Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-23 / 19. szám

1988. JANUÁR 23., SZOMBAT

Szűrös Mátyás látogatása Pest megyében

(Folytatás az l. oldalról.)

hullámzás, az erőteljes változások jellemezték — kezdte gondolatébresztő tájékoztatóját a reggeli beszélgetésen Krasznai Lajos. Az év első hónapjaiban bizonytalanság, fokozódó nyugtalanság, elégedetlenség volt érzékelhető, amit a határozott, előrevivő központi program iránti várakozás kísért. A júniusi és júliusi központi bizottsági üléseken hozott döntések fogadtatásában is megjelent bizonyos hiányérzet; a párttagok és pártonkívüliek egyaránt mélyebb okelemzésre, a feladatok markánsabb és közérthetőbb megfogalmazására, az előrelépés, a kibontakozás szakaszainak pontosabb körülírására és mindenekelőtt a felelősség és az ebből adódó szervezeti és személyi következmények erőteljesebb érvényesítésére számítottak. Növekvő reménykedést és élénk érdeklődést váltott ki ugyanakkor a Parlament őszi ülésszaka és a kormány stabilizációs munkaprogramjának megjelenése; a hatékonyabb vezetéssel kapcsolatos általános bizakodást azonban árnyalják és differenciálják az áremelkedések és a jövedelemadó bevezetésével kapcsolatos intézkedések sokkoló tudati hatásai.

Komoly tartalékok

Fontos azonban látni, hogy Pest megyében vannak sikeresen gazdálkodó egységek, ezeken a helyeken — a perspektíva tudatában a hangulat kedvezőbb. Tudják a megye különböző pártszerveiben tevékenykedő kommunisták, hogy a jó irányú változásért egyidejűleg kell cselekedni a vezetés különböző szintjein, a gazdasági munka és az állami irányítás színterein. Ezért — folytatta a pártbizottság első titkárá — a megyei pártmún- ka . alapvető törekvése a mindenkori helyzet tárgyilagos megítélésének ösztönzése,' a saját területünkön zajló folyamatok alakítása, bár tudjuk, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket csak o központi irányítás korszerűsítésével lehet hatékonyan megoldani. Saját lehetőségeinket jelzi ugyanakkor, hogy a megyében 1987-ben a mezőgazdasági termelés öt százalékkal és az előző évhez képest a nyereség 16 százalékkal nőtt, vagy hogy az iparban nemcsak a nyereségtömeg, de a tőkés export is kedvezően alakult. Korántsem ilyen pozitív a beruházási kedv és főként az összetételük alakulása; a korábbi „visszafogás” hatása is, hogy kevés a valódi szerkezetváltást célzó vállalkozás. Ügy tűnik, jelentősebb befektetés nélkül kimerülőben vannak a fajlagos energiafelhasználás csökkentésének tartalékai is.

A politikai tevékenységben viszont komoly tartalékok látszanak felszínre kerülni a pártszervezetekben az ideológiai életünkről és a párt vezető szerepéről, valamint a politikai intézményrendszer fejlesztéséről most folyó vitákban. Bár a felfelé irányuló erőteljes kritika mellett még sok helyen az önkritika vér- szegénysége jellemző, az aktivitás mégis a valóságos cselekvési szándék és elkötelezettség növekedésére utal. A konzekvens politikai és állami irányítás, a gazdasági és politikai intézményi reformok együttes érvényesülése esetén ez a stabilizáció fontos erőforrása lehet.

Szűrös Mátyás az elhangzottakra reagálva többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a most zajló tézisviták tulajdonképpen már részei a meghirdetett országos pártkonferencia előkészítési folyamatának. A pártértekezletnek — mint mondta — a vezető testületek felfrissítése mellett alapvető feladata, hogy a magyarországi szocializmus építésének mai, napirenden lévő kérdéseire fogalmazza meg a mozgósító erejű választ és ezzel erősítse a párt akcióképességét, segítse elő a kibontakozást.

A Sancella üzemben Máthé Csaba kalauzolta a vendégeket.

