereket szereznek be. A vitában felvetődött kérdésekre Maróthy László részletesen válaszolt. Kiemelte, hogy az új szervezet kialakulásával nem lett több a környezetvédelemre és a vízgazdálkodásra fordítható pénz, de az optimális szerkezetkialakítással, az adminisztráció csökkentésével bizonyos összegeket meg lehet takarítani, és ezeket hatékonyan felhasználni. Egyetértett azzal, hogy jelentős kérdésekben folyamatosan kell tájékoztatni a lakosságot, és fontosnak tartotta az önszerveződő csoportok szerepét, a velük való párbeszédet is. van; mind többen szorulnak társadalmi segítségre. A Forte szakszervezete nagyon jól segít. Nem véletlen, hogy a vállalatnak 85 százalékos a törzsgárdatagsága. Egész családi dinasztiák dolgoznak náluk. amelyek több nehéz időszakon átsegítették a céget. A szakszervezetnek a segélyezésre fordítható pénze ezután sem lesz kevesebb. Ezt a családot, H. Istváné- kat már észrevették. Múlt hónaptól kezdve már rendszeres nevelési segélyt, is kapnak a tanácstól. Sajnos azonban, még sok- olyan család van. amely a jövőben több törődést igényel. Nem ártana, ha a vállalati szakszervezetek, a családsegítő központok, a Vöröskereszt, valamint a tanácsok szociálpolitikai osztályai összehangolnák teendőiket, s legalább feltérképeznék a gyámolítás- ra szorulókat. Utána lehet egyezkedni, melyikük kinek és hogyan segítsen. Van egy vállalat hazánkban, mely sajátos árut értékesít szolgáltatás formájában: az információt. Szakmai berkekben Agroinform e vállalat neve. hivatalosan azonban — a múlt év január 1-je óta — Agrárinformációs Vállalatnak ismerik ország- s világszerte. Jogelődjét a felszabadulást követő földreform megerősödésekor alapították. A kutatókat segítik — Az elmúlt több mint negyven év alatt természetesen jó néhány formai és szerkezeti változás következett be az Agroinform tevékenységében — mondja dr. Vágó József vezérigazgató. — Alapvető feladatát ugyan megtartotta, de történelmünk sajátos szakaszaiban az agrártermelésre más és más hatással volt ez a szolgáltatás. Szervezetünk volt az első, mely az ’50-es évek mezőgazdasága szovjetunió- és szocialista országok- beli eredményeiről tájékoztatott, anyagot gyűjtött és adott át a kutatásnak, gyakorlati szakembereknek. Az Agroinform igazodott az agrárpolitikai célkitűzésekhez, s a maga módján hatott is az agrárpolitikára a konszolidáció éveiben éppúgy, mint az új gazdasági mechanizmus bevezetésekor. — Hogyan, milyen eszközökkel hathatott egy intézmény például az új mechanizmus mezőgazdaságunkat érintő változásaira? — Információkkal. A ’60-as éveket — s nemcsak nálunk — a nagyüzemi módszerek bevezetése, majd elterjedése jellemezte. A megváltozott anyagi-műszaki feltételek új, modern mezőgazdaság képét bontakoztatták ki, de korszerűsödött a termelési szerkezet is. Ahhoz, hogy a felgyorsult termelési' ritmusban a. tudomány termelőerővé válhasson, elsősorban primer információkra van szükség, tájékozottságra: milyen eredményeket ért el, s hogyan ebben és ebben az ágazatban a környező világ agrártermelése? Ä rendszeres tájékoztatás elősegít; a kutató- és gazdálkodószervezetek innovációs tevékenységének hatékony és folyamatos megvalósítását. Nem volt ez másként húsz évvel ezelőtt, 1968-ban sem, amikor célul tűztük ki a mezőgazdasági termelés hosszú távú koncepcióját, az intenzív irányú fejlődés teljes kialakulását. Az agrártermelés vezető szakemberei, középkáderei hasznos segítséget kaptak az Agroinform tói a szak- tanácsadás, szakkiállítások és az ország legnagyobb agrár- bibiliotékája, a Károlyi Mihály Szakkönyvtár irodalma segítségével. A hetvenes évek elejére kialakult a jelenlegi információs szervezet, egy évtized múltán pedig — nemzetközi tapasztalatok alapján — létrehoztuk a