Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-25 / 20. szám

CEGLÉDI Lilian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1988. JANUÁR 25., HÉTFŐ Az nagycn fontos dolog Pontosan írja föl: neve CSB—1! Segíteni tudnak a többi gazdaságnak — Pontosan írja föl: CSB—1 típusú hulladékégető! — fi­gyelmeztet valaki a műhely­ben. — Ez nagyon fontos —, teszi hozzá hamiskásan moso­lyogva és elsiet. Pontosán felírom és hama­rosan megtudhatom a „figyel­meztetés” okát: a betűk Csati Béla nevének a kezdőbetűi. Az abonyi József Attila Termelőszövetkezet lakatos­üzemének vezetője — amilyen szerény —• még képes és nem fedi föl eme titkot, azt, hogy a neves szerkezet az ő talál­mánya, konstrukciója, és ma is egyik fő profilja a szövet­kezetnek a kazánok gyártása. De erről 'már Csuti Béla is készséggel beszél. — Az 1987. évi árbevételi tervünket 5 millió forintban határoztuk meg, ám'ezt már októberben (!) elértük. És mindössze 12 emberrel! Eny- nyien vannak a műhelyben. Ezek a 400 kilowatt teljesít­ményű kazánok azért jól elad­hatók, mert a fahulladéktól a szalmáig mindenféle elképzel­hető ipari-mezőgazdasági mel­léktermék elégetésére alkal­masak. Az is igaz, hogy mi aztán nem gyártunk raktár­rá! Csak annyi készül a CSB-ből, amennyire megren­delést kapunk. Mondhatom: szerte az országban használ« ják, és panasz még nem ér­kezett rájuk. — Ez elsősorban a Béla bá­csi érdeme! — kottyant köz­be egy fiatalember. —1 Az alapanyag-beszerzéstől az el­adásig mindent ő intéz. Csuti Bélát pedig tizenket­tő után már hiába keresném á szövetkezetben, ugyanis, mint kiderül.... de hadd mondja el ő maga. — Amikor szárnyra keltek az ilyen-olyan kósza hírek a nyugdíjkorról 1986-ban, ak­kor úgy döntöttem, bizonyo­san jobban járok, ha ;én is nyugdíjba megyek. Csak ám hamar rájöttem, nekem nem megy a munkanélküliség, no meg szerencsére, a téesz is ragaszkodott hozzám!.. (Ami igazán jólesett.) Így aztán maradtam a lakatosok üzem­vezetője, és naponta héttől délig dolgozom — azóta is minden áldott nap! Az vala­mi nagyon fontos dolog, hogy az ember érezze, szük­ség van rá. Szükség volt Csuti Bélára 1963-ban is, akkor hívta haza — mert hogy abonyi — dol­gozni Ceglédről az akkori tsz-elnök. — Na hiszen, azok a régi csuda idők! — neveti el ma­gát. — Nem volt itt egy szakképzett, ember sem! Ak­kor kezdődött a gépesítés a mi szövetkezetünkben is. A gépállomásokat ugye meg­szüntették később, s kaptuk a kezelőket, a masinákat. Közben a meglevő fiatalokat pedig taníttattuk: képeztünk traktorosokat, vasasokat. Nem hiszi el, a nagy részük még ma is a szövetkezetben van. A baj az. hogy egyre többen kiöregszenek a munkából. — Ha jól emlékszem, igazi nagy föllendülés úgy 1974-től kezdődött a József Attilában is, akkor vásároltuk az első korszerűbb gépeket. Mert ugye nem mondtam, hogy a mi dolgunk a mezőgazdasági gépek javítása-karbantartása is, nemcsak a termékgyártás. Ma pedig olyan jól felszerelt gazdaság a mienk, hogy nem­csak mindig időben végzünk a soros mezőgazdasági mun­kákkal, hanem még segítünk is a többi gazdaságnak, ha kérik. Amit nem mindenütt tehet meg a tollforgató, megteheti Abonyban. Csuti Béla szavait öröm följegyezni: őszintén dijr cseri a fiatalokat, a szorgal­mukat, az ügyességüket. Be­vallja, hogy ha nem lenne olyan jó a légkör, ha nem szeretnék és tisztelnék kel­lően az időseket, bizony ó sem járna vissza, inkább ke­resett volna másutt foglala­tosságot. — Béla bátyám! Mi lesz a Rábával? Hol az az új szer­kezet hozzá? — zavai’ja meg beszélgetésünket egy szaki, s rövidke eligazítás után már siet is a dolgára. Eszébe jut azonban közben valami érdekes Csuti Bélának. Kérdezi, megemlítse-e. Aztán igenlésre sem várva, csak el­mondja. — Van nekünk egy úgyne­vezett