Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-05 / 3. szám
1988. JANUAR 5., KEDD 3 Start négy megyében Kétlépcsős közigazgatás Kísérletképpen négy megyében reformálták meg a tanácsi munkát, Fejér, Komárom Szolnok és Vas megyében vezették be az új esztendővel a kétszintű közigazgatást. Az átállás voltaképpen szervezeti egyszerűsítés: valamennyi település tanácsa közvetlen megyei irányítás alá kerül. A helyi-területi igazgatás korszerűsítésének második lépcsője ez; az első az volt, amikor 1984. január 1-jétől megszüntették a járásokat, azóta a községek irányításában — átmenetileg — az arra kijelölt városi, városi jogú nagyközségi tanácsok működnek közre. A kétszintű igazgatás feltételei országosan csak hosszabb idő — néhány év — alatt teremthetők meg, ám az említett négy megyében már megvan a közvetlen irányítás legtöbb feltétele. Ezekben az országrészekben a közbülső irányítási szint kiiktatásával egyszerűbbé, egységesebbé válhat a megyei irányítás, egyszersmind a községek hatásköre. ami végül is nagyobb lehetőséget ad a lakosságnak a közügyekbe való beleszólásra. Jóllehet a közigazgatás korszerűsítését a négy megyében eredményekkel alapozták meg, az áttérés, átállás mindenütt nagy munka elé állította a tanácsi apparátust. Komárom megyében — ahol a városi tanácsok mellett most már mind a 33 község közvetlenül a megyei tanácshoz tartozik — ezentúl minden elsőfokú közigazgatási hatósági ügyet helyben intéznek majd. Felmentés, kinevezés A Minisztertanács Csáki Gyula pénzügyminiszter-helyettest — más fontos megbízatás miatt — e tisztségéből felmentette, egyidejűleg Kollo,rik Istvánt pénzügyminiszter-helyettessé kinevezte; Dr. Dobóczky István mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettest — érdemei elismerése mellett — és dr. Magyar Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettest nyugállományba vonulására való tekintettel — érdemei elismerése mellett — e tisztsége alól felmentette, egyidejűleg Raisz Gusztávot és Fiednágel Jenőt mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessé kinevezte. Társulásban a vácszentlászloi Zöldmező Termelőszövetkezettel Kutatok — más feltételek között Az utóbbi években különösen megnőtt a kutató- és fejlesztőmunka jelentősége, ám a ráfordítható forintok mennyisége nem változott arányosan a tevékenység fontosságával. A MÉM gödöllői székhelyű műszaki intézete — sok társához hasonlóan — úgy próbál enyhíteni a pénzszűkén, hogy több gazdasággal együttműködésben végzi a technológiák „élesítését”. A Pest megyei nagyüzemekkel kiépített kapcsolatról és az intézetben folyó munkáról dr. Nagy Lajos Ferenc tájékoztatási előadó beszélt. Az 550 főt foglalkoztató intézet huszonegy, gazdasági társulás, valamint sok termelőegység, illetve rendszer tagja. Szőkébb pátriánkból korábban már több gazdasággal álltak kapcsolatban; az utóbbi években főleg a vácszentlászloi Zöldmező Termelőszövetkezettel alakult ki igazán gyümölcsöző együttműködés. Komplex rendszerek Gazdasági társulás keretében dolgozik 1982-től a termelőszövetkezet és a tudományos központ. Az utolsó kétéves együttműködési szerződés a napokban jár le, ám az eredmények alapján további Szájtátva Páiyázgatunk Ne szépítse meg a dolgot az emlékezés. Igenis nagy ügy volt, szokatlan, sikernek számító, mert a tulajdonosi szemlélethez erősítő injekciókat adó módszer a pályázati rendszer bizonyos állások betöltésénél. Lassan