korszerű számitógépes információs adatbázist. Bárki bejöhet — Milyen nemzetközi kapcsolataik vannak? — Az Agroinform együttműködik a szocialista országok partnerintézményeivel, de több neves nyugati információs rendszerrel is kapcsolatban áll. A világ 85 országa 1100 információs szervezetének anyagához férhetünk hozzá számítógépes adatbázis felhasználásával. Évente 30—35 ezer külföldi szakreferátumot dolgozunk fel, fordítunk magyar nyelvre, illetve a hazai kutatások, gyakorlati megvalósulások eredményeinek leírását ültetjük át 22 nyelvre. Valahol mi is kutatók vagyunk. mások művei közül emeljük ki az értékeket, csakhogy tudni kell, valójában mi az értékes információ. Az, amelyet hasznosítani tudunk a magyar agrártermelésben. Sajnos, a termelési gyakorlat olykor 5—10 évvel „kullog” a tudományos-műszaki fejlesztés után, és ha a hazai mezőgazdasági termelés eredményeit vetjük össze a nemzetközivel. nos, nem dicse-' kedhetünk. Vállalatunknak napjainkban módosult eredendő célja: annak érdekében dolgozunk, hogy a kutatás eredménye közvetlenül érvényesüljön a termelésben, a fejlesztésben. — Milyen módszerekkel dolgoznak? Hogyan juthatok én például olyan információhoz, mely az Egyesült Államok kukoricaövezetében bevezetett, kimagasló termést eredményező technológia leírását tartalmazza? — Az Agroinform nem csupán általában informál. Hármas alapkövetelmény — a gyorsaság, a szelekció és az irányítottság — szellemében dolgozik nálunk 220 szakember, többségük diplomás, 2-3 nyelvet beszélő kutató. De maradjunk a példánál... A több termést eredményező ku- korioatermesztési technológiáról szóló cikk megjelenik egy kaliforniai újságban a mai napon — néhány hét múlva már itt, a videotékában vagy a könyvtárban találkozhat vele a kutató, vagy valamelyik termelőszövetkezet, állami gazdaság főágazat- vezetője, kertészmérnöke. Ok már persze — fordítóink jóvoltából — magyarul olvashatják. Szolgáltató vállalat vagyunk, tehát pénzt kérünk az információkért. A könyvtár 450 ezer kötete, s a világ összes agrárkiadványának, szakfolyóiratának jelentős része, 3000-féle szaklap viszont bárkinek rendelkezésére áll. Ha egy szigetcsépi vagy nagy- kátai kistermelőt a bulgáriai földimogyoró-termesztés érdekel, lelke rajta: ha-van rá ideje, jöhet, kereshet szakirodalmat, kutathat a könyvtárban. Ám a valóban tudományos szinten dolgozó kutatónak nem kell a hatalmas irodalmat .átböngésznie; megadja a témakört, s munkatársaink összegyűjtik neki a témáról eddig megjelent anyagot, illetve annak bibliográfiáját Szelektálják is — A gyakorlati igények és a tudományos kutatás programjának jobb összehangolásához milyen módon járulhat hozzá intézményük? — Az Agroinform többszörös ismerettel bír, mint a magyar agrárkutatás, ebből adódik, szelektáljuk az információs áradatot. Az információ sajátos, progresszív és bővíthető áru, tehát alkalmazható is. Mindig figyelembe kell vennünk a kutatási eredmények alkalmazásának konkrét lehetőségeit, s azt,-hogy a világ fejlettebb országaiban folyó kutatások milyen eredményeket hoznak, hogyan lehetne ezeket adaptálni hazai viszonyainkban. Többek között ezért is hasznos az a szoros kapcsolat, mely az Agroinform és a termelési rendszerek között megvan:, munkamódszerükhöz, kerettech- nqlógiájukhoz általunk jutottak és jutnak hasznos, végső soron a népgazdaság eredményeit növelő agrártermelési információkhoz... B. I. A. Divatos hátizsák Főleg bőröveket, papucsokat, sporttáskákat készítenek a Kun-Bőr Bőrdíszműipari Szakcsoport ráckevei üzemében. Legújabb termékük a fiatalok kedvence, a könnyű, kényelmes és divatos hátizsák február közepétől kapható, elsősorban a Módi és az Aranypók szaküzleteiben. Szem- ján Pálaé a hátizsák koszorúját (oldalrész) ragasztja. (Csécsei Zoltán felvétele) Antal Piroska Hsrmatcssppek üvegház Beszéltek róla már hónapok óta. Nem hitt ő az asszonyoknak. Gyorsan megfordul minden a nyelvükön. Azután ahogyan jött, úgy megyen a szó, könnyen. Most mégis igazuk lett! Azt hitte, riogatják, ugratják. Még hogy megszűnik a kertészet...! Egy város, kertészet nélkül? Lehet ilyen? Lehet. Reggel bejött a vezető szaktárs, nem sokat töprengett, miként mondja, mondta. Vége a nótának, Pista 'bácsi, tegnap úgy döntött a vébé, hogy fölszámolja a kertészetet, nincsen rá a városnak pénze, ö csak ült, ült az üvegház végében álló lócán, úgy tett, mint aki hallja is, érti is, amit mondanak neki, de nem akarta hallani, nem akarta érteni. Vége a nótának...? Persze, ez a vezető szaktársnak semmi. Neki van ezer dolga, ő felel a házkezelésért, a tisztaságért, a fürdőért... mi neki a kertészet ? Egy gonddal több. Most egy gonddal kevesebb. Ilyen egyszerű a világon sokszor a számadás. Már akinek. Tíz óra múlt. Még mindig a lócán ült. Mint akit odacsirizeltek. Mi lesz ezzel a lócával is?! Itt állt ez már akkor, amikor ő városi szolgálatba lépett. Tizenkét esztendősen! Fele napszámért fogadták fel. Nagy szerencsének számított ez akkor. Városi szolgálatba kerülni! Hajaj, régen volt, hatvanegy esztendeje, ö maradt mindenkor Adamecz István, de a titulusok...! Volt ő napszámos, segédmunkás, hivatalsegéd, kertész, csoportvezető, művezető ... holott itt telt el az a hatvanegy év az üvegházban. Szanszeveriák lándzsái, begóniák pirosló levelei, aszparáguszok aprócska vízesésként hajló szárai, hortenziák tálként terebélyesedő virágai, primulák szőrregimentje között. És a tulipánok! A kardvirágok! A minden ünnepségre kiállítandó szegfűcsokrok! Pista bácsi így, Pista bácsi úgy legyen, mondták az urak meg az elvtársak a városházán, a többi az ő gondja volt. Mennyi ünnepség, gyűlés, köszöntés! Az asszonyok sokszor ugratták, egyszer majd még azt is kiírják, mint a tévében szokás, hogy a virágdíszítést Adamecz István készítette ... Gondolta ő nemegyszer, mondani persze nem merte a fehérnépnek, hogy éppen kiírhatnák a nevét, fáradt ő annyit egy- egy nagy ünnepség elnöki asztalának a feldíszítésével, amennyit senki el nem hinne. Mert ugye, mi az, mondta még a vezető szaktárs is, akinek pedig illene értenie a dolgokhoz, odatesz néhány cseréppel Pista bácsi, meg egy drótkarikára kötött csokrot és kész... Hát ez az. Hogy nem értenek valamihez, de azért belebeszélnek. Na nem baj. Gondolta ő, vége lesz egyszer. Nem maradhat a végtelenségig az üvegházban. Hát tartsa most úgy, mintha szabad akaratából nyugdíjba menne. Mintha ő kérte volna az obsitot. Annus úgy is azt hajtogatta, ott akarsz meghalni? Gondolta, de nem mondta, szép halál lenne. Abban a párás, illatos levegőben, száz szín, ezerféle zöld között. Kérdezte volna, de végül nem tette, mi lesz a sorsa a növényeknek. És az üvegháznak? A vezető szaktárs kurtán csak annyit mondott, majd én elintéztetem a papírjait, Pista bácsi. Bólintott, mert szólni nem tudott. A papírok! Persze ... persze ..., de a virágok?! Ki nevél majd a házasságkötőbe olyan hat pálmát, amilyet ő vitetett oda, szidták a rakodók, mint a kóbor kutyát, Pista bácsi, hogy az isten... Megkínlódtak vele, mire a kocsira került a hat dézsa. Milyen vígan fényké- peszkednek a fiatal párok ott, az ő pálmái mellett! Kondult a Nagytemplom harangja. Dél van! Nem csinált semmit. Pedig mennyit tervezett mára is. De most már? Minek? Kinek? Ült a lócán, mélyen szívta magába az illatokat. Fölemelte a tekintetét, de csak azt látta, amit mindig ilyenkor, télen, a fakeretek üvegszemeiről apró csep- pekben hullott le levelek, virágok szőnyegére a kicsapódott pára. Mészáros Ottó Mi.történt azóta? Mind többen szorulnak segítségre