bábolnai szárítónk, 1985-ben épült föl. Az bizony egy teljesen rossz konstruk­ció volt. a „társai” nem is üzemelnek sehol az ország­ban. (Legalábbis a tudomá­sunk szerint.) Mi azonban sajnáltuk veszni hagyni a rá­fordított pénzt és egy kis le­leményességgel átalakítottuk a kazéniát kifejezetten fa- hulladék-égetésre. így évente csak ezzel a bábolnaival Az iKSZ évfordulóján Honvédelmi vetélkedők Most zajlik a Szocialista hazánkért honvédelmi vetél­kedősorozat az általános is­kolákban. gimnáziumokban és szakközépiskolákban, vala­mint az MHSZ honvédelmi klubjaiban. A vetélkedő jelen­tőségét növeli, hogy február 29-én ünnepeljük a Magyar Szabadságharcos Szövetség megalakulásának 40. évfordu­lóját, amely a mostani MHSZ jogelődje volt. A fiatalok szellemi, sport- és ügyességi játékokban vesznek részt. A szellemi, elméleti fel­készülés alkalmával a ver­senyzők alapjátékok formájá­ban, iskolai és klubversenye­ken mérik össze tudásukat. A felkészülés megköveteli a résztvevőktől, hogy a verseny­zők tájékozottak legyenek az 1848—49-es forradalom és sza­badságharc, a Magyar Tanács- köztársaság és munkásmozya- loüi történetében, hazánk fel­szabadulásának legfontosabb eseményeiben. A középiskolások, szakkö­zépiskolások a már előbb em­lített ismeretek mellett számot adnak az MHSZ és jogelődjé­nek történetéről. A vetélkedő alapjátéka során az általános iskolások sport- és ügyességi játékokban is összemérik tu­dásukat. A középiskolások és szakközépiskolások akadály- verseny, labdatánc, honvé­delmi verseny tormájában döntik el a felkészülést A területi döntők március 26-án Cegléden, a megyei dön­tők április 16. és május 8. kö­zött Dobáson lesznek. Makány István Figaro Január 29-én 19 órakor egri színészek közreműködésével a Figaro házassága című vígjá­ték kerül bemutatásra. mintegy 150 tonna olajat ta­karítunk meg. A CSB-vel pe­dig vagy 70 tonnányit! Tudja, ha az ember kitalál valamit, megold egy műszaki dolgot, az igen jó érzés! Azt nem valami újítási pénzért teszi, az eszébe sem jut olyankor. Újít, előáll egy találmánnyal — mert rákényszerült. Ez persze belső kényszer is! Ná­lunk a termelőszövetkezetben mindig is segítették a jó öt­letek megvalósulását, a veze­tők — az elnökünk — min­dig kellően fölmérték a kö­zösség várható hasznát. Észrevehetően még sokat és szívesen beszélne Csuti Béla a munkájáról, a munkahelyé­ről. a nagy családjáról — a szűkebb családjáról azonban visszafogottabban szólna. Igaz, amint a 11 éves iker unokáit említi, szinte fölra­gyog az arca a derűs mosoly­tól, büszkeségtől. — Egy lány, egy fiú! Ügy örülünk neki'! — meséli. — Bár Szolnokon laknak a !á- nyomék, nemcsak hétvégeken jönnek haza, gyakran hétköz­napokon is. Nagyon szeretnek nálunk lenni a gyerekek! A kisebbik lányunk most 21 éves, ő még nem ment férj­hez, titkárnő egy szolnoki vállalatnál. Bizony lenne dol­gom otthon is elég — a fele­ségem a Ceglédi Áfész ..Ki­nizsi” konyhájának a gazd­asszonya —. de „megöreged­nék”, ha elszakadnék a szö­vetkezettől. Bár hogy most. 1988-ban. miként alakul az életem, hogy megéri-e dolgoz­ni, sajnos, egyelőre nem tu­dom ... No, meg azért vannak még ötleteim is ... D. Gy. A MÉH-íelepen Minden nap hozhat valami újat — Bujkál' bennem a kisör­dög. Szerintem maga már zsenge gyermekkorában limlo­mokról, kocátokról álmodo­zott. És tessék: immár bő húsz esztendeje van a szakmában. De Zsíros József, a ceglédi MÉH-telep vezetője gyorsan megcáfol: — Áz nem úgy volt, eszem­be se jutott a dolog. Sokáig Pestre jártam dolgozni, haj­nali háromkor keltem, s napi 8 órát töltöttem utazással (akkoriban). Aztán elkövetke­zett a nősülés, és gondoltam, csak jobb lenne egy olyan munkahely, ami közelebb van a családhoz. Egy kis kitérővel így kerültem a ceglédi MÉH- telepre raktárosnak, s amikor a főnök 1975.