(Erdősi Ágnes felvételei)

A nagykátat program sok vonatkozásban erősítette meg a reggeli beszélgetésen elhangzottakat. Babcsán Józsefnek, a városi jogú nagyközségi pártbizottságon adott rövid tájékoztatója — amelyen részt vettek Farsang István és Gulyás György, a pártbizottság titkárai i,s — főként a feszültségekről, a negatív hangulati elemekről szólt, de az Afész-áruházban tett látogatás már a hatékony és eredményes kereskedői munkát, a lakosság ellátásáért érzett felelősséget példázta. Ebben az üzletben — mondta Burján László. a Nagykáta és Vidéke Áfész ügyvezető igazgatója — az őszi-téli legnagyobb felvásárlási láz idején sem volt nagyobb hiány. Ezt erősítették meg a vásárlók is. És most, amikor az eladások csökkenésére számítottak az áremelkedések után, változatlanul megmaradt az itteni törzsközönség vásárlási kedve. Persze ez nem véletlen. Méltán jegyezte meg tréfásan Szűrös Mátyás: ide még Pestről is érdemes lejönni ezt-azt bevásárolni. Akkor azonban elkomo- rodott a vendég arca, amikor az áruház igazgatója. Szatmári Imre, a gyermekhqlmik, és különösen a kiscipök és a bébiruházat forgalmának csökkenéséről beszélt; bizony aránytalanul magasak lettek — talán nem is minden esetben indokoltan — az árak, és ez sokakat visszatart a vételtől.

Darabont Imréné, az áfész pártalapszerveztének titkára viszont biztatóbb jelenségre hívta fel a figyelmet; bemutatta a látogatóknak Pintácsi Pálnét, a műszaki áruk osztályának a vezetőjét, aki az irodából, az adminisztrációs munkából tért vissza az eladótérbe dolgozni.

A Sancella vállalatnál (van- e ki termékének nevét — a Liberót — nem ismeri?) szintén nem foglalkoznak túl sokan az adminisztrációs munkával. Mint Máthé Csaba igazgató elmondta, a dolgozók 20 százaléka szakmunkás, 70 százaléka betanított munkás és csak 10 százaléka „irodai” alkalmazott. Ez a viszonylag kis üzem — 180 fővel — 1987- ben 440 millió forint árbevételt és ebből 120 millió nyereséget produkált. Idén már ezt is 170 millióra tervezik növelni. A Központi Bizottság titkárának kérdésére arról is szóltak, hogy a 49 százalékban részes svéd Mölnly- cke AB vállalattal a kapcsolatok stabilak; változatlan nagykátai telephellyel még a gyártókapacitás jelentős növelésére is készülnek, hiszen becslésük szerint az eldobható pelenkák forgalma 1990-ig megötszörözhető. Az üzem bővítése emellett a térségnek sem közömbös: az új munkahelyekre a mai helyzetben nagy szükség van.

Kulturális fejlesztés

Azt már Bállá János és Fekete Antal mondották el Cegléden — a megyei pártbizottság tagja, Évin Sándor vezérőrnagy, helyőrségparancsnok és a városi pártbizottság titkárai: Berla Ferenc és

Podmaniczky István jelenlétében —, hogy a Sancellával ők is tárgyalásokat kezdtek egy helyi üzem létesítéséről. Ez azonban nem jelent majd

konkurenciát a kátaiaknak, hiszen a tervekben egyszer használatos kórházi fehérnemű, lepedők, köpenyek gyártása és forgalmazása került szóba. Mindenesetre a ceglédieket ismerve az elképzelés sikerében nem kételkedhetünk; ebben a térségben az 1987-es évben nem volt egyetlen veszteséges üzem vagy mezőgazdasági téesz sem. És még kulturális fejlesztésre is jutott — igaz, hogy a kisközösségi találkozásra szolgáló „kaszinó” kialakítási költségeinek részét az ágazat maga termelte ki bevételeiből. És hogy miként volt erre képes az a művelődési ház, amelyet

1985-ös felújítása előtt a szakma nemes egyszerűséggel csak az „ótvaros” kultúrotthon címen emlegetett? Balázs Gézá- né, Pest megye tanácselnökhelyettese az igényes, ugyanakkor a gazdálkodás szempontjaira is figyelmet fordító közművelődési tevékenységei emelte ki. Ennek példája az egyedülálló színházszervezési gyakorlat is: itt a választék nagyobb, mint Pesten, hiszen az ország összes társulata szerepel rendszeresen —■ mondta el Lűr István igazgató.

Helyünk a világban

A második világháború után gyökeresen új helyzet alakult ki a világon — kezdte előadását az aktívaértekezleten Szűrös Mátyás. Nyilvánvalóvá vált, hogy az atomkorszakban az esetleges nukleáris háború már a civilizáció létét veszélyezteti, ezért a fő feladat és az egész emberiség érdeke a világkatasztrófa megelőzése. Ennek az összemberi érdeknek még az osztályharc szempontjait is alá kell rendelni, és ez nem jelent eltávolodást a szocializmus eszméitől. Ellenkezőleg: a szocialista társadalmak erejét mutatja, ha képesek tudatosan vállalni és következetesen képviselni olyan globális értékeket, mint a béke megőrzése, a környezet, a bioszféra megóvása vagy a világgazdasági fejlődés egyenlőtlenségeiből adódó feszültségek felszámolása. Az ezt tudatosító új gondolkodásmóddal találkozunk ma a Szovjetunió és a többi szocialista ország nemzetközi gyakorlatában, ennek eredménye a kis- és közép-hatótávolságú rakétákról Washingtonban aláírt megállapodás, amely az eddigi történelem első tényleges leszerelési lépését írja elő. Ennek jegyében várjuk nagy reményekkel a hadászati fegyverek 50 százalékos csökkentését az idei moszkvai találkozótól is.

A szocializmusnak a világban elfoglalt helyéről szólva az előadó elmondta, hogy e társadalmi rend létrejötte az emberiség történelmének nagy vívmánya, azonban eddigi fejlődése még nem bizonyította fölényét minden tekintetben. Nem tudta gyakorlatában meggyőzően demonstrálni alapvető célját, hogy az emberek jobban és szabadabban éljenek és alkossanak. Ennek egyik oka a közismert tény, hogy a létező szocializmus viszonylag elmaradott országokban született.

Másfelől — az előbbivel szoros összefüggésben — korábbi fejlődését súlyos hibák, torzulások is kísérték. Ezek a deformációk jelen voltak az ideológiában, a gazdaságban és a politikai struktúrában egyaránt és a különböző országokban különböző módon és mértékben válságokhoz, pangáshoz vagy éppen nemzeti katasztrófához vezettek. Az okok országonként eltérő módon személyi diktatúra vagy éppen nepotista uralom formájában jelentkeztek, a mélyben azonban mindenhol azoknak a strukturális-intézményes mechanizmusoknak a hiánya játszotta a főszerepet, amelyek megakadályozhatták volna a hatalmi politikai viszonyok eltorzulását. Ezért bír különleges fontossággal az a munka, ami a szocializmus politikai intézményrendszerének korszerűsítésére, a szocialista demokrácia fejlesztésére irányul más szocialista országokban és nálunk is. Mert igazi demokrácia nélkül nem lehet igazi szocializmus. Magyarországon most az a feladat, hogy a kialakult egy- pártrendszer keretei között keressük a demokratizálás további útjait és intézményes megoldásait. Ez fontos feltétele gazdasági problémáink megoldásának is, éppúgy, mint az alapvető erkölcsi értékek rangjának helyreállítása, a további fellazulás megakadályozása.

Változatlan tekintély

Előadása harmadik részében Szűrös Mátyás a magyar külpolitika néhány kérdéséről szólva megállapította, hogy hazánknak változatlanul tekintélye van a világban. Külpolitikai kezdeményezéseink vonatkozásában ma is egységesen pozitív a hazai közvélemény megítélése. Az ország nagyságához képest jelentős szerepet játszik a diplomácia világában és korábbi történelmünkben soha nem volt eny- nyire kedvező kapcsolatrendszerünk az összes nagyhatalmakkal. Az egyes relációkban mutatkozó nehézségek ellenére változatlan célunknak tekintjük a Duna menti országokkal, a Kárpát-medence népeivel való kapcsolatok bővítését és erősítését. Belpolitikai mozgásterünkre is kedvezően hat a szocialista országokban, mindenekelőtt a Szovjetunióban lejátszódó reformfolyamat, amelyet örömmel üdvözlünk. Külpolitikánk változatlan feladata, hogy megfelelő nemzetközi feltételeket biztosítson belső feladataink megoldásához — fejezte be előadását a Központi Bizottság titkára, aki ezután kérdésekre válaszolt.

Szűrös Mátyás Pest megyei programja az esti órákban a megyei, valamint a ceglédi, nagykátai és nagykőrösi vezetőkkel folytatott kötetetlen eszmecserével ért véget.

Bárd András

A monori pártbizottság ülése

Tegnap ülést tartott az MSZMP Monori Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága. Az ülésen részt vettek: Kornhof- fer János, az MSZMP KB munkatársa, Nagy Sándorné és dr. Balogh Pál, a Pest megyei pártbizottság titkárai. A testület Kovács Györgynét, a

városi jogú nagyközség pártbizottsági titkárát más munkaterületre kerülése miatt felmentette pártbizottsági és végrehajtó bizottsági tagságából, titkári funkciójából, valamint a pártépítési munkabizottság vezetői tisztéből.

A HÉT HÍRE

Általánosan ismert, hogy megyénk lakosságának egészségi állapota az országos képhez hasonlóan kedvezőtlenül alakul. Folyamatosan emelkedik a megbetegedések száma, annak ellenére, hogy az elmúlt három ötéves tervidőszakban az egészségügyi ellátás fejlesztése dinamikus volt. A lakosság szinte valamennyi korcsoportjában magasabb a halálozási arány, mint az ország más területein.

Szenvedélyes hangú vita az egészségmegőrzésről

Csak az életmódváltozás segít

A Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa tegnapi ülésén a megye lakosságának egészségi állapotáról szóló jelentést, illetve ezzel szoros összefüggésben az egészségmegőrzés Pest megyei programját és szakszervezeti feladatait vitatta meg. Második napirendi pontként tárgyalta az 1988. évi munkatervét. Az első témához dr. Kricsfalvi Péter, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője és Hortolányi Elemér, az SZMT titkára fűzött szóbeli kiegészítést.

Széles körű társadalmi vita követte a Minisztertanácsnak az egészségmegőrzés hosszú távú társadalmi programjáról szóló határozatát, illetve a megyei pártbizottság arra épített irányelveit.

A Szakszervezetek Megyei Tanácsa megbízta az elnökséget, hogy a programhoz fűzött állásfoglalását a szenvedélyes hangú vitában elhangzottakkal egészítse ki.

K. E.

HARMINC ADOK

• Az Országos Szövetkezeti Tanács a szövetkezeti mozgalom 1988. évi felkészülését tekintette át. • Átadták a Ferencsik-díjákat a Magyar Állami Operaházban. • A Hazafias Népfront Országos Tanácsa pedagógiai bizottsága az általános iskolák fejlesztésének feladatait elemezte. • Budapesten a Fészek klubban Mezei Mária-emlékkiállítás nyílt meg. • A hét híre az is, hogy a Kiskereskedők Országos Szövetségének elnöksége az új adórendszer teremtette helyzetet vitatta meg.

árut venni, készletet tartani... Kockáztatott, bukott.

Valamikor a kincstár legjobb bevételei közé tartozott a harmincad, azaz a külkereskedelmet folytatók megadóztatása. Ma magánszemélynek nincsen (hivatalosan) külkereskedelmi joga, de azért a magánexportot és -importot tévedés lenne mellékesként kezelni. Leltek már az ellenőrzések olyan magán- kereskedőt a megyében, akinél meghaladta az egymilliót az árukészlet csupán importcikkekből, „természetesen” kézen-közön át lebonyolított behozatal volt ez, azaz szabálytalan.

Mindenkor akadtak kereskedők, akik még köszönőviszonyba -sem akartak kerülni a szabályokkal. A királyok adta vásárjogot féltve őrizték a földesurak, a városok, ám a kalmárok, azaz az akkori kereskedők némelyike nem csinált gondot abból, mit szabad, mit nem szabad a vásárban. A megyei hatóságoknak már a tizenhatodik században szigorú limitációt, azaz árszabást kellett megejteniük szóban és írásban, mert „azon kalmárokra ... töméntelen a panasz”. Szóban és írásban ma sem szűkölködünk, amik intik a kalmárok utódait, ám foganatja ezeknek kevés azoknál, akik egy szép mesterségből nem látnak többet, mint pénzszerzési lehetőséget. A magánkereskedők harmincadja vendéglős a megyében, s az ellenőrzések harmincaduknál találnak lényeges szabálytalanságokat ... Mondjuk akkor azt, manapság így néz ki a harmincad?

A megye teljes kiskereskedelmi forgalmának a négy és fél, öt százaléka jut napjainkban a magánszektorra. Az arány emelkedő, hiszen ez a részesedés tíz esztendeje éppen csak túlhaladta az egy százalékot... Véljük, aligha alaptalanul, nem az élelmiszerrel kereskedők lesznek az arányok bővítői, holott a megye lakosságának ezen a területen mutatkozik a legnagyobb szüksége új boltokra. Kétszáznál valamivel többen vállalkoznak csak bolti élelmiszerek forgalmazására, zöldséggel és gyümölccsel ugyanakkor kétszer annyian foglalkoznak, holott ők sincsenek, az igényekhez képest, valami sokan.

Kimondhatjuk tehát az

előbbiek és a hasonló tapasztalatok ismeretében, hogy nem egészen azt, hozta magával a magánkereskedelem fellendülése, mint amit reményként a sorompó felhúzói fűztek hozzá. A kereskedelem e kicsiny szektorának a létezése, egy-egy településen belüli jelenléte ennek ellenére is fontos, hiszen választékot bővít. Ha valóban a kínálatot növeli, ha valóban a választékot bővíti, azt megfizeti a vevő.

Régebben kereskedik az ember, mint termelni kezdett. Amit talált, gyűjtött, vadászott, halászott, azt cserélte számára kívánatosabbra.

Kagylóhéjat állatbőrre, vörös, sárga földfestéket halra, faragott csontot pattintott kőre. Cserélt élelmet és csecsebecséket, nagyon szükséges és „luxus’’-holmikat. Amint ma is így történik a „csere”; a pénz árura, az áru pénzre váltódik át, folytonos forgásban. S bár a pénz legtöbbször nehezen megkeresett, nem állíthatjuk, a vásárolt portékák között nincsen fölösleges, nincsen semmire nem jó csecsebecse. Ha a holmi sokféle, akkor a kereskedők is azok, ki-ki azzal foglalkozik, amihez kedve van, amihez ért, amiben másnál jobb megélhetési forrást gyanít. A megyében három esztendő alatt ezerrel nőtt a magánkereskedők száma, s most már a három és fél ezer körül jár.

Sereg ez vagy csupán csapat? Csapat, nem több. Hiba tehát, amikor tényleges súlyánál nagyobbat tulajdonítanak „a maszeknak” a lakosság ellátásában. Amint hiba az is, ha észrevétlen marad: a csapat létszámának emelkedése úgy ment és megy végbe, hogy közben jelentős mértékben kicserélődnek a tagok. Gyakori a kereskedői engedélyek szüneteltetése, illetve a visszaadása, bizonyos szakmákban egy esztendő alatt az ott árusítóknak az egyharmada kicserélődik a megyében .. .1 Nem számít ritka esetnek az sem, amikor három hónap, fél esztendő elteltével a kereskedő befuccsol, azaz bezárja a boltot, mert kifogyott a (gyakran hitelből előteremtett) pénze, a bevétel nem a számítottnak megfelelően alakult, nem tud tehát újabb