azután megszoktuk, természetes lett, nem kelt semmiféle feltűnést, amikor megválasztják (vagy éppen nem választják meg újra) a gyár vezérigazgatóját, a tantestület első emberét ... A pályázatban, a titkos szavazásban, a többes jelölésben, ahogy azt mondani szokták, nagy lehetőség rejlik a legjobb meg- lélésére, ám ott bujkál a lehetőségek bokrában a kockázat is, hátha melléfognak ... Melléfogni persze akkor is lehet (és lehetett, ezernyi példa bizonyítja), amikor nincsen pályázat, amikor puszta kinevezésre hagyatkozva töltenek be egy-egy helyet. Mostanában, mindezek tudatában is, kezdjük furcsán érezni magunkat, amikor a pályázati felhívásokat olvassuk. Itt van például a parasztvezér nevét viselő patinás közös gazdaság, amely egyik osztályának vezetője mellé keres helyettest pályázattal . . . S a másik helyen büszkén mutatják a frissen készült pályázati felhívást; ez már maga a demokrácia csúcsa. Titkárnőt keresnek ugyanis . .. Kerülve a félreértést. Egyetlen beosztást sem becsülünk le, ha szükséges a munka, akkor minden beosztás fontos, mert hasznos. Csakhogy: a pályázati rendszer pályázgatássá változtatása lejáratja azt, ami a dolog lényege. A dolog lényege ugyanis a kemény feltételeknek megfelelő jelöltek közötti választás. Az említett és a hasonló pályázatok valójában nem mások, mint álláshirdetések, csak éppen tetszetősebben hangzik, ha a cég pályázatot hirdet, ha . .. A komoíykodás és a divat keveredése olyan új módit hozhat létre a közéletnek ezen a zsenge, tehát istápolásra szoruló területén, amilyet viselni, használni valójában senki sem kíván. De ha nem kívánják, akkor miért csinállak?! MOTTO közös munkára lehet számítani. A GT a műszaki kutatás- fejlesztés egy részét állami megbízásból végzi, s ezért évente 13,5 millió forintot kap a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium központi fejlesztési alapjából. Ezenkívül a gazdaságok megrendelésére végzett szolgáltatások és fejlesztések révén is szert tesznek egy kis haszonra. A közösen kikísér- létezett technológiákat a vác- szentlászlóiak a tudományos munka alatt, illetve ezek után fiasznosííjáfc”ír*termelésben, s ez nekik is óriási előnyt jelent. S hogy mit köszönhet a magyar mezőgazdaság az említett együttműködésnek? Többek között különböző növényvédő berendezések elektronikus szabályozásának kidolgozását: talajművelő gépcsoportok terhelés- és mélységszabályozó komplex rendszereinek kikísérletezését. A Zöldmezővel folytatott kutatómunka mellett persze még jó néhány eredménnyel büszkélkedhetnek a gödöllői intézet munkatársai. Sikerült kidolgozniuk a paradicsomtermelők részére egy új géprendszert, elvégezték a repcetermelés technológiai fejlesztését, a zöldborsó- és zöldbabbetakarító gépek összehasonlító értékelését, illetve a lejtős területű szőlőültetvények gépi technológiájának korszerűsítését. Nap- és szélenergia A felsoroltak mellett még fő kutatási témáik közé tartozik a számítástechnika, hiszen alapvető fontosságú, hogy a különböző termelési rendszereknél, illetve az adminisztrációs munkában is alkalmazni tudják a nagy teljesítményű, megbízható technikát. Különösen jelentősek a közelmúltban felvett világbanki hitel segítségével elért kutatási eredmények, hiszen eddig hazánkban elsősorban a Commodore típusú komputereket használták a szakemberek, ám ezek a típusok elsősorban a számítás- technikai kultúra elterjesztésére voltak alkalmasak, a bonyolultabb műveletek, illetve gazdasági számítások megkövetelik a kísérletekben is a nagyobb tudású gépeket. Ugyancsak nagy jelentőségűek az elektronika szélesebb körű felhasználására tett erőfeszítések. A gödöllőiek napjainkban elsősorban a vető- és betakarítógépeknél alkalmazzák ezt az igényes technikát. Feltétlenül szólni kell a ma már talán divatossá és szükségessé is vált mezőgazdasági melléktermékek és hulladékanyagok feldolgozásáról, illetve az erre kikísérletezett módszerekről. A MÉM Műszaki Intézet ezzel a témával már jóval korábban kezdett el foglalkozni, s ezért nem véletlen, hogy több kísérletező nagyüzem az ő eredményeik hasznosításával fejleszti technológiáit. Vállalat is, nem is? Az 1869-ben alapított Magyaróvári Gépkísérleti Állomás gödöllői utódja most már megváltozott gazdasági körülmények közt folytatja munkáját, s az is elképzelhető, hogy a fejlesztésekre fordítható állami pénzeszközök nagysága csökken. Éppen ezért még inkább szükség lesz a megszállott tervezők munkájára. Előreláthatóan a működési formájukban is változás következik be, hiszen eddig kissé szokatlan félvállalati-f él- költségvetési rendszerben tevékenykedtek, ami azt jelenti, hogy bizonyos kutatási feladatokra az állami kasszából kapják a pénzt a műszaki intézetben, ám jó néhány fel adat költségeit maguknak kell megteremteniük. Az előnyö sebb szervezeti rendszer kialakításához jelentősen hozzájárul, hogy jó néhány speciá lís területen az intézet mellett működő kis- és leányvállala tok tevékenykednek, s ezek fontossága a megújuló gazdasági környezetben ugyancsak hozzájárulhat az intézet eredményes működéséhez. B. Gy. A pénzsegély csak része a gondozásnak Először kértek, aztán adtak Ugye ismerik a mondást:' aki panaszkodik, attól vedd el, aki dicsekszik, annak adni kell. Talán évszázados tapasztalati bölcsesség sűrűsödik a népi mondásokba. Az imént idézettnek az igaz voltára is bármelyikünk sorolhatna bizonyító erejű példákat. Napjaink példáinak szereplői, ha nem is dicsekednek, mindenesetre panaszra se mennek, hogy szorult helyzetükben segítséget kérjenek. Pedig anyagi helyzetük, az egy családtagra jutó jövedelmük szerint hivatalosan is jogosultak lennének az állami — tanácsi — segítségre. Ám küszködnek, nélkülöznek inkább, mint hogy kérjenek. Az igazán rászorulók nem folyamodnak segélyért — hallottuk több tucatnyian Takács Imre szociológustól, a kerepestarcsai családsegítő szolgálat megbízott vezetőjétől is, azon a tanácskozáson, amelyet a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságának család- védelmi tanácsa hívott össze a közelmúltban. Magára maradt Felszólalásával Takács Imre igencsak felkeltette a fi- -gyelmet intézményük iránt. Egy decemberi estébe hajló délutánon folytattuk a beszélgetést szolgálatuk otthonos — egy családi házból e célra átalakított — épületében, néhány munkatársa társaságában. Közöttük Kupiné Donkó Erzsébettel és Demeter Ist- vánnéval. Később csatlakozott hozzánk dr. Szelepcsényi János, a kerepestarcsai kórház urológusa, aki, akárcsak Demeterné, tiszteletdíjasként végzi feladatát. (Külön téma, mennyire fontos az orvos szerepe a szociális intézményekben!) ök maroknyian kezdettől munkatársai a szolgálatnak, amely eltérően a megyében működő másik két családsegítő központtól — az érditől és a vácitól — nem állami határozattal jött létre 1987 márciusában. Társadalmi alapon szerveződtek, a szükség hívta életre, s majd csak hónapokkal később kaptak hivatalos státust. Emiatt még mindig nem teljes a létszámuk. Az elnevezésen, hogy szolgálat, azonban azután sem változtattak. Mert annak érzik. önkéntes alapon láttak munkához az év elején. Először ők kértek segítséget — hogy azután maguk is adhassanak — körzeti orvosoktól, védőnőktől, az iskolák gyermekvédelmi felelőseitől meg az óvodák dolgozóitól: nevezzenek meg olyan családokat, amelyek — szerintük — segítségre szorulnak. Azután elindultak sorra a megadott címekre, hogy személyes tapasztalatokat gyűjtsenek. T X" J" "I őz esősre, ködösre fordult téli I P l TIBrnnJßK időjárás ellenére is sokan látoI VII IMI UVLViii gatják a gyógyfürdők és az uszodák nyitott medencéit. Képünkön: sakkozók a Széchenyi fürdő mendencéjében. — őszintén szólva, voltak’ fenntartásaink, hogyan fogadják érdeklődésünket, segítő szándékunkat — mondta Kupiné Donkó Erzsébet. — Mindenütt azzal kopogtattunk be: segíteni szeretnénk. S bár a sajtó részéről ért bennünket olyan vád, hogy emberek, családok magánéletébe turkálunk, elmondhatom, sehol nem tekintették annak, szívesen fogadtak, és nem utasították vissza a felajánlott segítséget. Azóta pedig jó ismerősként üdvözölnek, ha találkozunk. — Tanácsi szociális vagy gyámügyi segélyt csak az kaphat, aki kér. Ismét bebizonyosodott, hogy a legrászorultabbak szégyellik megtenni ezt a lépést. Ezért gondoltuk, hogy elébe megyünk a nehéz helyzetbe jutott családoknak — magyarázta Takács Imre, majd Demeter Istvánná biztosított arról, hogy minden forint jó helyre kerül. Nem dologkerülő, lumpen embereknek nyújtanak támogatást ... Persze ilyenek is vannak, az azonban már a tanács dolga, hogy gondoskodjék ott legalább a gyerekekről, ingyenes étkeztetés, nya- raltatás, ruhajuttatás formájában. A maguk eseteiből soroltak egymás után példákat, hozzátéve, hogy szégyellni való módon vagy saját hibájából jutott-e igen nehéz helyzetbe az a két gyermekét egyedül nevelő, leszázalékolt munkásasszony, aki most fejezte be otthona építését, s az azzal járó kiadások minden tartalékát felemésztették? Vagy az a család, ahol az apának a gép levágta az ujjait, s a leszázalékolás körüli huzavona, bürokrácia miatt átmenetileg minden jövedelem nélkül éltek. Aztán az a négygyermekes - -pedagógus házaspár, akik túl nagynak nem mondható bérük ellenére is vállalkoztak saját otthon megteremtésére. A segítségre szorulók többsége fizikai dolgozó. Van közöttük gyermekét egyedül nevelő anya, aztán leszázalékolás alatt lévő rokkant, meg magára maradt kis jövedelmű ember. Csak átmenetileg Előkerült a munkanapló, amelyben december első felében 155 név szerepelt. Családoké. egyedülállóké, akiknek a legkülönfélébb gondjávalbajával foglalkoztak. Közülük mindössze 32 esetben — hivatalos fennállásuk óta ösz- szesen 192 ezer forint összegben — adtak pénzsegélyt is. De nem szeretik a családsegítők ezt a kifejezést! A gondozási feladataik részének tekintik csupán az anyagi támogatást, és semmiképp nem szeretnék, ha valamiféle új segélyosztó hivatalként rögződnének a köztudatban. — Mint a viszonylag rövid időszak alatt nagyra nőtt agglomerációs településeken, Kerepestarcsán is a most már 20 ezer lélekszámú lakosság jelentős hányada betelepült. Dolgozni a fővárosba járnak, és jóformán aludni térnek meg új otthonukba. így igazi baráti, jó szomszédi kapcsolatok se alakulhattak ki — folytatta Demeterné. — Ráadásul jellemzően az elmaradottabb országrészekből húzódtak közelebb a remélt jobban fizetett munkalehetőséghez. Általában képzetlenek, alacsonyabb bérből élnek, és otthont is kell teremteniük. S ha az ilyen körülmények között élők valami váratlan esemény miatt krízishelyzetbe kerülnek, kihez fordulhatnak? A régi otthontól, az öreg szülőktől sem igen várhatnak segítséget... — Éppen a tapasztalataink késztettek arra, hogy elmondjam javaslatunkat a csáládsegítő konferencián is — vette át a szót a fiatal szociológus, Takács Imre. — Szeretnénk, ha az államtól a támogatások céljára rendelkezésünkre bocsátott pénzalap kamatmentes kölcsönként is funkcionálhatna. Sokan vannak, akik csak átmenetileg szorulnak a segítségünkre, s egy idő után szívesen letör- lesztenék. Hozzájuk fordulnak * Ezzel az ötletükkel is elébe kívánnak menni a hasonló, a jövőben várhatóan fokozódó gondoknak. S bár családsegítő szolgálatuk nem regionális intézmény, senkit nem utasítanak el, ha történetesen a szomszédos községekből hozzájuk fordul. Sőt, később, ha lesz erejük hozzá, szeretnék hatáskörükbe vonni Nagytarcsát, Csömört, esetleg Mogyoródot is. Egyelőre azonban ad bőven feladatot Kerepestarcsa, ahol még nem fejezték be a szolgálatra szoruló családok felkutatását. Kádár Edit Kockáztattak is Növekedett a kivitel Az előző évinél 13—14 százalékkal több, mintegy 210 ezer tonna baromfihúst exportáltak tavaly a baromfitermelők egyesülésének tagvállalatai. Feldolgozó üzemeikből a legnagyobb mennyiségben vágott, fagyasztott és friss csirkehúst szállítottak külföldre, összesen 165 ezer tonnát. Ezenfelül az igen értékes és tonnánként több valutát hozó liba-, kacsa- és pulykahúsból, valamint libamájból ugyancsak többet juttattak exportra, mint egy évvel korábban. Az egyesülés tagvállalatai nehéz körülmények között zárták az esztendőt, mivel a csirkehús iránt az év egyes időszakaiban alaposan megcsappant a kereslet, ugyanakkor a korábban hozott központi intézkedések nyomán fellendült a baromfitartási kedv. A nehéz időszakban az egyesülés vezetése több gyors intézkedést hozott, hogy a várható túltermelésnek elejét vegye. A vállalatokat arra sarkallták, hogy a gazdaságoktól — átmenetileg — csupán a szerződött mennyiségű állatot vegyék át, újabb termelőkkel ne bővítsék a termelői kört. így a régi partnereket sikerült megtartani, és a későbbiekben — a külpiaci helyzet javulásakor — nagyobb munkára ösztönözni. A baromfifeldolgozók és a kereskedelmi szervezetek eközben kockáztattak is: a hűtőraktárakat fagyasztott hússal töltötték fel, így várva a piac fellendülésére. Később a külkereskedelmi szervezetek munkája nyomán a rubelelszámolású piacokon sikerült újabb üzleteket kötni. Főként a szovjet partner növelte rendeléseit, aki a korábbinál több csirkehúst igényelt. Ennek is köszönhető, hogy a vállalatok rubelelszámolású csirkehúsexportja 1987-ben megközelítette a 90 ezer tonnát, ami csaknem harmadával több az előző évinél. A konvertibilis elszámolású piacokra a baromfiipar mintegy 200 millió dollár értékű terméket küldött, az előzetes adatok szerint ez három-négy százalékkal haladja meg a tervezettet. A nyugat-európai vevők a korábbi évekénél több csirkehúst, továbbá libát, kacsát és pulykát is rendeltek; a libamáj export pedig megközelítette az ezer tonnát. A termelők számára biztató, hogy az 1988-ra szóló külföldi rendelések szerint tovább növekszik a víziszárnyasok húsa iránti kereslet.