-ben nyugdíjba ment. engem neveztek ki a helyere. — Azóta rengeteg minden megváltozhatott a szakmában. — Nagyobb lett a telep, és a kézi munkát a rakodóma­sinák meg a gépkocsik váltot­ták föl. Húsz évvel ezelőtt 2 ezer tonna vashulladék ösz- szegyűjtését mondta ki a terv. most meg 13—14 ezer tonnáról van szó. Emlék­szem, annak idején emberha­jat, bőrhulladékot, nyersbőrt, vadgesztenyét meg csontot is átvettünk. Azóta ezek kiestek a listáról. Na és persze egy kivételével a teljes személyi állomány kicserélődött. Las­sanként kicserélődöm én is. — Ahogy elnézem, attól még messze van. — Ne higgye! Manapság ki­cserélik az embert. Sosem le­het tudni. Ami ma még jó, holnap már nem felel meg. — Ha egyetlen szóval kel­lene jellemeznie a foglalko­zását ... — Mondjuk: értékes. A nyersanyagban szegény or­szágnak létszükséglet a hulla­dék. Jelenleg viszont az a helyzet, hogy jóval több hul­ladék halmozódott föl. mint amennyi a gyengélkedő kohá­szatnak kell. Hogy mi lesz a fölösleggel? Exportáljuk. — Fél életét roncsok között tölti el. Nem unalmas? — Ahol ennyi ember és ennyi gép dolgozik, ott min­den nap hozhat valami újat. És nem föltétlenül jót. Teszem azt, holnapra meg van ren­delve 6—7 vagon a vasúttól. Vetésváitás Örökösen „forgó" kertek Növényegészségügyi okok indokolják A zöldségnövények fejlődé­sét. a tenyészidő alatti nö­vényvédelem vegyszerigé­nyét. jócskán befolyásolja az is, milyen vetésváltási mód­szerrel történik a termesztés. Azt a legtöbb kertész tud­ja. hogy a rokon, ugyanazon családba tartozó növényeket, mint például a paprikát, a pa­radicsomot. vagy a kobakoso- kat nem tanácsos minden év­ben ugyanarra a helyre ültet­ni. még fajtaváltással sémi Elsősorbim növényegészség­ügyi okokból van ennek je? lentősége, a rendszeres vetési, ültetési forgó alkalmazása nélkül a fajra veszélyes kór­okozók. makrokártevők meg­honosodnak. és évről évre fo­kozatos terméscsökkenést idéz­nek elő. Idővel természetesen az adott növény számára a talaj Elment az utolsó vonat w Január végéig lát­ható a ceglédi Kossuth Múzeum időszaki kiállító­termében Kaczúr Pál fotókiállítása. Fél évszázados munkásságáról ad keresztmetszetet a tárlat, helyet ad­va riport- és mű- vészfotóinak. Fent: a hantházi vasút utolsó jára­tát dokumentáló felvétel; lent: a kiállítás fogadófa­la látható. (Apáti- Tóth Sándor fel­vétele) W tápanyag-összetétele is ked­vezőtlenül módosul, elfogynak, illetve a mélyebb rétegekbe mosódnak a fontos tápelemek és egyes növényekre nézve káros anyagok halmozódhat­nak fel. Ez a jelenség jól ki­mutatható ott. ahol a táp­anyag-utánpótlásról nem gon­doskodnak eléggé, ugyanakkor egy csökkenő hozamú kultúra helyébe telepített más táp­anyag-összetételt igénylő, mé­lyebben gyökerező növények viszonylag szép hozamot pro­duk41r)ak*«,i í. Ajánlatos tehát így a tava­szi telepítések előtt úgy be­osztani a kertet, hogy lehető­leg minden növény a legked­vezőbb feltételek közé kerül­jön. Az évről évre rendszere­sen megtrágyázott földeken sem csak egészségügyi meg­fontolásokból van szükség a forgóra, a kobakosokat, a ká­posztaféléket például a frissen trágyázott földbe érdemes te­lepíteni. A hüvelyesek, a gyökér­zöldségek. a paprikafélék vi­szont az esztendővel koráb­ban alaposan megtrágyázott talajt kedvelik jobban, igaz, ez nem jelenti azt, hogy a friss utánpótlással ellátott földben ne hoznának jó ter­mést. Az örökösen „forgó” kert a biológiai növényvédelem egyik fontos kiegészítője le­het, s nyilván az sem mind­egy. hogy a termőföldben fel­halmozódott tápanyagokból mennyit tudnak a növénykul­túrák hasznosítani. —ay Bejövök reggel, és kiderül, hogy egyetlen kocsit sem küldtek. Akkor mi legyen? — Ennyi portéka között mindig talál az ember érde­kesebb tárgyakat... — A közelmúltból nem tudnék erre példát mondani. De régebben sok furcsaság került be a telepre Ezüst evőeszközök. gyertyatartók, korsók, ilyesfélék. Ezek aztán vagy elfogytak időközben, vagy a kereskedők szálltak rá az értékesebb régiségekre, úgyhogy nyilván más csa­tornán folyik az adásvételük. — Az egyes évszakoknak megvan a maguk hulladékfaj­tája? — Nem jellemző. Legfeljebb annyiban, hogy a mezőgazda- sági üzemek a nagyobb mun­kák befejeztével, októbertől februárig igyekeznek megsza­badulni a fölöslegessé vált holmiktól. Az ipar folyamato­san szállít. — De azért a külvilág vál­tozásának jelei csak megmu­tatkoznak a telepen is? — Például, ha megszapo­rodnak a kidobott olajkályhák, biztosak lehetünk abban, hogy újabb utcába jutott el a gáz­vezeték. ::::: — Gondolom, a közületi meg a lakossági pazarlás nyo­maival is találkozik? — Ez érdekes dolog, mert ugye a MÉH-nél állandóan emelkednek a tervszámok, mind több és több hulladékot kell fölvásárolni, miközben a vállalatokat a különféle irányelvek a lehető legszigo­rúbb takarékosságra és anyag- gazdálkodásra ösztönzik. En­nek dacára a közül eteknél mégsem keletkezik kevesebb hulladék. Igaz. a vállalatok is a termelés növelésére törek­szenek. s így nyilván gyorsabb az eszközök amortizációja is. Viszont a lakosság hulladék­gyűjtő kedve — a számok sze­rint — csökkenőben vari. Ha a diákok egv jól szervezett akcióban összeszedik egy kis­község limlomját, akkor on­nan legfeljebb 3—4 év múl­tán topunk jelentősebb ada­got. — Tavaly értékesítési gon­dok miatt a MÉH átmenetileg szüneteltette a fölvásárlást. Mit csináltak az idő alatt? — A mi telepünket a bá­lázógép mentette meg, ami összeoréseli a lemezhulladé­kot. Szerencsére ez az anyag piacra talált, úgyhogy nem kellett becsuknunk a kaput. V. S. Teadélután a kaszinóban A ceglédi kaszinóban nuár 25-én, hétfőn 18 kezdettel teadélutánt rendez­nek. Az összejövetel jó is­merkedési alkalomnak kínál­kozik a tagok számára, és egyúttal megbeszélhetik a to­vábbi terveket, programokat is. Ja­órai Társadalombiztosítás Információs szolgálat A Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazga­tóság, valamint két kirendelt­sége Cegléden és Vácott 1988. január 4-től információs szol­gálatot szervezett az új társa­dalombiztosítási jogszabályok­kal kapcsolatos általános tá­jékoztatás nyújtása céljából. A személyesen megjelenő ügyfeleket Budapesten az igazgatóság VIII., Mező Imre u. 19/a fszt. 3. szobájában fo­gadja az információs szolgálat munkanapokon: reggel 7.30 órától délután 15.30 óráig. Szerdán délután 18 óráig, pén­teken délután 14 óráig. Az érdeklődők telefonon az alábbi számokon tophatnak tájékoztatást: betegségi-anya­sági ügyekben: 140-682; járu­lékügyekben: 330-509/153 mel­lék; kisiparosok, magánkeres­kedők biztosítása és járulék­ügyeiben: 330-509/466 mellék; öregségi nyugdíjügyben: 330- 509/143 mellék; rokkantsági nyugdíjügyben: 330-509/149 mellék; tsz-tagok, kisiparosok, magánkereskedők, nyugdíj­ügyben: 330-509/147 melléken, teljes munkaidőben. A társadalombiztosítási ki­fizetőhelyi ügyintézők részére telefonon információadás: 138- 242 és a 339-514 számon, va­lamint a 330-509/531 melléken. A nem. társadalombiztosítási kifizetőhelyi munkáltatók szá­mára: a 330-509/563 és a 330- 509/564 melléken adnak tájé­koztatást. A ceglédi társadalombizto­sítási kirendeltség (Cegléd, Rákóczi u. 14.) telefonon fel­világosítást: 06-20-10-343 és a 11-677 számon, a megjelenő ügyfelek részére tájékoztatást: hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken reggel 7.30 órától déli 12 óráig, szerdán délután 16 órától 18 óráig ad. ISSN 0133—2603 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents